Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

1981. május 10. • PETŐFI NÉPE • 3 Az első testnevelési óra az új sportcsarnokban. • A diákotthon 202-es szobája. Ilyen a többi is. „ARCNÉLKÜLI TELEPÜLÉSBŐL KARAKTERES NAGYKÖZSÉG” Lajosmizsén tudják, mit akarnak! 0 Két napja még építők dolgoztak a sportcsarnokon. ’JP • Avatás előtt a szociális otthon új szárnya (baloldalt), Az E 5-ös 'két oldalára fölka­paszkodó Lajosmizse az átutazó számára olyan hosszú és unalmas volt, minit a böjti prédikáció. Egyhangú, sáros és poros mellék­utcái senkit sem csábítottak meg­állásira. Szorgos kutató sem ta­lált jellegzetes helyi' színeket, szemfogó épületeket, elgondol­koztató helyi szokásokat. Arcnél- kiütinek mondta egyik kollégám. Szürkének, szomorúan jellegte­lennek éreztem magam is a száz- úsz esztendeje újratelepített jö- étferíyialuf 11 Gjókérielen _kultüA‘ ráiis élete siváralblb, -°vágy" fátlan, virágtaian környezeté? Az Erdei által is emlegetett „gyors és követelődző” polgárosodása nyomait elfedte egyhangúan ke­dély télén látványa. A vízgépészeti vállalat tetsze­tős zöld foltja oldotta először monotonságát. Modern, gondo­zott, csinos ipartelep fogadta az érkezőket. A délről északra tar­tókat mintaszerű nagyüzemi gyü­mölcsös üdíti újalbban. Idegene­ket vonzó tanyacsárda, élénk tu­rizmus, nagyivendéglő mutatja, hogy most már sokan megállnak Lajosmizsén. ' ’Ä“ gépkocsikból kiszállók ta­pasztalják, hogy mennyi megle­petést tartogat a mind öntudato- sabb nagyközség. Az ország első könnyűszerkezetes általános is­kolája, a tanyai diákotthon új tömbje a kuiturálódásért vállalt hatalmas erőfeszítést, tudatos fejlesztést tükröz. Messziről föl­ismerhető : akarnak valamit. Nemrégiben nyugalomba vo­nult tevékeny, ambiciózus tanács­elnökük ösztönzésére újabb és újabb, közösségi munkára ser­kentő célokat tűztek maguk élé. A hajdan csak a maga hasznáért fáradozó lakosság — legalábbis hangadó része — mindinkább „nagyközségben” gondolkodik. A szemmel látható gyarapodás örö­me táplálja az öntevékeny össze­fogást. Kéretlenül is felajánlották se­gítségüket oktatási intézmények csinosításához kis- és nagyüze­mek. A korszerű szociális otthon nem tud olyat kérni, amit a szo­cialista brigádok ne teljesítené­nek. A minap avatott sportcsar­nok környékének rendezésénél legalább százan szorgoskodtak otbjártamkor. A művészeti cso­portok fenntartásához több közös gazdaság is hozzájárul. Az új iskolaszárny 'berendezéséből he­lyiek is kivették részüket. Valamennyi közintézmény igyekszik saját környezetének gondozásával, udvarának, kert­jének szépítésével, épületeinek felújításával gazdagítani a falu­képet. Nem mindegy, hogy mi­lyen képet alakítanak ki Lajos- mizséről az átutazók. Még fonto­sabb: milyen közérzettel dolgoz­nak a helybeliek. A szülőotthon vezető főorvosa jogos elégedett­séggel mutatta a fészerekkel zsú­folt telkekből varázsolt illatozó kertjüket. A diákotthon egyik nevelője a szobákat díszítő térí­tőkre hívta föl figyelmemet: a gyerekek csinálták. A megfáradt öregek legszebb megyei otthoná­ban szüntelenül azon töprenge­nek, hogy miként tehetnék még kényelmesebbé intézményüket. Rendibehozták a művelődési há­zat. A buzgalom kecskemétieket is föllelkesített. Lajos mi zsére jár­nak társadalmi munkázni. Az Űjpesti Gépelemgyár Katona Jó­zsef szocialista brigádja és a já­rási hivatal 26 dolgozója a szo­ciális otthon új részének csino­sításán, bebútorozásán dolgozott e hét elején. így' alakul, így formálódik La­josmizse, így változik mindig va­lami újjal örvendeztető arculata. Többször fordult elő töprengő tudósításomban az „új” szó. Nem véletlenül. I Hettai Nándor • A nehézke­sebb mozgású öregek számára rövidítik a szabvány­ágyak lábát a járási hivatal dolgozói. (Straszcr András felvételei) KISZ-KONGRESSZUS ELŐTT Ifjúságunk világlátása A KÖZELGŐ KISZ-kongiresszust megelőző hetekben-hónapakban, taggyűlések és küldöttgyűlések ezrein-százain, ipari üzemekben és mezőgazdasági szövetkezetekben, középiskolákban és egyetemeken, .községekben és városokban, kerületekben és megyékben tárgyilagos, helyenként éles, indulatos viták folytak az ifjúságot érintő-érdeklő problémákról. Felnőtt közvéleményünk egy része némi aggodalommal figyeli ezeket a vitákat. Azt kérdik: nincs-e baj á mai magyar ifjú­ság politikai-világnézeti elkötelezettségével? Elég szorosan kötőd­nek-e a társadalmi rendünkhöz, szocializmushoz? Természetesen torzít minden általánosító válasz, minden sommás ítélet. Mai fiatal az aluljárókban, tereken, korzókon csellengő csöves is, de igazán mai fiatol az ifjú akadémikus is; a több szakmával ren­delkező vájár is; a falun élő, de eredményeivel az európai élvonalat ostromló agrármérnök is és így tovább. Csakis a pozitív és negatív példák együttes és állandó szem előtt tartásával ragadhatjuk meg ifjúságunk politikai-világnézeti arculatának legalábbis néhány jellem­ző vonását. A NAPJAINKBAN ismét kiéleződött nemzetközi feszültségek, va­lamint ismert gazdasági gondjaink kétségkívül hatnak az ifjúság helyzetére is. Igaz, államunk messzemenően gondoskodik a fiatalok­ról, de az erőfeszítések ellenére sem könnyű családot alapítani, önálló otthont teremteni. Gazdaságunk fejlődésének legfontosabb feltétele a termékszerkezet átalakítása, ennek pedig elkerülhetetlen velejárója a munkaerő szükségszerű átcsoportosítása, ami éppenséggel nem könnyíti meg a fiatalok munkahelyi beilleszkedését. Bizonyos szak­mákban, főleg humán értelmiségi pályákra túlképzés tapasztalható, ez sem közérzetjavító tényező. Mindennek ellenére ifjúságunk vitat­hatatlanul kedvezőbb helyzetben van, mint a szocialista építés korábbi évtizedeiben, és összehasonlíthatatlanul biztonságosabb helyzetben, mint akár a gazdaságilag fejlett tőkés országok 'létbizonytalanságtól és munkanélküliségtől sújtott ifjúsága. TAGADHATATLAN, hogy a fiatalok élesebben, nyersebben, kímé­letlenebbel 1 fogalmazzák meg a vélt, vagy valós társadalmi problé­mákat, mint az idősebb generációk. Néha igazságtalanul kritizálják a csak hosszú távon feloldható ellentmondásokat; más esetekben azonban jogos türelmetlenséggel veszik célba a szubjektív eredetű konzervativizmust, a protekcionizmust, a korrupoiot, a hatalommal való visszaélést. Az előttük járó nemzedékek munkájával és küzdelmeivel elért nagy társadalmi eredményeink olykor nem elég mélyen vannak jelen tu­datukban; bár az a vád, hogy „nem becsülik, nem értékelik” ezeket, minden bizonnyal túlzó. Igaz, akadnak, akik illúziókat táplálnak a tőkés társadalom iránt, anélkül, hogy annak antagonisztikus ellent­mondását és embertelenségét észrevennók. De a mi fiataljainknak általában szélesebb a látókörük, korszerűbb a műveltségük, mint apáiké volt a maguk korában, csak éppen kevesebb a tapasztalatuk, s szemléletüknek kevésbé meghatározó tényezője a történetiség; ke­vésbé dialektikusán gondolkodnak, inkább egyfajta racionalizmus ne­vében támadnak minden ésszerűtlen vagy annak vélt .társadalmi je­lenséget. Mindez — kell-e mondani? — jórészt életkori sajátosság. GYAKORI VÁD, kivált a tanulóifjúság ellen, hogy közönyös a po­litikával és a marxista—leninista ideológiával szemben. Sokan való­ban unalmas és lekezelt ,/tantárgyként” kezelik azt; nem fogadnak el kész .tételeket, olyanokat sem, amelyek az idősebbek számára már bizonyításra nem szoruló axiómáknak számítanak. A felszín mögött azonban meg kell látnunk az általánosan .jellemző tényt: akár ki­mondják, akár nem, a mai magyar fiatalok többsége lényegében csakis a marxizmus—len inizmus koordinátarendszerében képes gondolkod­ni; a szocialista alapelvek maguktól értetődőek a számukra. Az eltelt három és fél évtized hatással van a mai .tizen- és huszon­évesekre is. Vívmányaink — amelyek apáik számára megélt élmé­nyek — számukra adott és természetes létfeltételek. Azokra a hibák­ra, amelyeket joggal buráinak, valamint azokra az ellentmondásokra, amelyek csak hosszú távon feloldhatók — egyaránt a szocialista ala­pokon keresik a megoldást. Bevezető példánkból és általában a ma zajló vitákból ez is egyértelműen kiviláglik. A FORRADALMI magatartást a mai fiatalok közül sokan gyakran összetévesztik egyfajta egyéni nankonformiamussal. Ennek sokféle megnyilvánulása van: a mindig mindennel való elégedetlenség, a mindent kritizálgatás, a minden „felsőbbséggel” és minden „hivata­lossal” való szembenállás, a környezetbe való be nem illeszkedés épp úgy idetartozik, mint a különféle kozmopolita szubkultúrák divathul­lámai előtti behódolás. Ez az uralkodó viszonyokkal szembeni lázadás javarészt megint csak életkori sajátosság: éretlenség. Megértéssel, tapintattal kell hozzásegítenünk ezeket a fiatalokat az önismerethez, s a társadalomismerethez is, ahhoz tehát, hogy felismerjék és össz­hangba hozzák a társadalom fejlődésének és benne a saját fejlődésük­nek erővonalait. Csakis így érhető el, hogy mindent .tagadó maga­tartásformák helyett teljesebben bontakozzanak ki az ifjúság pozitív, valóban forradalmi, a szocialista jövő irányába mutató és azt alakító képességei. i IFJiŰSAGUNK politikai és világnézeti neveléséért egész társadal­munk felelős. Megvan ebben a maga felelőssége a családnak, az is­kolának, a munkahelyi környezetnek, a KISZ-nek. E sok összetevőjű társadalmi felelősség hangsúlyozása közben azonban gyakran elfelejt­jük megemlíteni — a fiatalok felelősségét, minden fiatal személyes felelősségét önmagával szemben. Hiszen a szocialista jövő végső so­ron olyan lesz, amilyenekké ők, a holnap felnőttjei alakítják —_ ön­maguknak! Koncz István Beszélgetés egy társadalmi ellenőrrel A Szakszervezetek Megyei Tanácsa szakmaközi bizottsága a dolgozók munkahelyen kívüli érdekképviseletét látja el. Irányítása alatt működnek például — 1978 óta — a vállalati szakszervezeti bizottságok által választott társadalmi ellenő­rök. Kecskeméten száz ilyen ellenőr van, közülük 12 év óta végzett kiemelkedő munkájáért tavaly a belkereskedelmi miniszter dicséretét kapta Stefán Lajos. Juhtenyésztés, állategészségügy Olvasói vélemény az ifjúsági parkról — Ügy hallottam, hogy a múlt évben kimagaslóan sok vizsgálatot végzett. — Átlagosan 100 vizsgálatot foglalok írásba évente. Persze, ennél sokkal többet, 3—400-at is megcsinálok. — Miért nem marad nyoma a maradék ellenőrzésnek? A jót nem kell írásba foglalni? — Dehogynem. Többségében inkább dicsérni, mint elmarasz­talni kellett! Hogy miért nem készült jegyzőkönyv a maradók­ról? ... Mindig arra oktatom az ellenőröket, meg kell különböz­tetni a tévedést a szándékosság­tól. Bármilyen furcsán hangzik, én kereskedőpánti vagyok. Ab­ból indulok ki, hogy látom, mi­lyen fárasztó, idegfeszitő a mun­kájuk, s végül: hibát csak ott nem italéi az emibeir, ahol nem keres..,. A tévedésekről, apróbb hiányosságokról nem készül jegy­zőkönyv, természetesen egészen más megítélés alá esik, amikor haszonszerzésből, sorozatosan, vagy kirívóan meg akarják ká­rosítani a vásárlót. — Irigykedem egy kicsit,, mert mégis csak jó dolga van az ellenőrnek. Ha úgy talál­ja, hogy sokat számoltak, máris előveszi az igazolvá­nyát, s visszamérnek, ellen­őriznek mindent, — Két különböző dologról van itt sző. Az egyik, ami a vásárlók­ra vonatkozik; ha jogaival min­denki tisztában lenne, s minden­ki élne vele, kifogásaival azon­nal megkeresné az üzletvezetőt vagy beírna a Vásárlók könyvé­be. A másik — s ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni az ellenőri értekezleteken —, az. ellenőrnek, mielőtt belép valahova, el kell döntenie, hogy mint vásárló, vagy ellenőr 'lép-e be. Különösen érvényes ez a vendéglátóhelye­ken. Nagyon szeretném, ha az el­lenőrzés tisztaságának, tekinté­lyének megóvása érdekében a szakszervezeti bizottságok még elvétve sem olyan személyt je­lölnének ki erre a társadalmi tisztségre, aki éppen ráér, ha­nem olyat, akit alkalmasnak ta­lálnak rá. Amióta ellenőr va­gyok, összesen három ízben kel­lett leváltani társadalmi ellenőrt, amiatt^ hogy előbb ivott, s aztán reklamált. Tizenkét év alatt há­rom, ez igazán nem mondható általánosnak, mégis hihetetlen súlyos károkat okozott a mozga­lomnak. — Emberi alkalmasságról volt szó. Kifogástalan maga­tartás, elég is ennyi ahhoz, hogy valaki társadalmi ellen­őr legyen? — Elengedhetetlen, de nem elég. A jó ellenőrnek többet kell tudni annál, akit ellenőriz. Most, hogy már a szakmaközi bizottság fog össze 'bennünket, specializál­tuk magunkat egy-egy területre, s ennek megfelelő továbbképzé­seken részt veszünk. Sajnos, majdnem mindenki a vendéglá­tásba igyekszik, mert a közvéle­ményben kialakult, hogy ott kö­vetik el a legtöbb csalást. Ko­ránt sincs annyi visszaélés a ven­déglátásiban, mint amennyit hisz­nek. Sok éves tapasztalataim alapján mondom, az esetek több­ségében a kimért ital a megen­gedett eltérésen belül van. — Mint az elején már említet­tem, az ember száz eset közül azt az egyet jegyzi meg, amikor nem völt minden rendben... Én op­timista vagyok, úgy hiszem, ha minden társadalmi ellenőr szív­vel-lélekkel végzi ezt a munkát, még ezeknek az egyedi eseteknek a száma is csökken. És hagy te­gyem hozzá: tizenkét évet össze­gezve — s nem csupán a jelen­legi problémákat nézve — hihe­tetlen nagyot fejlődött a keres­kedelem és a vendéglátás szín­vonala minden tekintetben. Kovács Klára Pénteken a műszaki hónap öt rendezvényéből hármat a Magyar Agrártudományi Egyesület tartott meg. Kecskeméten a Tudomány és Technika Házának kongresszu­si termében megyei állategészség­ügyi tanácskozásra került sor. Ezen dr. Szent-Iványi Tamás egyetemi tanár, akadémikus az Adujeszky-féle betegség elleni vé­dekezés időszerű kérdéseiről, dr. Szemerédi Gyula osztályvezető fő­állatorvos pedig a nyúl-egészség- ügy aktuális feladatairól tartott igen népes hallgatóság előtt nagy érdeklődéssel kísért előadást.. Kunszentmiklóson az Egyetértés Mg. Tsz-ben megyei juhtenyész- tési tanácskozásra gyűltek össze a szakemberek. Tapasztalataikat kicserélve vitatták meg kutatási eredményeiket, valamint azt, ho­gyan növelhetnék tovább a juh- termékek: a gyapjú, a tej és a tej­termékek termelését. Kecskeméten, a Tudomány és Technika Háza Dózsa-termében a Magyar Eelektroteehnikai Egye­sület az elektronikus vezérlőbe­rendezések ipari alkalmazásáról rendezett tanácskozást, amelynek előadója Körmöczi Béla villamos­mérnök volt. A Közlekedés-tudo­mányi Egyesület tagjai Baján, a Volán 9. számú Vállalatának te­lepén a gépjárművek energiaigé­nyének kérdéseiről tárgyaltok. A téma előadója Zilnviszki Mihály, a vállalat energetikai csoportjá­nak vezetője volt. N. O. Nemrégiben irtunk lapunkban a kecs­keméti fiatalok szórakozási lehetősé­geiről, az ifjúsági park gondjairól. En­nek kapcsán megemlítettük a jelenle­gi állapotok lehangoló voltát, és szól­tunk az Ígéretes kezdeményezésről, égy új, szép, mutatós ifjúsági park építésének előkészületeiről. Cikkünk visszhangra talált a fiata­lok kóréhen Is. Ezt Jelzi SZOMBATHY MIKLÓS szerkesztőségünkhöz küldött levele — amelyet a teljesség Igénye nélkül — közzéteszünk. Azért, mert véleményét figyelemre méltónak, öt­letét pedig megvalósításra érdemes­nek látjuk. „Olvastam a tudósítást a leen­dő ifjúsági parkól. Én is úgy vé­lem, válóban jogos igényt fog kielégíteni, valóban szükséges, hisz’ a jelenlegi mindenre alkal­mas, csak e célra nem. Egy me­gyeközpontnak, egy nagy város­nak pedig kell, hogy legyen egy ilyen létesítménye, mert tényleg igaz, hogy a fiatalok többsége nem talál megfelelő szórakozási lehetőséget magának. Egy minden igényt kielégítő centrum azonban sokba kerül. Ez kiderült a cikkből is. Tudom, hogy a pénzügyi lehe­tőségek igen korlátozottak, hisz’ sok mindenre kell pénz (út, csa­torna, óvoda stb.), de ha min­denki magáénak érzi a fiatalok közül az ifjúsági park ügyét, akkor biztos, hogy az rekordidő alatt el fog készülni. Azt azonban nagyon hiányolom, hogy magukat az érdekelteket nem kérdezték meg korábban, vajon ők mit is szeretnének? Hiányolom a köznek a vélemé­nyét. Sókkal népszerűbb lenne egy ilyen akció a fiatalok köré­ben, ha őket is bevonnák már az előkészítésbe. Ha mással nem, hát szórólapokkal, felhívásokkal. A fontos, hogy a fiatalok valami­lyen formában elmondhassák az elképzelésüket. Ha az ember ismeri a célt, sokkal jobban küzd, nagyobb akarattal, örömmel végzi munká­ját és a társadalmi munkát is. Szerintem ez a demokratizmus alapja. Ma sokszor kritizálják a fiata­lokat, hogy tunyák, lezserek, ér­dektelenek, pedig ebben nemcsak ők hibásak. Többször csak a szervezésen, vagy kis apróságo­kon múlik egy megmozdulás si­kere. (Például az építőknek, a társadalmi munkásoknak lehetne adni ingyen belépőt, emléklapot.) Meg kell nyerni, érdekeltté kell tenni az embereket mégpedig úgy, hogy a cél mindenkié le­gyen."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents