Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-10 / 160. szám
H 1981. július 10. • PETŐFI NEPE • 5 MOSZKVAI LEVÉL ÚTTÖRŐÉLET A 4i Bánk bán „jubileuma # A magyar nemzeti dráma bemutatójának élményével távoznak a nézők a Kis Színházból. A Szovjetunióban is hagyomány, hogy a legjobb vidéki társulatok sikeres darabjaikat bemutatják a főváros közönségének. Magában az a tény, hogy a Lunacsarszkijról elnevezett Ke- merovói Állami Drámai Színház júniusban Moszkvában vendégszerepeit, még nem lenne különösen érdekes. Az igazi meglepetést az jelentette, hogy az Anna Karenina mellett a kemerovói művészek két alkalommal Katona József Bánk bánját adták elő a legendás hírű Kis Színház 157 éves színpadán. A színház 1500 személyes nézőtere zsúfolatig megtelt. Végül jóleső érzés volt lütni és hallani a lelkes közönség ünneplését, miközben a színpad kö-i zepére helyezték a Magyar Nép- köztársaság nagykövetének vörös szegfűs virágkosarát. 0 — Jubileumi előadás volt — mondja boldogan Litvinov Vlagyimir Davidovics, a színház igazgatója. — Furcsa jubileum a 61. előadás. — Egyáltalán nem. Hatvan előadás Szibériában, és az első Moszkvában. A Bánk bánt 1978-ban, a Szovjetunióban megrendezett magyar színházi fesztivál alkalmából mutatták be Nógrádi Róbert verdégrendezésében. (Díszlettervező: Jánosa Lajos.) S hogy miért? — Barátságból — állítja a szibériai igazgató. — Ugyanis Kuzbassz-területet, Kemerovó várost, illetve Nógrád megyét és Salgótarjánt a barátság és a testvérkapcsolat ezer szála köti ösz- szc. Ezért vállaltak részt a magyar drámairodalom szovjetunióbeli ünnepéből épp a nemzeti dráma szinrevitélével. S így találtak befogadó közegre több mint másfél évszázad múltán a kecskeméti szerző nehéz veretű sorai a szülőhelytől sok ezer kilométerre. — Kuriózum, hogy a „három a magyar igazság’’ Kemerovóban is érvényes — jegyzi meg nevetve Vlagyimir Davidovics — Nógrád testvérmegyéjének társulatánál, ugyanis Nógrádi Róbert rendezte a Bánk bánt, s a színház címe: Kemerovó, Nógrádi utca 11. 0 Katona József drámájának — számomra kissé szokatlan felfogású — előadása végén a közönség hosszú tapssal jutalmazta a szibériai színészeket. Jogos volt a magyar nemzeti szalaggal díszített virágkosár is. A diplomatákat köszöntötte: .a magyar kultúra rendkívüli és a Bánk bán 61. előadásának közönsége által is meghatalmazott követeit. Farkas Gábor 0 A Bánk bán jelenetei Moszkvában — a szibériai Kemerovói Állami Drámai Színház társulatának előadásában. KÖNYVESPOLC Sükösd Mihály: Babilon hercege Sükösd Mihály sok műfajú író. Irt irodalmi tanulmányt, kritikát, regényt,' elbeszélést, filmforgatókönyvet, s az Élet és Irodalomban most búcsúzott el Cserépposta rovata. Végzett bölcsész, a Valóság egyik szerkesztője. A felszabadulás óta Budapesten él és világlátott ember. Miért fontos ezeket a tényeket egy könyvismertetés ürügyén leírni? Azért, mert szerzőnk az értelmiség azon rétegéhez tartozik, akit a társadalmi érzékenység, a szociális és dokumentális szemlélet által befolyásolt föltáró magatartás jellemez. És az, hogy kinek milyen jelenségről van áttekintése, mit és hogyan értett meg a valóságból — függ a képzettségétől, hivatásától, munkahelyétől, életpályájától is. Végső soron a szemléletétől. Sükösd Mihály társadalmi érzékenysége: belső tulajdonsága. A Babilon hercege című kötetben az egyetemestől közelít a hazaihoz, az általános emberitől a nemzetihez. Életünk, mindennapjaink elsősorban intellektuális problémái egyre bonyolultabbak és ennek következményei érzékelhetők a szerző mostani prózájában is Rövid kirándulása Mexikóba az „álulfejlettség” állapotát juttatja eszébe, de közeledve Magyarországhoz „a tárgyilagos és változó történelemre” gondol. (Aranyvasárnap Mexikóban.) A Henrik, avagy bővítsük ismereteinket a Harmadik Világról egy afrikai értelmiségi pontos lélekrajza, de egyben egyfajta magatartás zsákutcájának jelzése is. Olvashatunk beszámolót Muhammad Ali mérkőzéséről, a fasizmus chilei módszereiről. A címadó írás egy lengyel fiatalember és a Fülöp-szi- getekről a nemzetközi írótársaságba kerülő nő kapcsolatának lírával is átszőtt pontos története. Sükösd magatartása és alapállása összevethető másokéval. Hiszen vannak olyan értelmiségiek, akik sokszor erőlködve keresik, bizonygatják munkás-paraszt származásukat, ö vállalja a régmúltban élt elődeit, emléket állít a Tömöri-szorost védő üknagyapjának, S. Sámuel nagytiszteletű úrnak. Ez az írás és a Marosvásárhely melletti faluban felnyitott családi levelesláda sejteti, hogy hosszabb lélegzetű munkát is várhatunk, amely talán az értelmiségi helytállás bonyolultságát és szükségszerűségét fogja boncolgatni. A szerző vizsgálja az értelmiségi hivatás lényegét is. Az Apáczairól írt kollázsában látszólag a múltban kutat, de érzékelhetően a mának szól. (Az ér- telfniség hivatása, avagy ő az én apám.) A szerző érezhetően nem fél attól, hogy a vele történteket érdektelen magánügynek tekintik olvasói. Magánéletének tragédiáját, néhány napos gyermekének elvesztését, a férfi és a nő kapcsolat^: szép ívelésű elbeszélésben örökíti meg (Szövetség). Legjobb munkái az alkotó értelmiség életérzését tükrözik, ami természetes is, hiszen mindenki saját világában otthonos. Ha ebből a világból kitekint, akkor írásainak hangja szenvtelen, stílusa szikár, naturalisztikus eszközöket használ. A mélyben címet viselő jó példa erre, amely a társadalom perifériáján élő emberek cselekedeteit leíró szociográfia. A szociografikus szemlélet egyébként jellemzője Sükösdnek. A formák közül használja a riportot, az interjú elemeit, a beszélgetés- és dokumentummontázst, a ténynovellát és a társadalmi esszét is. Vagyis olyan eszközöket, amelyeket a hagyományos széppróza sokáig nem érdemesített figyelemre. Mindazokat, amelyek alkalmasak arra, hogy bonyolult és áttételes életünket híven árbázolja. A Falfeliratok című fejezet írásainak formai kísérletei a vállalkozó kedvet dicsérik. Egyetérthetünk az íróval, miszerint ebben a kötetben az elbeszélés „a rejtőzködő vallomás és a kollázselemekkel megdolgozott tárgyiasság ötvözete. Narrá- cióból, valódi és képzelt dokumentumokból, fantáziából elegyült szöveg." Mindenképpen önmagunk, a valóság megismerését segíti. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Komáromi Attila Ismeritek Ica nénit? 0 Kende Márta filmje — a Viaszvarázslat — forgatásán. A kép jobb * szélén B. Boros Ilona áll. Kecelen, az ezüstfenyők övezte „régi” iskolát és a csupa-ablak, még festékillatú új nevelési központot betonlapokból épített járda köti össze. A tágas udvaron kék trikós úttörőktől kértem útbaigazítást, és tettem fel a kérdést: Ismeritek Ica nénit? — Hát persze! — ragyogtak fel, és nyomban vállalkoztak arra, hogy bekísérnek az épületbe, egészen Baloghné Boros Ilonához. Közben? egymást túllicitálva mondták el, hogy ők, keceljek, ugyan a batikkészítésről nevezetesek, de sok technikával próbálkoznak a szakkörben, ahova bárki elmehet, sőt, viheti a testvérét is, ha nem is jár iskolába ... A szőke, halk szavú tanárnő csakhamar megérkezik, leülhetünk beszélgetni. — Hogyan kezdődött az a munka, ami végül annyi örömet, elismerést hozott a kecelieknek? Hogyan, és főként miért? — Véletlenül kerültem Kecelre, különben kecskeméti vagyok, ott jártam középiskolába, és a Mátis Kálmán vezette rajzszakkörbe. Gyakorló pedagógusként Caál Sándor volt a szakfelügyelőm. Nyugodtan kimondhatom: neki köszönhetjük, hogy hozzáfogtunk a batikoláshoz, egyáltalán szakkört szerveztünk. Biztatott. irányított, könyveket hozott. 1984-ben toboroztam először szakkört, emlékszem, hatan jöttek el a foglalkozásra. Szerény körülmények között kezdtük, de élmény volt számunkra, hogy együtt dolgozunk, és pályázatra is elküldtük Rácz Rózsa munkáját, Szegedre! Valamennyiünknek nagy örömet jelentett, hogy első díjat nyert, egy Delta televízió „képében”. Egyre többen jöttek, és mi mindenkit szívesen láttunk, soha senkit nem küldtünk el, akkor sem, ha netán botkezű volt... • — Batikolni, tudomásom szerint, az országban mi kezdtünk először. — A megyében viszont biztosan mi voltunk az elsők, akik a számunkra új mártogatós festési technikával megpróbálkoztak. Most már örvendetesen sok helyen csinálják! Először az úgynevezett kötözött batikkal foglalkoztunk, később a némi rajzkészséget kívánó viaszolttal. Most már sok fajta textiltechnikával dolgozunk. Applikációval, szálbehúzással, varrt textilképek készítésével. És -persze filckivágással, szövéssel — és rajzzal is valamennyien. — Nagyon sok örömet jelentett számiunkra mindig ez a szakkör. Akkor is, amikor még szű- kerr voltunk a hellyel, és most is. amikor nagyszerű technikai körülmények segítenek. Díjak? Igen, sokat nyertünk, itthon és külföldön egyaránt. Százezer pályázó közül 1967-ben Rácz Rózsáé lett az indiai köztársasági' elnök aranyérme! Díjakat, pályázatokat nem is sorolok, álljon itt inkább azok neve, akik sikerrel szere0 India köztársasági elnökének aranyérmét is kiérdemelték. peltek: Dudás Mária, Szőke Ágnes, Szabó Erzsébet, Szilvölgyi Ottilia, Sáfrán Éva, Koszta Zsófia, Sztrányovszky Erzsébet. Időközben már felnőttek, többen a pedagóguspályát választották élethivatásul. Nyomukba léptek az újak: Jakabfi Márta, Nyúl Kati, Iván Adrienn, Szabadi Ferenc, Opper György, Haszilló Ferenc, Gärtner Márta, Radvánszki Tibor. És hadd tegyem még hozzá, a rajzórákon nem nagyon jeleskedő Búna Tibort, aki a szakkörön készített munkájú véd díjat nyert, és Ugrón Gyulát is, aki ‘ Zánkán arany oklevelet kapott. De nem sorolom tovább őket: félek, valakit kihagyok. Inkább azt mondom el, hogy a Mezőgazdasági Múzeum pályázatán öt alkalommal hoztuk eÍL a fődijat, a Nehru- díjat háromszor, a nagydíjat 1968-ban kaptuk meg. Van elismerésünk Japánból, az NDK-ból és Géniből is... Büszkék vagyunk arra, hogy Kende Márta, a Magyar Televízió rendezője nálunk forgatta a szakkör tevékenységéről a Viaszvarázslat —I című filmet. — Legutóbbi sikerük? — Budapesten, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban a szakkör nyolc tagja — Antoni Zsolt, Balogh Dávid, Cziffra Erzsébet, Csillaghegyi Csilla, Kovács Gyöngyvér, Logaida Rita, Marton Imelda és Minda Mária vehette át az aranyoklevelet... És „fut” két pályázatunk, egy a vízügyi hivatalnak, egy a Vöröskeresztnek ... 0 összesen hatvan állandó tagja van a keceli úttörőcsapat képző- művészeti szakkörének. A tizenhét esztendő alatt hozzávetőlegesen háromszázan próbálkoztak meg valamilyen technikával kifejezni a gondolataikat. Baloghné Boros Ilona szakkörvezető tanár szerint valamennyien gazdagabbak lettek, képesek arra, hogy észrevegyék, megörökítsék, amit a környezetükben arra méltónak ítélnek. Az pedig, hogy életük legfogékonyabb időszakában csodálatos közösségben élhetnek, ízlelhetik az alkotás örömét: felemelő ráadás. Selmeci Katalin 0 Budapesten, a Munkásmozgalmi Múzeumban az arany okleveleket és ajándékokat veszik át a kecellek.
