Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
4 • PETŐFI NÉPE % 1981. június 21. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Születésnap bűntettel Több hal, arcok a szövetkezetből _________________________________ % g**" Temerintől Kecskemétig Van egy régi, bölcs mondás, amely szerint minden baj forrása az emberi tudatlanság. S hamarabb vezérli a bűn útjára az ösztön azokat, akikben az indulat — gyakorta a szesz segítségével — rövid idő alatt képes felülkerekedni az értelmen. Kétségtelen, hogy ez utóbbi emberekhez tartozik Vígh István (Kecel, Csukás dűlő 154.) 45 éves férfi is, aki az általános iskolából mindössze két osztályt végzett, ötször volt büntetve, s ilyenképpen bizony több időt töltött a börtönben, mint az iskolában. Egész életvitelére az esetlegesség jellemző az „ahogy esik, úgy puffan” gondolkodásmód. Soha nem volt valamiféle terve, szándéka önmaga sorsának javítása, előbbrevitele érdekében, sodródott a véletlenekkel. A nagyobb baj azonban, hogy mások sem gyámolították, még amikor gyerekkorában lehetett és kellett volna. Így aztán megmaradt ház körüli segítőnek, majd napszámos lett. Januártól — immár rendes havi fizetésért és kosztért, szállásért — egy nyájat őrzött. Magánéletét, társkereső törekvéseit is az esetlegesség jellemezte. Megnősült, de még abban az évben — 1954-ben — el is vált. Tíz év múlva újra nősült, illetve jeletköaösségre lépett egy asz- szonnyal, de rövid idő múlva ez a kapcsolat is megszakadt. Egy gyermeke után két évig fizette a tartásdíjat, azután abbahagyta. Ezek a jellembeli fogyatékosságok persze más terülen is kiütköztek belőle. Mint említettük, ötször volt büntetve erőszakos nemi közösülés kísérlete, lopások és súlyos testi sértés miatt. Legutóbb egy születésnapi „ünnepségen” sodródott bűncselekménybe. Ez az.ünnepség 1979. december 12-én volt. Aznap reggel Vígh István elment N. Gy. Istvánná lakására. Az asszonyt négy éve ismerte, s az gyakran eljárt hozzá főzni, mosni, takarítani, de időnként éjszakára is ott maradt. Szó volt közöttük arról, hogy talán összeköltöznek, de erre nem került sor. Vigh István az említett napon is azért ment az .asszonyhoz, hogy megkérje, menjen el hozzá dolgozni. N. Gy, Istvánná ázóhba'n erre most nem vólt háj- 1 Jandó, mondván, hogy-a tartácshá- zán van elintézni valója. Valóban járt is a tanácsházán, de onnan kijövet találkozott J. A-néval, akinek születésnapja volt. A két asszony együtt ment J. A-né lakására, hogy ott ünnepelni fognak. Nem volt még dél, amikor Vigh István szintén megjelent a lakájon, s újra kérte N. Gy. István- nét, menjen vele. Az asszony most sem volt erre hajlandó. A háziasszony rászólt ä járkáló férfit a, hogy vagy üljön le, vagy pedig hagyja őket békén, és távozzon a lakásból. Vigh az utóbbit választotta, és elment. De hamarosan visszatért egy üveg borral, és két üveg sörrel. A sört ő maga itta meg, a borból megkínálta az asszonyokat, és az éppen ott tartózkodó V. Imrét is. Mikor elfogyott a bor — a kora délutáni órákban — a két férfi eltávozott, de hamarosan elment otthonról a kéj asszony is. Vigh István nem sokkal a két asszony után szintén a keceli kisvendéglőben kötött ki, s odaült az asszonyokhoz. Itt fejenként két-két üveg sört ittak, miközben Vígh István ajánlatot tett arra, hogy menjenek el hármasban az ő lakására. Erre azonban nem voltak hajlandók, hanem öt óra körül az asszonyok J. A-né lakására indultak, mert be akartak gyújtani otthon, hogy mire az ünnepelt élettársá megérkezik, meleg legyen a lakásban. Vigh István azonban makacsul követte őket. Már útközben vita és dulakodás támadt J. A-né és Vigh István között, amiént a férfi N. Gy. Istvánnét hívta a lakására. Végül is — noha csak időlegesen — sikerült lerázniuk a kellemetlen udvarlót, és hazaértek. J. A-né azonnal magához vett egy baltát, és elindult a kamrába, hogy gyűjtést vágjon. Társa, N. Gy. Istvánná pedig a folyosón állt, a konyhaajtó előtt. Ekkor érkezett meg a lerázhatatlan Vígh István, aki kerékpárjára támaszkodva imbolygott az udvaron a folyosó íelé. J. A-né amikor meglátta, nem éppen örvendezve jegyezte meg: már megint itt van. Éltkor a férfi odalépett hozzá, kicsavarta a kezéből a baltát, de J. A-né beugrott a konyhába, és magára zárta az ajtót.’ Így kívül rekedt N. Gy. Istvánná, mintegy kiszolgáltatva a baltás embernek. Vigh, azonnal erősnek érezte magát á balta birtokában, s azonnal szidalmazni "kezdte a kintrekedt asszonyt, és a balta élével egy íitést mért á hátára. Említettük, hogy december közepén történt ez, és az asszonyon egy bundaszerű télikabát, alatta kiskosztűmkabát volt, így a balta éle csupán egy kis, vérző karcolást ejtett a bőrén. A hátára mért ütés utáni pillanatban N. Gy. Istvánná szembe fordult támadójával, aki újabb ülést mért rá, ezúttal a fejére, közepes erővel. Az asszonynak itt is szerencséje volt, mert a feje duplára hajtott, vastag kendővel volt bekötve, így a hajás fejbőrön csupán egy öt centiméter hosszú vágott seb keletkezett. Igaz, az ütéstől megszédült, és hanyatt esett, neki a konyhai bejárati ajtónak, s kitörte az üveget. Vigh István pedig a baltával együtt eltávozott a helyszínről. Ekkor nyitotta ki az ajtót a bentrekedt asszony, és társát bevonszolta, majd orvoshoz vitte, aki mentővel kórházba szállíttatta. Másnap reggel azonban — saját felelősségére — kiengedték. „Nem a vádlott szándékán múlott, hogy. életveszélyes,, sérülés rfértpTÍftr léire, ©''min'dént megtett a súlyosabb eredmény létrehozására ... A vádlott elmebetegségben, tudatzavarban nem szenved, ugyanakkor gyengeelméjűség áll fenn nála, ami párosul az alkohol okozta szellemi leépüléssel és elbutuláosal” — olvashatjuk a bírósági ítélet indoklásában. S bizony, érdemes itt megjegyezni, hogy gyakori az effajta szakértői megállapítás, nevezetesen az alkohol okozta szellemi leépülés és elbutulás... A megyei bíróság Vigh Istvánt bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében, és azért háromévi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, s ugyancsak három esztendőre eltiltotta a közügyekben való részvételtől •Egyben elrendelte a büntetőtanács a vádlott kényszergyógyítását is, mivel cselekményét ital hatása alatt követte el, egyébként is alkoholista. A büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményként vette figyelembe a bíróság, hogy Yigh István többszörösen büntetett előéletű, mostani cselekményét ital hatása alatt követte el, is hogy az élet elleni bűntettek a megye területén eléggé gyakoriak. Enyhítő tényező volt viszont, hogy cselekménye következményeinek felismerésében közepet; fokban korlátozott volt. Az ítélet még nem jogerős. G. S. JOBBKORMÁNYOS AUTÓBUSZ • Újabb típussal gyarapodott az Ikarus autóbuszcsalád. A közelmúltban készült el a székesfehérvári gyár történetében elsőként legyártott Ikarus 258 típusú jobbkormányos autóbusz. A tizenegy méter hosszú, több mint kétszáz lóerős jármű utastere légkondicionált, és minden tekintetben az utasok kényelmét szolgálja. Az új autóbusz az afrikai kontinensen öregbíti hazánk jó hírét. (MTI-fotó) Bercsényi József Kecskeméten él családjával. Néhány esztendő óta nyugdíjas, ám azóta sem rest dolgozni. Aki évtizedeken át a szövetkezeti mozgalomban tevékenykedett, az nem tagadja meg eddigi pályafutását, önmagát: ma is az egyik kecskeméti szakszövetkezet alkalmazottja. Amikor beszélgettünk vele életéről, munkájáról, már hosszabb ideje betegeskedett. De ez nem akadályozta őt abban, hogy őszinte szavakkal elénk tárja egész eddigi életét. Az idén a korábbi éveknél bőségesebb halhozamra számítanak a halászati szövetkezetek, gazdaságok. A termelői érdekeltség növekedése nyomán ismét gazdaságos ágazattá vált a halászat. A kedvező piaci lehetőségek kihasználására mindenütt növelik a termelés színvonalát, időben rendelik meg a tenyész- anyagot, tervszerűbbé vált a takarmányozás, fokozott gonddal látják el a halegészségügyi feladatokat. Mindezek eredményeként becslések szerint a szeptemberben kezdődő szezonban a tavalyinál mintegy 15 százalékkal több halat foghatnak ki a tavakból, ami három-négyezer tonna többletet jelent. Néhány ’gazdaságban nagyarányú fejlesztést valósítanak meg a haltartás további növelésére. Erre azért is szükség van, mert az elmúlt években gyakran elhanyagolták a halastavakat, sok közülük feliszaposodott, leromlottak a gátak, visszaestek a hozamok. A helyzet javítására jelenleg a többi között a Hortobágyi és a Dalmandi Állami Gazdaság a tavak rekonstrukcióját végzi, mélyítik a medret, megerősítik a gátakat. Máshol — mint Biharugrán, Nagyhörcsök- Pusztán, Szegeden — az idén már korszerűsített tavakban tartják a halat, gépesítették a lehalászást. Ezeken a helyeken a halastórendszert úgynevezett halággyal kötötték össze, ide úsztatják a piacra kerülő állományt, s a hagyományos háló helyett gépi terelő — óriás fémfésű — hajtja a kiemelőhöz a pontyot. A haltartás korszerűsítésére, az élővizek jobb kihasználására több új megoldást is kipróbálnak. A szigetszentmiklósi Szigetfő Tsz ketreces haltartással kísérletezik, elhagyott bányatavon harcsát, pontyot hizlalnak ily módon. Amennyiben a ket- ' réces haltartás beválik, országos program indul a kavicsbányatavak halászati hasznosítására. Más helyeken, mint például az alcsi-szigeti Holt-Tisza-ágban növényevő halak — amur, busa — telepítésével próbálkoznak, biz- ggtató sjkaijrglj-r 3§ megkezdődött a geotermikus vizek bekapcsolása is á'halászat további föllendítésébe, Tukán és Szentes környékén a természetes meleg vizekben angolnát nevelnek. A haltermelés mintegy 50 százaléka exportra kerül. Igen keresett a magyar édesvízi hal a külpiacon, elsősorban NSZK-be- li, olasz és osztrák cégek vásárolják. (MTI) Az Újvidék melletti Temerin- ben született, 1918 januárjában, kisparaszti szülők gyermekeként. Nyolcán voltak testvérek, ő volt a legkisebbik. Őrizte a baromfit, seperte az udvart, tehenet legeltetett: élte a vidéki parasztgyerekek megszokott életét. Azazhogy ... — Nekem nehezebb volt, mint sok más fiatalnak — mondja eltűnődve —, hiszen a nemzetiségi összetételű társadalmi közegben csak az anyanyelvet tudtam, csak magyarul beszéltem. Újvidéken nem volt magyar középiskola, s ez bizony gondot okozott sokunknak. Gondolhatja, ötvenöt magyar diák közül csupán ketten tudtunk leérettségizni, s ezt nem dicsekvésből mondom. — Egyéb probléma is adódott a származásukból bizonyára. — Akadt elég. Volt amikor csendőrpofonok adták tudtunkra, hogy nemzetiségileg hová tartozunk. Sok szempontból roppant nehéz időszak volt az akkori, miután az úgynevezett „történelmi Magyarország” felbomlott, s az erkölcsi értékek átértékelődtek. Magyarnak lenni egyet jelentett a kapitalista Jugoszláviában a hátrányos élettel. — Megtanult szerb-horvátul beszélni? — Nem is lehetett volna más választásom, ha boldogulni akartam ... De mégsem ez a fontos; hanem az, hogy így érzésem szerint több lettem. — A szülei akarták, hogy tovább tanuljon? — Igen, nagyon is. Szerették volna, iha a fiuk diplomás ember lesz. Akkor az nagy szó. volt arh! Hát elég az eléghez, hogy tanultam veszettül, s közben dolgoztam fs. Később elvégeztem — 1939-ben — egy közigazgatási tanfolyamot, jegyzői oklevelet szereztem. Akkor együtt dolgoztam a hírhedt szarajevói merénylő rokonával, Princip Dusánnal. — S azután? — Bevonultattak katonának, 1940-ben. Ekkor mellesleg az állt a papírjaimon, hogy „kommunistagyanús”. Később olasz hadifogságban sínylődtem. Szenvedtünk társaimmal együtt a hőségtől meg az éhségtől. Persze én feltaláltam magam: megszöktem a fogságból. Otthon, Te- merinben számtiszt lettem, s ezt csináltam 1944-ig. Majd ezt követte Kölpényben az az időszak, amikor mint segédjegyző dolgoztam. Közben — nehéz, kemény idők voltak akkor! —, kapcsolatba kerültem a környék partizánjaival. Láttam akkoriban a vidékünkön elvonuló munkaszolgálatosokat, s később tudtam meg: Radnóti Miklós is köztük volt. Erre sokszor, nagyon sokszor visszagondolok azóta is .., — Mi történt később? — A szüleimmel együtt Szegedre menekültünk. Majd mentünk tovább, miközben az egyik állomásunk éppen Kecskemét volt. A szüleim, a feleségem és a gyerek: együttesen bizony nagy felelősséget rótt rám. Feleltem értük. Meghúzódtunk egy tanyán a Szarkásban. Néhány nap múlva elvittek bennünket a nyilasok ... Méghozzá külön-kü- lön hurcoltak el minket... Egymásról egy ideig semmit sem tudtunk ... Nyolc hónapon keresztül azt sem tudtam az enyéimről, hogy élnek, halnak-e? — Mikor került Hartára? — 1945-ben, a szüleimmel együtt... — S a felesége, gyereke? — Keresni kezdtem őket. Legalább háromezer kilométert gyalogoltam, amikor kutattam utánuk ... Nehéz lenne elmondani mindazt, amit közben éreztem, gondoltam... — Ügy tudom, hogy miután meglelte a családját, keményén ■munkához-látótér * Jgen.^^VIint-jíiz ottani föld- igénylő bizottság tagja, elég sokat kellett dolgoznom. Regényt lehetne írni az akkori időkről, azokról a harcos és' kemény, nehéz napokról. Felosztottuk a birtokokat, s közben egymás örömének örültünk. — Megszerette Hartát? — Gyökeret eresztettem ott. Életemnek talán legszebb, legérdekesebb szakasza következett ezután. Dolgoztam a nemzeti bizottságban, alapító tagja volta® a helybeli földműves szövetkézéinek. Később beléptem a pártba is. — Mikor került Kecskemétre? — 1957-ben lettem revizor a MESZÖV-ben, majd főellenőr, s később osztály- majd főosztályvezető. — Engedjen meg egy személyes élményen alapuló közbevetéstt én önt úgy ismertem meg, mint akitől enyhén szólva, nein idegen a politika és a kultúra, a művelődés. — Így van. Méghozá azért, meít a szövetkezetpolitikai főosztályt vezettem. Persze, nem csupán ezért... — Később hogyan alakult az élete, munkája? — Dolgoztam különféle beosztásokban nyugdíjazásomig, 1975-ig. Közben a bánat sem hagyott el: meghalt az első feleségem. A második, a mostani: Rózsa nagyszerű társam, segítőin. Három fiúgyermeket közben’ felneveltem; büszke lehetek rájuk ... Az is vagyok ... — Ügy tudom, aktívan dolgozik ma is. — Nem számítva e mostani betegségemet, igennel válaszolhatok. Belső ellenőr vagyok az Alföldi Szakszövetkezetben. Remekül érzem magam. * * • .. Találkozásunk- •után - megkértem Domokos, Zóltint, a ' szak- szövetkezet elnökét: mondjon véleményt Bercsényi Józsefről. Ezt mondta: — Ittléte óta a vagyonvédelem a követelményeknek és az elvárásoknak jobban megfelel. Mindenkor segítette, segíti a szövetkezet politikai, szervezési te,- vékenységét. Jelenleg bizony jócskán megérezzük, hogy beteg. Tekintélye van a dolgozók előtt, szeretik az emberek. Varga Mihály. SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (22.) A színpadon két ifjúgárdista állítja be a mikrofonállványt. s a lecsapódó korong egy mellettük álldogáló rendőr sapkájára zuhan, pon- pontosabban a sildjére, s olyan szerencsétlenül üti le a sapkáját, hogy az nem esik le, hanem valamiképpen rászorul a rendőr arcára. Az áldozat ettől a váratlan támadástól teljesen megzavarodik, nem érti, hogy inni történt vele, s kétségbeesett komikus mozdulatokkal két kézzel cibálja le arcáról a tányérsapkát. E rendkívüli műsor láttán harsány és gúnyos nevetés hullámzik végig a sötét parkban éppen elhelyezkedő tömegen. A főszereplő ettől' még jobban megzavarodik, és amikor végre megszabadul álarcától, dühösen ugrik a mikrofon elé. „Felszólítom az angyalföldi ifjúsági napok megnyitóünnepségét — harsogják körben a hangszórók —, hogy a rendbontó és fegyelmezetlen tevékenységtől messzemenően tartózkodjon!” Ettől a felszólítástól aztán elszabadul a.pokol. A közönség vad .hahotában tör ki, s a következő pillanatban imár tízesével, húszasával röppennek föl, majd kiszámíthatatlanul csapódnak á tömeg közé a fáklyák visszafogó tányér- ‘ jai. Jó ideig eltart, amíg sikerül lehűteni az ifjúságot, és összeszedni a korongokat. A rendezők úgy vélik, hogy ha elkezdik a műsort, a tömeg abbahagyja ezt az átkozott dobálódzást, s ezért meg is jelenik a dobogón egy hosszú fehér ruhás lány és szavalni kezd. Garai Gábor Hazám című versét mondja, nagy elszántsággal, s egyre elkeseredettebben, mert szemlátomást senki sem figyel rá, s hiába vakítja el a reflektorfény, ezt azért ő is látja, vagy érzi. Hősiesen végigmondja a verset, végül már a sírással küszködve, azutáp mégis meghajol, s igyekszik nyugodt, egyenletes lépésekkel elhagyni a színpadot. Utána a KISZ-titkár lép a mikrofon elé. Zakója zsebéből néhány papírlapot húz elő, s arról olvasva üdvözli a jelenlevőket, és megnyitja a tíznapos rendezvénysorozatot. Rövid beszéde tele van mozgalmi zsargonnal, előre gyártott beszédfordulattal, az újságokból ismert politikai jópofáskodáS- sal. Olyan ismérős ez a szöveg, hogy amikor elkezd egy mondatot, a közönség közül néhányan sza- valókóru&t alkotva a szónokkal együtt fejezik be, együtt mondják az utolsó szavakat. Végre bejelentik az est fénypontját; a folk-beat együttes műsora következik! A tömeg felsi- kolt, fütyül, éljenez, miközben a zenekar tagjai kipakolják a hangszereiket. A zenészek testre feszülő, csillogó ingekben vannak, a nyakukban vékony bőrszíjakon mindenféle vacakok lógnak, az egyik szakállas figura bal fülcimpáján nagy aranykarikát visel. Az énékes pipiskedő, gyanús mozdulatokkal megy a mikrofonhoz, s Valam| furcsa, idegenes hangsúly- lyal, elhúzva és felkunkorítva'a iszavak végét, beleüvölt. — Sziatook, fiúúk, lánnyook! Eljöttüünk, hozzátook, isméét! A tömeg őrjöng, fütyül, sokan fölemelve a karjukat, fejük fölött tapsolni kezdenek. Az énekes idegesítő hangsúlyaival ugyancsak idegesítő hermafroditahangján be. jelenti első számukat, „mindnyájatok kedvencét, amit már any- nyira vártok, amiért ide is. elzarándokoltatok velünk: Szink jü dat never, máj lav boj!” A zene elkezdődik, a a gyanús mozgású énekes leemelve állványáról a mikrofont, valami föl- is mérhetetlen idegen nyelven üvöltözni kezd. Az angyalföldi, és valószínűleg nemcsak angyalföldi ifjúság behunyt szemmel tap’soí, miközben felsőtestüket elóre-hátra lökdösik. Mások csoportokba verődve szorosan egymás mellett állnak, s karjukat lefelé tartva, ökölbeszorított kézzel rázkódnak a zene ütemére. Arcukról már patakokban folyik az izzadság, áporodatt testszag csapja meg a gyanútlan kíváncsiskodókat. —. Nézze már, mit csinálnak ezek, szomszéd úr? — kérdezi az IM-es Trabantos, Ábrahám Istvántól, aki csak most jött le a fiával, hogy megnézzék az utcabált, s ott ágaskodik az IM-es háta mögött. — A fene tudja, talán táncolnak. — Táncolnak?! Hát ez tánc?! Ide figyeljen, szomszéd úr, nem homokosok ezek? — A fene tudja, hallja! Én már nem igazodok ki rajtuk. Csak nehogy még majd kötelező legyen! — Kötelező?! Micsoda? — Hát a buzeránsság! 73 FÉL NYOLC ELŐTT néhány perccel az orvosnő lakásában megszólal a telefon. Az IL-es Simca tulajdonosa éppen a konyhában van; a Tv-Macit meghallgatva, a híradóig, amíg az esti tbr- nagyakorlatokat közvetítik, a doktornő a kisfiával vacsorázik. Pontosabban a fiát vacsoráztatja. A gyerek vékonypénzű, rosszevő fiúcska, mellette kell ülni, hogy egyen valamit. A nagyszobában eközben csörög a telefon. Erre ő gyorsan befejezi a megkezdett mozdulatot: a kakaós bogiét leteszi a kisfiú elé, már álló helyzetben megsimítja szőkés-bama erős szálú haját: — egyél szépen, mindjárt jövök —, és két köny- nyed, ugrásszerű lépéssel odamegy a telefonhoz. — Halló, tessék, Endrődi doktor! — szól bele a kagylóba, csaknem férfiasán határozott, s ugyanakkor valami bátorítóan^ vidám, csengő hangon, — „Csengő hangon” — ez a sablonos kifejezés jut eszébé a férfinak is a vonal túlisó végén, akit első pillanatban meg is lep ez a csengés. Persze isten tudja, hogy miért, hiszen még soha nem beszélt telefonon a doktornővel, csak valahogy nem így képtelte el a hangját. De hát az ii> igaz; hogy ha rákérdeznének, hogy: hát akkor milyennek képzelte? — erre se tudna válaszolni. — Szervusz! — hallatszik a telefonban egy rekedtes baritön- hang, majd szabályos bemutatkozás. A bemutatkozás egy kicsit sután hangzik, ezt a férfi is érzi -— talán mert fölösleges is, hiszen nem egészen ismeretlenül telefonál, már kétszer találkoztak Ugyanakkor meg beképzeltségnek is tűnhet, ha elvárja, hogy ebből a „szervu«z”-ból is felismerje a hangját. Ám a doktornő számára teljesen fölösleges volt, azonnal tudta (vagy inkább érezte?), hogy ki van a vonal túlsó végén, hiszen voltaképpen harmadik napja várja ezt a telefont. Arra azonban mégis jó, hogy megérezze,’'1 a másik is izgul, s ettől egyszeriben ő kerül fölénvbe. (Folytatása '<vetkezik | I
