Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-18 / 167. szám

1981. július 18. • PETŐFI NEPE # 3 MONDJA MEG ŐSZINTÉN... ___________________ Hogyan neveli a gyermekét? Méltóan a környezethez Beszélgetés a kalocsai Barokk kávéházban A gyermek születésével minden szülő bonyolult, összetett feladatot vállal: egy ember nevelését. Azt, hogy miként/tud ennek a vállalt kötelességnek eleget tenni, számtalan kö­rülmény segíti, vagy gátolja. A most megkérdezett három szülő egyike sem tartozik az átlagosba, más-más módon ugyan, de mindhárman különleges pedagógiai szituációban próbálnak helytállni. Ezért is kérdeztük meg tőlük, hogyan nevelik gyermeküket? Nyilas Mi­hály. géplaka­tos, Kecske­mét: — Hazudnék, ha azt monda­nám, könnyen. Különösen amíg kisebbek voltak, öt éve I vaeyok özvegy. íMiwjflSrí Két fiam van, a nagyobbik 14 éves — motorszerelőnek tanul —, a kisebb egy évvel fiatalabb. Hatra járok dolgozni, kettőig tart a műszak. A tanítási időben a fiúk csörgőórára ébrednek, reg­gelit az üzletben, vagy a tej­bárban vesznek, s miután a felső tagozatban már nincs napközi, ét­teremben ebédelnek. A délutánok már közösek. En­gem a kényszer rá vitt, hogytneg- tanuljam mindazt, amit a család ellátásához csinálni kellett. Főzök', ■mosok, takarítok. Szerencsére jó, szófogadó gyerekeim vannak, egy­re többet segítenek.' önállóak. A tanulásban is kötelességtudóak. Megbeszélünk mindent, például, hogy kinek mit kell venni. Nem­rég a kisebbik azzal állt elém: — Apu, még soha nem láttuk a fizetési szalagodat! Hát itt tart nálunk a családi demokrácia... A szabad idejüket a sportolás tölti ki, vízilabdáznak. Ez jó, mert fiúkról lévén szó, a fölös energiájukat van hol llevezetni, nem a csínytevéseken törik a fe­jüket. Jó az étvágyuk — húst hússal —, de megfőzöm minden­nap a vacsorát, szerintük nem is rosszul. A hétvégeken, amikor le­het, kirándulunk. A testvéremék- nek nyaralójuk van Kerekdonv bon, legtöbbször oda. így élünk, hárman. így alakult. Az idő halad, s nem engedi a sok töprengést. Jobb is ... özvegy Bodor Dezsőné szak­munkás, Kun­szállás: , (Három gye­rek anyja, be­járó dolgozó. Hét éve özve­gyen maradt az akkor 13 éves fiával, 12 éves lányával, és a négyéves kicsi — Minden reggel fél négykor kelek/ hogy a munkakezdésre be­érjek Kecskemétre, a baromfi- ipari vállalathoz. Amikor magam­ra maradtam, nagyon nehéz volt. Öolgoznom kellett, nem marad­hattam otthon a gyerekekkel, áz árvaellátásból nem éltünk volna meg. Az állami gondozásról hal­lani sem akartam. Szerencsémre a munkahelyemen is segítségem­re siettek, amiben lehetett. Most már könnyebb, a nagyok önálló keresők. A fiaim kőműves, a lányom ápolónő. Azt akartam elérni, hogy szakma legyen a ke­zükben. Ez a vágyam teljesült. Most már arra törekszem, hogy okosan éljenek. A lányom lakás­ra gyűjt, a fiam egy kicsit job­ban kedveli a társaságot, mint szeretném. Fogni kell őket, hogy megálljának a lábukon. Amit le­het, megengedek, aimit nem, ab­ban szigorú vagyok. Nem lehet másképpen. Es közben arra is le­gyen gond, csinosodjon, a lakás, vegyünk ezit, azt. Amióta egye­dül vagyok, kőporoztattam a ta­nyát. Én egyszerű tanyasi asszony vagyok. Ez az első munkahelyeim. Megtanultam a dolgomat. Szak­munkásvizsgát is tettem. Nem szégyenlem bevallani: a tanulás­ban a gyerekeim segítettek. — Mondja, anyuka, mit nem ért? Megmagyarázzuk! — Ha mondani tudnám, érte­ném is! És súlykolták, magyaráz­ták. Jelesre vizsgáztam minden­ből. Az eredmény is, az örömünk Dr. Váczi Margit, körzeti orvos, Kiskun- rhajsa: (Háromezer- kétszáz lélek tartozik a kör­zetébe, akiknek gyógyításán- gondozásán kí­vül két kislányt nevel, akik most 13 és 9 évesek.) — A gyerekek érdekében hagy­tam oda a kórházi állást, és vál­laltam a körzeti orvosi munkát. Nem bántam meg. Pedig mind­két gyerek születése után csak a szülési szabadságot vettem ki. A férjem segítsége nélkül' nem tudnám ilyen jól egyeztetni a két hivatást. A segítség ellenére is a 'legteljesebb önállóságra voltak szoktatva, egészen kicsi koruktól kezdve. A kisebbik kislány neve­lésébe pedig már a nővére is be­segített. De a kislányok is hozzá­járulnak a családi életvitel kiala­kításához, vásárolnák, egyedül ágyaznak, takarítanak, a ruháju­kat rendben tartják: Hajnali kelő vagyok, akkor vizsgálom át a tás­kájukat. Olykor kihegyezem a ce­ruzát, de még sohasem vették észre. Szerencsés vagyok, hogy a la­kás és a rendelő mindig egy épü­letben volt. így azután figyelni tudtam rájuk. Ha vita támad közöttük, nem én teszek igazsá­got, hisz lehetetlen a rendelőből mindent tudni. Ilyen esetben azt mondom: döntsétek el ti, hogy ki volt a hibás, mert különben együtt kaptok. Persze ezt csak mondja az ember... Gyakorta járunk Pestre az édesanyámhoz. Ilyenkor színház­ba is eljutunk, no meg a cirkusz­ba. Ez utóbbi a „gyerekek ked­véért”, mondjuk, pedig a férjem is, én is szeretjük a cirkuszt. Nem könnyű a gyermekneve­lés, de nélkülük nem lenne örö­münk. Volt úgy, hogy este sür­gős hívásom volt, a lányok ép­pen fürödtek. Fürdőlepedőbe csa­varva ültettem őket a kocsi hát­só ülésére. Még csak meg sem fáztak,... Lejegyezte: Nagy Mária is közös volt... Minden tanulónak jut könyv Beszélgetés Petró Andrással, a Tankönyvkiadó igazgatójával Régi óhaj: a tankönyvek, ha lehet még szeptember előtt kerüljenek a pedagógusok és a tanulók kezébe, h(jgy kellő­képpen megismerkedhessenek velük. Mindez összefügg a tánkönyvprogrammal, amelynek megvalósításáról kérdeztük Petró Andrást, a Tankönyvkiadó Vállalat igazgatóját* — Az új tantervek bevezeté­sével párhuzamosan folyik a nyolcéves tankönyvprogram meg­valósítása, s ennek keretében idén 160, a kqvetkező tanévben pedig majd kétszáz új tankönyvet kell megjelentetnünk. Ez olyan szel­lemi, anyagi megterhelést jelent, hogy lehetetlen a határidőket előbbre hozni. S ilyen könyv­mennyiségnél nem elegendő az, hogy a kézirat időben beérkezzen és kinyomtassák, hiszen ezt köve­tik az igazi gondok, a raktározá­si és Iterjesztési problémák. Ám, ha készén is lennénk augusztus elejére, a terjesztést, akkor sem lehetne megoldani, mivel az is­kolák ilyenkor még nem fogad­nak, s nincs, aki szétosztaná a könyveket: Szerintem ez egyálta­lán nem tragédia, én például na­gyon megelégednék azzal, ha a gyerekek elővennék, s forgatnák a tavalyi könyveket, elolvasnák vagy átismételnék az ajánlott, ki­egészítő irodalmat. Az viszont igaz, hogy legalább a pedagógu­soknak előbb kellene megkap­niuk' az új tankönyveket. Remé­lem, a következő három—négy esztendőben kialakulnak ennek a feltételei. — Idén a kiadónak ezerkét- százféle tankönyvről kell gon­doskodnia. Többsége előregyár­tóit, s már raktáron is van, de azért csaknem ötszázat most kell kinyomtatni, és ebből 160 első kiadású tankönyv. Időben való megjelenésüknek nem lesz aka­dálya? — Előrehaladtunk a tankönyv­program teljesítésében, idén a szakközépiskolában a negyedik, gimnáziumban a harmadik osz­tály tankönyveit adjuk ki, 1 az általános iskolában pedig zöm­mel a hatodik osztályos könyvek lesznek az újak. Nem mentség­ként mondom, , de az 19£(l/82-es és a következő tanév feszített munkatempót jelent számunkra. Ez magyarázza, hogy néhány idénre tervezett tankönyvet csak később tudunk megjelentetni. Például az általános iskolai ne­1 gyedik osztályos végleges mate­matika tankönyvet és | hozzá tartozó munkalapokat. Helyette egy évig még az ideiglenes tan­könyveket használják, amikor a pedagógusok szakirodalmi segít­séget kapnak. Nem tudtuk elké­szíteni a gimnáziumi harmadik osztályos irodalom tankönyvet, s késik a szakközépiskolai negye­dik osztályos irodalomkönyv is. Mivel a tapasztalatok szerint a pedagógusokat zavarja, ha egy könyv' szeptember közepén-végén jelenik meg, emiatt hasznosabb­nak tűnik a későbbi bevezetés. Ezért döntöttünk úgy, hogy az említett könyvek kiadását egy évvel elhalasztjuk. A könyvből- tanulhatnak többek között a sza­kosított tantervű első osztályo­sok ének-zenét, az általáhos is­kola negyedik osztályosok .tech­nika- és környezetismeretet, a ha­todikosok irodalmat, magyar nyel­vet. történelmet és társadalomis­meretet, a hetedikesek biológiát és földrajzot, a nyolcadikosok pe­dig a végleges matematikát. A gimnáziumok harmadik osztályá­ban. új matematika-, történelem-, biológiakönyvből okosodhatnak a fiatalok, s a sikeres idegen nyelvi tankönyvsörozatból idén orosz, angol, francia, német, olasz spanyol és latin könyveket ach tunk ki. A szomszédos, orszá­gok nyelvét második idegen nyelvként tanító iskolák számá­ra szlovák, szerb-horvát és román könyveket jelentettünk meg. A szakközépiskola végzős tanulói új matematika-, történelem-, orosz- és angolkönyvet kaptak. A kisegítő, iskolák idén kilencféle új tankönyvből dolgozhatnak, olyan szép és módszertani szempont­ból korszerű kiadványokból, ame­lyek nemzetközi összehasonlítás­ban is megállják a helyüket. A nemzetiségi általános iskolák hu­szonhétféle új tankönyvet kap­tak, mégpedig — szlovák, szerb- horvát, horvát-szerb, német és román nyelven, a gimnáziumok­ban tizenhat új könyvből foly­hat a tanítás. Jelentős számban jelentek meg a felnőttoktatás tankönyvei is. ' — A tartalomhoz hasonlóan, küllemre is jó minőségűek a könyvek? >— Az igaz, hogy az utóbbi években szebbek, tartalmasabbak lettek, a tankönyyek. de azt még nem tudtuk elérni, hogy minden kiadványunk kibírja az egész évi strapát. Nem tudtuk továbbá minden biológiakönyvünket olyan minőségben előállítani, hogy jók legyenek bennük az ábrák. Ezért jó papíron, funkciójuknak meg­felelő kiadásban segédleteket je­lentettünk fcneg az általános és a középiskola számára: a Biológiai atlaszt és a Biológiai albumot. A minőséget tekintve különösen az alsó tagozatos tankönyvek jobbak a régieknél. — Az idei tanévben vezetik be a fakultációt a gimnázium har­madik osztályában. Felkészült-e erre a kiadó? — A kiadványok több kiadónál készülnek, én csak a magunk ne­vében beszélhetek. A mi kiadvá­nyaink augusztus végén, szep­tember első napjaiban a taniilók kezébe kerülnek. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezekhez a tárgyakhoz van­nak meglévő, alkalmas kiadvá­nyok, a pedagógusok azokat is felhasználhatják. — Néhány jó tanács a tan­könyvekhez ... — A tankönyvek körüli viták tanulságaira odafigyelünk, s eze­ket hasznosítjuk a munkánkban. Ugyanakkor a tankönyvi vita so- , se adhat felmentést a tanulónak, hogy most ebből vagy abból a tankönyvből nem kell tanulni. A viták ugyanis a mi alapproblé­mánkról folynak: hogyan tudjuk egyeztetni a legkülönfélébb igé­nyeket, adhatjuk-e ugyanazt a könyvet a legtehetségesebb gye­rekek kezébe és azokéba, akik ke­vésbé tehetségesek. Ezért is ér­zem úgy, hogy a tankönyvek megítélésében sok a szélsőség, túlságosan az érzelmek dominál­nak. Több tárgyilagosságra, s per­sze tapasztalatra van szükség ah­hoz, hogy igazán reálisan lehes­sen értékelni ezeket a könyveket. Hadd adjak még egy tanácsot, ezúttal a szülőknek: Mindenki a saját körzetében vásárolja meg a gyermeke könyvét, mert ellenke­ző esetben ugyanis nem kerülhet­jük el az ellátási zavarokat. Min­den könyvből annyit készítünk, hogy minden tanulónak jut. Rácz-Székely Győző Műemlékekben viszonylag szegény megyénkben Kalo­csa valóságos műemléki „nagyhatalom”: csak győzze nézni a látogató a tetszetős épületeket, régebbi és újabb létesítményeket. Nem kis büszkeségére-örömére az ot­tani lokálpatriótáknak. A szép látnivalók sorát gazda­gítja négy esztendő óta a felújított, átalakított, gyö­nyörűvé varázsolt volt egy­házi épület, amely ma már a Kalocsai Művelődési Köz­pont és Ifjúsági Ház meg­tisztelő nevet viseli. S amely­nek földszinti részében nyi­tották meg a Barokk kávé­házat. Vicker Mátyás üzletvezetővel ismerkedünk, beszélgetünk. Aki a szakmunkásképző iskola befejezé­se után elvégezte a közgazdasági szakközépiskolát, majd az üzlet­vezetői tanfolyamot, sőt alapfokú szakácsképesítést is szerzett, s most harmincegy esztendős. Kez­dettől ő a főnök e páratlanul egyedülálló, ízlésesen berendezett, korszerűen kialakított szórakdzó- helyen. Amire — jogosan — büsz­ke is. Kerényi József Ytol-díjas építész és alkotótársa, Udvardy Lajos belsőépítész közös munká­ját éppen úgy dicséri ez az épü­let — benne e kávéház —, mint a városi és megyei vezetés- böl­csességét, hogy létrehozták Kalo­csa egyik vonzó büszkeségét. — Hogyan csinálják — kérde­zem sietve —, hogy négy év el­múltával is pontosan olyan a rend, a tisztaság, a környezet rit­ka szépsége, mint kezdetben volt? — Szeretném, ha ez természe­tesnek lenne mondható. Sajnos, nem így van, jól tudom. Hogyan csináljuk? Bevallom, ezen külö­nösebben még nem gondolkoz­tam. Nekem valahogy ez ter­mészetes. Az,1 hogy nálunk így van. Hogy mitől is lehet? Talán a szakma feltétlen szeretete ... Az önmagunkkal szemben is támasz­tott'‘igény.-Mi így akarjuk, így szeretjük.-r:'—‘ De valami konkrétabban is kellett ehhez, úgy gondolom... — Igen; az a bevált törekvé­sünk, hogy itt mindenki szakkép­zett dolgozó legyen. Megnézzük Paksra érkezett a második reaktortartály Az atomerőmű-építkezés újabb kiemelkedő esemé­nyére került sor pénteken: Csehszlovákiából megérke­zett Paksra a második reak­tortartály. A csaknem ti­zenkét méter hosszú és négy méter átmérőjű ha­talmas acélhengert a gyár­tó plzeni Skoda Művektől Pozsonyig vasúton, onnan pedig az Olana nevű cseh­szlovák hajó vontatta uszály fedélzetén szállították a Dunán Paiksig. A második reaktortartály partra emelését a tizenhat ■hónappal ezelőtti tapaszta­latok hasznosításával az elő­zőnél gyorsabbá és bizton­ságosabbá tették. (MTI) Repülőgéppel a peronoszpóra ellen Elérkezett a MÉM Repülőgépes Szolgálatának csúcsszezonja, ezekben a napokban 110 helikopter és repülő­gép permetezi a mezőgazdasági nagy­üzemek egybefüggő zöldségeseit, gyü­mölcsöseit, a cukorrépatáblákat, és a történelmi borvidékek szőlőit. A légi növényvédelem meglehető­sen költséges, mégis megéri a gazda­ságoknak, nemcsak azért, mert a re­pülő naponta átlagban 30 hagyomá­nyos földi permetezőgép munkáját végzi el, hanem elsősorban a gyorsa­ság miatt. Az idő ugyanis a korszerű növényvédelemben döntő tényező. Fokozott veszély esetén, például a szürkepenész jelentkezésekor, az el­hárítási munkával 1000 hektáros táb­lán két-három nap alatt elkészül* a repülőgép. Ugyanez a hagyományos permetezőkkel egy hétnél tovább tart. Sok mezőgazdasági üzem repülőgépet vagy helikoptert vásárolt, és társu­lást alapítottak a jobb gépkihaszná­lásra. Jelenleg nyolc ilyen társulás működik, a többi között Egerben, Boglárlellén és Tokajban. Jelenleg Somogy és Zala megyébep takarítják be a repcét a repülőgépes kezelés nyomán. A növényvédő szerek mindinkább drágulnak, ezért a Szolgálat olyan új megoldásokat keres, amelyekkel csökkenthetik a költségeket. Egyik lehetőség a repülőgépes fényképezés. Egy-egy nagyobb tábláról készült lé- gifeivételről színképelemzéssel megál­lapítható, hogy a tábla melyik része fertőzött. Később csak ezt a területet vegyszerezik* Számítások szerint a növényvédelem költségeinek €0—70 százalékát megtakaríthatják ezzel a módszerrel. (MTI) bizony, hogy kit vegyünk fel, ha van üresedés. Olyanokra van szükségünk, akik nemcsak mu­szájból dolgoznak. — Milyen legyen a jó felszol­gáló, az ideális vendéglátós? — Mindenekelőtt figyeljen ál­landóan a vendégre. Legyen iga­zi házigazda, segítő, törődő. Aki­nek még arra is kell ügyelnie, hogy a vendég le ne késsé az autóbuszt, a vonatot stb. — Van baj, gond, probléma a vendégekkel? — Nem ez a legfőbb jellemző; de persze, hogy van. Mint má­sutt is, mindenütt. — Ha nem tetszik a viselkedés, a magatartás, tehetnek-e, tesznek- e valamit? — Egy példa felemlítése sokat elárul. Az egyik vállalat kibérel­te a kávéházunkat, farsangi bál­ra. Sajnos, csúnyán viselkedtek egyesek. Megmondtuk: többet nem adjuk oda nekik. S hogy ilyen szempontból nem érdekel a pénz, a bevétel. Mert a haszon másfajta is lehet, nem csupán pénzbeli. Hanem az például, ha megtanulnak az emberek kultu­ráltan élni, viselkedni, szórakozni, másokkal együtt lenni. — Mit tesznek még, ha azt lát­ják, hogy valaki a viselkedésével rontja a cég hírnevét? — Olyan is van, hogy az ille­tőt eltanácsoljuk. S nyugodtan, mondhatom: egyetlen munkatár­samnak nem jutna eszébe egyszer sem ilyet kiszolgálni. Erre büszke vagyok, úgy érzem, jogosan. — Vannak törzsvendégek? — Arra törekszünk, hogy . le­gyenek. Szerintem az ilyesmi egy vendéglőnek, kávéháznak rangot ad. Törzsvendégeink között van­nak idősebbek és fiatalabbak is egyaránt. Olyanok, akik naponta- kétnaponta szívesen eltöltenek itt csendes beszélgetéssel egy-két órát, esetleg többet is. Az ilye­nekkel nagyon jó egy fedél alatt lenni. Ismerjük a szokásaikat, gyengéiket stb. Vannak, akik mindig ugyanahhoz az asztalhoz ülnek. Ez a bizalom, a ragaszko­dás, a szeretet jele. Így igazán családias a légkör. — Hogyan igyekeznek a ven­dégek kedvébe járni? Van az ilyesmire jól bevált módszer? — Mindenkire érvényes mód­szer természetesen nincsen. Ám mi mégis arra törekszünk, hogy minél több ember kedvére csele­kedjünk. Erre sokféle lehetőség van. Például odaadjuk a kedvenc újságját, ismerjük a szokásait, azt, hogy milyen italt szerét, meg ilyesmi. Figyeljük a fel-felmerü- lő igényeket is. — Például? — Ha látjuk, hogy jobban fogy a citromfagylalt, a vörös bor, az osztrák Sör, hát akkor eszerint végezzük a rendelést, hogy legkö­zelebb elmondhassuk egyeseknek: ezt az ön kedvéért szereztük be. Ez a szakmával jár. Ennek érde­kében igyekeztünk jó kapcsolato­kat kialakítani a beszerzési. he­lyekkel. — Érzi-e azt, hogy a vendéglá­tói feladatok mellett valamilyen közművelődési funkciójuk is van? — Az esztétikus környezet, a kiszolgálás is kultúra. A szép, vi­rágos, a tisztaság, a napi sajtó „tálalása” úgyszintén. — Milyen ön szerint az ideális vendég? — Aki megérti, hogy őérte vá­gyunk, s aki itt otthon érzi ma­gát. Varga Mihály KEZÉBEN A VOLÁN, KEZÉBEN A DÖNTÉS (I.) A sebességszabályozás A gépjár­művek megje­lenésének idő­szakában még senki sem gon­dolt arra, hogy elterjedésük milyen sok ál­dozatot fog. kö­vetelni a gép- járművezetők és a gyalogosok kö­réből. A gépjárművek számának, a forgalomnak és az áldozatok számának növekedése arra kész­tette a törvényhozókat, szakem­bereket, hogy különféle szabá­lyok bevezetésével szigorú hatá­rok közé szorítsák a menettulaj­donságot. A mai járműkonstrukciók biz­tonsági berendezései már nem­csak a baleset elkerüléséhez szük­séges feltételeket teremtik meg — jó fék, kormány stb. —, hanem a baleset bekövetkezése pillana­tától annak utolsó mozzanatáig védik a jármű utasait — bizton­sági öv, nem deformálódó utas­tér — a pusztító hatásoktól. En­nek ellenére a közlekedésnek mégis vannak áldozatai, sőt a leg­modernebb technikával előállított gépkocsi esetében sem beszélhe­tünk teljes biztonságról. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a szériában gyártott’kocsik nincse­nek ilyesmivel felszerelve, de ha ezeket be is szerelték volna, bi­zonyos ütközési energiákat kép­telenek megfékezni. Jogos a kérdés, milyen sebes­ség tekinthető biztonságosnak? Két oldalról közelíthető meg ez a dolog, egyrészt gazdasági, más­részt közlekedésbiztonsági szem­pontból. Ha nagyon alacsonyra szabjuk a sebességet, növekszik az idő, ezzel a szállítási költség, igaz, ez esetben bizonyos üzem­anyag-megtakarítás érhető el. Ha növeljük a sebesség megengedhe­tő határait, akkor az időköltsé­gek csökkennek, de nem védenek meg a balesetkor a biztonsági berendezések a halálos ütközés­től. Másrészt, amit nyerünk idő­ben, azt elveszíthetjük az emelkedő üzemanyag árában. Nyilvánvaló­an, ha ezeket a feltételeket rang­soroljuk, az emberi életet kell az első helyre tennünk. A közúti forgalomban a sebes­ségszabályozás eszközei a követ­kezők: a gépkocsivezetőt kötik a jogszabályok, az út- és időjárás viszonyai és az, hogy milyen jár­művel vesz részt a forgalomban. Ehhez tartozik a forgalomtechni­ka, vagyis a jelzőtáblák, a bur­kolati jelek és fényjelző készülé­kek. Utoljára, de nem utolsósor­ban a fizikai tényezők, azaz az út vonalvezetése, a külső befo­lyások és az út állapota. És ez még nem a teljes felsorolás, hi­szen a legdöntőbb az emberi té­nyező. A sebességet befolyásoló embe­ri tényezők két fő csoportba oszt­hatók, egyik a fizikai, a másik a pszichikai adottság. Befolyásolják az ember viselkedését a követke­ző. tényezők: a biológiai, érzék­szervi, vérmérsékleti, agresszivi- tási, valamint a betegségi, ezen túl a nevelési, a környezeti, a ve­zetési gyakorlati és a társadalmi tényezők. Nyilván az ember ér­zékszervei a gyaloglási sebesség­re álltak rá, ezért a sebességet az embernek tanulnia kell. A fel­gyorsult tempó a hibákat megnö­veli, mint például az a gyalogos, aki még nem vezetett autót, nem képes felismerni a feléje közele­dő jármű sebességét. Ez különö­sen akkor veszélyes, ha az előzés­be kezdő jármű vezetője nem tudja megbecsülni a szembejövő jármű sebességét. Az emberi tényezők közé sorol­hatjuk az ösztönös sebességmeg­választást is. Egy kényelmes, jól rugózó vezetőülés tíz kilométer­rel növeli meg az utazási sebes­séget, vagyis minél könnyebben kezelhető a jármű, annál nagyobb az’-ösztönösen megválasztott uta­zási sebesség. Mindezekből lát­szik, hogy a sebesség megválasz­tása és szabályozása sok minden­től függ és nem megfelelő alkal­mazása potenciális veszélyt rejt magában. G. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents