Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. mája* 10. T Tgy tartja a mondás, ^ amit a természet elvesz, azt később visszaadja. Erre vár jó néhány gazdaság a Bács megyei homokon is. Hisz húsvéthétfőre virradóra a természet „betakarította” a nyári gyümölcs, őszi szőlő jó részét. Mégpedig véglegesen. Ügy, hogy a hajtáskezdemények zöme is lefagyott. Ahogy az álta-> Iában lenni szokott, előbb keserűség keríti hatalmába a szabad ég alatt dolgozókat, de aztán tesznek néhány lépést annak érdekében, hogy mégis sikeres legyen az esztendő. Érdeklődtünk több helyütt. Kezdtük Izsákon, ahol azon az ominózus napon mínusz 5 fok alá süly- lyedt a hőmérő higanyszála ... Fagy után-'Vxív üo**» A fagy után néhány nappal Makkos József termelési igazgatóhelyettes már rendezi, rendszerezd a nulla fok alatti hőmérséklet okozta veszteséget. Ügy tűniik, érzelem nélkül teszi, pedig valójában nem cselekszik mást, mint egy várt (vagy nem várt?) természeti körülményt regisztrál. A 209 hektár alma, a 20 hektár őszibarack, a 20 hektár meggy, az 582 hektár szőlő jó része lefagyott. Az olasznizling, a sárfehér már kevésbé károsodott. A többletárbevétel érdekében az első hevenyészett tervek is elkészültek. Úgy mondja az igazgatóhelyettes, magasabb lesz majd az exportarány. Az állattenyésztésben ügyelnek arra, hogy a .borjúszaporulat ne csökkenjen, és az egy kiló húsra vetített abrakfelhasználás se legyen sokkal fölötte a négynek. A gyepen való hizlalás már rutinszerű művelet náluk és a tenyészállat eladására is nagyobb gondot fordítanak majd. És mit tesznek még annak érdekében, hogy lehető legkisebb legyen a káruk? A biztosító biztonsága megnyugtató. A többletet pedig pluszmunkával, leleménnyel próbálják az „asztalra” tenni. n □ □ A Kási zsákra vivő úton a Sárfehér Tsz tábláin tisztességes munkát végzett a locsolkodás hajnalán érkezett fagy. A kordonművelésű szőlő árnyékában Aczél József feleségével dolgozik a háztájiban. Szomorúak, mert a meggy- és cseresznyefa termését már úgy tűnik, nem kell szedni. A korai szőlő zöme is elfagyott. Nosztalgikus a beszélgetés amikor a szüretre terelődik a szó. Mi történik akkor? — Hamarabb vége lesz majd, — érkezik a vállasz és .benne a reményteljes folytatás, s hátha magasabb lesz a cukorfok, minit az elmúlt évben. Mit tettek akkor amikor észlelték a kárt? Ügy mondták, ők ketten az asszonnyal szinte egyszerre hétfőn-kedden keseregték szerdán aztán nekiláttak az új telepítéshez. Elsősorban, sárfehéréhez, mert hogy az állta leginkább a korai fagyokat. 9 bizakodás is felcsendül. Nem az első tavasz, amikor ilyen csúf an elbánt velük az időjárás. Hogy veszteségük lesz-e? Bizonyára. Hisz a termőrügyek egy része „gallyra” ment. De remélik, hogy élvezik majd a százalékos művelés hasznát, s néhány forintot kapnak a közöstől is... □ □ □ A legnagyobb jó szándékkal sem lehet ráfogni a fülopbázi Zrínyi Mezőgazdasági Szakszövetkezetre, hogy a mám mutgazda- ságok közé tartozik. A 2264 hektáros területen évek óta a csendben dolgoznak. A szanálás és a nullszaldó határán él itt vezető és tag egyaránt. Az 52 hektár közös szőlő jó része és a 140 hektár tagi művelés zöme elfagyott. Az Állami Biztosító első ütemben 80 százalékos kárt állapított meg. Abban kiegyeznének, ha az időjárás okozta kár félmillió forint alatt lenne. A háztáji biztosítás valamint enyhít majd a gondokon. Meg lépnek is a vezetők, hisz az 500 hektár őszi gabona fokozott növényvédelme, lómbtrágyá- zása néhány ezer forinttal javíthatja majd az egyenleget. Különösen ügyelnek arra, hogy a költségek a minimálisra csökkenjenek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy spóroljanak a növényvédő szeren vagy a műtrágyán. Dr. Koller Lajosné, a főkönyvelő-helyettes úgy fogalmazott, feladatuk lesz az ittenieknek, hogy ne csak itt legyenek, ne csak a jelenléti ívet írják alá, hanem dolgozzanak is. Dolgozzanak azért, hogy a kedvezőtlen előjelek ellenére ne legyen gond az év végi számadáskor. Az Izsáki úton Kecskemétre tartva, a jobb oldalon budaiföld pihen fólia zsákokban. A megtermelt javak amíg értékesítésre nem kerülnek, pénzt nem hoznak a gazdaságnak. A tartalékok — fogalmazott a főkönyvelő-helyettes — valahol itt vannak. Hiányzik egy kis agilitás, egy kis szervezőkészség, s ha mindez együtt lesz, akkor csupán szállítókapacitás kell ahhoz, hogy megérkezzék az egyszámlára a fagyokat kompenzáló forintok tömege ... Szabó Pál Miklós • Az élet nem áll meg. Aczél József és felesége néhány nappal a zimankó után már a megmentett egészséges szőlőoltványok telepítésével foglalkozik. (Tóth Sándor felvétele) HA JÖN A FEKETE.;. Emberek Sok vita folyik ma a munkáról. Egyesek szerint elég az aszfaltot vagy a földet valahol megbontani — az első csákány- és ásónyomtól eltelt idő a kész munkáig mutatja, mekkora az igyekezet. Ahol pedig a földet any- nyira fel- és megforgatták, mint Kecskeméten, a Halasi úti felüljáró építésénél, az Ott <lakók hogyne dugnák össze a fejüket munkaügyben ! Hiszen a mély csaitornaárok, a felvert aszfalt és gyepszél a Halasi úti lakótelepen több mint száz családnak kellemetlen. Nehéz a ki- és bejárás. Autóval bemenni nem lehet. A házmesterasszonyon a férje úgy segít, hogy a hat lakóépületből a kukásedényeket elviszi kétszáz méterrel arrébb, ahonnét a szippantókocsi mát el bírja szállítani a szemetet. A legkevésbé — eddig még! — a gyerekek sínylették meg a földásást. Enyhe az idő, délután van, a fiúk. a földdombok tetején csatáznak fakarddal és műanyag pisztollyal az oldalukon, s közben szóba elegyednek a mélyben dolgozó munkásokkal. Kurucz Zoltán, első osztályos, kétpisztolyos legény. 0 a vezér. Akivel az imént beszélgetett, Provics Bálint, a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat Dobi István szocialista brigádjából. a föld(felszín) alatt — November óta vagyunk itt — tudom meg a Dobi brigád tagjától hamarosan. — ősztől kezdve kétszáz betongerendát vertünk le cölöppel nyolc és fél méterre. Erre rakják a pilléreket. Mi olyan mindenes brigád vagyunk, akiket oda küldenek, ahol a legnagyobb szükség van ránk. A legutóbb Lászlóval va mellett útpadkát készítettünk. — És most? — Ma rosszul kezdődött a nap. A markoló „meghúzta” a föld alatti kábeleket. A tartódobozt most vissza keld temetni. Sietek, hogy míg a busz nem jön értünk, haladjak valamennyit. Kunszálláson lakom. A Halasi út 11. számú ház előtt Tóth Ferenc közúti építős zakmumkás lapátolja a főidet odalent, olyan helyen, ahová a sérülékeny vezetékek miatt vétek lenne a markolót leengedni. Mialatt a zöld pu lóveres férfival beszélek, elmondja, hogy négy éve nyolchónapos szakmunkásképző tanfolyamot végzett. Olyan képesítést szerzett, amely- lyel az országban bárhol dolgozhatna hasonló munkán. Azt, hogy Tóth Ferenc „csöves”, nem titkolja. Sőt! Úgy látom, elégedett, hogy a csőmunkán kívül még sok egyebet is meg tud csinálni. Az aluljáró-építésnél részt vesz azoknak az aknáknak a kialakításában, amelyeken át majd a környező házak tetővize is elfolyik. — Oda megyünk, ahová parancsolják! — így Tóth Ferenc. — Ha jön a fekete, megyünk teríteni. — Fekete? — Igen. Így hívjuk az olvadt bitument. .Mennyi szépet, jót írnak már megint! Pedig csak szét kellene nézni — láthatnák, van itt más is..— szinte hallom az ellenvéleményt. Egy földhányás tetején — hiába tagadnám —, egy akna fölött elsős, vagy másodikos fiúcska literes üveget szorít az oldalához. Meg nem állom, hogy meg ne kérdezzem: — Kinek hoztad? — Hát... a bácsinak, odalent! S mutat lefelé, az akna mélyébe. No, persze. A közúti építők is emberek. Ki ilyen, ki olyan tulajdonsággal. Van — mint Tóth Ferenc is —, aki apadt-anyait belead, hogy a tanfolyamon tanultakat a gyakorlatban hasznosítsa, és vannak — a temető árka fedői —, akik már kidőltek mára. Arra megyek, a járda szélén üldögélő emberekhez. — Hány óra? — kérdezi az egyik. — Hat perc múlva fél S — válaszolom. Látom az arcán, cseppet sem elégedett az óra járáséival. Nem tehetek róla. Az óra ennyit mutat. K—1 A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Kegyetlen bosszú! Másfél évvel ezelőtt, 1979. november 20-án Kiskun ma jsám egy árokparton holtan találtak egy asszonyt, akiről 'kiderült, hogy Kolompár Pálmának hívják és előző este sokáig együtt szórakozott ismerősével, Kolompár Mihállyal, sőt hazafelé is együtt indultak, mindketten Ittas állapotban. A rendőrség azonban rövid huszonnégy óra alatt kétséget kizáróan megállapította, hogy az asszony halálához a férfinak nincs köze. Az erősen ittas asszony ugyanis a novemberi, hideg éjszakában az árokparton kihűlt, s halálát ez, valamint nagyfokú szívgyengeség okozta. Az anya rokonságában azonban — a tények ellenére — mégis az a hír térjedt el, hogy Kolompár Pálnét megölték. Kolompár Miklós — az asszony 19 éves fia — ekkor elhatározta, hogy bosszút áll anyja haláláért. Később, immár a tárgyaláson elmondta, hogy konkrétan nem tudta hogyan és kit fog megölni Kolompár Mihály családjából, de a bosszú terve megfogant benne, hiszen hallott erről korábban. Majdnem egy évig hordozta, érlelte magában a tervet, amelynek a lényege — elmondása szerint: — Ha ők halottat csináltak nekünk, én is halottat csinálok nekik. Tervéről, szándékáról senkinek 6em szólt, de „napirenden tartotta”. Így érkezett el 1980. szeptember elseje, egy hétfői nap. Kiskunrnajsán, a Munkásőr utca 28. számú házban hárman voltak otthon: Kolompár Miklós, Kolompár Klára Irén, 16 éves lány, aki testvére Kolompár Miklósnak és ott volt K. Erzsébet Judit, aki az előzőeknek unokahúga. 0 mindössze 14 éves volt akkor, illetve egy hónappal töltötte be a tizennégy évet, a gyermekkor határát. 'Délután két óra körül a fiú takarított a lakásban, a két lány pedig az udvaron tartózkodott. Ekkor érkezett oda a tizenegy éves Kolompár Erzsébet, akit Kupak-nak csúfoltak, s aki Kolompár Mihálynak volt a lánya. Azért jött, hogy elkérje a két nappal korábban vásárolt babekenő- csot. A nagyobbik lány bekiáltott a fiúnak: — Itt a Kupak, a kenőcsért jött! Kolompár Miklósnak azonnal eszébe jutott a bosszú. Tudta, hogy ennek a kislánynak az apja volt az ő anyjával az említett éjszakán' s még mindig abban a hitben élt, hogy az az ember okozta az asszony halálát. Ügy érezte, eljött a bosszú órája. A babakenőcsöt odaadták a kislánynak, aki nem ment él, hanem egy darabig még állt az udvaron. Ekkor Kolompár Miklós 'beszaladt a konyhába s egy darab kenyeret hozott ki, átnyújtotta a gyereknek, hogy egye meg. — Nálunk az a szokás — mondta később a tárgyaláson — hogy a|ki halála előtt van, azt valamivel megkínáljuk, hogy a túlvilágon ne éhezzen. A gyanútlan kislány azonban nem evett a kenyérből. Közben Kolompár Miklós létrehívta húgát, Kolompár Klára Irént, és odasúgta neki: — Ennek az apja-ölte meg az anyánkat. Kapd el a torkát 1 A ;tizenhat éves lány azonnal nekiugrott a 11 éves, vézna testalkatú ikislánymata és megragadta a torkát, fojtogatta. A kislány kö- nyörgött, sírt, hogy ne bántsák, mert ő nem csinált semmit, ártatlan. Kegyeleim azonban nem volt. Kelten a földre döntötték. A hadmadik vádlott, a tizennégy éves gyerek ott állt, sírt és sajnálta a másik gyereket. De a két nagyobb megfenyegette, hogy segítsen,. különben megverik. A „segítés” azt jelentette, hogy le Mellett fogni a fojtogatott kislány lábát, kezét. Ezt 'felváltva tették. Egyszer Kolompár Miklós fojtogatta, aztán Kolompár Klára Irén s addig a másik kettő fogta kezét-lábát. A gyerek hányt, rugdosott, hörgőit. A fojtogatás során egy kendővel bekötötték a száját, de azt letépte. Eszükbe jutott azonban, hogy valaki jöhet és meglátja mit csinálnak. Ezért áldozatukat bevonszolták a szobába s ott tovább fojtogatták. Néhány perc után kivi tték és az udvari árnyékszékbe akarták beledobni, de nem tudták, nem fért bele. Újra vissza- vitték a házba, de most már a kamrába. Időközben Kolompár Miklós rosszul lett, „felháborodott a gyomra”, kiment hányni. Addig Kolompár Klára Irénnek egy „Jó ötlete” támadt. A karmában tárolt tetőfedő cserepek közül kiválasztott egyet, azt a gyerek torkára feszi tette az élivei s unoka- húgával ketten addig nyomták, míg a kislány meg nem halt. A halottat lepedőbe, rossz ruhákba csavarták s a kamrában hagyták. Ok pedig — Kolompár Miklós javaslatára — lapátot és vödröt vettek magúkhoz s elindultak a kert végében iévő homokbányához, hogy megássák áldozatuk sírját. A vödröt azért vitték, ha valaki 'megkérdezi hová mennek, az lesz a válasz: homokért. A gödröt megásták s a lapátot elrejtették az ott lévő nádtörmelékben. Aznap azonban nem tudták' kivinni áldozatuk holttestét, mert ibesötétedett s hazajöttek a házban lakó felnőttek is a munkából. Tudták viszont, hogy másnap reggel a két felnőtt — Kolompár Miklós nővére és sógora — fél hétre mennek dolgozni s ezt követően eltemetik a kislányt. Így is történt. Kolompár Miklós nyugodtan aludt abban a szobában, azon az ágyon, ahol néhány órával korábban a 11 éves gyereket fojtogatták. Másnap reggel hárman kivitték a kicsiny holttestet a már előre megásott gödörbe és elföldelték. Azután hazamentek, s . folytatták a semmittevést. Sétáltak, csavarogtak, jöttek mentek. Kolompár Klára Irén kiment a piac. ra és találkozott egyik ismerősével, akinek elmondta, mit csináltak előző napon . hármasban. Megfenyegette azonban az ismerőst, hogy senkinek ne szóljon róla, mert akkor őt is 'belekeveri. Az ismerős fiatalasszony nem Is szólt senkinek. Az eltűnt kislány szülei, rokonai keresni kezdték a gyereket. Először arra gondoltak, talán valamelyik rokonnál maradt, s pár nap múlva hazajön. De nem jött. Akkor taxit fogadtak s a környéken lakó ismerősöket, rokonokat keresték fel. A rendőrségen csak két bét múlva, 1980. szeptember 15-én jelentették, hogy eltűnt a 11 éves Kolompár Erzsébet. A rendőrség azonnal hozzákezdett a körözéshez, kutatáshoz, nyomozáshoz, de bármilyen nagy erővel és lelkiismeretességgel is foly a munka, nem találták a kislányt...-.' Október 5-én egy feldúlt állapotban lévő férfi kopogtatott a kiskunmajsai rendőrségen: Kolompár Mátyás volt és azt jelentette, tudja hol van a kislány, megtalálták és jöjjenek ki. A rendőrség azonnal a helyszínre sietett és ott, a homokbányában valóban megtalálták a kislány holttestét Hamarosan kiderült az is, hogy kik ölték meg a gyereket, aki — mint említettük — szeptember 1-én, hétfőn ment el otthonról Kolompár Mik- lósékhoz és azóta nyoma veszett. Így aztán letartóztatták a tetteseket. Az orvosszalkértö megállapította, hogy Kolompár Erzsébet 11 éves tanuló halálának oka fojtogatás. A tettesek bevallották, hogy ők követték el a bűncselekményt, s a kihallgatás, majd a tárgyalás során részletesen elmondták hogyan történt a szörnyű gyilkosság. Az ügyésznek arra a kérdésére, hogy mi lett volixa a bosszúból, ha aznap a kislány nem megy a kenőcsért — Kolompár Miklós; elsőrendű vádlott azt válaszolta, hogy akkor mást ölt volna meg Kolompár Mihály családjából, de leginkább őt magát szerette volna eltenni láb alól. Egyébként csak a tárgyaláson tudta meg, hogy az anyját seniki nem ölte meg, halálának más volt az oka. Az ügyet három napon át tárgyalta a kecskeméti Megyei Bíróság és a közelmúltban hirdetett ítéletet a három tettes fölött. Kolompár Miklóst bűnösnek találta - társ tettesként, aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében és ezért 13 évi, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte s további nyolc esztendőre eltiltotta a közügyektől. A másodrendű vádlott ugyancsak társ tettesként, aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt nyolcévi börtönt (kapott és öt évre eltiltották a közügyek tői. A harmadrendű vádlott — aki a tizennegyedik életévét mindössze egy hónappal haladta meg — büntetéseként a bíróság javítóintézeti nevelést rendelt el. Ennek legrövidebb ideje egy év, szükség esetén azonban a vádlott 18. életévének betöltéséig is az Intézetben tartható. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, de a két első vádlott és védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A harmadrendű vádlott és védője az Ítéletbe belenyugodtak, így az Jogerős. O. &
