Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-31 / 178. szám

IDŐJÁRÁS

Várható időjárás ma estis: kevés nappali felhőképződés, zápor nem va- lószínű. Napközben kissé élénk észak- nyugati, nyugati szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 12. 17, legmagasabb nappali hőmérséklet: 24, 29 fok között. (MTI)

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

PETŐFI

NÉPE

S ' , v

AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI, évf. 178. szám Ara: 1,40 Ft 1981. július 31. péntek

Brüsszeli

nyilatkozat

Az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzet* közi bizottság titkársága nyilatkozatot tett közzé Brüsszelben a helsinki konferencia sikeres be* fejeződésének és a záróokmány aláírásának hatodik évfordulója alkalmából.

A történelmi dátumra, 1975. augusztus l*re emlékeztetve a nyilatkozat hangsúlyozza: most, amikor Európában a feszültség újabb fokozódásának lehetünk tanúi, még határozottabban kell törekedni a záróokmány ajánlásai egyik leglényegesebb pontjának megvalósítására, vagyis valós tar* talommal kell megtölteni az értekezlet eredményeit és „ezáltal kiszélesíteni, egyúttal következetessé és tartóssá tenni az enyhülés folyamatát”.

Két alapvető és halaszthatatlan célt kell minden kormány és nép tevékenységének középpontjába állítani — mutat rá a dokumentum. Meg kell fékezni a fegyverkezési hajsza újabb fordulóját és meg kell akadályozni a középhatótávolságú nukleáris rakéták Kelet- és Nyugat-Európába történő telepítését.

Szakmunkástanulók építőtábora

• A kiskunfélegyházi 608-as Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói a mentőállomáson többszáz négyzetméter közfal beépítését vállalták. Kálmán József szakoktató megbeszéli velük a feladatokat.

Időközben a megyei kórház építése befejeződött, a szakmai építőtáborok azonban, az idén is megteltek. Új lakások, oktatási, egészségügyi intézmények építésének segítésére több mint 350 — kőműves, festő, épületlakatos, víz-központifűtés szerelő, burkoló, asztalos, villanyszerelő — szakmát tanuló fiatal jelentkezett a kecskeméti, kalocsai, kiskunfélegyházi, bajai, kiskunhalasi és kiskőrösi szakmunkásképző intézetekből. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat és a Bács- Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat létesített részükre Kecskeméten építőtábort. Ennek vezetését a két kecskeméti szakmunkásképző intézet pedagógus KISZ-szervezete vállalta, a tanulókkal azonban szakoktatóik is eljöttek. Ily módon a nyári építőtáborban végzett munka beleszámít a fiatalok kötelező szakmai gyakorlati idejébe.'

Az építőipari szakmunkástanulók ebben az évben két csoportban dolgoznak a kéthetes építőtáborban. Az első csoport hétfőn érkezett és kezdte meg a munkát a házgyárban, a mentőállomás, a gyógypedagógiai intézet építésén, valamint az Űj- Kollégium felújításán.

N. O.

Eddig három egymást követő évben szervezett szakmai építőtábort a KISZ megyei bizottsága az építőipari tanulókat oktató szakmunkásképző intézetekkel karöltve. Annak idején az új megyei kórház építése feletti KISZ- védnökség keretében kezdeményezték a tanulók népgazdasági- lag is hasznos nyári foglalkoztatását. Az eredmény: három év alatt 8 millió forint értékű termelési értéket produkáltak a fiatalok.

• Török László és Kovács János munka közben. (Pásztor Zoltán felvételei)

Erősödött az óvodákban az iskolaelőkészítő munka

Valahányszor az nlsófokú oktatás fejlesztéséről és korszerűsítéséről beszélünk, az óvodákra is gondolunk, a legkisebbek intézményeire, melyeknek feladatuk, hogy a három-hatéveseket felkészítsék az iskolai életre. A Bács-Kiskun megyei Tanács művelődésügyi osztályának legújabb összegzése — melyet tájékoztatásul a végrehajtó bizottság elé terjesztett a közelmúltban — ezzel kapcsolatban megállapítja: „Az óvodák egyre inkább nevelési rendszerünk első és igen fontos láncszemeként teljesítik feladataikat; az iskolaelőkészítő funkciójuk előtérbe került." A dokumentum részletesen foglalkozik a gyermekintézmények személyi és tárgyi feltételeinek az alakulásával is.

Mindenekelőtt figyelmet érdemelnek az óvodahálózat bővítésének utóbbi tíz évben — nagyjából a IV. és az V. ötéves tervben — elért eredményei. A megyében az óvodai helyek száma ez idő alatt csaknem tízezerrel nőtt, s ma már meghaladja a huszonegyezret. Ez 246 intézmény között oszlik meg (közülük huszonegy üzemi jellegű), korántsem egyenlő arányban. A huszonegyezernyi helyre a legutóbbi tanévben 25 ezer négyszáz kisgyereket vettek föl, hogy csökkentsék az elutasítottak számát. Sok helyen — főként a városokban — a gyors ütemű fejlesztés ellenére sem enyhült az intézmények zsúfoltsága. A gyermekcsoportoknak több mint a fele magas létszámú, harminc fő feletti, a huszonkét százalékában pedig negyven vagy ennél is több gyereket foglalkoztatnak. örvendetes, hogy csökkenő tendenciát mutat a helyhiány miatt elutasítottak száma, de még tavaly is több mint ezerkettőszáz óvodai kérelemre kellett nemet mondani. Változatlanul Kecskemét óvodái a legzsúfoltabbak, pedig itt létesült a legtöbb hely. A megyeszékhelyen egy gyermek- csoportnak átlagosan harminchét a létszáma.

Nyolc óvoda kivételével, valamennyi napköziotthonos. Ilyen szempontból tehát korszerű az

intézményhálózat. Más szempontból viszont nem egészen az. Az ütemes fejlesztés ugyanis csak részben történhetett új óvodák építésével. Megyeszerte régi épületeket is át kellett alakítani ilyen célra, illetve a régi óvodákat kellett bővíteni. Ezért sok intézményben kevés a mosdó, kicsi az öltöző, hiányzik a szertár, az iroda, az óvónői szoba, és a beteg gyerekek elkülönítésére sincs mód. Ez a körülmény — a zsúfoltsággal együtt — ma még bizony nehezíti az óvodapedagógusok munkáját. Dicséretes azonban, hogy a régi óvodák korszerűsítésére is nagy gondot. fordítanak a fenntartó tanácsok megyeszerte. A körképhez hozzátartozik, hogy az intézmények bútorzattal és szakmai eszközökkel általában jól ellátottak.

A sok új óvodai csoporthoz természetesen sok új óvónőre volt szükség. A szakképzettek számát intenzív esti oktatás szervezésével, óvónői szakközépiskola létesítésével sikerült növelni, valamint azzal, hogy a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben 1972. óta folyamatos a levelező oktatás is. Mindezek együttes eredményeként az új intézményekben csoportonként már két óvónő állt munkába, s így ők átmenetileg előnyösebb helyzetbe kerültek a többinél.

Az óvodáknak ilyen körülmények között kellett, s kell eleget tenniük az iskolai felkészítés Óvodai Nevelési Programban megfogalmazott követelményeinek. A művelődésügyi osztály értékelése szerint, óvónők és teohnikai dolgozók nagy odaadással törekednek e követelmények teljesítésére. Íme néhány jellemző megállapítás :

A gyerekek életkoruknak megfelelő közösségeket alkotnak, érdeklődők és közlékenyek, az óvodapedagógusok általában jó eredményekkel nevelik a kicsinyeket a -társas együttélésre, a rendszeres munkavégzésre. Számos intézményben kiemelkedőek az esztétikai nevelés eredményei, melyek főként az ábrázolásban nyilvánulnak meg. Ugyanez mondható el a világnézeti, s a hagyományápolásra való nevelésről. Annak ellenére, hogy az óvodákban általában nincs tornaterem, s kevés a tágas udvar is, a kicsinyek testnevelésére sokkal nagyobb gondot fordítanak, mint a korábbi években. Javult a gyermekintézmények kapcsolata a családdal és az iskolákkal. Rendszeres és kölcsönös például az általános iskolákkal közös igazgatású óvodák nevelőinek a hospitálása, a testületi értekezleteken, továbbképzéseken, a munkaközösségi foglalkozásokon való ■részvételük.

Az óvodai ellátottság még nem teljes, s az sem mondható el, hogy a nevelési program már hiánytalanul megvalósult. E fontos társadalmi ügy azonban a legjobb úton halad a végső megoldás felé. Erre bizonyság: a megyében az elmúlt tanévben első osztályba beiratkozott tanulók csaknem kilencvenkilenc százaléka részesült óvodai nevelésben, illetve iskolaelőkészítő foglalkozásokon vett részt. R. M.

SZAKSZÖVETKEZETEK A MEGYÉBEN

Gazdasági összefogással fejleszthető a közös tevékenység

# Az étkezésre már alkalmatlan gyümölcsből szeszt készítenek Ja- kabszálláson. Képünkön: töltik és címkézik a palackokat a Népfront Szakszövetkezet dolgozói.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejező időszakában alakultak meg hazánkban a termelőszövetkezetektől eltérő szervezettségű szakszövetkezetek és tszcs-k. A legtöbb itt, a Homokhátságon, ahol a homokbuckákkal, víz borította területekkel szabdalt tanyavilágban a szőlő-, gyümölcstermesztésnek és a külterjes állattartásnak, főleg a juhászainak voltak hagyományai.

Bács-Kiskun termelőszövetkezeti földjeinek átlagos minősége hektáronként 14,4 aranykorona. A szakszövetkezeteké a 9-ét sem éri el, sőt a szanki határban 1,8—

1,9 aranykoronás földek is akadnak. Ebből következik, hogy valamennyien a kedvezőtlen adottságú közös gazdaságok csoportjába tartoztak.

Eredményes tevékenysége folytán, 9 szakszövetkezetei 1980-ban kiemeltek ebből a csoportból, jóllehet, a kedvezmények megvonásától korántsem javult meg földjük minősége, aranykorona-értéke. A gyenge minőségű, erősen szabdalt, elaprózott területek miatt, számottevő a parlagosodás veszélyének kitett parcella. Ezeknek száma 1978-ban a tagsági viszony rendezésével még inkább megnőtt, hiszen ez az akció tízezer hektárt és nyolcezer szakszövetkezeti gazdát érintett.

Különösen a városokban és az iparosodott nagyobb településeken váltak meg sokan a szakszövetkezetektől a tagsági viszony rendezésekor. Többségük munkaereje teljében levő dolgozó volt. Jól gondozott szőlőkben, kertekben szaporodott el a gyom, a növényi és állati kártevő, mert huzamosabb ideig nemigen akadt, aki megművelje.

Annál dicséretesebb, hogy mindezek ellenére a szakszövetkezeti nagyüzemek az V. ötéves tervben csökkenteni tudták a parlagot. 1976-ban még 2897 hektár meg- műveletlen szántó volt Bács-Kiskun szakszövetkezeteiben, 1981- ben már csak 534 hektár. A parlagszőlő 596-ról 274 hektárra csökkent ugyanezen idő alatt.

Bács-Kiskun megye mezőgazda- sági területének 15,7 százaléka, a szőlőinek 37,1, a rét- és legelőterületének 43 százaléka tartozik a szakszövetkezetekhez. Az országoshoz viszonyított aránya igen jelentős, hiszen hazánkban a szakszövetkezeti érdekeltségű szántóknak, ültetvényeknek,

egyéb területeknek több mint 62 százaléka, a szakszövetkezeti szőlőknek pedig 80 százaléka található Bács-Kiskun megyében.

Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága J.975. május 6-i ülésén elemezte a szakszövetkezetek fejlődését és akkori határozata végrehajtásának értékelésére 1978. májusi ülésén visszatért. Ezek a határozatok, valamint a Kiskunsági TESZÖV elnökségének állás- foglalásai is beépültek Bács-Kiskun mezőgazdasági szakszövetkezeteinek V. ötéves tervébe.

A szakszövetkezeti szőlők nagysága és terméshozama az elmúlt

• Ellenőrzés a szakszövetkezet üzemében.

években folyamatosan emelkedett. Az 1977 és 1980 között létesített ültetvények termőre fordulásával még több és jobb minőségű szőlővel, borral, gyümölccsel gyarapodik a közös gazdaságok, valamint az áltáluk integrált tagsági ültetvények termékkínálata. A Kiskunságon főleg a szakszövetkezetek törekedtek a legerőteljesebben a szőlőtermesztés és borászat ágazatának teljes kiépítésére. Soltszentimrén, Kiskőrösön, Solt vadkerten a borpalackozásig is eljutottak. A borászati közös vállalat — a BORKÖV — tevékenységének továbbfejlesztésével a magasabb értékű borászati termékek előállítására még kedvezőbb feltételek alakulnak ki. Kár, hogy a kalocsai paprikaipar kiskőrösi konzervüzemét az illetékesek többszöri ígérete ellenére sem szerezhette meg a BORKÖV- ben társult szőlőtermesztő szövetkezetek közössége.

A kiskunsági szakszövetkezetek gazdálkodásának fejlesztésével összefüggő teendőket elemezték legutóbb a TESZÖV kezdeményezésére a kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezetben tartott tanácskozás résztvevői. "Kovács László szövetségi titkárhelyettes tájékoztatója után a közös gazdaságok párt- és gazdasági vezetői fejtették ki véleményüket. Fontosnak ítélték a gazdaságok közös érdekű összefogásával még gyorsabb ütemben fejleszthető szőlő*, gyümölcstermesztést, feldolgozást, értékesítést, a helyi adottságokhoz alkalmazkodó, egyes állattenyésztési ágazatok fellendítését, és a közös tevékenység mellett, a tagsági gazdaságok árutermelésének szervezett növelését. K. A.

A munka becsülete

Valljuk be őszintén: általában megszokottan nézzük a tévé képernyőjén a munkanél~ küliek tiltakozó akcióit, s tovább lapozzuk az újságot hasonló témájú tudósítások, cikkek láttán. Munkanélküliség? Vannak fogalmak, amelyek számunkra — legalábbis a negyvenes és a fiatalabb korosztályok számára — egyszerűen fölfoghatatlanok.

Munkanélküliség Francia- országban, Angliában, megannyi fejlett ipari államban? E tv-híradások és újságelemzések elérhetetlen messzeségbe távolítják ezeket a nagyon is közeli országokat; valahogy úgy vagyunk vele, mintha nem is evilági gondokról hallanánk.

S valóban: hogy felfogjuk, miről van szó, ahhoz a „munkanélküliséget" látni kell. Ha úgy tetszik, testközelből. Egyhamar nem felejtem el a párizsi metró alapútjaiban látott sajátos testtartásban kuporgó, arcukat összefont karjaik közé rejtő alakokat. Nem voltak koldusok, mégis koldultak, pontosabban: kértek. Krétával rajzolták az aszfalt-padlóra: „aidez moi!" „Segítsetek rajtam! Nincs munkám, segélyt nem kapok, két gyereket nevelek, a feleségem is munkanélküli”. Látható volt: szégyenük, hogy kérniük kell. Hisz nemrégiben még nem is rosszul fizetett munkások, alkalmazottak voltak. Szégyenük, hogy a metró ' alapútjaiba kerültek.

Szánakozva néztem őket, de voltak közöttük olyanok is,

akiktől féltem. Ök, a két állomás között robogó metrókocsiban kérték, hogy „aidez moi!" Először csendesen, szintén csak szégyenkezve. Majd látva a közönyös arcokat, egyre agresszívebben, egyre hangosabban, és fenyegetőzve. Egyikük p mellettem ülő arcába ordította: „Segíts! Holnap te is ide juthatsz!"

A munkanélküliséget látni kell. S akkor talán érthetőbbek, felfoghatóbbak és elgon- dolkoztatóbbak a munkanélküliség rohamos növekedését jelző statisztikai adatok, s a számok mögé pillantó újságelemzések. Akkor talán elkezdünk gondolkodni azon is, hogy miként állunk itt Magyarországon 1981-ben a megélhetésünket biztosító munkával, a munkaviszonnyal? Akkor talán eltűnődünk az egyre szürkébb közhely — a „teljes foglalkoztatás” — valóságos jelentéstartalmáról, meghatározó szerepéről. S felismerjük, hogy ez politikai kategória, mi több: társadalompolitikai vívmány, eredmény, a létbiztonság alapköve.

A munkanélküliséget látni kell, s akkor talán — félve írom le, de azért megkockáztatom —, kissé szégyenkeznénk is. Mert esetleg belátnánk, hogy az, ami a párizsi metróban gubbasztó embernek a legtöbb, a legfontosabb, mert az élet, annak rangja és becsülete mifelénk ugyancsak kérdéses, Olyannyira az, hogy már jó ideje hallani azt is, hogy „egy kis munkanélküliség kellene, s rögvest megszilárdulna a munkafegyelem, s jóval kevesebb gondunk lenne a munkamorállal, a teljesítményekkel, a munka és a munkahely megbecsülésével". Ám gyanítom, akik ezt mondják, nem látták, vagy nem akarták látni a munkanélküliséget. És azt is gyanítom: nem akarják vagy nem képesek végiggondolni véleményük abszurditását. Feltehetően azért sem, ' mert egyoldalúan — következésképpen eltorzítva — értelmezik a teljes foglalkoztatás követelményét, hisz ez a legegyszerűbb. Mindenkit alkalmazni, mindenkinek munkát adni (s ez igazán nem nehéz, még a némileg lefékezett gazdasági növekedés időszakában sem); és mindegy, hogy kinek, milyen munkát adni. Valamit, valahol, még akkor is, ha az értelmetlen, céltalan, gazdaságtalan; s még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a teljes foglalkoztatás ikerjelszava a hatékony, a racionális foglalkoztatás.

Csakhogy ez már sokkal nehezebb: Ennek megvalósítása már valóban sok gondolkodást, hatékonyabb munkaerő- gazdálkodást, iparfejlesztést, végső soron pedig még mész- szebbre látó gazdaságpolitikát feltételez. Nem mellőzhető, és nem halogatható tennivalók. Mert a munka, és a munkahely becsülete, illetve megbecsülése mindenekelőtt a végzett munka értelmének és hasznának felismerésétől függ.

V. Cs.

*

>