Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-07 / 132. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 7.

A TÁRGYALÓTEREMBŐL:

Fűrészelők

REGI TAPASZTALAT, hogy a társadalmi tulajdon kezelésénél támadt legkisebb rést is azonnal kihasználják az erre hajlamos emberek. Ha például nem elég szigorú és következetes a belső ellenőrzés, ha a bizonylati fegyelem — mondjuk az anyagok fel- használása körül — némi lazaságot mutat, azonnal felfigyelnek erre az „élelmes” emberek. Főleg az olyan szerszámokat, alkatrészeket, vegyszereket stb. lopják és sikkasztják szívesen, amelyek iránt nagy a kereslet. Mégsem keli azonban azt gondolni, hogy az anyagilag rendezett körülmények között élő sikkasztók puszta szívességből, sajnálatból juttatják a társadalmi tulajdon darabjait a vevőknek, akik legtöbbször sejtik, hogy nem tiszta üzletet kőinek, mégis kifizetik az ezreseket, s azután a rendőrségi vizsgálat, a bírósági eljárás során azzal védekeznek, hogy őket -becsapták.

A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál dolgozott az a három ember, akinek ügyében a közelmúltban hozott ítéletet a Kecskeméti Járásbíróság. Ok a nem éppen olcsó Stihl fűrészekkel manipuláltak. A gazdaságnál három típusú ilyen motoros fűrész volt használatban, s egy-egy ' ilyen gép értéke 24 és 35 ezer forint közölt volt. Mondanunk sem kell. hogy ezek a gépek importból származtak, kiskereskedelmi forgalomban nem árusították azokat. A gazdaságnak viszont igen nagy szüksége volt a gépi fűrészekre. s évente elég nagy meny- nyiségben kellett selejtezni közülük A fűrészekről — azok állapotáról a selejtezés előtt — éppen azok adtak szakvéleményt, akik később csalással megszerezték azokat.

AZ ÜGY ELSŐRENDŰ vádlottja. Végvári László (Kecskemét, Mükertváros, Népfront utca 23.) nyolc évet dolgozott a gazdaságnál, ahonnan a múlt év novemberében fegyelmi leg elbocsátották. Társa, a másodrendű vádlott Nyilas Károly (Kcskemét, Rába utca 1.) 1967-től dolgozott a gazdaságnál, mint műszerész. Kétségtelen, hogy ő volt a legjobb szakember, munkáját is kiemelkedően jól és magas műszaki színvonalon látta el. Az sem vitás, hogy megérdemelte a kitüntetéseket (A Szakma Ifjú Mestere. Kiváló Dolgozó stbj. de mindez nem menti bűnét, mert 1980 elején ő is bekapcsolódott a „fűrészelésbe", noha neki volt a legkisebb szerepe. A harmadik vádlott Szente Varga Kálmán (Kecskemét, Mártírok útja 60.) az auutószerelő szakmát a gazdaságnál, annak műszaki erdészeténél szerezte, s előbb autószerelőként, majd a fűrészek javítását végezve műszerészként dolgozott.

Nos ők hárman két dolgot tapasztaltak : először azt, hogy keresett cikk a motorfűrész. Másodszor pedig azt, hogy a javításnál felhasznált alkatrészek sorsát nem ellenőrzik szorosan, és a kiselejtezett fűrészek még használható alkatrészeit a raktárban nem tételesen és részletezve kezelik, hanem kilónként 1 forint 70 filléres „értékkel” tartják nyilván, és tárolják. E két alapvető megfigyelés — és még némi adminisztrációs ügyesség — elég volt ahhoz, hogy ráébredjenek a lehetőségre, nevezetesen arra, hogy megfelelő alkatrészt összegyűjtve komplett fűrészgépet állíthatnak elő, s eladhatják az érdeklődő magánembereknek. Egyetlen apró tényező jelentkezett 'még, mint veszély: a műhelyvezető előre megbeszélte velük a javításhoz szükséges anyagfelhasználást, de — s erre ugyancsak hamar rájöttek a vádlottak — azt már nem, vagy csak nagyon ritkán, szúrópróbaszerűen ellenőrizte.

MINT EMLÍTETTÜK, a fűrészek selejtezését éppen a vádlottak végezték, ők adtak szakvéleményt arról/ melyik gépet kell selejtezni. Általában akkor került égy gép selejtezésre, ha a javítási költség egy bizonyos szintet elért, illetve meghaladt. Nyilván a „szakvéleménnyel” a maguk hasznára játszottak, úgy Irányították a selejtezést, hogy a kiszu- peiált gépek alkatrészeit maguk megszerezhessék, s azok még használhatók legyenek. Az üzlet megindult, és meglehetősen jól ment. Miután összegyűlt egy-egy fűrészre való alkatrész — egyébként a fűrész egyes részei alkatrész-csoportokból álltak, így az összeszereléshez mindössze másfél óra kellett — Szente Varga Kálmán a lakásán állította össze. Előfordult persze az is, hogy nem a lakáson, hapem a munkahelyen készült el a gép, és így vitték ki anélkül, hogy bárki is rákérdezett volna a nagy csomag tartalmára a portán.

Minden fűrészre volt vevő és mindegyiknek a lakására szállították az árut a vádlottak. Gyakran előfordult, hogy az alkatrészeket a gépkocsiban, ménéi közben szerelte össze Szente, ami megerősíti. hogy ez a munka nem igényelt hosszabb időt, és különösebb szerszámkészletet sem. A fűrészekért kapott pénzt egymás között elosztották. Legtöbb esetben Végvári és Szente Varga volt az ilyen utazva-szerelő kiszállások résztvevője, de úgy látszik, Végvári még bűntársát is becsapta. A fűrészekért járó pénzt — előzetes megállapodás alapján — Végvári vette fel. De gyakran előfordult, hogy Szentének nem mondta meg mennyiért kelt el a fűrész. Kevesebbet mondott, s ennek a kevesebbnek a felét kapta meg Szente Varga. így például, amikor egy alkalommal 13 és fél ezerért adták el a gépet. Végvári csak nyolcezret mondott társának, aki ebnek megfelelően négy ezer forintot kapott. Egy másik esetben a ténylegesen 12 ezer forint helyett tízezret osztott meg Végvári Szentével.

KÖRÜLBELÜL KÉT ÉVIG „fűrészeltek” Végváriék, s ezalatt összesen tizennégy darab Stihl gépet adtak el. gyakran jóval a tényleges értéke fölötti áron. Ezzel a tizennégy géppel, illetve a hozzájuk szükséges alkatrészek „beszerzésével" a vádlottak alig kevesebb, mint 132 ezer forint kárt okoztak a társadalmi tulajdonban. Végvárinak 81 ezer forint, Szente Vargának 39 ezer forint. Nyilas Károlynak pedig 14 ezer forint haszna származott a bűncselekményekből.

Említettük a bevezetőben, hogy az elkövetők olyan adminisztrációs és ellenőrzési „réseket” találtak és használtak ki a maguk javára, a társadalmi tulajdon sérelmére, amely réseket pedig — nem nagy odafigyeléssel — a gazdaság vezetése könnyedén meg tudott volna szüntetni. Mint ahogyan a bűncselekmények leleplezése utón bizonyára meg is szüntettek. Mindez azonban nem csökkenti az ellenőrzésre, a bizonylati fegyelem megtartására kötelezettek felelősségét. Űjból felvetődik azonban a kérdés — amely minden hasonló bűncselekménynél szinte önként jön elő —. hogy miért kellett „megvárni”, amíg a rendőrség, majd a bíróság tisztázza a dolgokat, /niért kellett lazán tartani az elszámolásokat, az alkatrészek nyilvántartását, a portai ellenőrzést.

A BÍRÓSÁG elítélte a tetteseket. Végvári László halmazati büntetésként két év négyhónapi börtönt kapott, két évre eltiltották a közügyektől, és 10 ezer forint pénzmellékbüntetés megfizetésére kötelezték. Nyilas Károly 10 hónapi börtönt, egy év eltiltást, és háromezer forint pénz-mellékbüntetést kapott. Szente Varga Kálmán büntetése egy év tíz hónap börtön, két év közügyektől való eltiltás, és ötezer forint pénzmellékbüntetés. Az ítélet Szentére vonatkozó része jogerős. A bíróság ugyanakkor kötelezte Végvári Lászlót 23 672 forint kártérítés megfizetésére. Végvári Lászlót és Nyilas Károlyt — egyetemlegesen — arra kötelezte, hogy 7304 forint kártérítést fizessenek meg. Végvári Lászlót és Szente Varga Kálmánt — ugyancsak egyetemlegesen — 65 739 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. A sértett erdőgazdaságot egyéb kárigényével a törvény más útjára irányította. Természetesen a vádlottaknak viselniük kell a perköltségeket is.

Mint említettük, az ítélet csak Szente Varga vonatkozásában jogerős, a többiek fellebbeztek.

G. S.

Intézmények — közületek — társulások!

Megalakult is munkát vállal

KECSKEMÉTEN £S A MEGYE EGÉSZ TERÜLETEN

felvonó— karbantartó- javító üzem

Szolgáltató tevékenységű „Tsz” melléküzemág.

Cím: 6000 Kecskemét, Szalvai M. krt. 19. Telefon: 13-012.

1176

Az utolsó panel

— jobbra; Kicsit Az építésvezető felelőssége

balra!... Ereszd le! — °

vezényelt Kiss Imre, a

Kecskeméti Körúti Építő Vállalat építésvezetője. A Halasi úti felüljárónál vagyunk, tanúi annak, amikor beemelik az utolsó előregyártott, majdnem 27 méteres vasbeton gerendát. Jávorszky Sándor, az Építőipari Gépellátó Vállalat: darukezelője, simán engedte le az elemet, úgy kormányozva a behemót Grove-darut. mint a játékszert.

— Pontosan, figyelmesen, magabiztosan kell dolgozni — válaszolt kérdésünkre — hiszen egy-egy gerenda 15—16 tonna... A daru 52 méter magas gémje képes 140 tonnát is felemelni.

A pontossághoz, a figyelmességhez hozzátartozik azonban egy másik dolog is. a gyorsaság. Jávorszki Sándor és társa. Sipos Imre két hét alatt összesen 362 darab ilyen panelt emelt be. szinte milliméteres pontossággal.

— A munka látványos részével végeztünk — vet- te át a szót Kiss Imre építésvezető —. most jön a

neheze. Az előregyártott elemeket a vasbeton-ke- llHv f| reszttartó tartja, ám ezeket össze kell vasalni, zsa- luzni. betonozni. S ezzel még pem készült el a híd. ugyanis az elemekre 15—20 centiméteres vasbeton pályalemez kerül, majd a szigetelés és az aszfaltréteg. A hídfőkhöz csatlakozik 150—150 méteres be- 9 Kiss Imre 9 Jávorszki

ton támfal közé a földtöltés, s erre kerül a pálya- az építés Sándor

test... A tervet időarányosan teljesítettük, vezetője darukezelő.

A híd építésével egyidejűleg már elkészült a Soltvadkert és a Kecskemét felőli részen a lakótelep mellett a csatorna. Szegélyezik a szervizutakat a közeli gyárak kiszolgálása céljából. Az 54-es út 400 méteres szakasza is lebetonozá'sra került kétméteres szélességben azért, hogy a gabonaforgalmi vállalat silóihoz a jármüvek béníthassanak. Az út

14 méter széles lesz, amelyet folyamatosan készítenek.

Az építésvezető fiatalember, 27 éves. Hat évvel ezelőtt végezte el a főiskolát, azóta a Kecskeméti Közúti Építő Vállalatnál dolgozik.

— Kétségtelenül felelősségteljes munkát bíztak rám, de már nem először, ugyanis a László- falva—Tiszakécske közötti út és a kecskeméti Petőfi Sándor

9 A Grovc-daru az utolsó panelt emeli be. (Straszer A. felvételei)

utca építésvezetője is én voltam. Az építésvezető felelősségét abban látom, hogy szerveznie kell tudnia, azaz mindennek itt kell lennie pontos időre. Miért mondom ezt? A vasút vágányzára csak órákig tart, tehát biztosítani kell a darut, az elemeket, a munkásokat, egyszóval nem lehet kihagyás.

Nem lehet vitatni, hogy a szervezés fontos, de a szakértelem legalább ennyire. S lám, 27 évesen is meg lehet valósítani egy 147 millió forintos beruházást, amelyből maga a híd 48 millió forintot képvisel.

— Véletlen, vagy szerencse, nem tudom, de a három művezető is hasonló korú, sőt az egyik műszaki ellenőr is. Könnyen megtaláljuk a közös nyelvet, a gyorsabb, s talán a jobb megoldásokat. A hídon két brigád, az útnál és a csatornázásnál ugyancsak két brigád dolgozik. Ügy érzem, a mi akaratunk, lelkesedésünk átragad az idősebb munkásokra is, s ezért halad ilyen jő ütemben a munka.

Vonat érkezik, leeresztik a sorompót, ám a környező üzemekből, a környéken lakókból kis csoport fegyelmezetlenül a jnár-már odaérkező vonat,; plőtt^ megy át a vágányokon. haitr,bfij- kerékpárrá! a 'nem éppen’1 ’ veszelytelen munkahelyre. Az építésvezetőnek és a művezetőknek 1 bizony ezzel van a legtöbb gondjuk. A vasúti vágányok áthida- 1 lásának idejére, azaz három napra kértek vágányzárat a MÁV-1 tói. A munkát egy nap alatt végezték el.

— Hagyomány nálunk, hogy , az utolsó gerenda beemelése, a , munka után áldomást iszunk. Nos, ma műszak után két-két üveg sör jut mindenkinek.

Harminc fokot mutatna a hőmérő itt. az árnyékban, ha egyál- | talán lenne közelben ilyen „szerkezet". Az építésvezető, de ma- , guk a munkások is. mintha nem | vennék tudomásul a hőséget.

— Akármilyen furcsa, — válaszolt a kérdésre Kiss Imre — amikor dolgozunk, elfelejtkezünk mindenről, mármint a melegről, meg a nehézségekről .. Merésznek tart? Nem vagyok az, csupán szívesen vállaltam ezt a munkát, mert érdekelt. Arra voltam kíváncsi, tudom-e alkalmazni azt, amit az iskolában tanultam ... s ez sikerült.'

A megyeszékhely második felüljárójának befejezési határideje 1982. június 30. Az ütemet, a lelkesedést, a hozzáértést ta- n^sztafy^. annyit, mopdhatUfiHú határidőre készen lesz.'

G&^muor

9 A paneleket vasalni, zsaluzni, betonozni kell.

SUMONYI ZOLTÁN:

/Nagy Lajos emlékének/

11.

(10.) MOST, 1979. SZEPTEMBER 14-ÉN, PÉNTEKEN 9 óra 30 perckor, amikor a rendőrök a renitens gépkocsitulajdonosok autóinak elszállításán fáradoznak a szélső panelház előtti parkolóban, pontosan az egykori Szent László- major és Vizafogó határvonalánál

— az Angyalföldnek nevezett XIII. kerületben 49 372 lakást tart számon a Statisztikai Zsebkönyv. És ezek közül néhány száz még mindig olyan, amilyenekkel a századfordulón riogatták az olvasókat.

A Tripoliszt például éppen most kezdik lebontani. Na, ez a bontás nem tart sokáig, a telep szélén

— amely pontosan a középkori Üj-Jenő helyén éktelenkedik — már ott magasodnak a toronydaruk. A piros földkotró és szörnyeteg markológépek egykettőre eltakarítják a cseréppel, kátránypapírral, bádoglemezzel fedett, és hátukkal egymásnak ragasztott proletár (és lumpenprolétár?!) lakásokat — s helyükre a daruk már emelgethetik is a nyolcadik, tizedik emelet magasságáig fölfelé a félkész panelszobákat. Már ablakostul, üvegestül együtt. A Tripolisz régi lakóit is ilyen tízemeletes panelházakba költöztetik, Újpalotára, Űjpestre, Óbudára, Kőbányára — ahol éppen elkészült lakások vannak. Másfélszobásokba. kétszobásokba, vagy két és fél szobásokba, attól függően, hogy melyik család mekkora lakásra jogosult. A családtagok számától függően. Bent van a meleg víz, a WC, a fürdőszoba, gáztűzhely, mindaz, amit eddig csak idegen lakásokban tapasztalhatták —, s a legtöbb családot mégis szinte erőszakkal kell kiköltöztetni a Tripoliszból. Mert szétköltöztetik őket? Mert nem tudják már megszokni az újat, vagy nem is akarnak beletörődni, hogy minden és mindenki idegen legyen körülöttünk? Ez is az is lehetséges magyarázat.

(Tizenkét évvel ezelőtt jártam néhányszor a Tripoliszban, annak is egyetlen lakásában. Első fiam születése mindössze tíz nappal előzte meg a gyermekgondozási

segély bevezetését, úgyhogy ezzel a lehetőséggel, ha akarunk, sem élhettünk volna. Így amint lehetett, bölcsődébe adtuk, de hamar kiderült, hogy nem jól tűri a közösséget; egy hét bölcsőde után mindig két hétig beteg volt, otthon kellett tartani, s mellette kellett maradni valakinek. Feleségem abban az időben a Thäll- mann és Tömöri út sarkán álló iskolában tanított, s ott megegyezett az egyik ellenkező napszakban dolgozó takarítónővel, aki igazán csekély órabérért elvállalta a baby-sitterkedést.

A negyven év körüli, szikár asszony minden reggel pontban hétkor érkezett. Fertőtlenítő vízben kezet mosott, maszkot kötött a szája elé, fölvette a magával hozott és keményre vasalt fehér köpenyt, s egy csecsemőnővér szakértelmével és biztonságával nyúlt a gyerekhez. Az első pillanatban látnivaló volt, hogy nyugodtan rá lehet bízni. És mire déltájban felváltottuk, addigra ráérő idejében a lakásban is rendet rakott. De mert ez a gverek- pásztorkodás néha hetekig ns folyamatosan eltartott, s neki odahaza is volt mit tennie, egy idő után rendszert, változtattunk. Reggel hazavitte a gyereket, délután pedig az iskolában átadta a feleségemnek. Az egyik lucskos novem- ber végi napon pedig azt javasolta, hogy vétek ezt a kisgyereket naponta kétszer végigzötyögtetni a Váci úti villamosokon, amúgy is náthás egy kicsit, nyugodtan elalhatna náluk. A lányai is nagyon szeretik a kisfiút, eljátszanának vele, és mi csak hét végén vinnénk haza. Addig meg minden délután meglátogathatjuk, s az estéink szabadok lesznek, igazán elmehetnénk egyszer egy moziba, színházba, mint azelőtt. Megmondta a lakcímet, és elmá* gyarázta, hogy a Gyöngyösi úton szálljunk le a villamosról, gyalogoljunk be a Madarász utcáig, s ott balra fordulva már csak néhány lépésre vannak azok az egymáshoz ragasztott kis házak.

Amikor első délután elindultunk, hogy megkeressük, és mire a tripoliszi sötét útvesztőkben szorongó kérdefcősködések után, rátaláltunk a megadott címre, akkor már biztos voltam benne,/ hogy egy percig sem maradhat itt a fiam. De még azt se fogom megengedni, hogy még egyszer' idehozzák! Inkább szabadságot1 veszek ki, és én ücsörgők mellet-' te! Aztán a salakos útról a konyhába lépve már lanyhult a felbuzdulásom, a szobában pedig teljesen lelohadt. Bent kínos rend és tisztaság volt mindenütt, a padlóról enni lehetett volna — ahogy mondani szokták —, az edények és a berendezés fémrészei szikráztak a villanyfényben. Az asszony egyedül nevelte két feltűnően szép és csinosan öltöztetett kamaszlányát; a férje 5Ö- ban disszidált, s Amerikából csák színes fényképeket küldözgetett magáról. — Gábor a szoba középén állt egy járókában, a lányok körülötte viháncoltak, ő pedig boldogan kapkodott feléjük. Rólunk meg alig vett tudomást.

(Folytatjuk)