Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-27 / 200. szám
* 1981. augusztus 2 9 Gyarapodó tennivalók, növekvő felelősség Beszélgetés a nemzetiségi értelmiségről Stark Ferenccel, a Művelődési Minisztérium osztályvezetőjével Manapság a hazánkban egyre eredményesebb nemzetiségi politika kiteljesítésében a művelődés terén élénk,^ markáns a fejlődés. Az itt élő németek, délszlávok, szlovákok és románok sajátos kultúrájának továbbfejlesztése nemzetiségi létük megőrzésének feltétele is. Stark Ferenccel, a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi önálló osztályának vezetőjével arröl a nemzetiségi értelmiségről beszélgettünk, amelynek tagjai e kultúra jövőjéért felelősek, akik létükkel, magatartásukkal, cselekvésükkel leginkább formálják. — A közelmúlt történelmi viharai mélyen belenyúltak a Magyarországon élő nemzetiségek sorsába, különösen az értelmiségiekébe. Megritkult soraik kiegészültek-e már? — Hazánkban a nemzetiségek társadalmi szerkezete arányaiban általában eltér a többségi nemzetétől, vagyis a magyarokétól, a .magasabb műveltségű rétegek többnyire „vékonyabbak”. Nálunk, az ismert történelmi események, népmozgások, kitelepíté- ,sek nyomán, valóban rendkívül kevesen végeztek értelmiségi munkát a második világháború után, s közülük is többen csak visszafogottan munkálkodtak. S a megmaradt nemzetiségi értelmiség esetében sem állt párban a kétnyelvűség és a kettős kulturáltság. Hiszen a legtöbben — a mai idősebb nemzedék tagjai — műveltségüket nem anyanyelvükön szerezték meg, hanem magyarul, nemzetiségi nyelvüket a családban tanulták, beszélték is, de írni, olvasni nemigen tudtak azon. Mások iskolában tanulták ugyan anyanyelvűket, azaz csak tájnyelvi változatát, mert az egyházi iskolákban — a szerbekéi kivételével — nem az irodalmi nyelvet oktatták. A háború előtti időben az anyanyelvét hasznosítani akaró fiatal előtt is legfeljebb a tanári, papi pálya állt nyit- va. ^ Az utóbbi két évtizedben nemzetiségi politikánk szembeszökő eredményeként izmosodó nemzetiségi értelmiség nőtt fel, s egyre gyarapodó tennivalóit növekvő felelősséggel végzi. Egy nemzetiségi fiatal mobilitási esélye talán a magyar társaiénál is nagyobb: á' műveltséget jelző képzettség mutatószámai ma már csaknem egyformák. — Mégis gyakran hallható, hogy itt-ott hiány van nemzet tiségi tanárból, népművelő- , bői .7. I— Valóban nem ártana, ha többen lennének, de a nemzetiségi területek felvevőképességének is vannak határai. A szakemberképzés tervszerűen folyik, de megesik, hogy egy-egy fiatal, akire számítanak, mégíe megy nemzetiségi körzetbe. Ebből fakad a feszültség. A nemzetiségi intézményhálózat bővülése belátható időn belül megáll, hiszen pl. az oktatásban ma még töretlen létszámbővülés tartalékai is kimerülnek. Kétségkívül egyre nagyabb szükség lesz azonban a nemzetiségi nyelvet beszélő, értelmiségi foglalkozású szakemberékre, a nem pedagógusok, nem népművelők bevonására. — A műszaki értelmiségre gondol? — Rájuk is. Évtizedekkel ezelőtt is főként a tanárokat tudta eltartani saját 'értelmiségeként a nemzetiségi vidék, miután nem összefüggő területen, hanem szórványokban élnek nálunk a nemzetiségiek, s főként falun. Gazdasági életük nem különül el, a közülük származó mérnökök főként városokban dolgoznak. Ma is a pedagógusok száma a legnagyobb, 1100-an nevelik a nemzetiségi fiatalokat. De' a tsz-ekben, üzemekben egyre nagyobb szükség van nyelvettudó vezetőkre, szakemberekre, akik fontos szerepet játszhatnak a határ menti kapcsolatok bővítésében. Az előttünk álló feladat éppen az, hogy érzékelhetőbbé tegyük e tevékenység társadalmi értékességét, egyéni hasznosságát. A városokba költöző értelmiségiek is keresik a kontaktust, egyre többen vállalnak ismeret- terjesztő feladatokat a TIT keretében, s szaporodnak az értelmiségi és nemzetiségi klubok. Orvosok, mérnökök tartanak nemzetiségi nyelvű előadásokat, s ma már nem egy nemzetiségi fiatal tanul külföldön azért is, hogy visszatérve nemzetiségi területen legyen orvos. Sőt, operatőrt is képeznék a nemzetiségi tv-műsorokhoz. E jelenségek igazolják azt a gondolatot, hogy nő ugyan az asszimilációt serkentő tényezők hatása, de egyúttal megfigyelhető a nemzetiségi tudat erősödése is. A nemzetiségi szövetségek. előtt. álló egyik fontos tev endői’ 'főruhiót; lehetőségét , teremteni e nemzetiségi értelmiség serkentő cselekvőkészségéhez. A kétnyelvűség, kettős kulturáltság gyakorlati megbecsüléséhez, érvényre juttatásához kell még további biztosítást adni. > — A hagyományápolásban ennek már sok jele megmutat- k izik, s a magyar értelmiség is szerepet vállal ebben... — A magyar értelmiség növekvő érdeklődést tanúsít a nemzetiségek iránt. Említést érdemel, hogy a hazai szlovák nyelvű oktatás megszervezése elképzelhetetlen lett volna a Szlovákiából áttelepült magyar, de szlovákul tudó tanárok nélkül. A nemzetiségi hagyományok feltárásához, éltetéséhez ma is sok 1 segítséget adnak a magyar értelmiségiek, a nyelvvel szorosan össze nem függő művelődési formákiban — díszítőművészet stb. — végeznek különösen nagy munkát. Ok azok, akik felismerték, hogy több az -összekötő szál köztük, mint az elválasztó tényező a nemzetiségi falvakban. Rangos intézmények, a Magyar Tudományos Akadémia, az ELTE néprajzi tanszéke és más intézmények is megkülönböztetett figyelemmel nyújtanak támogatást a nemzetiségi kultúra -ápolásához. Korábban a gazdálkodás és az általa meghatározott életvitel alakított ki közösséget a településeken, ezek az életmód változásával fellazultak. Ma a nemzetiségieknél műveltségük, kultúrájuk, hagyományuk a közösségteremtés eszköze, virágzanak a pávakörök, és egyéb szakkörök. S erre épül a modernebbnek nevezett kultúra, a teljes értékű nemzetiségi nyelvű rádiózás, a televízió, a könyvtárhálózat, a könyvkiadás. Az utóbbi években erősen nőtt a -nemzetiségi nyelvű könyvek száma, s közülük többet újra is kellett •nyomtatni, mert gyorsan elfogytak. A nemzetiségi értelmiség a művészet nyelvén is gyakrabban szólal meg, irodalmát gyarapítja. -Általánosan azt mondhatjuk, hogy legmarkánsabb talán a német nemzetiségi értelmiség, rendkívül aktív a délszláv, tekintélyt ■vívott ki magának a román, és erősödik a szlovák. Ez utóbbi kettőnél gyors generációváltás figyelhető meg. — A pedagógusok kerülnek szóba leggyakrabban, s valóban, mintha ma is ők lennének a nemzetiségi lét, a nemzetiségi kultúra igazi letéteményesei. Vagy ez már nem igaz? — A nemzetiségi iskola az egyetlen intézmény, amellyel a nemzetiségi lakosságnak feltétlen kapcsolatba kell kerülnie élete során. Éppen emiatt kisugárzó ■hatásukról nem mondhat le egyetlen nemzetiség sem, ebből fakad a pedagógusok különleges szerepe. Nekik ugyanis nem csak a fiatalokat kell oktatniuk, nevelniük, hanem — gyakran éppen a gyermekeken keresztül — a felnőttekre is hatniuk kell a nyelv- és hagyományápolásban, kultúrájuk továbbépítésében. S a nemzetiségi pedagógusnak — ugyanígy a népművelőnek is — számolnia kell azzal, hogy munkáját más nem végezheti el, őt nehéz pótolni, s így felelőssége is nagyobb. A nemzetiségi pedagógusgárda zöme ezt felismerte, tudja. Ragaszkodik hazájához, munkájához, s tisztában van kultúraközvetítő szerepével, s figyelemmel kíséri a környező országok magyar kisebbségeinek életét, a jó tapasztalatokat munkájában hasznosítja. — Milyen segítséget kapnak tevékenységükhöz, s milyen a megbecsülésük? — A nemzetiségi pedagógusok képzése középtávú terv szerint folyik hazánkban, részképzésre az anyanyelvi országokba utazhatnak a diákok. Ma már teljes körű a pedagógusok továbbképzése is, az Országos Pedagógiai Intézet irányításával egymásra épülő hazai és külföldi, anyanyelvi és módszertani tanfolyamokon valósul meg. Jugoszláviával és Csehszlovákiával kölcsönös a nemzetiségi -pedagógus-továbbképzés, néhány megyében testvér- területi kapcsolatok révén bővül ez a tevékenység. A nemzetiségi tanárok gyakorlati munkájához rendkívül nagy segítséget adnak a megyei továbbképző intézetek, kiváló ebben a Baranya, Zala, Vas, Pest és Békés megyei. A pedagógusok erkölcsi megbecsülését jelzi az is, hogy sokan részesülnek kitüntetésekben, éppen nagyobb munkavállalásuk nyomán. Az idén Apáczai Csere János-dí- jat kapott például Blazsetin István, Zala megyei szak-felügyelő. Azt azonban érdemes hangsúlyozni, hogy a nemzetiségi pedagógusok számára is folyamatosan, s mind több alkalmat, fórumot kell teremteni, olyanokat, amelyek őket nemzetiségi küldetésük-' ben megerősítik. Itt, Közép-Kelet-Európában egymás jobb megismerése történelmi szükségszerűség, ez ad keretet a nemzetiségi értelmiség tevékenységének. A nyelvtudását hasznosító, kultúrát teremtő és átadó értelmiség ideálja talán Vujicsics D. Sztoján lehet, ő a legismertebb. S az értelmiségiek tevékenységére a nemzetiségieknek éppúgy szükségük van jövőjük építésében, mint amennyire a szomszéd népekkel való barátság ápolásában, a kapcsolatok elmélyítésében, valamennyi itt élő nemzetnek. S. K. A. SZTRUGACKI3 - B. SZTRUGACKI3 Nehez istennek lenni (11.) Nem sóhajtottam, Mérleg — szólt egy durva hang. — Hogy képzeled... — Nem szabad, Piga, nem szabad! Helyes! Most valamennyiő- töknek lélegzetvisszafojtva kell hallgatnotok engem. Ti nekiláttok a nehéz munkának, és akkor senki sem lesz, aki tanácsot adjon nektek. Bátyám őfelsége, minisztere, dón Reba tolmácsolásával, jókora összeget ígért néhány elmenekült és bujkáló tudós ember fejéért. Meg kell szereznünk ezeket a fejeket. Másrészt egyes tudós emberek el akarnak rejtőzni bátyám haragja elől, és e célra nem sajnálják a pénzüket. Mi segítünk ezeknek. Később egyébként, ha őfelségének ezekre a fejekre is szüksége lesz, megkapja őket. Potom áron... Mérleg elhallgatott és lehor- gasztotta a fejét. Hirtelen öreges könny csordult végig orcáin. — Öregszem, fiaim — mondta szipogva. — Kezem reszket, emlékezetem cserbenhagy. Lám, teljesen megfeledkeztem róla, hogy ebben a szűk odúban itt sínylődik közöttünk égy nemes dón, akinek semmi köze a mi garasos elszámolásunkhoz. Nyugalomba vonulok. De addig is, fiaim, kérjünk bocsánatot a nemes don- tól... Felállt és nyögve meghajolt. A többiek szintén felkeltek, és szintén meghajoltak, de nyilvánvalóan tétován, sőt ijedten. A dolog természetesen világos volt: a kis rabló ezt az esélyt is felhasználta, hogy Don Reba tudomására hozza: az éjszakai hadseregnek szándékában áll, hogy a most folyó hajszában együttműködjön a szürkékkel. Most pedig, amikor eljött az ideje, -hogy megállapítsa az akciók időpontját, a nemes dón jelenléte, enyhén szólva, terhessé vált. Meglehetősen sötét kis öregember. És miért van a városban? Hiszen Mérleg ki nem állhatja a várost. — Igazad van, tiszteletre méltó Mérleg — mondta Rumata. — Bocsánatot kell kérnem, amiért jelentéktelen ügyben zaklatlak. Ügy esett, hegy szükségem van a tanácsodra... Mérleg még egyszer meghajolt. — A következőről van szó — folytatta Rumata. — Három nappal ezelőtt találkoznom kellett a Nehéz Kardok Vadonában egy irukani nemes donnái. De nem találkoztunk. Eltűnt. Pontosan tudom, hogy az irukani határt szerencsésen átlépte. Nincs tudomásod a sorsáról? Mérleg sokáig nem válaszolt. A banditák szuszogtak, sóhajtoztak. Azután Mérleg a torkát köszörülte. — Nem — felelte. — Nincs tudomásunk erről az ügyről. Rumata nyomban felállt. — Köszönöm, tisztelt barátom — szólt. Egy tíz aranyat tartalmazó zacskót tett az iróállvány- ra. — Azzal kéréssel búcsúzom, hogy ha valamit megtudsz, közöld. — A kalapjához nyúlt. — Isten veled. Közvetlen az ajtónál megállt, és hanyagul visszaszólt: — Az előbb a tudós emberekről mondtál valamit. Van egy ötletem. Érzem, a király buz- gólkodása folytán egy hónap múlva egyetlen valamirevaló könyvtudót sem lehet majd Ar- kanarban találni. Én pedig fogadalmat tettem, hogy ha felgyógyulok a fekete vészből, egyetemet alapítok az anyaországban. Tehát, amikor összefogdosol néhány könyvtudót, előbb engem értesíts, csak azután dón Rebát. Meglehet, hogy kiválasztok magamnak néhányat az egyetemre. — Sokba kerül — figyelmeztette Mérleg. — Ritka áru, nem hever raktáron. — A becsület drágább — válaszolt dölyfösen Rumata, és kiment. 10. Ezt a Mérleget, gondolta Ru- mata, igen érdekes volna lefülelni, és a Földre zsuppolni. Technikailag nem nehéz. Most rögtön meg lehetne tenni. De mit csinálna a Földön? Rumata megpróbálta elképzelni. Tükörfalú, légkondicionált, csupa fény szobába 'bedobtak egy óriási, bolyhos pókot. A pók a csillogó padlóhoz lapult, görcsösen körbejártatta gonosz szemecskéjét, és a legsötétebb zugba iramodott, s fenyegetően kidugta mérges állkapcsát. Mérleg természetesen elsősorban a megbántottakat keresné, és a legostobább megbántottat is túlságosan tisztának találná, nem tudná felhasználni. Elsorvadna a kis öreg. Talán meg is halna. Különben. ki tudja! Éppen az a bökkenő. hogy az efféle szörnyek lelkivilága olyan, mint a koromsötét erdő. Rumata megállt egy kocsma előtt, és már-már be akart menni, de felfedezte, hogy 'eltűnt az erszénye. Tanácstalanul álldogált a bejárat előtt, sokáig kutatott a zsebeiben. Összesen három zacskója volt, mindegyikben tíz arany. Egyiket a gondnok kapta, Kin atya, a másikat Mérleg. A harmadik eltűnt. Zsebei üresek voltak, bal nadrágszáráról levágták valamennyi aranylemezkét, övéből pedig eltűnt a tőr. Ekkor vette észre, hogy a közelben két rohamosztagos áll s rábámul. Az Intézet munkatársa fütyülhetett erre, Esztori dón Rumata azonban felbőszült. Odalépett a rohamosztagosokhoz, keze ökölbe szorult. Rumata hirtelen megijedt. Olyan rémület fogta el, mint csak egyszer életében, amikor — abban az időben még egy menet- rendszerű űrhajó másodpilótája volt — az első maláriarohamot érezte. Nem tudni, honnan szerezte ezt a betegséget, és alig két óra alatt kigyógyították. Kis híján lekaszaboltam őket — eszmélt rá hirtelen. Ha el' nem takarodnak, bizony leszúrom őket. Eszébe jutott, hogy a 'minap fogadásból egyetlen csapással tetőtől talpig kettéhasitott egy dupla szoani páncélba öltöztetett bábut, s erre végigfutott a hátán a hideg ... Hát ilyen vagyok!... El- állatiasodtam... Hirtelen érezte, hogy minden izma fáj, mint valami nehéz munka után. Semmi vész. Minden elmúlt. Pillanatnyi kitörés, és már minden elmúlt. Én mégiscsak ember vagyok, és minden állati nem idegen tőlem... Az elkerülhetetlenség érződött mindenben. Abban, hogy a ro- hamosztagosok, akik még a minap is gyáván a kaszárnyáikban lapultak, most csupasz fejszével sétálgatnak az utca kellős -közepén,, ahol azelőtt csak a nemes donoknak volt szabad járniuk. Abban, hogy eltűntek a városból az utcai énekesek, regősök, táncosok, légtornászok. Abban, hogy a városi polgárok nem énekeltek többé politikai kuplékat, Abban, hogy a „felháborodott nép” feldúlta és fciperzselte a ritkaságokat áruló boltocskákat. (Folytatjuk) Egy fontos politikai folyóiratról Szűk körben már jó néhány éve közkézen forog A Politikai Tőiskola Közleményei című, negyedévenként megjelenő folyóirat. Eleddig csak elvétve adtunk hírt egy-egy szám politikai mondandójáról, tartalmáról. A jövőben azon igyekszünk, hogy az érdeklődő Olvasót folyamatosan tájékoztassuk a folyóirat elméleti, történelmi, és az oktatás-propaganda témakörében végzett munkásságáról. Az ez évi első szám nagy figyelmet érdemlő, egyben időszerű, hazánk gazdasági helyzetére is hatást gyakorló tanulmány közlésével kezdődik. Losoncz Miklós „Az Európai Gazdasági Közösség stratégiája és hatása a kelet—nyugati kapcsolatokra átfogó és adatdús képet ad a címben felvetett kérdésre. A tanulmányból megtudható, hogy az Európai Gazdasági Közösség a nyolcvanas évek elejére már több mint hetven országot kötött magához különböző tartalmú, két- és több oldalú nemzetközi jogi megállapodással. 1981-től új tagként csatlakozott az EGK-hoz Görögország, és tárgyalás folyik Spanyolország, Portugália belépéséről is. A Közös Piac világ- gazdasági expanziójának mértékét jól érzékelteti, hogy míg az alapító hat tagország kivitele 1960-ban a világexport 23 százaléka volt, addig 1979-ben az EGK és a vele szerződéses viszonyban álló országok már a világexport 45 százalékát adták. Ez természetesen nem marad hatás nélkül a kelet—nyugati kapcsolatokra sem. A tanulmány kifejti, hogy a Közös Piac politikai koordinációja növekvő jelentőségű nemzetközi tényezővé válhat, egységes, illetve egyeztetett közös piaci álláspontot eredményezhet számos kérdésben és nemzetközi fórumon. Az EGK széles körű szerződés- rendszerének hátrányos hatása van a KGST-országok iparcikk- kivitelére, a megállapodások közvetve diszkriminatív hatásúak, és a kelet—nyugati kapcsolatoktól eltérő irányú mozgásokat erősítenek. A diszkrimináció semlegesítésének egyik lényeges eszköze az exportszerkezet átalakítása. Ennek megfelelően a KGST-orszá- gok közös piaci rendeltetésű kivitelében 1973 és 1977 között több mint felére, 18,7-ről 7,8 százalékra csökkent a diszkriminatív közös agrárpolitika hatáskörébe tartozó mezőgazdasági termékek részesedése. A gépek részesedése négy év alatt 18,9-ről 17,8 százalékra süllyedt a KGST-orszá- gok iparcikk-kivitelében. Ezért, és persze más okok miatt is, az EGK külgazdasági politikájának újobb vonásai Magyarországot különösen érzékenyen érintik. Ugyancsak sok újdonságot tár az olvasó elé Pankovits József „Luigi Longo politikai életútjá- hoz” című tanulmánya, bemutatva az olasz párt alapítójának sok harcot megvívó, sikerekben gazdag, nagy tekintéllyel rendelkező személyiségét. A történelem-rovatban érdeklődéssel olvashatók a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása, és A brit konzervatív párt ideológiai, politikai és szervezeti koncepciója a második világháború után című tanulmányok. A Politikai Főiskola Közleményei új, színesebb köntöst kapott a korábbinál, az olvasó számára vonzó, kisebb formátumban jelent meg. ' Kapoli-emlékkiállítás Boglárlellén • Immár tizenkettedik alkalommal rendezik meg Boglárlellén as id. Kapoll Antal emlékére meghirdetett országos faragókiállítást, melyre nyolcvannégyen csaknem háromszáz pályamunkát _ küldtek be. A kiállításon száztlzenhat alkotást mutatnak be. A fődíjat — amelyet Id. Kapoll Antalról neveztek el — Varga László Somogy megyei fafaragó kapta, aki egyben a népművészet mestere is. A képen: a kiállítás egy része. (MTI-fotó: Gyertyás László felvétele — KS) l
