Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-17 / 166. szám
1981. Július IT • PETŐFI NÉPE • 3 A BARACKPÁLINKA ÉS KÖRNYÉKE (III.) . Tehermentesítette a piacot • Házi kiállítás az ezerkilencszázharmlncas években. A kecskeméti városi szeszfőzde vezetői különösebb ambíció és leleményesség nélkül igazgatták a háború utolsó évében alapított vállalatot. A várt, nagy nyereségek elmaradtak, mert a nehéz gazdasági körülmények nem kedveztek az új' üzemnek. Ruházkoy dásra a drága élelmiszerek beszerzésére költötték a lerongyolódott, kiéhezett emberek a pénzüket. A „városi pálinka” sokak' számára megengedhetetlen luxusnak számított. A cég hivatalnok, a köztulajdonokra jellemző bürokratikus megkötöttségekkel működő főnökeit különösképpen nem aggasztotta a viszonylag lanyha üzletmenet. Fizetésüket így is, úgy is megkapták, kockázatot nem vállaltak. Szép csendesen eléldegéltek volna, ha a világgazdasági válság ki nem szippantja a város bvgydllárisából az utolsó filléreket. Ekkoriban már az is előfordult, hogy ráfizettek a szeszfőzdére. A takarékosság érdekében adták át a volt serházban berendezett üzemet a Führer Izidornak. Szerencséje volt az új tulajdonosnak: a következő évben éledezett világszerte a ' gazdaság, és Kecskeméten is olyan emberek kerültek vezető posztokra, akik kötelezettségüknek érezték a város híres termékeinek népszerűsítését. Tulajdonképpen ekkor vált világhírűvé az addig jószerint csak hazánkban fogyasztott barackpálinka. Az új • szezfőzdés nem ment a szomszédba ötletekért. Elküldték néhány ügyes embert díszesen csomagolt kecskeméti pálinkákkal a Budapesten időző walesi herceghez. A trónjáról leköszönt főúr minden lépését szenzációra éhes újságírók hada leste. Szalagcímekben közölték, elfogadta, dicsérte a hírős város pánúikás bütykösét, és dicsérte az itókát. Hetek alatt megduplázódott a rendelés. A következő év szilveszter éjszakáján népviseletbe öltözött lányok keresték fel a legelőkelőbb fővárosi mulatóhe- I lyeket, bálákat. Valamennyi első- bálozó kislány kecskeméti barackot kapott ajándékba. Volt megint miről írniuk a riportereknek. Minden alkalmat felhasználtak az üzlet fellendítésébe. . _ ú „Mélyen niszteft f Nagy séd* 'Em* gedje meg, hogy élete nagy fordulópontján, amikor rózsás leányságának mindörökre búcsút mond, meleg üdvözletünket és legjobb szerencsekívánatainkat küldjük önnek. Érezze magát mindig oly boldognak, mint most, amikor asszonyi élete boldog sejtésekkel, ragyogó álmokkal van tele...” Természetesen az állt a kecskeméti szeszfőzdétől kapott üdvözlet végén hogy csak akkor tartózkodik szívesen otthon az ifjú férj, ha mindig talál otthon itókát. s különösképpen a barack nedűjét. Csodálható-e, hogy a korábban veszteséges üzem évente tíz-tizen ötezer pengővel növelte a város bevételét? Joggal állapította meg 1939 szeptemberében a polgármester, hogy „A barackpálinka világmárkává híresedéit, az üzem kapacitása olyan nagy lett, hogy a legnagyobb idényben tehermentesíteni tudta a kecskeméti piacot. Tizenöt fillért kapott a gazda kilójáért a legnagyobb termésben is, amikor másutt pár fillérért vesztegették az árut, vagy éppen állatokkal etették meg. A szeszfőzde léte csökkentette az értékesítési bizonytalanságot, a gyümölcs idény jellegéből adódó károkat. A második világháború előestéjén hozott megkülönböztető törvények következtében Ismét vá- írosi íjezelésbe fkerüjrt a-Külső-Sza- ™ nadsag üti üzem. A felszabadulás után hamarosan megkezdődött a termelés, és már 1946-ban külföldre is jutotta híres italból. Az ezerkilencszáz- ötvenes évek átszervezéseit 1969-ig bírta az egykor „Kecskemét város közönsége” által véd- jegyzett termék. Azóta sajnos, csökkent a helyi érdekeltség, megszűnt a kizárólagosságban rejlő vonzerő. (A tanács akkori vezetői keveset tehettek a városi jogok védelmében. így kerülhetett Tatabánya környékére a híresnevezetes, idegenforgalmi értékű Rákóczi-hordó a Damjanich utcából.) Az utóbbi évtizedben többször próbálkoztak a kisüstigyártás visszatelepítésével. Tudtommal hamarosan siker koronázza az erőfeszítéseket, és kecskeméti szabadalom lesz ismét „a valódi barackpálinka”. A Likőripari Vállalat szakszerű vezetéssel gyorsan fejlődő kecskeméti üzeme már megkezdte az átköltözést új, korszerű telepére. A remélhetően továbbra is a homok híres termékeit szolgáló hajdani serházban bizonyára jut egy szoba a barackpálinka karri eijének. Magam ritkán fogyasztom, "'ünnepekre tartogatom. (Sajnálom a rendszeresen italozókat.) A kecskeméti barackot mégis olyan megbecsülés illeti, mint a francia pezsgőt, a tokaji aszút, a grúz konyakot Minőség a maga nemében! Vigyázzunk rá, és minél többet adjunk el belőle külföldre. Heltai Nándor MAGYAR GYÁRTMÁNY MAGYAR GYÁRTMÁNY MAGYAR OTAIíTMAHY MAGYAR GYARIMAMY iHtMÉTi S&AKQ? MAGYAR GYÁRTMÁNY MAGYAR GYÁRTMÁNY ■ P HUNGARIAN OLD^ VÉCr APRICOT Ä BUANUV Kg» KECSKEMÉT FÜTYÜLŐS BARACK DISTILLED ÁSD HOTILTJ) fír mt/tr DisnuiM K/ cshtmr vCy/ SHIPPED m HOAisprxMikKnsi 9 Címkék, védjegyek. Csak azt... — Jó napot kívánok, szeretném, ha... — Jó ember, nem látja, hogy dolgom van? Azt hiszi, hogy csak úgy bejön, aztán már szövegelhet is? Ez kérem, hivatal, ahol hivatali rend van. Tessék a sorára várni,' s amikor a sorára kerül, akkor röviden, tömören, világosan elmondani, hogy mit akar az Ügyfél... Világos? — Igen, kérem. Világos. De szeretném... — Ez, kérem, hivatal. Hát nem érti? Hivatal! Itt nem szeretni kell, azt az ágyban kell, uram. Itt ügyet kell intézni, s az ügy intézésének megvan a maga rendje. Először' is meg kell várnia, míg sor kerül magára ... Aztán, amikor a sorára került, akkor röviden, tömören, világosan elmondani, hogy mit akar az ügyfél. Világos? — Igen, kérem. Teljesen világos. De csak azt szeretném ... • — Bennünket itt egyáltalán nem érdekel, jó uram, hogy mit szeretne, meg mit nem szeretne ... Jogállamban élünk, ahol nem szeretni kell hanem a törvény rendelkezéseit, a hatályos jogszabályokat ismerni. Ismerni! Ez a fő. S ahol ismerik ezeket a hatályos jogszabályokat, ott hivatali rend van... itt hivatali rend van, ahol az ügyfélnek meg kell várnia, míg sor kerül rá, s ha sor került rá, akkor röviden, tömören, világosan elmondani, mit is akar az ügyfél... Világos? — Igenis, kérem szépen, de én csak azt szeretné ... — Hallja, de nehéz felfogású ügyfélnek tetszik magának lenni! Az ilyen ügyfelek teszik tönkre a hivatal rendjét, márpedig a hivatal nélkül semmilyen másfajta rend nincs. Megmondtam már, megvárni, míg sorra kerül, s aztán röviden,, tömören, világosan elmondani, hogy mit akar az ügyfél... Világos? — Tökéletesen, kérem szépen, de csak azt szer ... — Nem érdekel, hogy mit szeretne, mit nem... Itt rend van. Még magának is, uram. Még magának is rend és sorrend van, amelyben ^ki kell várnia, míg elmondhatja, hogy mit akar, de akkor is csak tömören, világosan és főleg röviden ... — De csak azt sze ... — Az engem még különben sem érdekel, most még öt perc van hátra a hivatalos idő megkezdéséig ... — Attól még megmondhatja, hogy öt perc múlva ebadóügyben hová menjek ... — A mindenit, hát miért nem ezzel kézdi, jó ember? Csak feltart itt engem? Borzalom, hogy milyen ügyfelek vannak. Még itt sincs a munkaidő, s már feltart, pedig nem is itt van a kutyaadó-intézés, hanem egy emelettel feljebb. Miért nem beszél világosan, tömören, mi? — De kérem, hiszen én éppen azt szeret... — Űristen, már megint kezdi... Itt nem szeretni kell kérem, mondtam már, ez hivatal ... Szeretni az ágyban kell, itt az ügyeit kell intéznie ... — Itt? — Nem. Egy emelettel feljebb, kedves ügyfél, de én most ■ csak azt szeret... halló ... hát miért nem hallgatja végig? , Gyurkó Géza Felemás túra A Bugac-Felső vasútállomáson még együtt a zöld és a piros JeL A címbéli jelzőt — mert magánjellegű kalandra utal — ez egyszer bocsássa meg az olvasó. Az történt ugyanis, hogy az ideje szűkében lévő tudósító — nem hallgatva az intő szóra — kivételesen személygépkocsival akarta teljesíteni a Bugac és Jakabszál- lás közötti, mintegy 22—24 kilométer hosszú turistautat. Valahol az erdő közepén, sok-sok kilométerre minden lakott helytől azonban az irdatlan homoktengerben zátonyra futott. Kis Polszkija az aranysárga porban azonnal kerékagyig süppedt. Gazdája eleinte vért izzadva, tíz körömmel próbálta kiásni, aztán — föladván a kilátástalan küzdelmet — magára hagyta járművét és mintegy 10 kilométeres erőltetett menettel, s néhány kézenfekvő tapasztalattal gazdagabban késő este Jakabszállásra. onnan pedig — stoppal! — Kecskemétre ért. (A sztorihoz tartozik még, hogy éjfél körül újra fölkereste — pontosabban nagynehezen megtalálta — kocsiját és barátai, valamint egy 1500-as Lada és egy ásó segítségével kibányászta azt.) E mosolyogni való bevezető után lássuk a Zöld úton a Kiskunságba elnevezésű túraút legutoljára hagyott, félig autóval, félig gyalogosan megtett legelső szakaszát. A kisvasút festői környezetben megbújó Bugac-felsői állomásától a pusztáról érkező piros jel társaságában, a sínek mentén északi—északkeleti irányba indulunk el. A Kiskunsági erdőgazdaság bugaci fűrésztelepe közelében változatos vegyes erdőn vágunk át, majd kisebb-na- gyobb, megperzselt-kifakult réteket is érintve és a Kada Elek utca legutolsó házánál élesen jobbra fordulva, vakítósárga buckák között bukdácsoló dűlőuta- kon nagy ívben kerüljük ki a falut Délen keresztezzük a Kiskunfélegyházát Bugaccal összekötő műutat. Pár száz méter után egy fehérre meszelt tanya előtt balra fordul és gyönyörűséges fenyvesben kanyarog tovább a zöld csíkkal jelzett, s még mindig — sőt mondhatni: mindvégig — erősen süppedékes szekérút. Utóbb kiderül: direkt e csodálatos fenyőerdő kedvéért csináltak egy kis . kitérőt az útvonalfestők. Tágas térség — mindkét oldalon kisgazdasági parcellák sora, nagyüzemi szőlőtábla, vadvirágos rét, legelő — következik. És jobb kéz felől a mocsaras-hínáros, náddal jóformán teljesen borított felbecsülhetetlen kiterjedésű Kerek-tóAz irány már jó ideje: északnyugat. Egy hosszú, akácosba „vájt” árnyás alagutat elhagyva, • Megperzselt-kifakult tisztások is fatörzsre szögeit tájfutó _ térkép igazítja el a vándort: a híres Kisf asszony-erdőben jár, és attól — bármekkora kunkorokat ír le — el nem szakad Jakabszállás határáig, a Félegyháza felől jövő be- ‘ tonút szélén emelt fülöpjakabi külterületi iskoláig. Közben néhol fakitermelés nyomait látja, szép rendben felstószolt rönköket, s lépten-nyomon a boróka, a nyár, a fenyő és a hepehupás aranyhomokon sarjadó cserjék, virágok minden képzeletet felülszegélyezik a turistautat. múló csoportképei, változatos szín- és formavilága bilincseli le, s ragadja magával még a kiskunsági táj szépségei iránt abszolút érzéketlen embert is. (Pláne, ha kisautóval megy, bár sikkor meg is érdemli — íme az egyik tanulság.) Engedtessék meg itt egy vallomás is: a tudósító — ugyanaz, aki ez alkalommal pórul járt — érezhetően elfogult a párját ritkító sajátos természeti környezet mellett. Mentségére legyen mondva: szülőföldje ez a vidék, s mint 15 éve aktív turista, rendelkezik némi összehasonlítási alapélménynyel is. Meleg szívvel biztat hát mindenkit — különösen a Bács- Kiskun megyeieket: — ha tehetik, saját érdekükben is, vágjanak neki kedvük szerint bárhol és akárhány részletben, de sétálják végig egyszer legalább a zöld utat. Fedezzék fel szűkebb haz.ájukat is. nem fogják megbánni ! Az iskolától egyébként — a lenyugvó napot követve, a már említett félegyházi műúttal párhuzamosan — kb. két-két és fél kilométer Jakabszállás központja, illetve a kisvasút állomása. Innen Ludas-tó—Ágasegyháza felé folytatódik a túraút; arról a kirándulásról négy héttel ezelőtt számoltunk be részletesen. 9 Homok, boróka, szürkenyár — és egy tanyaudvar. C §Sä| M Í> Fakitermelés nyomai és egy zöld nyíl jobbra.
