Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-28 / 175. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. július 28. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Szakértelem - a téeszek szolgálatában Építőművészet és társadalom Beszélgetés a feladatokról Az irodalom, a festészet művészileg ábrázolja a reális, világot. Az építészet, az architektúra ezzel szemben — véleményem szerint — maga ez a reális világ, másrészről pedig képletesen szólva absztrakt... — Ez téves nézet. Bár az építészeti formák nem fejezik ki ugyanúgy a valóságot, mint például az irodalom, mégis az architektúra a maga sajátos nyelvezetén emberi érzéseket és ideálokat testesít meg: a haza iránti szere- tetet, a gyászt, büszkeséget, nagyságot, gyűlöletet az elnyomás iránt... Megjelenési formáiban és alakzataiban az építészet olyan konkrét információt hordoz, amely lehetővé teszi egyik vagy másik épület vagy épületkomplexum gyakorlati és — ezt külön aláhúzom — ideológiai tartalmát és jelentőségét — válaszolt az ÄPN tudósítójának megállapítására Jurij Jár aló v professzor, a Szovjet Építészek Szövetségének titkára, majd így* folytatta: — Nagyon érzékletesen fejezte ki mindezt Marietta Saginyjan írónő egyszer még régebben: „A nemesi kúria felépítése a földesurat, a kereskedőházak a kereskedőt szolgálták, a külvárosi villák a tőzsdeügynökök érdekeit fejezték ki; egyszóval, minden uralkodó osztály úgy alakította ki lakóhelyét, hogy az elősegítse önmegvalósítását, kifejezze személyiségét”. . — Az ön véleménye szerint mik az építészet megkülönböztető és meghatározó vonatkozásai a szocialista társadalomban? Mik ez építészet sajátos feladatai? — A szocialista országokban az épílészet össztársadalmi kérdés,, az általános életszínvonal, a társadalmi termelékenység fokozásának fontos eszköze, a „második természet” megteremtésének segítője. 'A szocialista építészet egyedisége abban áll, hogy szükséges és lehetséges feladatait a jelen és a népgazdaság jövőjét szem előtt tartó, össztársadalmi tervek keretében valósíthatja meg. Az állam óriási összegeket bocsájt az építészek rendelkezés A Lazdináj lakótelep Vilniusban. (Fotó: Taraszevics) sére. Ezek helyes felhasználásától nagyon sok ember jóléte függ. A szocialista társadalmi viszonyok között megengedhetetlen az „építészeti egoizmus”, amely ellentmond a célszerűség és esztétikai teljesség követelményeinek. — Említsen meg néhányat az utóbbi idők legsikeresebb szovjet építészeti eredményeiből. — Például a vilniusi Lazdináj lakótelep. Ezen a — formáját tekintve viszonylag igénytelen típusházakkal beépített — lakótelepen sikerült az < építészeknek a modern és nemzeti, hagyományos elemek ötvözetével, megteremteni az építészet és a természet harmóniáját Felnőttek és gyermekek számára egyaránt* nyugodt körülményeket alakítottak ki. Az új lakótelepek építkezéseinél hasonló jó példákat mutathat fel Moszkva, Leningrád, Kijev, Jereván.,. , ___ — A szocialista országok építészeinek találkozóiról, tapasztalat- cserékről is hallottunk. — A városépítészetben mind nagyobb szerepet kell kapnia a műszaki kifejezőerőnek, a sokszínűségnek. Valamennyien érzékeljük, hogy ami összességében megfelelő, nem mindig csökkenti a lakólíazak nyomasztó egyformaságának érzetét. A fejlődés tehát a tömeges épülettömbökön belül az egyes épületek sokszínűségének, változatosságának fokozásában keresendő. A típusházak kialakítására nagy szükség volt a szovjet házgyárak fejlesztésének, a gyártás iparosításának időszakában. Ezt a feladatot sikerrel megoldottuk. A közeljövőben olyan korszerű műszaki eszközök és módszerek alkalmazására kerül majd sor, amelyek nem fékezik az építészek művészi egyéniségének, kibontakoztatásán Azt mondom: szolgáltatás — azt mondod: cipész, fodrász, vízvezeték-szerelő. Senkinek sem jut eszébe a betegellenőrzés, az áru- átadás, a robbantás, az elektromos érintésvédelem. Es ezzel még nem is teljes az a lista, amit a Kiskunsági Tsz Területi Szövetség szolgáltatóágazata kínál a szövetséghez tartozó közös gazdaságoknak; A mezőgazdasági termelés fejlődésével párhuzamosan ugyanis a gazdaságoknak szinte észrevétlenül egyre több. nevezzük úgy: járulékos tevékenységet kell folytatniuk. Ide tartoznak a különböző hatósági, pénzügyi, számviteli kereskedelmi stb- előírások teljesítése, olyan alkalmi feladatok elvégzése. amire egy-egy szövetkezet nem tud — mivel nem kifizetődő — állandó alkalmazottat tartani. Nagy gondot okoz az áruátadás. A termelőszövetkezetek már megtanultak termelni, de amikor értékesítésre kerül a sor, vagy méltóságon alulinak tartják a „ku- peckedést” vagy kellő szakértelem híján alulmaradnak a tapasztalt átvevőkkel folytatott vitákban. A szolgáltatóágazatnak nincs szigorúan meghatározott profilja: azzal foglalkozik, amire a gazdaságok megkérik. Ezt a rugalmasságot annak köszönheti, hogy az ágazat nem önálló jogi személy, hanem a tsz-szövetség egyik kihelyezett részlege. Költségvetésében a bevételek csak a kiadásokat fedezik, így nem fizet adót, tehát nincs mit a megrendelőkre hárítani. Egyedüli pénzügyi kötelezettsége, hogy évente egy havi bevételének megfelelő tartalék- alapot kell képeznie- Egyszóval olyan vállalkozás, amely nem a nyereségben érdekelt, hanem abban, hogy az őt életre hívó és életben , tartó tsz-ek megelégedésére végezze munkáját. Folytatva a felsorolást, a szolgáltatóágazat átvállalja a tsz-ek- től a betegellenőrzést. Faluhelyen is divat* hogy amikor a háztáji és a nagyüzemi munkacsúcsok egybeesnek, az átlagosnál többen mennek betegszabadságra. Ez persze feltűnt a gazdaságoknak is, de képtelenek voltak bizonyítani a visszaéléseket, hiszen a szövetkezet táppénzellenőrei többnyire a meglátogatott „beteg” munkatársai, szomszédai, ismerősei voltak. \ A szolgáltatóágazat két ellenőre felvállalt 30 termelőszövetkezetet. A betegellenőrök munkadíját, gépkocsihasználatát, étkezési költségeit a tagság létszámának arányában az érdekelt tsz-ek fizetik. Egy-egy tsz évente 15—30 ezer forintot utal át a szolgáltatóknak, s ennek révén az összeg többszörösét takarítják meg a szövetkezetek, hiszen előfordult, hogy csupán egy gazdaságban az ellenőrzés több száz munkanap kiesését előzte meg. Az ellenőrzéseknél maradva, a tsz-ek ^számára rendeletek írják elő, hogy elektromos érintésvédelmi berendezéseiket rendszeresen felül kell vizsgálni. Ez a munka szabadáras kategóriába tartozik, az egyik szövetkezetben nehány éve 156 ezer forintot kért volna érte egy szakvállalat. Az általánosan jelentkező igény, a sokszor meghökkentő és megmagyarázhatatlan árak miatt a Kiskunsági Szolgáltató Ágazat egy csoportot szervezett, amely például az említett 156 ezer forintos munkát önköltségi alapon 64 ezer forintért végezte el. A csoport azóta a megye tsz-einek kétharmadában végzi ezt a munkát, általában 25—30 százalékkal olcsóbban, mint korábbanAz érintésvédelem mellett ellenőrzik a termelőszövetkezetek elektromos energiagazdálkodását is, s javaslataik eredményeként körülbelül 30 százalékkal csökkentették a gazdaságok villamos- ■ energia-költségeit. Többféle energiatakarékos eljárást dolgoztak ki. Például a forrólevegős terményszárítókból kiáramló meleg levegőt egy speciális berendezéssel visszavezetik a szárítóba, 25—30 százalékkal csökkentve ezzel a berendezés energiaigényét. Megoldották, hogy a szárítókat a drága fűtőolaj helyett jóval olcsóbb pakurával működtessék. A szolgáltatóágazat speciális robbantásos eljárással 50 százalékkal olcsóbban végzi el a szántóföldeken a szervestrágya kiszórását, mintha azt hagyományos eszközökkel tennékSaját épülettervező részlegük van, amely a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodó, olcsó gazdasági létesítményeket tervez, és gondoskodik a műszaki ellenőrzésről is. A felsorolást lehetne még folytatni. A lehetőségek csaknem korlátlanok, hiszen a szolgáltatóágazat tulajdonképpen „csak” szakértelmet értékesít, olyan szakértelmet, amely a tsz-eknek több millió forint árbevétel-növekedésben, vagy költségmegtakarításban jelentkező többletnyereséget hoz. És mindézt úgyszólván egy tsz-szövetség körzetében. Az ilyen jellegű és minden bizonnyal még tovább gyarapítható szövetkezeti szolgáltatás fejlesztésével és terjesztésével sok területen versenyre lehetne késztetni a mezőgazdasági üzemeket kiszolgáló és ellátó vállalatokat. B. P. A BAROMFI- ÉS NYŰLTARTÁS ÖT ÉVES MÉRLEGE Harmincnyolc százalékkal több vágóbaromfi a kisgazdaságokból KGST: A nyolcvanas évekbe lépve A KGST-tagállamok kormányfői, tanácsadóik és szakértőik Szófiában azért jöttek össze a közelmúltban, hogy megtárgyalják a szocialista közösséghez tartozó országokban a hetvenes években elért gazdasági fejlődés eredményeit, és megjelöljék a tájékozódási pontokat, fejlődésük irányát a nyolcvanas évekre. Elég megemlítenünk, hogy a KGST-tagállamok területük együttes nagyságát tekintve a földkerekségnek körülbelül az egyötödét foglalják el, lakosainak száma mindössze tizedrésze a világ lakosságának, ipari termelésük viszont eléri a világ ipari termelésének egyharmadát. A hetvenes évek az együttműködés további elmélyítését és tökéletesítését, valamint a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációjának fejlesztését célzó komplex program megvalósításának első évtizedét jelentik. Ezt a programot akkor fogadták el, amikor a KGST-tagállamoknak már több mint húszéves tapasztalatuk volt az eredményes gazdasági együttműködésben, így például 1950 és 1970 között a szocialista közösséghez tartozó országokban az ipari termelés csaknem hétszeresére növekedett. S ez az egyes országok saját erőfeszítései mellett a szocialista kölcsönös segítségnyújtásnak köszönhető. • A KOMPLEX PROGRAM rendelkezéseinek megvalósítása lehetővé tette az együttműködés pontosabb irányvételét a műszaki haladásra, a gyártásszakosításra és a kooperációra. Az eredmények nem várattak magukra: a gazdasági fejlődés legtöbbet kifejező mutatója, a megtermelt nemzeti jövedelem volumene a KGST-tagállamok egészében a hetvenes években 66 százalékkal növekedett. Nem árt, ha hozzátesszük: a szocialista közösséghez tartozó országok többségében a nemzeti jövedelemnek több mint háromnegyed részét közvetlenül lakossági /fogyasztásra, lakás- és szociális-kulturális építkezésre használják fel. A hetvenes évek sajátossága volt a KGST-tagállamok beruházási együttműködésének fejlődése. Ennek hatékonysága jól kitűnik a Szövetség gázvezeték építésének példájából. Ez a négy év alatt megépített gázvezeték — ami rendkívül rövid idő egy ilyen grandiózus vállalkozás számára — lehetőséget nyújtott arra, hogy az építkezésben részt vevő államok számára a szovjet földgáz szállítását 1979-hez képest már 1980-ban mintegy másfélszeresére növeljék. • A SZOCIALISTA gazdasági integráció fejlődésének eredményeként kialakult a stabil gépgyártási piac. A szocialista közösséghez tartozó államok gép- és berendezésszállítása 1980-ban több mint háromszorosa az 1970. évinek; a KGST keretében lebonyolított kereskedelemben hányaduk körülbelül 44 százalék. Ez a piac a KGST-tagállamok számára garantálja termékeik stabil, kölcsönösen előnyös eladását; a testvéri országok itt elégítik ki importszükségleteik zömét. A KGST résztvevőinek gazdasági kapcsolataiban a világpiaci áraknál jóval alacsonyabb árakat állapítanak meg a tüzelőanyagokra és energiahordozókra, a nyersanyagokra és más árukra. A gazdasági integráció enyhíti a kedvezőtlen külső tényezőknek a szó-, cialista közösség fejlődésére gyakorolt hatását. Csehszlovák közgazdászok számításai szerint a szovjet kőolajat importáló KGST- tagállamok együttes valutamegtakarítása az 1974—1979. években legalább évi 3 milliárd dollár volt, s ez az összeg egyre növekszik. Természetesen a Szovjetunió számára is előnyös a KGST keretében lebonyolított kereskedelem: az előző ötéves tervciklusban a KGST-tagállamok szállításai tették lehetővé a szovjet kereskedelmi flotta kiegészítését 40 százalékban. a vasúti személygépkocsiállomány kiegészítését 35 százalékban. az autóbuszállomány kiegészítését 12 százalékban, a kiskereskedelmi árualapok ruházati cikkekkel, cipővel, bútorral, kon- . zervekkel való kiegészítését 15 százalékban. • „A KOMPLEX PROGRAM megvalósításában elért eredményeket nagyra értékelve, az ülésszak megállapította, hogy a kitűzött feladatok végrehajtásánál nem aknázták ki az összes rendel- • kezésre álló lehetőségeket”. A szófiai ülésszakról kiadott közleménynek ezek a sorai a jövő felé fordulnak: a gazdasági munka feltételei a nyolcvanas években lényegesen különbözni fognak a tíz évvel korábbi feltételektől. A komplex program végrehajtásának időszakában az országok többségében számottevően csökkentek az extenzív, a mennyiségi fejlődés lehetőségei. Széles körű bevezetésre várnak nagy tudományos eredmények. Megnövekedtek a nyersanyag (elsősorban a tüzelőanyagok és energiahordozók! kitermelési és szállítási költségei. Egyes államokban munka-, erőhiány észlelhető: aktív életkorba kerültek „a háborús idők gyermekeinek gyermekei”. Márpedig ők az előző korosztályoknál lényegesen kevesebben vannak. • A NYOLCVANAS ÉVEK megnövekedett követelményeket támasztanak a gazdasági együttműködés hatékonyságával szemben. Vegyük, mondjuk, a tüzelőanyag- és energetikai szférát! Itt a nyersanyagszállítások részben a partnerek ellátását biztosító feladatnak, részben pedig az exportőrök népgazdasági problémái hatékony megoldásának tekinthe- / tők (lehetőség kínálkozik arra, ■ hogy az exportőrök az energiahordozókért cserébe olyan szűkében levő termékekhez jussanak, amelyeket kisebb költségekkel állítanak elő- mintha azok termelését ők maguk’ szervezték volna meg.) Az együttműködés hatékonyságának nyilvánvalóan minden ország számára tájékozódási pontul kell szolgálnia, amikor megválasztja aktív részvételének irányát a közösség keretei között megvalósulói gyártásszakosításban és kooperációban. Ugyanis éppen az intenzív termelési és tudományos-műszaki kooperáció, a minőségi tényezők előtérbe kerülése válik meghatározóvá a KGST-tagállamok gazdasági fejlődésében a nyolcvanas években. A. Drabkin Népgazdasági érdek Bács-Kiskun megye állattenyésztési szívonalának fejlesztése. A különböző állatfajok tartásának a mezőgazdasági üzemek és kisgazdaságok közötti ésszerű munkamegosztása, a helyi adottságok kihasználása, a gazdasági .szabátyo- bJ 'zók mCáfElHő alkalmazása egyik biztosítéka az ál- « u ‘lattenyésztési tervek teíjfesííésének. Bács-Kiskun megye mezőgazdaságának V. ötéves terve megvalósításában a kisgazdaságok is jelentős szerepet vállaltak. Ez alkalommal két ágazata, a baromfi- cs nyúltenyésztés helyzetét elemezzük. . Tavaly a december végi állatösszeírás idején a megye háztáji és kisgazdaságaiban 2 millió 784 ezer baromfit vettek számba. A kisüzemek jelentőségére utal, hogy a baromfiágazat megyei termelési értékének 47 százaléka a háztáji és kisgazdaságok teljesítménye volt. A baromfit tartó kistermelők között a társadalom .minden rétege-megtalálható. A termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságaiban a baromfifélék 47 százalékát írták össze december 31- én. A szakszövetkezeti tagok saját gazdaságaiban a baromfi- állomány 15, az egyéni és kisegítő gazdaságokban pedig 38 százalékát tartották az elmúlt év végén. A kistermelők baromfitenyésztését az önellátásra törekvés, a jövedelem-kiegészítés, a takarmánybeszerzés lehetősége határozza meg. Ezek a tényezők Bács-Kiskun egyes vidékein különbözőek, s az állatállomány alakulására is hatnak. A Homokhátságon tartották pl. ahol legnagyobb a külterület aránya, a baromfiállománynak több mint a kétharmadát. Ugyanitt, valamint a Bácskában az elmúlt öt esztendőben 9 százalékkal nőtt a baromfifélék száma- a Duna mellékén 6 százalékkal. A megye városaiban együttesen 15 százalékkal, Kiskőrösön és Baján pedig 30 százalékkal emelkedett a baromfiállomány. A községekben ugyanakkor 7 százalékos volt a növekedés, Du- naszentbenedeken, Fajsgon, Ke# Olcsó épületben, hagyományos tartási mód mellett is szépen gyarapodik a baromfi. rekegyházán, Firtón viszont ennek sokszorosát meghaladó arányú emelkedés tapasztalható öt esztendő alatt. A kisgazdaságok vágóbaromfi- nevelése számottevően nőtt. 1980- ban már 38 százalékkal volt magasabb a vágóbaromfi-állomány, mint 1975-ben. A .tyúk és a gyöngyös kínálata 67 százalékkal, a vágólibáé 41 százalékkal gyarapodott, ezzel szemben á kacsáé 32, a pulykáé 17 százalékkal csökkent. A baromfi-magánvágás aránya, különösképpen a tyúkféléké és a gyöngyösé, 80 százalékkal emelkedett. Bács-Kiskun megye' tojástermelése az elmúlt öt évben 10 százalékkal nőtt. Az adatgyűjtés ^szerint 1980-ban a tojáshozamnak több mint háromnegyede a kisgazdaságokból származott, jóllehet a termelési intenzitásuk • Válogatott, lámpázott tojást csomagolnak a feldolgozó- üzemben. szerényebb. Az egy tojóra számított tojáshozam a kisüzemekben 180 darab, -meg sem közelíti a mezőgazdasági üzemek szakosított telepeinek termelését. A házinyúl-tenyésztés viszonylag rövidebb múltra tekint vlsz- sza. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek támogatásával működő szakcsoportok, kistermelők a múlt esztendőben már 150 ezer házinyuiat tartottak. Ez 60 százalékkal több, mint öt évvel korábban volt. A tenyésztése különösképpen eredményes a kisgazdaságokban. Mindemellett fontos exportcikk, amelynek a piacát sikerült eddig megőrizni. Érdekes, hogy 1975 óta a kisgazdaságok állattenyésztése főként az abrakfogyasztó ágazatokban, a sertés-, a baromfi- és a nyúltartásban fejlődött. A szálas- és tömegtakarmány-fogyasz- tó állatfajok esetében csupán a juhállomány gyarapodott számottevően. Az állatösszeírás adataiból kiderül, hogy Bács-Kiskun megye a számosállat-sűrűség tekintetében a megyék közötti utolsó helyről a > legutóbbi évtizedekben a középmezőnybe került. Tavaly december 31-én 100 hektár mezőgazdasági területre már 42/számosállat jutott, amely mindössze 1,8 százalékkal maradt el az országos átlagtól,' ez- • zel szemben 30 évvel korábban 24 százalékos volt az elmaradás. A fellendülés 1970 óta, különösképpen az V. > ötéves terv során vált jelentőssé. Dr. Nagy Lajosné a KSH megyei igazgatóságának csoportvezetője ,
