Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-28 / 175. szám

1981. július 28. • PETŐFI NEPE • 3 VÉGET ÉRT A FOLKLÓRFESZTIVÁL Menettánc és gálaműsor Szombaton a délutáni és az esti órákban került sor a több .napig tartó nemzetközi találkozó látványos bajai és kalocsai záróműsoraira. Szebbnél szebb ruhákban, káprázatosán színes-díszes népviseletben, ragyogó arcú énekesek és táncosok gyö­nyörködtették a közönséget. Az eső 'ugyan mindkét helyen némi zavart okozott, ám végül mégis sikeresen zárult a sok érdeklődőt vonzott felvonulás. Az ördöngős törökök, a jóked­vű mohácsiak, az egzotikus táncokat felvonultató jugo- szlávok a többiekkel együtt valósággal megbabonázták a közönséget. Tapsoltak Kecskeméten is gulatát a színpadra a Muzsikás együttes pompás közreműködésé­vel. Tapsos, szép este volt, köszö­net érte. Szombaton rövid ünnepséggel kezdődött a megyeszékhelyi zá- rórendezvény. Dr. Matos Lászlóv a megyei tanács elnökhelyettese adta át a találkozó bíráló bizott­ságától -adományozott — „mint hamarosan a közönség is meg­győződhetett róla —, jól megér­demelt díjakat. A Tambov me­gyei népi együttes balettes hatá­sú kompozíciója után a Galga- menti együttes jóízű, vaskos hu­morú összeállításának, majd a Priechodi Népművészeti Köz­pont folklórcsoportjának tapsol­tak az egybegyűltek. A szlovák hegyilakók életvidám, hangulatos fellépését követően a száznegy­ven éve fennálló osztrák waohaui kórus és a „Spitz an der Donau” tánccsoport a polgárság szokás­világából hozott egy mutatós csokrot, majd a Küküllő népi együttes látványos és fergeteges táncai adtak bőséges ízelítőt a román folklórból. A Bácska együttes fejezte be a sajnos fog­hájas nézőtér előtt pergő műsort. Bizony — mint általában az egész folklórfeszt'ivál — szaksze­rűbb, bőségesebb propagandát érdemelt volna ez a gyönyörű rendezvény. Még a közönségszer­vezők sem nagyon tudták, hogy tulajdonképpen mit, kiket lát­hatóéinak. Q Kimagasló sikere volt a óo­rosztól együttesnek is. Jubiláló lakodalmas A Duna meniti folklórfesztivál a Tolna megyei Decsen zárt, ahol vasárnap egész napos program szórakoztatta a résztvevőket. Délelőtt a hazai és a külföldi együttesek adtak műsort a kisközség sza­badtéri' színpadán, délután pedig az egész falu részvételével zajlott a sárközi lakodalmas. A híres népi játékot, amelynek jegyespárja a 18 éves Bor­bély Zsuzsanna óvónő és a huszonhárom esztendős Háder György tsz-üzemgazdász bátai lakos volt, az idén tizedszerre elevenítették fel. Az esemény szín­helyére felvonultak a fesztivál hazai és külföldi népi együttesei,, s tánccal, dallal színesítették a ce. remóniát. A szabadtéri színpadon, népes közönség előtt öltöztették sok szoknyába a menyasszonyt, s ide érkezett lovas fogaton a lánykérő vőfély és a vőlegény. Rigmusmondók kérték ki a szülőktől és búcsúztatták a jegyespárt. Ezután a népes lako­dalmas menet végigvonult a település főutcáján. Az itt felállított díszemelvényen a rendező szervek, Bács-Kiskun és Tolna megye* vezetői, a fesztivál- városok képviselői, valamint a nemzetközi tudomá. nyos folklorizmus konferenciájának résztvevői néz­ték végig a háromórás utcai záró menettáncot. • Öltöztetik a menyasszonyt a decs! lakodalmasban. • Népes nézősereg a szombat esti kalocsai szabadtéri gálaműsoron. • Sikert arattak a bajai fiatal táncosok a látványos utcai menet­táncon is. • Tóth Imre népi énekes­nek sokáig tapsolt a kecs­keméti közönség. A népzenei mozgalmat elindí­tó, a folklór ápolását régen a fontos társadalmi feladatok kö­zé soroló Kecskeméten sok él­ménye« népművészeti műsort láthattak, hallhattak az érdeklő­dők. Jártak itt a leghitelesebb nótafák, a legszebb szavú mesé- lők, az öröm, a bánat százados mozdulatait híven tolmácsoló táncosok. A VII. Duna menti Folklónfesztivál keretében pén­teken este a Megyei Művelődési Központban fellépő népművészek műsora, és a másnapi díszbemu­tató állja az összehasonlítást. És ez nem kevés. 'Valóban a nép­művészet mesterei elevenítették föl a régi szokásokat — nincs rá jobb kifejezés — varázsolták je­les napok, jeles alkalmak han­Többet ér A munka többet ér,‘ mint a pénz. A megyét járva már a ha­todik tanácselnöktől hallottuk szó szerint ezt a megállapítást. Bizonygatták, és a hétköznapok valóságával erősítették meg, hogy bár korunk technikai fejlődése előtt le a kalappal, a gyomot sok helyütt ezután is kézzel kell kiszedni, ahol csúfít, ahol ’ útban van. Ugyancsak a két kéz, a kö­zös tenniakarás vezethet el odá­ig, hogy valahol iskola, üzlet, orvosi rendelő, pedagóguslakás, csatorna,! vízvezeték és még sok más, közhasznú létesítmény épüljön a .tervidőszak végéig. A munka a faluba, az embe­rek közé szólítja — talán még- i-nkább, mint eddig — a tanácsi vezetőket is. Nem az íróasztal rabja ma már a tanácselnök sem. Azok a feszítő gondok és megoldást sürgető feladatok, amelyek a községek választott testületéitől és felelős vezetőitől napi erőfeszítéseket követelnek, egyenesen kizárják az elkényel­mesedést. Mondjuk ki nyíltan, nem volt könnyű dolga eddig sem a ta­nácselnököknek. Az idősebb Papp Ádám Jászszentlászlón — amikor még aktív tanácselnök volt, a 60-as évek elején — haj- nalonta lóháton járta be a ha­tárt. Így jutott el az akkoriban alakult termelőszövetkezet föld­jére is, ahol éppen négy kutat fúrtak. De milyet? Kicsit, keske- nyet, hogy mihamarább befe­jezhessék a munkát, és ezzel pénzt takarítsanak meg. Sok köszönet nem lett volna ebben a víznyerésiben, látta ezt jól az el­nök. Távlatokban gondolkodva, inkább amellett volt, hogy job­ban jár a szövetkezet, ha mind­járt nagyobb, hat méter széles betongyűrűs kutakkal teszi meg­alapozottabbá az öntözőrendsze­rét. Hallgattak a tanácsára. Az­óta is, Immár csaknem két évti­zede, ezekből a kutakból öntöz­nek. A jó vezetői erényekből alig­Nagyon ke­vés ember az, aki komolyan utánagondol a balesetek , és a sebesség ösz- szefüggései- nek. Általá­ban az a véle­mény, hogy a| nagy sebesség balesethez vezet. Aki viszont lassan közlekedik, eleve jó példaként szokás emle­getni, és a közvélemény elítél minden olyan rendszabályt, ame­lyet velük szemben a hatóság életbe kíván léptetni. A valóság­ban az a helyzet, hogy a lassú vezetés is szerepet játszhat a közúti baleset létrejöttében, de erről senki sem akar nyilatkoz­ni. Aki mégis megkíséreli ennek hangoztatását, számolhatott az­zal, hogy minden oldalról, mint a száguldás védelmezőjét támad­ják. Pedig a közúti szabályokról szóló rendelet kimondja, nem szabad olyan lassan haladni — nyomós ok nélkül —, hogy ezzel a forgalom egyenletes lebonyo­lítását zavarják. Nem most, régen megállapítot­ták, hogy az átlagostól lényege­sen* eltérő sebesség — akár föl-, akár lefelé — a baleseti kocká­zatot megnöveli. Ennek az a ma­gyarázata, hogy a fokozott se­besség felnagyítja a gumiabron­csok rendellenességeit, az út­szerkezetben, vagy a járműveze­tő magatartásában jelentkező minden hiányosságot. Nyilvánva­ló, nagyobb sebességnél nehe­zebb irányítani a járművet, és a megállási idő is jóval hosszabb vészhelyzetben. A sebesség nö­veli a sérülési kockázatot, és annak súlyosságát is. Ha az uta­zási sebesség 70-ről 95-re növek­szik, a halálos sérülés valószínű­sége az ütközésnél megkétszere­ződik. Amennyiben a sebesség 110 kilométerre nő, ismét meg­kétszereződik a halálos sérülés valószínűsége. Szomorú példát kell idéznünk a fenti állítás bizonyítására. Gá­lán a nemrégiben bekövetkezett hármas halálos baleset egy fron­tális ütközésből történt. A gép­kocsi vezetője lakott területen — teljesen szabálytalanul — mint­egy 100 kilométeres sebességgel hajtott be egy aránylag kis ívű kanyarba. A jármű éppen a nagy sebesség miatt sodródott ki, tért hanem jócskán „örökölhetett” fia, az ifjabb Papp is, aki jelen­leg tanácselnök Jászszentlászlón. A lakosságra és a tanácstagság­ra támaszkodva sikeresen viszi előre azt az ügyet, amelyet édes­apja szolgált egykoron, ha kel­lett, lóháton. Ifjú Papp József azt vallja: „A vezetőket: a ta­nácselnököt, a párttitkárt, az or­vost és másokat, lássák ott, a többi között dolgozni. A vezető lakjon ott, ahol dolgozik, és le­gyen megtalálható bármikor — ha úgy hozza a helyzet, éjszaka is.” A települések lakóinak érdeké­ben azonban többnyire nappal kell cselekedni. Így tesznek Jász­szentlászlón is, ahol jelenleg a járdaépítés van soron, s ahol az orvos sem rest — mint történt — társadalmi munkában ce­mentes zsákot bontani és friss betont keverni. Hasonló, a vezetőket — a fal­vak értelmiségét — próbáló fel­adatok természetesen szép szám­mal akadnak megyénk vala­mennyi településén. Miske és Drágszél Közös Tanácsának, va­lamint Szakmáinak, öregcsertő­inek és Homokmégy nek a jó ivó- vízellátás megoldása, illetőleg a foktői víztisztító műhöz való csatlakozás a legsürgetőbb fel­adat. Kaskantyún* amelyet a ta­vasszal súlyos fagykár ért, és emiatt várhatóan kevesebb lesz a tanács idei bevétele, „A mun­ka többet ér, mint a pénz” szin­te létkérdés. Az elnök és a 21 ta­nácstag rakosgatja, tartalékolja a meglévő kevés pénzt, hogy jusson is, maradjon is. Fő cél­juk: hogy a kaskantyúi gyere­keknek őszre már egy teljesen kész — sok viszontagsággal, ám még nagyobb faluközösségi ösz- szefogással épült — iskola legyen a feje fölött. Ezzel megteremtik a tartós letelepedésre is az egyik feltételt, amely a fiatal, munkát vállaló szülőket idevonzza. Nincs olyan települése a me­gyének, ahol a vezetők — így a át a bal oldalra, s az ott éppen érkező autóbusznak ütközött. Ez esetben még a fékezés sem segít­hetett volna, hiszen nem volt rá ideje a vezetőnek. Mindez ki­sebb, a megengedett, vagy az útviszonyoknak megfelelő sebes­séggel elkerülhető lett volna. Akadnak más példák is. A mo­torkerékpárok akár kis-, akár nagyívű kanyarokban — miután a jármű vezetője kevésbé tech­nikás — nagy sebesség esetében általában sodródnak. Egy mo­torkerékpár-versenyző ezt a sod­ródást „bekalkulálja”, de ezt közúton, ahol szembejövő for­galom is van, lehetetlen. Emiatt történik aztán, hogy a motorosok áttérnek az út bal oldalára, fron­tálisan ütköznek, vagy jobbra térve, elvesztik járművük felett az uralmat, s mindig ott van az ominózus fa-, vagy villanyosz­lop. A legnagyobb veszélyt — ép­pen gyakoriságánál fogya — a relatív gyorshajtás jelenti. Sok­szor irtunk már róla, de ismé­telten szóvá tesszük. A relatív gyorshajtás annyit jelent, hogy valaki adott járművel nem lépi túl a megengedett maximális se­bességihatárt, de nem az út-, lá­tási és forgalmi viszonyoknak megfelelően választja meg jár­művének haladási sebességét. A gép járművezető-iskolákban sok­szor kérdés, melyik az a sebes­ségtartomány, amelyik még nem tekinthető relatív 'gyorshajtás­nak. Erre a kérdésre természe­tesen senki sem tud biztos vá­laszt adni. Ezt a gépjárművezető dönti el adott körülmények kö­zött. Olykor akár a 20 kilométe­res sebesség is felfogható gyors­hajtásnak. Képzeljünk el egy síkos, csúszós, havas utat, ami­kor a féktávolság a többszörösé­re növekszik, sőt, a megállás egyáltalán nem biztos. A relatív gyorshajtás főként lakott területen belül okoz sze­rencsétlenséget, főleg gyalogos, gyermek elütésénél. Az útviszo­nyokhoz való helytelen sebesség- megválasztás például a balese­teknek több mint 60 százalékát okozta. Hozhatnánk fel példát arra is, hogy különösen éjszaka, rossz látási viszonyok mellett, mennyire fontos az óvatos, a kö­rültekintő vezetés, azaz- a sebes­ség helyes megjválasztása. Nem elhanyagolható a forgalmi vi­szonyokhoz való alkalmazkodás esetében sem a relatív gyorshaj­tás, amely a baleseteknek mint­egy 50 százalékát okozza a la­kott területen. G. G. tanácselnökök is — mostanság nyugton ülhetnének. Petőfíszál- lás tanácselnöke csákányt, lapá­tot fogott, hogy ezzel is siettes­se a lakosság számára olyannyi­ra hiányzó fogorvosi rendelő építését. A jó példa jótékony ha­tását — s a nyomában kibonta­kozott társadalmi segítséget — ma már magasodó falak, félig kész épület mutatja. Bár csak a tázláríak is itt tart­hatnának, az építés derekán az óvónői szolgálati lakások létre­hozásában! Ebben a községben Trsztyinszki Pál tanácselnöknek amiatt fő a feje, hogyan tudná megadni a letelepedés lehetősé­gét két óvónőnek, akire igen nagy szükség lenne a faluban. A gond az, hogy egyelőre nincs megfele­lő, beköltözhető lakás. Miképpen lehetne mégis segíteni? Az lát­szik valószínűnek, hogy az egyik tanácsi bérlakás jelenlegi lakójá­nak megadják az elköltözés fejében kért 96 ezer forin­tot, s további 30 ezer forintból rendbehozzák az épü­letet. Ez lehetne az egyik lakás. A másik: megvenni 220 ezer forintért egy felkínált magán­házat. Igaz, ehhez kapna .Tázlár 150 ezer forint felsőbb tanácsi támogatást — 70 ezer forintot vi­szont még így is fejlesztési alap­ból kellene elvenni, ami egy kis községben bizony komoly érvá­gás. „Mit tegyek? Mit tegyünk?” Ezzel a gonddal kel és fekszik a tázlári tanácselnök, akit egy év híján negyedszázada ideköt a szolgálat, s emlékszik rá, hogy 24 éve a tanácsháza helyén még here- és krumpliföld volt. Mit tagadjuk. Vívódás, égető gond akad bőven 1981-ben is. Faluja, városa válogatja. A veze­tők azonban nincsenek egyedül. Változatlanul igaz ezután is — erre mutatnak a tapasztalatok —, hogy a munka — a hatékony társadalmi összefogás — gyak­ran többet ér, mint a pénz. K—1 Győrnél tetőzött az árhullám Vasárnap délelőtt Győrnél is tetőzött az árhullám 602 centi- méteres vízmagassággal. Duna- remeténél a szombati esőzés után vasárnap reggelig már 20 centi­métert apadt a víz. Komárom, Esztergom térségében és az azt követő folyószakaszon tovább tart a lassú áradás. Szigetközben a levonuló ár­hullám nyomában fakadóvizek jelentkeznek. Vasárnap már 135 hektár területet borított fakadó­víz. Üzembe helyeztek két szi­vattyútelepet és elrendelték az elsőfokú belvízvédelmi készült­séget. A következő napokban a belvízzel borított terület növe­kedésére lehet számítani. Vasárnap az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területér. 634-en vettek részt az árvédeke­zésben. Folytatódott Győrnél a püspökerdei 5 kilométer hosszú nyári gát erősítése. Gönyünél az 1-es számú főút és a Duna'med­re közötti hullámtéren lévő 350 hektárnyi rétet és cukorrépa- földet elöntötte a víz. Az itt lévő állatokat időben biztonságba he­lyezték. Ezt a területet egy nyári gát védi a kisebb áradásoktól. A jelenlegi magas árhullámnak a 3.5 kilométer hosszú alacsony nyári gát nem tudott ellenállni. (MTI) Megnyílt a XV. nemzetközi Bartók-szeminárium Vasárnap ünnepélyesen meg­nyílt Szombathelyen a XV. nem­zetközi Bartók-szeminárium, amelynek az idén külön jelentő­séget ad a centenárium: az egész világ ünnepli Bartók születésének századik évfordulóját. A nemzet­közi zenei versenyek és fesztivá­lok irodája 1967-től rendez éven­te mesterkurzust Bartók művei­nek propagálására, tökéletesebb, hitelesebb előadásuk elsajátítá­sára. A szemináriumnak, amely augusztus 9-ig tart, most negyed­szer ad otthont Szombathely, a hazai zenei élet egyik központ­ja. Tizenegyszer a fővárosban tartották. A kollokviumra — még soha ennyien — a világ minden részé­ből huszonhat országból, széz- kilenc hallgató és több zenepe­dagógus érkezett. KEZÉBEN A VOLÁN - KEZÉBEN A DÖNTÉS (IV.) A sebesség és a baleset

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents