Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-30 / 151. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 38. SZÖCIALÍSTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Megtérülne a duna—tisza közi jégelhárítás Egyezmények — hosszú távra A bajai kokoricatermesztés sikere A világ egyetlen országa, még a legfejlettebb sem képes arra, hogy a termelés minden területén vagy akár egyes ágazatokban a legkorszerűbb, a változó követelményeket is magas szinten teljesítő termelési feltételrendszert alakítson ki. A kérdés nem is az, hogy szükség van-e az együttműködésre, hanem az, hogy miképpen lehet ezt úgy tenni, hogy az a lehető legelőnyösebb legyen minden ország számára. A KGST-országok nagy gyakorlattal rendelkeznek az együttműködésben; az elmúlt években több termékre — növényfélékre, s állatfajtákra — rendszerszerű, a természeti adottságok optimális hasznosítására irányuló termelési és tartástechnológiák alakultak ki. Magyarországon például a méltán világhírű kukoricatermesztési és baromfitenyésztési rendszerek. Ezek iránt a KGST- országokban nagy érdeklődést mutattak olyannyira, hogy például a bajai kukoricatermesztési rendszert és az iparszerű kukoricatermesztési rendszert már 1976 óta alkalmazzák a Szovjetunióban. Moldáviában, Ukrajnában a korábbi néhány száz hektáros területről több ezer hektárra növekedett a magyar technológiai rendszerek szerint termelt kukorica vetésterülete, s alaposan javultak a terméshozamok. Ugyanakkor Magyarország átvette — szintén 1976-ban — a szovjet cukorrépa-termesztési technológiát. A nádudvari kukorica- és ipar- növény-termesztési rendszer módszereivel Romániában tavaly már 1200 hektárt műveltek. A termesztési rendszerért cserébe a románok napraforgó-termesztési rendszert adtak. Csehszlovákiában több száz hektáron az IKR kukorica- és a Solanum burgonyatermesztési technológiát alkalmazzák olyan sikerrel, hogy a csehszlovákok tovább szeretnék bővíteni az együttműködést. Bulgáriában is hosszabb ideje alkalmazzák az IKR-technológiát's az e rendszerben termelt kukorica termésátlaga három év alatt 25— 30 százalékkal nőtt. Az állattartási technológiák közül kiemelkedik a bábolnai baromfitenyésztési rendszer, amelynek legnagyobb adaptálója a Szovjetunió; Gavriiovkában éppen most épül egy, bábolnaihoz hasonló üzem. A technológiai cserék keretében Magyarországnak szovjet rizstermesztő, csehszlovák tavaszi árpa, komló, valamint juhte- nyésztési rendszer átvételére tettek ajánlatot. A termelési rendszerek kölcsönös cseréje mellett a KGST-országok életében változatlanul fontos szerepet játszik az élelmiszerexport és -import. A KGST- országok egyébként is • jelentős helyet foglalnak el a világ élelmiszer-termelésében. 1979-ben a Világ gabonatermeléséből 16,3, a hústermeléséből pedig 18,7 százalékkal vették ki részüket. Az egy főre jutó gabonatermelés pedig 1,8, a hústermelés 2,1-szere- sével haladta meg a világátlagot. (Igaz viszont, hogy az utóbbi időben — különösen az időjárás viszontagságai miatt — nem mindig sikerült teljesíteni a tervet.) Az eredmények többek között annak köszönhetők, hogy a hetvenes években a hagyományos munkamegosztási formák mellett egyre gyakoribbá vált a tudományos-műszaki, valamint a termelés kooperációján és szakosításán " alapuló együttműködés. Emellett nagy szerepet játszanak a tagországok között megszületett hosszú távú egyezmények. Ilyen például az 1973-ban kötött, a vetőmagvak és szaporítóanyagok termelésszakosítására és kölcsönös szállítására vonatkozó egyezmény, amelyhez 1981- től Jugoszlávia is csatlakozik. Ez az" egyezmény, mintegy harminc növény-, termékfajtára vonatkozik, s ebből Magyarország tizenöt • fajta szakosított termelésre vállalkozott. A részt vevő országok évenként kölcsönösen nem kevesebb, mint 34—40 millió rubel értékben szállítottak, aminek eredményeként mindenütt javultak az adott növényfajták terméshozamai. Hat éve, 1975-től van érvényben a bor szállításáról szóló egyezmény, melyet Magyarország mint szállító, az NDK. Lengyel- ország. Csehszlovákia és a Szovjetunió pedig mint vevő írtak alá. Az egyezmény évenkénti részletezésben rögzíti a Magyarország által szállítandó hordós és palackos bor, valamint pezsgő mennyiségét. Az idén például 1,5 millió hektoliter bort indít útnak Magyarország az egyezményt aláíró országoknak. Ugyancsak jelentősek a szocialista országok közötti kétoldalú (egyezmények. Ilyen például a magyar—szovjet hosszú távú kertészeti egyezmény, amely a friss és tartósított zöldség, valamint bor szállítására vonatkozik. Az NDK-val viszont 1990-ig van érvényben egy komplex együttműködési egyezmény, arrvely a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és az élelmiszeripar területét öleli fel. A komplex egyezmény a mezőgazdasági ■ és élelmiszeripari termékek szállítása miellett kiterjed például á gépesítésre, a műtrágya- és növényvédőszer- szállításra. valamint a műszaki és tudományos együttműködésre. A magyalr élelmiszertermelés más vonatkozásban is kapcsolódik a KGST-együttműködéshez. Különösen jelentős az élelmiszertermelés háttériparában kialakult 'termelés- és gyártásszakosításli kooperáció. A gépgyártásban ez a traktor- és élelmiszer-feldolgozó vonalak és a kombájngyártás kiépítését, a vegyiparban az állatgyógyászati termékek előállítását- jelenti. b. p: ‘p’ mberemlékezet óta jégveszélyes tája hazánknak a Duna—Tisza köze, a Duna és a Dráva vidéke. A folyón innen és túl évente rendszeresen pusztítja Tolna, Baranya, Bács-Kiskun gazdagon termő ültetvényeit, kenyér- és takarmánygabona-földjeit a nyári zivatar és jégverés. Az Állami Biztosító rendre jó- í kora kártérítést fizet mezőgazda- • sági üzemeknek, termelőknek. A viharfelhők nem állnak meg a megyék határán. A villányi borvidéket gyakorta végigpásztázó jégeső Dél-Baranyában. Dél- Bácskában is megtizedelte a termést. A vajdaságiak két évtizede éppen ezért tettek ajánlatot a hazai szerveknek a magyar—jugoszláv közös érdekeltségű jégelhárító rakétarendszer megszervezésére és üzemeltetésére. Déli szomszédaink ésszerű kezdeményezését idehaza annak idején nem karolták fel. Esztendők során óriási értékű mezőgazdasági termék és termény ment tönkre Baranya, Tolna, Bács-Kiskun belterjesen művelt mezőgazdasági kultúráiban Később mégiscsak felállították a jégelhárító rakétaállomást a Tenkes-hegyen, és azóta rendkívül nagy hasznára vált az egész térség mezőgazdaságának. Nem nyújt ugyan százszázalékos védettséget, de a megfelelő időszak óriási kártételeitől, jégveréseitől menti meg az üzemeket. A jégelhárító szolgálat népgazdasági hasznát ma már egyre kevesebben vitatják. Az Állami Biztosító messzemenően támogatja a Duna—Tisza közi jégelhárítás megszervezésének tervét. Sok évtizedes kapcsolatban van Bács- Kiskun mezőgazdaságával. Kárszakértői, sajnos, elég sűrűn keresik fel az állami és szövetkezeti gazdaságokat, hogy megállapítsák az évente többször ismétlődő elemi csapások mértékét. Az idén is hetek óta folyamatosan dolgoznak, hiszen a június elején és közepén a megye mezőgazdaságát sújtott jég- és viharkár mintegy 50 ezer hektárt érintett, s megközelítőleg 200 millió forintos á terméskiesés értéké. Évek óta szorgalmazza a korszerű jégelhárítás megszervezését a Bácskai és Duna melléki TESZÖV is, mert a körzet szövet• Csak a támoszlopai maradtak meg a bátmonostori termelőszövetkezet új telepítésű szőlőjének a június 16-1 jégverés után. kezeteit az ismétlődő elemi csapás gyakran állítja nehéz helyzet elé. Legutóbb éppen ennek a térségnek a legjelentősebb szőlő-, gyümölcs-, zöldség-, gabona, fűszer- és gyógynövény-, valamint vetőmagtermesztő gazdaságait, károsította a nyári zivatar és a jég. Dusnokon, Bátyán, Bátmo- nostoron, Jánoshalmán, Nagyba- racskán, Sükösdön, Mélykúton és másutt sokáig emlékezetes marad az 1981. június 16-a, amikor sok ezer hektáron végigszántotta a határt az ítéletidő. Nem kímélte a községek belterületeit sem, egy-egy nagyobb településen több száz háztetőt rongált, ablakokat tört be a jég vihar. A bátmonostori Kossuth Tsz-. nek több száz hektáron tönkre silány!tóttá a búzáját, kukoricáját. Halálra zúzott' 7 ezer pecsenye- kacsát és megcsonkított kétszer- annyit. Földre teperte az 1978-as, 1979-es és 1980-as ültetésű, szépen megeredt szőlőt, amit a kora tavaszi fagy megkímélt. A kár egy része a biztosítási szerződés alapján megtérül, de ebből még nem lesz kenyér, és takarmánygabona, étkezésre, feldolgozásra vagy exportra alkalmas szőlő, gyümölcs, kerti vetemény és más termék az ország legnagyobb területű megyéjében. Magyarország mezőgazdasága — a hazai lakosság ellátásán kívül — évente még három, három és fél millió embernek elegendő élelmiszert állít elő. Ez a mennyiség kis hányada , a világ élelmiszertermelésének, de azt is meg kell óvnunk, sőt mennyiségét évről évre gy alapítanunk, hiszen, százmilliókat súlyt az éhínség a Földön. Itt a Duna—Tisza közén az élelmiszertermelés nemzetkö- zi felértékelődésének időszakában. méginkább célszerű a termést védelmező jégelhárító szolgálat megszervezése.1 A berendezések létesítési költsége szinte egy-két év alatt visszatérülhet, a mezőgazdasági károkra kifizetendő összegekből. A jelenlegi gazdasági helyzetünkben ez lenne az egyik legésszerűbb takarékossági intézkedés. K. A. 9 Ilyen lett a három éve telepített ültetvény, amelynek termőre for- # — Ezt a búzát már learatta a jég — sajnálkozik Somogyi István bát- dulási ideje is bizonytalanná vált a jégverés miatt. monostori tsz-elnök. (Straszer András felvételei) A PÁRTALAPSZERVEZETEK ÉLETÉBŐL Nem könnyű a könnyűipar Jó szervezés — több búza A Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyáregysége pártalap- szervezetének titkárával, Jurá- szik Lászlóméval a pártirodán beszélgetünk. Kedves, szelíd szavú asszony, a gyár, a pártalap- szervezet gondjait, nehézségeit éppen olyan egyszerűen taglalja, mint ahogy az eredményekről beszél. A negyven kommunistát számláló alapszervezet két pártcsoportra oszlik, amelybe beletartoznak a nyugdíjasok is. Beszélgetésünk fő témája a párt- a'lapszervezet termelést segítő tevékenysége. — Negyedévenként kapunk tájékoztatót a gazdasági vezetés részéről, s ez alkalommal értékelik az elmúlt három hónap eredményeit, a következő Időszak tennivalóit. A negyedévi vezetőségi ülés és taggyűlés is főként termelési feladatokkal foglalkozik. Nálunk is. mint minden üzemben, előfordul, hogy időnként a munkásoknak más-más termelvényre kell átállni. Ilyenkor a szalagon dolgozó kommunisták, közvetlen termelésiirányítók érvekkel győzik meg az embereket ennejt fontosságáról. A gyáregységben csupán egy műszakban dolgoznak, mert kevés a munkaerő, holott a modern géppark és a gyáregység, no meg a népgazdaság érdeke is azt kívánná, hogy növeljék a műszakszámokat. Ä miértre így Válaszolt a párttitkár. — Kecskeméten — legalábbis a közelmúltban erről kaptunk tájékoztatást—nálunk a legalacsonyabb az átlagbér-színvonal. Ez valóban így lehet, hiszen a varrónőknél átlagosan a napi bér alig haladja meg a 116 forintot. A szalagon dolgozók közül keveset keresnek, není? érik el a 100 százalékot a fiatalok és a nyugdíjhoz közel állók. A több műszaknak ez csupán az egyik gondja, van ennél sokkal nagyobb nehézségünk is. Az elmúlt évben huszonhatan, ebben, az évben tizenkilencen. léptek ki, de évente száz-száztíz fő a cserélődés. A kilépések okai igen változatosak. Házasságkötés, előnyösebb munkahely, nyugdíjazás, egészségügyi állapot. A nagyszámú cserélődés visszaveti a termelést, hiszen az állandó 2-3 hónapos betanulási idő csökkenti a termelékenységet. A pártailapszervezet javaslatára a gazdasági vezetés úgy döntött, hogy arra alkalmas személyt állít be az új munkaerő betanítására. Ez valamelyest segít, de az alapvető gondokat nem oldja meg. — A létszámváltozás mellett van egy másik gondunk, a gyermekgondozási segély. Jelenleg százötven asszony van gyesen és tizennégyen szülési szabadságon. A gyesről visszatérők esetében majdnem úgy kell eljárnunk, mint az újonnan jelentkező mun. kaerőnél, hiszen nemcsak a gyakorlatból estek ki. de távollétük alatt a normákat is karbantartották. A kilépések okairól beszélgetünk, amikor Cs. Béláné kopogtatott a pártiroda ajtaján. Ma hagyja el a gyárat; az ok: nem tud megtanulni egy más gépen való műveletet, s ezért keveset keres. Inkább nehezebb, fárasztóbb munkahelyet talált, bár beteg, de biztos pénzt szeretne, többet mint amennvit itt keres. — Mindent megpróbálunk megtenni a dolgozók érdekében, hogy jól érezzék itt magukat. A műhelyben dolgozók védőitalt kapnak, orvosi rendelőnk van, hobby-szobánk, modem gépeink, évente kétszer olcsóanyag-vá- sár. De mindez nem eléggé vonzó. mert normára kell dolgozni. S ha valakinek nincs huzalma, akaratereje a tanuláshoz, az nem tud pénzt keresni. A norma? Ezerinitam nem szoros. Ha ösz- szehasonlítjuk a nyugati, de a hazai, mondjuk a zalaegerszegi követelményekkel, a mienk nagyon alatta van. Az év eleji béremelésnél sok munka hárult a pártalapszervezetekre. A kategóriabért (a technológiai művelet bérét) 15 százalékkal emeltük, a normaidőt viszont csökkentettük, így a keresetek átlagosan 6 százalékkal- növekedtek. Érdekes, emiatt nem volt kilépés, nem hagyta itt senki a gyárat. A gyár létszámának 97 százaléka nő. csuDán 40 százalékuk föi-zsgárda-tag. Az állandó fluktuáció mellett növelik gondiaikat a hiányzások: naponta elérik a 15-20 főt is. A pártszervezet vajon milyen megoldást találhat a gyár létszámának állandósítására, milyen módot a termelékenység növelésére? — Nagyon sokat gondolkodtunk a megoldáson. Annak ellenére, hogy a vállalat kiváló lett, s a mi gyáregységünk élüzem, azt kell mondanom, nem könnyű a könnyűipar. A munkások megtartásához. véleményünk szerint a magasabb bér lenne szükséges, ugyanis más iparágak, hasonló nehézségű munkáért többet fizetnek. Amié a kiegyenlítődés nem következik be, sajnos, mi ebben a cipőben lárunk ,. Gémes Gábor > Gyakran mondjuk, hogy ezekben a hetekben dől el az ország kenyerének a sorsa. A vetésterület nagysága, a növényállomány minősége többé-kevésbé meghatározza ugyan a várható termést, de hogy végül is mennyi kerül a magtárakba, az aratáson múlik. Egy-egy azonos időben érő bú- záfajta optimális betakarítási- i- deje a teljes érést megelőző és az azt követő két-háram, tehát átlagosan öt nap. A teljes érést követően a búza naponta, esős időjárás esetén, csaknem 2 százalékot veszít ezerszemsúlyából. azaz ennyivel csökken a betakarított termés. Ötnapos aratásra persze senki nem gondol, de a jelenleg termesztett fajtákat figyelembe véve egy-egy nagyüzemi gazdaságban tizenkét nap alatt be kellene ' fejezni a búza aratását Nem véletlen a feltételes mód használata. Az országos, de a Bács-Kiskun megyei műszaki felkészülést is figyelembe véve a termés biztonságba helyezése mintegy 18 nap alatt érhető el. Természetesen teljesen veszteségmentes betakarítás nincs. Optimális körülmények között — ha a túlérésböl adódó biológiai terméskiesésektől’ el is tekintünk — az előzetes pergési és a vágószerkezet okozta vesztéség körülbelül másfél százalékra tehető. Hasonló a megengedett csé- pelési veszteség. Mindent ösz- szevetve, ideális feltételek mellett 3 'százalékos betakarítási , veszteséggel lehet számolni. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Fejlesztési Intézetének időelemzés! adatai szerint a kombájnok a betakarítási időszaknak csak felét töltik ténylegesen aratással. A kísérleti megfigyelésbe vontöt géptípus közötti adatok olyanok, amelyek még ennyi hasznos időt sem értek el. Ez egyértelműen a betakarítás szervezetlenségének és a műszaki ellátás gyengeségeinek számlájára írható. Tudjuk, hogy az aratás nemcsak a búza levágásából és csép- léséből áll. A kombájn fordul, kiüríti a magtartályát, időnként elromlik, az emberek nincsenek a kormányhoz nőve stb. Egyszóval technikai képtelenség lenne reggeltől estig megállás nélkül aratni. Az arató-cséplő gépek üzemi kihasználása azonban még az a- dott lehetőségektől is messze elmarad. A kísérleti mérések szerint az összes munkaidőt 100 százaléknak véve, a kombájnok „órarendje” így alakult: a produktív idő 60, a műszaki kiszolgálás i- deje 11, ugyanennyi a javítási idő, az egyéb időveszteség pedig 18 százalék volt. A nagy nyári munka. pontos előkészületeket igényel, beleértve például a levágott, kicsépelt gabona szállításának megszervezését. A betakarító gépek üzemi idejük körülbelül egytizedét a teherautók, illetve a vontatók melletti várakozással töltik. A gazdaságok többségében, ugyanis ma még nem tudják megoldani, hogy a mozgó arató-cséplőgép a mellette haladó szállítóeszközbe ürítse a gabonát. Ha Viszont ez általánossá válna — ami jórészt csak a gépkocsivezető gyakorlottságán múlik — 6-8 százalékkal nőne a kombájnok teljesítménye, A betakarítás gyorsítását segítik az olyan, zömmel ugyancsak szervezési munkák is, mint például a mozgó javítószolgálat, az alkatrészellátás megszervezése. Jó, ha készenlétben áll tartalék vezető, hiánytalan a szerszám- készlet. A nyári munkák előkészítésével kapcsolatosan az idén a legnagyobb gondot az alkatrészutánpótlás okozza. Az állami gaz-* daságok, termelőszövetkezetek a MEGÉV-től 350 millió forint értékű alkatrésszel vásároltak többet, mint az elmúlt év első öt hónapjában. Néhány helyen pedig vasút helyett közvetlenül teherautók viszik a hiányzó alkatrészt rendeltetési helyére. A külföldi gépek tartozékainak, pótlására több hazai vállalat je-* lentkezett. Többek között a MEZŐGÉP Tröszt békéscsabai, szolnoki, monori és miskolci gyárai mintegy 50 millió forint értékben állítottak elő különféle szerkezeti elemeket. A MEGÉV elküldte számukra a meglévő hiánycikkek listáját, a vállalatok megpróbálják ezek készítéséire technológiájukat, gépeiket átállítani. Ezenkívül a mezőgazdasági tizeinek igyekeznek maguk is előállítani kisebb alkatrészeket. Sajnos, még így is sok a gond. Érdemes levonni a tanulságokat az eddigi tapasztalatokból és legközelebb jobban felkészülni az alkatrészellátásra. Mindent összevetve: jó munka- szervezéssel, egymás segítésével kevesebb veszteséggel takaríthat-; ják be az üzemek az idei termést. B. P.—K. S. i >
