Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-10 / 160. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. július 10. <* ARATÁSI RIPORT / Harmatfelszálltától harmathullásig Aratás. Hosszú évezredek óta az ember legszentebb mun­kája a szemek begyűjtése. Eleink életében is mindig nehéz, mindig keserves, de szép volt. Mai, korszerűsödött mezőgazdaságunkban sincs ez más­képp. A kézikaszásokat a jó öreg SZK—3, SZK—4-es kombájnok váltották föl, aztán jöttek E—512-esek, John Deerek, Claasok. Ez utóbbiak már szinte mindent tudnak. Mindent, amit a műszaki elme tervezni, elképzelni képes. Az aratás mégis nehéz. Nehéz, mert kell hozzá hosszan tartó ősz, hőtakaróval borított télutó, csendes, aranyat érő szemet hizlaló háromnapos májusi eső, és Péter-Pál idején hétágra sütő nap, hogy az- aranyló kalászok termése minél előbb biztonságba kerüljön. Azt tartja a régi paraszti mondás, hogy páros esztendő­ben a búza, páratlan esztendőben a kukorica fizet jói. Ügy tűnik, most is igaza van (lesz?) a népi bölcsességnek. Ka- lászojáskor, a termés szempontjából leglényegesebb idő­szakban jött az aszály. Pedig ilyenkor sok-sok milliméter csapadékra lett volna szükség a növénynek. Mindez meg­látszik az idei termésen. Nagyobb tempóban haladhatnak (sajnos) a kombájnok, s ritkábban jelzi a hatalmas monstrum tetejéir a villogó, hogy megtelt a „puttony”... A gabona nagy része még lábon áll. Most már az aszály­tól kevésbé károsodott táblák következnek. Mindez meglát­szik majd a termésátlagok alakulásán is. Az idő szép. Két- három nap óta, harmatfelszálltától harmathullásig dolgoz­hatnak az aratók. Erről a munkáról, a nehézségekről és az eddig elért eredményekről szól az összeállításunk. Petőf iszálláson acélos a búza Petőfiszálláson tavaly sikerült, az idén sajnos nem. A he­lyi Petőfi Termelőszövetkezetben az elmúlt, esztendőben a gyenge sívó homokon is 33 mázsa sze­met adott a föld hektáronként. Ügy mondta Beálló Sándor, a tsz elnöke: „tizenkilencre húztak”. Az aszály azonban áthúzta el­képzeléseiket. Tanultak az eset­ből: a gyenge homok leggyen­gébb területeire az ősszel már nem vetnek gabonát. A szemek minősége viszont a kevesebb termés mellett, jó. Jobb, mint tavaly volt. Ilyen acélos búzát régen arattak Pe- töfiszálláson. Nincs még hét óra, de a közös gazdaság nagyüzemi tábláján már startra készen állnak a kom­bájnok. Itt-ott egy kis utóolajo­zás, zsírzás, vagy egy-egy csavar meghúzása ad munkát. A kombájnosok egyike Fekete László. Keze, homloka csupa olaj. Szemei kárikásak. Négy-öt nap óta minden reggel fái ötkor riasztja a vekker, s éjfél előtt nem kerül ágyba. A feszített tempót természetesnek tartja. Szépen fogalmaz, így mondja: ők, a kombájnosok, ezzel tiszteleg­nek a kenyér előtt. Az árpa jól fizetett A tiszaalpári Tiszatáj Terme­lőszövetkezet kombájnosai reg­geliznek. Néhány perccel múlt 8 óra. A három SZK—5-ös az út mentén áll, a karbantartást már befejezték, arra várnak, hogy száraz legyen a szem. Talán a jóízű falatozás miatt indul ne­hezebben a beszélgetés? Vagy csak nem akarnak panaszkodni. A három SZK—5-ös mellett áll­hatna másik három is. Azok, amelyek most a gépműhely ud­varán rostokolnak filléres alkat­részre vagy néhány forintos táp­szivattyúra várva. A hazai gyártású szalmaládák minőségéről meg szó se essék! Számtalanszor előfordul, hogy az SZK—5-ösbe szerelt új szerkezet néhány óra után felmondja a szolgálatot. Ilyenkor lép helyébe a régi, a kimustrált, az idejét megszolgált eredeti... Június 26-án kezdték árpával az aratást. A 800 hektár búzának is több mint a felét levágták. Az árpa a körülményekhez képest jól fizetett. Fekete Sándor ellen­őr áZerint a Rána eleje egy ki­csit „pötyög”, de ahogy halad­nak a munkával, egyre sokasod­nak a szemek. E 512-es az udvaron A kerekdombi Oj Élet Tsz gépműhelyének udvarán egy fé­lig szétkapott E 512-es 'kéklik. Csapágyakat cserélnek, igazít­ják a villogót, a kürtöt reperád- ják- A villamossági részekkel bajlódók nem tudnak semmit. Azt se, hogy mikor került ide ez a kombájn,«azt se, ‘hogy mi­korra lesz kész. Csernus István szerelő sem bőbeszédű. Ha vala­mit meg akarok tudni a másiná­ról, keressem a főnököket. Neki az a dolga, hogy — ha elkészül,-: tek a felújítással — gépre üljön, és menjen oda, ahova küldik. Alkatrészgondjaik nincsenek, többszörösen jó kapcsolat fűzi őket a szolnoki AGROKER-hez. A mezőgazdaságban kötelező, aratás előtti gépszemle a múlt héten volt Kerekdombon. Talány, hogy ez a masina miként kerül­hette el az ellenőrzők figyelmét. Bolla Károly főállattenyésztő sem szívesen ad tájékoztatást, mert az aratás nem az ő terüle­te. Annyit azonban tud, hogy a mindössze 55 hektár búzával — egy géppel — három nap alatt készülnek el. Az idő nem sür­geti őket különösebben. Ha majd végeznek az 55 hektárjukkal, to­vább megy a kombájn a szomszé­dos Béke Tsz-be. Tudom én azt .nagyon jól, hogy minden gazdaságvezető úgy sze­reti, ha előbb a saját portáján kerülnek rendibe a dolgok, csak utána segít a gép másutt. Me­gyénkben csaknem ezer kombájn vágja a gabonát. Ez az egy, *a kerekdombi, kapacitását tekintve nem sokat nyom a tatban. Nap­jában 15—20 hektáron képes be­gyűjteni a szemeket. Akkor vi­szont, amikor már pereg a mag — súlyos mázsákkal csökkentve a termésátlagot — nagyon sok ez a 15—20 hektár ..’. Gyorsabban jár a kombájn Nem örülnek ennek a kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben. Szabó István, az egyik Claas Dominator gazdája is ke­vesebbet mosolyog a tábla lát­tán, mint tavaly. Azért halad­hatnak gyorsabban a géppel, mert kevesebb a szem. A csép- lés is nehezebb. A dob-dobkosár „distancát” a legkisebbre állí­tották. Igaz, a mennyiségi kiesést valamelyest pótolja a jobb mi­nőség. Reménykedésre ad okot az is, hogy Borbáson, az út má­sik oldalán, ahol lényegesen jobb minőségű a föld, már tettebbek a kalászok, és a pénz is több lesz... A tábla egyik sarkában ro­bognak a kombájnok, a másik végében pedig piros zetor áll. A háromvasú eke bevetésre kész. Komáromi László traktoros őr­ködik. őrzi, védi a termést és a sok milliós gépeket.' Ha a kom­bájnból kipattanó szikra nyomán tüzet fogna a kalász, gyors szán­tással azonnal lokalizálná a te­rületet. Második éve. tart tűzvé­delmi készültséget. Hál’ istennek, eddig nem volt szükség az ügyes­ségére. Ha nem is panasznak szánja, de elmondja: az órabére 13 forint. Abban reménykedik, hogy egy­két év múltával ő is kombájnra ülhet, és végezheti az egyik legszebb, legfelelősségteijesebb munkát, az aratást... Kisegít a műanyagüzem A lajosmizsei Kossuth Terme- -lőszövetkezet földjére a legjobb indulattal sem lehet - ráfogni, hogy jó termőhelyi adottságú. Az aranykorona-értéke tíz alatt van. Az idén különösen sokat szenve­dett a gabona a gyenge homo­kon. A 130 hektár árpából ugyan alig egy-két mázsával takarítot­tak be kevesebbet, mint ameny- nyit- terveztek, & rozsot viszont , nagyon megviselte az eső nélküli április és május. Á termés ak­kora, mint a köménymag. Sifatr .József, a közös gazda­ság vezetője régi, rutinos szak­ember. Tudja jól, hogy a meg­történteken kár keseregni. El­sődleges