Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-12 / 109. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1981. május 12. események sorokban Nyilvánosságra hozták a LEMP programtervezetét BONN „Keserű vereségnek” minősítet­te a nyugat-berlini választások eredményét Willy Brandt, a Né­met Szociáldemokrata Párt elnö­ke. Brandt elismerte, hogy az NSZK-ban hatalmon levő SPD bonni politikája „nem tudott erős ösztönzést adni” a nyugat-berlini választási kampányhoz, utalt azonban arra, hogy a helyi SPD régi vehetőinek hivatali visszaélé­sei okozták a jelentős szavazat­veszteségeket. TOKIO A SOHYO japán szakszervezeti szövetség meghívására a lengyel „Szolidaritás” szakszervezet tízta­gú küldöttsége Lech Walensa elnök vezetésével vasárnap Tokióba ér­kezett A „Szolidaritás” küldöttsé­ge a SOHYO, és még másik három japán szakszervezeti központ ve­zetőivel folytat eszmecserét és körutat tesz Japánban. (PAP) SAN SALVADOR Heves harcok folytak a legutób­bi napokban is Salvador észak- nyugati Morazan tartományában. A junta hadseregének vezérkari főnöke szerint a reguláris hadse­regnek szombaton sikerült átven­nie a kétezer lakosú Hosario vá­roska ellenőrzését, de a felszaba­dító hadsereg cáfolta a vezérkari főnök nyilatkozatát. A hét végén bejelentették, hogy letartóztatták a salvadori hadsereg hat katoná­ját. Azzal gyanúsítják őket, hogy résztvettek a négy amerikai apá­ca múlt év decemberében történt meggyilkolásában. FRANKFURT Kilencven perccel kórházba szállítása után belehalt sérülései­be Heinz-Herbert Karry, a nyu­gat-németországi Hessen tarto­mány gazdasági és technikai ügyek minisztere, aki ellen hétfő hajnalban ismeretlen tettes me­rényletet követett el. Karry az utóbbi időben amiatt került a szél­sőbaloldal és a környezetvédők tá­madásainak kereszttüzébe, mert nyíltan támogatta a frankfurti re­pülőtér bővítését és azt a tervet, hogy a város közelében építsenek nukiéálfis fűtőárfyag-újrádüsítő üzemet. ÜJ-DELHI Radzsiv Gandhi, Indira Gandhi miniszterelnök-asszony fia hétfőn hivatalosan is belépett a kormány­zó pártba, és ezzel formálisan is részvevője lett India politikai éle­tének. Kelemen István, az MTI tudó­sítója jelenti: Ojabb szakaszukba léptek az előkészületek a Lengyel Egyesült Munkáspárt kilencedik, rendkí­vüli kongresszusára azzal, hogy a Trybuna Ludu mellékleteként nyilvánosságra hozták a LEMP programtervezetét. Ez a doku. mentum képezi a különböző szin­tű pártszervezetek beszámolási­választási értekezleteinek fő té­máját. de nemcsak a pártban tárgyalnak róla. hanem — mint ahogyan az a programtervezet zárórészében olvasható — a párt­vezetés az okmányt széles körű társadalmi vitára szánja, amely­nek során minden jószándékú ál. lampolgár megteheti észrevétele­it. függetlenül attól, hogy tagja-e a LEMP-nek vagy sem. Mint az elmúlt hetek tapaszta­latai mutatják, a pártértekezlete, ken gyakran vetődik fel a jelen­legi válságért való felelősség tisz­tázása. Ezt meggyorsítandó. a LEMP KB legutóbbi, tizedik teljes ülésén különbizottságot hoztak létre Tadeusz Grabskinak, a PB tagjának, a KB titkárának veze­tésével. A Trybuna Ludunak adott nyilatkozatában hétfőn Grabski hangsúlyozta: „Mindad­dig. amíg a párt. le nem zárja az elszámoltatást, a konstruktív, jö­vőbe tekintő gondolkodás háttér­be szorul a múlt elemzése mö­gött.” Mint mondotta, nemcsak a felelősségre vonás fontos fel­adat. hanem az is. hogy bebizo­nyítsák az igazságtalanul vádol­tak ártatlanságát. A gazdaság helyzete változatla­nul téma a pártértekezleteken és természetesen a sajtóban is. A Trybuna Ludu szerint az idei népgazdasági tervet, amelyet, an­nak idején hosszas vita után jó­váhagyott a szejm. minden bi. Hétfő délben Angliába érke­zett Helmuth Schmidt nyugatné­met kancellár, a félévenként ese­dékes brit—NSZK csúcstalálko­zóra. Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök vidéki rezidenciáján, Chequersben fogadta a kancel­lárt. A brit—nyugatnémet megbeszé­lések témáinak élére a megvál­tozott francia politikai helyzet, Francois Mitterrand elnökké vá­zonnyal ismét módosítani kell. Ennek egyik fő oka a szénterme­lés visszaesése. Mint a lap egy másik cikkében a nemzeti bank első elnökhelyettese. Stanislaw Nieckarz elmondta: az előző esz­tendő hasonló időszakához képest az idei év első negyedében egy. ötödével csökkent a szénkiterme­lés. Ugyancsak — mintegy tíz. százalékos — csökkenés volt ta­pasztalható a koksz, a hengerelt fémtermékek, a réz. az alumíni. um és a foszfor alapanyagú mű­trágyák gyártásában. Élénken foglalkoztatja a len. gyei sajtót az árrendszer reform, ja is. amelynek az lenne a célja, hogy az árak tükrözzék a ráfor­dítási költségeket. A tervezett in. tézkedéseket széles körben meg akarják konzultálni a társada­lommal. így a szakszervezetekkel, hogy a lakossággal megértessék az intézkedések szükségességét. A reformra elengedhetetlenül szük­ség van. mert mint Stanislaw Kania mondotta a napokban, „nincs még egy ország a világon, ahol olyan abszurd árrendszer lenne érvényben, mint Lengyel- országban”. Ugyancsak ő jelen, tette ki. hogy pillanatnyilag min­den harmadik zlotynak nincs áru. fedezete a piacon. Az ország gazdasági helyzeté­ből. a nem kielégítő nyers- és alapanyag-ellátásból adódó to­vábbi gond a foglalkoztatottság kérdése. Hétfőn országszerte megkezdődtek az érettségi vizs­gák a középiskolákban. Ugyanaz­nap a Trybuna Mazowiecka cí­mű központi lap olyan becslést közölt, miszerint az idén mint­egy 440 ezren fejezik be közép-, illetve főiskolai tanulmányaikat, és közülük „80 ezernek gondjai lesznek az elhelyezkedéssel.’” A Varsó közelében levő Twock kisvárosában, ahol csütörtökön és pénteken incidensek zajlottak le. szombaton este újabb gyújtogatás történt. lasztása került. A helyzet bizo­nyos iróniája, hogy a konzerva­tív. brit; kormány nagyobb .vára­kozásokkal tekint a szocialista Mitterrand elnöksége elé, mint a szociálliberális nyugatnémet koa­líció. A brit kormány arra szá- \mít, hogy Giscard után csak könnyebb lehet'az együttműködés az EGK közös költségvetése és mezőgazdasági rendszere megre­formálásában, ami. Anglia régi tö­A városka vasútállomásán csü­törtökön két büntetett előéletű, erő­sen ittas fiatalember kövekkel dobálta a rendőrőrs épületét,, majd amikor a rendőrök őrizet-/ be vették őket. több száz fős tömeg gyűlt össze az épület körül. Pén. teken hajnalban a mazowszei, „Szolidaritás” közbenjárására — a kedélyek megnyugtatása érde­kében — szabadon bocsátották a kér. garázdát. Ennek ellenére pén­teken este ismét több száz fős, jó­részt erősen ittas fiatalokból álló tömeg vonult az épülethez. A ren­dőrőrsöt felgyújtották, a hely­színre érkező tűzoltókat meg­akadályozták a munkában. Éj­szaka a kiégett falakat szétver­ték. Mint a varsói televízió szom. baton késő esti híradójában je­lentette. ismeretlen tettesek szom­baton este felgyújtottak egy vasú­ti szerkocsit, amely a rendőrőrs közelében levő holtvágányon állt. Ugyancsak a televízió ismer­tette a varsói rendőr-főkapitány­ság közleményét, amely a többi között íámutat: miközben az utóbbi hónapokban fokózódik az országban a bűnözés, a rendőrség munkatársai még kifejezetten garázda jellegű bűncselekmé­nyek esetében is arra kénysze­rülnek. hogy ne lépjenek fel az ilyen személyekkel szemben, vagy függesszék"lel az ellenük folyta­tott eljárást. A közlemény szerint pénteken, a rendőrség felgyújtá­sakor már semmilyen rendőri be­avatkozás nem történt. így csak az otwocki vasútállomás dolgozói­nak köszönhető, hogy a gyújtoga. tás nem terjedhetett ki magára az állomásra is. A rendőrség egyben felhívta az incidensek szemtanú­it. hogy jelentkezzenek és szá­moljanak be a körülményekről. Az otwocki tanácselnök szom­baton este azzal a felhívással for­dult a városka lakóihoz, hogy szervezzenek önkéntes rendfenn. tartócsoportokat. rekvése. Thatcher asszonyt sze­mélyesen sem fűzte semmiféle megértés,, vagy jó kapcsolat Giscard-hoz. Thatcher asszony és Schmidt várhatólag részletesen véleményt cserél a közel-keleti helyzetről, és az EGK következő lépéseiről. Ezekben Anglia külö­nösen érdekelt, mert a második félévben ő tölti be az európai kö- vzosségek miniszteri tanácsának elnöki tisztségét. (MTI) Brit—nyugatnémet csúcstalálkozó Londonban Damaszkusz elutasítja a washingtoni közvetítést Begin izraeli miniszterelnök vasárnap este, újabb ultimátumot intézett Szíriához: „Ha a szíriaiak az Egyesült Államok által kifej­tett erőfeszítések után sem von­ják ki rakétáikat Libanonból, az izraeli légierő parancsot kap a beavatkozásra." A fenyegető nyilatkozat azután hangzott el, hogy Hafez Asszad Szíriái elnök fogadta Philip Habi­bot, Reagan amerikai elnök kü- lönmegbízottjót. Miután Habib átadta Reagan üzenetét, Asszad elnök eszmecse­rét folytatott vele a libanoni bel- Ugyekbe való izraeli beavatkozás­ról, az arab békefenntartó erők elleni izraeli támadásokról, vala­mint arról, hogy milyen követ­kezményekkel jár az izraeli be­avatkozás a térség békéje és biz­tonsága szempontjából. Szíria az­után telepített légvédelmi raké­tákat Libanonba, hogy Izrael is­mételten támadást intézett az ott állomásozó arab békefenntartó erők ellen. A Szíriái kormány vasárnapi rendkívüli ülésén megfelelő in­tézkedéseket hozott az amerikai és az izraeli fenyegetés elhárítá­sára. Abdul-Rauf Kasszem mi. niszterelnök ;kijelentette, hogy Szíria minden eshetőségre készen áll ,és rendelkezik a szükséges erővel, az ellenséggel való szem­beszálláshoz. Szíria — fűzte hozzá — kötelességének tartja, hogy megvédelmezze Libanont, és a palesztin ellenállási mozgalmat minden izraeli agresszióval szem­ben. A damaszkuszi kommentárok Washington Izrael-barát politiká­jára hárítják a felelősséget a je­lenlegi válságért, és kétségbe von­ják, hogy az izraeli agressziót tá­mogató Egyesült Államok közve­títő szerepet vállalhat a térség­ben „Szíria senkivel sem hajlan­dó tárgyalásokba bocsátkozni a jogos önvédelmét érinőt kérdé­sekről” — hangsúlyozta a da­maszkuszi rádió. Az izraeli rádió szerint a Begin- kormány egyes tagjai a kiélezett helyzet ellenére is készek további haladékot adni az amerikai „köz­vetítésnek”. Peresz, az ellenzéki munkapárt vezetője azzal vádolta Begint és több miniszterét, hogy fenyegető nyilatkozataikkal mesz- sze túlmentek a józan ész a logi­ka határán. Peresz ugyanakkor támogatja azt az izraeli álláspon­tot, hogy a szíriai rakéták sem­miképpen sem maradhatnak Liba­non területén. Begin vasárnap ismét azzal fe­nyegetőzött, hogy rövid időn belül megsemmisítik a Dél-Libanonban élő palesztinokat, és azután nem éri több palesztin rakétatámadás Izrael északi részét. Az izraeli fenyegetéseket illetően figyelmet érdemel, hogy vasárnap — rövid időn belül másodszor — Damaszkuszba érkezett Triki lí­biai külügyminiszter, valamint a dél-jemeni elnök megbízottja. Mint ismeretes, Líbia és Dél-Je- men — Szíriával, Algériával és a PFSZ-szel együtt — csatlakozott a Camp David-i különalkut eluta­sító Szilárdság Frontjához. ’ Egy bejrúti hetilap szerint Líbia fel­ajánlotta Szíriának, hogy kész tel­jes egészében finanszírozni a Li­banonban állomásozó arab béke- fenntartó erők költségeit. Szaúd- Arábia és Kuvait viszont felfüg­gesztette a költségek folyósítását. (MTI) TÁMADÁS ÉS ELLENÁLLÁS Újabb kampány Kínában? Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: A kínai hadsereg lapja folytat­ja a támadást Paj Hua író ellen, aki a „Keserű szeretet” című no­vellájával, és az abból készített játékfilmmel a vezető körök el­lenszenvét váltotta ki. Csatlako­zott a hadsereg lapjához a Hung- csi, a KKP KB elméleti folyóira­ta“ Is,- • amely egyebek > között az­zal vádolja az írót, hogy művé­ben aláássa a kínaiak Mao Ce- tungba és a maocetungi eszmékbe vetett hitét. Az ötvenes években jobboldali­nak nyilvánított, és a „kulturális forradalom” alatt meghurcolt író elleni támadás azonban jelentős ellenállásra talál a kínai közvé­lemény körében. Ezt tanúsítják azok a nagybetűs faliújságok, amelyek a pekingi egyete­men jelentek meg, és ame­lyek szerzői — a különböző fakultások diákkollektívái — egyrészt elítélik a „kulturális for­radalomra emlékeztető kam­pányt”, másrészt követelik, hogy mutassák be a bírált filmet a közvéleménynek, és tegyék lehe­tővé, hogy az egyetemi- fiatalság találkozzék az íróval. Megfigye­lőit a közvélemény elutasító ma­gatartásával magyarázzák, hogy a Zsenmin Zsipao, a Kínai Kom­munista Párt központi lapja mindeddig nem csatlakozott a Paj Huát bírálókhoz, és semleges ál­láspontot tanúsít a „kampány” minden jelét magán viselő bírá­lattal kapcsolatban. A 21. francia elnök Ami egy hónapja nem látszott lehetetlennek, ami né­hány napja már valószínűnek tűnt, bekövetkezett: Francia- ország lakossága az elkövetkező hét esztendőre a szocia­lista párti Francois Mitterand-t választotta a köztársaság elnökévé. Az új államfő váratlan arányban, a voksok ötvenkét szá­zalékával diadalmaskodott. Bevált azok jövendölése, akik azt mondták: 1981-ben Franciaországban a változás vágya erősebb lesz a Mitterrand személyével és várható politiká­jával kapcsolatos bizonytalanságnál. 9 Párizs népe éjszakai Srömttnneppel köszöntötte Mitterrand győzelmét. „Történelmi szavazás” Pillanatnyilag, az egyetlen bi­zonyosság az, hogy az — 1958-tól számított — úgynevezett ötödik köztársaság viharos történetében tanúi lehetünk három vadonatúj jelenségnek: 1. Első ízben szenvedett veresé­get hivataliban lévő államfő; 2. első ízben győzött nem jobboldali jelölt, és 3. először állt elő az a feszültségekkel terhes helyzet, hogy az elnök mögött álló több­ség nem azonos, sőt, szembeke­rülhet a nemzetgyűlés többségé­vel. A hétfőn reggel utcára került francia lapok kivétel nélkül egész oldalas címben adják hírül a szocialista párti politikus egy­értelmű sikerét. A nagypolgári Le Figaro „sem­leges” főcíme: „Mitterrand a 21. köztársasági elnök”. A kommen­tár szerepét egy karikatúra tölti be: Jjiscard szomorú, Chirac ki­hívó arccal búcsúzik a Francia- országot megjelenítő Marianne- fig,urától, a másik ajtón Mitter­rand léip be kezében Marchais- val. Marianne így búcsúzik: „Ta­lálkozunk nemsokára”. A France Soir főcíme: „Törté­nelmi szavazás, először választa­nak egy szocialistát általános sza­vazással köztársasági elnökké: Mitterrand-t”. A l’Humanité főcíme: „A re­mény győzelme”. Az International Herald Tri­bune, a Párizsban megjelenő amerikai napilaip: „Mitterrand vereséget már Giscard-ra, hogy véget vessen 23 évi konzervatív kormányzásnak”. \ Parlamenti választás júniusban Az új elnök — alighanem jú­nius 21-re és 28-ra — kiíratja az új parlamenti választást. Ez lét­érdeke, hiszen a francia államfő kezében Charles de Gaulle tábor­nok országlása óta ugyan óriási hatalom van — de ezt kizárólag akkor érvényesítheti, ha nem áll szemben vele egy ellenséges nem­zetgyűlési többség. Mitterrand győzelmének egyik legfontosabb faktora a mintegy négy és fél millió kommunista szavazat. Ojra bebizonyosodott, hogy a baloldali összefogás az az erő Franciaországban, amely va­lóban meg tudja változtatni az események menetét — még akkor Is, ha ez az összefogás nem ép­pen felhőtlen. Nem túlzás a megállapítás, hogy Franciaország jövője min­denekelőtt attól függ, milyen lesz ez az összefogás és együttműkö­dés ezután, az új helyzetben. Mardhais annak hangoztatásával köszöntötte Mitterrand győzel­mét, hogy a párt kész vállalni az új erőviszonyokból következő szerepet. .1 Visszhang A győzelmet követően azonban és természetesen nemcsak a fran­cia bel-, hanem a külpolitikában is sok a bizonytalansági tényező. Jól' érzékeltetik ezt már az első mértékadó külföldi visszhangok. A szovjet sajtó arra emlékeztet, hogy a francia szocialisták ugyan hitet tettek a szembenállás szint­jének csökkentése mellett, de álláspontjuk egyelőre homályos például az Európába telepítendő amerikai közép-hatósugarú raké­ták ügyében. A Pravda ugyan­akkor félreérthetetlenül kijelenti: „Ha nem is értünk egyet minden lépéssel, amelyet Franciaország nemzetközi téren tesz, kapcsola­taink az enyhülés lényeges , té­nyezői maradnak, s mi e kapcso­latok dinamikus fejlesztése mel­lett foglalunk állást.” Washingtont — jelentik a hír­ügynökségek — „ugyan nem vá­ratlanul, de enyhe áramütésként” érte Mitterrand győzelmének hí­re. Ehhez Percy szenátor — alig­ha csak a saját nevében — hoz­zátette: „nem elsősorban miatta, hanem a kommunisták miatt ag­gódunk .. ” Az új elnök Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság új elnöke 64 éves, 1916. október 26-án született, iro­dalmi és jogi tanulmányokat végzett. A második világháború idején a németek fogságába ke­rült, megszökött, majd részt vett az ellenállási mozgalomban. 1946- ban képviselővé választották, 1947-től 11 alkalommal töltött be különböző miniszteri tárcákat a 4. köztársaság kormányaiban. 1958-tól a de Gaulle tábornok kormányával szembeni ellenzék vezetője. Francois Mitterrand számos baloldali politikai szervezet, klub alapítója és vezetője volt egészen 1971-ig, amikor a Köztársasági Intézmények Konvenoiójá nevű szervezet vezetőjeként részt vett a különböző szocialista mozgal­mak, pártok egyesítő, Epinay-i kongresszusán, amely az akkor létrehozott Szocialista Párt első titkárává választotta. Mitterrand ekkor a kommunistákkal köten­dő baloldali szövetség híveként lépett fel, a két párt 1972-ben írta alá a baloldal közös kor­mányprogramját. Előzőleg, 1969- bein az elnökválasztásokon a szo­cialista jelölt, Gaston Defterre csak a szavazatok 5 százalékát szerezte meg. Mitterrand azt a célt tűzte ki, hogy — mint azt a Szocialista Internacionálé kong­resszusán nem sokkal később ki­fejtette — újjáépítsen egy nagy szocialista pártot azon a terüle­ten, amelyet a kommunista párt foglal el, és bebizonyítsa, hogy az ötmillió kommunista választó közül hárommillió a szocialis­tákra szavazhat. Francois Mit­terrand az 1965-ös elnökválasztá­son a baloldal közös elnökjelölt- je volt de Gaulle tábornokkal szemben, a szavazatok 31,7 szá­zalékát szerezte meg az első for­dulóban, és 44,8 százalékát a má­sodikban. 1974-ben ugyancsak közös jelöltként az első forduló­ban 43,2 százalékot ért el, a má­sodikban 49,2 százalékot Giscard d’Estaing-nei szemben. A baloldal egységének felbom­lása, 1977 után Francois Mitter­rand továbbra is úgy lépett fel, mint aki az egész baloldalt kí­vánja képviselni, és az FKP-t igyekezett felelőssé tenni az unió megszűnéséért. Az 1978-as nem­zetgyűlési választás után — ame­lyen a baloldal alulmaradt — Mitterrand kemény politikai küz­delmet vívott párton belüli ve­tél y társával, Michel Rocard- ral szemben, aki maga kívánt szo­cialista elnökjelöltként fellépni, és egyrészt elérte, hogy pártja őt jelölje, Mitterrand-t, másrészt biztosítani tudta azt is, hogy Mi­chel Rocard támogassa az elnök­választási kampányban. A kampány során Francois Mitterrand — aki előzőleg le­mondott pártfunkciójáról, az első titkári tisztséget Lionel Jospin- nek adta át — egyaránt hivatko­zott a szocialisták, a baloldal, a változás híveinek szövetségére, programja eléggé általános ma­radt ahhoz, hogy meg tudja nyer­ni a baloldal mellett a Giscard d’Estaing elnökségével elégedet­len polgári választók egy részé­nek támogatását is. Ebben segít­ségére volt, hogy az elnökválasz­tás első fordulójában elsősorban a kommunista párt hagyományos választóinak soraiból szerzett új szavazatokat, és így nőtt irányá­ban a középrétegek bizalma. Se­gítségére volt a sikerben Giscard d’Estaing és Jacques Chirac ve­télkedése a kormánypártok tábo­rában is. iPrancois Mitterrand-t a politi­ka művészeként ismerik Fran­ciaországban, kitűnő taktikusnak és stratégának tekintik. Az elnök- választási kampány során általá­nos vélemény szerint végig tar­tani tudta magét előre kidolgo­zott stratégiájához, és az utolsó napokban, váratlanul felemelve a hangot, támadásba ment át — erre már nem volt ideje hasonló hatékonysággal válaszolnia Gis­card d’Estaing táborának.

Next

/
Thumbnails
Contents