Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-17 / 140. szám
4 0 PETŐFI NÉPE • 1981. június 17. A PÉLDA EREJÉVEL Párttagok lesznek A hatékonyság.- a minőség a pártmunkától sem Idegen fogalmak. A pártélet belső tartalékai pedig — hasonlóan az élet más területeihez — elsősorban a szubjektív tényezők, az emberi képességek jobb hasznosításában rejlenek. Ezért a párttagság létszáma, összetétele mindig fontos politikai tényező. Egyre inkább meghatározó jelentőségű, bogy milyen a tagság politikai szilárdsága, műveltsége, aktivitása, példamutatása, milyen hatást vált ki a munka- és lakóhelyi környezetben. Mindez nem független a pártépítési, fölkészítő-nevelő tevékenységtől. A legjobbakat tömöríti Az értékelő és további feladatokat kijelölő fórumok fontosságának megfelelően foglalkoztak a kérdéssel. A megyei pártértekezlet kiemelte: „tervszerű pártépítő munkával tovább kell javítani a párttagság társadalmi összetételét.” Minőségi követelményt fogalmazott meg a XII. kongresszus határozata: „Pártunk erejének egyik nagy forrása, hogy soraiban tömöríti a társadalom különböző nemzedékeinek. legjobbjait.” A célkitűzések eredményesen valósulnak meg Bács-Kiskun megyében. A pártszervek és -szervezetek döntő többsége felelősséggel, folyamatosan és következetesen végzi a munkáját. Valamennyi mozzanatában növekedett a nevelés, felkészítés tudatossága, erősödött a tervszerűsége. A munkában élenjáró, magatartásukkal elismerést kiváltó jelentkezőkkel gyarapodtak az MSZMP sorai. Ezt tekintjük a párttaggá nevelés alapvető hatékonysági fokmérőjének. A feltételek kedvezőek: a társadalmi viszonyok szocialista jellegének erősödése, a marxista— leninista eszmék növekvő befolyása, a megye sokoldalú fejlődése fokozta a párt iránti bizalmat, a közügyek iránti érdeklődést a dolgozók széles körében. A taglétszám egészségesen fejlődik. Bács-Kiskunban nem kevesebben, mint ezerötszázan léptek a kommunisták soraiba a XII. kongresszus óta. A felvettek fele munkás. Megyénkre jellemző, hogy a munkásosztály mellett jelentős a szövetkezeti parasztság szerepe a termelésben és a társadalmi-politikai életben. Ezt a körülményt szem előtt tartva, megfelelő számban kerültek a pártba mezőgazdasági dolgozók is. A munkásokon és a szövetkezeti parasztokon kívül elsősorban értelmiségiekkel és szellemi fog- lalkozásúakkal egészült ki a párttagság : műszakiakkal, agrár- szakemberekkel és pedagógusokkal, de nem hiányoznak az államigazgatás, az igazság- és egészségügy képviselői sem. A nők politikai, közéleti tevékenységének fejlődését, ugyanakkor az MSZMP vonzásának erősödését jelzi, hogy az új párttagok több mint egyharmada lány és asz- szony. Lenin igaza A korösszetételt vizsgálva, egészen nyilvánvaló a különböző nemzedékek forradalmi egysége. Pártunk mindig nagy bizalommal fordult a fiatalokhoz, jórészt az ifjúságban kereste és keresi az utánpótlást. A klasszikus tanítások között emlékezetesek Lenin sorai az egyik, 1905-ben Pé- tervárra• címzett leveléből: „Fiatal erők kellenek. Szélesebb körben és bátrabban ... kell toborozni az ifjúságot... A pártszervezetek háromszor annyi fiatalt vegyenek fel, menjenek a fiatalok közé”. Mennyire igaza .van ma is! A Kommunista Ifjúsági Szövetség alapvető hivatása, hogy kommunistává formálja a tagjait, s ennek az sem mond ellent, hogy a fiatalok egy része a későbbiek során sem lesz tagja a pártnak. A legtöbb helyen jól értik ezt megyénk KlSZ-szerveze- tei, s több vonatkozásban elismerésre, méltó az alapszervezetek nevelőmunkája. Az újonnan felvettek 60 százaléka került ki a ICISZ-korosztály- ból az elmúlt másfél évben, több mint háromnegyed részük tagja a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. A tudatos felkészítő, nevelő munkát minősíti: csaknem minden esetben a KlSZ-alap- szervezet volt az egyik ajánló, és ezeket az ifjúkommunistákat a pártszervezetek is alkalmasnak találják a korábbinál nagyobb feladatokra. De a kedvező tapasztalatokkal együtt gondok is jelentkeznek. Kevés a pártba felvett 25 év alatti fiatal, és a jelenleginél érzékelhetőbb politikai befolyásra van szükség a mezőgazdasági foglal- koztatottságúak körében. Felelősség az utánpótlásért Számottevően hozzájárult a párttaggá nevelés munkájához, a — jogok és kötelességek — megismeréséhez a konzulensi gyakorlat megerősödése. A jelöltek még a felkészítés idején megismerkedtek a marxista—leninista párt alapvető eszméivel, céljai-' val, a szervezeti szabályzattal, a párt programjával. Sikerült ket- «téválasztani és pontosítani a konzulens és az ajánló szerepét, ami a felelősség növekedéséhez vezetett, tartalmasabbá váltak az eszmecserék. Örvendetes, hogy — különösen az idősebb, tapasztaltabb elvtársak — mind gyakrabban térnek ki a helyi politikai kérdésekre. A párt vezető szerepének helyi érvényesítése, a politika helyi alakítása ily módon érthetőbb, megvalósítható feladattá válik a jelentkezők számára is. Még tovább emelné a munka színvonalát, ha a konzulensek és az ajánlók jobban összehangolnák a munkájukat, menet közben egyeztetnék a véleményüket. A jövőben a felkészítéssel foglalkozók számának növelésével is javítani kell a párttaggá nevelést. Az újonnan jelentkezők döntő többsége már a szocialista rendszerünkben született, többnyire szocialisita hatások érték őket. Azonbain azzal is számolnunk kell, hogy nem élték át a párt történelmi harcait, az osztályharc emberpróbáló fordulatait. Nincsenek -ilyen élményeik. Sajátos helyzetükből adódóan kritikusabban értékelik a társadalmunkat, érzékenyebben reagálnak az ellentmondásokra. így a pártról alkotott véleményük is kritikusabb, s azt alapvetően a közvetlen környezetükben dolgo- - zó pártszervezetek, kommunisták munkája határozza meg. Éppen ezért a -helyi - feladatok sikeres megoldásával, a párttagok személyes példamutatásával, a párt- élet nyitottabbá tételével, közvetlen, kölcsönös eszmecserékkel is elő kell segíteni a párthoz való közeledést. Igen gyakori kérdés, hogy kinek a dolga a párttaggá nevelés, vajon lehetséges-e valamilyen munkamegosztás? Az a valóság, hogy az MSZMP az osztatlan 'felelősséget, valameny- nyiünk személyes feladatvállalásának, példamutatásának a szükségességét hangsúlyozza, ami természetesen nem menti fel a (tömegszervezetekben, szocialista brigádokban, munkahelyi -közösségekben dolgozó kommunistákat a hatványozott felelősségük, az eddiginél is céltudatosabb tevékenységük alól. Különösen fontos ez a KISZ-szervezetekben és a szakszervezeti mozgalomban. A kommunista nevelés, immár magasabb minőségi színvonalon, a párton belül folytatódik. A tartalmi feladatok mellett nagy szerepet kap az új emberi, elvtársi kapcsolatok kiépítése, a szervezeti életbe való bekapcsolódás. Elsősorban a pártcsoportok képesek arra, hogy barátságos, bensőséges jellegükkel olyan légkört teremtsenek, amely hozzátartozik az eredményes munkához, az alkotó kedv kibontakoztatásához. A létszám és összetétel alakítását a XII. kongresszus és az arra épülő megyei határozatok alapján folytatjuk a jövőben is: ez alapvető biztosítéka a párttagságon belüli arányok egészséges fejlődésének, Hegedűs István a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője A mezőgazdasági üzemek keresetszabályozásának időszerű kérdései A Petőfi Népe március 31-i számában megjelent Bértömeg Nvagy bérszínvonal című interjúban Kiskunfélegyháza egyik termelőszövetkezetének szakvezetője fejtette ki a véleményét ebben a témakörben. Arra a kérdésre, hogy a bértömeg- vagy a bérszínvonal-szabályozás szolgálja-e jobban a népgazdasági és az üzemi célokat, nem egyszerű a válasz. Elsőként a kézimunka-igényes ágazatokat kell megemlíteni, mivel ezek a bértömeg-szabályozásnál .fekete bárányokká" válnának. A bérszínvonal-növelés módja ugyanis a munkaerő és a munkabér csökkentése lenne. A megoldás talán a gépesítés, de tudjuk, hogy a munkaerő ilyen módon való helyettesítése általában növeli a költségeket. Arra a kérdésre sem tudunk válaszolni, hogy mi lenne a népgazdaság szempontjából lényeges üzemi fejlesztéssel, amelyhez a munkaerő növelésé szükséges. A jelenlegi keresetszabályozás Időszerűnek ítélt néhány kérdésére szeretnénk éppen ezért a figyelmet felhívni. Átlagbér és differenciált bérezés A mezőgazdasági üzemekben lényegében a bérszínvonal-szabályozás érvényesül. A bérszínvonal éves, vagy havi, egy főre számított munkabért jelent. Ez üzemi ■átlag, vagyis ágazatonként, telepenként és személyek szerint is függ a végzett múnka mennyiségétől, minőségétől, valamint a munkakörülményektől. Az átlagbér sokszínűséget takar. Az egyes ágazatok, tevékenységek, üzemen belüli fejlesztése vagy éppen visz- szafejlesztése hatással van a mun. kaszervezetre, a bérezés módjára, mértékére, így az egyének és a termelési egységek bérszínvonalára is.. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gazdaság tárgyévi bérfejlesztését nem egyenlő mértékben kell megkapniok a különböző ágazatoknak, és az egyes dolgozóknak, hanem az előbbi szempontok szerint differenciáltan, a munka mennyiségével és minőségével, arányosan. A keresetszabályozás rendszere lehetővé teszi, hogy az éves bérnövekmény ne azonos mértékű növekedést jelentsen mindenki számára, hanem a gazdaság termelési és fejlesztési tevékenységének eredményességét legjobban szolgáló módon osszák szét. A tapasztalatok szerint, az .üzemek nagyobb része keveset foglalkozik az éves bérnövekmény ilyen szempontok szerinti szétosztásával, az üzemi tervvel összhangba hozott megtervezésével, végrehajtásával. A gyakorlatban ezért nem érvényesül a bérszínvonal-szabályozás olyan mértékű ösztönző hatása, mint amilyent a jogszabályi rendszere lehetővé tenne. Tiszta átlagbér-szabályozás ? A mezőgazdaságban nem beszélhetünk tiszta átlagbér-szabá- lyozásról, mivel a keresetszabályozás rendszere több támogatási elemet is tartalmaz. így a kézimunka-igényes ágazatokban — a zöldség- és bogyós gyümölcstermelésben, a gyümölcs- és szőlő- telepítésben —, a bérszínvonalnövekedés adómentes. A háztáji gazdaságokba kihelyezett nagyüzemi állatállomány gondozásának munkadíja szintén adómentes. Az egész évben más ágazatokban foglalkoztattak (részvételével megszervezett alma- körte- és őszibarack-betakarítás munkadíja nem számít be az adóalapba. Az új termelőberuházások — állatférőhelyek, keverőüzemek, traktorok és önjáró betakarító gépek stb. — üzembe helyezésével meghatározott kedvezmény jár a többletmunkadíjak adómentesítésére. Ezeknek a kedvezményeknek az igénybevétele az említett problémák megoldására megnyugtatóan alkalmas. Ezért is érthetetlen, hogy a mezőgazdasági üzemek nem eléggé ismerik, és több esetben nem is' veszik igénybe. Racionális létszám- és bérgazdálkodás A keresetszabályozós külön kedvezménnyel segíti a racio0 Az új termelő beruházások, állatférőhelyek, traktorok, üzembe helyezésével járó többletmunkadíjak adómentesítésére kedvezmény jár. Képünkön a tabdi Szőlőskert Tsz kiegészítő tevékenységének egyik részlege. (Straszer András felvétele) nális létszám- és bérgazdálkodást. A mezőgazdasági üzem, amely az előző évi bértömegen belül gazdálkodik, a jogszabályi növekedés felett adómentesen, további 3 százalékkal emelheti bérszínvonalát. Ez a. kedvezmény nem a létszám minden áron való megtartására ösztönöz, hanem a felszabadítható munkaerő átirányítására, az előző évi bértömegen belüli- gazdálkodásra. A munkahelyen megmaradt létszám nagyobb fajlagos teljesítményét előmozdító foglalkoztatása következtében megemelkedett bérre fedezetet nyújt a fent említett 3 százalékos többletbérszínvonal-növelési lehetőség. A bértömegen belüli gazdálkodás ilyen támogatása ösztönzi az üzemeket arra is, hogy az egyes munkákat jól készítsék elő, gondosan szervezzék, mivel ellenkező esetben az el nem végzett munka után is bért kell fizetniük. Ez pedig úgy növeli a bértömeget, hogy nincs mögötte valóságos munkateljesítmény. Dr. Fekete Ferenc pénzügyminisztériumi osztályvezető (Folytatjuk.) Mire való az ígéret? 1 Lapunk tavaly október 1-i számában foglalkoztunk először a félegyházi Petőfi-lakótelepen és annak környékén élő .több száz család panaszával, nevezetesen, hogy az ottani- „Kiskunfélegyházi gépállomás” elnevezésű vasúti megállóhélyen nincs fedett váróterem, következésképp az utasok nap mint nap kénytelenek elviselni az időjárás okozta kellemetlenségeket. E sorainkra a szegedi vasútigazgató, Lovász Lázár válaszolt levélben, melynek lényegét október 29-én közöltük le. Eszerint célszerű lenne, ha a város'e térsége és a központi vasútállomás között autóbuszok szállítanák az utasokat, ettől függetlenül megvizsgálja az igazgatóság annak lehetőségét, hogyan lehet kialakítani 1981-ben — mintegy 15—20 ezer forint ráferdítás- sal — a kért várót. Nos, az érdekeltek azóta árgus szemekkel figyelték, mikor történik valami a megállóban, ám hiába. Űjra a tanácstagjukhoz, Kovács Sándorhoz fordultak tehát — korábbi írásunk is az ő bejelentése nyomán született —, aki az ügyet a városi tanácstitkárhoz, ő pedig a Szegedi Vasútigazgatósághoz továbbította. Innen, pontosabban a tervgazdasági és műszaki fejlesztési osztályról röviddel ezelőtt érkezett meg a hivatalos reagálás, melyből kiderült, a beruházási lehetőségeit továbbra is szűkösek, az építésről ezért szó sem lehet, különben effélére senki sem tett ígéretet. Elképzelhető: az említett osztály — írja lapunkhoz küldött levelében a tanácstag — máig sem tud arról, hogy a vasútigazgató- ság vezetője e tárgykörben tavaly ősszel miről tájékoztatta a Petőfi tlépét? Ha így van, ideje lenne mielőbb változtatni az ilyen „nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal" helyzeten, mely jelen esetben feltehetően akadályozója ennek az egyszerű technikai megoldást és kis költséget igénylő kivitelezésnek. Mert erre szükség van, ugyanis a javasolt buszjáratok csak bonyolítanák az errefelé lakók közlekedését, akik csak körülményesen és Sok időt elvesztvén juthatnának el úticéljukig, a munkahelyükre, vagy onnan haza. Eme ésszerűtlen és ráadásul jelentős többletráfordítással járó szállítási szolgáltatásra természetesen a Volán sem vállalkozik. Választóim, vagyis a nagy forgalmú gépállomási vasúti megállóhelyen naponta megforduló útasok nevében ezúton kérem az illetékeseket, vizsgálják felül utóbbi döntésüket, s a vasútigazgató tavalyi álláspontja alapján teljesítsék a jogos kérelmet'. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá: az ígéret tényleg arra való, hogy megtartsák! Példás esetek — segítségadásról, emberségről Május 27-i Sajtóposta rovatunkban egyebek között olyan történeteket adtunk közre, melyek a közösségi élet szép példáival szolgáltak. Megírtuk, hogy az egyik távolsági buszon elvesztett pénztárcáját — a benne levő pénzzel együtt — két. nap múltával visszakapta a lajos- mizsei tulajdonos, s szóltunk a dunántúli megyébe autóval igyekvő halasi házaspárról, aki útját megszakítota Kecskeméten, hogy az országút mentén buszra várakozó, idős — számukra ismeretlen — nénit elfuvarozza az orvoshoz, majd onnan haza. Sorainkat így fejeztük be: őszintén kívánjuk, hogy a rászorulók, a bajbajutottak a jövőben is sok hasonló segítőre találjanak! Azóta számos hozzánk érkezett levél, s a szerkesztőségünkben személyesen .elmondott eset bizonyítja, az egymás iránti tisztelet, megbecsülés, szerető gondoskodás, tehát az emberség egyre több helyütt részét képezi a lótás-futással. s nemegyszer az idegeket őrlő izgalommal is járó mindennapoknak. Az ebbéli, örömteli tényekről mindig szívesen számolunk be. tehát most is: A vasúti bemondásra is szükség volt Kiskunhalason nyugdíjas tanár Regős József, aki nemrégen a helyi gimnázium előtt sétálgatott, amikor megpillantotta az épület, kerítése mentén árválkodó, jó állapotú műanyag táskát. Minthogy gazdátlannak tűnt, gondolta, magához veszi, s ha a benne levő holmi között netán ott lenne a tulajdonos neve, címe, akkor felkeresi őt a lakásán. A meglelt személyi viszont tudatta, kiskőrösi lakosról van szó. Azonnal siettem a tanácsházára — közli olvasónk —, de már 12 körül járt az idő, ezért javasoltam a táskát megőrzésre átvevő ügyintézőnek, menjen ő is ebédelni, s majd délután visszajövök az ilyenkor szokásos jegyzőkönyv elkészítése céljából. Megegyeztünk. Mégis fölöslegesen találkoztunk újból, mert közben lezajlott egy s más. E tanácsi dolgozó alig hagyta' el irodáját, máris visszatért kolléganője, aki azonnal hozzáfogott a munkához, mikor kopogtatás után két elkeseredett asszony lépett be hozzá. Elvesztett táskájuk után érdeklődtek, melyben pénz volt, meg az egyikük személyije. Sírva panaszolták, annyi forintjuk sincs, hogy Kiskőrösre hazautazzanak. A tisztviselőnő persze nem sejtette, hogy a munkatársához nem sokkal előbb én bevittem a keresett holmit, ezért az adatok feljegyzése után úgy segített a szerencsétleneken, hogy saját pénzéből adott nekik száz forintot, akik rögtön távoztak is. Utána jött vissza ebédről a kolléga, s derült fény mindenre. Az ügyintézők hamar átgondolták teendőiket, s már hívták is telefonon a városi MÁV-'állomást, s kérték az illetékeseket, közöltessék párszor a hangosbemondón, hogy hol találhatók a legfrissebben talált tárgyak, vagyis a táska stb. Az ötlet bevált, s a két asszony hamarosan ismét megjelent a tanácsnál... Ügyes-bajos dolgaink intézése közben még összefutunk olyan ügyintézőkkel, akik túlságosan hivatalnoki módon kezelnek bennünket, s nemhogy az érdemi segítséggel maradnak adósak, de a megértő, biztató szót sem pazarolják ránk, A Kiskunhalasi városi Tanács talált tárgyak osztályán jómagam — s gondolom, osztja e véleményemet a két kiskőrösi asszony is — olyan előzékenységet, segítőkészséget tapasztaltam, mely követésre méltó, meg arra is, hogy a nyilvánosság előtt beszéljünk róla... *— fejeződnek be a sorok. Egyetértünk önnel, tanár úr! Gondoskodó diáklányok Azon a hétköznapi délutánon rettenetesen sokan voltak a bajai áruházban, ahol üdítő italt vásárolt a műlábbal, illetve sétálóbottal közlekedő H. J. Az idős férfi verejtékezve lépett ki az üzletből, ám alig tett néhány lépést a tűző napon, mikor hirtelen szédülni kezdett és elesett. A kezéből kihulló két literes üveg darabokra törött a betonjárdán, s a márka is szerteszét folyt. Látta e tehetetlenségemet — meséli a részleteket olvasónk — három fiatal lány, akik azonnal hozzám léptek és segítettek talpra állni. Egyikük valahonnan pohár Vizet is hozott, ketten pedig izzadó homlokomat, arcomat törölhették. Egy közeli pádhoz kísértek, ahol negyedórányit pihentem, 5 közben megtudtam, a megye más részéből valók, éppen kirándulnak e Duna-parti városban, s hogy egészségügyet tanulnak, ápolónők lesznek. Mikor erőt éreztem, lassacskán elindultam hazafelé, ők azonban észrevették, hogy üdítőért nem megyek vissza. Erre rá is kérdeztek, s elmondtam, kevéske nyugdíjból élek, s belőle hetenként csak 1—2 nagyüveg márkára futja. ' A lányok ekkor összesúgtak, majd ketten eltávoztak, a harmadik velem maradt. Kisvártva utolértek bennüket, s együtt kísértek otthonomig. Búcsúzáskor nem kis meglepetés ért, ágiikor két nagy üveg márkát adtak át nekem, mondirim, közösen vették a részemre, s fogyasszam el egészséggel. Gesztusuk olyany- nyira meghatott, hogy úgy érzem, itt, a sajtó •hasábjain kötelességem megköszönni, amit értem, tettek ezek a kedves, rokonszenves diáklányok. Jóleső érzés arról meggyőződni, hogy vannak közöttünk iú/en meleg érzésű fiatalok, s hiszem, hogy nem keve-/ sen.., Sajnos, nem sikerült megtudnunk, melyik intézmény tanulóiról van szó, ennek ellenére nagyon szívesen beszámoltunk az emberbaráti cselekedetről, melyre nemcsak a lányok lehetnek méltán büszkék, de a tanáraik és szüleik is! ‘ Összeállította: Vei kei Árpád
