Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 28. SIN SÁNDOR ÉLETE # Jó úszó voltam, a Duna nem volt akadály § Erősnek éreztem magam M A kályhalyuknak kellett mesélni k Röpcédulákat már nem ta­láltak nálam k Zala megyébe küldött a párt (Méhes! Éva felvételei.) Párttag ötven éve Ő sz hajú, fáradt arcú, ne­héz mozgású ember ma már Sin Sándor, pedig látszik rajta, hogy keményköté­sű, erős legény volt, aki nem ijedt meg a saját árnyékától. A korai küzdelmek és a mögötte lévő évtizedek azonban túlon­túl is felőrölték szervezetét. Még csak 68 éves, de jóval többbnek látszik. Az orvosok szinte egy| egymásnak. adják idült tüdőaszt­ma. cukorbetegség bántja, in­farktusa is volt már, ízületei pe­dig a régi kínzások nyomait őr­zik. Sándor bácsi — vagyis Sin elvtárs. — az idén ünnepli párt­tagságának 50. évfordulóját. Ez a fél évszázad Sin Sándor életé­ben olyan, gazdag volt, hogy csak néhány - állomásának fel­elevenítésére nyílik mód egy cikk keretében. Rengeteg ira­tot, dokumentumot őriz. mégis arra kérem, hogy élőszóval idéz­zen az elmúlt fél évszázad törté­netéből. Így bontakozott ki szavai nyo­mán az a kíméletlen, kemény harc. amiben az illegalitás évei alatt része volt. Felügyelet alatt Orosházán született, kőmű­ves mesterséget tanult. A Szo­ciáldemokrata Pártban eszperan­tó nyelvoktatás folyt, erre irat­kozott be 1927-ben. Ám ez csak fedőszerve volt a párton belül működő kommunistáknak. Sin Sándor hamarosan lemaradt a többitől a nyelvtanulásban, mert különböző feladatokkal bízták meg. Hol Budapesten, hol Ro­mániában vagy Csehszlovákiában tűnt fel titokban. A román elv­társak ugyanis Orosházán ke­resztül tartottak kapcsolatot a magyar és csehszlovák kommu­nistákkal. Az összeköttetésnek fedve kellett maradni, és így is maradt. A fiatal, alig 17 éves Sin Sándor jól tudott úszni, s az éjszakai órákban a Duna Cseh­szlovákiával határos szakasza sem volt számára akadály. Vit­te. hozta az utasításokat hosszú időn kéresztül. Ezzel nem is volt sohasem baj, az első lebukása 1931-ben más okok miatt következett be. Az 1891-es orosházi vérengzés (a csendőrség a jogait követelő tömegbe lőtt) emlékére rendeztek felvonulást, amelynek egyik fő­szervezője lett. Ez a megmozdu­lás sem maradt megtorlás nél­kül. S miután nemcsak kommu­nistákat kellett a felvonulásra mozgósítani, hanem a kisgazda- pártiakat és más szimpatizánso­kat is. a szervező neve hamaro­san kiderült. Sin Sándor akkor még fiatalkorúnak számított, ezért csak két hónapra csukták be, de utána már mint kommu­nistát tartották számon, és ren­dőri felügyelet alá helyezték. S valóban így volt. mert ez id,ő tájt lépett a pártba, Orosháza VIII. kerületében, s ő vált a pártsejt vezetőjévé. Nem ez volt az utolsó lebuká­sa. Ebben azonban közrejátszott, merészsége mellett, heves vér- mérséklete is. A sportegyesület­ben a birkózó szakosztály .tagja volt és nagyon bízott az erejé­ben. Egyik lefogása alkalmával ütötték, verték a rendőrök. Mond­ta nekik, hogy ne bántsák, mert visza fogja adni a verést. Erre újabb ütésekkel válaszoltak. Dühe nem párolgott el. s, ami­kor elengedték, összeverte az el­ső rendőrt, akit az utcán meglá­tott. Ami ezután következett, azt mindenki sejtheti, ráadásul a csendőrökre bízták a felügyele­tét. s minden május elsejét őri­zetben töltött. Mese a kályhacsőből Budapesten Birkás Imre volt a pártkapcsolata, akit személye­sen ismert: szintén kőműves volt. A többi elvtársat nem ismer­te. mert csak fedőnéven közvetí­tettek egymásnak. A főváros­ban bukott le másodszor, röp­lapterjesztés miatt. Mire elcsíp­ték, már elhelyezte a röpcédulá­kat. ezért semmit sem tudtak rá­bizonyítani. Ily módon három hét után elengedték, de kitiltot­ták Budapestről. Katonának 1937-ben hívták be. Az elvtársaktól azt az uta­sítást kapta, hogy igyekezzen a katonai feladatait jól ellátni, és bizalmat kelteni maga iránt. En­nek úgy tett eleget, hogy még tisztes rendfokozatot is elért. Estéiket az akkori laktanyai szo­kások szerint töltötték. A szoba- parancsnok mesét kéretett a kályhacsőből, és akire a sor ke­rült. annak el kell mondani egy mesét. Amikor őrá került a sor, az emberiség történetéről szólt marxista alapon. Rövidesen ar­ról beszéltek a laktanyában, hogy Sin Sándor a kommuniz­must terjeszti. Elsimult volna az ügy, ha ép­pen ebben az időben Szegeden nem folyik per egy kommunista szervezkedés ügyében. Sin Sán­dor katonai szolgálata alatt sem adta ki a kezéből az orosházi pártsejt vezetését, és időnként lejárt intézni az ügyeket. Így azután a ő neve is rákerült a Szegedi 'Királyi Ügyészség vád­iratára.' ‘Á“vá3:,'az allanf éí'tái^a- j dalom törvényes rendjének erő-, ilzaltos.'su reí'forgaxasaPa1 Prípanyuló bűntett. A pernek 39 vádlottja volt. Rábizonyítani ugyan nem tudtak semmit, de 11 hónapig volt vizsgálati fogságban, s ez alatt sokszor kegyetlenül meg­kínozták. Amikor a Szegedi Csil­lag Börtönből kiszabadult, lesze­relték a katonaságtól is. A hábo­rú kitörése után újra behívták, frontszolgálatra osztották be, 1944-ben megsebesült, leszerel­ték. Ahol segíteni kellett Orosházán a felszabadulás előt­ti napokban megszervezték a VIII. kerületi pártszervezetet. A kommunistáknak nagy részük volt abban, hogy különösebb el­lenállás nélkül bevonulhattak a szovjet csapatok. Még aznap a városi pártszervezetet is létre­hozták. Sin Sándor azonban nem sokáig maradt Orosházán. A párt Zalába küldte. A pacsai járási' pártbizottság titkára lett és minden községben megszervez­ték a pártot. Azután Tolna me­gyébe került, mindig oda, ahol segíteni kellett. A Rajk-per idején őt sem kímélték, 1949-ben bebörtönözték. Amikor rehabili­tálták, Kiskőrösre került a hon­védséghez mint politikai tiszt. 1956-ban azért kérte leszerelését, mert nem értett egyet Nagy Im­re politikájával. 1957-ben vi­szont Kiskunhalason segített a munkásőrség megszervezésében és annak parancsnoka lett. Egy évvel később a Dohányelosztó Vállalat igazgatójává nevezték ki. Három évig töltötte be ezt a tisztet, a dohányos levegő azon­ban tovább súlyosbította aszt­más betegségét. Leszázalékolták, nyugdíjazták. Azóta egy kis halasi házban él együtt a feleségével, aki egy­ben harcostársa is volt. Még 1930-ban ismerték meg egymást, s amikor Sin Sándor börtönbe került, ő volt a kapcsolata a kint lévő elvtársakkal. A felsza­baduláskor lépett be a pártba, szervezte az MNDSZ-t. később a termelőszövetkezeteket, volt párt- vezetőségig , tag., járási egészség- ügyi szakszervezeti titkár. Sin Sándorékat sűrűn felkere­sik a városi pártbizottságról. Sán­dor bácsi helye mindig ott van az ünnepségek díszelnökségé­ben. A pártalapszervezete már megemlékezett ötvenéves párt­tagságáról, Lenin-szobrocská- val ajándékozták meg meleg sza­vak kíséretében. Csakhát az egészsége..., amit egy viharos fél évszázad viselt meg. Nagy Ottó mmmmmsmm SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (28.) Ott ül hát műsorkezdet­től a képernyő előtt, s a nézők általi föltett kérdéseket legalább olyan érdekesnek, pontosabban szólva jellemzőeknek tartja, mint a külpolitikai újságírók válaszait. Nem mintha a közönség kérdései egytől-egyig olyan eredetiek len­nének, hogy azokat a tanár ne tudná maga is föltenni, esetleg még a választ is megadni rájuk.. Sőt, néha az a határozott érzése, hogy a telefonáló érdeklődők is többé-kevésbé tudják a válaszo­kat, csak sarokba akarják szorí­tani a stúdióban ülő szakértőket és újságírókat, de ebben a mű­sorban éppen az az érdekes, hogy a kérdezők és a válaszolók is azt játsszák, hogy én is tudom, amit te tudsz, s még azt is, amit neked tudni szabad. Vagyis valójában kettős szondázás folyik ilyenkór az ország nyilvánossága előtt: mit mernek megkérdezni, illetve mire mertek és hogyan mertek válaszolni? Tehát bármennyire is. külpolitikai vitaműsor ez, s bármennyire is csak nemzetközi eseményekre kérdezlek a tévé­nézők, leginkább mégis a belpo­litikai helyzetet lehet lemérni belőlük. A kérdésekből azt, hogy mi foglalkoztatja az embereket Magyarországon, . a válaszokból pedig, hogy pillanatnyilag hogy is állunk a demokráciával. Most, 1979. szeptember 14-én hat fő kérdés foglalkoztatja az ország lakosait: a szovjet—ameri­kai SALT—II. megállapodás ra­tifikálása. Irán a Közel—Kelet, a román—magyar viszony, Kína, II. János-Pál pápa. Tehát nagy­jából az összes világpolitikai probléma. Kilenc óra után néhány perccel, amikor a legrázósabb kérdésekre próbál válaszolni Várnai és Chru- dinák, hogy tudniillik folyta­tunk-e „benzintárgyalásokat” Ro­mániával azért, hogy visszaáll­jon az augusztus 1. előtti hely­zet; lehetséges-e, hogy Románia szovjet fegyvereket és alkatrésze­ket szállít Egyiptomnak, igaz-e, hogy az NDK-ból kivonuló 20 000 szovjet katona Magyarországra jön? — tehát pont, amikor a legképtelenebb nyugati híreszte­léseket próbálja ellenőrizni Ma­gyarország jámbor népe, megszó­lal a telefon. A tanár első dühé­ben úgy dönt, hogy nem zavar­tatja magát, kivárja a három kér­désre a válaszokat: a határozott igent, és a még határozottabb ne­met, de miután még mindig osöng a telefon, indulatosan föl­veszi. — Halló! — Szióka! Hát mi van? Az aranyszegélyű meghívóra vártok? — szól bele egy elnyújtott női hang, Kardosné hangja a kilen­cedik emeletről. — Délután kis feleségeddel is megbeszéltem, hogy feljöttök egy teára. Az An- náók már itt vannak, a teátok meg csak kihűl. Vagy megisszuk! — hallatszik "be a telefonba egy férfihang távolabbról. — Igen, vagy megisszuk! Szóval jöttök vagy nem? — Megyünk, megyünk, csak megnézem ezt a Fórumot... Mindjárt vége lesz már — mond­ja egy kicsit türelmetlenül, mert közben a képernyőre mered, s szeretné legalább fél füllel hal­lani a válaszokat is. Most éppen a zűrzavaros iráni helyzetet próbálják megmagya­rázni, az iszlám forradalom lé­nyegét, és Khomeini ajatollah várható lépéseit. Valami olyasmit fejteget az iráni ügyekben jár­tas külpolitikai újságíró, hogy Khomeininek tulajdonképpen nincs határozott programja, nincsenek gazdasági elképzelései. Egyelőre a papság kezében van a hatalom, s az országban erős polgárháborús hangulat uralko­dik. — Nem tudom, emlékszel-e rá — folytatja Kardosné a telefon­ba —, de mintha nálunk is lenne televizelő? Na, hát szóval én most megerősíthetem, hogy van, mivel mi is éppen azt nézzük a kis ajapihét vagy ajatollát vagy micsodát, szóval ezt a hercig kis perzsa Mikulást, aki... A tanár belátja, hogy ily mó­don úgysem tud figyelni a tévére, inkább megadja magát. — Jó megyünk! Két perc múl­va ott vagyunk! — bólogat köz­ben a felesége felé, majd léteszi a kagylót. — Csókolohi, mama! — köszön­nek el a déditől —, fölmegyünk egy kicsit a Kardosékihoz. Ha vége á műsornak, vagy ha elál- mosodik a mama, tessék nyugod­tan lefeküdni, majd jövünk. Vi­szünk kulcsot. A dédi fölrezzen, aztán csak bólogat, hogy jó, jó, csak men­jetek, én meg már úgyis lefek­szem, mert elalszom ezen a fran­cos tévén, hogy nem tudnak már valami rendes filmet mutatni! Mindig csak a politika meg a rengeteg összevissza beszéd. De a nép a hibás, mert ha nem kér­deznének annyit, már régen be­fejezték volna az egészet! A fiatalok egy pillanatig meg­állnak a liftnél,. aztán úgy gon­dolják, hogy gyorsabb, ha ? két emeletet fölgyalogolnak, s meg­indulnak fölfelé a lépcsőn. A VIII. emeleti fordulóban pizsa­más férfi támaszkodik a folyosó * üvegajtajának, papucsban ciga­rettázik. A lakásban nem lehet, nem engedi a felesége, hiszen ha még a cipőt is leveszik a küszö­bön, akkor majd pont a cigaret­tahamut fogják fölseperni a sző­nyegről?! Hogyisne! Ha nem tud leszokni arról az átkozott bagó­ról, akkor csak cigarettázzon a folyosón! Az ő tapétájába, függö­nyébe, bútoraiba nem fogja be­enni magát az a büdös nikotin! Mert ha már több mint kétszáz- negyven forintot kidobnak egy hónapban arra a rohadt cigaret­tára, aminek az árából egy va­sárnapi ebédet meg lehet főzni, akkor legalább a lakást ne tegye tönkre! Kardosék pontosan a tanár há­zaspár fölött laknak, de kettővel följebb; közöttük vannak Ákos- káék, akit Szabiikné szívesen örökbe is fogadna, mert a szülei, a rikácsoló és kora hajnaltól ful­dokló mérnök meg a késő estig lófráló fiatalasszony nem nagyon törődnek a kisfiúval. 29. Amikor Kardos János fotóri­porter erőltetetten lezser, kissé szögletes mozdulatokkal kinyitja a bejárati ajtót, bentről nagy ha­hota fogadja az érkezőket. A nagyszobában Annáék és Kardos­né éppen egy konyakosüveget akarnak elrejteni, s feltűnő moz­dulatokkal kapkodják föl a do­hányzóasztalról a kis poharakat, dugdosva őket a hátuk mögé meg a blúzukba. Ebben Anna férje, a komoly és megfontolt mérnök­közgazdász a legleleményeseb'b, szájába kapja a stampedlit, de úgy. hogy csak a kehely van a szájában, a pohár üvegszára meg az ezüst talp kilóg a fogai közül. Ettől a látványtól robban ki a hőkből a nevetés, a mérnök pedig, minthogy a pohár aljából egy­két csepp konyak a torkába cso­rog, olyan fuldoklásba kezd, hogy . majdnem elharapje az üveget. (Folytatjuk.) Kísérletek kis- és nagyparcellákon A búzatermesztésről tanácskoztak A Bajai Kukoricatermelési Rendszer partnergazdaságai csak- nem 100 ezer hektáron termeszte­nek búzát. A rendszer szolgálta­tásaihoz tartozik, hogy a legjobb fajtákat ajánlja és kidolgozza azok termesztési technológiáját. Ezért nagyparcellás összehason­lító kísérletet állított be, amely­ben 32 húzafajta szerepel. Ezek közül a legígéretesebbeket java­solja tovább termesztésre. Ugyan­akkor az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet kisparcellás fajtakísérletben is kutatja, hogy mit érdemes szaporítani. Az inté­zet kísérletei párhuzamosak a BKR említett kezdeményezésével. Ezért is rendezte közösen a Bajai Kukoricatermelési , Rend­szer és az intézet a héten azt a búzatermesztési tanácskozást és fajtabemutatót, amelyre meghív­ták a kutatóintézetek vezetőit és a partnergazdaságok képviselőit. A szervezésibe 'bekapcsolódott a Magyar Agrártudományi Egyesü­let megyei csoportja is. Előadások hangzottak el a kalászos gabona- termesztés fejlesztésének célki­tűzéseiről, a fajtakísérletekről, a nemesítés újabb eredményeiről. A bajai városi-járási pártbizott­ság épületében tartott rendezvé­nyen a martonvásári, a szegedi és az újvidéki kutató intézet kép­viselői ismertették tapasztalatai­kat: ugyanis jó kapcsolata van a jugoszláviai Földművelési és Konyhakertészeti Intézettel is. Az előadásokat követően a Ba­jai Mezőgazdasági Kombinát te­rületén megtekintették a fajta­összehasonlító kísérleteket. K. S. • A GK Tiszatáj is szerepel a nagyparcellás kísérletekben; igen korai étkezési búza, jól tűri a szárazságot, a betegségekre kevésbé fogékony. Kasza és matrac Kis növésű kukoricát ka­pál reggel 6 óra óta Nagy Elek a kunszállási határ­ban. Tizenegyre jár az idő, amikor kérésemre pár szó­ra kapaszünetet tart. — Hány éves? — Hatvan. — Akkor már nyugdíjas. — Az — hagyja helyben. — Negyven évig malomipa­ri munkás voltam Félegy­házán. — Ez a kukorica, amit kapál, a'sajátja? — Nincs nekem saját ku­koricám. Csak jó kapám és kaszám. A kaszám úgy fog, mint a beretva. A múltkor egy ismerősöm elhozta hoz­zám az övét, hogy 15 fo­rintért megfenném-e. Meg én! Már hogyne! Ennyiért meg is kalapáltam." Nagy Elek, aki Kunszál­láson, a Kossuth utca 27. szám alatt lakik, ezzel a nem éppen kapós kukori­cakapálással 10 óra alatt, naponta 200 forintot keres. Reggel óta 28 soron haladt keresztül. Ez a mai napszám, per­sze más, mint amikor még a malomiparban dolgozott. A tűző napon most fárasz­tóbb a munka. — A malomban már min­dent villannyal csinálnak. Úgy könnyebb — mondja a napszámos nyugdíjas, aki — ha a keddi Népszabad­ságot fellapozza — ugyan­csak elámulhat a Tudo­mány és Technika oldala „Növénygondozás hason fekve” című képes tudósí­tásán, amely a zöldségfé­lék gondozására új fajta berendezésit ajánl. Ezen, egy erőgéppel vontatható, 12 méteres hídszerkezetre erősített puha matracon ha­son fekve és a matrac alá nyúlva, kényelmesebben haladhat a kéz növényről növényre. Ez mind szép. Kecsegtet a jövő, bár a kapa és a ka­sza, meg e között a csodás, matracos találmány között óriási a különbség. Nagy Eleknek, aligha­nem, egy darabig még ma­rad a kapa és a kasza ... K — 1 ajánlata autósoknak-ALFÖLD 1 ÁRUHÁZ o = 0 u. A /ff \ ◄ ÁRUHÁZ MOST KAPHATÓ! SZEMÉLYGÉPKOCSI-KAROSSZÉRIA Dacia 20 100,— Ft Skoda 105 28 300,— Ft Polski Fiat 126 27 800,— Ft Poski Fiat 1500, komplett 61 500,— Ft Járműosztályon tanácsadás. Várja Kedves Vásárlóit az: Alföld Szövetkezeti Áruház. 2797 s

Next

/
Thumbnails
Contents