Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-18 / 167. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1981. július 18. TAVALY 3500, AZ IDÉN 500 TONNA KAJSZI TERMETT Gyümölcsszüret Dunavecsén • A dunavecsei Béke Termelőszövetkezet öreg- sodik napján nyolcvan ideiglenes munkást vett föl. közi telepén lelkes szállítóbrigád segédkezik. (A szerző felvételei.) Dunavecsén a legjellemzőbb nyári esemény ez ideig a kajsziszezon. Rádióban, televízióban, s lapunkban is igen sokat hallottunk a tavalyi rekord baracktermésről. Most az 1981-es kilátásokról írunk Némedi Miklósnak, a dunavecsei Béke* Termelőszövetkezet elnökének tájékoztatása alapján: — Az idei kilátások még inkább alátámasztják a tavalyi teF- més rendkívüliségét. A tavaszi fagyok nálunk is komoly károkat okoztak. A tervezett kétezer tonnás termés helyett sajnos, csak ötszáz* tonna barack betakarításáról kell gondoskodnunk. Ez megyei szempontból is számottevő kiesés, ugyanis százkilencvenhá- rom hektáron termesztünk kajszit, ami a megyében a legnagyobb terület. Az 1980-as háromezer-ötszáz ‘tonna sárgabarack országosan is a legnagyobb termés volt egy gazdaságban. — Hogyan készült a szövetkezet az idényre? — A gyümölcsbetakarítási munkákat még a meggy- és a cse- resznveidény előtt megszerveztük. E két gyümölcsfaj kétszázharminc tonnás, jól programozott betakarítása és értékesítése bizonyította A jó szervezettséget. Munkaerőgondiaink — az előbb említett fagykár miatt — nincsenek. Bár a kisebb terméshozam Az irodaház ablakain megcsillan* a napfény. Az igazgatói szoba beépített bútorainak polcain az elmúlt évek sikereit tanúsító oklevelek, kitüntetések sorakoznak. Mellettük a legújabb növényvédő szerek, műtrágyák mintái, prospektusok és mezőgazda- sági szakkönyvek. — Az irodaházat felújítottuk, de talán ennél is több gondot fordítunk a telep bővítésére, korszerűsítésére, a dolgozók munka- körülményeinek javítására. Szükségünk is van érre, hiszen- < a 15 évvel ezelőtti néhány százmillió forint forgalomhoz képest 1,6 milliárdért értékesítünk gépeket, alkatrészeket, vegyszereket évente. Ez indokolja a telep bővítését is. Most építünk egy 2 ezer négyzetméteres alkatrészraktárt, gépesítjük az anyagmozgatást, szerényebb kereseti lehetőséget ad, községünk lakói szabadságuk egy részét föláldozva, segítik a termés szedését. Negyvenhét tanuló — tanári irányítással — kezdettől fogva itt tevékenykedik. — Beszélhetünk-e már valóságos kajsziidényről? — A napokban nyitottak ki telepeink. Egyszerre három területen folyiic a betakarítás 8, negy- ven-ötven tagú brigáddal. A gyümölcs a tavalyinál jóval korábban. de egyenletesen érik, beállt a kajsziidény. készül a központi szociális épület. Szeptemberben adjuk át az új növényvédőszer-raktárt is —, tájékoztat Erdei Mihályné, a Fejér megyei AGROKER Vállalat igazgatója. — Nem sok ennyi beruházás egyszerre? — vetem közbe. — A nehezén már túl vagyunk — válaszol az igazgatónő. — Amikor 1978-ban kézhez vettem kinevezésemet, sokat izgultam. Kétségek gyötörtek, hogyan fogadnak egy nőt vezetőként. Az elődöm nagyon jó szakember volt. Nem kis fáradságomba került beilleszkedni. A döntésekhez mindig kérem a dolgozók véleményét. Az ő javaslataik alapján fogtunk hozzá elsőként az alkatrészraktár építéséhez. Helyesen tettük, hiszen az ellátás ma is a mezőgaz— Milyenek az értékesítés feltételei ? — A nagykereskedelemmel kötött szerződések birtokában nincs gondunk az értékesítéssel. Az áru átvétele folyamatos, eddig semmiféle fönnakadás nem volt A barack minősége kifogástalan, kilencven százaléka exportra alkalmas. Jelentős mennyiség kerül hazai fölhasználásra is. Talán a szeszipar az, amelyik csak elenyésző mennyiségét kapja a tavalyi mennyiségnek. Persze, mi ezt nem is nagyon bánjuk. A napokban dasági termelés egyik legnagyobb gondja. Sajnos, nálunk is sok a hiány Ám, hogy a gazdaságok anyagbeszerzőinek ne kelljen egy-egy alkatrész után bejárni a fél országot, új szolgáltatást vezettünk be. Elhozzák a cikklistát. Tegyük fel jó részét megtalálják a mi raktárunkban, a hiányzó alkatrészeket mi rendeljük meg a MEGÉV- nél, és saját kocsinkkal el is hozzuk. Utána értesítjük az érintett ■ gazdaságot, hogy jöhetnek az áruért. Ezzel sók '' üzemanyagot, fáradságot, vesződséget . takarítunk meg a velünk kapcsolatban álló hetvenkét mezőgazdasági nagyüzemnek. A legújabb kezdeményezésünk az alkatrészbörze megrendezése. Az üzemekben ugyanis sok az el- tekvő készlet, mert a hiánycikk ugyan fönnakadást tapasztaltunk a göngyölegszállításnál, de a ZÖLDÉRT illetékesei gyorsan kiigazították a hibát. Végezetül annyit: 1981-ben nem írjuk olyan nagy betűkkel a kaj- sziidényt, mint tavaly. Azért elmondhatjuk, örülünk ennek a termésnek is, és annak, hogy a termelőszövetkezetek dolgozóin semmi sem múlott. Miattunk, a fagytól megkímélt területeken, egyetlen kiló gyümölcs sem vész kárba ... akarva-akaratlanul felhalmozásra is ösztökéli az embereket. Lehet, hogy az országban másutt ezekre szükség lenne, s emiatt állnak a gépek. Most ezeket a tartalékokat szeretnénk feltárni, s elérni, hogy ahol felesleg van, ott segítségükre legyenek a társüzemeknek. Az idén beléptünk a szekszárdi KSZE termelési rendszerbe is. — Ebből milyen előny származik.?’^ 7 — Közelről megismerhetjük a tagfázdaságok igényeit. Első kézből kapjulj az információt, amely sokat javíthat munkánkon. Az általunk forgalmazott új gépek nul- laszervizét, garanciális és azon túli javítását is a termelési rendszer vállalta —, hangoztatja végezetül a vállalat igazgatónője. Béna Zoltán Bizonyítani EMLÉKSZEM az egyik dunán-. túli nagyvárosban tartott tanács-' kozásra, ahol ja vállalatok, gazdasági egységek felelős vezetői ültek egy asztal mellé, hogy a fiatalokról, a fiatalokat érintő kérdésekről tanácskozzanak. A jelenlevők közül valaki megjegyezte: „Jó ötlet volt ez a / kongresszusi levél-vita, mert így legalább adódott ürügy arra, hogy leüljünk, kicseréljük tapasztalatainkat, tanuljunk egymástól”. Bevallom, hogy elgondolkoztatott ez a mondat, hiszen aki ezt a véleményt mondta, lényeges jelenségre hívta fel a figyelmet, amelytől mielőbb, mindenhol — közös érdek miatt — meg kell szabadulni. Nevezetesen: a fiatalokról, így a pályakezdőkről is ne csak évente egyszer-egyszer (mivel ez a soron következő napirendi pont) beszéljünk. Például sokszor mondják, hogy az oktatás színvonalán javítani kellene. Esetenként ez így igaz. De igaz az is, hogy amit a fiatalok az iskolapadban, az egyetemek előadótermeiben megtanultak, azt kár lenne elfelejteni, azt mielőbb hasznosítani lehetne és hasznosítani kellene mindenütt a gyakorlatban. A tanultak kamatoztatása nemcsak a pályakezdők, hanem a gazdasági egységek, így a gazdasági vezetők érdeke is. Néha, s ezt is sok tanácskozáson fogalmazták meg, mintha félnénk attól, hogy nagyobb tudású, jobban felkészült szakmunkás, mérnök veszi át azt a bizonyos stafétabotot. Érthetetlen az ilyen félelem, hiszen ennek örülni kellene. A váltás előbb vagy utóbb — mivel ez az élet rendje — megtörténik. Nem lehet mindegy, hogy milyen kezekbe kerül egy korszerű esztergagép, fonoda, műhely vagy tervezőasztal. NE FELEDKEZZÜNK meg arról. ha a pályakezdő fiatal mást hall, mást olvas, mást tanul, mint amit a munkahelyén olykor tapasztal, akkor a gycikóriát és az elmélet különbsége hat, sőt esetenként demoralizál. A bizonyítás lehetőségét, s ezt tanítják az iskolákban, főiskolákon és egyetemeken, mindenkinek meg kell adni. Ezzel összefüggésben a teljesítménnyel arányos bérezésről sem lehet megfeledkezni. Előfordulhat — a jobb és korszerűbb felkészültség miatt, hogy az esztergályos, aki szerencsés esetben már a legkorszerűbb technológiai folyamatodat is elsajátította, a tanműhelyben, többet keres a 15—20 éves gyakorlattal rendelkező munkatársánál. Ha többet termel, akkor keressen is többet. Ha jobban dolgozik, jobb minőségű munkát ad ki a kezéből, legyen ennek arányában az elismerése, anyagi megbecsülése is. Ott még sok a tennivaló, ahol akarnak ennek létjogosultságát ma is bizonygatni kell. Az ilyen vállalatoknál, termelőszövetkezetekben úgy tűnik, hogy a bérezés megállapításánál még mindig valamiféle helytelen nivellálásra törekednek, s nem a teljesítmény alapján alakulnak a keresetek. A PÁLYAKEZDŐK bizonyítani akarnak, s ez egészséges állapot. Nem arra van szükség, hogy dajkáljuk a pályakezdő fiatalokat. Ezt valójában a fiatalok sem igénylik, s különben sem lenne értelme. A lényeg, hogy ők is — s ez is közös érdek — szeretnék elkerülni az esetenként értelmetlen szempontokhoz kötött skatulyákat, a számukra előnyösnek korántsem nevezhető megkülönböztetéseket, például a bérezésben. Joggal felvetődik a kérdés: Így fognak vélekedni a mai fiatalok akkor is, ha idősebbek lesznek? Lehet, hogy egy-két kérdésre már másként aplnáiiak feleletet. De most ők abban a korban élnek, ahol egyre kevesebb munkahelyen lehet pénzt keresni csak a jelenlétért, ahol egyre többet kell tehni a magasabb követelmények teljesítéséért, a jó minőségért. Beszélnünk kell a bizonyítás kényszeréről is. A VI. ötéves tervben nagy feladat az életszínvonal megőrzése. De ez a fiatal számára nem jelent, nem jelenthet — ne is jelentsen — perspektívát. Ne feledkezzünk meg árról, hogy a pályakezdés időszakával egy- időben a fiatalok jelentős része családot alapít, az otthonteremtés gondjaival küszködik. Szerencsésebb esetben a szülők, hozzátartozók segítségével könnyebb a megoldás. A mai fiatalok jóval igényesebbek szüleiknél, nágy- szüleiknél — így neveltük őket. Legtöbben önálló otthont szeretnének teremteni. Belátható időn belül lakáshoz szeretnének jutni. A többség tudja, hogy ezeket a javakat a szocializmusban sem osztogatják ingyen, hogy keményen meg kell mirídenért dolgozni. S a fiatalok, akik reálisan szemlélik maguk körül a világot, igényeik kielégítése érdekében tenni is akarnak. Lehet, hogy türelmetlenek, de ezt a türelmetlenséget nem mindig az életkori sajátosság okozza. ŐSSZEL országszerte megtartják az ifjúsági parlamenteket. Ezeken a fórumokon a gazdasági vezetőknek is számot kell ,, adni arról, hogy mit' tettek például a pályakezdők mielőbbi beilleszkedése érdekében. Sőt, a tízéves ifjúsági törvény értelmében számot kell adniok arról is, hogy ha valamit elmulasztottak, akkor azt mi indokolta, annak mi volt az oka. A fiatalok, a pályakezdők érdekében is . szükség van erre. A. S. Farkas P. József TÚL A MEGYEHATÁRON Üj szolgáltatások, alkatrészbörze Székesfehérváron Dániel József AZ ATOMBOMBA REGÉNYE 2. A nagy kiábrándulás Morrison professzor és az Al- zosz felderítőtisztje még Washingtonban gondosan átvizsgálta az első atomrobbantást rögzítő felvételeket, megtekintették a kilométernyi filmanyagot is. A go- molygó atomfelhő tűzbokra körül tisztes távolságban keringő felderítőgépek közel hozták a tömegpusztulás képét.1 A látvány a professzorban kdmor gondolatokat ébresztett. Lelkében kiábrándulás és kifosztottság. Három éven át dolgozott megfeszített tempóban Űjmexikó világtól elzárt hegyvidékén, a Los Alamos-i fennsíkon. Ónként, hazafias érzésből, a fasiszta koalíció nyomasztónak látszó katonai fölénye miatt aggódva. Katedráját elhagyta, csatlakozott a legjobb fizikusok, kémikusok, biológusok, elektronikai szakemberek és mérnökök ezerfőnyi seregéhez, hogy a három kontinensen harcoló szabad nemietek előbb kerüljenek az iszonyatos erejű bomba birtokába, mint a Führer komor boszorkány- konyhájának modern alkimistái. A nagy versenyben Amerika győzött, de a szabadság lángpal- (losát bizony most taglóként használták. Philip Morrison, a tekintélyes fizikus, a széles látókörű,, jótollú közíró neim találta elég meggyőzőnek az atombomba bevetésének szükségességét bizonygató hivatalos érveket. Belső kételyeiben osztozott sók ismert atomfizikus és kutató is. A rossz lelkiismeret ezekben az években számos közreműködő életérzésévé vált. Robert Oppenheimer, az „Y” terv kivitelezője, a várossá nőtt Los Alamos-i laboratórium igazgatója, akit az amerikai sajtó majd az „atombomba atyja” állandó jelzővel ruház fel, 1945. október 18-án borús sejtelmekkel veszi át a hadügyminisztérium elismerő oklevelét. Szavai látnoki erőt sugároznak: „Ma büszke örömünket óhatatlanul mélységes aggodalom zavarja meg. Ha az atombomba újabb pusztítóeszközzel fogja gyarapítani a hadviselő világot, a háborúra készülő ' nemzetek fegyvertárát, szükségképpen eljön az idő, amikor az emberiség átkozni fogja Los Alamos és' Hirosima nevét.” A győzelmi mámorban az amerikai közvélemény ekkor még bálványozza az eredményes kutatót, a sikeres felfedezőt. Bárhol, ahol az elegáns, intelligenciát sugárzó tekintetű tudós megjelenik, felcsapnak az ünneplés hullámai. Ekkor még senki, még a némileg kiábrándult Oppenheimer sem hinné el, hogy nyolc év múlva a hazaárulás vádjával kell szembenéznie. MacCarthy vizsgáló- bizottsága Végül ezt a legsúlyosabb vádat felejti, de az Atomenergia Bizottság legfőbb tanácsadói tiszte alól felmentik, mert magatartásával késleltette a hidrogénbomba előállítását. Oppenheimer magas megbízatásától megfosztva a Princeton egyetem tanszékére vonul visz- sza. A jövőben meg kell* elégednie a professzorok társaságával. Leeközelebbi munkatársa egy elméleti fizikaija Svájcból. A tudóst Albert Einsteinnek hívják. Ártatlanok, vagy bűnösök? Történetünk egy olyan versengés krónikája, mely a második világháború idejéig példa nélkül álló. A históriai elem azonban nem takarhatja el a többletet: százak és százezrek igazi drámáját írta meg ezekben az években a történelem. Az utóbbiak tragédiája közismert; ők Hirosima és Nagaszaki egére felgomolygó gigantikus máglya áldozatai. Az először említett százak drámája nem külsődleges; a lelkiismeret mélyén dúló konfliktusokat kevésbé ismeri a világ. / Történetünk ama szereplőinek jó része, akik a nácikkal versenyre keltek az atom titkának elra- gadásáért, tiszta szándéktóLvezet- ve, igaz ügyet kívántak szolgálni. A befejezés, a szörnyű vég valóban azt a célt szolgálta, amiért ezek a tudósok megkezdték emberfeletti munkájukat? Ártatlanok, vagy bűnösök azok az emberek, akik a legszörnyűbb pűszití- tóerőt a világra szabadították? Ezt a kérdést sokszor feltették és az atombomba megszerkesztő- inek legnagyobb részében volt annyi erkölcsi bátorság, hogy a dermesztő kételyekkel szembenézzen. Sokféle válasz hangzott el; hozzon most ítéletet a régi perben maga az olvasó. i A megtalált Bölcsek Köve 1938rban a Vilmos császár Kémiai Intézet igazgatója megismé- • telt bizonyos kísérleteket, melyeket már négy évvel korábban sikerrel végrehajtott. A végtelen kicsiny anyagmennyiségeken végzett1 mérésekkel Világhírűvé vált Otto Hahn korántsem azért tért vissza önnön nyomdokaiba, mert kételyek támadtak benne. Pusztán a rend kedvéért végzi el újra a vizsgálatot, ugyanis a kísérletek eredményének értékelését Madame Curie szintén Nobel- díjas lánya, Irene Curie kétségbevonta. Munkatársával, Strass- mannal újra végrehajtja az 1934es kísérleteket és ekkor őszintén megdöbben. A helyes magyarázatot illetően ugyan Irene Curie is tévutakon jár, az eredményt azonban ő, Hahn is teljesen hibásan értelmezte. A döbbenetnek mélyebb oka is van. Ügy látszik, olyan jelenséget fedezett fel, melyet a fizi- ,kusok több évtizedes próbálkozással sem tudtak előidézni: mesterséges beavatkozással kettéhasí- totta az urániumimagot. Az uránium szürke, nehéz fém, az elemek sorában az utolsó, a periódusos rendszer’ kilencvenket- tedik tagja. A természet nála bonyolultabb eleimet nem alkotott. Magja 92 protonból és 146 neutronból áll. 1841-ben állítják elő, kauriert azonban 100 év alatt sem csinál, csak festékgyártásra és üvegszínezésre használják. Ikertestvérével együtt fordul elő a természetben: van egy olyan változata, melynek ’ magjában a 92 proton mellett csak 143 neutron található. Izotóp elemeknek nevezik őket, a periódusos rendszerben azonos kockában találhatók meg. Az előbbit U 238-nak nevezik, az utóbbi —1 történetünk főszereplője — az U 235. Az U 235 r okonánál sokkal ritkábban fordul élő: 145 uránatom között csak egy U 235-ös található. Hahn és Strassmann az U 235- ös atomjait vetette alá neutronok besugárzásának; ezekkel a proton nagyságú, töltetlen, súlyos részecskékkel bombázta az atomot. A pontos analízis szerint a jíövetl^ező történt: azok az urán- atomok, melyeknek magját egy neutronlövedék telib,etalálta kettéhasadtak. A két magitöredék pedig rendkívül nagy sebességgel száguldott el az atomi robbanás színhelyéről. A szétrepülő részecskék jól mutatták, hogy a folyamatot — atomi méretekhez viszonyítva — roppant energiafelszabadulás kísérte. A mérések kétségtelenül igazolják. hogv az energia tömegveszteség árán keletkezett. A maghasadásnál szétrepülő j részecskék össztömege ugyanis, kisebb a kiindulásnál felhasznált U 235 és a neutron együttes tömegénél. Einstein már harminchárom évvei korábban megjósolta, hogy a tömeg átalakulhat energiává. Otto Hahn és munkatársa most megtalálta az első ilyen folyamatot. Az atommagban rejtőző energia, feltárására irányuló kísérletek J938- ig mind csődöt mondottak. Hahn és Strassmann döbbenetét felfedezésük teljes jelentőségének átlátása váltotta ki. Közleményük 193.9. január 6-án jelent meg a Die Naturwissenschaft folyóiratban. ,, A rendkívül mértéktartó, csak a szigorú tényekre szorítkozó, hipotézisekbe nem bocsátkozó cikk hatása a tudományos közvéleményre példa nélkül álló. Több mint egy tucat labóratóriumban ismétlik meg a kísérletet és konstatálják: a nagy felfedezés karnyújtásnyi távolságra van. Páratlan tudományos nyüzsgés indul meg két kontinensen. Joliot Curie előadása a Francia Akadémián A következő, döntő jelentőségű láncszemet ismét Európában találják meg. Már Hahn és Strassmann is úgy vélte, hogy a részecskemegmaradás törvénye értelmében a hasadásnál neutronoknak is kellene keletkezniük. Joli- ot Curie és munkatársai, az osztrák Hans von Halban és a lengyel Lew Kowarski megállapították, hogy a hasadásnál 2—3 neutron keletkezik és ezeket meg is találták. Gondoljuk csak el: a hasadást egy neutron indította meg és keletkezik, mondjuk kettő. Ezek mindegyike széthasíthatna egy-egy U 235-öt, és felszabadulna összesen négy neutron. Már ott vagyunk Joliot Curie nagy gondolatánál. Felfedeztük azt; liogy az atomhasadás, ha megindították a folyamatot, magától tovább terjedhet az anyagban. Tehát az atomi tűz, ha meggyújtottuk, terjed és egyre magasabbra lobog. A folyamat önfenntartó. Joliot Curie, a Francia Akadémia 1939. március 27-i ülésén számol be felfedezéséről a Halhatatlanoknak, és ekkor hangzik el a bűvös „reaction á chaine” — láncreakció — kifejezés. A láncreakció megvalósításához azonban még hosszú az út. A maghasadást ugyanis csak kis sebességű (kb. 1,6 km másodperc sebességű) neutronok képesek előidézni, a hasadásnál viszont 15—20 000 km másodperc sebességű neutronok repülnek szét. Ezeket a gyors neutronokat tíz- ezerszeres sebességcsökkentéssel meg kell szelídíteni. Elméleti megfontolások alapján J. Curie úgy vélte, hogy csak két anyag jöhet számításba fékezőközegként: a tiszta szén, vagy a nehézvíz. A tiszta szén grafit formájában kerülhetett volna felhasználásra, de az európai vegyiüzemek nem tudtak olyan tisztaságai előállítani grafitot, hogy atomfizikai célokra felhasználható lett volna. A szennyezett grafit ugyanis nemcsak lelassította a neutronokat, haiíem el is nyelte. A kör tehát bezárult: a láncreakció megvalósításához csak nehézvíz segítségével juthattak el. A nehézvizet a neutronok már ismertetett lassításán túlmenően visszaverő közegként is használni akarta Joliot. Nehézvíz vette volna körül a - centrumot, amelyben a láncreakció lezajlik, és a vízpárna terelte volna visz- sza az urániumra a megszelídített neutronokat. í Természetesen a láncreakció további menetéről még semmi biztosat nem , lehetett mondani. Lehetséges, hogy egy állandó másodpercenkénti hasadásszám fenntartható, és ekkor egy hőtermelő gépet kapnak. Ha viszont a hasadás az egész anyagon elhatalmasodik, az urántömb szörnyű explozióval robban fel... Ez utóbbi lehetőségen Joliot sokat töpreng. Ugyanezeket a gondolatokat — rajta kívül — többen forgatják a fejükben világszerte. (Folytatjuk.) /