feladata, hogy szétnéz­zen, miből tudna pénzt terem­teni. A tsz műanyagüzeme éven­te 56 millió forint értékű árut • Priger Lajos: — Mindannyian szeretünk aratni, nekem ez már’ a tizenkilencedik nyaram .,. • Sem a terméseredmény, sem a határ nem nyújt szívderítő lát­ványt a dusnokl Muskás—Pa­raszt Termelőszövetkezetben. Ké­pünkön: Kocsis Károly 1 főagro- nómus. • Vígh Ilona, a Bajai Mezőgaz­dasági Kombinát vetőmagüzemé­ben a szérűről beérkezett búza­minta fizikai szennyezettségét vizsgálja. • Aratóebéd. A hűtőtáska frissítőt rejt. (Straszer András felvételei.) " Tk állít elő. Ezt kell megtoldani 5—6 millióval úgy, hogy a nyeréség ■is növekedjék. Az első félévet 32 millióval zárták. A hozzáértő, tervszerű munka segíthet a la- josmizseiek gondján. Az állatte­nyésztés 120 ezer csirkével töb­bet ad a BOV-nak. A pecsenye- libának szánt jószágok tollát is megtépik az idén. Ez is hoz né­hány százezer forintot a kony­hára. Alkatrészhiány nehezíti Solton, a Szikra Termelőszö­vetkezet központjában megszo­kott módon kezdődik a reggel. Az elnök irodájában már jóval 8 óra előtt egymás kezébe adják a ki­lincset. Ügyes-bajos dolgaikkal érkeznek. Az előző nap későn befutott számlát szignál D. Papp Gyula, miközben útbaigazít: hol is találjuk a kombájnokat. Ezen a nyáron 712 hektár bú­za yárja, hogy az öt' betakarító­gép levágja és : kicsépelje.. Kedd reggelig három és fél napot dol­goztak az NDK gépek. Ez alatt 270 hektárt jártak be. Előtte pe­dig 253 hektáron végeztek az őszi árpával, amely, az elnök szerint, a közepesnél gyengébb termést adott. Űjsolton túl, a közös gazdaság gépműhelyében már az . utolsó csavarhúzásoknál tartanak a sze­relők, akik egyútta/1 kombájno- sok is. Az egyik E 512-es vágó­asztala a szó szoros értelmében kiterítve. Lóki Gábor nem is a csuklóját, inkább a könyökét • nyújtja kézfogásra. Addig olajos a keze. — Ez a gép sem fut ki ma. Tönkrement a tengely csapágya — mutatja a földön fekvő al­katrészt. — Volt,olyan nap, hogy az öt gépből hármat kellett sze­relnünk. — Nem is lenne baj ezekkel a gépekkel, mert a teljesítményük elfogadható, csak törnek, sza­kadnak. Hol egy csapágy, hol egy tengely, ékszíj — fűzi (íozzá Priger Lajos, egy 516-os „gaz­dája”. — Legtöbb bajom az olaj- szivattyúval van. Eredeti gyári nincs. Volt itt nem is olyan régen egy NDK-beli szerelő. Kérdeztük tőle, miént nem küldenek alkat­részt, szivattyút. Monoron gyár­tanak — Válaszolta. Igaza volt. Lehet, hogy más gépre jó, de erre nem. 'Pedig én nem kínzóm, miért is tolnék ki magammal, de a múltkor egy nap alatt kettő ment tönkre. Egymás után. Da­rabja több mint négyezer forint. — Ahogy a többiek, én is sze­retek aratni — folytatja. — Ti­zenkilenc éve csinálom,' de na­gyon bosszantó, hogy apró-csep­rő dolgok miatt fél napokat kell állni. Az, hogy zsebből eszünk, nem is érdekel. Eddig úgy volt, hogy kihozták. Sőt, tavaly az ara­tók ingyen kapták az ebédet. Nem azért a pár forintért, de % jólesett. Az idén már 15 forintot kell érte fizetnünk, akik viszont bent vannak, tizenkettőért kap­ják. Volt olyan nap, hogy egy kis befőttes üvegben hozták ki he­tünknek a hideg pörköltet. Ak­kor már inkább otthorf csoma­golunk, onnan legalább a szánk íze szerintit kapjuk. Búcsúzunk, közben a harmat is felszárad. Indítják a gépeket, és a kátyúba billegve döcög­nek a hatalmas monstrumok a határban. Ezen a reggelen kettő maradt mozdulatlan. A harmincegyedik A hartai Lenin Termelőszövet­kezetben hétfő estig az 1180 hek­tár őszi kalászosnak több mint a felét már learatták. A termés, ahogy eddig mutatja, majd ne­gyedével lesz kevesebb a tava­lyinál. Hét géppel július 1-én kezdték a munkát, és 13,6—14,2 százalékos nedvességtartalom­mal gyűjtik a szemet a 600 va- gonos tárolóban. — Ahogy eddig is, minden szalmát behozunk — mondja Hinkel Henrik növénytermesztési főágazat-vezető, akinek ez már a harmincegyedik aratása. '— Jó­részt mi magunk használjuk fel, de a papíriparnak is eladunk. Ezen a nyáron ilyen terméskiesés mellett mindenre oda kell figyel­ni. Míg tavaly csaknem 8 ezer forintot hozott tisztán egy hek­tár búza — a főágazat nyeresé­gének harmadát — az idén csak a 22—25 százalékára számítha­tunk. Három főfajtát vetettek a ha­vas ősz miatt nem túl dicsérete­sen előkészített talajba: GK- Szegedet, Rúnát és a •Marton- vásári 8-ast. Az utóbbit először a terület 20 százalékára, s jó eredményt hozott az úgynevezett energiatakarékos talaj-előkészítés ellenére is. — 1981-ben rendkívüli az ara­tás — meséli. — Olyan, hogy jú­lius 1-én frontvágással kezdünk, itt, Hantán még nem volt. Siet­nünk is kell, mert a szombati eső „túl jót tett” a szulákfélékkel. Már lassan a kalász magasságá­ban vannak, ami nemcsak a kom­bájnosok munkáját, de a tisztí­tást is nehezíti. Összesen har­mincegyen vesznek részt a beta­karításban. Egyre rutinosabbá válik ez a legnagyobb nyári munka. Precíziós vetőgép, repü­lőgép, kombájn, mezőgazdasági IFA, fogadógarat, tisztítósor — nélkülük már el sem tudnánk képzelni napjaink búzatermesz­tését. Emlékszem a régi időkre, amikcfr mint részes arató — ka­szásként — Péter-Pálkor indul­tunk a bátyámmal, aki a markot szedte. Mi voltunk az egyike an­nak a háromszázötven aratápár­nak, akik majd egy hónapig vág­ták és gyűjtötték Hartán a kalá­szost. Ezután jött a cséplés, ami­vel Ilona-napra, augusztus 18-ra végeztünk. Két nappal később már szelhettünk is az új kenyér­ből. — Amikor megalakult Hartán a gépállomás, oda mentem dol­gozni. 1951-iben és 1954-ben sta­bil cséplőgépen voltam. Év köz­ben pedig a vasnyeregberi jártuk a határt. Légkondicionált fülke helyett pufajkába és halinacsiz- mába bújtunk. Mennyire örül­tünk, amikor az ülés alá, a lap helyére, spirálrúgó .került! Lé­nyegesen megkönnyítette az ara­tást az AC—400-as kombájn. Ezt követte a fordulatot jelentő S23K—3-as arató->cséplőgép, ve­lük párhuzamosan terjedt el a pótkocsis szembegyűjtés és a fo­gadógarat. Mindezt nem azért mondtam el, hogy dicsérjem ma­gunkat. Fiatalok voltunk... Éjjel a toronynál A négy darab E 516-os kom­bájn múlt hét keddjén délben indult a Kalocsai Állami Gaz­daságiba,' hogy az 578 hektár bú­zát vágja és kicsépelje a kalá­szokat. Egy hét alatt bejárták a területnek csaknem a felét, de végeztek a Zöldségkutató Intézet kalocsai állomásának 70 hektá­ros tábláján is. Míg tavaly 2 ezer liter fűtőola­jat használtak fel a szállításhoz, idén ezt szeretnék megtakaríta­ni a 2890 tonna búza tisztítása­kor, szárításakor. Ottjártunkkor Török Ferenc kerületvezető-he- lyettes éppen a kombájnosoknak üzent, hogy a tábla magasabb részén „vadásszák” az alacso­nyabb nedvességtartalmú gabo­nát. Horváth Lajos, mint beosztott magtárt munkás, 19 éve dolgozik az állami gazdaságban: — Ha szorul1 a kapca, ahogy ma is — mondta t, bejövünk éjjel is dolgozni. Az egész keve­rőbrigád. Reggel hattól kettőig végzünk a munkánkkal, éjjel pedig az óránként egy vagonnyi búzát áteresztő toronynál leszünk. Kell a plusz pénz. >lgy összejön öt-hatezer forint is havonta. Sze­retek itt dolgozni, ahogy a töb­biek is, pedig a környékbeli tée­szek többet fizetnek. Amikor szükségem volt a segítségre, ak­kor innen, az állami gazdaságtól kaptam. Ilyenkor, este, a három kislányom és feleségem egyedül van. De tudják, hogy két hétig se szombat, se vasárnap. Ki kell használni a kedvező időjárást, hogy a termés minél előbb biz­tos helyen legyen. Ahol a jég csépelt — Szegény dusnokiak! Ott nézzék meg a termést! Június 16-án 30 dekás jegeket kaptak. Csak a községben 150 millió fo­rintos a kár — említik sajnál­kozva Kalocsán, Fajszon és a környező községekben. A három Claas .Dominatornak nem sok dolga akad az aratással. Szinte csak kaszálnak. A Mun­kás-Paraszt Termelőszövetkezet 556 hektáros búzájában az Álla­mi Biztosító kárbecslése szerint 40—45 százalékos a veszteség. — Amott zeller volt — mutat Kocsis Károly főagronómus egy kitárcsázott táblára. Szemközt, a község irányában sivár puszta. — Ide paprikát vetettünk. Valahol itt kapott el minket is a jég, ami­kor egy kollégámmal a határba indultunk. Először csak magá­ban jött. Ügy dübörgött a terep­járó tetején, hogy ‘hátra ültünk, néhogy összevagdosson az esetleg széttörő szélvédő. Négyleveles kukorica mellett haladunk el. — Az itteni paprika totálkáros lett. Azonnal kitárcsáztuk, és talán október végéig beérik ez a szuperkorai kukorica. Igyek­szünk a gabonaveszteséget pótol­ni. a már betakarított borsó után sálának vetettünk cirkot. A na­pokban vetünk még őszi spenó­tot is, amiből 250 tonnát szállí­tunk a magyar hűtőipar győri gyárának. — No, ez a búzánk! — hív a tarlóra a Lugosi részen. — Nézze meg, a jég, amit kicsépelt, már hajt is. Lehet, hogy vicces, de az idén akár másodszor is arat­hatnánk. Valóban már bokáig ér a zöld búza az alacsony, 2 centiméte­resre vágott tarlón. A rekkenő, párás déli hőségben a kombájno­sok egy szemszárító T—150-es pótkocsijának árnyékában költik el ebédjüket. Még nincs kész az üzemi 'étkezde, ezért a közös gazdaság gépkocsija hozza nekik otthonról az ebédet, amit az asszonyok főznek. Megtelik a tartály Hétfajta vetőmagnakvalót ve­tettek a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban, de csak hatfélét aratnak: GK-Szegedet, Partizán­kát, Rána 2-est, Szávát, Szupert, Zlatnát és Martonvásári 8-ast. Összesen 1321 hektáron. A Rána 1-est 364 hektáron úgy elverte a jég, hogy ezt be sem jelentették a vetőmag-felügyelőségnek. A késői fajták utolsó bejárá­sát végzik. A koraiakat viszont már egy hete vágják. A szombati eső miatt csak hétfőn kezdtek újra a kombájnok, kedden a má- téházi kerületből a másodfokú Rána 2-est hozták, és fél há­romkor vágtak bele a borsodi .üzemegység elsőfokú GK-Szeged búzájába. Ekkor érte el a legked­vezőbb nedvességtartalmat, a 13,7—<13,9 százalékot. A kalibráló torony felújítva várja, hogy elegendő szem gyűl­jön össze a beindításához. Két műszakban dolgoznak a szelek­torok is, összesen negyvenegy munkással. Az üzemegység veze­tői úgy értékelik, hogy a tavalyi 6 ezer tonnás feldolgozóteljesit- ményt idén is ki tudják használ­ni, mert a búzaállomány jó. ötpercenként érkeznek a te­herautók. A laborban is teljes az üzem, minősítik a gabonát. Ké­szítik a címkéket a zsákokra, egy-egy 20 tonnás tételhez 285-öt. A torony puffertartálya lassan megtelik, és kedden a kora esti órákban ismét megindul az idén sokat szenvedett búzaszemáradat. Bajáról Kecskemétre jövet, gyakran találkoztunk búzá­val rakott teherautókkal, traktor vontatta pótkocsikkal. Jő volt látni, hogy az idén nagyobb a szem becsülete: az asz­faltszőnyegre alig-alig hullott. Czauner Péter—Szabó Pál Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents