Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-09 / 159. szám

% 1981. július 9. # PETŐFI NÉPE • 3 Otthonteremtés GONDJAINK ördögi köre kö­rülbelül így fest: az albérletben lakó gyermekes házaspár minden­napos álma az önálló lakás, ahol nem kell a főbérlőhöz igazodni, a nap bármely szakában megfürdet­hetik a gyereket, akkor mosnak, főznek, takarítanak, amikor akar­nak. S amikor sikerült , megsze­rezni. és kialakítani az új ott­hont, jönnek esőstől a bosszúsá­gok, ha a gyereket nem vették fel bölcsődébe, óvodábá, a nagyob­bik srác a város másik végében levő iskolába -jár, ahol egy tante­remben harminovala'hányan szo­ronganak, a lakás környékén még egyetlen bolt sincs. Aztán évek múltán, amint nő a család, ismét visszatér a mindennapos álom, most már: a nagyobb lakás. A bizonyos kör minden egyes ■ szakasza alapvető emberi igényt fed, de közülük legalapvetőbb az otthon, á kényelmes otthon. SAJNOS, ezt egyelőre még so­kan nélkülözik. Kecskeméten pél­dául hatezer család, mért ennyi a jelenlegi lakásigénylések szá­ma. A megye más városaiban va­lamivel kevesebben várnak új otthonra, de számuk sehol sem olyan kicsi, hogy a hatodik kö­zéptávú tervidőszakban vala- mennyiük jogos igénye kielégít­hető lenne. A gondokat tehát a következő ötéves tervben még úgy sem si­kerül megoldani, hogy a városi tanácsok a fejlesztési forrásaik igen jelentős részét lakásépítésre fordítják. Bár ez nagyon dicsére- - tes és elismerésre méltó elhatá­rozás, de természetesen nem vár­ható dicséret és elismerés azok­tól, akik 1985 végén is kénytele­nek az albérlettel, vagy más kényszermegoldással járó nyűgöt viselni. Számukra a lakáselosztás szociálpolitikai elveinek szigo­rúbb alkalmazására tett tanácsi ígéret beváltása nem igazi vi­gasz. NEM VIGASZTALNI kell őket, hanem segíteni rajtuk. De ho­gyan? Kecskemét város Tanácsá­nak legutóbbi ülésén, amjkor a VI. középtávú tervet - vitatta meg a testület, elhangzott több javas­lat'is. A megvalósításukkal sok család áldatlan helyzete megvál­tozna, problémája megoldódna. A javaslatokat hallgatva kiderült, hogy egyik sem olyan ötlet, ame­lyet csakis a megyeszékhelyen le­hetne alkalmazni, hanem má­sutt is, Bács-Kiskun megye vala­mennyi városában létjogosultsá­guk van. Érdemes tehát néhány elgondolást konkrétabban is meg­említeni. Megszívlelendő például az a törekvés, miszerint az eddigieknél sakkal jobban elő kell segíteni a lakáscseréket, a komfortos és nem komfortos, a kisebb és nagyobb alapterületű, a több, kevesebb szobaszámú, a bel- és a külterüle­ti, valamint a váfosi és a környe­ző községbeli lakások között. Ilyenekre, valamint az állami és a személyi tulajdonú lakások kö­zötti cserékre ösztönöznek a hasz­nálatbavételi díjak és a különféle szociálpolitikai kedvezmények legújabb szabályai. KÖZISMERT, hogy a követke­ző években az eddigieknél lénye­gesen kevesebb állami lakás épül. Ezért elő kell segíteni a sajáterős magánlakás-építés minden for­máját. A lakótelepi, többszintes, OTP-beruházás is korlátozottabb, mint korábban, tehát a vállalatok és intézmények kevesebb vevőki­jelölési keretet kapnak. A vájla- latokat arra kell ösztönöznünk, hogy segítsék és szervezzék dol­gozóik otthonteremtését, kezde­ményezzék az OTP-nél és a la­kásépítő szövetkezeteknél az úgy­nevezett címzett lakásépítést, amihez állami építési kölcsön és szociálpolitikai kedvezmények is kaphatók. A magánlakás-építési akciók csákis akkor lehetnek eredménye­sek, ha a helyi tanácsok gondos­kodnak a telekellátásról és a hoz­zá tartozó közművekről, valamint az alapellátás intézményeiről. Kecskeméten például felkészültek arra, hogy a következő öt évben minden várható telekigényt ki­elégítsenek. Jelenleg 115 értékesít­hető telket tudnák kínálni, és még ebben az évben 567 telek áll • A készülő ifjúsági garzonlakások a kecskeméti szalagházzal szem­ben. (Straszer András felvétele.) az építeni szándékozók rendelke­zésére. A következő esztendőkben ugyanennyi lakás telkét alakítják ki a város belterületén, a külterü­leteken és a környező községek­ben. KECSKEMÉTEN, de másutt is területenként változik az egy la­kásra jutó telek nagysága, a be­építhetőség módja és a közműve­sítés. S természetesen ennek meg­felelően a telkek ára is. A kíná­lat tehát lehetőséget ad, hogy ki­ki igénye és anyagi erejéhez mér­ten válasszon. A legolcsóbb árak a külterületi lakott helyeken és a város környéki községekben vannak. Külön figyelmet kell fordítani a fiatal házasok lakásigényének kielégítésére. Választhatnak az előbb említett lehetőségekből, ugyanakkor Kecskeméten, a szo­ciálpolitikai elvek szerinti elbí­rálás során több fiatal házas jut­hat otthonhoz, az újabb 281 la­kásos garzonház megépítésével. Gondolni kell az idős házaspá­rokra és az egyedülállókra is. So­kan vannak, akik a személyi tu­lajdonú házuk vagy lakásuk he­lyett garzont vásárolnának. Tárnái László 35 ORSZÁG, 1200 KIÁLLÍTÓ Szombaton — vasárnap vadaskerti lovasnapok A hortobágyi után, a kiskunsá­gi előtt újabb lovasnapok rende­zői ígérnek hangulatos hét végi időtöltést a nagyközönségnek. Jú­lius lil—il2-én, szombaton és va­sárnap rendezik meg a II. vadas­kerti lovasnapokat a Pest megyei Tökön. A helybeli ménesiben 11 éve tenyésztenek lovakat, világhí­res ősök leszármazottai „gondos­kodnak” újabb és újabb szép kül­lemű, jó ugróképességű ivadékok­ról. Évente 10—15 lovat értékesí­tenek külföldön, illetve hazai lo­vas- és öttusakluboknál. Rendsze­res lovasprogramjaikat egy-egy szezonban 10—15 ezer vendég lá­togatja. A vadaskerti lovasnapokra az idén is változatos programot állí­tottak össze a szervezők. Másfél- százlovas, háromszáz ló vesz részt a versenyeken, megmérkőznek egymással többek között a buda­pesti, a dióspusztai, a dömsödi, a pettendi, a pomázi, az orosházi és a tatai lovasklubok sportolói. Rangos viadalon mérik össze tu­dásukat' a fogathajtók, a díjlova­sok, a galopp- és ügetőverseny­zők. S mint az már szokásos: lesz méneshajtás, manézsbemutató, te­nyészállat-bírálat, kirakodóvásár és tombola is. A vadaskerti lovasnapok hely­színe Budapestről, a Széna térről induló menetrendszerű Volán-já­rattal, gépkocsin Zsámbék vagy Perbál felől közelíthető meg. Mazsolákat szédítő szöveg REGGEL indítani akarom a Trabantomat, de a kutyafáját, nem indul. Hörög, kérreg, bá­gyadtan ugrálnak a dugattyúk, hiába. Kicserélem a gyertyákat, ez sem segít. Körüljárom, rá. gyújtok, tapogatom a karosszéri-, át, nézem, szikra van. gyújtás rendben, ennek ellenére csak hörög, kerreg, nem indul a nyo­morult. Ez kész. hívhatok egy szerelőt'. — Hadd nézzük ezt a . kis jár­gányt! — mondja Lancsák úr. aki civilben egy AFIT-telep sze­relőbrigádjának oszlopos tagja, szabad idejében pedig messze föl­dön híres fusizó. Most óz utóbbi minőségben tette tiszteletét ná­lam. — 'Nagy baj van? — kérdem mély alázattal a mestert, mert egy ilyen aranykezű varázsló­nak kijár a tisztelet. — Uram, nézzen csak be ezen ' a nyíláson! Látja ott azt a ko_ pott részt? A kettős kónusszal kiképzett kúphenger amortizáci­ós analizátora nem nivellál ren­desen a színuszkerék numerusz kurrensével. Ki kell cserélni a kúphenger analizátorát, meg a numerusz kurrensét. Ez, kérem, testvérek között is. munkadíjjal együtt, nyolc kiló, azaz nvolcszáz forint. De ha rám hallgat, az olajszűrőt is kicserélteti, mert átereszt, és egy ezresből meg­issza! \ — Lancsák úr, én csaknem egy hétig dolgozom ezer forint, ért. Sok. — Ügy kell magának. Ha meg­gondolta. szóljon, este otthon va­gyok. Holnap egy-kettő megcsi. nálom. Oké? — Szomszéd, hallgasson rám, ne bízza ilyen gátlástalan fusi- zókra a kocsiját! — mondta Tar­honya Vendel a földszint kettő, bői, amikor látta, hogy Lancsák úr dolgavégezetlenül távozott. Miért nem szól nekem, hiszen szomszédok vagyunk, segíteni kell egymást.» Uram én harminc éve dolgozom az autós szakmában. Nekem gyerekjáték egy Trabant­tal elbánni, elhiheti. HA ELHISZEM, ez a gyerekjá­ték nekem ezerötszáz forintom­ba kerül. Ugyanis Tarhonya Ven. del vizsgálódása alapján közben kiderült, hogy nem az amortizá­ciós analizátorral meg a szinusz- kerékkel van baj, hanem anyag- fáradás következtében az erőát­emelő lendítőkerék kevés olajat kap és recesszíven perfektuál, ezért az egészet magággyal együtt ki kell cserélni. — Én nem verem át magát, szomszéd. Hozok számlát min­denről. és itt maga előtt megre- perálom a masinát. Áll az alku? — Tudja, most pillanatnyilag nincs ezerötszáz ... meg a. felesé, gémmel is meg kell beszélnem... — Igaza van, aludjon rá egyet. Aztán majd szól. Itt lakom a földszint kettőben. ESTE a feleségemmel úgv döntöttünk, kisiparost keresünk. Az legalább garanciával dolgo­zik,' s nem kitalált összegekkel szédíti az embert. — Ne nevettessen, jó uram, mert megszakad bennem vala­mi! — mondta teli szájjal kacag, va Gózon úr. véradó oklevéllel is többszörösen kitüntetett kis­iparos. — Még hogy kettős' kónu- szú kúphenger meg színuszkerék, hahaha! Jaj istenem, már szúr az oldalam! És maga elhitte, hogy lendítőkerék recesszíven mit csinál, hogy mondta a pa. sas? Perforál? Ezen a kocsin’ nincsenek ilyen kitalált marha­ságok, ez csak naiv mazsolákat szédítő szöveg, kedves uram! Szerencsére hozzám fordult, én majd mindent rendbe teszek ezen a gépen. Persze egy dolgot máris tisztázzunk: számlával vagy számla nélkül csináljam, mert nem mindegy. Irányárként két és fél ezer forintot számolok, de ha számlát kér. akkor három és fél a nóta vége, mert ugye akkor forgalmi adót, SZTK-járulékot, műszakpótlékot. amortizációt, községfejlesztési hozzájárulást kell felszámolni. És ez egy nagy munka, mert le kell cserélni- a fékolajat, új kuplungtárcsa kell, meg levegőszűrő. — Tessék várni, gondolkod. nőm kell az ajánlatán! ESTEFELÉ még mindig gondolkodtam, amikor mérnök barátom beállított hozzánk. A több napos kálvária hallatán jót kacagott, aztán körbejárta a ko­csit, valamit matatott a műszer­fal alatt, és így szólt: — Ülj be és próbáld indítani! Beültem, indítottam. Egyet. kettőt hörgött. kerregett a motor, aztán beindult. — Mi baja volt ennek a nyo­morult dögnek? Áruld el! — Neki semmi. A memóriáddal van baj. Elfelejtetted kinyitni a bénzincsapot. MA REGGEL ismét kocsival jöttem dolgozni. Azonnal rohan­tam a személyzeti osztályra: kér. tem, iskolázzanak be egy autós esti iskolába, átképzem magam. A személyzetis gratulált az ötlet­hez. Neki is most robbant le a Trabantja. Megígértem. hogv munka után megnézem. Kiss György Mihály Minden hely „elkelt" az őszi BNV-re IMég több mint két hónap múl­va. kezdődik csak az őszi Buda­pesti Nemzetközi Vásár, de már valamennyi kiállítási terület elő­re „elkelt”. A HUNGEXPO tájé­koztatása szerint ez idáig a fo­gyasztási cikkek szakvásárára 35 ország 1200 kiállítója jelentkezett. Az őszi BNV 42 ezer négyzetmé­ternyi területet foglal el, a hiva­talos kiállítók sorában először mutatkoznak be mexikói, pakisz­táni, laoszi, kambodzsai és iráni cégek. Így az őszi vásár újszerű vonása, hogy a fejlődő országok kiállítása minden eddiginél na­gyobb lesz. A legnagyobb kiállí­tók a szovjetek, a jugoszlávok, az NSZK-beliek és az indiaiak. Egyébként a vásáron kiállított ter­mékek egy része a különböző el­árusító helyeken megvásárolható. A „csináld magad!” nemzetkö­zi barkács- és kiskertkiállításon — ’amelyet az őszi BNV-vel egy- időben tartanak meg — főleg épí­tészeti barkácsanyagokat, gépe­ket, építőeszközöket, kertészeti kisgépeket stb. láthatnak majd az érdeklődők. Megszervezte A bajai Városi Tanács építési osztályán hosszú lista őrzi azok­nak a tanácstagoknak a nevét, akik a tavalyi településfejlesztés­ben kimagasló eredményeket ér­tek el. A járdaépítők ranglistáján kétségkívül Bohner Mátyás ve­zet: a 45-ös körzetében 1021 mé­ter járdát épített a lakosság. A szervezésben elárt jártassága nem éppen mai keletű, hiszen tanács­tagi tagsága már meghaladja a húsz évet. A legutóbbi tanácsválasztás előtt még a 39-és körzetet képvi­selte, egy éve azonban saját lakó­helyének körzetét bízták rá. Ti­zenöt utca, csaknem 400 ház. A szervezés, mozgósítás mindig is az erősségéhez tartozott, s így ép­pen jól jött a városi tanácsnak a' társadalmi munkában történő jár­daépítési programja. A 45-ös kör­zetben nem hiányzott a tennivaló. Sok sáros „járda” , akadt az ala­csony fekvésű területen. Első feladata volt a felmérés: hol kiván a lakosság járdát épí­teni. öt utca várt erre, szinte ha­lasztást nem tűrő módon. A váro­si tanács adta a szükséges anya­got és a fuvart. Az sem volt mindegy, hol szerzik be a cemen­tet. Több irányú érdeklődése két lehetőséget kínált: vagy a ce­mentipari vállalatnál, vagy a víz­BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Újszerű üdülőtelepek Szlovákiában Csehszlovákiában is egyre te­rebélyesednek a városok és köz­ponti községek, a falvak, kis tele­pülések pedig öregszenek, elnép­telenednek. A városiak gyakr'an megvásá­rolják az üresen maradt falusi házakat, faiházikókat, amelyek kö­zül nem egy az eredeti népi épí­tőművészet szép példánya volt. Ezeket igyekeznek kényelmeseb­bekké, „modernebbé”, tenni. Az eredmény sokszor az, hogy az épí­tőművészeti remekből valami csú­nya keverék születik. Ennek elke­rülése érdekében a Szlovák Szo­cialista Köztársaság idegenforgal­mi kormánybizottsága néhány éve azt javasolta, hogy ezeket a meg­szűnőben levő településeket mini üdülési központokká építsék át. A lakótelepüléseken jók az utak, van villany és ivóvíz. Az átépítés tehát nem túl költséges. Esyben megmentik a pusztuló, gyakran igen értékes - épületeket és keve­sebb új üdülőt kell építeni. Kísérletképpen négy széj> hegyi falucskát választottak ki a terv megvalósítására. Legmesszebbre Podbiel, egy jellegzetes Árva menti település jutott, ahol az igen szép, jó állapotban fennma­radt népi építészeti házcsoportból lakott skanzen alakult ki: Csics- mány községben a népi építőmű­vészetéről híres régi kastélyt újí­tották fel. Itt 150 vendég talál el­szállásolásra és 250-en étkezhet-, nek. A tervezőknek eredetileg az volt a szándékuk, hogy a házakat eredeti formájukban építik újjá. Kiderült azonban, hogy az üdülők több kényelmet igényelnek, mint a régi lakók. Így hát ezekbe a fa­házaikba higiéniai berendezést, villanyfőzőt stb. építettek be. A szlovák építési minisztérium utasítása alapján'a házakat első­sorban a turistaforgalmat szerve­ző intézményeknek, a vállalatok­nak — alkalmazottaik üdültetésé­re — kell eladni, s csak ezután következhetnek az egyéni érdek­lődők. Az épületek rekonstrukciói ját és az átalakításokat szigorúan ellenőrzik, hogy az építkezéseket jóváhagyott tervdokumentációk­kal összhangban hajtsák végre. A Magas-Tátrában, Csehszlovákia legexponáltabb idegenforgalmi területén minden ilyen átépítést, még a legkisebbeket is, külön bi­zottság hagy jóvá. A településeken egyébként új épületek is emelhetők, de termé­szetesen csak az eredeti építkezé­si technikával, a környezet stílus­egységének megőrzésével. Az új típusú üdülőtelepek ki­építése teljes gőzzel folyik. A ré­gi lakók kiköltözését persze sen­ki sem sietteti, az akciót hosszú távra tervezték. Az üdülőtelepek közelében, ahol a terep lehetővé teszi, sífel­vonókat építenek, csónakázótava­kat alakítanak ki. A szakemberek azzal számol­nak, hogy az elkövetkező két-há- rom évtized folyamán ily módon 10—12 ezer házikó, faház szolgál­ja majd az üdülési célokat. Nagy beruházások, a természetes kör­nyezet megváltoztatása nélkül, szép üdülést ígérve a hazai és külföldi turistáknak. M. J. • Előtérben az úgynevezett Radenov-ház, a néprajzi kiállítás szék­helye Csicsmány községben. Űj bauxitkutató központ Űj kutatóközpontot alakított ki a Bakony szívében a Bauxitkuta­tó Vállalat. Bakonyszentlászló község határában alumínium ele­mekből szerelték össze a munkás- szállást, a klub épületét, az iro­dát és a raktárakat. Rövidesen a tanácstag ügyi igazgatóságnál. Az utóbbi kedvezőbb árajánlatával bizonyult jobbnak. Még a szállítást is vál- lalták, saját betonkeverő gépko­csijukkal. Ezt megelőzően „tükörvágást” kellett előkészíteni, melyet min­den érdekelt háztulajdonos vál­lalt. A munkába a férfiak mellett az asszonyok és gyermekeik is bekapcsolódtak. Amikor elkészült a tükör, bezsaluzták a járdasze­gélyt, aztán jöhetett a beton. Mű­szerük a spárga és a léc volt. innen indulnak munkába Fenyőfő és Bakonyoszlop vidékére a bauxitkutatók, akiknek még hosz- szú ideig munkát ad a hegyvonu­latban húzódó bauxitlencsék fel­mérése, elemzése. Ki kíváncsi a technológiára?! Az első folyamat hibája, hogy mindenki.túl precíz akart lenni. Harminc ember fogadta a betont, s szinte egymástól nem tudtak dolgozni. Ez gyors változtatást kö­vetelt. Nyolcas csoportokat alakí­tottak, s egyszerre három helyen folytatták a betonozást. Az első nap hatvan métert haladtak, az­tán 120 métert, egy hónap alatt pedig elkészült az 1021 ■ méteres járda. A siker, az eredmény nemcsak a tanácstagot, de a körzet egész lakosságát lelkesítette. Sorra ke­rült a kertek kialakítása, a tava­szi tisztasági munkák végzése. Megközelítően 400 ezer forint ér­téket tett ki a társadalmi mun­kájuk. Ebben szerepelt például az utcák napi tisztántartása. Az idei önkéntes feladatuk a közút­építés — ott, ahol járdát készítet­tek és a Világos utcában is. Az anyagiak, sajnos, csak egy kilo­méterre adnak lehetőséget. Bohner Mátyás, az ÉPFA bajai gyárában a szakmunkástanulók szakoktatója. Jövőre nyugdíjba megy, s akkor talán az eddigiek­nél is többet tud foglalkozni a város szépítésével, tanácstagi kör­zete lakóinak összefogásával. Szabó Ferenc \ Í •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents