Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-23 / 171. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. július 23. TUDOMÁNY—TECHNIKA Csatornaépítés Kazahsztánban 3 ,,ái A HARMADIK NEMZEDÉKÉRT BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN • • Kazahsztán a Szovjetunió ázsiai felének délnyugati részén fekszik, 15 millió ember él itt‘2717 négy­zetkilométer területen. Földrajzi szempontból rendkívül változatos tájai vannak: óriási hegyei, vég­telen sztyeppéi, lapályai, tavai, folyói, de akadnak sivatagi és fél­sivatagi részei is. Ásványi Kin­csekben gazdag, mezőgazdaságá­ban a gabona a fő termény, de termesztenek itt cukorrépát, do- (íányt, kukoricát és — a déli te­rületeken — gyapotot. A Szovjetunióban az utóbbi har­minc évben jelentős területeket hódítottak vissza a sivatagból, és tettek termővé. Ez a természet­formáló-átalakító munka állandó a hatalmas országban: évenként kelnek életre a földhektárok száz­ezrei. Csatornákat építenek, mo­csarakat csapolnak le, növelik az öntözött területeket, és a sivatag­ból hódított vidékeken erdősávok­kal. bokrokkal kötik meg a talajt és védik az eróziótól, a szelektől. Gabonát, zöldségféléket, gyapotot termesztenek azután a meghódí­tott területeken. Képünkön nagy teljesítményű talaj megmunkáló gépet látunk a Szovjetunió egyik legszárazabb köztársaságában — Kazahsztán­ban — csatornaépítés közben. önjáró lakókocsi A gépkocsitervezők már jó' ideje gondolnak a kempingezők igényeire is- amikor fekvőhellyé alakítható üléseket terveznek, nagy csomagteret képeznek ki, csomagtartó hordására megerő­sítik a tetőszerkezetet, s az au­tó hátsó részét vonóhorog felszere­lésére teszik alkalmassá. A közelmúltban új konstrukció jelent meg: az önjáró lakókocsi. Valahol a személyautó — teher­autó — mikrobusz között foglal helyet ez az ,úi alkotmány' mely a vezetőfülke fölé nyúló cso­magterével megközelíti a lakó­kocsik belső térfogatát, magában hordozva az önjáró képesség elő­nyeit és hátrányait. E járműtí­pus kialakításában nemcsak a lakás, hanem az utazás követel­ményeit is figyelembe kell ven­ni. Összefogott a társadalom T A társadalom aktív, dolgozó népességének ■V mindenütt gondoskodnia kell azokról, akik az életkori lehetőségeikből adódóan még nem, vagy már nem dolgozhatnak. Ilyen felosztásban létezik tehát az úgynevezett harmadik nemzedék. Az ötvenöt, illetve hatvan éven felüli nők és férfiak létrehozták azokat az értékeket, amelyek­nek a továbbfejlesztésével biztonságossá tehető az életük. Közülük nagyon sokan továbbra is tevé­kenyen kiveszik részüket a szellemi, termelői, vagy szolgáltatási tennivalókból. Szükség van tapaszta­lataikra — arra, hogy ne fordítsanak hátat' egyik napról a másikra a korábbi elfoglaltságuknak. Szá­mos egészségügyi vizsgálat bizonyítja, hogy ez a saját érdekük is. De a nagyobb közösség sem mondhat le róluk. Ugyanakkor egyre többen van­nak, akik társadalmi gondoskodásra szorulnak. WiF* in önjár'ó lakókocsik kétféle ki­vitelben készülnek. A gyakoribb az, hogy a vezetőfülkét és a la­kórészt közös karosszériaegység­gé képezik ki. Valamivel költ­ségesebb .az a megoldás, amikor egy kisebb vagy közepes .teher­autó alvázán a rakfelület helyé­re erősítik- fel az onnan bármi­kor leemelhető, és bárhol külön is elhelyezhető „házikót”. A köz­úti közlekedésben nagy előnynek számít, hogy a lakóautókra nem vonatkoznak azok a sebességkor­látozások, amelyek az utánfutó­val, lakókocsival való haladást olyannyira lelassítják. Képünkön: egy olyan lakóautót láthatunk amelynél egy kis Ford teherautó-alvázra került a 2-75 méter magas lakótér-felépítmény. A járművet 2000 köbcentiméter hengerűrtartalmú, 57 kW-os mo­tor hajtja­Nem nélkülözhetik Jó dolog, hogy az életszínvo­nal elért fejlettségének és az életmódbeli változásoknak kö­szönhetően mind hosszabbá válik az átlagos életkor. Egy időn túl természetesen óhatatlanul megfo­gyatkoznak az emberi képességek, az erőből csak a szervezet ön- fenntartására, vagy imár arra sem telik igazán. Vagyis. pusztán bio­lógiai' okokból mindenki eltartottá válhat: nem nélkülözheti mások segítségét. Annál furcsább viszont, hogy nem minden utódban működik folyamatosan és kitartóan a szere­tet és segítségadás ösztöne. Ne firtassuk az okokat! Tény, hogy a hatvanöt évesek és az időseb­bek száma csaknem egynegyedé­vel több mint tíz esztendeje volt. Nem kis részben gondozásra szo­rulnak. Ez elsősorban családi fel­adat. De nyilvánvaló, hogy a társa­dalomnak is vannak teendői: az egyedül maradottak és a kénysze­rűség eseteiben át kell vennie bi­zonyos alapvető feladatokat, más­kor pótolni kell a hozzátartozók mulasztását, illetve figyelmeztet­nie is kell az egyéni teendőkre. Hosszabb úton Bács-Kiskunban nehezíti a helyzetet, hogy a megye népessé­gének 24 százaléka külterületen, ilíétVe tanyán, él. Ä szociálpoliti­kai- munkának— valóságosan és képletesen szólva — nagyobb uta­kat kell megtennie, hogy elérje azokat akikért van. Sem a legkisebbek, sem a leg­idősebbek ellátása nem független az ország politikai berendezkedé­sétől. Aligha lehetnénk túl pél­dául a nyomasztó óvodai gondo­kon a legtöbb helyen, ha nem fej­lődhetett volna kiemelt módon a gyermekintézmények hálózata, s ha az állami kölstégvetést nem tetézik meg a kommunista szom­batok és különböző felajánlások, vállalások. Az öregekre figyelve sem elég hangoztatni, hogy a Horthy-Ma- gyarországon általában elhanya­golták a szociális gondoskodást, s a paraszti lakosság ki volt zár­va a mainál lényegesen alacso­nyabb színvonalú társadalombiz­tosítás szolgáltatásaiból is. Az egykori szegényházak mindössze 0 A bácsalmá­si szociális otthon lakóinak újjáalakított, rendbehozott épülete. (Tóth Sándor felvétele) nyolcezer jelentkezőt tudtak fel­venni, a területi szociális gondos­kodás pedig szinte ismeretlen fo­galom volt. Ezt felemlegetni kevés, persze elfelejteni sem szabad. Nem árt rá emlékzni az összehasonlítások­nál. Mert más szintről startoltak azok az országok, ahol ma jóval magasabb a nyugdíjak summája, és a vagyoni helyzettől függően zártak vagy nyitottak az öregek alpesi szanatóriumai. önelégültek természetesen nem lehetünk azzal, hogy nálunk szo­ciális alapon és megfontolásokon nyugszik a rászorulók ellátása. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII kongresszusi határozata to­vábbra is hangsúlyozza a nyug­díjasokkal. s általában az idő­sekkel való törődést, helyzetük javítását, magányosságuk feloldá­sát. Kötelességünk a koros em­berek anyagi biztonságának ga­rantálása, és még egyéb felada­taink is vannak, amelyek koránt­sem férnek bele a szokásos „egyéb” kategóriába. Sokféle törődés Miben tudunk többet, mást nyújtani, akár a nálunk gazda­gabb nyugati térségekhez képest — a világ nagy részét kitevő, ha- söt'lö'1 vagy rosszabb’ ’Színvonalon élő tőkés 'és féjiődö országokról nem is szólva?* Á juttatások szé­lesebb körével, a születési és va­gyoni különbözőségek kiiktatásá­val, illetve a törődések sokfélesé­gével. Ezt szorgalmazza a poli­tika egésze és külön-külön is a szolgálatában állnak, megmozdul­tak érte intézményrendszereink részei. Mindenekelőtt az állam és a szakszervezetek szerepe jelentős. Az elmúlt időszakban számos jog­szabály — törvény, kormányha- táiozat és rendelet — jelent meg az átgondolt szociálpolitikai te­vékenység jegyében. A szolgálta­tások legszélesebb körét a társa­dalombiztosítási juttatások alkot­ják. Ez világviszonylatban is ked- ■ vező, és immár a teljes lakossá­got átfogja hazánkban. Az idő­sek szociális kérdését legbizto­sabban a fejlett nyugdíjrendszer képes megoldani. A javulás mel­A B tőkés gazdasági rend egyik jellegzetes intézménye a tőzsde, a külön szabályok­kal rendelkező, meghatározott he­lyen működő piac. Az első ilyen intézmény Royal Exchange néven Londonban nyílt meg 1566-ban. Van áru- és értéktőzsde. Az áru­tőzsdén különféle, egyenletes mi- . nöségű árut adnak-vesznek, nagy tételekben. Az áru maga nem ke­rül a tőzsdére, helyette megelé­gednek az árumintával, vagy an­nak megállapításával, hogy meg­felel az előírt szabványoknak. Az értéktőzsdén részvényekkel, ál­lamadóssági kötvényekkel, devi­zákkal, nemesfémekkel üzletel­nek. A feudális viszonyok közt élő Magyarország hosszú ideig nem igényelt tőzsdét. De a XIX. szá­zad elején a fölélénkülő gazda­sági élet már megkövetelt egy központot, ahol a termelők és a kereskedők találkozhattak. A Pesti Polgári Kereskedők Társa­sága sokat fáradozott egy ilyen központ létrehozásán, a szükséges anyagiak azonban sokáig hiá­nyoztak. Hosszas huzavona után részvénytársaságot alapítottak, s >;z az egykori Kirakodói (ma Roosevelt) téren Hi'ld József ter­ve szerint megépítette a későbbi Lloyd-palotának nevezett épüle­tet, Hild legszebb alkotását. (A palota 1945-ben, a főváros ostro­ma idején súlyosan megsérült, s ezért lebontották.) Ebben az épületben nyílt meg 150 évvel ezelőtt az első magyar árutőzsde, melyet Pesti Kereske­dői Pitvarnak neveztek el. Célja Kereskedői pitvar 150 évvel ezelőtt nyílt meg a pesti tőzsde — az alapszabályok szerint —, hogy „oly hely legyen megnyit­va, melyben mind a hazai ter­mesztők, mind a vevők, s keres­kedők összvejövén a kereskedelmi tárgyakról, a termékek, kézmí^ vek. s készítmények adásáról, ve- véséről egymással értekezhesse­nek, s alkut köthessenek”. A Kereskedői Pitvarban a sa­játos magyar viszonyoknak meg­felelően főleg gabona-, s gyapjú­kereskedelem folyt. Szerepét jól betöltötte; 1852-ig működött, amíg a Bach-kormány Bécs érdekeit féltve be nem tiltotta működését. A vevők és eladók ezután csak a nyílt utcán, vagy kávéházak­ban találkozhattak. Ez megnehe­zítette az üzletkötéseket, és lehe­tetlenné tett minden ellenőrzést. De a Helytartótanács engedélyé­vel a kereskedelem fellendítése érdekében már a következő évben 1653-ban egy új egyesület alakult meg, a Pesti Lloyd Társaság. Ab­ból a célból, hogy „a mindenne­mű szemes élet, úgymint gabona, repce, magvak, stb. üzleti forgal­mában jobb és rendszerintibb alakzat hozassék be” — a meg­szűnt Pitvar helyett a Lloyd-pa- lotában egy gabonacsarnokot ál­lított fely A társulat tagjai, vala­mint egy évre szóló ötforintos jegy váltása ellenében a gabona- kereskedők szabadon látogathat­ták, hetivásárok alkalmából pedig egy rendes tag ajánlására minden termelő, kereskedő, molnár, pék és hajómester is felkereshette. 1860-ban egy császári pátens el-. rendelte, hogy minden nagyobb forgalmú helyen állítsanak fel ér­téktőzsdét. A pesti kereskedelmi és iparkamara javasolta, hogy en­nek üzletkörébe az' értékpapíro­kat is vonják be, azaz áru- és értéktőzsdét létesítsenek. Kidol­goztak egy alapszabály-terveze­tet, ennek ‘jóváhagyása azonban három évig késett. Ezért csak 1864. január 18-án nyitották meg az új pesti tőzsdét. 1873-ig a Lloyd-palotában működött, akkor átköltözött, a Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) utcába. 1904-ben a mai Szabadság téren Alpár Ignác terve szerint új, mo­numentális tőzsdepalota épült, s ez lett sokáig a magyar üzleti élet központja. A tőzsdén csak nagy tételek­kel kereskedtek. Gabonából, rep­céből, gyapjúból a legkisebb té­tel régebben 30 zsákból állt, a zsákok mindegyikében 3 bécsi lat volt. A méterrendszer bevezetése után 100 kg-os alaptételre tértek át, tűzifánál 4 köbméterre. Több lett ellentmondásoknak sem vá­gjunk híjával. A további lépések alapvető feltétele az anyagi hát­tér. Fontos szerepet tölt be az egészségügyi ellátás is, amit sok helyütt megirigyelhetnek a vilá­gon. Az idős korúak egy része rend­szeres szociális elátásban is ré­szesül. Az 1960-ban nyilvántartott Bács-Kiskun megyei számuk (1500) megkétszereződött az el­múlt húsz évben, s a havi pénz­összeg átlaga többszörösére, 1430 forintra emelkedett. A csökkent munkaképességűek ellátásán be­lül haitszázat tesznek ki a rend­szeres szociális járadékosok és az átmeneti segélyezettek beleértve az özvegyi kiegészítő járadékoso­kat is. Évente több mint tízmillió forint az a summa, amit kapnak. Népszerűvé vált A családi gondozást nélkülözd idősek közül ezerkétszázat tudtak felvenni a napközi otthonok. Míg 1960-ban nem volt ilyen intéz­mény a megyében, a számuk je­lenleg megközelíti a félszázat. Bár rövid, alig egy évtizedes múltra tekint vissza, igen népszerűvé vált a házi szociális gondozás. A tanácsok gyorsan létrehozták a hálózatot: tavaly már száztizen­egy gondozónő nyújtott segítsé­get több mint háromezer magá­nyos, tehetetlen vagy mozgásá­ban korlátozott idős embernek. Gyarapodtak a szociális otthonok befogadó helyei is: meghaladják az ezernyolcszázat. Ugyanakkor legalább félezren várnak arra, hogy fölvegyék őket. A gondokat jócskán enyhítik majd a jelenle­gi ötéves terv fejlesztései. Három esztendeje múlt, hegy az egész megyét átfogó társadal­mi .mozgalom bontakozott ki az idős korúak és a támogatásra szorulók megsegítésére, magukra találtak a megyei és helyi erők. A tanácsok, népfrontbizottságok, KISZ-szervezetek, szocialista bri­gádok szép példáját adták a ten- niakarásnak. A befizetésekből tár­sadalmi munkával a szociális ott­honok helyeit bővítik. A „Társa­dalom az idősekért” elnevezésű mozgalom pedig — a kézzelfog­ható változások korántsem elha­nyagolható ráadásaként — nagy­ban hozzájárult ahhoz a szemlé­letváltozáshoz, amelyet az idősek élvezhetnek közvetlenül vagy köz­vetve. Halász Ferenc Ä gazdasági változásokhoz igazodva * ^Srí hónapra szóló megállapodás ese­tén ennél sokkal nagyobb meny-- nyiségekre kötöttek üzletet, pél­dául a malmoktól átvett lisztnél azt is megkövetelték, hogy na­ponta legalább. 200 mázsát szállít­sanak. A tőzsde hasznos volt annyi­ban, hogy módot adott a befek­tetésre váró tőke megmozgatásá­ra, de egyúttal lehetőség nyílt a spekulációra, a könnyű vagyon­szerzésre is. Hazánkban az első világháborút követő inflációs idő­ben rengetegen tőzsdéztek, az üz­leti élethez nem értők is. Amikor a korona értéke napról napra romlott, a kisemberek részvény- vásárlással próbálták menteni kis vagyonukat. Mindenki hosszra, azaz áremelkedésre számított. El­következett azonban a fekete nap, amikor a részvények ára szédüle­tes iramban zuhant, s ez a bessz az emberek ezreit fosztotta meg vagyonától, elsősorban természe­tesen a szegényebbeket. Nagy méretű spekulációnak le­hettünk tanúi a második világ­háború után is, amikor a tőké­sek megpróbálták vagyonukat aranyba és devizába fektetni. Pél­dául megtörtént, hogy a Napó­leon-aranyért Budapesten három­szor annyit adtak, mint Svájcban. A szocialista társadalomban a tőzsde elvesztette szerepét, többé nincs szükség rá, működése súlyos károkat okozna a gazdasági élet­ben. Ezért a budapesti áru- és értéktőzsdét 1948-ban végleg be­járták. Székházát a Magyar Te­levízió kapta meg. V. M. ■ Hírt adtunk arról- hogy a Sze­gedi Akadémiai Bizottság Me­zőgazdasági Szakbizottságának agrárökonómiával foglalkozó munkacsoportja Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutató Inté­zetben ülésezett. Három me­gyét — Bács-Kiskunt, Békést és Csongrádot — érintően tanács­koztak arról- hogy a VI. ötéves terv szabályozórendszere vár­hatóan milyen hatással lesz a kertészeti termesztésre. Az eseményről szóló tudósítás csak szűkszavúan közölte a té­nyeket, de érdemes utólag rész­letesebben is foglalkozni a rend­kívül fontos témával, hiszen me­gyénk kertészeti termesztése or­szágosan is meghatározó jelle­gű, Csongrádban pedig a geo­termikus energiát jól hasznosít­ják a zöldséghajtatásban. Nem mindegy tehát, hogy a következő esztendőkben* főként e két me­gyében miként alakul egyes ker­tészeti ágazatok termesztésének fejlesztése. Két előadás hangzott eb Dr. Király László, a Kertészeti Egye­tem Kecskeméti Főiskolai Ka­rának tudományos igazgatóhe­lyettese megállapította, hogy a szabályozórendszer megfelel az igényeknek, de mindenképpen finomításra szorul. Domokos Bé­la, a kecskeméti Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetkezet főkönyvelője az üzemi tapaszta­latokról beszélt, főként arról- hogy milyen gondjaik vannak a gyümölcs értékesítésével. A vita jól kiegészítette az elő­adásokat. Sok érdekes téma ke­rült szóba. Többen megemlítet­ték. hogy a kereskedelem és a feldolgozóipar nem elég korsze­rű. Ahol nagyobb a termés, mindjárt gondok jelentkeznek az átvétellel. Ilyenkor a termés egv része kárba vész. nem jut el a fogyasztóhoz. Bár javult a zöldség- és gyümölcsellátás, még mindig sok baj van az áruteritéssel, egyes üzletekben vagy körzetek­ben hiány jelentkezik, másutt pedig nem tudnak - mit kezdeni a bőséggel. Erre több példát is említettek a hozzászólók. A külkereskedelem piackuta­tása sem kielégítő. Az egyik elő­adó érdekes példát említett. A fűszerpaprika-értékesítésben ko­moly versenytársunk Spanyolor­szág. Nálunk a termelés gyor­san fejlődött, de a minőségre nem ügyeltünk eléggé. A spanyo­lok 20—30 százalékkal olcsób­ban adják a paprikát, mint mi. A megoldás tehát az, hogy a ter­melést a piachoz igazítjuk, és a minőséget ugyancsak az igények­nek megfelelően javítjuk. Ér­demes új' piacok után kutatni, nemcsak ennél a növénynél' ha­nem más zöldség- és gyümölcs- féleségnél is. A lehetőségek meg­vannak. A kishatárforgalomban sok olyan árut tudnánk értéke­síteni, amiből nálunk felesleg van, és helyette hiányzó cikkeket kapnánk. Sajnos, sok bürokrati­kus kötöttség nehezíti az előre­lépést. Olyan javaslat is elhangzott, hogy egy-egy ágazat gazdaságos­ságával alaposabban kellene tö­rődni. Nálunk nem fordítanak elég gondot az ökonómiai vizs­gálatokra. Jellemző például — ez is a vitából derült ki —, hogy az egyes zöldségfélék termelési ráfordításaival és az így jelent­kező hozamokkal nem foglalkoz­nak. A Kecskeméti Zöldségter­mesztési Kutató Intézet ökonó­miai vizsgálatai csak a paradi­csomra vonatkoznak. A több éves tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a termelési költségek jóval nagyobb arányban emel­kednek- mint az árak, illetve a hozamok. Ezt azért érdemes vizsgálni, mert több mezőgazda- sági nagyüzemben a veszteséges termelés miatt hagyják abba egy- egy ágazat fejlesztését. Egy ilyen, neves szakemberek­ből álló tudományos munkacso­portnak az a feladata, hogy fel­tárja azokat a gondokat, ame­lyek befolyásolják a termelést, ebben az esetben a kertészeti ágazatokról van szó. A tanács­kozáson megállapították, hogy számos intézkedésre van szük­ség az árpolitikában, a hitelrend­szer tökéletesítésében, és nem szabad megfeledkezni a kedve­zőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek állami támogatásá­ról sem. A felszólalók több meg­állapítása központi intézkedése­ket igényel. A bizottság javaslatot tesz az Illetékeseknek néhány hasznos­nak látszó intézkedésre annak érdekében, hogy a szabályozó- rendszer továbbra is segítse a kertészeti ágazatok fejlesztését. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents