Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-08 / 158. szám

1981. július 8. • PETŐFI IVEPE • 3 FUTNAK A PÉNZÜK UTÁN... Adós, fizess! Rideg felszó­lítás. Nem mi és nem most találtuk fel. Közhelyszerű, mégis van annyira kopásálló,' hogy nem fog rajta az idő. Időszerűségét az adja, sajnos, hogy a lankezelő és Távfűtő Vállalatnál, á szó futnak a pénzük után. Kecskeméti Ingat- szoros értelmében A lángokat csapkodják Az előzményekről: sokan évek óta vonakodnak lakbért fizetni az állami bérlakások használatáért. Az adósság nőttön nőtt. Tetézte a gondokat, hogy a vállalat ellen­őrző munkája is sokat gyengült az utóbbi négy évben. A könyvelő- ségről jobb fizetésért és képzettebb szakemberek máshova mentek dolgozni. A helyzet — s ezze) együtt a bérlők fizetési készsége {fegyelme) — annyira romlott, hogy a múlt év végére a felhal­mozódott lakbérhátralék, vala­mint a fűtésért és a meleg vízért felszámított tartozás hat és fél millió forintra rúgott. (Anekdotaként emlegetik, hogy mire kibogozták az egyik nem fi­zető, ide-oda költözködő bérlőjük­nek címét, bottal üthették a nyo­mát, mert időközben azt a házat is lebontották, amelyben utoljára la­kott.) Az év elején vezetőváltozás tör­tént a vállalatnál, de az eltelt röpke idő alatt még csak a lán­gokat csapkodják a szinte futó­tűzként elhatalmasodott pénzügyi fegyelmezetlenség elleni küzde­lemben. Igen, küzdelem ez a ja­vából, hiszen mialatt napjainkig a múlt év végi hat és fél milliós tartozást, sikerült 400 ezer fo­rinttal csökkenteni, az idei új adósság már 640 ezer forint. Ügy jártak hát, mint a hajótöröttek: amíg az egyik léket tömhették, másutt újaibb nyílást vágott a víz. A vállalatnál viszont most már semmiképp nem akardak elúszni ennyi, behajtatlan követeléstől. Kapni könnyebb, mint adni Márton Lajos igazgató ténysze­rűen említi: — A kecskeméti lakásoknak a 17 százaléka hozzánk tartozó ál­lami bérlakás. Amíg Szolnokon 9 ezer, nálunk több mint 11 ezer távfűtött takós és egyéb — rész­ben földszintes — bérlemény van együttvéve- . Ezeknek az ellátása, fenntartása sokba kerül.' A mos­tani ötéves tervre 93 millió forint az állami támogatás az IKV-há- zak kezelésére, karbantartására. Ha ehhez hozzáveszem, hogy a távfűtés költségét az állam 40 szá­zalékban fedezi, egyes lakók szo­ciális helyzetüknél fogva kedvez­ményt élveznek a lakbérfizetés­nél, s hogy a földszintes házak udvaraiban legyen virágos kert, 60 öntözőcsövet megjavíttattunk — meggyőzően érzékelteti: nem jár rosszul az, aki ma állami bér­lakásban' él. Valóban. Az ingatlankezelő és távfűtő vállalat rengeteget tesz azért, hogy a lakások használói a lehetőséghez képest jó körülmé­nyek közt lakjanak. A gáztűzhe­lyeket • hat-hét év után cserélik. Akinek a villamos vízmelegítője tízéves, megint újat kap. Kétszáz­ötven leninvárosi lakás részére tavaly konyhabútort vásároltak. Ebben a városrészben, valamint a Hunyadivárosban és a Széchenyi- városban gyorsszolgálati kiren­deltségeket létesítettek, hogy egy csatornadugulást, vagy elektromos hibát közvetlenebbül meg tudja­nak szüntetni. Az Árpád- és a Le- ninvárosban ettől az évtől kiskö­zösségi antennarendszer javítja a tévévételt az állami bérlakások­ban. S ez még nem minden. A lakók egy része azonban azt hiszi: minden jó csak az államtól származhat. Kapni könnyebb, mint adni. Kétezer feljelentés — Pontosan ez a helyzet — la­poz bele az irataiba dr. Fornády Éva jogtanácsos. — Mindent el­követünk, hogy hozzájussunk a pénzünkhöz. Harmincezer forint célprémiumot ajánlottunk fel a házkezelőségeken azoknak, akik segítik az 1977 óta folyton növek­vő tartozások rendezését. De bi­zony még így is nagyon nehezen megy, hogy az adósokat jobb be­látásra bírjuk. Felszólítás felszólítást ér. Az adósoknak címzett első levél azt tartalmazza, hogy nyolc napon belül jelentkezzenek. A második további nyolc nap haladékot ad, a lakáshasználati jogviszony fel­bontásának kilátásba helyezésé­vel. A harmadik nyolc napon megszövegezik a felbontó határo­zatot, de a végrehajtást illetően ez még kezdetleges lépés. A dön­tő szó a bíróságé. Június végéig nem kevesebb, mint kétezer olyan tartozási ügyet adtak át a Kecske­méti Járásbíróságnaik, amelyet a vállalat saját hatáskörében már nem képes megoldani. Miért nem fizetnek ? — Ha csak fillérekről volna szó ... nem pereskednénk — kap­csolódik a beszélgetésbe Baksa Lászlóné főkönyvelő-helyettes. — ötszáz forinttól 25 ezer fo­rintig terjednek a követeléseink. Jegyzéket vesz elő és így folytat­ja: — Barta Oszkár a homokbá­nyái 7-es épületben 14 600, Kecs­kés László a Nagykőrösi utca 18. szám alatt 13 ezer 875, Berta Ist­ván a Szimferopol tér 22. szám alatt 7 228, Bihali Mátyásné ugyanazon a téren, a 16-os számú házban 11 800, dr. Kozári Ottokár- né (Szimferopol tér 24.) 16 700, Kovács Jánosné a Halasi út 9. számú házának földszint 5-ös la­kásában 9979 és Kemény Gergely a Homokbánya 1-es épületében 12 100 forinttal tartozik, de van olyan is, aki már 21 700 forinttal adósunk. — Mit mondanak a bérlők? Miért nem fizetnek? — Mindössze tíz százalékuk je­lentkezett a felszólításra, hogy keressenek meg bennünket és tör- lesszenek. A többiek még csak nem is válaszoltak. Megszokták, hogy 3—4 éve ez így van (illetve: így volt) rendjén ... A lakás nem adomány A bíróság és az ingatlankezelő és távfűtő vállalat között meg­egyezés jött létre: a krónikus tar­tozási ügyek végére gyorsított el­járással tesznek pontot. Ami késik, nem múlik. Helyes, hogy a tanácsi vállalat nem hagy­ja veszni a pénzét. A tartozik- követel kálváriája azonban más­ról is meggyőzött bennünket. Ar­ról, hogy az évről évre egyre na­gyobb összegekért épített és fenn­tartott állami lakásokat sokan és sok helyen nem értékelik és be­csülik kellőképpen. Adománynak fogják fel, amivel nemcsak, él­nek, de ami rosszabb: vissza is élnek. Mint láttuk, nem is kevesen. Kohl Antal Bízom a hentesekben /jrömimel tapasztaltam a mi- nap, hogy „rólam” is írt az újság. Közölte, hogy» „felméré­sek szerint” a férfiak szívesen járnak bevásárolni. Nos, azért járta át meleg a szívemet, mert én is eme férfiak — még köze­lebbről, férjek — táborába tar­tozom. E fejlemény is ékes bizo­nyítéka annak, hogy a nőpolitikái határozat rajtunk» is fogott vala­mit. Részemről különösen a piacra járást karolom fel. Magunk közt szólva még nem egészen nőpoli­tikái meggondolásból, — spéciéi ebben a vonatkozásban van még repalálni való a szemléletemen —, hanem legalább annyira a piszkos anyagiak kedvéért. Az is igaz, hogy rendkívül élvezem a piaci kószálásokkal járó látvá­nyosságot. -De mégis az az igaz­ság, hogy az asszony jóindulata ültette el bennem a piacolás pénzügyi. vonatkozásait. Több si­keres beszerző körutam után egyszercsak kijelentette. — Amiért ilyeh ügyes voltál, ezután tied lehet a visszajáró pénz. Ez volt az első igazi sikerél­ményem. A következő pedig az, hogy — sanda és eléggé el nem ítélhető gyanúmmal ellentétben — ezután sem szűkmarkúskodott az előzetes költségvetés eszközlésé­nél. Hogy tudniillik körülbelül mennyibe is fog kerülni a cédulá­ra felírt cikktömeg. Rokonszen­ves ráhagyással számolta össze, hogy a krumpli cirka ennyi lesz, a fokhagyma, répa, zeller meg a többi — amennyi. Ugyanannyira, hogy a borravalóból, tehát -a vá­sárlás utáni maradék pénzből egész heti duplafekete-költségem kitelt. Említettem, , hogy szórakoztató volta miatt is szívesen rovom a kofasort, s standok sikátorait. Ezenközben arra is rájöttem, hogy ha megduplázom körutaimat, meglepő felfedezéseket tehetek az árak különbözősége szempontjá­ból. így aztán ezen a réven is spóroltam némi pluszokat — sa­ját zsebemre. Nőm e téren is tartja nagyvo­nalúságát. — Na látod, ha szemfüles vagy, még több pénzed marad. Lubickoltam hát hétről hétre, hónapról hónapra a családi elis­merés nyújtotta melegfürdőben. Cajnos, a múlt szombaton ^ „kijött a dugó” a sikerél­mények fürdőkádjából. Pedig minden úgy kezdődött, mint más­kor, szombat reggeleken. . •- —í Akkor hát szedjük össze az eszünket: mit főzzek mára és va­sárnapra? — Indult obiigát mó­don a közös fejtörésre való moz­gósítás. — Nézzük csak: zöldpaprika, paradicsom van imár kibírható áron ... Mit szólnál a jó papri- kás-caftos marhaszelethez? Ügy is szeretsz tunkolni... Emlékszel, milyen jóízű a szaft, mikor a zöldpaprika, s paradicsom belefő? — Bravó! — csatlakoztam jó- váhagyóan az ötlethez. — Nos, akkor hozzál a „Jólét”- ből egy kiló marharostélyost. Mi­kor visszafelé jössz a piacról, út­baesik. — Mit, hogy én vegyek húst? Kimérve?! Tudod, hogy 'ezt em­beremlékezet óta magadnak tar­tod fenn. Nem ismerem a hú­sokat, a végén kiszúrják a sze­mem valami mócsingos vén mar­hával. Szaladj csak le magad, miiit szoktál, ide a 60-asba. — Ugyan, ne légy már gyerek. Magad is meg tudod állapítani: olyan húst adnak-e, amiből szép szeleteket lehet vágni. Ha azt mondod, rostélyosnak kell, nem fognak becsapni, légy nyugodt... Hogy több kedved legyen, amit a százasból visszakapsz, szintén a tiéd lehet. Tudod mit? Hozzál csak nyolcvan dekát. Ügy kérd, hogy rostélyos lesz belőle, akkor sikerül jó paprikásszelletet is csi­nálnom. Mit kell azt neki tudni, hogy nem rostélyosnak készül... Rettegve jártam be a piacot, semmi örömöt nem leltem a kó­ricálásban. Árnyékot vetett kedé­lyemre a félsz: mi lesz, ha „rossz” húst adnak?! Memorizáltam több­ször is: „rostélyosnak, rostélyos­nak ...” Mikor aztán a bolti hentes szi­gorúan nekem szegezte a kérdést: — Minek lesz? — ijedten és ha­tározottan vágtam rá.- - Paprikásszeletnek ... Illetve, hogy is — rostélyosnak. ö pedig szelt, nyesett, bárdo- zott, csomagolt, mért, s mintegy mellékesen megjegyezte az ár fel­írása közben, hogy „ftét dekával tc-bb”. — Kosaraimba ejtve a húst, fordult az utánam következőhöz. rj dahaza zárt ajftó fogadott. Ja, persze, nőm most nem szabad szombatos! — esett le a tantusz nálam, és hozzáláttam a kicsomagoláshoz. A húsról lehán- tottam a zsírpapírt, s betettem a hűtőszekrénybe — egy tányéron. Mellesleg: rosszat sejtettem, mert nagykarii csontok övezték a sze­leteket. Délután, keresztrejtvényfejtés közben nyitott rám nejem. Sze­génynek az arca óriási csalódott­ságét tükrözött. Szomorúbb volt, mint a tányéron elém tartott mélyvörös-barna marhahúscsomó. — Először is: máskor ne vedd le róla a papírt, úgy tedd a hű­tőbe, mert így „összeszárad-fagy”, alig lehet kiengesztelni. Másod­szor: nézd csak, emeld meg csak ezt a húst! Egyhanmada csont. Ügy érzem, több is, mint nyolc­van deka ... Mire megfő a levág­ható pár nyiszlett szelet, úgy ösz- szemegy, hogy a gyerek egyma­gában megeszi... Azóta le vagyok törve... Egye­düli vigaszom a húsárak bekö­vetkezett emelkedése. Nem, nem vagyok bolond, csak hiszek az emberekben. Bízom a hentesek szemléletváltozásában, jóérzésé­ben is. Hogy ezekután nem ejtik át a szemmelláthatóan tájékozat­lan férjeket sem, felhagynak a „lehet egy kicsivel több?” köny- nyedséggel, a csont plusz-mínusz tűrési határt is a tisztességnek megfelelően tartják be. Azaz, a drága pénzért kézzel-lábbal igye­keznek majd kedvünkre tenni. Tóth István • A nagyenyedi kollégiumban most líceum működik, fa- f A •’égi kollégiumi épületen ma is Ián tábla őrzi az alapító, Bethlen GáJipr emlékét. harangocskák jelzik a szünetet. BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Szomszédolás Álba Iuliában • A nagyenyedi vártemplom belsejét, barokk stílusban építették át a tűzvész után. 0 A bástyákat egy-egy céh védte annak idejen. A Bács-Kiskunnal “ testvéri viszonyt ápoló romániai Álba lulia megyének, több mint 650 települése, számtalan látnivalót kí­nál. A 628 ezer hektár területének (nem 228, ahogy az elmúlt cikkben írtam) 33 százaléka er­dő. Lankáin jó bor te­rem, már Hunyadi Já­nos esküvőjére is innen vásárolták a kellemes zamatú nedűt. Gyulafe­hérvárról, ha észak felé Indulunk, előbb a híres- neves Nagyenyedre. on­nan pedig a hegyek kö­zött kanyargó, szép úton jutunk el Torockóba. Ha délre megyünk, né­hány perc alatt a Se­bes-parti régi városba, Szászsebesbe jutunk. # Fent: Torockót már az 1200-as években kivált­ságlevéllel ajándékozta meg a király. A fel­hőkbe vesző Székelykő alatt húzódik a ma is élénk település. • Virágdíszes házak, a népviseletéről is hires falu főutcáján. 0 Szászsebesre II. Géza telepítette a szászokat. A vá­ros élénk kereskedelmi és közlekedési csomópont. A főutcán az egymást érő kis boltokban, mindig nagy a forgalom. 0 Szép parkban, az öreg várfalak kö­zött emelkedik a XIII. században épült gyönyörű, gótikus, evangélikus templom, Szászsebesen. (Pásztor Zoltán felvételei.) Pereskedés milliókért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents