Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-14 / 111. szám
1981. május 14. • PETŐFI NÉPE • 3 A körzeti orvosok szemszögéből KISZ-KONGRESSZUS ELŐTT A kecskeméti járás több mint nyolcvannyolc és fél ezer lakosának egészségügyi — gyógyító és megelőző — ellátását végző körzeti orvo. sok munkaértekezleten találkoztak egymással nemrégiben, Kunszent- miklóson. Az esemény ténye önmagában nem érdemelne említést, hiszen az értekezletekből jóval több van a kelleténél, ezért gyakran kérdőjeles a hasznosságuk is. A kunszentmiklósi tanácskozás nem ezek közé tartozik. * A felelősségteljes munkát ellátó körzeti orvosokat a járási pártbizottság indítványára a járási hivatal egészségügyi osztálya hívta össze lényegében kétévi munka, egyszersmind az V. ötéves tervidőszak fontosabb állomásainak áttekintésére, a feladatok megvitatására. Volt. tehát mit megbeszélni. Ne vágjunk azonban a lényeg .elé. Pergessük visz. sza az eseményt. A járás főorvosi tisztét — 1978 augusztus óta. három évre szóló megbízatása alapján — ellátó dr. Jancsó Tamás, a megyei kórház laöorató. riumi főorvosa, rokonszenvesen egyéni hangvételű, vitaindítót tárt az értekezlet résztvevői elé. Abból a tapasztalatából kiindulva, hogy egy adott helyen régóta dolgozó szakember hajlamos a saját munkáját, munkafeltételeit általánosítva megítélni a járás egészségügyét, s ezért szélsőségesek a vélemények, az elmúlt évek eredményeinek felvázolásával kezdte. A tények makacs dolgok Az 1977-ben valamennyi körzeti orvosnak rendelkezésére bocsátott sürgősségi táska, az immár öt helységben működő központi, illetve összevont körzeti orvosi ügyelet, az újonnan épült, vagy korszerűsítéssel újjávarázsolt körzeti rendelők, három nagyközségi központi rendelőiben létrehozott, sokakat fárasztó utazástól megkímélő laboratóriumok stb. említésével beszédes tényekre emlékeztetett. Olyanokra, amelyek — mert nagyon kellettek — gyorsan természetessé váltak. Ezek sorában a felnőttvédelmi szociális gondoskodás — amely a főorvos szavaival élve: nem mindig kapja meg a kellő helyet az orvosok szemléletében —, a gyógyszertári hálózat négy települést érintő fejlődése, éppoly megbecsülést érdemel, mint a szakorvosi ellátásban történt előrehaladás. Könnyű végiggondolni, mit jelent a szülők, a gyermekek szempontjából az eltelt pár évben szervezett hat gyermekorvosi állás. Két ilyen szakember Tisza- kécskén, egy-egy Lajosmizsén, illetve Kunszentmiklóson, ugyancsak kettő pedig kecskeméti székhellyel szolgálja a járás gyermek- orvosi ellátását. Épp így említhető azonban az utóbbi három éviben a lakosság szolgálatába állt tizenhat fogszakorvos, akik ,ta- valy-tavalyelőtt főleg új fogászati, gépekkel, a munkafeltételeikhez kaptak értékes segítséget. A vázlatosan felidézett eredmények között az 1978. évi központi bérrendezéssel átlagosan mintegy 20 százalékkal növekedett alapbért, s az átlagos ügyeleti díjat is megemlítve, tért át dr. Jancsó Tamás a körzeti orvosok munkájának értékelésére. Elöljáróban leszögezte, hogy éppen az egészségügyiek munkája volt a töretlen fejlődés egyik záloga. Tisztelet a munkájuknak A járás lakosságának egészség- ügyi alapellátásáról harmincnyolc körzeti orvos gondoskodik. Munkájuk mennyiségét pusztán a rendeléseken megjelentek évenként 420 ezer körüli száma is jól érzékelteti. S akkor még nem szóltunk az otthonukban meglátogatott, ellátásra szorulók ugyancsak tekintélyes számáról, amely tavaly például meghaladta a 29 300- at. E látogatások közül .töibb mint 16 400 hívásra történt, csaknem 12 880 alkalommal azonban folyamatos ellátásuk miatt látogatták meg betegeiket a körzeti orvosok. Ez utóbbit a járási főorvos olyan eredménynek értékelte, amely a fekvőbeteg-ellátási és gondozási munka növekedését, a szellemi ráfordítás fokozódását jelzi. Egy további beszédes példát az anya- és gyermekvédelem területéről vett dr. Jancsó Tamás. A születések négyévi adatainak tanúsága szerint ugyanis a koraszülések aránya 10,6-ról 7,8 százalékra, a csecsemőhalálozásé pedig 3,9-ről 1,7 százalékra csökkent. Ezt csakis következetes, jól összehangolt munkával lehetett elérni. Az elvégzett munkát őszinte elismeréssel és köszönettel nyugtázta dr. Jancsó Tamás. Mint mondotta: egyik énje kórházi orvos, s így a beküldött ' betegek kapcsán meg tudja ítélni annak a munkának a hatékonyságát, amit a körzeti orvosok végeznek azzal a hatalmas „beteganyaggal”, amelynek méreteit másik énjével, járási főorvosként pontosan ismeri. Minden jót úgy, mint eddig... Az egészségügyi ellátás további fejlődését meghatározó tényezők közül alapvetőként hármat emelt ki. Elsőnek a központi elvi és anyagi támogatást, amely a VI. ötéves tenvben a párt XII. kongresszusa iránymutatásának megfelelően, az alapellátás nagyobb ütemű fejlesztésében nyilvánul meg. S hozzátette: az adott és várható anyagi-tárgyi feltételek lehető legjobb kihasználása döntően az egészségügy dolgozóin múlik, 'tehát fokozza felelősségüket. Ami a járási egészségügyi osztályt illeti: készíti a pontos felmérést, hogy ennek alapján az anyagi eszközök oda jussanak el, ahová szükséges. így elérhető, hogy az előírt diagnosztikus és terápiás eljárások mindenütt elvégezhetők legyenek. Az osztályra háruló, ugyancsak fontos feladat az alapszakmák és néhány klinikai terület olyan konzultációs rendszerének a megszervezése, amely folyamatos szakmai tanácsadással segíti a körzeti orvosokat. Nem mellékes azonban az orvosok eddiginél közvetlenebb kapcsolatának kialakítása, az alkotó munkatársi szellem erősítése csakúgy, mint az eddigi munka folytatásaként a megelőző szemlélet elmélyítése. Egyéni diagnosztikus és terápiás módszerekkel felváltani a napi munka formális vonásait; különös tekintettel a megelőzés jelentőségére, tudatos önképzéssel készülni a következő időszak feladataira; minden jót úgy csinálni, mint eddig, de nagyobb tudatossággal és fegyelemmel — ezek a körzeti orvosok előtt álló legfontosabb féladatok a lakosság alapellátásának szolgálatában. A cél ugyanis — a betegirányítással és -kiszűréssel szemben — a befejezett ellátás lehető legjobb megvalósítása. A magas vitaindító gondolatok után nem fukarkodtak a mondanivalóval a munkaértekezlet résztvevői. Dr. Tábori Balázs la- josmizsei körzeti főorvos kezdte, és egymást követve dr. Molnár Árpád kunszentmiklósi, dr. Gál János tiszakécskei, dr. Beszter- czei Gyula lászlófalvi, dr. Sebestyén László jakabszáliási, dr. Be- rényi Antal kerekegyházi körzeti orvosok folytatták. Az elért fejlődést, ideértve a községek általános előrehaladását is, jólesően említették. A közreadott vélemények azonban az orvosi munka köré csoportosultak. S a szakmai tapasztalatok közül is többségben a változtatást igénylőkkel hozakodtak elő az egészségügyi alapellátás javítása érdekében. Még összehangoltabban A felvetések egyik ilyen problémacsoportja a fekvőbeteg-ellátás anyagi-technikai hiányosságait, fogyatékosságait sorakoztatta fel. Gondot okoz a műszerek pótlása, nincs elegendő egyszer használatos tű, fecskendő, s a választékuk is szűkül. Miért nem írhat fel járóbotot, mankót a körzeti orvos, miért kell utaztatni a különben is nehezen mozgó beteget? Mi az oka, hogy nem lehet beszerezni a legegyszerűbb laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges vegyszereket? És így tovább. Nagyobb bizalmat a körzeti orvosnak a szakrendelés részéről — hangoztatták a jogos igényt. Kevesebb lenne a szakrendelések munkája, ha például ivarra tsze- dés, vagy katétercsere miatt nem rendelnék vissza; ha egyhetes táppénz után nem kellene szakorvosi, illetve ellenőrző főorvosi vizsgálatra is beküldeni a beteget. A táppénzes napok alakulása, a keresőképesség elbírálása köré csoportosultak a további vélemények. Ezek egyike — „a kereső- képesség elbírálásával kapcsolatos feladatok ellátásában nemegyszer védelemre szorul az orvos” — az egészségügyi ellátással olykor visszaélők számára elgondolkoztató. S a gyógyítás jobb összehangolásának igénye csendült ki azokból az észrevételekből, amelyek a rendelőintézettől — táppénzes ügyekben — a rendszeres, dokumentált tanácsot szorgalmazták. Ugyanez az igény — a beküldött betegről való kellő információ adása i— a megyei kórházzal szemben is megfogalmazódott. Mint ahogyan a körzeti orvosnak a 'beutalt betegéért érzett felelőssége csendült ki abból a jelzésből, amely szerint olykor nehézkes, lassú az egyes betegségek tisztázása. Szó, ami szó, a kunszentmiklósi 'tanácskozás hasznosságához nem fér kétség. Ami az egészségügyi ellátás javítására következtetést kínáló tapasztalatokat illeti, ezek külön figyelemre érdemesek. Sok vonatkozásiban ugyanis összecsengenek a lakossági megítéléssel. Csakhogy a körzeti orvos szemszögéből, aki együtt él — örömeiket, gondjaikat is ismerve — azokkal, akiket hivatásánál fogva szolgál. A jobbító szándékú meglátásaik közreadása bizonyára a még jobban összehangolt, még eredményesebb egészségügyi ellátásban kamatozik majd. Perny Irén AZ ÖTNAPOS MUNKAHÉTRE VALÓ ÁTTÉRÉS SEGÍTÉSÉRE Megyei koordinációs bizottság alakult Az ötnapos munkahéttel 'kapcsolatos intézkedések összehangolására — a megyei tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa kezdeményezésére — megyei koordinációs bizottság alakult tegnap délelőtt Kecskeméten, az SZlMT-székiházban. A bizottság elnöke dr. Tóth Imre, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője, társelnöke Kovács Pál, az SZMT közgazdasági osztályának vezetője, titkára pedig dr. Gazsó Endre, a megyéi tanács munkaügyi osztályának csoportvezetője. A huszonháromitagú koordinációs bizottságban találjuk a 'tanácsi szakigazgatási szervek, a szakmai megyebizottságok, szakmaközi bizottságok, s az áttéréssel leginkább érintett vállalatok képviselőit. Előttük dr. Tóth Imre ismertette az eddig megjelent jogszabályokat, rendelkezéseket, elképzeléseket. Megjegyezte, hogy pontosan körvonalazott konkrétságokról korai volna még 'beszélni, hiszen az ágazati irányelvek kiadására ezután — e hónap végén — kerül sor. Ezek megjelenése után — az irányelvek ismeretében :— a megyei koordinációs bizottság ajánlásokat fog kidolgozni, s azokat eljuttatja a vállalatokhoz. Hangsúlyozni kell, hogy sem ez, sem a koordinációs bizottság működése általában — nem jelenti a vállalatok önállóságának csorbítását. Ellenkezőleg, segítséget ad a bizottság azzal, hogy összegyűjti a megyéből az áttéréssel összefüggő gyakorlati ismereteket, tapasztalatokat, a menetközben felmerülő problematikus kérdéseket. Ezekre érdemben reagál, s a kölcsönös tájékoztatás révén is igyekszik könnyíteni az intézkedések harmonizálását. Jóllehet, a koordinációs bizottság messzemenően tiszteletben tartja a vállalatok önállóságát, azért már most a figyelmükbe ajánlja, hogy az áttérés feltételeinek „önerős” megtervezése, illetve megtárgyalása során feltétlenül támaszkodjanak a dolgozók véleményére, éljenek az üzemi demokrácia adta lehetőségekkel. Az alakuló ülés részvevőinek felvetéseiből, kérdéseiből, az eddigi tapasztalatokra épülő véleményéből is kitűnt, hogy az ötnapos munkahétre való áttérés folyamatában bőven lesz összehangoló szerepe a bizottságnak. Az is világossá vált többek közt, hogy ha valaha volt, akikor ezután igazán nagy jelentősége lesz a lépcsőzetes munkarend célszerű megszervezésének, a .vállalatoknak külső szervekkel s egymással való rendszeres kapcsolat- tartására, intézkedéseik, elképzeléseik egyeztetésére. (t) Fiatalok—hátizsákkal Lassan végéhez közeledik a tanév, nemsokára bezárulnak az iskolák kapui. A fiatalok előtt —. akik persze év közben is szívesen keresik fel hazánk városait, tájait — kitárul a világ. A két-három szabad nyári hónapba (amit persze csökkenthet munkavállalások. építőtáborok, szakmai gyakorlatok, esetleges vizsgák hosszabb-rövidebb lekötöttsége) természetesen mindenki igyekszik beiktatni pihenést. üdülést, ország-világjárást. A dolgozó fiatalok számára is ez az évszak a szabadságok fő szezonja. alkalom a megszokott környezetből, a hétköznapok rutintevékenységéből való kilépésre. Hiszen kiben nem él a vágy. hogy hátizsákot, bőröndöt ragadjon. s útnak induljon új, ismeretlen vidékek felé? Nevelés és élményszerzés Senki előtt nem lehet vitás, hogy a turizmus a szabad idő eltöltésének egyik leghasznosabb, legtartalmasabb, legértékesebb formája, akkor is. ha nem hosz- szabb üdülésekre, csak egy-egy hétvégi kiruccanásra gondolunk. Az a felnőttek, de még in. kább a fiatalok számára — két okból is. Egyrészt az ifjúsági turizmus egyaránt, játszik testedzési. szórakozási. tapasztalatszerzési és tanulási szerepet (gondoljunk például a tanulmányi ki. rándulások el nem évülő hasznosságára), s mint ilyen, az ifjabb korosztályoknak — ha néha rejtve, közvetve is — nevelési eszköze lehet. Másrészt figyelembe kell venni. hogy a fiatalok tekintélyes része számára az ifjúsági turizmusban való részvétel, legyen az csoportos városnézés, táborozás, kül- vagy belföldi kirándulás, egyben egy közösségben élvezett esemény, a közös, társas élmény- szerzés forrása. Ahhoz pedig, hogy felismerjük ennek jelentőségét. szintén nem kell ifjúsági vezetőnek, szervezeti aktivistának lenni. Házigazda: az Expressz Érthető, hogy az ifjúsági turiz. mus fontosságát a KISZ központi programjai is tükrözik, s szerepe, lehetőségeinek bővítése minden fórumon. így az ifjúsági szövetség mostani, X. kongresz- szusán is várhatóan megfelelő hangsúlyt kap. Negyedszázada. 1956-ban alakult meg a fiatalok önálló utazási irodája, az Expressz. (Eredeti neve Expressz Ifjúsági- és Szolgáltató Vállalat volt. 1958 októberétől — ekkor került az intézmény a KISZ Központi Bizottsága felügyelete alá — hívják Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodának.) Az ő feladatuk az ifjúsági turizmus fejlesztése terén kitűzött célok megvalósítása. Mai forgalmuk 25 évvel ezelőtt valószínűleg elképzelhetetlen lett. volna: a kezdeti néhány ezerrel szemben tavaly már majd hétszázezer fiatal vett részt az iroda valamelyik programjában. Tömegeket mozgatnak meg a különböző sportakciók az Expressz ugyanis gazdája számos testedzési mozgalomnak. így az „Edzett Ifjúságért” programjainak. Igen sikeres például az „Aranyjelvényesek ötpróbája”, amely — átkeresztelve és megújítva. de változatlan alapcélkitűzéssel — folytatja az 1980-as, emlékezetes „Aranyjelvényesek az olimpiára” akciósorozatot. Egyre nő a fiatalok érdeklődése a szomszédos és távolabbi államok, elsősorban a baráti szocialista országok iránt is. Tavaly több mint százezer magyar fiatal utazott az Expresszel külföldre, más orszá. gokból pedig 120 ezer hazánkba érkezőt fogadtak. A holnap turistái Kétségtelenül imponáló számok. Mégis — amint azt az ifjúsági turizmus problémáira nemrég rendezett kerekasztal- megbeszélésen Völgyi István, az Expressz igazgatója elmondta — fel kell figyelni néhány olyan tényre, ami a fiatalok utazási, üdülési szokásait, lehetőségeit is érinti. Elsősorban arról van szó. hogy — s ez persze nem az ifjabb nemzedékek országjárásának eddig tárgyalt fontosságát kérdőjelezi meg —. hogy a megváltozott gazdasági helyzet az ifjúsági turizmus szférájára kedvezőtlenül hat. Még akkor is. ha a felnőtt turizmustól eltérően a fiatalok érdeklődését sokkal inkább a kínált programok befolyásolják. nem pedig a nyújtott szállás, vagy étkezés színvonala, s ez lehetőséget ad az irodának arra, hogy megpróbálja árait mérsékeltebben emelni, illetve kiterjedtebben alkalmazni a különböző kedvezményeket. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy az Expressz „hőskorának” sokszor komfortot is nélkülöző sátortáborai ma nem bizonyulnának megfelelőnek. Márpedig nyilvánvaló, hogy a belföldi turizmus alakulásának alapvető kérdése a megfelelő szálláskínálat biztosítása. A fiatalok számára valamelyest, javulást hozott néhány éve az úgynevezett kollégiumi rendelet. Eszerint a nyáron üresen álló diákszállások férőhelyeire az Expressznek „elővételi joga” van bár számos helyen az érdeklődők közvetlenül is fordulhatnak a kijelölt tanintézeti szálláshelyekhez. A rendelet 8—9 ezer kollégiumi helyet biztosít nyaranta. Ez mindenképpen nagy segítséget, de további, eddig kihasználatlan lehetőséget — például más oktatási szervezetek. így a KISZ-iskolák szállás- kapacitását — is fel lehetne még tárni. Szükség is van további kezdeményezésekre. a változó ifjúság változó — növekvő — igényeihez való állandó alkalmazkodásra. Az útra készülő fiatalok, induljanak egyedül vagy csoportosan, szervezett formában, vagy ötletszerűen, országunkkal, valóságunkkal ismerkednek. Emberekkel találkoznak. szűkebb-tágabb környezetüket. hazánkat ismerik meg. Segítségükre. támogatásukhoz minden erőfeszítés indokolt: a ma hátizsákot ragadó ifjak lesznek a holnap világjáró turistái, a holnap sokat látott felnőttjei. Sz. G. Szovjet lapok — magyar nyelven Szputnyik Minden mágusban köszönettel tekint vissza Európa népe a felejthetetlen 1945. május 9-ére, a Győzelem Napjára. Az évforduló alkalmából jelent meg a folyóirat Soha nem felejtünk című em- 1 ékanyaga. A közelmúltban Magyarországot is számottevő veszteség érte, amikor a Hungarocamion több járműve elsüllyedt a tengeren. Az anyagi kár tetemes, a felelőst sem könnyű megtalálni. Most talán új korszak kezdődik: a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és Kanada megkezdte a tengereken és az óceánokon bajbajutottak felkutatására alkalmas rendszer közös kidolgozását. Vlagyimir Smiganovszkij tanulságos írása Hogy ne szólaljon meg a Lloyd harangja címmel látott napvilágot. Hány napot bír ki az ember étien, szomjan? Ez mindenekelőtt attól függ, kiről van szó. Két szovjet bányász már hosszú éveket .töltött munkával a föld alatt. Egyszer beomlott a bánya, s élve temette be őket. Tudták, hogy a szakemberek legnagyobb igyekezete mellett is legalább húsz napra van szükség a mentéshez. Hogyan viselkedett a két bányász a föld alatti börtönében? Erről tudósít egy megrázó erejű dokumentumriport . A Tudomány és technika című rovat ezúttal is sok olvasnivalót kínál. A szovjet szakemberek kiszámították, hogy ha a legolcsóbb energiaforrást, a1 szélenergiát villamos áram termelésére hasznosítanák, akkor óránként .20—25 milliárd, kilowatt villamos energiát lehetne nyerni. Ez annál jelentősebb, mivel a Szovjetunió valamennyi erőműve ma óránként összesen mintegy 300 millió kilowattot termel. A publikáció címe: A megszelídített ciklon. A kulturális rovatban a .többi között Vaszilij Suksinnal, a világhírű színész-író-fi'lmrendezóvél készült interjúból olvashatunk részleteket Falun születtem ... címmel. A sport, a sakk és a humor mellett felhívjuk a figyelmet: a Szputnyik májusi száma közli az 1980. évi vetélkedő eredményhirdetését, ahol magyar nevekkel is .találkozunk. Lányok, asszonyok A folyóirat májusi száma is a Győzelem Napjára emlékezik A repülő futár című cikkel. A szerző, a holtnak hitt Anna Tyimo- fejeva-Jegorova a Nagy Honvédő Háború első szakaszában az U—2- es futánrepülőgép, valamint a fasiszták által „fekete halálnak” nevezett IL—2-es „repülőtank” pilótájaként vett részt. A Compack Kereskedelmi és Csomagoló Vállalat MSZBT^tagcsoportjának vezetőjével készített riportot a lap munkatársa Egy az 1560-ból címmel. A cikk egyebek között bemutatja a tagcsoport munkáját és megtudhatjuk azt is, hogy május 9-én, a Győzelem Napján minden évben szovjet ■vendégeket fogadnak. Állandóan visszatérő vendégük a Labanov szovjet házaspár. Alekszej Labanov 1945-ben részt vett a Magyar* ország felszabadításáért vívott harcokban, és ő volt a VII. kerület parancsnoka — ahol ma a Compack is van. Iszaak Levitan, a kiváló orosz tájképfestő emlékmúzeumában kalauzol el egy összeállítás. A festő szülővárosának, Rljosznak egyik legkedvesebb, legvendégszeretőbb helye az emlékmúzeum, ahol az ő képei, és tanárainak, tanítványainak a művei is láthatók. Levitan képei a Tretyakov Képtár, az Orosz Múzeum és az ország sok más múzeumának gyűjteményét gazdagítják. Fáklya A lap 9. száma ugyancsak köszönti a Győzelem Napját. Aktuális írásai sorában az új ötéves terv feladatairól, a nemzetközi politikai kérdésekről szóló cikkek szerepelnek, s külön összeállítás, mutatja be, milyen gazdag áruválasztékkal jelentkezik a szovjet népgazdaság Budapesti tavaszi vásárán. A ' nagy ■ nap óta eltelt immár harminchat év alatt, újra meg újra felelevenedik neves szovjet tisztek írásaiban a háború keserűsége, fájdalma. Ez jellemzi a lapban közölt interjút is, amelynek különösen fontos mai tanulságai még figyelemreméltóbbakká válnak az egyszerű ténytől: a válaszadó Pavel Batov nyugállományú hadseregtábomok, a II. világháború egyik kiemelkedő hőse. Arról beszél, mennyire fontos megőriznünk a békét. Megrázó erejű fénykép mutatja be, mit is jelent a 40 év körült szovjet ember számára a Győzelem Napja — amikor apja fényképével elmegy a térre, hátha felismeri valaki azt, aki nyomtalanul eltűnt, és akinek a sírjáról sem tudnak a hozzátartozói. A fénykép egyszerű, tárgyilagos és szívibemarkoló.
