Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-16 / 139. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 16. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS összehangolt munka az energetikai gépgyártásban „A Szovjetunió gazdasági, és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1981—1985. évekre és az 1990-ig terjedő időszakra” című dokumentum, amelyet az 'SZKP XXVI. kongresszusa elfogadott, feladatul tűzi ki, hogy követ­kezetesen folytatni kell a KGST-tagállamok hosszú távú együttműködési célprogramjainak megvalósítását. E prog­ramok egyike az energetika fejlesztésében, ezen belül az energetikai gépgyártásban való együttműködést irányozza elő. Két leningrádi ipari egyesülés — az Elektroszila és a Leningrádi Fémművek — konstruktőreinek, munkásainak, művezetőinek szó­tárában megszokottá váltak a „há­romszázas”, „ötszázas”, „nyolc­százas” (így nevezik azokat az aggregátokat, ' amelyeknek egy­ségnyi teljesítménye 300 000 kilo­wattól 800 000 kilowattig terjed) kifejezések. Az előző, tizedik öt­éves tervben a leningrádi energe­tikai gépgyártók „fő gépei” az 1 200 000 kilowatt teljesítményű egyedi gőzturbina '(ezt ugyanilyen teljesítményű generátorral a kosztromai regionális erőműben szerelték fel), és a szajan-su- senszkojei vízierőmű számára ké­szített, 640 000 kilowattos hidrauli­kus turbinák és hidraulikus gene­rátorok voltak. A külföldi energe­tikai gépgyártásában az ilyen tel­jesítményű aggregátok még is­meretlenek. E két leningrádi egye­sülés márkajelzésével ellátott gé­peket más szocialista országokban is lói ismerik. Az Elektroszila immár mintegy két évtizede együttműködik a ma­gyarországi Ganz Villamossági Művekkel. Az együttműködés fő témája: a számítási metodika ku­tatása. a konstrukciók és a tech­nológia tökéletesítése a nagy tur­bógenerátorok gyártásában. Az Elektroszila és a Ganz Villamos- sági Művek rendelkezésére bocsá­totta az 50 000 és 150 000 kilowatt teljesítményű turbógenerátorok komplett műszaki dokumentáció­ját és a villamossági gépek szá­mítási metodikáját. A leningrádi kollégák műszaki segítségével a magyar energetikai gépgyártól? kidolgozták és elsajátították a 220 000 kilowatt egységnyi telje­sítményű turbógenerátorok gyár­tását. — Együttműködésünk a magyar szakemberekkel a mi mérnökeink­nek, konstruktőreinknek, techno­lógusainknak is segít a gyártmá­nyok tökéletesítésében — mondja Borisz Fomin, az Elektroszila egyesülés vezérigazgatója. — Mi egyebek között felhasználjuk az elektromos gépek és turbógenerá­torok kutatásában és próbapadi vizsgálatában szerzett magyar ta­pasztalatot. — Jelenleg a Ganz Villamossági Művekkel közös munkálatok foly­nak a KGST-tagállamok Inter- elektro nemzetközi szervezete ér­dekében — folytatja Borisz Fo­min. — Erőfeszítéseink egyebek közt olyan turbógenerátorok egy­ségesített sorozatának kifejleszté­sére irányulnak, amelyeknek egy­ségnyi teljesítménye 800'000 kilo­wattig terjed. Ezt az előző ötéves tervciklusban megkezdett fontos munkát az SZKP XXVI. és az MSZMP XII. kongresszusán elfo­gadott. határozatoknak megfele­lően a következő években folytat­ni fogják... Az Elektroszilát nemrég felke­reste a magyar szakemberek egy csoportja. A kapszulás hidroge- nerátorok iránt érdeklődtek: ilyen típüsú gépek felelnek meg a nagy­marosi vízierőmű számára. Mostanában az Elektroszila mű­veiben a paksi atomreaktor véde­lemirányítási rendszere is több­ször szóba kerül. Ezt a rendszert az Elektroszilában készítik el az első magyar atomerőmű számára. A. Nyepomnjascsij Szocialista országok leányvállalatai Az európai szocialista országok az elmúlt évtizedben jelentősen növelték a fejlett tőkés és a fej­lődő országokban működő leány- vállalataik, vegyesvállalataik szá­mát. A hatvanas évek elején csu­pán 40 ilyen vállalat működött, s jelenleg már 500-nál több. Egye­dül a Szovjetunió 92 leányvállala­tot, illetve vegyesvállalatot.tart fenn a fejlett tőkés országokban, s 25-öt pedig a fejlődő világban. A közös vállalatokkal a szocialis­ta országok külkereskedelme köz­vetlenebb kapcsolatba került a külpiacokkal, s ezeket a szálakat azzal is szorosabbra fűzik, hogy nemcsak a vegyes vállalatok szá­mát. hanem tevékenységi körét is folyamatosan bővítik. A tanácsadási és szervizszolgál­tatási kapcsolatokat mindinkább kiterjesztik az értékesítésre, a szállított részegységek összeszerez lésére és egyéb termelő munkára is. Elsősorban a fejlődő országok­ban alapított közös vállalatok folytatnak termelő tevékenységet. A közös vállalatokra fordított be­fektetéseiknek 28 százaléka a nyersanyag-kitermelést és -feldol­gozást szolgálja. Kunpeszéri hétköznapok Országszerte nap sok bosszúsággal mint nap valamilyen DO formában szóba ke­rül az aszály." Bács-Kiskun megyében — ahol az ország gabo­nájának, gyümölcsének, szőlőjének jórésze érik — nem mindegy, hogy a növények szomjaznak vagy dús termésüket hizlalják. Sok gazdaságban, így a kunpeszéri Parasztbecsület Termelőszövet­kezetben is a vezetők azon törik fejüket: miként ellensúlyozzák az aszályt? Hogyan, mivel pótolják a kiesést? Amint a megyei, úgy a kunpe­széri helyzetkép is elég sok gon­dot tükröz — tudtam meg Czesz- nak György elnöktől, dr. Iglódi István jogtanácsostól és Kustár István növényvédő agronómustól. Áprilisban 2,2 milliméteres eső esett, a tavalyi 62,6 milliméterrel szemben. — A május sem kényeztetett el minket — mondja az elnök, la­pozgatva a meteorológiai megfi­gyelések füzetét —, tizennyolcadi­kén 18 milliméter, majd tíz nap­pal később 4,3 milliméter eső esett. Gyakorlatilag az utóbbi na­pokig azóta szomjazik a föld. Ha nem rosszabbodik a helyzet, a ta­valyi 4,5 tonnás kenyérgabona-át­lagtermésnek jó, ha a háromne­gyedét hozza a 624 hektárra ve­tett kalászos. — Bármilyen furcsa — kapcso­lódik a beszélgetésbe dr. Iglódi István —, a szántóterületünk né­hol csontszáraz, más mély fek­vésű helyen viszont — ahogy ma is — egy nagy traktor kevés volt ahhoz, hogy az elakadt T—150-es társát kihúzza. Régóta gondunk ez, ezért tavaly 480 hektáron épí­tettük ki a belvízelvezető csator­nákat, összesen 6800 méter hosz- szúságban. Ezzel a belvízrende­zéssel igyekszünk a talaj víz­szintjét rendezni. — Az elmúlt évben zártuk ala­kulásunk óta a legjobb esztendőt — veszi át ismét a szót Czesz- nak György. — Csaknem 6 mik- ldó forint nyereséggel. Erre az évre ennek harmadát' tervezzük a megváltozott közgazdasági kö­rülmények miatt. Miközben ter­mékszerkezet-módosítást is vég­rehajtottunk. Növeljük a libahiz­lalás arányát. Tizenötezret sze­retné: k hizlalni úgy, hogy há­romszor tépjük a tollat, remélve, hogy az állattenyésztés részben pótolja az aszálykárt. 1980-ban vetettünk először az eredeti terület majdnem duplájá­ra kenyérgabonát, az eddigi Száva és Libelulla fajták helyett. Tavaly bejött, Ugyanígy változtattunk az idén: a kukorica helyén 522 hek­® A gépműhelyben is sok a do­log. táron vétettünk napraforgót. A bácsalmási rendszer tagjai va­gyunk már négy esztendeje és a várakozásainknak megfelelően fi­zetett ez a növény. Ahogy megtudtam, az aratás elé bizakodva néznek, amit a repcével kezdenek. Az öt kom­bájn már készen áll a munkára. Jó egy hónappal ezelőtt örömmel adtunk hírt arról, hogy a HUN- GAROFRUCT megyei kirendelt­sége már nemcsak Borotáról szál­lít laskagombát Ausztriába, ha­nem helűyel-közzel egy-egy ka­miont sikerül megrakni a kunpe­széri Parasztbecsület Tsz átalakí­tót baromfihodályában termett gombából is. — Nem egyértelműen rózsás a helyzetünk — fűzi hozzá Kustár István, aki a gombatermesztéssel foglalkozik. — Már rájöttünk, hogy csak úgy gazdaságos ezf a növényt termeszteni, ha az alap­anyagot is mi állítjuk, elő, és ha 15 kilogrammot tudunk egy má­zsa alapanyagról lehozni. Jelen­leg 13 kilogrammnál tartunk a harmadik „hullám” után. Amikor ebbe a vállalkozásba belefogtunk,;: nem! gondoltuk, hogy ennyi bajunk lesz az eladás­sal. — Ha már itt tartunk, kikíván­kozik belőlem a másik sérelmünk is. Háromszáz-hatvanötezer csir­két hizlalunk évente, ezt ha lehet, 500 ezerre szeretnénk növelni. Ez körülbelül 700 tonnát jelent. Ta­valy kilogrammonként 2 forint volt a nyereségünk. Furcsának tartjuk azt, hogy a nem szerző­dött partnereknek, akik vállalnak csirkeleadást, 2 forint felárat fi­zet a baromfiipar. Nekünk vi­szont szerződni kell a többletre, felár nélkül. Ezek után kérdem én, mi a becsületes játék, jó part­nernek lenni és szerződni, vagy pedig termelni és „utazni” a .fel­árra? — mondotta végezetül az elnök. Cz, P. •IS«® Csak a munka tart életben... Fiam, szólíthatom így nyugodtan, mert ahhogy lá­tom, ötven év korkülönb­ség van köztünk. Kérdez­hetném, mi szél hozta er­re? Mert mostanság már nem nagyon nyitnak rám ajtót az emberek. Öreg, ki­halófélben levő szakmát keres? Nem volt nehéz rám találnia.. Ha a gyerekkoromra, a fiatalságomra kíváncsi, akkor vissza kell menni a -múlt századba, e század legelejére. Nyolcvannyolca­dik évemet taposom, anyá-H mat 1899-ben vesztettem el. Árva gyerek voltam, annak a régi vi­lágban átélt különös sok keserű­ségével, bajával. Lászlófalván és Kécskén gyerekeskedtem. Aztán jött a háború. Melyiik? Hát az el­ső... Tizennégytől tizennyolcig voltam kint a fronton. Nem kívá­nom én azt fiam még az ellensé­gemnek sem. Isonzo, Udine, Vik­toria, Monte Grappa, magának történelmi tananyag, nekem szik­lákkal borított vidék a Piave fo­lyón való áttörések, aknával, zá- rótűzzel. sok-sok halottal. Átél­tem sokmindent. Pedig nem volt valami magas „beosztásom”. Egy jóravaló őrnagynak voltam a puc­cerja. Az is lehet, hogy nem tud­ja mit jelent ez? Tiszti szolga, tábori szolga, cseléd, mindenes. Válogasson kedve szerint. S ha nem találja egyiket sem megfe­lelőnek, akkor így a négy együtt. Ez fejezte ki a mi rangunkat. Nehogy azt higgye, hogy pa­nasznak szánom, mert puccernak lenni abban a paraszti családból iparossá vedlett világban is rang volt... Hiába beszélnék a háborúról. Aki átélte, az tudja mit jelent, aki meg nem, annak minden szó üres fecsegés. Asszonyt Üjrétből választottam magamnak, '1922-ben. Négy éve hagyott itt. 1977 óta élek égye- dül. Maga csak erőlteti, hogy me­séljek még az első világháború­ról. Azt hiszem jellemző volt a mill'iószor hallott mondattöredék „mente bóna” — nem lehet, nem. ■megy, nem jó. Nagyon sokat hal­lottuk. Mert tudja a háború az nem olyan, hogy az ember egy­fajta légüres térben él. A lövész­árok major mellett húzódik, falu végén, vagy város alján... A szakmával kapcsolatban egy­szerű vallanom. A bőr az egyik legcsodálatosabb alapanyag a vi­lágon. Munkálni nem könnyű, de amikor kész a mű, akkor annak csodájára járnak... Nézze, hazudnék, ha azt mon­dom, hogy mostanában készítet­tem komplett lószerszámot. Nem csoda, hogy a pénz is összébb ment, de hát mondja már meg őszintén, mit várjanak egy nyolc­vannyolc éves öreg embertől. Az orvosom rendes. Azt mond­ja; Détári bácsi maga addig él, míg dolgozik. Mert magának élete a munka. Persze az is igaz, hogy ilyeneket is mond: Détári bácsi jobb lenne, ha kevesebbszer nyúlna a pohár után. Az én koromban már az ember­nek nagy tervei nincsenek (nem lehetnek). Tudomásul veszem, hogy egy nem divatos szakma egyik képviselője vagyok, egyik utolsó képviselője a környéken. Pedig aimíg ló lesz a világon, és ez sokáig így lesz, addig a szíj­gyártóra is szükség van. Ezt nem lehet gépesíteni- Ezt nem lehet nagyüzemi módon csinálni. Ne­vessen ki fiatal barátom, ehhez szív és lélek kell... Mutasson nekem egy istrángot, vagy egy zablát. Megmondom, hogy-én csináltam-e. A nyeregké­szítés is egyfajta művészet. Az ember ráteszi a névjegyét minden egyes munkadarabra. ® A bőrnek lelke van. (Méhesi Éva felvételei) Vidám befejezést akar? Nem biztos, hogy sikerül. Ma már csak •reperálásokat végzek, vagy ha a kisdeák messzebb hajította az aktatáskát, az meghasad, akkor jönnek: Ugyan Détári bátyám, öltse már meg. Ez sem panasz. Tudom azt, hogy az igazi míves munkát már csak nagy erőfeszítéssel bírnám. De ha hinni lehet az orvosomnak, aki azt mondta, hogy addig élek, míg dolgozom, én szeretnék né­hány évig reggel bejönni az öreg műhelyembe a Katona József Gimnázium mellé ... (Elmondta: Détári Mihály, a myólovannyolc éves, öreg szíj­gyártó mester, Kecskeméten egy ebédet követő sziesztán.) Szabó Pál Miklós ig api® Percekből az órák... GÁSPÁR SÁNDOR, a SZOT főtitkára mondta nem is olyan régen: Magyarországon nem munkaerőhiány van, hanetn mun­kahely-felesleg. Érdemes elgon­dolkodni rajta. Várunk néhányan az irodaház liftjére. A péntek délelőtti bevá­sárlásból érkezik egy csinos, síő­ke hajú hölgy. Két karját sok ki­lós cekker húzza. Panaszkodik; hajnal óta fent vagyok, alig ér­zem a lábam, a derekam, végre kipihenhetem magam... — mondja, s indult a munkahelyére. Nagy sikerű film megy Kecske­méten az Árpád moziban. Gonosz­kodik az előadó: az osztályvezető­je munkaidejéből fél órát elcsí­pett. hogy elérje az első előadást. Ügy mondta, a tanácsnál van dol­ga. A beosztott akkor jött rá a turpisságra, amikor látta kijön­ni főnökét a moziból pirosodó arccal. Panaszkodik az üzemvezető. Három műszakos termelésben a délelőttösök hattól kettőig dolgoz­nak. illetve ez így pontosan nem igaz. Háromnegyed kettőig csu­pán, és ott topognak az üzem be­járatánál. mert az egységvezető hajthatatlan. Ha már arra nem tudja rászorítani őket, hogy dol­gozzák le a nyolc órát. akkor leg­alább a jelenléti ív bejegyzése le­gyen pontos... MUNKAFELVÉTELI hirdetések' százai töltik meg a napilapok ha­sábjait. Ugyanakkor viszont sok helyütt a munkahelyen belüli munkanélküliség okoz gondot a vezetőknek. Illetve egész pontosan dolognélküliség. Becsületben meg­őszült normás meséli: ha munka­nap-fényképet készít, számtalan esetben a hasznos időalapra rá­tesz még egy lapáttal, hogy ne es­sék csorba az adiminisztráción. A kegyesnek egyáltalán nem mond­ható csalás súlyos ezreket jelent a gyárnak — munkabérben számít­va. Tudom azt. hogy a felsorolt pél­dák nem általánosak. Tudom azt, hogy a szalagrendszerben dolgo­zóknak minden másodperce előre leírt forgatókönyv szerint zajlik. De tudom azt is. hogy sok helyütt dívik még: csak egy pillanatra ki­ugrottam a boltba, a hivatalba, a fodrászhoz, a bankba ... hadd ne folytassam. Az egy pillanatból sok-sok perc lesz, percekből órák, s aztán munkanapok számolatla- nul. amelyeket hasznosan lehetett (kellett?) volna eltölteni. AKAD POZITÍV példa is. Szám­talan mezőgazdasági nagyüzem­ben a munkaidő kezdetét nem az a perc jelenti, amikor a traktoros kiért a géphez', hanem amikor mindent előkészítve meglódítja a vetőgépek csoroszlyáit. Egyik nagy gyárunkban az el­végzett munka 83 százalékának ellenértékét már teljesítménybér­ben fizetik. A számadat szép. hisz a statisztika szerint az országos átlag alig több az 50 százaléknál. Ugyanennek a gyárnak viszont egyik-másik munkanap-fényképé­ből kitűnik, hogy a munkástól függetlenül, nem a dolgozó hibá­jából eredő állásidő esetenként meghaladja a 22—25 százalékot. Nem csoda hát, ha az egyik gé­pen dolgozó sok ezer társával együtt azt vallotta: ha már be­jöttek. akkor dolgozni szeretné­nek. VÉGSŐ SORON nem igényelnek mást. csak az egyik legalapvetőb­bet a munkához, a hasznos mun­kához való jogukat.. ■ —ó —1 Gyermekfoglalkoztató a klinikában Budapesten, a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem 2-es számú Gyermekgyó­gyászati Klini­káján az or­szágban is egyedülálló gyermekfoglal­koztató műkö­dik. A klinika tetejére épített — társadalmi összefogással készült — lé­létesítmény a beteg gyerme­kek gyógyulását segíti elő. Ez az intenzív foglalkozásterápia a kis be­tegek számára az egészséges élet illúzióját kelti és így pszichikailag eltávolodnak a kórház eddig megszokott monoton és egyes esetekben nyomasztó életkörülményeitől. A képen: játék a gyermekfoglalkoz­tatóban. Nem volt megalapozott a panasz A Petőfi Népe 1981. április 22-i számának Sajtóposta rovatában cikk jelent meg Földkisajátítás — nem mnidennapi módon címmel. A cikk Bukovszki Tibor helvéci- ai lakos panaszát ismerteti, azt tényként fogadván el, a szerkesz­tőség véleményét is hozzáfűzi. Eb­ben az érintett államigazgatási szerveket lényegében elmarasztal­ja és reményét fejezi ki, hogy az illetékesek az ügyet kivizsgálják és Bukovszki Tibort kártalanítják, esetleg csereingatlanhoz juttat­ják, illetve földjét visszaadják. Mivel az ügy többrétűségét te­kintve, lényegében a földhivatal hatáskörébe tartozik, részletes ki­vizsgálást rendeltem el, melynek eredményeként az alábbiakról tá­jékoztatom a szerkesztőséget. Földkisajátításról szó nincs, de ezt a cikk sem tartalmazza, a cím­be bizonyára tévesen került ez a teljesen más jogi kategóriát je­lentő fogalom. Valóban igaz, hogy Bukovszki Tibor az otthona mellett tíz éve használ területet mezőgazdasági művelésre, 'ez azonban nem az általa közölt két és fél hektárnál- valamivel nagyobb, hanem össze sen 4 hektár 282 négyzetméter. Eb­ből 2 hektár 2788 négyzetméter a tanya és közvetlenül mellette el­terülő gyümölcsös és szőlő. A to­vábbi szántó művelése Bukovszki Tibor által nélkülöz'minden jog­alapot. mert ez a terület korábban a Rákóczi Mezőgazdasági Tszcs használatában állt, onnan a ja- kabszállási Népfront Mezőgazda- sági Szakszövetkezetbe került — mint jogutódhoz —, végül a szakszövetkezet 1978—79-ben át­adta a Kiskunsági, Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaságnak erdősítés céljára. A terület tehát a magyar állam, tulajdona, a kezelője a KEFAG. Arról van tehát szó, hogy a szak- szövetkezet, majd a föld átadása után rövid ideig a KEFAG hall­gatólagosan eltűrte, hogy Bukovsz­ki Tibor az üzemi termelés alá még nem vont területet használja. 1981 tavaszán a KEFAG által tör­tént szántás, erdősítési munkák céljára történő alapmunkavégzés tehát teljesen jogszerű volt. Bu­kovszki Tibor által használt ta­nya területe és a mellette levő gyümölcsös, illetve szőlő jelenleg is érintetlen, ahhoz a KEFAG nem nyúlt. Bukovszki .Tibor állítása, mely szerint az egész terület adóját ő fi­zette 1971-től, megfelel a valóság­nak, ez a kivizsgálás során okmá­nyokkal is bizonyítást nyert. Az adófizetés azonban jogszerű, mert az adót a föld valóságos használó­jának kell fizetnie, márpedig a használatot Bukovszki Tibor is el­ismerte, hiszen pontosan ebből ke­letkezett a jelen ügy. A jogalap nélkül történő műve­lésre alapozott szerződéses terme­lés Bukovszki Tibor részéről nagy­fokú gondatlanságra vall, hiszen tudta — nagyon kevés utánanézés- sel tudhatta —, hogy a hallgatóla­gosan eltűrt használatra szerződé­ses kötöttséget vállalni nem lehet. Ha mégis ezt tette, esetleges ká­rának viselésére megítélésem sze­rint. más nem kötelezhető. A szövetkezeti használatba ke­rült földdel Bukovszki Antal és fe­lesége nem rendelkezett, arra szerződést nem köthetett, még nem terhelhette. Arra rendelke­zési jog a szövetkezetei illette meg- Bukovszki Antal és felesége javára a részarány volt elismerve. Ez a jogutód jakabszállási Nép­front Mezőgazdasági Szakszövet­kezetnél 12/261. és 12 262. sorszám alatt jelenleg is így megtalálható. A fentiek ismeretében teljesen egyértelmű, hogy panaszossal jog­sértés nem törént. állítása nélkü­lözi a megalapozottságot. Horváth József, a megyei földhivatal vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents