Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-17 / 140. szám

1981. június 17. © PETŐFI NÉPE • 5 BÁCS-KISKUN MEGYE MŰEMLÉKEI négyzetein 3—3 ablak helyezkedik el. A főpárká­nyok feletti mellvédszerű pártafalak az olasz rene- szánsz'-palotaépítészetből ismerősek. Az 1863 őszén befejeződött építésnél fölhasznál­ták a Magtár (Szultán) utcában leégett katonai raktár köveit. Berendezését — feltehetően a ma­gyar ipar fejlesztését szívén viselő Ybl örömére — jó hírű környékbeli mesterekre bízták. Remélhető, hogy a műemlékjellegű épületet előbb- utóbb kibontják az utólag odatelepített házak gyű­rűjéből. Ilyen környezetben, felújítva idézheti a nagy építészt, akinek ez a viszonylag kevéssé is­mert munkája is figyelemre méltó. Ueltai—Pásztor A kecskeméti evangélikus templom ff­1850-ben határozták el a hírős városban • élő evan­gélikusok, hogy templomot építenek, de csak 1861-re gyűlt össze annyi pénz. hogy tervezéséíe fölkér­hették Ybl Miklóst. Ne­gyedszázados működésével kiérdemelt tisztelet övezte a Bécsben és Münchenben tanult műépítészt. Állt már a fóti temploma, a kecske­métivel egyidőben épült a nagycenki. Szenvedélyesen kutatta ekkoriban korábbi történe­ti stílusok architektúráját mert históriai elemekből kívánta kora lelkületét ki­fejezni. Juhász István főmérnök és mások ezért kérdőjelezik meg azt az általánosan elterjedt né­zetet, amely szerint a Halász István vállalkozásá­ban, 20 ezer osztrák forintokért kivitelezett egyház romantikus stílusú. Az elsősorban szellemi irány­zatnak — .és nem meghatározott formaelemek sa­játos kapcsolódási rendszerének — tekinthető iro­dalmi-művészeti irányra halványan utalnak csak a históriai gyökerű motívumok. A görögkereszt alaprajz a központos szerkezetű reneszánszot is idézi, míg a fiatorony-szerű sarkok a gótika jellemzői. Az ívsoros (ívek sorozatából .álló), változatos kialakítású • párkányok a román­kori építészetben fordultak elő a leggyakrabban. A fő- és kereszthajó metsződési pontjain, magas Százharminc festmény Párizsban FILM^CTZElíp Üzenet az űrből A Német Demokratikus Köz­társaság kultúrájának követei­ként jelenkori művészek festmé­nyei, grafikái érkeztek nemrégi­ben Párizsba a Modern Művésze­tek Múzeumába. A kiállításon az idősebb és a fiatal művésznem­zedék 130 műve szerepel. Willi Sitte, Bernhard Heisig, Werner Tübke, Volker Stelzmann képeinek témája antifasiszta ih­letésű. A' 11. Világháborút fiatal­emberként megélt Heisig első- ’sorban groteszk szimbolikájával hívja föl magára a figyelmet. A fiatal nemzedék tehetséges kép­viselője, Volker Stelzmann, Bun­kerkarnevál című műve megrázó erővel ábrázolja a háborút és a háborús bűnösöket. Willi Sitte antifasiszta fogantatású művei mellett munkásportréival tűnik ki. 4 A tájképfestők közül Gerhard Kettner, Harald Metzkes, Hans Vent és Werner Wittig hozták el ide legszebb alkotásaikat. Meg­nyilvánul az NDK-művészek mű. veiben a népek közötti szolidari­tás mindennél erősebb gondola­ta is. Példa erre Sitte: Angela Davis portréja, Werner Tübke Chilei rekviem című és Arno Rink Pablo Nerudáról emlékező műve, az El canto Libre (Szabad dal). A néző az első másodpercekben egy teljesen szabályos mesetör­ténet kezdeteit látja, vén varázs­lóval, titokzatosan fénylő csoda­diókkal, melyek majd megkeresik azokat a leendő mesehősöket, akik hivatva lesznek legyőzni az ilyen mesékben nélkülözhetetlen sárkányt, a gonosz boszorkányo­kat. A dolog akkor kezd furcsának tűnni,■ amikor kiderül, hogy a bo­szorkányok, a .varázslók nem seprűnyélen vagy hasonló ósdi „közlekedési eszközön” vagy eset­leg varázsszőnyegen száguldoz­nak, hanem a tudományos-fan­tasztikus regények rajongóinak szívét megdobogtató csodama­ketteken, űrcirkálókon, robot- masinákon. Sőt — csodák csodá­ja — még olyan űrhajót is látni, amely- megszólalásig hasonlít több száz éves vitorlás hadigá­lyához, melyeknek összerakható példányait jó pénzért a játék­boltokban is lehet időnként kap­ni nálunk. Ez a gálya persze az idősebb, konzervatív korosztály űrbéli utazgatását szolgálja, így ódon formája érthető. Aztán már minden összekeve­redik. A legostobább káoszban zajlik, siketítő puffogások, ordí- .tozások közepette, valamiféle to­tális űrháború, mely — mily ta­nulságos ötlet! — egy Föld nevű bolygó birtoklásáért vagy teljes elpusztításáért folyik egyéb okok felémlítése mellett.­Mindenki. gonosz tehát, min­denki rút és marcona. Alig tud moccanni egyikük-másikuk a sokféle lézerpisztolytól meg bo­rotvaéles kardtól. Csak két lény, egy szelíd és bájos kislány, vala­mint egy dundi kis robotocska képviseli a „humán" magatartás megnyilvánulásait. Emellett mindkettőjük okos és nagyon is helytálló dolgokat mond, a kis­lány komolyakat, a robot vicce­seket. Közben persze fülsértő a zaj, száguldoznak az űrrepülőgé­pek, öldösi egymást mindenki, aki csak mozogni tud. Nemigen lehet tudni, mi is tu­lajdonképpen a film célja és ér­telme. Annyi bizonyos, hogy nem több ez a japán alkotás, amely­nek rendezője Kinji Fukaszaku a nyugati magazinokban gyakran felbukkanó, Olcsó ötletekre épülő képregényeknél. Mennyivel egy­szerűbb lett volna az egészet egy oldalon lerajzolni, esetleg ki is le­hetett volna nyomtatni a kép­sorozatot. De hogy az állóképe­ket mozgásra ösztökélték, az tel­jességgel fölösleges és elhibázott ötlet volt. Legjobb, ha minél ha­marább elfelejtjük az egészet. Cs. L. A sokoldalú népművelésért Három vélemény Az utóbbi esztendőkben egyre- másra szó esik a közművelődés korszerűsítéséről, az új utak, módszerek és lehetőségek kere­séséről. Ezek közé tartozik mindaz, amit a komplexitás né­ven szokásos emlegetni. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy az. alábbi három véleményt, elgon­dolást közöljük e napjainkban oly fontos témával kapcsolatosan. Alföldi Albert ) művelődésiház- igazgató, Hajós: — A minisztérium ezzel kapcso­latban — nagyon helyesen — pá­lyázatot hirdetett. Ez is mutatja, mennyire fontos és időszerű kér­désről van szó. A magam részéről a népművelői nyitottság és a he­lyi gazdasági szervezetek, egysé­gek szerepét és a jelentőségét -hú­zom alá, amikor erről beszélünk. Lényeges az otthonosság, az ott- honiasság, a közvetlenség. Ezál­tal alakulhatnak és érhetnek to­vább a kapcsolatok az emberek között. A komplexitás alapja sze­rintem — és velejárója is — a nyitottság. A magukba néző, be­felé forduló népművelők eleve gátjai, akadályozói a komplexi­táson alapuló, korszerű művelő­désnek. Ha vetítenek a könyvtár­ban, könyvet árulnak a moziban, és ha szépítkezhetnek — fodrász­nál,'kozmetikusnál — a nők a művelődési házban, akkor be­szélhetünk igazán komplex köz- művelődésről. Angeli Mátyás, a császártölté­si Erkel Ferenc Művelődési Ház igazgatója: — Feltétlenül szükséges a tu­datosság! Az igények és a lehető­ségek feltérképezésekor egyaránt nélkülözhetetlen ez. S erre kell nevelnünk az embereket; külö­nösen azokat, akik valamilyen formában a művelődés, a művelt­ség terjesztését végzik! Ha kép­zőművészeti tárlat megnyitása­kor vers, zeneszám is elhangzik, s ha van ilyenkor lehetőség vi­tákra, találkozásokra, beszélge­tésekre, akkor az eredmény -nem marad el bizonyára A közönség —művész, az író—olvasó találko­zó egy-egy alkalommal sokat se­gít. Ha a kiállítások megnyitása­kor könyveket is árulunk, jó vá­lasztással elősegíthetjük a sikert. Szénásiné Harton Edit, a bács­almási Vörösmarty Könyvtár ve­zetője: — Az intézményünkben mi régóta és rendszeresen alkalmaz­zuk a gyakorlatban a komplexi­tás elvét, amit nagy és jelentős dolognak tartunk. Amikor pél­dául arról van szó, hogy mond­juk egy negyedikes gimnáziumi osztályt vendégül látunk a könyv­tárban, a mai magyar irodalom közelebbi megismertetésére, olyankor a kiadványok bemuta­tása, a hanglemezhallgatás és a kisegítő előadás nem maradhat el. Mi úgy véljük, hogy a hallott és a látott dolgokat együttesen kell felerősíteni, a tökéletesebb „megemésztés” érdekében. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy a meghívott írók és művészek jó szolgálatot tesznek az olvasás, a művelődés további megszerette­tése érdekében. ’"V. M. Volna vagy lenne? A van létige feltételes jelene ai volna, a lesz igéé pedig a lenne. Ma már nagyon kevesen tesznek különbséget a volna és a lenne között, csak úgy találomra hasz­nálják őket. ' Régen volt közöttük különbség. Hiszen a volna mint a van ige feltételes jelene jelen vonatkozá­sú. A lenne pedig a lesz igének feltételes jelene. De a lesz ige csak alakilag jelen idő, jelentés- tartalma a jövőre utal (létezni kezd, keletkezik, bekövetkezik, válik valamivé). A régi nyelvben a van—lesz kettősségének pon­tosan megfelelt a volna—lenne szópár. A volna elsősorban a je­lenre vonatkozott, a lenne pedig a jövőre. A volna—lenne használatának szabályait Halász Gyula és Ko- valovszky Miklós fejtegetései a- lapján tárgyaljuk. Halász példái a fél évszázaddal ezelőtti, nagy­jából még helyes használatukat tükrözik, tehát a hibákra köny- nyű volt rámutatni, Kovalovszky pedig már a mai pontatlan hasz­nálatukkal foglalkozik, és szabá­lyokat .állapít meg, amelyekkel meg lehetne tartani ” jelentésnieg- kiilönböztető szerepüket. Halász Gyula így mutat rá ponltos jelentésükre: „Ha hajón ülök (most!), nem volna mele­gem.” Tehát a közlés a jelenre vonatkozik. „Ha hajóra ülnék (most nem ott ülök), nem lenne melegem.” Ez a közlés tehát a jövőre vonatkozik. Az egykori operettdallal így mutat rá hasz­nálatukra: „Volnék király Böóci- ában / Királyné lennél, eskü­szöm.” A volna helyes használata a következő mondatokból is kitű­nik: „Szerencse, hogy jól r alud­tam, most fáradt volnék” (tudni­illik, ha nem aludtam volna jól). „Ha nem volna ilyen rekkenő hőség, • fölmennénk a Várba” (most van rekkenő hőség). „Hány magyar volna a világon, ha a tatárjárás el nem pusztítja az országot.” Mind a három mondat a jelenre vonatkozik, tehát he­lyénvaló a volna. De a következő mondatok már helytelenek: „Mi volna, ha két­szer olyan jó remekműveket al­kotnának?” (de még nem alkot­nak, legfeljebb csak a jövőben). A mondat csak így jó: Mi lenne, ha... John Morley Tanulmányok cí­mű kötetének fordításából veszi a következő példákat: „Ha Ang­lia bajba keverednék ... bármi legyen a küzdelem eredménye, következményeinek egyike az volna, hogy gyarmatai elválná­nak tőle. Egyik biztos eredmé­nye a birodalom szétdarabolá- sa volna.” Halász megjegyzése: „Mind a két volnáért a fordító felelős.” Igen, mert mind a két volna a küzdelem jövőbeli ered­ményére, következményeire utal, tehát mind a két mondatban a lenne lett volna a helyes. Kovalovszky Miklós is a volna, és a .lenne jelentésének pontos megkülönböztetéséből . indul ki. A hagyományos használat sza­bályossága szerint a népdalok­ban, szólásokban, népies kifeje­zésekben, ha a jelenről van szó, a 'volna a használatos. Így pél­dául a „Ha énnekem száz forin­tom' volna” kezdetű népdalban és a „hogyne volna, amikor van” népies szólásban. Újabban már a lenne terjesz­kedik, és egyre jobban kiszorul a volna. Ennek több oka, van. Elsősorban a van és lesz ige szo­ros kapcsolata. A hiányos van ige hiányzó alakjait a lesz pó­tolja (lenni, lévén, leendő, le­gyek, lettem volna stb.). A két ige kapcsolatában a lesz ige alakjai a gyakoribbak. Másod­sorban ezek dinamikusabbak, nyomatékosabbak, mint a válto­zatlan létezést, állandóságot ki­fejező sztatikus jellegű van ige. De az is a lenne terjeszkedését segíti elő, hogy az óhajt rendsze­rint a jövőben bekövetkezendő- re értjük (de jó lenne...!), aho­gyan már Simonyi Zsigmond, a századforduló kiváló nyelvésze is megállapította. A lenne idő­vonatkozása az óhaj kifejezésé­ben bizonyos mértékben semle­gessé válik. De néha az óhajt a volna is kifejezi, mivel azt sze­retnénk, ha óhajunk már a je­lenben is megvalósulna. Pl.: Jó volna már aludni! Bárcsak már otthon volnék! De ne engedjük szabadjára a lenne mind gyakoribb használa­tát, mert ha szabatosságra, pontos­ságra törekszünk, ä volna és a lenne igealakokat eredeti jelen­tésükben kell használnunk. Pl.: „Ha az útlevelem készen volna, a hét végén már Párizsban len­nék.” „Holnap szívesen köztetek lennék, ha nem volnék beteg.”’ „Ha orgazda nem volna, tolvaj se lenne". Tréfásan így fejezhet­jük ki, hogy nincs valamink: „Lenne, ha volna.” A lenne helyénvaló, ha a lesz ige valamivé, valamilyenné vá­lik jelentésében használjuk. Pl.: „Jó zenész lenne belőled, ha ké­peznéd magad.” Ady Endre is így írta: Szeretném, ha szeretné­nek / S lennék valakié.” De a feltételes módú szerénykedő, ud­varias kérésben a volna a hasz­nálatos. Pl.: „Volna egy tollad?”. A volna és a lenne már régóta keveredik, kettőssége pedig ma ■már egybeolvad a lenne javára. Halász Gyula még, amint lát­tuk a lenne helyett volna ellen emelte fel szavát. „A lenne he­lyett a volna sohasem jó. Ha jó volna a volna is, akkor akár ka­lapba tehetnénk a két igét, és találomra szedegethetnénk elő őket.” Ma pedig már a lenne „egyeduralma” ellen emelhetjük fel szavunkat. Pedig stilisztikai érvek is a volna — lenne haszná­lati egyensúlyának a megtartá­sa mellett szólnak. Ha a lenne terjedése miatt a kellemesebb hangzású volna kiszorulna nyel­vünkből, a lenne tovább növelné az „e” hangok amúgy is nagy számát. Bizonyos, hogy vannak határ­esetek, amikor nehéz eldönteni, hogy a volna, vagy a lenne kö­zül melyik a helyesebb. Ilyen példát Halász Gyula is idéz. Pe­tőfi e két sorához: „S hogyha tő­le száz mérföldre lennék, / Száz mérföldről is hozzája mennék” — azt fűzi hozzá: „Volná-val is volna értelme.” Kiss István SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (18.) A rendező itt elharapja a mon­datot, mert mégsem tartja illen­dőnek, hogy egyenesen rákérdez­zen a fizetésükre. Pár évvel ez­előtt Angliában egy ilyen kérdés miatt igen kínos helyzetbe került, azóta óvakodik az efféle dolgok­tól. De azért nagyon izgatja, hogy mennyit keres ma Magyarorszá­gon, egy húszéves gyakorlattal rendelkező szakmunkás, így aztán általánosságban teszi' fel a kér­dést. — Te, szóval hát mennyi a fi­zetése nálatok egy negyven év kö­rüli jó szakmunkásnak? Mondjuk a ti. műhelyetekben? — Háromezer-nyolcszáz. — Mennyi?!-ti Három nyolc. Mondjuk, négy. De akinek négyezer van, azt már nagyon utálják. Hát nekem, mint csoportvezetőnek négy kettő az alapom, de ez már elég soknak számít. — Na ne etess! Hát ez csak az alapod, nem? Ehhez még jön a jutalom, a prémium, a nyereség, a túlóra — szóval nemcsak eny- nyit keresel! — Nézd, hát valami jön még hozzá, de nem olyan sok. Nyere­ség például idén nem is Tesz. Órázni lehet néha, mondjuk éven­te van két olyan hónap, amikor megkeresnek a fiúk egy hatost. Meg persze én is. De ahhoz már csalni is kell. — Hogy tudtok csalni? — Nézd... Sanyikám... de köztünk marad! Szóval időnként van egy-egy fontos meló, aminek a hó végére feltétlenül el kell ké­szülni. Akkor én azt kipuhatolom, hogy esetleg kaphatunk-e rá egy kis célprémiumot is. Ha úgy néz ki, hogy van benne fantázia, ak- • kor a fiúk két hétig lazítanak. Ez nem nagy ügy, mert valamire mindig lehet hivatkozni. Anyag­hiány, a társvállalat nem küldi az alkatrészt, satöbbi, satöbbi. Akkor aztán hónap közepén minden gó­ró a haját tépi, hogy nem lesz meg a terv, elveszítjük a külföldi piacot, ugrik a dollárbevétel,' és < mindenbe beleegyeznek. Lehet túl­órázni, ami belefér, nincs se sza­bad szombat, se vasárnap, — csak csináljuk meg a melót, ők kifi­zetik a dupla órabért. A fiúk az­tán rávernek, mindig minden el­készül határidőre, és így megvan a hat—hat és fél ezer, Na de ilyen csak legfeljebb kétszer van egy évben! — Fantasztikus! Ezt egyszerűen nem is tudom elhinni! — Hát, sajnos, így van. — És sajnos, ez is egyre keve­sebbszer — szól közbe Valika. — És sajnos, idén nyereségünk se lesz, úgy néz ki. Pedig milyen jól jött eddig az a kis pénz! Még ta­valy meg tavalyelőtt is! Hát szó­val nem azt mondom, hogy renge­teg volt, mert mondjuk annyi nem volt, mint 70—73-ban, de azért nagyon jól jött. Még tavaly ■ is majdnem kétezer forint. — Mennyi?! — hitetlenkedik a Fendező. — Egy évre csak eny- nyi nyereségrészesedés egy. ex­portképes gyárban?! — Miért? Nem hiszi, Kozma úr? Várjon csak, éppen nálam volt ma az 1977-es részesedési kimuta­tásom. Itt van ni, nézze csak! „Bérlista szerinti éves bér (a ré­szesedési alapból folyósított juta­lom és prémium kivételével): 40 664 Ft,” Vagyis 3388 forint a havi alapbérem. Akkor az éves bérhez hozzájön még 1356 Ft, a harminc napon aluli betegség ide­jére kifizetett táppénzem, össze­sen tehát a „nyereség felosztásá­nál figyelembe vehető összes évi bér 42 020 Ft. Nyereségrészesedést befolyásoló egyéb tényezők: Nö­velő, szolgálati idő: 22 év után 70 százalék: 29 414 Ft. Növelő té­nyezővel korrigált éves kereset 71 434 Ft.” — Na — kiált fel diadalmasan a' filmrendező —, hát akkor ez az összeg, amit egy év folyamán ilyen-olyan címen, de végűi is megkap a gyártól! A fizetés, a prémium, a jutalmak satöbbi! — Jaj, dehogyis! Nem, nem! De jó is lenne! Hát az majdnem hat­ezer . forintos havi átlag! Hogy képzeli Kozma úr?! Az a 29 414. Ft csak a huszonkét éves munka- viszonyomat kifejező szám, amit hozzáadnak a tényleges béremhez, és ennek az összegnek fizetik ki a két egész hattized százalékát. — Nem értem. Mi az a két egész hatiized százalék?! —Minden vállalatnak van egy szorzószáma, amit az évi részese-^ sedés kiszámításánál megállapíta­nak. Hogy hány százalék részese­dést fizet a gyár. Az Izzóban pél­dául két egész halttizedet. Ha mondjuk, én csak Rét éve dol­goznék ott, akkor csupán az évi összfizetésemnek, a negyvenkét- ezer-húsz forintnak kapnám meg. a két egész hattized százalékát nyereségként. De mivel huszon­két éve dolgozom, az évi bérem­hez hozzáadják még annak a hetven százalékát, és úgy számít­ják ki a részesedést. Tetszik már érteni? — Nem. — Na tessék csak nézni, itt a végösszeg. „Végelszámolás a ki­fizetési borítékon 1788 Ft 35 f.” Ennyit kapok kézhez. Ez az évi nyereségrészesedésem. 19. Kozma Sándor filmrendező még mindig nem érti egészen az Egye­sült Izzólámpa és Villamossági Rt. részesedés-elszámolását, amit Szi- gelvölgyi Károlynénak fizettek ki az 1977-es -évre. Persze, az is lehet, hogy Valika sem érti ponto­san, vagy nem jól magyarázta el, de tény, hogy a nyomtatott űrlap­ra azok a számok vannak tintával fölírva, s az utolsó sorban a vég- elszámolás: 1788 Ft 35 f. Így hát csak forgatja a negyedíves kis papírlapot, s mielőtt tovább kér­dezősködne, ismerős lépésekre lesz figyelmes. A felesége jön vé­gig a folyosón, aki miután a tár­va-nyitva hagyott lakásajtóhoz ér, önkéntelenül' is jobbra-balra for­dul. Minthogy az ő lakásukban senkit sem lát, a szemben levő szomszédoknál pedig ott ül a fér­je, festékes, csirizes ruhában, fe­jén ellenzős Fradi-sapkával. az asszony csodálkozva lép be Szi- getvölgyiékhez. — Jó napot kívánok! Szerbusz. Hát te? Valika ugrik elé, szívélyesen tessékeli beljebb, közijén magya­rázkodik. — Jaj, hát a Kozma úr olyan aranyos, hogy segít a Karcsinak festeni meg tapétázni! De már majdnem készen is vannak! Tes­sék csak körülnézni, hogy milyen ügyes ez a két férfi! Ügy dolgoz­nak, mintha ez lenne a szakmá­juk! — Hát ha ilyen'ügyesek, akkor nálunk is megcsinálhatják — mondja Kozmáné, és még mindig nem egészen érti. hogyan került ide a férje, aki otthon még egy szöget se tud beverni a falba. — Persze hogy megcsinálják! — kiált fel Valika, az indokoltnál egy fokkal hangosabban és lelke­sebben. — A jövő hét végén f) maguk szobája következik! Majd meg tetszik látni, egy napig se tarí az egész! És nem kell kiad­ni annyi pénzt a maszekoknak! A filmrendezőt most már za­varja ez -a sete-suta megszólítás és beszédfordulat, ahogy Valika eufóriás zavarában a másik asz- szonnyal beszél, s elhatározza, hogy véget vet az effajta társal­gásnak. — Ugyan, tegeződjetek már ti is össze! Illetve maguk... illetve már én sem tudom, hogy mit mondjak! Mi a Karcsival már ré­gen megittuk a pertut. — Jaj, hét én nem is tudom — pirul el Valika —, mindjárt ke­resek poharakat... Karcsikám, te meg vedd elő a cseresznyepálin­kát! — Hagyd csak drágám, csak nem fogsz most itt poharakat elő­halászni. Átmegyünk hozzánk, úgyis valami jó alkalomra tarto­gattam azt a konyakot, amit Sa­nyi legutóbb Görögből hozott. Jöj­jenek maguk is — fordul Kozmá­né a férfiakhoz —, ma kivétele­sen a férjek is kaphatnak belőle egy kupicával. Ezzel mindnyájan átvonulnak a filmrendezőék lakásába, a küszöb előtt’ Szigetvölgyiék kibújnak a cipőikből, Kozmáné pedig a szek­rénysorból elővesz egy felbontat­lan Metaxát. A nők szabályosan pertut isznak, s miután arcukat összetéve kétoldalt a levegőbe csuppantanak és a férfiak is ki- hörpintik a fűszeres görög likőrt, várakozva állnak egy darabig. — Jaj, drágám, nem is mesél­ted, hogyan sikerült az utazás. | (Folytatjuk) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents