Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-24 / 146. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 24. Milyen tejet iszunk?!... Három éve, hogy a KNEB (elmérte a hazai tejtermelés. Ipari feldolgozás és a fogyasztás alakulásának helyzetét. Az 1918-as év országos hatáskörű felmérései rámutattak, hogy gyorsítani kell a nagy- és kisüzemi fejöberendezések szervizellátásának korszerűsítését, hűtőberendezéssel ellátását, a tejfeldogozó kapacitások bővítésének ütemes megvalósítását, a lakosság igényeinek megfelelő ízesített-savanyított sajtkészítmények gyártását, a bakteriológiai tisztaság javítását. Biztosítani kell az fizietekben előírt választékminimumot nyitástól— zárásig, a vendéglátóipar választékában Pedig legyenek tejételek és tejtermékek. Az idén a KNEB-et a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatta az 1918-as alapvizsgálatok megtett intézkedéseiről és az eredményekről. Az eltelt időszakban sok területen születtek jó eredmények. de vannak még alapos felülvizsgálásra, változásra váró feladatok is. Segítettek a fiatalok KÉRDEZZEN — FELELÜNK Korlátozható-e az ÜTegrisszaváltás ? Tbc-mentes tehénállomány Az 1976-ban hozott 'kormány- határozat eredményeképpen a tejtermelés dinamikusan, évi 5,6 százalékkal növekedett. A mező- gazdasági nagyüzemekben termelt tej fizikai tisztasága elérte a 92 százalékot, az ország tehénállománya pedig ez év I. negyedévére tbc-mentessé vált Ennek ellenére a bakteriológiai szennyezettség körül vannak még bajok. Az ideális az 500 ezer sejt/ml. csíraszámú tej lenne, ami egyben azt is jelenti, hogy lényegesen alacsonyabb lenne a magas sterilizálási költség, hosz- szabbodna az eltarthatósági idő, és többféle nagyértékű sajtot lehetne előállítani. Ettől azonban még igen messze vagyunk: az elegy.tejek 40 százaléka első osztályú, 45 százaléka másodosztályú, 15 százaléka pedig harmad- osztályú. Kutatva az okokat, mindezek az állategészségügyi- és (takarmányozási 'követelmények be nem tartására is visz- szavezethetők. Ebből adódnak ugyanis az úgynevezett tünetmentes tőgygyulladások (egyes nagyüzemekben eléri a 30—40 százalékot is), de hozzájárul a nem megfelelő szakember-ellátottság is. A tej tisztasága elsődlegesen a dolgozók jó vagy rossz munkáján múlik. A termékszerkezet a magasabb feldolgozottságé, keresettebb termékek irányába változott: 25 új tejterméket hoztak forgalomba. Az egészségügyi intézményekben javult a tej és tejtermékek felhasználásának aránya és a kórházak élelmezési szakembereinek informáltsága. Csöpögős zacskók Ami szinte minden embert érint, a zacskós tej, illetve annak csomagolása. A boltban hányszor bosszankodtunk már azon, hogy mire a pénztárhoz érünk, tejcsöppek jelzik utunkat. Arról nem beszélve, hogy a késői vásárlók (márpedig ilyenek is sokan vagyunk), már nem kapnak tejet, viszont a selejtes, rossz csomagolás miatt ládányi „jó” tej vész kárba. Es már itt vagyunk a következő problémánál. A vállalatok, az áfészek a boltokat kategóriákba sorolták és meghatározták a választékminimumot. A felmérések során azonban jócskán akadt olyan üzlet, ahol nem hogy a választék nem volt meg, de azt sem tudták megmondani az üzletvezetők, mit is kellene tartaniuk. Az is fura, ám nem éppen szokatlan dolog, hogy a tejtermékek eltarthatósági ideje igen változó. Ez az ingadozás azonban nagyon egyszerű okokra vezethető' vissza: nincs megfelelő hűlőkapacitás, tehát a tejtermékeket nem megfelelő körülmények között tárolják. Tejtermékeket a vendéglátóiparba Keleten és nyugaton egyaránt megtalálható éttermekben, presz- szókban, sőt báróikban is a tej. Nálunk többnyire a közért-boltokra korlátozódik. Pedig igény valószínű lenne hazánkban is arra, hogy üdítő ital vagy éppert szeszes ital helyett tejet innánk. De éppúgy vonatkozik ez az éttermekre is, ahol a különböző húsféleségek mellett nem ártana tejtermékekből sem a választék. (Ha csak az árát vesszük figyelembe; a húsfehérje 1 kg-ja 450 Ft, a tejfehérjéből 1 kg 150 Ft.) Csecsemőtej — iskolatej 1 Ma is érvényben van az az 1951-ben hozott határozat, amely szerint 16 városunkban csecsemőtejet kapnak hatéves korukig a gyermekek. Ebben a kedvezményiben az ország lakosságának mintegy 35 százaléka részesül. Megközelítőleg 300 ezer gyermeket érint, és kb. 600 ezret nem. Ez a megkülönböztetés ma már alig indokolt, a szociálpolitikai követelmények szem (előtt tartá-j sáva'l felül kellene“ vizsgálni. Az iskolatej-akció — sajnos —■ nem váltotta be á hozzá fűzött reményeket a kívánt mértékben. Szükségessége nem hiszem, hogy különösebben indoklásra szorulna. Az ifjúsági szervezetek: úttörőszövetség, KISZ figyelmébe ajánljuk... Az itt elmondottak természetesen nem terjednek ki minden részletre, de a lényegesebb eredményeket, problémákat érinti. Mindebből érzékelhető: itt bizony még sok a tennivaló. O. É. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat közvetlen szomszédságában van egy zsákutca — a térképen sem szerepel, sőt még neve sincs —, amely körülbelül 80 méternyi hosszú, s olyan széles, hogy csupán egyirányú közlekedésre használható, üt család lakik ott, főleg idős emberek, akik régóta cipelik a nagy távolságra lévő közkútról a háztartásukhoz szükséges ivóvizet. Hogy könnyítsenek e helyzetükön, elhatározták: a kevéske nyugdíjukból és egyéb jövedelmükből megspórolnak annyit, hogy elegendő legyen az utcájuk vízhálózatba történő bekapcsolására. Nemrégen összegyűltek a szükséges forintok, és benyújtották vonatkozó kérelmüket írásban az illetékeshez. Ott elutasításra találtak, s a fellebbezésükkel sem volt szerencséjük. Válaszadóik arra hivatkoztak: ilyesféle nem szerepel a tervben, meg aztán szűkös a beruházási ősz- szeg, és gondok vannak a kivitelező kapacitással is. Az elkeseredett utcabeliek ekkor az Eszak-Bács megyei Vízmű Vállalatot keresték fel soraikkal. Onnan sem vártak csodát, legfeljebb megértést, esetleg valami javaslatfélét ügyük rendezésére. Benkó Zoltán igazgató arról értesítette az utca lakóit, hogy a vállalat KlSZ-fiataljai is foglalkoztak a kérelemmel, s úgy döntöttek, 'hogy azt társadalmi munkában fogják teljesíteni mielőbb. — Először nem akartunk hinni a szemünknek, a levélben foglaltaknak — ismerteti a részleteket az érdekelt Böröcz, Keller, Kotlán és Petrányi család nevében Volentér József —, de május 28-án eloszlott minden kételyünk, amikor lányok és fiúk vették birtokba a terepet, ástak,' lapátolták, csöveket raktak a magukkal hozott műszaki tervanyag alapján. Természetesen mi is közéjük álltunk, s ahol tudtunk, együtt dolgoztunk velük. A serénykedés eredményeként már másnap délután az utolsó simítások következtek, majd jöttek a szerelők, és rövid időn belül elvégezték a bekötési munkákat. Még aznap este megnyithattuk az udvari csapokat, melyekből folyt a víz. — Csak a tisztelet és megbecsülés jegyében szólhatunk a vízmű KISZ-eseinek példás akciójáról, s ezúton köszönjük meg segítségüket, önzetlenségüket. Értékes társadalmi összefogásuk következtében nagy pénzügyi tehertől menekültünk meg, s a megmaradt forintjainkat most rákölthetjük a lakásaink belső vízvezeték-hálózatának kiépítésére, valamint a fürdőszoba kialakítására, melyről eddig csak álmodtunk... Örömmel adtunk helyt a történetnek, hiszen azt bizonyítja: a másokért, a rászorulókért való tenniakarásnak, segítőkészségnek nem csupán a puszta igénye él sok fiatalban, ám közülük egyre többen keresik is az ebbéli konkrét, érdemi cselekvés lehetőségét, amelyet a vízmű KlSZ-esei követésre méltó módon találtak meg. És már nem először... A minap, az egyik keddi reggelen üres üvegeket vitt a megyei élelmiszer-kereskedelem 1107-es számú kecskeméti boltjába a Lenin tér 1. szám alatt lakó Hajnal Lászlóné. Gondolta, rutinszerűen, tehát pillanatokon belül átveszik az ugyanott beszerzett italáru palackjait, visszafizetik a betétdijat, s máris indulhat a munkahelyére. Sajnos, nem Így történt, ugyanis a kereskedő megtagadta a visszaváltást, mondván: nem tudják hol tárolni a güngySleget. Álláspontját a közben odahívott üzletvezető is megerősítette, sőt még arra Is hivatkozott, hogy elsősorban a törzsvásárlók ilyen igényelt elégítik ki. Olvasónk —, aki valóban nem mindennapos vevő e helyen — szinte megszégyenülten oldalgott ki az egységből, sorsa azonban úgy hozta, másnap ünnepi ruhában — egy rendezvényre menet — ugyanoda tért be pár darab sörösüveggel. A vezető kereskedő ezúttal udvarias volt vele, s maga szolgálta ki. „A szép OltözéA bugaci Vízhányó Sándorné hat éve dolgozik a helyi Petőfi Szakszövetkezet tartósító üzemében, ahol mű- szakvezető volt legutóbb. 1S78 májusában kivette gyermekgondozási szabadságát, amelyről a napokban tért vissza munkahelyére. Itt nem kis megdöbbenésére közölték vele: állása régesrég be van töltve, Így csak- se- gédmunkásként foglalkoztathatják újból. „En eddig úgy tudtam — Írja olvasónk a lapunkhoz eljuttatott levelében —, hogy a gyes miatt való' távoliét nem hozhatja hátrányos helyzetbe munkahelyén az anyukát. Esetemben mégis ez történt. Nagyon érdekelne, mit mond a hatályos jogszabály, s hol kaphatok jogorvoslatot?” Azt helyesen tette a munkaadója. hogy míg ön odahaza a kisgyermekét gondozta-nevelte, helyetesítőjekónt más dolgozót alkalmazott a minden bizonnyal Kecskemétről .Kertész . Istvánná, Nagy József és nőiéig mások Is azonos panasszal fordultak hozzánk, Vár1 f’a nyugdíjazásukat igazoló hivatalos határozat már a birtokukban van, de a Volán mégsem adja ki részükre a helyi buszokra szóló kedvezményes bérletjegyet, mert nincs nyugdíjas igazolványuk. Olvasóink merevnek, bürokratikusnak tekintik e feltételhez való ragaszkodást. Vajos ennek van-e törvényes alapja? — kérdezik olvasóink. A nyugállományba helyezést igazoló társadalombiztosítási határozat még nem .tekinthető végkemnek köszönhető vajon ez a páF- fordulás, vagy az üzletek tetszés szerint* bármilyen okra hivatkozva korlátozhatják az üveg visszaváltást?*' - kérdezi olvasónk. Elöljáróban egy megjegyzés: talán egyetlen téma sem szerepelt az utóbbi időben annyiszor lapunk hasábjain, hunt az üvegpalack-ügy. Többször közöltük a visszaváltási kötelezettség tudnivalóit, s ama is utaltunk — nem minden szándék nélkül —, hogy a tevékenység zökkenőmentességének egyik döntő feltétele, ha a szállítók idejében és rendszeresen elviszik a göngyöleget a kereskedelmi egységekből. A gyakori panaszokból viszont úgy tűnik: sok helyütt továbbra is ba jok vannak az - üres üvegek visszavételével. FŐZŐLAPOK — GARANTÁLTAN • Zalalövön. a Zala Villamosipari Szövetkezetben gyártják a különböző típusú háztartási, nagykonyhai főzőlapokat, valamint az ipari vállalatok elektromos fűtőlapjait. Az idén bevezetett gyártásközi, műszeres ellenőrzések eredményeként a garanciális költségek több mint negyvenöt százalékkal csökkentek. 1981-ben csaknem huszonnyolc millió forint értékű készterméket készítenek. Hogyan foglalkoztatható a gyesről visszatérő kismama ? Mikor kaphat a nyugdíjas utazási kedvezményt ? fontos státuszában. Érthetetlen viszont, hogy miért nem számolt a gyesről történő visszatérésével, meg a szigorú .előírással, miszerint az előzőleg betöltött munkakörében, vagy ennek híján a korábbi kereseti lehetőségének megfelelően kell foglalkoztatni. Mert ennek a következménye a kellemetlen helyzet, amelyről beszámolt, s ebben különösen furcsa a javasolt megoldás, vagyis a felajánlott segédmunka. De hát mivel „érdemelte” ön ezt ki? Csak nem azzal, hogy édesanyai szerepre vállalkozott?! Visszás ügye sürgős és humánus intézkedést igényel, s ennek érdekében tanácsoljuk: forduljon támogatásért a mezőgazdasági dolgozók helyi, vagy megyei szak- szervezetéhez, szükség esetén pedig a szövetkezet munkaügyi döntőbizottságához! legesnek, azt ugyanis.. felülvizsgálja — néha .például korrigálja ‘— a budapesti Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, amely, ha minden adatot és egyéb tételt rendben italál, az elfogadó döntéséről nyugdíjas igazolványt állít ki. Az érdekelt e dokumentummal, valamint a nyugdíj kifizetését tanúsító csekkszelvénnyel bizonyítja, hogy jogos igénybe venni a nyugdíjasok részére megállapított utazási kedvezményeket. Vagyis ennek alapján helyes a Volán kifogásolt gyakorlata. összeállította: Velkei Árpád Nyugdíjban 1. — Azt kérdezi, mire vagyok a legbüszkébb ... Nézzen körül... A kertemre... Úgy általában meg...? Hát, arra, hogy becsületben öregedtem meg... Legalábbis így érzem... 2. — Sok érdekeset hallottam magáról. Konkrétumot, mégis, szinte nem is tudok. Rigó János, nyugdíjas pártmunkás — ezt írtam föl a noteszembe. Es azt: Kalocsa. — Kérdezzen. — Inkább csak jegyezgetek. Aztán majd meglátjuk. — Hát, hol is kezdjem? Tizenhárom éves voltam, amikor a kalocsai malomban dolgozni kezdtem. Ez abban az időben — a harmincas évek derekán — nem volt újság, örült az ember, ha munkát kapott. Mire emlékszem vissza, ami furcsa volt? 1937-ben törvénybe iktatták a nyolcórás munkaidőt, ettől kezdve a túlmunkáért túlórapénzt kellett volna kapnunk. De nem kaptunk. Ezért 1938-ban kiléptem, és visszamenőleg bepereltem a céget a ki nem fizetett összegek miatt. Egy sor bizonyítás, miegymás után az iparkamara megállapította, jár nekem valami harminc pengő. Jól van, ez is több a semminél. Másnap jön a fölszólítás az ügyvédtől, dr. Nyári Páltól, fizessek a költségeire százegynéhány pengőt. így végződött hát a perem — persze a mai napig se fizettem... Kitört a 'háború, mással voltam elfoglalva. 'Behívtak katonának. Többször leszereltek, újra hívtak, míg 1944-ben Csongrádnál harcba is vetettek. Az összes hadfölszerelésem — de a többieké is — egy derékszíj volt. Vonultunk is vissza, amúgy tervszerűen — egész Nagytétényig, ott adtuk meg magunkat az oroszoknak. Az ellátó oszlopba kerültünk, kísértük a frontot. Bécsben felépítettük a hősi emlékművet, aztán Vonatra pakoltak bennünket, és meg sem álltunk Sopronig. Ott kétnapi hideg élelmet és doku- mentet kaptunk — szabad volt az út haza. Számomra a háború 1945. augusztus 14-én véget ért. Megérkeztem Kalocsára. 3. — Sejtem, mivel folytatja: a háborús sebek begyógyításávál, az élet újraindításával... — Hm. Körülbelül. Rövidre fogva a szót: visszamentem a malomba, s beléptem a szocdem pártba. Sofőr voltam, előbb egy Renault-val, majd egy sivatagi Alfa Rómeóval jártam. No, ezzel az utóbbi kocsival eladtak engem 1948-ban a Duna—Tisza közi Gazdák Tejszövetkezetéhez, ott ért az államosítás, meg a párt- egyesülés — tagja lettem az MDP városi bizottságának. A tejüzemben sok mindenbe beletanultam, végül tejellenőr lettem, hozzám tartozott az akkori kalocsai, du- navecsei, kunszentmiklósi és kiskőrösi járás. Elmesélek egy történetet, jellemző az akkori időkre. Szóval, bajok voltak a tej minőségével, muszáj volt próba- fejésre mennem — nekem, aki soha életében nem fejt. No, kiadtam az utasítást a helyszínen: készítsék elő a sajtárt, a kisszé- ket. 'Hozták is, megszeppenve, hogy most mi lesz, kiderül a csalás. Erre én enybültebb 'hangon: megbízom én magukban, fejjenek csak! Egyik napról a másikra megszűntek a visszaélések. — És a mozgalom? — Mint mondtam, tagja lettem a MDP városi bizottságának. Utána elküldték három hetes pártiskolára, utána a Magyar- Szovjet Társaság járási titkára lettem — ez, akkor még, tömegszervezeti jelleggel működött. Egy évig tartott ez, majd három hónapos pártiskola, ami után Miskén. — községi párttitkárként kötöttem ki. 1953-ban országgyűlési képviselőnek választottak, a megyei listán együtt szerepeltem Erdei Ferenccel... Miskéről Hercegszántóra helyeztek. Abban az időben sok helyre mentem beszédet mondani. — Miket mondott a beszédeiben? — Előre megírt vázlatokat kaptunk, aszerint beszéltünk. Méltattuk az ünnepet és a nagy- beruházásokat, erre azért vólt szükség, mert a községekben abban az időben nemigen volt fejlődés, muszáj volt arra irányítani a figyelmet, ahol a „vas és az acél országa” születik: Sztálin- városra. Minden beszédet le kellett írni egyébként, még azt is, amit csak taggyűlésen mondott el az ember; azokban az időkben a gondolatközlés eléggé gátolva volt. Persze ettől függetlenül gondolkodtunk, például, amikor 1953. március 5-én meghalt Sztálin, azt kérdezgettük: mi lesz most, hogy meghalt a vezér... Ez ugyan javában a személyi kultusz ideje volt, de velem, spéciéi, nem fogialkoz- .ta'k: kis ember voltam ... — Ott hagytuk abba, hogy Hercegszántóra került. — Igen, utána .pedig Hajósra küldtek. Elvégeztem — egy év alatt — az általános iskola 7—8. osztályát, utána öthónapos párt- iskolára irányítottak. 1956-ban kerültem Fajszra, itt ért az ellenforradalom is. Szóval... lehetett számítani arra, hogy lesz valami... Esténként oldalkoosis motorral ismeretlen emberek érkeztek a faluba, ezt-azt pusmogtak. De azért azt nem gondoltuk, hogy odáig fajuljanak a dolgok, ameddig fajultak. Márcsak azért sem hittük, mert a nyáron sok pozitív változást hajtottunk végre. — Először is: felülvizsgáltuk a kuláklistákat. Képzelje el, abban a csöpp faluban 84 ember szerepelt ezen a listán. No, összehívtuk a parasztokat, egy csoportba a kétholdasokat, másikba az ötholdasokat, és így tovább, és őket kérdeztük meg, szerintük ki a kulák. Hét nevet mondtak, összehívtuk a 84 „kulákot” is, ugyanazt a hetet mondták... Ez csak egy intézkedésünk volt. A másik: próbáltunk népfrontfélét alakítani. Tanácskozni hívtuk a régi parasztpártiakat, a volt szocdemeseket, a felszabadulás utáni ideiglenes nemzeti bizottság tagjait. Megmondtuk: ezentúl minden jelentős döntés előtt megkérdezzük a véleményüket, s csak azután határozunk. Az ellenforradalom napjaiban volt, aki emlékezett erre. — Mert azért elég sokan, hogy úgy mondjam... megszédültek ... Jöttek Bajáról az előkészített emberek, itatták a népet a kocsmában, márpedig tudja, milyen a részeg... A lázítók kiadták a jelszót: népgyűlést, mire ők ugyanezt üvöltözték... No, népgyűlés. Napirendi pont: forradalmi tanács alakítása. Ki kerüljön bele? Hát, aki, úgymond megszenvedett érte; értsd: aki volt börtönben. A fajsziak közül maximum feketevágásért voltak néhányan börtönben, képzelheti, milyen tanács alakult. Két csoportba verődtek egyébként az emberek. Egy olyan 80—100 fős csoport hangoskodott, s vagy há- rom-négyszerte több csendben figyelt. Ezek közül kiabált be valaki: mi lesz a párttitkárral, a tanácselnökkel... Válasz, nem kell egyik se. Mire zúgolódott a többség: akkor ők mennek. Vagy mi is, vagy ők se. Beválasztottak, de csak az első ülésen vehettem én részt, azon, emlékszem,, arról vitáztak, mi a testület feladata. Felszólaltam: a rend és a nyugalom, továbbá a közellátás biztosítása. Másnap aztán szabályos háziőrizetbe kerültem: nem hagyhattam el a falut, figyeltették a házat... No, november 4- én futnak hozzám, hallottam-e a rádiót. Bekapcsoltuk, akkor ismertették a Forradalmi Munkás— Paraszt kormány fölhívását. Rohantunk a tanácsházára, visszaszerezni a 'hatalmat, Ott minden tárva-nyitva, szanaszét a puskák, géppisztolyok. A csürhe elmenekült, nem volt akitől a hatalmat visszavehettük volna ... Pár héten belül megalakítottuk a járási pártbizottságot, jellemző módon még azt is szavazással döntöttük el, hogy ki dolgozzon az apparátusban. ' — Ezután könnyebb volt a ■helyzet... — Ne higgye. Hétszámra nem kerültünk haza: jártuk a falvakat, újjászerveztük a pártot. Kemény munka volt... Aztán... elküldték az akkori idők leghosz- szabb pártiskolájára, az egyévesre, ami után mezőgazdasági felelős lettem, egész addig, amíg be nem fejeződött a téesz-szer- vezés, akkor a pto-hoz, a párt és tömegszervezetek osztályához kerültem. 1962-ben egyesült a város és a járás, az egyesült pártbizottság titkárának választottak. Két év múlva szétváltunk, a járásnál maradtam, a pto-nál. 1971-ig voltam képviselő, összesen 18 évig. 1975. május elsején, a XI. pártkongresszus után mentem nyugdíjba. Az utolsó nagy munkám a pártértekezlet előkészítése volt, külön kértem, hogy csak utána mehessek nyugdíjba. — Tagja vagyok a járási párt- bizottságnak, a pártépítési bizottságának, az áfész felügyelő bizottságának ... Évente néhány napra igénybe vesz a megyei pártbizottság — ahol tudok, segítek ... Es itt van, tavasztól őszig, a kert... Most már több idő jut a családra is ... Feleségem szintén nyugdíjas; a sütőiparban dolgozott, á kiflik szabályos hajlásszögéért felelt — munkás volt, no ... Fiam gépész- mérnök, lányom munkaügyi előadó. Hét kitüntetésem van... A legmagasabb, a Munka Érdemrend arany fokozata ... Mit mondjak? Hatvankét éves vagyok ... Nyugdíjas ... I I Ballal József I r
