Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
4 • PETŐFI NÉPE •' 1981. július 19. CSALÁDI HÁZAS LAKÓTELEP Nyaktörő tempó? Inkább kényelmes po- roszkálásnak nevezném a hatvan kilométeres sebességet amellyel bő tíz perc alatt zötyög- tem ki Ballószögre. A bus.z csúcsidőben harminc, egyébként húsz perc alatt teszi meg a Kecskemét—Ballószög távolságot, s ez alig több, mintha az ember a Széchenyivárosból mondjuk a vasútállomásra utazna. A' különbség csupán annyi, amennyi különbség a betonváros meg Ballószög közt van. Félreértés ne essék, a kétezer lelkes falvacska az égvilágon semmiről sem híres: nincs egyetlen kastélya, tudtom szerint a Ki kicsoda sem említ egyetlen innen származó hírességet. Viszont van valamije, ami az ezt méltányolok számára sokat jelent: csend, nyugalom, tér. Egy nagy • A sok újonnan létesülő utca közül az egyik, a Zrínyi utca. Bérlakásban legföljebb az erkélyen „'termelhet” paradicsomot a lakó. Ballószögön a ház mögötti kiskertben akár az egész évi zöldség- és krumpliszükséglet előállítható; nem kell 1,80-at adni a tojásért, mert elkapirgál néhány tyúk az udvarban. Természetes, hogyne lenne az, hisz ez bármely faluban így van. Ballószög kitüntetett helyzete Kecskemét közelségében rejlik.* Nem is véletlen, hogy a jelesebb buszmegállókban, hirdető- táblákon ott egy stencilezett tájékoztató; mely olcsó telekkínálattál csigázza fel az érdeklődést. 260—320 négyszögöles, vízzel, villannyal ellátott portákat ajánl a figyelmünkbe a községi tanács. HETVENKÉT forintos négyszögölenkénti áron! Akit ezek után érdekel az ügy, tudjon meg valamit Ballószögről is, Szabó Sándor vb-tltkár előadásában: — Ballószög kétezer lakosú, Kecskeméttől 13 kilométerre fekvő, lakótelep jellegű település, ahol az alapellátás megoldott, Négy éve vett nagyobb lendületet a fejlődés, melynek eredményeként ma már nem csökken, hanem nő a lélekszám. 1977'. január elsején 1770-en éltek, csak itt. Jellemző, hogy öt év alatt 48 új ház épült, de most 52 érvényes építési engedély van —■ kezd népszerűvé válni a település, az új házak kétharmadát kecskemétiek veszik meg. A VI. ötéves tervben — lehetőségeinkhez képest — szeretnénk növelni az alapellátás színvonalát. Terveink szerint szolgáltatóház épül fodrászattal, takarékszövetkezeti fiókkal. A vízmüvünk egyelőre bírja az igénybevételt, még 2,2 kilométeres hálózatbővítést — ez három utca — győz. A gázt viszont valószínűleg sohasem tudjuk idevezetni: százéves fejlesztési alapunkat kellene ráfordítanunk. Kasztl Antalné összehasonlító adatokkal szolgálhat az építkezni szándékozóknak. — Három éve úgy vágtunk bele a munkába, hogy egy fillérünk sem volt, még a 15 ezer forintos telket is kölcsönből vettük meg. Mit mondjak? Amit itt lát, azt magunkon spóroltuk meg, a magunk verejtékéből építettük. Az én fizetésem — raktáros vagyok — 3700 forint, a férjemé 5000— lehetőség: Ballószög • A bal oldali képen: Kasztlné, aki eleget spórolt. 9 Lajos Lászlónéék még tizennyolcezerért építkeztek. Végezetül bekukkantok a falu egyetlen boltjába. Árulnak itt mindent, a zoknitól a petróleumig. A felszerelést nem mondanám korszerűnek, a tejes zacskók például hűtőpult helyett a padlóra rakott műanyag ládákban várják a vevőt. Az ellátás a boltos szerint kifogásolható. Ez persze a jelen. Néhány hónap múlva változik a helyzet: maszek vegyesbolt nyílik, és ugyancsak maszek tüzelő- és építőanyag-kereskedő is várja a vevőket. Ilyen Ballószög — pár percre Kecskeméttől — 1981-ben. Hiányosságai ellenére: nagy lehetőség! , 3. 5500. De, hogy ennyit kapjon, külszolgálatot vállal: hétfőn elmegy itthonról és csak pénteken jön haza. — Összesen mennyi kölcsönt vettek fel? — Az OTP-től 160 ezret, és mindkét vállalattól 30—30 ezret. — Mi'be került a ház? — 380—400 ezer forintba, ha a magam munkáját nem számolom. Még nincs is teljesen kész. Parkettáztatni kellene, aztán kerítést, melléképületet csinálni, központi fűtést beszerelni. Ez legalább, tíz év munkája, ha nem nőnek az árak. A részletek 2009-ben telnek le... A havi kiadásaink borsosak: 4500 forintot mindenképpen kifizetek fizetésnapon, ebből ezer forint az az összeg, amennyiért a kisebbik lányomra vigyáznak, mert bölcsőde nincs a faluban, nekem viszont, hogy fizetni tudjuk a törlesztést, vissza kellett mennem , dolgozni... — További tervek? — Én megfogadtam, hogy többet sohasem spórolok. Jó lenne egy kicsit úgy élni, hogy ne jusson. örökösen az ember eszébe: ez ennyi téglába kerül, az pont egy fél betongerenda ... Bekapcsolódik a beszélgetésbe Kasztlné anyja, Lajos Lászióné is. Remek alkalom egy újabb ösz- szehasonlításra. • Az alsó kép is Ballószögön készült. — 1947 novemberében. hurcol- kodtunk Ballószögre, abban az időben még napszámba ■ jártak dolgozni az emberek, nagy volt a nyomorúság. Négy év múlva építkeztünk, az ONCSA-telepen. Portával, mindennel együtt 18 ezer forintba került az egy szoba, konyha, spájz, veranda, igaz: víz, villany nem volt, a szoba földes volt. Akkor különben ezer forintot keresett havonta a férjem ... Most legszűkebben 50—60 forintos órabért kér egy mester, ha egyáltalán vállalja a munkát. — Bizony — mondja a lánya — különösen a kisebb dolgokat nincs kivel megcsináltatnia annak, aki nem ért hozzá ... Csillagászati veszteséges , A történet hőse egy javarészt lakásépítéssel foglalkozó vállalat. Igaz, hogy tevékenységi köréből adódóan némileg speciális a helyzete, hiszen vállalkozáspolitikáját, kalkulációját szorosabb korlátok határolják, mint a más jellegű- vállalatokét. Ennek ellenére a történetből levonható néhány általános tanulság is. Két veszteséges év után nemrégiben szanálási bizottság kereste fel a vállalatot. Mindez talán furcsa, de igaz. Mert hogyan lehet, hogy a vásárlók szemében már-már csillagászatinak számító lakásárak mellett veszteséges legyen az építő vállalat? Először is vizsgáljunk meg néhány tendenciát. A termelési érték tendenciája az elmúlt tíz évben tisztességesen emelkedett a vállalatnál, ugyanakkor az .átadott lakások számát mutató vonal enyhén, míg a nyereség trendje meredeken lejt. Hiszen a csökkenő produktum és az emelkedő termelési - érték között csak az áremelkedés lehet a kapocs. Egy évtized távlatában ez utóbbi hiába haladja meg a 100 százalékot, mégis kevés a nyereségességhez? . , Egy olyan gazdaságban, ahol áru- és pénzviszonyok uralkodnak, a termelési érték alakulása önmagában is minősíti a vállalatok teljesítményét (bár a számokat itt sem árt megtisztítani az áremel- . kedésektől.) De a termelési érték növekedése a létrehozott új érték gyarapodását is jelenti, amely — ha gazdaságos a termelés — együtt jár a haszon növekedésével. Nálunk viszont 1979-ig az építőipar meghatározott kulcs szerint, a ráfordításai után számolhatott el nyereséget. Igaz, hogy a lakások maximális előállítása költségét behatárolták a műszaki-gazdasági normatívák (rövidítve MGN), de az anyagárak, bérek emelkedésével minden évben nőtt az MGN is. Így a belső tartalékok feltárása, a saját frontvonal rendezése nélkül is nyereséges lehetett a vállalat. A szóban forgó vállalatnak viszont csökkent a nyeresége, ami a belső viszonyok rendezetlenségére utalt. A termelési érték növekedését — az előbbi folyamat árakon is ismeretében — enyhén csökkenő produktum mellett is meg lehet magyarázni. De mit szólt mindehhez a terveket jóváhagyó, majd a végrehajtást értékelő főhatóság? A termelési érték dinamikus növekedésére bólintott. S hogy a lakásszám nem emelkedett? Erre elfogadta a vállalat magyarázatát: az építőipar átlagához képest kevés az eszköze, és gyorsabban fogy a létszáma. Hiába, ennyire futja az erőből, de tessék megnézni a termelékenységet! Valóban, ha elosztjuk a növekvő termelési értéket a csökkenő létszámmal, ugyancsak dinamikus a fejlődés. Csak éppen a dinamikában itt sem az új érték, hanem az anyagár és a béremelkedés a döntő faktor, amiben ugye a vállalatnak semmi érdeme nincs. Igaz, vannak másféle átlagszámok is. Ezek szerint a vállalat dolgozói évente majd 100 órával kevesebbet dolgoznak az ipari átlagnál, és egy lakásra mintegy 10 százalékkal több munkaórát fordítanak. Ugyanakkor a bérek meghaladják az átlagot. A .vállalat belső életének rendezetlensége a szervezetlenségre, fegyelmezetlenségre vezethető vissza. Az ütemtelen munka következménye, hogy holtidőkben is fizetni kell a dolgozókat, a munkacsúcsokban pedig torlódik az ember, anyag, folyik a pocsékolás, és egymás munkájának rongálása. Ha pedig háromszor kell elvégezni ugyanazt, akkor az háromszor annyiba, kerül. Addig nincs is baj, amíg nem szárúit, hogy mennyi az ára, és amíg van fedezete a többletköltségnek is. A múlt évben viszont végleg elapadt a pazarlás fedezetének forrása. Mert a szabályozórendszer módosításával csak a megtermelt _új érték után lehet nyereséget elszámolni, egycsapásra tetemes veszteség érte a vállalatot. A szanálási bizottság felmérj, a helyzetet, majd javaslatot tesz a vállalat gazdaságos működtetésére. Nincs könnyű dolga. A termelő szervezetlenségét a vásárlóval, azaz a lakásárak emelésével nem fizettetheti meg. A belső tartalékokat pedig ázoknak kellene kiaknázni, akik idáig is oly előszeretettel hivatkoztak az objektív körülményekre. Mert könnyebb ülve maradva megmagyarázni, hogy mit miért nem lehet, mint megmozdulni végre. ÉDOSZ-pályázat az üzemi zaj csökkentésére Az ÉDOSZ pályázatot hirdetett az élelmiszeripari üzemek, gépek és berendezések műszaki zaj^zin tjének csökkentésére. Az elmúlt években dinamikusan fejlődő élelmiszeripari üzemekben az új gépek beállításával és a csarnokszerű termeléssel egyidőben a megengedettnél nagyobb mértékben nőtt a zaj. Mindenekelőtt a palackozó gépsoroknál, a kompresszoroknál, a dobozgyártó berendezéseknél és még másutt kifogásolják az üzemekben dolgozók is az erős munkazajt. Bár egész sor személyi védőfelszerelés áll rendelkezésükre, és egyes munkaterületeken sikerült a- nagyobb gépek zajszintjét is csökkenteni, egészében véve az eredményekkel nem elégedettek az üzemi szakszervezeti bizottságok. Különösen a nagy létszámú munkahelyeken lenne szükség összevont, nagy teljesítményű zajcsökkentő szerkezetekre. A jeligés pályázatot postán kell beküldeni 1981. december 31-lg az ÉDOSZ munkavédelmi és szociálpolitikai osztályára. A cim: 1068. Budapest, VI., Gorkij fasor 44. (MTI) Dániel József AZ ATOMBOMBA REGÉNYE 3. Rjukan nevét megtanulja a világ Mivel az Institut de France kutatócsoportja tökéletesen egyetértett főnökével abban, hogy a szabályozott maghasadás megvalósításához a nehézvíz nélkülözhetetlen, Joliot Curie megtette a beszerzéshez szükséges lépéseket. Bár Harold Urey már 1932-ben felfedezte a nehézvizet, a természetes elem egyhatezted részét alkotó anyagnak semmi gyakorlati jelentőséget nem /tulajdonítottak. Időnként biológiai laboratóriumok felhasználtak belőle valami csekély mennyiséget, a fizikusok azonban figyelemre sem méltatták az 1936. évi Nobel-díj birtokosának felfedezését. A norvégiai Rjukan mellett működő Norsk Hidro műszaki igazgatója sem piaci kereslettől ösztönözve, ha.- .nem tudományos kedvtelésből kezdte meg a nehézvíz előállítását, havi 10- liternyi mennyiségben. A nehézvizet frakcionált elektrolízissel termelték. Az eljárás lényegében annak a kísérletnek bonyolultabb változata, melyet kémiaórán mutatnak be, elektromos árammal bontva szét alkotóelemeire a vizet. A végtermék, a nehézvíz, sok száz részlegesen elvégzett vízbontás üledékében fog visszamaradni. Tekintettel arra, hogy a Rjukan-Ver- morki üzemben szintetikus ammóniát gyártottak, adva volt a nehézvíz előállításához szükséges frakcionált elektrolizáló. A szükséges elektromos energiát pedig bőségesen szolgáltatta Norvégia legnagyobb, 600 m magasságból lezúduló vízesése. Azt viszbnt a műszaki igazgató 1939-ben .még' álmodni sem merte volna, hogy ■az üzem passzióból előállított mellékterméke nagyhatalmak versengésének lesz a tárgya. Színre lép az Abwehr is Joliot Curie 1940 márciusában felkereste a fegyverkezési minisztert, Raoul Dautryt. A miniszter élénk felfogású politikus volt, megáldva a lényeg megragadására irányuló készséggel. Azonnal utasította egyik munkatársát, Jacques Aliiért, hogy a nehézvíz beszerzése céljából haladéktalanul utazzék Norvégiába. A francia delegáció érkezése előtt három nappal egy kifogástalanul öltözött, némileg feszes tartású úr kereste fel a Norsk Hidro Igazgatóját. Miután tisztázta, hogy a norvég mérnök folyékonyan beszéli a németet, a látogató bemutatkozott: a birodalmi közoktatási minisztérium főtanácsosa. Néhány konvencionális mondat után a lényegre tért: szeretne az üzemtől 120 liter nehézvizet vásárolni. A Norsk Hidro igazgatója járatlan volt ugyan az atomfizikában,' de széles érdeklődési körű mérnök lévén olvasott az atomenergia felszabadítására vonatkozó alapkísérletekről. Valami titkos sejtéstől sarkallva, rugalmasan, de határozottan elzárkózott az eladástól. Arra hivatkozott, hogy csak jelentéktelen készletek vannak birtokukban, melyek a gyártási technológia további finomításához szolgálnak kísérleti anyagul. A német úr — akinek inkogni- tóját csak mérsékelten leplezte a jól szabott civil ruha — némileg csalódottnak látszott. A nácikkal rokonszenvező norvégek kicsiny, de rendkívül elvetemült csapata, az ötödik hadoszlop ekkor már élénken tevékenykedett. Canaris kettős üzemben működő kém- és elhárítószervezete, az Abwehr, számos kulcspozícióba csempészte be ügynökeit. A Norsk Hidro- ban is működtek pénzelt informátorok; a némét úr tudta, hogy norvég partnere enyhén szólva: nem mond teljesen igazat. Viszont határozott utasításai voltak, hogy ezúttal a legcsekélyebb mértékben sem alkalmazhatja a teuton diplomácia kedvelt eszközét, a fenyegetőzést. Tett ugyan még néhány kísérletet arra, hogy jobb belátásra bírja a norvégot; próbálkozásai azonban sorra hajótörést szenvedtek az igazgató sima udvariasságba burkolt eltökéltségén. Az igazgató fellélegzett, mikor az ajtót becsukta látogatója mögött. Ekkor még nem sejtette, hogy tárgyalópartnere korántsem szokott hozzá ahhoz, hogy veszítsen. > Néhány nap múlva megérkezett Allier < is. Mikor a Norsk Hidro vezetője'megtudta, hogy a nehézvizet Joliot Curie kéri, úgy vélte: a fasizmus ellen harcoló világ erőfeszítéséhez Norvégiának is hozzá kell járulnia. Az utolsó grammig az Institute de France rendelkezésére bocsátotta a készletet. Ez a 165 liternyi mennyiség jelentette akikor a világ teljes nehézvíz-készletét. Harc harminchárom alumínium palackért Az értékes szállítmányt a brit légierő egy Wellington típusú bombázója vette fedélzetére Oslóban. A gépet a iRAF egyik legtapasztaltabb berepülői pilótája, Robert Ward kapitány vezette. A parancsnoknak sejtelme sem volt a 33 alumínium palack rendeltetéséről; figyelmét csak arra hívták fel, hogy a biztonsági rendszabályokat fokozott elővigyázatossággal kell betartania. Alig hagyta el a gép a norvég partokat, német vadászgépek támadták meg. Az égbolt ragyogó kéken feszült az Északi-tenger fölé: a kitűnő látási viszonyok a menekülés leghalványabb esélyével sem kecsegtették a lomha bombavetőt. A 300 kilométerrel gyorsabban repülő Messersohmit- tek percek alatt utolérték a Wellingtont: A pilótafülke előtt nyomjelző sorozat szállt el. Ward nem tartotta bölcsnek, hogy négy gépfegyverével légiharcba bocsátkozzon. Szemmel láthatólag a hat Messerschmit sem törekedett az angol bombázó lelövésére, hiszen ha ez a céljuk, úgy végezhettek volna vele, mint héja a galambbal. Fölé, mellérepültek a bombázónak, és a vezérgép rádión felszólította: forduljon Bréma irányába. Ward kénytelen volt engedelmeskedni. Kétségtelen, hogy a; angol gépnek kelepcét állítottak. A felszállás időpontjáról a beépített ügynökök értesítették a Luftwaffe ria- dókészültségiben álló kötelékét: csak így találkozhattak Wárdék a szokásos portyázó körük határain messze túlrepülő német vadászokkal. A Messerschmittßk ilyen távolságra csak benzintartalékaik végső igénybevételével juthattak el. A Skagerrak felett könnyű fátyolfelhő alá repültek be. A légkör páratartalma fokozatosan növekedett, és pár perc múlva az alacsony felhők és a tenger között szálltak a gépek. Ward kapitány gyors pillantásokkal felmérte a csábító kumuluszokig terjedő magasságot. Villámgyors elhatározással teljes gázt adott és felfelé kitört kísérői közül. A német vadászok szétrebbentek, a két Bristol Pegasus hajtómű teljes erőfeszítéssel dörgött, és a gépet körülcikázták a nyomjelző lövedékek. Ward szeszélyes irányváltoztatásokkal kerülte el, hogy a merev fegyverekkel tüzelő, egész géppel célzó vadászpilóták tartósan tűz alá vehessék a bombázót. A túlhajszolt repülőgép remegett, a másodpercek ólomlábakon jártak, és a menekülést ígérő félhőalap kínos lassúsággal közeledett. Végre ellibbentek a pilótafülke ablaka előtt az első felhőpamacsok, és a gép kisvártatva megnyugtató, egyenletes téli szürkeségbe merült. A pilóta — ösztönére bízva magát — kővette a felhővonulat valószínű irányát. Időt kellett nyernie. A német vadászok rohamosan kiürülő benzintankjuk miatt nem kutathattak sokáig, ám a felhőrétegbe rejtőzött angol géphez egyelőre nem férhettek hozzá. Mire pedig a rádión riasztott váltás megjön, a brit bombázó egérutat nyer. Ward tíz perc múlva Anglia irányába fordította a gépet és teljes gázzal távolodott a veszélyes német partoktól. Az oltalmat nyújtó felhőtakaró elmaradt, és az ötfőnyi legénység még fél óráig aggódva kémlelte a látóhatárt. Végül túljutottak a német vadászgépek hatósugarán, és az Északi- tengert átszelve a york-i repülőtéren szálltak le. A gép reggel továbbindult Franciaországba és Joliot Curie meg- • bízottjai még azngp átvették a kalandos úton érkezett nehézvizet. (Folytatjuk)
