Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. május 24. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: TAVASZ A LEGNAGYOBB SZAKSZÖVETKEZETBEN • Mentesültek a szaporítóanyag- hiány, illetve a szervezetlen ér­tékesítés gondjaitól. A jólét csapdája A JÓLÉT nagyon viszonylagos fogalom. Vannak, akik kényelme­sen berendezett, saját házukban, magas jövedelemmel sem érzik magukat elégedettnek, ugyanak­kor a szerény keretek között éiő, közepes jövedelmű emberek több­sége nem panaszkodik, meg van elégedve sorsával. A jólétnek azonban van egy társadalmilag elfogadott mércéje. S arra, akinek jó szakmája, jó keresete van, a pénzét arra költi, amire akarja, lakása van, heteket tölthet kül­földön, gépkocsit vezet — már joggal mondhatjuk, hogy jólétben él. Így,1 ilyen körülmények között a jólét ráillik arra a három duna­újvárosi fiatalemberre is, akiket a közelmúltban tiltott határátlépés kísérlete és egyéb bűncselekmé­nyek miatt, ítélt el a kecskeméti járásbíróság. Azért ez a bíróság, mert a tetteseket a megye terü­leten a tompái határátkelőhelyen fogták meg. Itt akartak ugyanis távozni az országból... Ki ez a bárom fiatalember, és miért akarták véglegesen elhagy­ni Magyarországot? Az ügy első­rendű vádlottja Csipke László (Dunaújváros, Ady Endre utca 10 j, huszonegy éves, szakképzett­sége lakatos, havi keresete há- aomezer forint volt, s ennek felét adta haza, a másikkal szabadon rendelkezett. Eltartásáról szülei gondoskodtak, lakásra, élelemre nem volt gondja. Társa, a másod­rendű vádlott, Nemes Zoltán (Du­naújváros, József Attila utca 14.) hegesztő szakmunkás, havi kere­sete háromezer forint, amiből egy fillért sem kellett haza adnia, azt csinált a pénzzel, amit akart. Munkahelyén szocialista brigád­tag volt, aktív sportoló, labdarú­gó. Dráviczki Márton (Dunaújvá­ros, Korányi Sándor utca l a.) harmadrendű vádlott, lakatos képzettsége ellenére a dunaújvá­rosi Vörös Csillag Szállodában londinerként dolgozott havi 2600 forintért. A munkáért nem lelke­sedett. Előfordult, hogy napokig nem látták munkatársai, majd amikor táppénzes állományban volt, szórakozni ment. Egyszer hanyag munkájáért -írásbeli fi­gyelmeztetést kapott, majd mun­kaviszonyát egyoldalúan meg­szüntette. A VÁDLOTTAK gyerekkoruk­ban osztálytársak voltak, jól is­merték tehát egymást, barátkoz­tak, majd később szórakozni is együtt jártak. Együtt jelentkeztek és indultak arra a háromnapos párizsi turistaútra is, amelyet a Budapest Tourist dunaújvárosi kirendeltsége szervezett 1980 már­ciusában. A csoporttal ment ki közös ismerősük és barátjuk, Mu- ladi Árpád, akinek a francia fő­városban volt egy korábban Ma­gyarországról disszidált ismerőse. A három nap letelte után nem siettek haza, hanem „meghosz- szabbították" külföldi tartózkodá­sukat, és csak körülbelül húsz nap múlva egymás után jöttek haza. Három-négy hónap eltelté­vel — a múlt- év nyarán — Ne­mes Zoltán ismét Franciaország­ba repült ott lakó nagybátyját, Ne­mes Sándort látogatta meg, aki­nél két hetet töltött. Ilyen élmények után, 1980 őszén újra találkozott a három fiatal­ember, s nagy történeteket me­sélve a franciaországi tapasztala­taikról, azt a következtetést von­ták le, hogy, Párizsban szebb az élet. Csupán azt felejtették el megállapítani, hogy a világon mindenhol „szebb az élet” annak, akit a külföldi rokon két hétig teljes ellátással ve.ndégül lát, vagy van annyi pénze, hogy há­rom napig gondtalanul szórakoz­va, nézelődve járjon égy világ­várost. Nem vették számításba azt sem, hogy ha nincs a pénz, nincs a nagybácsi, akkor nincs „szebb élet” sem. Csipke László kezdeményezésére azonban meg­született az elhatározás: végle­gesen elhagyják Magyarországot (szülőkre, testvérekre talán nem is gondoltak), és Párizsban tele­pednek le. a kollektív döntés UTÁN azonnal hozzáláttak a szervezéshez. Ebben az időben mindhármójuknak volt a szocia­lista országokba szóló útlevele, s tervüket úgy akarták megvalósí­tani, hogy'Jugoszlávián át Bul­gáriába szóló kiutazási engedélyt szereznek, de útjukat Jugoszlá­viában megszakítva Olaszország­ba szöknek, s onnan mennek Pá­rizsba. Közben Csipke László út­levele elveszett, és újat akart váltani, de nem kapott. Ehhez hozzájárult az a körülmény is. hogy az előző napokban megje­lent a rendőrségen Csipke édes­anyja. s arra kérte a hatóságot, ne adjanak kiutazási engedélyt a fiának, mert „magánélete ren. • dezetlen”. Csipke László azonban nem akad fel ezen. Egyik ismerősétől — azzal a javaslattal, hogy ő majd kiváltja a valutát — ki- csaíta az útlevelet. Ebből — Ne­mes Zoltánék lakásán — kivet­ték a tulajdonos fényképét és , Csipke Lászlóét ragasztották be. le. primitív módon. körzővel megrajzolva a szárazbélyegző ívét. A felkészülés érdekében Csipke és Dráviczki otthonról ellopták a takarékbetétkönyvet s a kettőből összesen több. mint 27 ezer forintot kiváltottak. Fölvették az engedélyezett 1 ösz- szegű valutát is, dinárt és levát, — aztán Nemes Zoltán az édes­apja munkahelyének parkoló, .iából ellopta a Trabantot, amely­nek pótkerekébe elrejtették a 27 ezer 500 forintot. De ide tet­ték azt a 300 NSZK márkát is, amelyet Dráviczki Márton, mint londiner vásárolt a szállodában egy külföldi kamionostól — ter­mészetesen a devizahatóság en. eedélve nélkül. MIUTÁN ÍGY felkészültek — 1980. február 4-én — beültek a Trabantba és elindultak. Ter­vük szerint a kocsit Jugoszlá­viában akarták hagyni, s úgy gondolták, majd értesítik Ne. mes Zoltán szüleit arról, hogy pontosan hol található a Tra­bant. Az autót Nemes Zoltán vezette, de jogosítványa nem­csak neki, hanem Csipke Lászlónak is volt. Útközben abban állapodtak meg. hogy Tompán lépik át a határt. Este hat óra körül értek a tompái határátkelőhelyhez, s kilépésre jelentkezve átadták az útleve. leket ellenőrzésre. A Csipke László fényképével „díszített” útlevélről nem volt nehéz megállapítani, hogy ha­mis. A határőrség a három fiatalembert meghallgatta, s mi­után azok beismerték és el­mondták mit. terveztek, s azt hogyan akarták végrehajtani, el­járást indítottak ellenük és őri­zetbe vették őket. Igaz. Nemes Zoltánnak és Dráviczki Márton, nak érvényes és valódi útlevele volt. de bűnösségük nyilvánva­ló abban, hogy társukat — Csip­ke Lászlót — hamis útlevéllel akarták „átsegíteni” s maguk is azzal a szándékkal mentek, hogy nem térnek vissza. Bűnösségü. két azonban leginkább a pótke­rékben megtalált, összesen több. mint 31 ezer forint értékű pénz bizonyította. A tárgyalás során, de á ko­rábbi rendőrségi kihallgatás al­kalmával is elismertek bűnössé. Süket. teljes részletességgel el­mondták tervüket, szándékukat és megbánó magatartást tanúsí­tottak. Magyarázatként a ka­landvágyat. és egymás befolyáso. lását említették, nevezetesen, hogy elhitették egymással a pá­rizsi szebb életet. A BÍRÓSÁG végül is Csipke Lászlót másfél évi börtönre ítél­te és két évre eltiltotta a köz­ügyektől. Nemes Zoltán egy év börtönt kapott és egy évre tiltot. ták el a közügyekben való rész­vételtől. Dráviczki Márton bün­tetése egy év két hónap börtön és két év eltiltás. Ugyanakkor a bíróság elkobozta az eljárás so­rán bűnjelként lefoglalt 27 500 forintot, s a 300 NSZK márkát is. Az ítélet még nem jogerős. G. S. Az új szabályozó rendszer be­vezetése óta a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezetei a kedvezőtlen adottság címén már nem illeti meg az állami támogatás. A meg­erősödött, jól működő szövetke­zetek sorába került. Az ország legnagyobb szakszövetkezete an­nak idején egy téesz és tíz szak- szövetkezet egyesülésével jött lét­re. A tizenegyezer hektár, az át­lagosnál jóval alacsonyabb arany­korona-értékű földjén nem volt töretlen a fejlődés. A rendelke­zések ugyan módot adtak arra, hogy jövedelmező ipari ágazatok létesítésével teremtsenek anyagi alapot a mezőgazdasági ter­melés fellendítésére. A te­rületi iparfejlesztési célok azonban ellenkeztek ezzel. Három város, Kalocsa, Kiskőrös és főként Kiskun­halas — állt sorba a mun­kaerőért. Ez a sajátos helyzet azonban nem mentesítet­te a szaikszövetkezetet kötelezett­ségei alól: gondoskodnia kellett a tagság — lényegében a község la­kosságának — biztonságos meg­élhetéséről, és a kézimunka-igé­nyes kertészeti kultúra művelé­séről. , — A kényszerhelyzet hozta a szakszövetkezeti formának na­gyon is megfelelő megoldást: a tagsági gazdálkodást — mondja Csipkó Sándor elnök. — Ez azt jelentette, hogy a földterület je­lentős része egyéni művelésben maradt, de egyben azt is, hogy nálunk a háztáji gazdaságok ter­melésének segítése korán kifejlő­dött. Az ötödik ötéves tervi cél­jainknál ezekre a jó hagyomá­nyokra alapoztunk, amikor to­vábbfejlesztését és a szakszövet­kezeti tagoknak biztonságos hát­teret adó közös gazdaság megerő­sítését vettük tervbe. Az eredmény: a mintegy négy­ezer főnyi tagság a tervidőszak végén 137 millió forint értékű terményt és állatot értékesített a közösön keresztül, például csak hízott libából 50 ezer darabot. A háztáji magas fokú szervezettsé­gére utal, hogy ugyanezen idő alatt a közösben dolgozó tagok száma több mint háromszorosára, nyolcszáznegyvenre emelkedett, a közösen művelt terület pedig duplájára, 5300 hektárra. A biz­tonságos üzemű háttér jellemző­je pedig: több mint 427 millió fo­rintos szövetkezeti vagyon, közel 200 milliós termelési érték. — Sokrétűek voltak a felada­taink — folytatja Csipkó Sándor. . —. Szorosan kapcsolódott..a. nép- ;|ázdasá'gí ■' célokhoz is1 — >a föld ■ .ésszerű, tasznosításáhos,; a község lakosságmegtartó szerepének erő­sítéséhez — a megyei ültetvény- telepítési programiban való rész­vételünk. Az elmúlt négy évben a szak- szövetkezet nyugdíjas, járadékos tagjainak a száma csaknem meg­duplázódott. Ennél nagyobb aránybah növekedett a kipusz­tult, kiöregedett, alacsony hoza­mú, elhagyott szőlőterület. Ennek és a futóhomokkal borított dim- bes-dombos, a szántóföldi nö­vénytermesztésre alkalmatlan te­rületnek a hasznosítására 1982. végéig 600 hektár szőlő telepítését vállalták. Ezzel a célkitűzéssel a keceli Szőlőfürt a megye szövetkezeti gazdaságai között a legnagyobb terület betelepítését vállalta, amit egy évvel a határidő előtt, 1981. végéig teljesít. — Sok helyen okozott gondot az oltvány, vagy a gyökeres vesz- sző hiánya, a kecelieknek hogyan 600 hektár • • üzemi és tagsági szőlőtelepí 137 MILLIÓS HÁZTÁJI TERMÉKÉRTÉKESÍTÉS g| mm *r .v­£ 9 A gyökeres vessző kétharmadrészét a bizton« ;rosabban megeredő fóliatömlős kivitelben készítették elő telepítésre. toNBr«- > fipipsS! s- • A meglevő mellé újabb tervezik. — 30 ezer hektoliteres — tároló létesítését sikerült a tervet teljesíteni? — kérdeztem Forczek Vidor kerté­szeti ágazatvezetőtől. — A szaporítóanyagot magunk állítottuk elő, kezdetben csak sa­ját szükségletre, később a biztos bevételit jelentő értékesítésre is. Több kutatóintézet közreműködé­sével kísérleteztük ki a fajtákat, és az úgynevezett tenyészedényes, gyökeres szőlővessző nevelését. A vörös bort adók közül zömmel kékfrankost, ©portót, bíborkadar­kát, a fehér bort adók közül riz­lingszilvánit, saszlát, Irsai Olivért, zalagyöngyét telepítettünk. Valamennyit széles sorú, tám- oszlopos, magas művelésű rend­szerben, éppúgy, mint a többi gazdaság. Messziről eljöttek ' Ke- celre a telepítés tanulmányozásá­ra, méghozzá a tagsági ültetvény- telepítés tapasztalatait megis­merni. Mi ennek sajátossága? — érdeklő it: n elnöktől. — A terve telepítésnek mintegy felét a közösben, felét a tagsági gazdaságokban valósítot­tuk meg. A sajátossága? Mond­hatnám, az: ismerve a paraszt- emibert, ha már valamiért anyagi áldozatot is hoz, akkor bízik ab­ban. A Szőlőfürtben bízik a tag­ság. Ékes bizonyítéka az is: for­góeszközünkben mintegy 45 mil­lió forintos .tagsági kölcsönnel gazdálkodunk. Egyre nagyobb a szövetkezeti tagság igénye arra, hogy hosszú távú. beruházásaink­nak, például borászati létesítmé­nyeinknek az általuk adott köl­csönnel részjegyesei lehessenek. A tagsági szőlőtelepítésnél a nagyüzemihez hasonlóan ä szak- szövetkezet végzi a tereprende­zést, a meliorációs munkát, gon­doskodik a szaporítóanyagról, a támberendezésről. Géppel kifúr­juk az oszlopok helyét, és min­den évben elvégezzük a talaj- és növényvédelmi munkákat. A szö­vetkezeti tag a családjával a kézi­munkákat végzi, a metszést, a kötözést, a szüretelést. Az állami“ támogatás és OTP-kölcsön épp­úgy megilleti őket is, mint a kö­zös gazdaságot. A kertészeti ágazatvezetőtől tudom meg, hogy a termés 19 százalékát a tag díjmentesen át­adja a szövetkezetnek. Ez az alapszabály szerinti hozzájárulá­sa. A többit, amiért térítést kap, azt leadhatja tetszés szerint sző­lő, must vagy bor formájában. ^Kec^len valóságos n^pzgalomíná ' vált á régi, kisparcellás szőlő hé- t Jyett az úgyneyezétf rekonstruk­ciós szőlő telepítése.' A Szakszö­vetkezet a. meggy termesztés ha­gyományait is szeretné felújíta­ni. Eddig 40 hektárt telepítettek, az idei és jövő évi újabb 40 hek­tár talajmunkáit már elvégezték. A meggyet is — a szőlőhöz ha­sonlóan — közös és tagsági ül­tetvényként telepítik. A múlt évet 30 és fél millió fo­rintos nyereséggel zárta a gazda­ság. A hatodik Kiváló Szövetke­zet elismerést nemrégiben vették át ünnepi küldöttközgyűlésükön dr. Romány Páltól, a megyei pártbizottság első titkárától. Ak­kor kapta a Kiváló Munkáért ki­tüntetést Árvái Mihályné brigád­vezető, Flaisz Sándor kerületve­zető, és Béleczki József személy­zeti vezető. A Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa pedig Ki­váló Termelőszövetkezeti Mun­káért elismerésben részesítette Barabás Lajos ágazatvezetőt. Kovács Klára Termelékeny munkamódszert alkalmaznak a BRG lakiteleki mechanikaüzemében A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti magnetofongyára az V. ötéves tervben a megyei átlagnál jóval nagyobb tempó­sban növelte termelését, kihasz­nálta a gazdaságos exportlehe­tőségeket. Az új tervidőszak kez­detén nincs ok „fékezésre”. A ki­magasló eredmények elérésé­iből egyre inkább kiveszd részét a gyár lakiítéleki üzemének me- ohanikakészítő kollektívája. Mint Rudasi Károly, a magne­tofongyár igazgatója elmondta, a laki teleki üzem dinamikusan fejlődik. A gyár által előállított meohamikaimennyiségnek az idén már 60 százalékát ott készítik el, naponta 1200 darabot. A terme­lést nemcsak a kecskeméti gyár­ban, hanem a községi üzemben is a termelékenység fokozásá­val bővítik. Az idén ott is .beve­zetik a 3M munkamódszert, ami­hez Bosch-ren dszerű szerelősza­lagokat állítottak be. Ez idő sze­rint már megkezdték a dolgozók betanítását a mozdulatokkal és az Idővel takarékosan 'bánó mun­kamódszerre. A szerelőszalagok értéke 4—5 millió forint. A lafciteleki kollektíva fegyel­mezetten dolgozik és a minőségi követélményeknek is eleget tesz. A Minőség Ellenőrző RT-vizsgá- latai tanúsítják, hogy. munká­jukban kevesebb a hiba, mint a kecskeméti mechanikákban. A gyár a termelés korszerűsítése mellett gondot fordít a munka­körülmények javítására, új építkezéssel < mai igényeknek megfelelő szociális létesítményt hoznak létre. A dolgozókról 4|ly módon is Igyekeznek gondoskod-', ni, hogy a gyár hozzájárul a köz­9 Ezen a ké­pen még hagyo­mányos szala­gon szerelik a mechaniká­kat a lakitelki asszonyok és lányok Ottjártunk óta elkészült a korszerű Bosch-szalag. (Tóth Sándor felvételei) ség gyermekintézményeinek fej­lesztéséhez. Tavaly 300 ezer fo­rintot adott a helyi tanácsnak er­re a célra. A VI. ötéves terviben szintén utalnak majd át pénzt. 9 Simonyi Györgyné' és Karsai Katalin meós minőségileg el­lenőrzik a kész mechanikákat. Természetesen a kis üzemiben tar. tott kommunista műszakok mun­kabérét szintén a helyi tanács kapja meg. Az alig pár éves üzemben ki­alakulóban van egy törzsgárda, s a gyáron belül ott a legkisebb a fluktuáció. Egyébként Lakitele­ken gyártják a mechanikákat a VIDEOTON-ráidió-imagnáiihoz, a belföldön forgalmazott MK—27-es magnetofonokhoz, a termékek zömét ipedig exportálják a Szov­jetunióiba. A. T. S.

Next

/
Thumbnails
Contents