Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-24 / 146. szám

1981. június 24.. • PETŐFI NEPE • * Az ország pénztárcája Holnap összeül az országgyűlés nyári ülésszaka REGI HAGYOMÁNY MAR, hogy az országgyűlés ilyenkor, nyár elején betekint az ország pénztárcájába: a képviselők meg­tárgyalják, elfogadják a Magyar Népköztársaság előző évi költség- vetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. Az idén — ez­úttal első alkalommal — még egy terjedelmes, s bizony nem köny- nyen emészthető előterjesztés ke­rül a képviselők asztalára: a ta­nácsok középtávú pénzügyi ter­vének a végrehajtásáról szóló je­lentés. Ennek parlamenti megvi­tatását az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény írta elő. A tavalyi költségvetés végre­hajtását vizsgálva örömmel álla­pítja majd meg az országgyűlés, hogy folytatódott a külkereske­delmi egyensúly javuló irányza­ta, s bár némileg csökkenő nem­zeti jövedelem mellett és sze­rény mértékben, de nőtt a lakos­sági fogyasztás. A reális helyzet- megítéléshez feltétlenül hozzátar­tozik azonban, hogy a sokat em­legetett népgazdasági egyensúly javításának a termelésben rejlő lehetőségei a szükségesnél — s tegyük hozzá: a lehetségesnél — lassabban bontakoznak ki. 1980- ban a termelés nemhogy a ter­vezett 3—3,5 százalékos növeke­dést, hanem még az 1979. évi színvonalat sem érte el. AZ ORSZÁGGYŰLÉS plénuma elé kerülő jelentés megállapítja, hogy a termelés összetételében, a termékszerkezet változtatásában számos területen tapasztalni elő­relépést. Megnyugtató az is, hogy egyre több vállalatnál, gazdálko­dó egységnél a mennyiségi növe­kedés helyett a jövedelmezőség a központi kérdés, a fő cél. A kül­kereskedelmi mérleg kedvező ala­kulását jelentősen segítette a.me­zőgazdaság jó kenyérgabona-ter­mése. és az élőállat-értékesítés: mindez lehetővé tette a külpiaci konjunktúra kihasználását. Az ország jelenlegi gazdasági, pénzügyi helyzetének alapos elemzése természetesen a parla­menti ülésszak feladata lesz majd: néhány kérdésre azonban már most érdemes felhívni a fi­gyelmet. Mint ahogy ezt maguk a képviselők is megtették az or­szággyűlést megelőzően, az állan­dó bizottsági üléseken. Többen elemezték például a be­ruházási . helyzet, és a készlet- gazdálkodás-’ íttfvábbi javulásának lehetőségeit. A vitákon sok szó esett a lakásépítésről — tavaly országosan a lakosság csaknem minden tizedik forintját lakás­gondjának megoldására fordítot­ta —, s ezen belül is a magánerős építkezések tervszerűbb, szerve­zettebb támogatásáról. A képvise­lők az ország gazdasági helyze­tébe vetett bizalom jeleként ér­tékelik azt a tényt, hogy 1980- ban a lakossági takarékbetét-ál­lomány csaknem 10 milliárd fo­rinttal növekedett. Mégpedig úgy, hogy jelentős arányeltolódás ta­pasztalható a hosszabb időre le­kötött pénzösszegek irányába. Az országgyűlés tagjai termé­szetesen jóelőre informálódtak a tanácsok 1970—1980. évi középtá­vú pénzügyi tervének végrehaj­tásáról is. A népképviselet és az államigazgatás helyi szervei az elmúlt öt évben összesen több mint 435 milliárd forinttal gaz­dálkodtak. A tanácsok saját be­vételeikből több mint 7 milliárd forinttal növelték költségvetési kiadásaikat, s ezeket az összege­ket elsősorban épületek, utak, hi­dak felújítására, valamint a ter­ven felül létrehozott gyermekin­tézmények működtetésére fordí­tották. A TANÁCSOK fejlesztési alap­ja a vállalatoktól és más szer­vektől kapott pénzösszegekkel öt év alatt több mint 18 milliárd fo­rinttal egészült ki. Az együttmű­ködés a társadalompolitikai szem­pontból legfontosabb fejleszté­sek megvalósítását szolgálta. így ezeket az összegeket a tanácsok főleg lakások, közművek, óvodák, bölcsődék építésére, valamint a szakmunkásképző intézetek fej­lesztésére használták fel. A taná­csok saját fejlesztési alapjaikból öt év alatt mintegy 20 milliárd forintot adtak át különféle gaz­dálkodó szerveknek. Ebből az összegből új közműberuházások valósultak meg, korszerűsödött a tömegközlekedés, bővült a keres­kedelmi hálózat, fejlődött a sütő­ipar, nőtt az építőipar teljesítő- képessége. A tanácsi fejlesztések eredmé­nyei közismertek: Magyarorszá­gon az elmúlt öt évben a terve­zettnél is több, összesen 453 ezer új lakás épült. A 100 lakásna jutó családok száma a fővárosban 122- re, országos átlagban pedig 108- ra mérséklődött, a komfortos la­kások aránya 51-ről 66 százalék­ra nőtt. Közműberuházásokra a 'tanácsok csaknem 19 milliárd fo­rintot költöttek, a víztermelő ka­pacitás több mint 800 ezer köb­méterrel nőtt és 7300 kilométer hosszúságú ívóvízvezeték épült ki az országban. Így lehetővé vált, hogy a tavalyi év végén már a lakosság 75 százaléka közműves {ivóvízellátásban részesüljön. A PARLAMENTI ülésszak az eredmények elismerése mellett nyilván a tanácsi gazdálkodás hiányosságaival is őszintén szem­benéz majd. Így például azzal, hogy a tervezettnél kevesebb kór­házi ágy, bölcsődei és diákottho­ni hely létesült. Természetesen egy ötéves tervet nem lehet me­reven értelmezni, az elképzelé­seknek rugalmasan igazodniuk kell a végrehajtás során felme­rülő tényleges, jogos társadalmi igényekhez. Márpedig, ha valame­lyik területen az eredetileg ter­vezettnél nagyobb anyagi befek­tetésekre van szükség, ez más fej­lesztési ágazatokban óhatatlanul is lemaradást jelenthet a tervszá­mokhoz képest. A tapasztalatok szerint azonban a lemaradások­ban más tényezők — mint példá­ul a beruházások nem kellően megfontolt előkészítése — is sze­repet játszottak. A tanácsok gazdálkodásával, fejlesztési politikájával kapcso­latban a bizottsági üléseken több képviselő bírálta a túlzott város- centrikusságot. Már az ötödik öt­éves terv megfogalmazásánál is fontos célja volt a területfejlesz­tési elképzeléseknek a kisebb te­lepülések alapellátásának javítá­sa. Ez azonban nem .történt meg kellő mértékben. Bár 1976 és 1980 között a megyék központi költ­ségvetési ráfordításai a korábbi­nál lassabb ütemben növekedtek, a helyi — községi, városi — ta­nácsók pedig valamivel több pénzhez jutottak, az arányeltoló­dás mértéke még messze nem ki­elégítő. Ennek következménye például, hogy a községek népes­ségmegtartó- képessége alig ja­vult. A megyeszékhelyi városok aránytalanul túlzott fejlesztése következményeképp a kisebb te­lepülések szinte elnéptelenedtek, a lakosság városokba áramlott. Nem fejlődött kellően a város­környéki községek, valamint az agglomeráoiós övezetbe tartozó központok és a környező telepü­lések közötti együttműködés sem. TÁLÁN ENNYI ízelítő is elég annak érzékeltetésére, hogy lesz miről vitatkozni, véleményt mon­dani az országgyűlés nyári ülés­szakán. Igaz, a téma, a napirend ezúttal a múlt: a korábbi költség- vetések, fejlesztési célok végre­hajtása. De a vita tanulságai majd a jövőnek szólnak, irányokat mu­tatva, hogy merre, hogyan lép­jünk tovább. D. A. MINT ASZOLGÁL AT BÁCSALMÁSON Több esélyt az életnek! Sürgősségi betegellátás a helyszínen Magyarországon, így Bács-Kiskun megyében is a szív- és ér­rendszeri betegségek, valamint a balesetek okozzák a legtöbb ha­lálesetet, s csak ezután következik a halálozási okok között a da­ganatos megbetegedés. Az idejében érkező, gyors orvosi beavatko­zás a leggyakrabban előforduló megbetegedések esetében éppoly fontos, mint a balesetek sérültjeinek szakszerű ellátásában. En­nélfogva sürgető követelmény, hogy a helyszíni sürgős orvosi ellá­tás minőségét, minél előbb magasabb szintre emeljék. A gyorsaság életet ment Az orvostudomány szolgálatá­ban korszerű eszközök, hatékony gyógyszerek állnak. A szakszerű beavatkozás, a medicinák alkal­mazása életet ment. De a gyorsa­ság nagyon fontos,, Minden perc késedelemmel csökken a beteg, a sérült esélye az életbenmaradás- ra. Mi kell az élet esélyének növe­léséhez? Jól képzett, nagy felkészültségű orvos, aki a megfelelő eszközök­kel, gyógyszerekkel azonnal ér­kezik a helyszínre. Beavatkozá­sával az „első" segélyt adja: a beteget, a sérültet képessé teszi arra, hogy a további szakellátásra alkalmasan érkezzék a gyógyin- tézménybe. Az Országos Mentőszolgálat há­lózata jól működő szervezetként tevékenykedik. Sokszor azonban olyan esetben is helyt kell állniuk a mentősöknek, amikor a súlyos beteget (sérültet) szállításra al­kalmassá tenni a körzeti orvosnak kellene. A megye városaiban megszer­vezték az ügyeleti szolgálatokat, és, ahol kórház működik, a meg­felelő osztály sürgős esetek el­látására készen áll. A körzeti or­vosok különleges sürgősségi táskát kaptak, melyben az életmentés­hez legfontosabb eszközök, gyógy­szerek vannak. i A gyors orvosi beavatkozás do­logi feltételeinek jórészét meg­teremtette az egészségügyi kor­mányzat. Mégis akad még bőven tennivaló. Nélkülözhetetlen az elsősegélyt nyújtó gyors értesítése is. Csak az tudja ezt igazán, aki életveszé­lyes helyzetben próbált segítséget hívni, s percek vesztek el tele­fonkereséssel, vagy a kapcsolás akadozásával. Közismert, hogy Magyarországon a telefonhálózat elégtelen. 6 dacára annak, hogy törekszenek a segélyhívó telefo­nok fölszerelésére, többre lenne szükség. Sok esetben a meglévők működése sem garantált. Hívás, konzultálás URH-n A sürgősségi orvosi ellátás meg­szervezéséhez azonban még a jól működő telefonkapcsolat 'is ke­vés. Olyan mozgó, «állandóan élő hírközlésre van elengedhetetlenül szükség, amely minden körülmé­nyek között a több irányú kapcso­latot teszi lehetővé. Erre a legcél­szerűbb az URH, illetve a szerte a világon alkalmazott CB készü­lék. Ezek alkalmazásával nemcsak bárhol megtalálható az orvos, de ha már a helyszínre érkezett, akár meg is konzultálhatja a beavat­kozást a kórház szakorvosával, és így gördülékennyé teheti az első­segély nyújtó-gyógyító láncolat működését. Bács-Kiskun megye sürgősségi orvosi szolgálatának megszerve­zésében figyelembe kell venni, hogy nagyon sok olyan körzet van, amely 20—25 kilométerre, vagy ennél távolabb fekszik a kórházak­tól. Ezért is fontos, hogy a lakó­helyi hátrányos helyzetet meg­szüntető területi — a kisebb tele­pülésekre kiterjedő sürgősségi el­látás megoldása ne késlekedjék. Igen sok tárgyalás« után — a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóságával, a BRG-vel és más intézményekkel — még eb­ben az évben megkezdődik az URH-lánc kiépítése a megyében. Ennek alapján elsőként Bácsalmá­son hozzák létre a sürgősségi szol­gálat mintául is szolgáló centru­mát. A nagyközségben működő URH-központ, a mozgó, (gépko­csiban lévő) adóvevő készülék negyven kilométeres hatótávol­ságban 7—8 község gyors, pontos hírközlését teszi lehetővé. Körzeti orvosok tanfolyama Az orvosok felkészítésére tan­folyam keretében a megyei kór­ház jól képzett szakgárdája vál­lalkozott, nem várakozva az or­szágos képzésben való részvétel­re. A megyei tanács egészségügyi osztálya, s a helyi tanácsok is mindent megtesznek a már meg­lévő műszerek, eszközök további kiegészítésére. Kecskeméten az MHSZ URH-készülék kezelő tan­folyamot indít az ősszel, várva az orvosok részvételét. Mindezek fontos kimozdulót je­lentenek, de mégiscsak a kezdeti, a korszerű sürgősségi betegellá­tás megteremtésének. A továbbiak folyamán a bács­almási modell alkalmazásával, il­letve tökéletesítésével Tiszakécs- ke, Kunszentmiklós, Jánoshalma s környékének ügyeleti ellátását fogják ily módon kiépíteni. A területi sürgősségi ellátás megoldásának kérdésével foglal­kozott a napokban megtartott ülé­sén a Bács-Kiskun megyei Tanács egészségügyi és szociális bizottsá­ga. Sorra vették a városokban már működő ügyeleti szolgálatok al­kalmazható jó gyakorlatát, meg­vitatták mindazokat a tennivaló­kat, amelyekkel minél hamarabb elősegíthetik a lakosság egészség- ügyi ellátásának tökéletesítését. Nagy Mária (Straszer András képei.) J-JoQy miért borongás a lel- kém? ' Mert nem értenek meg. Eb­ben az országban nem lehet élni, mert ebben az országban nemhogy a borongás telkemet nem értik meg, de azzal sem törődnek, hogy miért borong a lelkem. Mert ebben az or­szágban még borongani sem érdemes. Borongás bús bo- rongjaimat vajh' ki érti? Igen: vajh’? Mert ezt írtam életem nagy versében, amely­nek a címe is az volt. Boron­gás ország borong kebledre borongó fiad ... A vers meg­jelent, viszonylag tág körben, vagy harmincak körében igen nagy visszhangot is váltott ki, olyannyira, hogy írtam hozzá gyorsan még húsz borongást és jelentkeztem az Írószövet­ségben, meg a kiadónál... De ebben az országban nem értik meg az embert. Nem vettek fel irószövetsétíi tagnak, és ezért nem adták ki a kötete­met sem. Esküszöm ezért, és nem a borongás miatt. A vászon hatszor tizenkét méteres volt. A kert <végében festettem eső-, fagy- és gön­gyölegálló sárga és vörös spe­cifikus miniumfestékkel. A cí­me az volt, hogy a Capulet család mennybemenetele. Ép­pen nem lehetett őket látni, mert már magasan voltak, de a mennyet sem lehetett látni, Miért borongok? mert az még messze volt. Azért festettem így, hogy szabad asszociációkat teremtsek, és szabad asszociációkhoz nyújt­sak lehetőséget. A vásznat az­tán összegöngyöltem, mert mint Írtam fentebb, göngyö­legálló festményt csináltam, és elvittem a művész szövetségbe, ahol majdnem megvették, de mégsem vették meg, mert Alaptag is akartam lenni. Aki úgy fest, mint én, eső-, fagy-, és göngyölítésállóan, ennyi szabad asszociációval, annak az Alapnál a helye, mint hiva­talos és hivatásos festőművész. Nem vettek fel. Féltek tőlem? Minden bizonnyal. Ezek félnek az őstehetségtől, aki képes egy kert végében is megfesteni akármit, ha az hatszor tizen­két méteres vászon és szabad asszociáció... Zene rugós és rágós hang­szerekre — címmel komponál­tam hát, csak úgy fül után, egy kis opuszt forte és pianó váltásokkal, egy kis andantét is adagolva hozzá. Igaz a kot­tát nem ismertem, de már gyakran láttam, miként is ját­szanak üstdobon, harmóniu­mon, gitáron és nagybőgőn. Így tehát igazán nem okoz­hatott gondot számomra, hogy a lelkemben dúdoló köplijegy- zéket kivetítsem magamból rugós és rágós hangszerek­re szerelve. Nem is kértem mást, csak hároméves állami ösztöndíjat, hogy a három év alatt elkészítsek egy olyan operát, amelynek a verseit is én írnám, a színpadképét is én festeném, s természetesen magam vezényelném az ösz- szes hangszereket is. Mert én mindent vállalnék. Mert én senkit sem terhelnék, ha hagy­nának alkotni. Hogy olcsóbb legyen! Mégsem kaptam meg az ösz­töndíjat. Alkothatok én kérem bármit ebben az országban, próbálkozhatok drámával, szo­borral, filmmel, vagy kisre­génnyel — mint ahogyan mindegyikkel igenis nagy si­kerrel próbálkoztam —! min­dig/ mellőznék. Nem értenek meg, nem adnak támogatást, hogy anyagilag biztosítsam al­kotói légkörömet... Hát ezért vagyok én boron­gás és kiábrándult! Na, és ha még ezt a karco­latot sem közlik... Meglesz a véleményem a szerkesztők­ről... Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents