Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-23 / 145. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 23. Ki keresett többet? Felelősség a közösségért „AZ ÁRAKTÖL ÉS A BÉREKTŐL”. Tíz közül kilenc ember ezt a választ adná, ha megkérdeznék tőlük, hogy mitől is függ az életszínvonal? S milyen egyszerű lenne a statisztikus dolga, ha elfogadná a közvélemény értékítéletét, s csakis az árak és a bérek alakulásán mérné le, hogy milyen az életszínvonalunk? Figyelmen kívül hagyhatná például azt a két azonos munkahelyen dolgozó, azonos szakképzettség miatt ugyanannyit kereső és fogyasztási szokásaiban is pontról pontra megegyező családot, amelyek közül az egyik például lakás nélküli és két gyereket nevel. a másik meg gyermektelen és rendezett lakáskörülmények között él. i. Tudom: a statisztika sokak számára száraz, unalmas és többnyire semmitmondó olvasmány. A számok által jelzett tények többnyire fölfoghatatlanok. s ha netán mégis érthetőek, akkor is — ne tagadjuk — eleve gyanakvással fogadják az adathalmazokat. a könyvoldalakat megtöltő táblázatokat. Tudva és vállalva a közvélemény gyanakvó értékítéletét. s netán egy .semmitmondó kézlegyintéssel fölérő reakcióját. most mégis egy vaskos statisztikai kiadvány számtengerébe evezünk, hogy földeríthes•sük melyek is ma. 1981-ben. az életszínvonal-politika kulcskérdései? Mert tévedés lenne az hinni. hogy csakis az árak és a bérek alakulása. De hogy ne cáfoljam a közhiedelmet, maradjunk — kezdetként — az utóbbi témánál, pontosabban a keresetek differenciálásánál. A bér- és keresetdifferenciálás elhatározott, többször és nyomatékosan deklarált társadalmi- gazdasági program. 1968 után ugyan megindult a bérarányok differenciálódása, ám a kezdeti eredményektől gyorsan megriadva, fokozatosan olyan bér- és keresetszabályozás vette át az uralmat, ami csakis a nivellációs törekvéseket szolgálta. Emlékezzünk csak: még a hetvenes évek közepén valóságos sorscsapásként kezeltük a munkaerő-fluktuációt, s egyik adminisztratív intézkedés a másik után született, hogy valamennyire is visszatartható legyen a társadalmilag károsnak ítélt mozgás. Sikerült. Olyannyira, hogy a hetvenes évek végére — amikor már fölismertük a munkaerő-átcsoportosítás elvi jelentőségét —, a munkavállalók nagyobb részének tökéletesen mindegy volt. hogy hol dolgozik, hisz nagyjából mindenütt azonos munkafeltételek és azonos kereseti lehetőségek fogadták őket. Ä KÖZPONTI Statisztikai Hivatal „Életszínvonal 1960—1980” című kiadványában olvasható, hogy a foglalkoztatottak legtöbbet kereső tíz százalékának ösz- szes keresete 1976-ban kereken négyszerese, 1980-ban pedig alig 3,7-szerese volt a legkevesebbet kereső tíz százalék keresettömeg- gének. Ez a lassú, de feltartóztathatatlan nivelláció mindenkit érintett: a legmagasabb rangú vezetőket éppúgy, mint a betanított munkásokat. Például: 1979- ben, az „A”-kategóriájú — tehát a majdnem legfontosabb, legnagyobb vállalatok vezetőinek átlagkeresete mindössze 2,3-szor volt több, mint a beosztottaké, s ez az arány nyolc százalékkal alacsonyabb, mint volt az évtized közepén. (Mellesleg: a vezetői keresetek visszafogását központi rendelkezések szorgalmazták ...) Továbbá: a felsőfokú végzettségű szakemberek bérelőnye, a hatvanas évek végén 31—34 százalékos volt a középfokú végzettségűekkel szemben, 1979-ben pedig csak 28 százalékos. 1975-ben a szakmun* kások bére átlagosan 56 százalékkal volt magasabb mint a segédmunkásoké. 1979-ben már csak 47 százalékkal. A betanított munkások esetében az előny, ugyanebben az időszakban 30 százalékról 16 (!) százalékra csökkent. A JELENSÉG azért is érthetetlen — és elfogadhatatlan —, mert a keresetek nominális növekedése évről évre jelentős volt. A munkások és az alkalmazottak átlagkeresete az 1975. évi 3066 forintos havi átlagról — évenként 6,4 százalékkal növekedve — 1980-ban már 4150 forintra emelkedett. A számok a differenciálás mozgásterét jelzik, s e lehetőség ellenére mégis a nivelláció érvényesült. Eldönthetetlen a vita, hogy miért? A vállalatok a bér- szabályozásra. s az ehhez kapcsolódó számos — erősen adminisztratív színezetű — előírásra mutogatnak. A bérszabályozás megalkotói és kérlelhetetlen védelmezői pedig a vállalati magatartást hibáztatják, mondván: a vállalatoknál még azokat a differenciálási lehetőségeket sem használják ki, amikre egyébként lehetőséget ad a a szabályozás. Ez is igaz. Nem használják ki a vállalatok a differenciálási lehetőségeket, például azért sem, mert magukra vállalták az időről időre ismétlődő áremelések kis béremeléssel való kompenzálását. E gyakorlat eredményeként terjedt is az a felfogás, hogy „ha áremelés jön. akkor kijár a béremelés is”. Mindenkinek, különösebb feltétel (értsd: teljesítménykövetelmény) .nélkül csupán szociális megfontolásokból. Ha ez így megy tovább, lassan oda jutunk, hogy elvi állásfoglalást kell megfogalmazni: - a munkabér nem szociális járandóság. hanem a végzett munka mennyisége és minősége szerinti fizetség. S persze meg kellene teremteni egy ilyesfajta elmélet gyakorlati megvalósításának feltételeit. lévén hogy a teljesítmény szerinti bérezés mégiscsak alapvető tényezője az életszínvonal- politikának. V. Cs. A lászlófalvi Egyetértés Termelőszövetkezet párttaggyűlésén — amelyen részt vett Borbély Sándor, az MSZMP KB tagja, a munkásőrség országos parancsnoka — szólalt fel Törőcsik Béla, a közös gazdaság munkavédelmi, tűzrendésze« és újítási előadója. Nyíltan, egyszerű szavakkal summázta a tennivalókat, azt, hogy lezárult az az időszak, amikor csak beruházásokkal lehetett fejleszteni. Ma már a tartalékok feltárása a fontos, a saját erőket kell igénybe venni. Ez pedig a jobb munkaszervezésben, a Jprigádmozgaíom- ra való támaszkodásban,, az űjítómozgalom kibontakoztatásában gyökeredzik. Hasznosítani kell a tsz dolgozóinak, tagjainak elméleti, gyakorlati tudását, hogy továbbra is előrehaladhassanak. Törőcsik Béla munkásőr, a termelőszövetkezet törzsgárdájához tartozik. • Igényes vagyok magammal és másokkal szemben is. — Tizenöt évvel ezelőtt, 1967-ben ajánlottak a pártba — mondta. — Azt megelőzően a KISZ-ben tevékenykedtem. Sokfajta feladatot bíztak rám, voltaim színjátszó, könyvtáros; s ki tudná felsorolni. Egy év után a pártalapszervezet vezetősége javasolt a munkásőrségbe, s én szívesen vállaltam. Akkor munkacsapatvezetőként dolgozott, túl volt a katonaidőn, a hadseregben is megállta a helyét, hiszen megszerezte az Élenjáró katona és a műszaki mesteri címet. A pártalapszervezet jól választott, ugyanis Törőcsik Béla mindig érzékeny volt a közösségi gondok iránt, s nem tudott elmenni közömbösen a hibák, a nehézségek mellett. — A munkásőri szolgálat és a napi feladatok úgy érzem kiegészítik egymást, szorosan összefüggenek. A termelőszövetkezetben iszerzett <r tapasztalatok, 'az emberekkel való jó kapcsolatok nemcsak itt a közös gazdaságban hasznosulnak, de a munkásőrségnél is. Monr dánom sem kell, hogy a testület kollektiv szelleme, embersége, 'elvtársiassága is jelentős mértékben hatott rám, és munkámra is. A napi munka, az egyre iej- ■lődő technika, újabb és újabb követelmények elé állította Törőcsik 'Bélát. Nem elégedett meg a mezőgazdasági technikusi végzettséggel, megszerezte a középfokú tűzrendészeti képesítést és az év végén vizsgázik a munkavédelmi technikusi, tanfolyamon,, S,. ^ez még nem minden. A munka, a munkásőrségben . végzett: tevékenység, a tanulás mellett szocialista brigádtag, a községi tanács és a Hazafias Népfront közösségi bizottságának tagja. Példás családapának ismerik, s mikor gyermekeiről kérdezzük, felcsillan a szeme. — Az egyik lányom most fejezte be a nyolcadik általánost. A kisebbik ősszel megy a harmadikba. Sok mindent köszönhetek a termelőszövetkezetnek — váltott át hirtelen más témára —, szolgálati lakásban lakom, és sokat segítettek, hogy megszerezzem a különböző képesítéseimet. Beszélgetés közben egy fiatalember, -Kiss József, a közös gazdaság- általános elnökihelyettese lépett a szobába. Alkalom volt megkérdezni véleményét Törőcsik Béláról. —, Nagyon elégedettek vagyunk a munkájával. A termelőszövetkezetben nem történt jelentősebb' tűzeset, baleset, ami Bélának köszönhető, ugyanis nagyon alapos az oktatásban, az ellenőrzésben. Jelenleg biztonságtechnikai szemlére készülünk, ami igen nagy feladat, de jó az előkészítés. Nem tartom valószínűnek, hogy Törőcsik elvtárs eldicsekedett volna — nem az a típus —, hogy ő a Magyar—Szovjet Baráti Társaság ügyvezető elnöke... A munkásőrség? Nem zavarja feladatában, inkább segíti, s ez számunkra is nagyon fontos. —„ Nem veszem dicséretnek amit rólam mondtak — vette át a szót —, ugyanis nagyon igényes vagyok magammal, u munkámmal, a környezettel és másokkal szemben is. Csakis így lehet jól dolgozni, így teszek eleget kommunista és munkásőri becsületemnek. Ilyenné ■' szeretném nevelni gyermekeimet, s erre ösztönzőm munkatársaimat is. —s —r SZOCIALISTA BRIGÁDOK ÖNZETLEN SEGÍTSÉGE Három nap alatt felépítették a falat Helvécia, Lőwy dűlő 30. Takaros tanya, amelyet eperfák vesznek körbe. Itt él Szász Mihály bácsi, a Volán 9-es számú Vállalat 72 éves nyugdíjasa. Takaros tanya, írtuk két sorral feljebb, de két héttel ezelőtt inkább romhalmazhoz hasonlított. — Régi épület volt ez, van már vagy száz éves — kezdte el a történetet Szász Mihály. — Egyik reggel arra ébredtünk, hogy az épület egyik oldala kidőlt, leszakadt a mestergerenda, s a nádtető a földön volt. Beteg ember vagyok, feleségemnek akkor éppen el volt törve a lába, s bizony élkeseredtünk... A Volánnál dolgoztam 1962-től 79-ig, sőt még nyugdíjas koromban is. Rakodómunkás voltam, majd a gondnokságon tevékenykedtem ... Sokat beszélgettünk a feleségemmel, mit is tegyünk. Gondoltam egy nagyot, s levelet írtam a vállalatnak... A levél — kusza pár sor — segítséget kért, anyagit, hogy megvásárolhassák az épület falazásához szükséges téglákat, gerendákat, úgy gondolta, hogy az építőanyag' árát letörleszti a nyugdíjából. — A' pénz helyett Almási György, a szakszervezeti bizottság titkárhelyettese és Tóth János, a beruházási osztály vezetője jött ki hozzánk. Méricskéltek, számolgattak, , mondták, hogy kellene 2500 tégla, meg két gerenda, mész, cement. Gondoltam, kapok egy kis pénzt és valahogy majd felépítjük a falat. Más történt... Ami történt, kzt már Onódi Ernő, a Volán 9-es számú Vállalat Joó Mária épületkarbántartó szocialista brigádjának vezetője foglalta össze. — Almási Gyuri keresett meg a műhelyben, s elmondta, hogyan járt régi munkatársunk, Szász Miska bácsi, összehívtam a szocialista brigádok tagjait, a Petőfi Sándor és a Március 21. brigádban dolgozókat, s arra kértem őket, segítsük felépíteni az öreg házának falát... Tudja mi volt az érdekes? Nem arra válaszoltak, hogy vállalják, hanem azt kérdezték, mikor kezdünk hozzá? Kissé zavarban voltam, mert még az építőanyag sem állt rendelkezésünkre. Aztán beindítottuk a „verklit”. Vásároltunk 2500 bontástéglát, meszet, horoggerendákat, 3 mázsa cementet, s az anyagokat a vállalat által felajánlott tehergépkocsin szállítottuk ki a helyszínre. Másnap a műszak után Kovács György, Tóth Mihály, Buzsik Gyula kőművesek, Tamás Miklós, Sipka József villanyszerelők, Bálinth György, Gyulai Ferenc vízvezeték-szerelők és Mózér Ferenc asztalos és jómagam a vállalat mikrobuszával kimentünk a tanyához. Elszomorító látvány fogadta a brigádtagokat, de aztán neki- huzakodtak. Gépkocsiemelőkkel nyomták feljebb és feljebb a mestergerendát, a tetőt, s megkezdték az aláfalazást. Harminc- nyolcas falat kellett húzni, hogy megtartsa a tetőszerkezetet. Sötétedésig tartott a munka. Másnap és harmadnap is így ment, s kilencen 126 társadalmi munkaórát teljesítve, ibepucolva adták át az épületet1 Mihály bácsinak. 9 Szász Mihály bácsi. 9 Onódi Ernő brigádvezető. 9 Ünnepélyes kézfogás, az újraépített fai mellett. (Méhes! Éva felvételét) — Nem nézték az órát ezek a fiatalemberek — mondta Szász Mihály bácsi — étien, szomjan dolgoztak. Mondtam is a feleségemnek, másnapra főzzön nékik valami ennivalót... Az első nap az istennek sem akarták elfogadni az ételt, de nehéz, ez a munka, enni kell. Másnap aztán azt möndta nekik az asszony, ha már megfőzte a pörköltet — tele volt a 15 literes lábas —, egyék is meg, ne vesszen kárba... Ném kívántam én tőlük azt, hogy ingyen dolgozzanak, hozzák az anyagot... — Jó érzés volt segíteni a régi munkatárson, akivel évekig együtt dolgoztunk — vette át a szót Onódi Ernő. — Mihály bácsi igazán keményen dolgozott a vállalatnál, ennyit megérdemelt, de továbbra is gondoskodunk róla. A két idős ember — Mihály bácsi és felesége — személyesen és levélben is köszönetét mondott. Ottjártunkkor a házigazda egy példával adta tudtul, milyen érzés' volt, amikor segítettek rajtig. — Ügy éreztük magunkat, mint akik négy nap óta nem ettek, s egyszer csak jöttek valakik, akik kenyeret és vizet adtak. Ehhez úgy véljük nem kell külön magyarázat. Gémes Gábor Szövetkezeti tervek a következő öt évre A szakemberek véleménye szerint a tervkészítés a vezetői munkában az egyik legszebb, és egyben legnehezebb feladat. Különösen így van ez akkor, ha egy gazdaságnak a VI. ötéves tervprogramját kell elkészíteni. A számok mögé elképzelések kerülnek és vágyak is, hogy melyik ágazatot fejlesszék tovább, melyik eddig gazdaságosan dolgozó üzemág legyen még eredményesebb. A tervezés során mindig a lehetőségekből indulnak ki. Egy szövetkezet esetében a termőföld minősége adott, nagyjából megvannak a termelőberendezések is, nem utolsósorban várja a feladatot a dolgozók kisebb, nagyobb serege. Most már csak a lehetőségeket kell tartalommal megtölteni. A tervkészítés időszakában így volt ez Kecskeméten a Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben is. A programban szereplő számókról, elképzelésekről váltottunk szót dr. Tóth László termelési elnökhelyettessel és 0 a közös gazdaság pártvezetőségi * titkárával, Méhesi Zoltánnál. A VI. ötéves tervben a mező- gazdaságiban 12—15 százalékos termelésnövekedés a cél. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben összesen 17 százalékos termelés- növekedést irányoztak elő öt esztendőre. Dr. Tóth László véleménye szerint az elképzelésük, tervük megalapozott, reális. Hisz az öt főágazat, a két ágazat, a 64 önelszámoló egység a biztosítéka annak, hogy az egyenletes fejlődésnek ne legyen akadálya. Sokat beszélünk arról, hogy annak az üzemnek kevesebb a gondja, amelyik „két lábon áll”. Megfelelő mezőgazdasági termelés mellett magas színvonalú állat- tenyésztéssel is foglalkozik. Az elnökhelyettes úgy fogalmazott. az ő gazdaságuk nem két-, hanem százlábú. Egészen pontosan, hatvannégy. Annyi, ahány önelszámoló egységük van. A vezetés érzi a szerteágazó tevékenységből eredő gondokat. De ami nehézséget jelent, az egyúttal előnyt is ad. Lefagyott a szőlő? Kevesebbet fizetett a gabona, mint várták? Rátesznek egy lapáttal a motortekercselő Üzemiben, fokozzák a minőséget a gladióluSzhagyma válogatásánál, jobban' odafigyelnek a tehenészetben, s máris csökken a' kár. Méhesi Zoltán, a párttitkár azt mondja, nagy segítség számukra, hogy a közösben alkotói szabadság van. Negyvenhatan egyetemet, kilencvennyolcán középiskolát végeztek, s a sort gyarapítja a háromszázötven szak-, munkás-bizonyítványt szerzett dolgozó. Lapozgatva a tervprogramban kitűnik, hogy növelik egy árunövénynek, a lóbabnak a vetés- területét. Tavaly már szép sikereket értek el ennek az egyáltalán nem új növénynek a termesztésében. A közel 3 tonnás átlaggal fizető, fehérjedús növény jó áron teljes egészében exportra került. A kutatók évek óta „papolják”, hogy ennek a növénynek a termesztése nemcsak a népgazdaságnak lenne -fontos, hanem az üzemeknek is. A lóbab köztudottan nagyon jó elővetemény. S ebben a monokultúrás, ( vetésforgóban szegény világunkban a lucerna, a zöldborsó mellé bizony jól jön egy ilyen növény. Különösen akkor, ha az egy hektárra eső árbevétel meghaladja a 30 ezer forintot. Igaz, vízigényes kultúra, de ezen túl különösebb gondoskodást, ápolást nem igényel. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz már régen jó hírnevet szerzett a gyümölcstermesztésben. Ennek természetes velejárója, hogy a gépesített termesztés újabb telepítésekre ad lehetőséget. öt év alatt 12 hektáron szilva. 35 hektáron ribiszke, 20 hektáron cseresznye, valamint ugyanekkora területen birs- és körtecsemetét raknak le: Szól a program 30 hektár szőlő telepítéséről is. És ezzel egy- iddben 13 ezer hektár gyengén termő, rossz minőségű szőlő kivágásáról is. A vezetőkkel történt beszélgetés közben szóba jön a Ma- thiász Tsz-től örökölt szőlő sorsa is. Elterjedt Kadafalva határában, hogy amiről könnyű szívvel lemondtak a Magyar—Szovjet Tsz vezetői, mert korszerűsítésre alkalmatlannak ítélték a telepítést, abból most a szomszédos Alföld Szákszövetkezet magas terméshozamokkal ke-- csegtető ültetvényt formál. A felvetésre nem késik a válasz. A 30—40 millió forint évenkénti fejlesztési alapnak millió helye van. Az állattenyésztésben, a kisegítő üzemágakban, a növénytermesztésben. Felelősséggel kell dönteni, amikor beosztják a rendelkezésre, álló keretet. Ebben a tervciklusban a ka- dafalvi határ korszerűsítésére, elsősoriban gazdasági okok miatt nem kerülhetett sor. Ügy igazított'ki az elnökhelyettes, ha nem is könnyű szívvel, de száz októl vezérelve voltak kénytelenek lemondani arról a területről. At állattenyésztés erédríiényei idáig is jók voltak: A tehenészetben az egy tehénre eső tej- mennyiséget a mostani 4700 literről 5100 literre emelik. Ebben segítséget nyújt a tudatosan végzett hungarofríz-keresztezés is. Hisz a közös gazdaság feladata, hogy segítsen a város tej- ellátásában. A nagyüzemi gazdaságban a lótenyésztésben is sikereket értek el. A tudatos kiválasztás, keresztezés folytán az értékes sportlovak száma egyre növekszik. Eddig évente 26 csikót értékesítettek, a tervciklus végére ez a szám meghaladja a negyvenet. A tervben szerepel egy, a Széchenyivárosiban felépítendő ABC-áruház és vendéglátó egység is. A terület adott, a tervek is lassan elkészülnek. Mutatja magát a kérdés: Nem lenne célszerűbb a szűkre szabott beruházási lehetőséget az' alaptevékenység fejlesztésére felhasználni? — A jelenlegi gazdasági helyzetben a szabályozók diktálta feltételrendszerben' az eredményesség az egyik legfontosabb — mondja a párttitkár. — Márpedig ezekben a beruházásokban pénz van, viszonylag gyorsan visszatérülő és kamatozó pénz. S egy felelősséggel gazdálkodó szocialista nagyüzemben ez sem lehet mellékes szempont... Szabó Pál Miklós KISKUNFÉLEGYHÁZÁN A VASBOLTJÄBAN (Mozi mellett. Telefon: 165) BÁCSKA I. elektromos szivattyú REKLÁMÁRON 3790,— Ft helyett, 2600,— Ftért KAPHATÓ! Amíg a készlet tart!
