Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-10 / 160. szám
1981. július 10. • PETŐFI NÉPE • 3 A TANÁCSI MUNKA GYAKORLATÁBÓL Korszerűen, az állampolgárok szolgálatában Tanácsaink egyre többet tesznek annak érdekében, hogy az állampolgárok érezzék: a tanács szolgálatukra áll, intézi ügyeiket, segít és útbaigazít. Hogy e szolgálat még jobb legyen, folyamatosan javítják az ügyintézés gyakorlatát, korszerűsítik az ügyvitel menetét. • A megyei tanács által kezdeményezett program keretében megannyi sikeres próbálkozás bizonyítja, hogy érdemes és kell keresni a tökéletesebb módszereket. Az ügyfélszolgálati irodák létrehozása, egyes szakigazgatási szervek öszevonása, számítógépes rendszerek alkalmazása, a társközségek kialakítása, vagy az irattári anyagok mikrofilmezése, mind, mind figyelemre méltó hozzájárulás a tanácsi munka színvonalasabbá tételéhez. A felsorolás korántsem teljes, hiszen folyamatról van szó. A megyei tanács végrehajtó bizottsága és az apparátusi pártvégrehajtóbizottság testületi üléseken értékelte az eddigi eredményeket. A tapasztalatok ösz- szességében kedvezőek, de mindkét testület megállapította — gyorsítani kell az új eljárások be1981 — a rokkantak éve. Természetes tehát, hogy a sajtó, a rádió, s a televízió szinte naponta foglalkozik a megváltozott munkaképességűek, a mozgássérültek, a testi fogyatékosok problémáival. A közlemények egy része az emberi együttérzésre hivatkozik, segítségnyújtásra mozgósít, a másik része pedig a kisebb- nagyobb közösségék ilyen irányú aktivitásáról tudósít. „Szabad idejében motoros tolókocsit készített a gyáregység üzemi baleset következtében' rokkanttá vált dolgozójának a Jend- rassik szocialista brigád ...” Vagy: „Soron kívül végzik el a Trabant Hycomat gépkocsik javítási munkáit az N.-i autószerviz dolgozói ...” Aztán: „Kommu- jiista műszakjuk munkabérét a város rokkantjainak szociális támogatására ajánlották fel a Z.-i szerszámgépgyár . munkásai”. Ezekhez hasonló hírek tucatjait gyűjthetnénk ki hetente a hazai újságokból. Csakhogy társadalmi méretű problémát orvosolni — csupán tüneti kezeléssel nem lehet. Sokkal többre, átfogó intézkedésekre van szükség. Társadalmi méretű probléma Magyarországon körülbelül 150 —200 ezer azoknak a száma, akik eredeti munkakörükben — valamilyen okból, foglalkozási ártalom, súlyos betegség, vagy baleset következtében — képtelenek tovább régi teljesítményüket nyújtani, de más beosztásban értékes munkát végezhetnének. Ha az így megváltozott munkaképességűek számához hozzáadjuk a születésüktől rokkantakét, olyan számot kapunk, amely önmagában is bizonyítja a probléma társadalmi méretét. E százezrek emberi életkörülményeinek biztosítása, helyzetük javítása pedig nem függhet csupán a munkatársak, a kisebb-nagyobb kollektívák jó szándékától, karitatív hajlamaitól; meg kell teremteni társadalmi beilleszkedésük, a keresőképes korúak hasznos munkájának feltételeit. A megoldás tehát: a foglalkozási rehabilitáció. Célja a megváltozott munkaképességű dolgozók egészségi állapotához igazodó vezetését, segíteni kell az apparátust, hogy mielőbb megtanulja, illetve beleszokjon az újszerű munkastílusba. Itt van például az ügyfélszolgálat. Ezek az irodák nemcsak az állampolgárok fontos segítői, hanem működésükkel tehermentesítik az adott apparátus többi dolgozóját. Vagyis — az érdemi ügyintézők egy része, és a hivatal vezetői elemzőbb, tartalmasabb munkát végezhetnek ezáltal is. A tapasztalatok jelzik, hogy az ügyfelekkel naponta foglalkozó, elkülönített munkacsoport tagjait a légtöbb helyen gondosan jelölték ki. Viszont olyanok is dolgoznak ezekben az első vonalbeli „forró” irodákban, akik sem fel- készültségben, sem készségek dolgában nem tudnak megfelelni a követelményeknek. Itt tehát átgondoltabb személyzeti munkával foglalkoztatás biztosítása. A foglalkozási rehabilitáció mai rendszerét a Munkaügyi, az Egészség- ügyi és a Pénzügyminisztérium 1967. XI. 22-i együttes rendelete szabályozta, s azon az elven alapult, hogy a gazdasági szabályozók és a munkaerőhelyzet megteremtik a vállalatok érdekeltségét a rehabilitációban. Továbbá, hogy a megváltozott munkaképességűek rehabilitációs foglalkoztatása elsősorban- az eredeti munkáltató feladata. Sajnos, az elvet a gyakorlat csak részben igazolta. Bár a vállalatok többségénél valóban akadnak olyan munkahelyek, amelyeken foglalkoztatni tudnák a megváltozott munkaképességű dolgozót, gyakran a könnyebb megoldást, a rokkantnyugdíjazást választják. Ez a magyarázata, hogy hazánkban ima indokolatlanul magas — mintegy 370 ezerre tehető — a rokkantsági nyugdíjasok száma. Ebből körülbelül negyedmillió munkaképes korú. Hogy miért könnyebb megoldás a nyugdíjaztatás? Mert az említett rendelet szerint a munkáltató a megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatása érdekében köteles gondoskodni a munkahely, a munkakörülmények megfelelő átalakításáról,, a dolgozó átképzéséről, betanításáról, illetve szakképzéséről. Nagyobb számú csökkent munkaképességű részére esetleg külön üzemrészt kell létrehozni. A vállalatok nem érdekeltek Nos, a tapasztalat szerint a munkahelyeken — tisztelet a kivételnek — ezekre kevés gondot fordítottak. Üjaibban a takarékosabb létszámgazdálkodás is szűkítette a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási lehetőségeit; helyenként a létszámcsökkentés elsősorban a rehabilitációs üzemrészeket érintette. Mindez arra mutat — mondjuk ki kereken —, hogy a vállalatok nem érdekeltek a foglalkozási rehabilitációban. Igaz: a rendelet azt is kimondja, hogy az eredeti munkáltatónál nem foglalkoztatható, rehabilitációra szorulók elhelyezéséről a tanácsok munkaügyi és egészmielőbb javítani kell a feltételeken. A kérdés másik oldala sem közömbös. Olyan munkastílust kell kialakítani a városi, tanácsi, járási hivatali apparátusokban, hogy a napi apró ügyek intézése alól felmentett munkatársak, vezetők továbbra is szoros kapcsolatban maradjanak az állampolgárokkal, választóikkal. Egyszerűbben szólva, arra van szükség, hogy a tanácsi apparátus egységes, maradjon, mert csak úgy képes maradéktalanul megfelelni hivatásának. Az irattári anyagok mikrofilmezésével évek óta jó érzékkel, hozzáértéssel foglalkoznak a megyei tanácsnál, illetve a Mikrofilmtechnikai Központban. Az eredményről csak annyit, hogy a mintegy nyolcvart négyzetméternyi területet elfoglaló irathalmaznak ma egy páncélszekrény rekesze ad helyet. Tehát már ezért is érdemes. De nemcsak ezért. Javult az iratok használhatósága is. A visszakereső és visszaolvasó berendezések segítségével szinte másodpercek alatt látható az ségügyi szakigazgatási szervei kötelesek gondoskodni. Sajnos, a vállalatok és a tanácsi szakigazgatási szervek között — megint csak tisztelet a kivételnek — általában nem alakult ki az e téren szükséges együttműködés. A tanácsok ehhez nem rendelkeznek megfelelő létszámmal, a rászorultak elhelyezéséhez pedig elegendő szociális foglalkoztatóval. Budapesten például mindössze 14, vidéken pedig 7 szociális foglalkoztató működik, összesen mintegy 6000—7000 dolgozóval. Ám még ezeknek is csupán 40 százaléka megváltozott munkaképességű, a többség olyan, nyugdíjra nem jogosult idős személy, vagy több gyermekes anya, akit nem egészségi okok akadályoztak a munka- vállalásban. És a tanácsi célvállalatok? — kérdezhetnék a tájékozottabbak. Nos, az ilyen vállalatoknál foglalkoztatottak száma az utóbbi évek- Den csökkent, sőt. még a célvállalat megszűnésére is akad példa. Az okok összetettek. Az egyik, hogy a dolgozó maga sem érdekelt a rehabilitációban, a fárasztó tanulás, átképzés helyett inkább rokkantsági nyugdíjra törekszik. A másik, hogy a foglalkozási rehabilitáció mostani gyakorlata nincs összhangban a hatékony munkaerő-gazdálkodás követelményeivel. A harmadik, hogy mindmáig hiányos a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres és folyamatos munkahelyi nyilvántartása. A negyedik, hogy hazánkban még nem alakult ki a foglalkozási rehabilitáció intézményi rendszere. Erkölcsi kötelesség Mindez arra mutat, hogy új jogszabályra van szükség, a rehabilitáció rendszerének olyan átfogó módosítására, amely a születéstől rokkantak és a megváltozott munkaképességűek emberi méltóságának megóvását, a társadalomba való beilleszkedését, az egészségesekkel egyenlő esélyek, s a hasznos tevékenység lehetőségének biztosítását mindannyiunk erkölcsi kötelességévé teszi. Anélkül persze, hogy egy fokkal is csökkentené a munkáltatók felelősségét. Ny. É. natokon belül másolat is készíthető. A folyamat azonban csak látszólag ilyen egyszerű. Ugyanis egvre-másra előfordul, hogy az illetékes ügyintéző idegenkedve a technika igénybevételétől — inkább lemond (.!) az ügyre vonatkozó előzmény tanulmányozásáról. Az igazság kedvéért ide kívánkozik: kevés még az ügyes gépek száma, s aligha lehet arra számítani, hogy valamennyi érdemi ügyintéző irodájába, gombok nyomásával kábelen lehessen továbbítani a szükséges iratokat. Ez a jövő, de eddig is használni, alkalmazni kell az új technikát. Nagyon egyszerű lenne kimondani, hogy a tanácsi apparátusokban itt-ott tetten érhető bürokráciát úgy sem lehet teljes mértékben felszámolni, ezért aztán ne várjunk csodákat a gépesítéstől. Valóban nem a gépeken múlik a dolog, hanem az emberen, aki a köz szolgálatában meg kell, hogy szeresse és tanulja rendeltetésszerű működtetésüket. Szabó Attila Tárlat — csalogató Egy-két héttel a nemzetközi folklórfesztivál kezdete előtt, máris egymás után nyílnak meg a különféle kiállítások a nagy találkozó színhelyein. Néhány, szerintünk érdekesnek - ígérkező tárlatra hívjuk fel a figyelmet az alábbiakban. Király Húsnak, a népművészet mesterének az emlékére hirdették meg a „Népviselet a színpadon, a fejdísztől a sarkantyúig" című pályázatot. Ennek legszebb anyagait máris láthatja a közönség a kalocsai művelődési központ emeleti termében. A Nagykunság népművészete című kiállítást is a Kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház kínálja a látogatóknak. Ez a tárlat viszonzása Kalocsa tavalyi karcagi bemutatkozásának, amikor a város népművészetéből adtak ízelítőt. Győrfi Sándor karcagi szobrászművész tárlatát ugyanott, péntektől kezdve tekinthetik meg a művészetbarátok. A megnyitó 10-én 17 órakor lesz a kamarateremben. A népművészet szellemében című 1975-ben, 1977-ben és 1980- ban megrendezett tárlatok legszebb anyagait viszont Baján, a Túrr István Múzeumban tárják a nézők ,elé. A megnyitóra szombaton 11 órakor kerül sor. Illusztrációk Kalocsáról Faragó György fotóriporter Kalocsa gazdasági és kulturális eleiéről készített fotókat. Ezek legsikeresebb darabjait láthatja a közönség. A megnyitóra július 13-án 17 órakor kerül sor a művelődési központban. Népművészeti kiállítást láthat a közönség Vaskúton is. Ezen megyénk diszitöművész szakkörei mutatják be legszebb alkotásaikat. A megnyitó vasárnap, július 12-én 15 órakor lesz a vaskúti sportcsarnokban. Valamennyi kiállítást megtekinthetik majd a képzőművészet kedvelői a fesztivál idején, július 22-e és 26-a között. ügyirat. Sót, ha kell, úgy pillaFOGLALKOZÁSI REHABILITÁCIÓ Ne a könnyebb megoldást! SZERGEJ KO MISSZAREN KO: Emeletek között Azzal az új külföldi garnitúrával.' amelyet a feleségem vásárolt, a nappali szobát rendez, tűk be. — Ebédelni, no meg úgy általában lakni m.ajd a többi szobában fogsz — közölte velem hitvesem. — Persze egy-egy pillanatra bekukkanthatsz a nappaliba, sőt be is léphetsz, ha papucsba bújsz, de aztán sipirc kifelé! Mindenesetre jobb lenne, ha egyáltalán nem járkálnál a nappaliban, mert állítólag a férfiak szúrós tekintete rossz hatással van az ilyen korszerű bútorok .állagára! A figyelmeztető szöveg végén a feleségem kulcsra zárta a nappali ajtaját. Aztán a hálószobába is új bútort vásároltunk, és én végleg kiszorultam a' konyhába. Néhanapján papucsba bújva tettem ugyan egy-cg.V tiszteletkört a nappaliban, meg a hálószobában, persze csak azért, hogy később a konyhában beszámoljak élményeimről a feleségemnek. Nemsokára a konyha is tele lett új bútorral. Ekkor én már egyre több időt töltöttem a lépcsőházban. Ülök egy alkalommal a lépcsőházban a szokott helyemen^ különböző intellektuális kérdéseken töröm a fejem, amikor kijön hozzám a feleségem és szendvicseket kínál. — Már megint dohányzol? — kérdi. — Ap. ropó, a dohányfüst beszivárog a lakásba, és tönkreteszi az új bútorokat! Nem tudnál, mondjuk két emelettel lentebb cigarettázni? Mit tehettem? Két emelettel lentebb ütöttem fel a tanyámat. Hát ahogy ott ülök, és eszegetem a szendvicset, a szemben lévő lakásból kijön egy fiatal nő. — Maga mit csinál itt? — kérdi csodálkozva. — Hát megéheztem. Talán zavarók? — Nem, dehogy — hangzik a válasz. — Jó étvágyat! De úgy látom, nem túl kényelmes magának itt ücsörögni. És folyton szendvicset rágni is unalmas lehet. — Dehogyis! Ellenkezőleg. Kitűnően ér. zem magam. Különben is mindent meg lehet szokni. Szokás dolga. — Bejöhet hozzám. Gyorsan főzök egv teát — mondja erre a kis szomszédasszony, és máris invitál be a nappaliba. Megittam a teát és megköszöntem. Aztán sokáig sétáltam a nappaliban, s mondanom se kell, a szokatlan lehetőségtől megfájdult a fejem. — Jöjjön el holnap megint — javasolta az asszonyka. — Sütök egy kis almás pirogot. Másnap megjelentem A sütemény isteni volt. Aztán ebéddel is megkínált. Később észrevétlenül tegeződni kezdtünk. Egy alkalommal az asszonyka így szólt: — Nem értelek téged. Vászja. Mindent itt kapsz a negyedik emeleten, a fizetésedet meg még mindig a hatodikra hordod fel. — Szokás dolga az egész—mondtam erre. Aztán egyszer csak észrevettem, hogyt a fizetésemet nem a hatodikra, hanem ide hordom. Nemrégiben új bútort vettünk a nappaliba. Átköltöztem a hálószobába. Amikor aztán a hálószobában is kicseréltük a bútort, én a konyhába kerültem Megvettük az új konyhabútort ... Én meg. készülődni kezdtem hogy kimegyek a lépcsőházba. — Nem, nem, szó sem lehet róla! — állított le őnagysága. — A 'lépcsőházról hallani sem akarok! Még majd valaki, rád talál és ismét felkarol. Azóta bent a lakásban egy kényelmes, tá_ gas beépített szekrény lett az új otthonom Fordította: Kiss György Mihály Munkásfiatalok versversenye Hatodik alkalommal rendezik meg — október és a jövő év áprilisa között — a munkásfiata. lók országos vers- és prózamondó versenyét. A rendezvényre július 31-ig a munkahelyi szak. szervezeti bizottságoknál jelentkezhetnek az előadói készséget érző munkásfiatalok*. A verseny célja ezúttal i’s a munkásfiatalok irodalmi ízlésének, beszéd, és versmondó kultúrájának fejlesztése, bemutatkozási lehetőségének biztosítása. A vetélkedőn 30 éven aluli fiatalok — szakmunkások, üzemek, vállalatok, intézmények fizikai állományú dolgozói és közvetlen termelésirányítók — vehetnek részt. A versenyzők kötelező felés prózamondó adatként egy SZOT-díjas szerző versét vagy prózai alkotását adják elő, és egy szabadon választott . művet tolmácsolnak. Az első fordulóban a jelentkezők üzemi — vállalati, intézme. nyi-. megyei, budapesti válogatón és területi középdöntőn mérik össze tudásukat. Az országos versenyre az ötven legjobban szereplő kap meghívást. A dön_ tőt április 16. és 18. között Salgótarjánban rendezik meg. A legsikeresebbeket arany-, ezüst- és bronzdiplomával tüntetik ki, s odaítélik a rendező szervek és Salgótarján város társadalmi szervezeteinek és üzemeinek díjait is. £3 BARÁTAINK ÉLETÉBŐL A potsdami kertmérnök Hiltrud Bernét kertmérnök. Felada. ta gondoskodni arról, hogy Potsdam lakói minél otthonosabban érezzék magukat városukban. Tervezi a lakó. házak kertjeit, a lakótömbök zöldterületeit. A virágjairól nevezetes Erfurt példája adja számára az ihletet, az ötle. teket. Igaz, magának Potsdamnak is gazdag kertészeti hagyományai vannak. Munkáját előkészítendő már a lakóne. gyedek tervezésében is együttműködik az építőkkel. Barbara Czychol építészmérnöknővel együtt például a földszinti lakásokat úgy tervez, ték, hogy azok terasza előtt kiskerteket alakítsanak ki. Az egyes kertecskéket sövénnyel választották el és csupán néhány kisebb, fát és bokrot telepítettek. A többit a lakók egyé. ni fantáziájára bízták, akik ily módon kedves kis „hobbikerteket” alakítottak ki a maguk számára. Zöld pázsit, rózsák és más virágok színesítik a házak előterét. A házak közti teret úgy tervezték, hogy mindenki minél szabadabbnak érezhesse magát. Szabad itt gyepre lépni, fára mászni. Csak a labdarúgást tiltják. (Erre más helyeket jelöltek ki.) A területek a gyermekek valóságos, paradicsomai. Persze. vannak olyan lakók is akiknek terhes a játszó gyermekek lármája, mások panaszkodnak, hogy a gyerekek kárt tesznek a kertekben. És emiatt felmondják vállalásukat a kertrész gondozására. A ligetek gondozását ugyanis a helyben lakók vállalták. Mindez gondot okoz a 36 éves mérnöknőnek, de az vigasztalja, hogy a megértő környezetbarátok száma sokszorosan felülmúlja a aggályoskodókét. Nyáron, a fiatalok sokszor este 11 óráig is a szabadba kívánkoznak. Ezért és hogy ne zavarják a pihenni vágyak nyugalmát, egy kicsit távolabb a lakóházaktól fedett szórakozóhelyet rendeztek be számukra: tekepályával, pingpongasztallal és hintákkal. A létesítményhez az anyagiakat a városi tanács adta. a környék lakói és a kertészeti hivatal pedig társadalmi munkában segítették. Hiltrud Berndt nagy lelkesedéssel látja el feladatát. Munkatársai elmondják róla. hogy szenvedélyesen vitázik, s rengeteg benne a kezdeményezőkész. ség, gyakorlatiasság, mindezt megnyerő modorban és asszonyi melegséggel csinálja. Ha kell, önkritikát is gyakorol s elismeri, hogy egyet és mást jobb lett volna másképp megoldani. Egyéniség. munkáját formagazdagság és meglepő ötletek jellemzik. Az esztétikai követelményeket a gyakorlati hasznossággal páro_ sít ja. Ahol lehet, meghitt sarko- kat létesít, máshol minél több szabad teret alkot a mozgásnak. Potsdam legújabb lakónegyede, a Schlaatz kertjei kétségtelenül .az ő keze munkáját dicséri. (Gáti)
