Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. május 31. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Szerelmi házasság volt... Huszonnégy éves volt Kollár Imre, amikor 1973. április 7-én feleségül vette Bálint Margitot. A lány Budapesten dolgozott egy vállalat üzemi konyháján, a fiatalember pedig — akinek La- dánybenén volt az állandó lakása — a fővárosban talált munkát magának. Szerelmi házasságot kötöttek s úgy határoztak, hogy La- dánybenére költöznek és a Kossuth utca 26. szám alatt új házat építenek maguknak. Mindketten szorgalmasan, becsületesen dolgoztak, Kollár Imre először a Zrínyi Termelőszövetkezetben, szakmája szerint kőművesként helyezkedett el, majd a kecskeméti házgyárban vállalt munkát. Az első két évben házasságuk példás volt, boldogan éltek s nevelték az 1974-ben született kisfiúkat, s közben építették a házat. Kollár Imréék úgy döntöttek, hogy inkább lassabban haladjon az építkezés, de nem vesznek fel OTP-kölcsönt. A vidám, jókedélyű fiatalasz- szony gyermekgondozási segélyen otthon maradt. A férj kifogástalanul dolgozott, fizetése ötezer forint volt, de szombaton, vasárnap is munkát vállalt, nagyon kellett a pénz. A házépítés — úgyszólván egy fizetésből — rendkívül las- • san haladt, de kölcsönt mégsem volt hajlandó felvenni Kollár. Ez a körülmény feszültséget okozott a házastársak között és a férfit a zsugoriságig anyagiassá tette. A korábbi szerelmet, a kiegyensúlyozott mindennapi életet is ez mérgezte meg. Kollár Imre mindenben csak a pénzt nézte és súlyos pazarlásnak minősítette, ha a felesége húst vásárolt, ha születésnapjára 240 forintos ajándékot vett a férjének. Egyre gyakrabban összevesztek ilyen apróságok miatt, de szóvá tette Kollár azt is, ha percnyi pontosságai nem készült el az ebéd, ha a lakásban — az új épület mellékhelyiségében — nem volt megfelelő rend, tisztaság. Kollár Imre a házasság harmadik évében már megverte feleségét, s ezek a verések egyre gyakoribbak, súlyosabbak lettek. Amikor az asszony — a gyér-, mekgondozási idő leteltével — dolgozni, kezdett, munkatársai nemegyszer észrevették rajta a verekedés nyomait. 0 azonban . családi életéről nem beszélt. Magában viszont úgy döntött, hogy nem tűri tovább férje durvaságait, inkább elválik. Be is nyújtotta a keresetet a Kecskeméti Járásbírósághoz, noha együtt éltek. A tárgyalásra a férfi nem ment el. Ezután a per meg is szűnt. A veszekedésnek, a verésnek azonban nem lett vége. Az asszony 1979. május 4-én kisfiával a szüleihez ment, majd OTP-kölcsönnel és munkahelyi támogatással egy faluszéli tanyát vásárolt s oda költözött. Férjével, kisfia édesapjával azonban ezután is rendszeresen találkoztak. Tudta az asszony, hogy a férfi szereti a gyereket s nem akarta, hogy az elidegenedjen az apjától. A különköltözés utáni találkozások alkalmával azonban Kollár tovább bántalmazta a felesé- - gét. Egy alkalommal, 1980. februárjában például — amikor ismét a pénzen vesztek össze — Kollár ököllel verte az asszonyt, az nekiesett a rekamiénak és eltört az egyik bordája, megrepedt egy csigolyája. Az asszonyban viszont még éltek a korábbi szerelem emlékei, s ezért volt hajlandó újra és újra találkozni férjével, aki viszont egyre anyagiasabbá' vált, minden cselekedetét, gondolatát a pénz határozta meg és az befolyásolta. Akkor is a pénz miatt veszett össze feleségével, amikor 1980. december 13-án Kollár szüleinél disznótoron voltak s hazafelé tartottak. Ekkor az asszony annyira megrémült, hogy nem is mert a vásárolt tanyában maradni, hanem anyósáéknál aludt kisfiával együtt. Ez az éjszakai veszekedés mély nyomokat hagyott a fiatal- asszonyban és már ő sem látott reményt arra, hogy újra visszatérjenek egymáshoz. Ez év január 4-én Kollár Imre egyik szomszédjának segített fát vágni. Késő délután ment haza és az ajtó mellett egy levelet talált. A felesége írta. Lehetséges, hogy Kollár -nem számított erre, azt gondolta, hogy az asszony — a megtörténtek ellenére — ragaszkodik hozzá, szereti. Ám a feleség a levélben végleges szándékáról írt: szakít a férjével és havi ezer forint gyermektartásdíjat kért. Sértő kifejezéseket használt a férj családjára is. A levél tartalma annyira felkavarta Kolláf Imrét, hogy képtelen volt elaludt ni. Megivott három deci bort, olvasni próbált, altatónak vélt gyógyszert vett be, de álom nem jött a szemére. .Öngyilkosságra gondolt, majd úgy határozott, hogy inkább a feleségét öli meg, gyermekével együtt s csak azután végez magával. Másnap — január 5-én — öt óra körül felöltözött, s azzal a szándékkal indult felesége házához, hogy megöli az asszonyt és a gyereket. A tanyához érve látta, hogy bent világos van. Az asz- szony beengedte Kollárt, aki azonnal felelősségre vonta a levél miatt. Rövid szóváltás után az asszony kiment az udvarra, hogy a disznókat megetesse. Magával vitt egy nagyméretű, rúd alakú zseblámpát is. A férfi követte és az udvaron ismét vitát provokált, természetesen a pénz miatt. Közben Kollár megütötte feleségét, aki visszaütött, de a férfi elkapta a kezét, ujjait megcsavarta, elvette tőle a zseblámpáját és azzal kezdte verni. A hatalmas rúdlámpával körülbelül öt percen át kitartóan ütötte az asszonyt s legalább tíz nagy erejű ütést mért rá. Kollárné a földre esett, segítségért kiabált, de a környéken senki sem hallotta meg. A férj viszont tovább ütötte, főleg a fejére irányítva a csapásokat. A nagy erejű ütések következtében a szerencsétlen asszony elvesztette az eszméletét, hörgésszerűén lélegzett és körülbelül tíz perc múlva meghalt. Kollár Imre ezután bement a lakásba s ott találta hatéves kisfiát, aki az anyja kiáltozására felébredt. Fojtogatni kezdte a gyereket, aki néhány másodperc alatt eszméletét vesztette. Az apa azonban megsajnálta, az ájult gyereket átvitte a másik szobába, az ágyra fektette és — miután meghallgatta szívverését, kitapintotta pulzusát — észlelte, hogy él. Kiment az udvarra, halott feleségét behúzta a konyhába, a széthullott zseblámpa darabjait is összeszedte, odaadta a'disznóknak a moslékot, bezárta a lakást, de előtte még feltörölte a küszöbről a vért. Miután mindent elrendezett, hazament... A kisgyerek közben magához tért, gyufákat gyújtott, hogy lásson. Észrevette halott édesanyját. Melegítőt kapott magára, cipőbe lépett s az ablakon kiugorva a közelben lakó nagymamájához futott. Kerülőúton ment, hogy elkerülje az apja házát. A nagymamának mindent elmondott. Az idős asszony azonnal az orvoshoz, majd a rendőrségre sietett, de közben elfutott a lánya lakásához is. Ide nem tudott bejutni, mert Kollár Imre, elvitte a kulcsot. Otthon jutott eszébe Kollárnak, hogy egy balta az udvaron maradt. Azonnal visszasietett azzal a szándékkal, hogy elrejti a baltát, noha annak nem volt köze a bűncselekményhez. A tanyába érve azonban éppen a rendőrök karjába futott. Már ott voltak a helyszínen a nagymama bejelentésére. Természetesen a tettest őrizetbe vették, majd letartóztatták. A kisfiú kórházba került, ahonnan tíz nap múlva kiengedték — gyógyultan. Az orvosszakértő megállapította, hogy Kollár Imrénét olyan súlyos sérülések érték, amit gyógyítani nem lehetett volna. Több helyen betört a koponyája és agyroncsolódásokat szenvedett. Kollárnak volt egy olyan elhatározása is, hogy öngyilkos lesz. El is készített egy „keveréket", de azt nem itta meg, s ha meg is issza, komolyabb baja nem származik belőle: nem volt méreg. A tettes beismerte a cselekmény elkövetését, tettét megbánta, bűnösnek érezte magát. A megyei bíróság végül is előre kitervelt és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés és súlyos testi sértés miatt halmazati büntetésként életfogytig tartó fegyházra ítélte Kollár Imrét. Mellékbüntetésként tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és kötelezte a felmerült hétezer forint bűnügyi költség mefizeté- sére. Talán furcsán hangzik az olvasó előtt, hogy az életfogytig tartó fegyház mellett még további tíz esztendőre szól a közügyektől való eltiltás. Ennek magyarázata abban van, hogy az életfogytiglani szabadságvesztés „gyakorlatilag” húsz évet jelent. Húsz év után ugyanis feltételes szabadságra bo- csájtják az illetőt... A büntetés kiszabásánál a bíróság enyhítő tényezőként vette figyelembe Kollár Imre büntetlen előéletét, beismerő vallomását. Súlyosbító körülmény volt viszont, hogy a bűncselekményt hozzátartozói sérelmére követte el és hatéves fiánál a lelki következmények előre nem láthatók.., A pénz jelentőségének már- már beteges fölnagyítása. így bomlasztotta szét és vitte tragédiába a szerelemmel indult kapcsolatot. G. S. ■> Lakásépítési tanácsadó szolgálat Kiskunhalason A lakossági szolgáltatások helyzetével foglalkozó — márciusi — SZMT elnökségi illésen, az új formák, szervezetek keresésével kapcsolatban, szó volt az ún. lakásszolgálati irodák életrehívásáról. Az elsők közt Kiskunhalast, Baját, Kalocsát, majd Kiskunfélegyházát említették meg, ahol az építeni szándékozók segítésére, tájékoztatására ilyen irodákat létesítenek. E héten Kiskunhalason érdeklődtünk, van-e már lakásszolgálati iroda, hogyan funkcionál, s tud-e róla a lakosság? 9 Kónya Jenő: — Ha valaki a típustervekből kiválasztja a neki tetszőt, azt Budapestről, vagy Szegedről meghozatjuk. (Méhesi Éva felv.) A városi népfrontbizottság titkára, Tóth Ferenc örömmel irányított a Kiskunhalas; Építőipari Vállalathoz. Igen, a KUNÉP megnyitotta „Lakásépítési tanácsadó szolgálat”-át, s az új szolgáltatás vezetője éppen népfrontbizottsági tag is, Kónya Jenő. — Május negyedikén volt az első „munkanapunk” — informált a tetthelyen a fiatal műszaki ember. akiknél alkalmasabbat aligha találhattak volna erre a posztra. A népfront kezdeményezte lakásépítő közösségek szervezésével, az építtetőknek nyújtott tanácsokkal, a kivitelezésekben való közreműködésével sok olyan tapasztalat birtokába jutott évek során, amelyeket kiválóan lehet hasznosítani az új irodában. — Kétféle tájékoztatással szolgálunk a közönségnek — folytatta —; az általános információ keretében két kolléganőmtől kaphatnak felvilágosítást az érdeklődők a telekellátásról és vásárlási feltételekről, az építési engedélyezési eljárások lefolytatásáról, az építési hitelfeltételekről, a hitelügyletek lebonyolításáról, az építési anyagok beszerzési lehetőségeiről, a típustervek adaptálásának módjáról. — Műszaki kérdésekben — például a terven belüli variálási lehetőségekről, vagy hogy mi a teendő, ha valaki nem a betervezett anyagot kapja, meg érdemes-e felújítani a régi házat — én állok az építtetők rendelkezésére. Megfigyeltem, hogy zömüknek kedves a régi szülői ház, és valóban, nemegyszer építészetileg is értékes, hagyományos forma megőrzéséről van szó, de azért van egy határ, amikor már nem érdemes a régit menteni, csak azért, mert régi. — Mikor jöhetnek ide, az Íródéba a tanácsot kérők? — A hét minden napján egész nap, illetve második szombaton- ként délelőtt. — Ismerik-e már a városban a lakásszolgálati irodát, tudják-e, hogy itt van, a KUNÉP egyik helyiségében? — Tudnak róla, a forgalom is erre vall... Legnagyobb érdeklődés eddig a telekvásárlási lehetőségek iránt volt. Sajnos, e téren még nincs tiszta képünk. A tanácsnak sem, mert a térképészeti hivataltól őszre kapják meg a kidolgozott anyagot. Azután ml is határozott választ tudunk adni az embereknek. Körzethatárok lesznek, melyeken belül például csak állagmegóvás lehetséges, újat nem építhetnek, másik sávban nagyobb felújításokat lehet végezni, míg a harmadik körzetben új építkezések indulhatnak. — Telek, hitelek, építési anyagok, típustervek —, hogy ezekben a kérdésekben — úgymond — hitelesen tudjon informálni az iroda, önmagának is szinte naprakészen tájékozottnak kell lenié. Megvan ez a készség? — Működésünk feltételeit ez irányban is megteremtettük. A közreműködő és érdekelt intézményekkel, mint az OTP kiskun- halasi fiókjával és az Alföldi TÜZÉP kiskunhalasi telepével megkötöttük az együttműködési megállapodásokat, emellett szóbeli, „elvi” megállapodásban vagyunk az ÉPFA Kiskunhalasi Gyárával, a városi tanács műszaki osztályával. Minél inkább kinövünk a gyerekcipőből, ebben az új szolgáltatási formában, annál kiterjedtebbek lesznek fezek a kapcsolatok. Amikor például kibontakozik a telekellátás, az OTP- től rendszeresen értesülünk, hol, s milyen telkeket értékesítettek már. — Milyen elgondolásaik vannak a szolgáltatás fejlesztésére? — Általában — a megyében már működő lakásszolgáltatási irodákat tekintve is többféle elképzelés van. Aszerint is, milyen adottságokkal indulhattak. A bajai iroda megnyitása előtt tíz-ti- zenkét nappal ellátogattunk hozzájuk; ők hogy csinálják? Mivel megvan az az előnyük, hogy nagy tervező bázisuk van, vállalni tudják, hogy az építettőknek valamennyi műszaki, adminisztratív ügyét végigviszik. — És önök? — Elhatároztuk, hogy a józan ész határáig rugalmasak leszünk Azt a területet fejlesszük menetközben, amire legnagyobb az igény, a lakosság részéről. Legújabban például raktározó terület bővítésével „böngésző” üzletnek adunk át helyiséget, ahol az építkezéseinken kimaraidt — esetleg kiselejtezett — anyagokat, termékeket, eszközöket árusítjuk a ma- gánépítettőknek. Olcsón. — Tehát mintegy a barkács- szolgáltatás kiterjesztéseként... Gépeket nem kölcsönöznek? — Betonkeverőt, csiszolót, létraállványt eddig is kölcsönöztünk. Deszkákat, padlóanyagokat, zsalutáblákat — hasonlókat nagyobb mértékben, mint ezelőtt. S — Kisiparosokkal nincsenek kapcsolatban? — ehogynem. Velük is megállapodtunk, hogy olyan munkákra, amiket mi nem tudunk elvállalni — kővűmest, villanyszerelőt — ki-kiközvetítünk közölük magánépítkezésre. Persze — ez inkább a hideg időszak beköszöntővel aktuális; ilyenkor el vannak látva amúgy is munkával. Csapó István igazgatónk olyan tervet is fontolgat, hogy ebbe a magánlakás-építési szolgáltatásba „bedolgozóként” — munkaidő utánra — vállalati embereket is be lehetne vonni. — Okos gondolat. Hisz’ a cél, hogy minél többen besegítsenek a magánerős lakásépítkezésekbe. — De hogy ez csakugyan sikeresen mehessen, ki kell majd hivatalos helyen dolgozni olyan adóztatási módot, hogy valóban érdemesnek tartsa valaki műszak utáni idejét ilyen vállalásra fordítani ., A „számlázásnak” olyan Tcorrekt módját kell kikalkulálni, nógy a leszámlázott díjból a tényleges munkát végző csakugyan méltányosan részesüljön. Amire azt mondja: „Így nekem is megéri.” — Ez lesz a kérdés kulcsa, csak merjünk jobban erről beszélni. T. I. Növelik exportjukat a megye habselyem-kötöttáru üzemei Bács-Kiskun megye két habselyem—kötöttáru gyára, évről évre több terméket gyárt külföldi megrendelésre. Ez elsősorban annak eredménye, hogy a kecskeméti, kiskunfélegyházi és a megye néhány községében lévő üzemük termékeinek minősége jó és különböző ruházati cikkeik sikert aratnak a külföldi vásárlók körében. Most, hogy alig egy hónap van hátra az első fél évből, arról érdeklődtünk a két gyárban, milyen eredményeket értek el eddig, az exportmegrendelések teljesítésében. A kecskeméti 3. számú gyárban Zala Ferenc főmérnök adott felvilágosítást: — Mielőtt az idei munkánkról beszámolnék, érdemes az összehasonlítás kedvéért a múlt évi exportból is néhány szót szólni. Tavaly 772 ezer női blúzt, köntöst, lánykaruhát és más terméket szállítottunk szovjet exportra. Az idén az első három hónapban 300 ezer darab termékünket vették át, a félév végéig pedig még 400 ezret kérnek. Hasonló megrendelést kaptunk az év második felé. re, ami egyben azt jelenti, hogy kétszer annyi terméket exportálhatunk a Szovjetunióba, mint az elmúlt esztendőben. A tőkés exportunk várhatóan hasonló lesz, mint tavaly, amikor Líbiába, Irakba és más közel-keleti államba, továbbá Angliába 215 ezer hálóinget, pizsamát és más árut szállítottunk. Egyébként 1980-ban először jelentkezett angol céget is megtartottuk megrendelőink sorában, s az első félévben mintegy 60 ezer köntöst és más ruházati cikket indítunk útnak a szigetországba. Exporttermékeink gyártásában a kecskeméti gyár dolgozóin kívül sikeresen közreműködnek a kerekegyházi lányok, asszonyok. Az ő érdemük is, hogy mind a szovjet, mind a tőkés piacokon keresettek áruink. Mire e sorok megjelennek, Farkas Jenőné, a kiskunfélegyházi 5. számú gyár igazgatónője már külföldön tárgyal. A készülődés izgalmas óráiban zavartam kérdéseimmel. — A HUNGAROCOOP Külkereskedelmi Vállalat képviselőivel indulunk Kuvaitba — tájékoztatott Farkas Jenőné. — Nagyon bízom abban, hogy a nyolcnapos üzleti körút eredményes lesz és a magunkkal vitt negyven darabból álló kollekció megnyeri arab partnereink tetszését. Kuvaitba egyébként már tíz éve szállítunk különböző termékeket, s már az idén is félmillió dollár értékű megrendelést kaptunk. Az eddigi kapcsolataink alapján bízom abban, hogy az múlt évi 1,1 millió dolláros exportunkat sikerül 100 ezer dollárral növelni. Tavaly kezdtük az ADIDAS program megvalósítását, s azóta havonta 30 ezer sportnadrágot szállítunk egy NSZK-beli cégnek. Áruinkkal elégedettek voltak, s az idén már 10 ezer tréningruhát is rendeltek tőlünk. Megállapodást kötöttünk ezzel a céggel teniszruhák készítésére is, amelyek gyártását a második félévben kezdjük. Az exportáruk készítésében részt vevő dolgozóink elismerést érdemelnek azért is, mert míg tavaly termékeink 99 százaléka volt első osztályú, ad. dig az idei év első felében már elértük a 99,5 százalékos arányt. O. L. 9 Kuvaiti megrendelésre varrt szafarikat ad át Rózsa Lászlóné blokkvezető Fricska Sándor kész- 9 Pokornyi Katalin, a kecskeméti gyár dolgozója, angol exportra készült köntösö- áruraktárosnak a félegyházi gyárban. két vasal. (Opauszky László felvételei.) v#. mmern
