Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. augusztus 20. Versenyben az ágazat kiválói Vizitben a Dobó István brigádnál Egy futballpálya elférne a tetőtől talpig beton csarnokban. A bal oldalában mintha felkúszott volna az „asztalra” az ide vezető kinti betonút, s szalagja hullámozva fut végig az (izemen. Efféléket gondol, aki laikus a vas- betonelem-készitéshez, ha a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat ipari főmérnökségén, közkeletűbb nevén, a kecskeméti házgyárban belép az előregyártó üzembe. Egyelőre nem szakma Leidéi András üzemvezető segít a szakma megismerésében: — Ezek az „asztalok” a csarnok hosszában sablonok. A bal oldali sorból ma még nem vittük ki a kész pi-paneleket, és egymást folytatva azok tűnhetnek hullámzó útnak, mert elég szélesek is, nemcsak hosszúak. Azért nevezzük ezeket a vasbetontermékeket Így, mert a keresztmetszetük a görög pi betűre emlékeztet. Egyébként tetőfödém készül belőlük. Az úgynevezett feszített pi-panelek tizennyolc méteresek, és negyvenkét négyzetmétert fednek le. A súlyuk tíz tonna. Ebben az üzemben dolgozik a Dobó István nevét viselő mun- káskollektíva, amelyet május elsején az „Ágazat Kiváló Brigádja” címmel tüntettek ki. — Az az Igazság, hogy amit mi csinálunk, a vasbetonelem-gyár- tás, nem egy hivatalosan elismert szakma — tájékoztat a brigádve- zelő, Kovács István. — Mi betanított segédmunkások vagyunk. Éti már harminc éve tanulgatom ezt a munkát, amióta a vállalatnál vagyok. Darizsfészkes ne legyen — Az üzem egyedi termékeket állít elő, főként pi-paneles szerkezeteket folytatja Leidéi András. — Az országban felhasznált egyedi vasbeton elemek egy- harmadát mi készítjük, vagyis a BÁCSÉP szükségletein kívül eladásra is termelünk. Többnyire fpati, kommunális és kereskedelmi létesítmények építéséhez használják ezeket az előregyártott elemeket. Egy-egy építmény értékének jelentős hányada a vasbeton elemek. Dolgozunk más célra is, jelenleg például a kecskeméti Halasi úti felüljáró építéséhez. — Ogy kezdjük a munkát, a technológiai folyamatot — hallom ismét a Dobó brigád vezetőjét —, hogy reggel öt ember korábban bejön a többinél, és daruval kiviszi a kész elemeket. Ezután tisztítással és olajozással előkészítik a vas-, vagy lemezzel borított fasablonokat a napi gyártáshoz. Majd beszereljük — amikor már teljes a létszám — a formákba a vasvázakat és a szerelvényeket. Utoljára az öntés, a beton bedolgozása következik. Nagyon kell vigyázni, ez a jó minőség egyik fő feltétele, hogy a beton darázsfészkes, üreges ne legyen. Vibrátorral tömörítjük. Érik a beton éjszaka A Dobó brigád tagjai, s a többiek is az üzemben, egy műszakban dolgoznak, ugyanis a technológia nem enged meg többet. A betonnak nyolc-kilenc órán át érlelődni kell, csak azután szakítható ki a sablonból. A gyártott termék igénybevételétől függően választják meg az érlelési módot. A fűtött sablonban történő érlelés a leggazdaságosabb, s a legnagyobb szilárdságot is ezzel a módszerrel lehet elérni. A tetőfödém-elemeket így készítik. — Nehéz ez a munka? — kérdezem a vaskos brigádvezetőt. — Közepesen. Sokat kell járkálni. Különben, aminek nagyobb súlya van, azt daruval mozgatjuk. Azt kell elérni, hogy a szilárdsággal és a mértani pontossággal ne legyen baj. Ha jönnek a' meósok, és hibát találnak, azt pontozzák, annak alapján levonnak a bérünkből, a száz százalékból. Aki hibát követ el, köny- nyű megtalálni, mert az egész technológiai fojyarpatot ugyan-, azok az emberek végzik az egyes termékeknél. Mixer és receptúra A nagy szilárdságú betont mixergép állítja elő, meghatározott receptúra szerint. Az emberi tényező főként a nyersbeton bedolgozásánál dominál. A Dobó szocialista brigád nem ok nélkül kapta meg a magas szakmai elismerést. Kovács István és társai, Koncz József, a „jó melós gyerek”, Nagy István, akire „mindent rá lehet bízni”, Papp Lajos, Nagy János, a feszítőgépkezelő és a többiek hosszú évek óta derekasan helytállnak. A Dobó brigádot 1962 óta vezeti Kovács, de már azelőtt is együtt voltak.' — Az idén több a munka nálunk, mint tavaly volt — mondja a brigádvezető. — Vállaltuk a szocialista munkaversenyben, hogy az üzem termelési feladatait jó minőségben és mindig határidőre segítjük, megoldani. Naponta átlag ötven köbméter betont dolgozunk be, ami nem rossz teljesítmény a húsztagú brigádtól. Most éppen a Szolnoki Papírgyár gépcsarnokának az elemeit készítjük. A vállalat növelni akarja ebben az évben az előregyártott termékek eladását, mert az országban mindenfelé nagy szükség van a vasbeton elemekre. Kifogástalan minőséggel igyekszünk minél több vevőt vonzani, úgy. ahogy méltó az Ágazat Kiváló Brigádja címünkhöz. A. Tóth Sándor (A riportképeket .és a széche- nyivárosi látképet Pásztor Zoltán készítette.) ,,Innen többé nem akarok elmenni...” Hegyi . Veroni- j- ka Budapestről ideszármazott ke- ™ ri‘t‘ " ****-••' ramikus és fazekas nyolc éve dolgozik a kiskun- majsai tanyavilágban. Ma, akár ha odaszületett volna. Szeretik, elfogadják őt az ott lakók, műhelye ajtaja bármikor nyitva áll a mesterség iránt érdeklődő tanyai gyerekek előtt. A kiskunmaisai tanácson számon tartják a munkáját, a Jonathán Tsz segítsége pedig a könnyebb megélhetést jelenti ' számára- Szorgalmát, tehetségét, a tevékenységben való önállóságát sokan irigyelhetnék is- Ám életéről, hivatásáról beszélgetve az is kiderül: nem volt számára könnyű az eddig megtett út... □ □ □ — Huszonöt éves koromig könyvtervező grafikus szerettem volna lenni. Az iparművészeti főiskolára történő jelentkezésemet azonban nem támogatta az akkori munkahelyem. Elhatároztam, hogy szakmát változtatok. Mindenképpen olyasmit szerettem volna csinálni, ami önálló alkotói munkát követel. A televízióban egyszer láttam egy korongozásról szóló riportot. Megtetszett, így hamarosan leutaztam Hódmezővásárhelyre, az Alföld egyik legnagyobb fazekasközpontjába. Porcelánfestő segédmunkásnak vettek fel az ottani majolikagyárba. A szakmunkásvizsgához szükséges ismereteket az öt hellyett másfél év alatt szereztem meg. Visszamentem Budapestre az iparművészeti vállalathoz. Betanított munkásként dolgoztam másfél évig, majd hamarosan levizsgáztam kerámiakészítésből. Hogy erre miért volt szükség? Úgy vettem észre bárhová megyek, elsőnek a papírt keresik rajtam. A vállalatnál aztán be“' fogtak szalagra, sorozatgyártásra. Ekkor ezerszáz forintot kerestem. — Egy kerékpártúra alkalmával, 1973-ban elvetett a jósorsom a kígyósi tanyavilágba. Nagyon megtetszett a környék. Ma is úgy érzem, valamiféle szabadságérzést sugall ez a táj- Vettem hát itt egy tanyát. Tisztában voltam vele, hogy Pesten soha nem leszek képes annyi pénzt összeszedni, hogy egy önálló műhelyt építsek. A tanyában nem volt villany, fatüzelésű kemencével dolgoztam. A kényesebb munkákat a pesti ismerőseimhez vittem, mert a villanykemencében sokkal szebben, igényesebben lehet égetni. Közben földműveléssel foglalkoztam, hogy megéljek. Nem volt könnyű, de végre saját elképzelésem szerint dolgozhattam. Az egyedüllét? Soha nem jelentett komoly problémát. Akkoriban például a tanyai gyerekeket tanítgattam rajzolni és formázni. 0 Néhány jellemző darab a legszebbekből ... kát saját magam készítettem nyolc tonna masszából. Így több mint harmincezer forintot spóroltam meg. A többi kölcsönből ment. A műhely ma már elfogadható, a villanykemence jól működik, de még mindig törlesztem az ezzel kapcsolatos adósságokat. — Csaknem tíz év telt el azóta, hogy a fazekasmesterséggel ismerkedni kezdtem. Hát most itt — Egyszer karácsonykor, ha jól emlékszem 1977-ben kijött hozzám a Jonathán Tsz elnöke, hogy megnézze mit csinálok. O adta nekem az első megrendelést. Ettől kezdve már könnyebben voltam anyagilag. 1978-ban a kiskunmaj- sai tanács kiutalta nekem ezt az üres iskolaépületet, amiben most is élek. Nagyon örültem neki. Itt már jobban elfértem, villanyáram is volt. Hamarosan hozzáláttam a villanykemence építéséhez. A vasrészeket a pesti hulla- dékvastelepen válogattam. A sa- mott belsőrészt és az égetőlapovagyok. Megélhetési gondom nincs. A Jonathán Tsz foglalkoztat saját alkalmazottjaként. A megyei tanácstól az elmúlt évben kaptam egyéves művészeti ösztöndíjat. Az országban már több helyen volt kiállításom is. Hogy boldog vagyok-e? Ügy gondolom igen. Nehéz ezt megfogalmazni..: Egy biztos: innen többé nem akarok elmenni. Az életem hátralévő részében itt akarok élni, dolgozni. Posváncz Etelka ' í .-v • Kovács István kiüríti s mixert • Biró Mihály tűvibrátorral tömöríti i betont. • Késifii »Pipinél. • A Dobó István brigádból tizenhármán. Balról 01 első sorban negyedik Kovács István.
