Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
WBJSä Uéia mIKfÖK W1/2i tu ]uii3 XLíUDÚU/Ju /Ibüp^uiJls^ h>y VJt>JJx> «WD-ii üen« BHPIOK-Jy-sjeiujiüi) »vniHJjiJpmj PjUlCUljUil £ t>p.\S C.JJJp t>*>J • Rippl-Rónai festményével a borítón jelent mer az évfordulóra A csodálatos mandarin hanglemezfelvétele. MOSZKVAI LEVÉL Bartók előtt tisztelegnek A moszkvai tavasz más, jóval hűvösebb, mint a magyarországi. . Márciusiban még 20 fok hideget is mértek, április végén — a „tél-tábornok” utolsó erőfeszítéseként — újból és újból hózápor zúdult a városra, s csak május közepén kezdtek rügyezni a fiák. Mégis, ez a nekünk szokatlanul zord tavasz szivet melengetővé vált. Itt is, mint mindenütt a világon, Bartók Béla születésének 100. évfordulójára emlékeztek és emlékeznek ezekben a hetekben. Bartók és a szovjet zeneszerzők kapcsolata régi. Hiszen Bartók Béla 1929-tben, a szovjet kulturális vezetés ^meghívására több hangversenyt adott' á' Szovjetunióban. ' ,'ÍA1 frióááfctrai 'CSájkovszkdj-.feréhn- ben tartott zongoraestről így írt a Pravda; „Bartók Bélát nagyon forrón ünnepelte a hangverseny- termet zsúfolásig megtöltő közönség." űt és az általa bemutatott Kodályt megértették, megszerették a világ első szocialista államában. Művei azóta jelen vannak a szovjet zenei életben. A mostani centenárium így nem protokolláris eseménysorozat, hanem a műveket ismerő, értő, zeneszerető társadalom ünnepi tisz. telgése a géniusz előtt. A hatalmas ország és az óriási főváros minden emlékező eseményét, .lehetetlen számbavenni; így csupán egy csokrot szeretnék belőlük a Petőfi Népe olvasóinak átnyújtani. Az évforduló kiemelkedő eseménye volt: a 205. évadjában járó, világhírű Bolsojiban — Nagy Színházban — két Bartók-mű szerepelt egy programiban. Az első résziben A kékszakállú herceg várát adták elő — immár 19. alkalommal. Most is akárcsak a premieren, a világhírű és nálunk is méltán népszerű Jevgenyig Nyesz- tyerenko énekelte a Kékszakállú szerepét. A díszelőadás második részében A fából faragott királyid került színre, szintén világhírű művészek tolmácsolásában. Mindkét alkotást Jurij Szimonov, a Szovjetunió népművésze vezényelte, aki a moszkvai televízió Bartók-ősszeállításában így nyilatkozott: „Bartók művészete nagyon közel áll hozzám. A két mű rendkívül mély ‘ benyomást tett rám, s a Bolsoj bemutatója ismét . bizonyította, hogy Bartók Béla nagyon népszerű a szovjet zeneértők között.” A két mű sikeréről még annyit, hogy a Szovjetunió kulturális minisztere és a magyar nagykövet jelenlétében megtartott díszelőadás végén nyolcszor tapsolták függöny elé a szereplőket. Egy figyelmes és precíz néző szerint huszonnégy percig zúgott a taps. Nem túlzás tehát fergeteges sikerről beszélni, amit az is jelez, hogy áprilisban újabb három előadást tartottak, s május 9-én, a Győzelem Napján is a két Bartók-darab szerepelt a Bolsoj Színház délutáni programján. Az évforduló alkalmából Moszk1 vában, Tallinnban, Leningrádban, Voronyezsben és a Szovjetunió sok-sok városának hangverseny, termeiben hangzott és hangzik fel Bartók zenéje; olyan világhírű művészek tolmácsolásában, mint például Verbitszkü vagy Igor Ojsztrah. A május 5—11. között Moszkvában megrendezett Nemzetközi Zenei Fesztivál (A zene a humanizmusért, a békéért és a népek közötti barátságért) — melyet L. I. Brezsnyev, az SZKP főtitkára a Pravdában levélben köszöntött — egyik célja éppen a Bartók-év fordulóról való megemlékezés volt. Május 8-án, a Csajkovszkij-teremben Igor Ojsztrah játszotta Bartók II. hegedűversenyét S ha már a Csajkovszkij-teremről esett szó, néhány mondatot szükséges szólni róla. Bartók itt adta 1929-ben nagysikerű zongoraestjét, s ’most itt állították fel a zeneszerző szobrát, Somogyi József alkotását. Ehhez tartozik, hogy ezt megelőzően egyetlen külföldi '.komponista — Síbehus — szobrát helyezték v eh - Márciustól már Sártök"portréjában -íü gyö- ! nyörködhet a koncertek mindenkori közönsége. Jó érzés látni a szobrot, s nem ünneprontás, ha megjegyzem: sajnos, hiába keresi az érdeklődő az alkotó nevét, nem kap felvilágosítást. Pedig annak is ott lenne a helye, s erről az adományozónak még most sem késő gondoskodnia. Igen, Sártök korántsem protokollárisán van jelen a szovjet zenei' életben. Erről egy apró jelenség is tanúskodik. A konzervatórium vizsgatermének hirdetményén olvastam: Május ll-én Jemeljanova professzor osztályának vizsgaelőadásán Saumova hallgatónő Bartók III. zongora- versenyét adta elő. Május 21-ére pedig a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát hivták Moszkvába, Medveczki Adám vezényletével, Brahms—Bartók-koncertre. ‘Nem lenne teljes a pillanatfelvétel, ha kimaradnának a zene népszerűsítésében, és élvezetében fontos szerepet betöltő hanglemezek. Moszkva áruházaiban és hangversenytermeiben (!) hétféle B^rtók-lemez kapható; s ezeken kiváló szovjet művészek mutatják be az alkotásokat. A bőség zavara miatt csupán két lemezt emelnék ki. Az elsőn a zongorára frt 15 magyar parasztdalt, valamint az I. szonátát hegedűre és zongorára, David Ojsztrah és Szvjatoszlav Richter adja elő, a másikon Mihail Cserjakovszkij és a Szovjet Rádió Szimfonikus Zenekara játssza a Mandarin-szvitet és a hegedűrapszódiát, Gennadij Rozsgyesztvenszkij vezényletével.; Végezetül a nagy zenészpár másik tagjáról, Kodály Zoltánról is szólni kell. Születésének 100. évfordulóját jövőre ünnepeljük — Írják a Moszkvai Nemzetközi Zenei Fesztivál rendezői a programfüzetben — de rá is emlékezünk, mert a művészete szorosan összefügg Bartókéval. Május 9-én, szovjet művészek előadásában a Szakszervezetek Házának híres oszlopcsarnokában — ahol Liszt Ferenc is fellépett annak Idején — felhangzott a Psalmus Hunga- jiicus. Ezzel Bartókra is emlékezlek, aki 1929-ben bemutatta Kodály művét. Visszatérve az idei centenárium eseményeire; szinte lehetetlen va. lamennyit figyelemmel kisérni, de úgy vélem, ennyi is elég annak az érzékeltetésére, hogy a Szovjetunióban méltó módon, gazdag programmal és — ami a legfontosabb — sok-sok zenekedvelő részvételével zajlik a program. Ezéit aztán mégis szivet melengető számunkra ez a moszkvai tavasz. Farkas Gábor Czegény jó apám negyvenhat J elején jött haza a háborúból. Erős volt. olyan erős. mint amilyen csak a mesében van. Haza- érkezte nyarán bérelte ki a fő. utcai rőföstől a szatócsboltot. — Most már magunknak élünk, a magunk akaratából. Meglátod kedvesem, minden milyen szép lesz — mondogatta nem egyszer anyámnak. v A kis üzlet jó helyen volt. Útkereszteződésnél. Akkor ismertem meg a szemközti péket, Márton bácsit. Kiváló mester hírében állt az öreg. Urgésből. Máriahegyről. sőt Kiskecskemétről is subába, kopott nagykabátba, bekecsbe bugyolál. va hozták a nagy Szakajtóban a kenyértésztát. Minden hajnalban háromkor kelt a pék. Az előző estéről bekevert kovászt már a melegedő kemence mellé tette. Mert maga is sütött kenyeret A Márton-kenyeret, nemcsak azt, amit a városalji népek hoztak... Mire bedagasztott,' meg felfűlií a kemence, elmúlt, hét óra is. Előbb mindig a hozott kenyértésztát vetette be. Nem volt kis ember. mégis alig látszott ki a kemenceajtó előtti gödörből. Gyors mozdulattal borította ki a kenyérruhával védett szakajtóból a tésztát. Az a vetőlapáton alig terült el. Fogta a sikér. — Most pedig csinálunk gyirká- ját a cipónak — mondta az öreg nekünk, utcabeli gyerekeknek —, és éles mozdulattal belehasított a tésztába. Mert bizony, nem egyszer előfordult, hogy már reggel bent ténferegtünk a pékségben. Nem. csak a kellemes meleg, meg a sülő kenyér illata vonzott be. Aki segédkezett, vitt be fát a másnapi kemencegyújtáshoz, vagy friss vízért szaladt a kúthoz, az kapott egy-egy lángost. Igazi. ke. mencében sült, sütőlapátnyi lángost Ilyenkor futottam át az utcán, rohantam a konyhába. — Édesanyám! Ezt kerestem. A spájzból előkerült a kis kék bődön. Még ma is megvan ' a szülői háznál. Gyorsan olvadt a forró lángoson az ikrás zsír. ötven tavaszán. Márton bácsi pékségét megszüntették. Másnap már nem fűtött be a kemencébe az öreg ... □ qjjg . ■ ; Nagynehezen. fél év múltán munkához jutott. Márton bácsi. — Fölvettek a „lóspedhez” titkárnak — újságolta az olajos, padlójú körúti kocsmában. Bizony rákapott az italra az öreg. Azelőtt is ivott ő —. de csak mértékkel. — Egy lókortyot a szokásosból Száger uram! — köszönt be a kocsmaajtón általában fél egy tájt. Az öreg. mielőtt megfogta volna a korsót, megpödörte hófehér bajuszát, majd egyhajtás- ra kiitta. Letette a korsót, két mutatóujjával újra eligazította a fröccsbe áztatott szőrszálakat a szája körül. Néha. ha összeverődött a brancs. négy-öt lókortyot is legurított... □ □ □ De bármilyen izgalmas is volt a társalgás, a biliárdparti, akkor is fél négykor vette a kalapját: — No, mára bevégeztetett, mert hogy holnap is nap lesz... Az öreg pék amióta elszegődött a „lóspedhez” titkárnak, azóta bizony nem tartott mértéket. Már munkába állásának délutánján alaposan berúgott. Tudta azt mindenki: a titkári beosztás abból állt. hogy két muraközi lóval vonott gumikerekű kocsit napjában négyszer-ötször társával a lóhaj tóval — vagy az elnök úrral, ahogy egymás közt járt a szóbeszéd — megrakták téglával, majd százötven méter kocsizás után az építkezésen le. pakolták. Hozzászokott ő az ínszaggatáshoz. nem tétlenkedett a pékségben sem. De ez a monoton munka testileg, lelkileg tönkre tette. Ha berúgott az öreg. s ez ötvenegytől igencsak napjában előfordult. elsírta magát. — Nem bánnám ér. ha a lábam levágnák. csak a vén göthösbe még egyszer befűthetnék. Mert emberek, nincs a világon annál szebb, mint amikor a piszkavas nyomán szikrázni kezd a kemence platója... Végén már eszelősnek is tartották ezért. Eltünedeztek a régi ivótársak is. □ □ □ . Cimborák nélkül. egyedül. ivott hát" tovább Márton bácsi. Már -úém kellett sok neki. Még amúgy is mindig csak rátöltött. Nem mondta már, hogy egy lókortyot a szokásosból Száder uram. hanem csak megállt a pult. nál, s szó nélkül átnyújtotta a nagyfröccsért járó kettő harmincat és behúzódott, a sarokba, mert nem tartotta ő magát holmi kocsmatölteléknek ... Ötvenhat októberében egy reggel a rádió csak katonazenét, meg kán-kánt sugárzott. Délután már a városban is mint felboly- dult méhkasban, zsongtak az emberek. Emlékszem, apám akkor már újra üzletben dolgozott. Kis egyszemélyes közértboltban. a körúton, a keresztnél. □ □ □ Márton bátyám úgy pityókásan is be-betért apámhoz a boltba. Vett egy üveg asztali sillert, hogy legyen éjszakára, ha mégis meg. szomjazna... Elment már a tömeg akkor a bolt előtt — mi még pakolásztunk apámmal — amikor úgy hét óra tájban az öreg pék a nagy kapukulccsal megverte a rolót. Márton bácsi a városból jött. — Mi van odabent? — kérdezte apám. — Mi az isten volna! Felfordulás ... Feltűnt, hogy aznap este nem sillert kért Márton bátyám, hanem élesztőt. Van otthon egy kis lisztje, ha mégis úgy adódna... Másnap reggel a lópatkoló kovács már Márton bácsival együtt indult fáért-. Kétszer fordultak a nagy gumikerekes kocsival. Az öreg pék attól kezdve nem járt a kocsmába. Készülődött... November derekán már hosz- szú sorokban álltak kenyérért. Először Kardosné. az Akácfa utcából kopogtatott be az öreg pék. hez. — Vagyunk néhányan, akik holnap bedagasztanánk... — Holnapután reggel hétkor, úgy mint régen. — mondta Márton bácsi. Az öregre alig lehetett ráismerni. Rég nem látott fehér ing. ben. fekete öltönyében, csak félig hajolt be a kapunkon. mintha kutyától tartana. Nagyanyám egy lábossal a kiskonyhába ment épp’, u .na-joi ühibysi — Szomszédasszony! Holnapután hajnalba, béfűt. a vén göthösbe a Márton pék — és köszönés nélkül visszahúzta a nagykapu rézkilincsét. b □ □ De sokat mentem újra Márton bácsihoz. Ügy is. mint kuncsaft, vittem a nagyanyám által dagasz-' tott krumplival, kevés köménymaggal készített tésztát a pékségbe. S hoztam is a meleg kenve, rét. természetesen. Ha nagyanyám nem dagasztott, akkor is csak oda-oda jártunk. Cipeltük újra a rozsét, meg a fát és kannában a vizet is. a Iángos- jussunkért. Néhányunkat. a nagyobbak közül már majdnem emberszámba vett. Amikor nem volt másnak, hát nekünk mondta: Nem ilyen áron gondolta ő a visszatérését a kemencéhez. Ha már úgy hozta a sors. akkor inkább maradt volna ő végig a muraközik mellett... Én— épp, hogy elkezdtünk újra iskolába járni — ötvenhét tavaszán vittem süttetni utoljára. Akkor már nem kellett sor- baállni kenyérért. Lassan elmaradoztak a többiek is. Szeptern^ berben az öregnek már csak egy kuncsaftja volt. Anyóka tolta talicskán a két szakajtót, minden pénteken. Arra került a pék felé, mert hogy vitte a piacra a kis garabely szőlőt, a néhány szem diót. az egy-egv kosár almát, körtét is. Majd úgy dél tájt. piac végeztével. visszajött a frissen sült kenyérért. Kékkockás ruhába csavarta, belerakta egyikeit is, a másikat is egy-egv kiürült kosárba. Az öregen, hiába volt a majd. nem egy éves absztinencia, meglátszott az előző öt év! Alaposan megviselte. Előbb csak a karját fájlalta, maid a lábát is. — Ügy hasgat. mintha késsel szurkálnák — állt fel nem egyszer nagy kínnal, rövid szieszta után a kis zsámolyról. December elején, a hetipiac. nap reggelén, úgy fél nyolc tájt fehér trikóban, kint állt a pék a kapuban. Kémlelte az utca végét. Várta az öregasszonyt. Egy-két perc múlva visszament. majd kisvártatva újra kint állt. Tizenegy után bekecsben, kucsmában. tolva maga mellett ütött- kopott kerékpárját, elindult Kis. kecskemét felé. Csak a város szélén, a Tatár-' sornál szállt fel. Amikor rálépett a pedálra, reccsenve, megszaladt a kerék. Déltájban ért vissza. — Meghalt. Az utolsó is meghalt — mondta maga elé. Délután láttam újra. Biciklijét maga mellett tolta. Jó is. hogy kézre esett a kétkerekű, mert támasz nélkül könnyen felbuk. hatott volna az öreg. A nagy ka- ypukulccsal jó ideig bíbelődött. .Mi. gyerekek is segítettünk... Belülről 'csak a kallantyút fordította rá a kapura. Hallottuk még. hogy tompa zörejjel eldőlt a falhoz támasztott bicik. li. Másnap délelőtt lassú döccenés- sel fordult a halottaskocsi az utcánkba. Kíváncsiskodó gyerekek, mint mindig, kint ácsorogtunk a sarkon. — Kiért jönnek? — Márton uramért A pékért — mondta nagyanyám. Szabó Pál Miklós A kemencét korán fűtik... Textilképek a naiv művészeti múzeumban KRÉMER ISTVÁN: Ébresztő, szelekkel Folyók■ erednek a sötétből, örök vándorok önmagukban. A várakozás partjai között elindulnak a hegyek... Az éj vak hatalma megriad. Jövőt ébresztő szelekkel tükröket ráznak a reggelek. MOGYORÓSI ERIKA: Ima Kit a halál egyszer megcsap azon többé átok nem fog Időtlenné hő — akárcsak romlatlan tildeJü hegyfok Fényes-árnyas-számyas tánccal szerelme földre ha dermed ölelésből fűzött lánccal terem majd ének és gyermek S melyekért annyiszor lakolt vétke ha volna — csak morzsák Krisztusnak Veronika volt Szemében mosdlk egy ország Költö ha volna — csak álnév hívhatnánk madárnak tónak Nem marad utána emlék Róla csak balladák szólnak BÉNYEI JÓZSEF: Velem árva Elengedsz-e ha látod álmodok délibábot királylányt mesevárat s hűlni hagyom a szádat Elengedsz-e hisz ebben a koldus-szerelemben olyan magadba’ lennél akár az elcseppent vér Engedj hiszi úgyse máshoz költözöm a magányhoz s ki voltál velem árva bocsáss el árvaságra Kecskeméten, a Magyar Naiv Művészek Múzeumában, az ország egyetlen ilyen jellegű intézményében — az állandó tárlat mellett — főbb időszaki kiállítást rendeznek minden évben. Nagy sikerrel mutatják itt be az ország legkülönbözőbb területein élő, „tanulatlan” képzőművészek legjobbjainak a népi-paraszti világot ábrázoló, hangulatilag olykor mesevilágszerűnek tűnő alkotásait. Faragók, festők, rajzolók és mások munkáit láthatjuk sorozatban. Ezekben a hetekben — április 26-a és június 21-e között — a nagyesztergári születésű, bakonyi parasztcsaládból származó Boros- né Etndresz Teréz textilkészítő naiv művész képeit csodálhatják meg az érdeklődők. öt a sokat faragó édesapja ihlette annakidején akaratlanul a művészkedésre. Apja faragásai ugyanis tönkrementek, elvesztek, amikor lebontották a házukat. Endresz Teréz megpróbálta emlékezetből lerajzolni, mert sajnálta őket. Lerajzolta szalmatetős házukat is, melyhez oly sok kedves emlék fűzte, tgy • Esküvői kép. kezdte, azután egyszer csak azon vette észre magát, hogy a szülőhely élményeit egymásután örökíti meg rajzon, festményen, textilképen. Mostani kecskeméti kiállításán mint egy harminc színes textilképét láthatja a közönség. A technikailag is komoly és időigényes alkotásokat már eddig is sokan megcsodálták. R. M.
