Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1081. taájus 24. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HfiTFO: Olaszországban a választók többsége elutasította a népsza­vazásra bocsátott javaslatokat — Asszad szírlal elnök és Khaled szaúdl király üzenetváltása. KEDD: Ismét harcok az iraki—iráni háborúban, Abadan körül. — Asszad fogadta Reagan megbízottját. SZERDA: Begin követelései a szirlai légvédelmi rakéták visszavoná­sáról. — Moszkvába érkezett a mexikói külügyminiszter. — A japán miniszterelnök magyarázkodása a tokiói partementben az USA-val való katonai együttműködésről. CSÜTÖRTÖK: Giscard d’Estaing átadta az elnöki hatalmat Francois Mitterrand-nak, az új elnök Pierre Mauroy-t nevezte ki minisz­terelnöknek. — A bonni kancellár Washingtonban tárgyal. PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev tbiliszi beszédében megismételte a szovjet tárgyalási javaslatokat. — Feloszlatták a francia nemzet- gyűlést, kinevezték az új kormány tagjait. — Meghalt a harma­dik és a negyedik észak-ír éhségsztrájkoló. SZOMBAT: Tanácskozások Tuniszban az Arab Liga külügyminiszte­rei között a libanoni válság megoldásáról. — Schmidt kancellár befejezte amerikai látogatását. — Véget ért a választási kam­pány Cipruson. A hét három kérdése Hogyan reagált a világ Leonyid Brezsnyev beszédére? Az SZKP főtitkára Grúzia fő­városában mondta el beszédét, így aztán nemcsak arra figyelt fel a világ, hogy miit tartalmazott ez a megnyilatkozás, hanem arra is, hogy hol hangzott el: Közel- és Közép-Kelethez a legközelebb. A világ forrongó térségei ezek, de a háború veszélyét el lehet hárí­tani: a Szovjetunió tárgyaláso­kat javasol. Mind a Közel-Kele­ten, mind pedig a Közép-Kele­ten, vagyis a Perzsa-öböl térsé­gében és az Afganisztán körül kialakult helyzetben is. Feltűnést keltett Brezsnyevnek az a javas­lata, hogy az utóbbi két kérdést egymással összefüggésben is meg lehet vitatni. (Persze, az első amerikai reagálás a szokásosan negatív volt: Haig elutasította egy Libanonnal kapcsolatos értekezlet gondolatát...) A kommentátorok különösen azt emelték ki a Brezsnyev-be- szédiből, hogy az világos figyel­meztetést tartalmazott: ha Euró­pában új, a Szovjetunióra és szö­vetségeseire irányzott amerikai nukleáris rakétafegyvereket tele­pítenek, akkor a Szovjetunió kénytelen további és kiegészítő védelmi intézkedésekre gondolni. Brezsnyev hangsúlyozta: h& szük­ség lesz rá, meg fogiják találni azokat a hatásos eszközöket, ame­lyek megvédik a Szovjetunió lét­érdekeit. Ugyanakkor általános a megál­lapítás, hogy a tbiliszi beszéd a szovjet javaslatok megerősítését jelenti. A Szovjetunió nem a köl­csönös elrettentésen alapuló bé­két akar, ehelyett azt a békét kí­vánja megvalósítani, amelyben a fegyverzet szintje mind alacso­nyabb lesz, az együttműködés vi­szont az államok és népek között egyre növekszik. Brezsnyev sürgette a Nyugat válaszát a szovjet javaslatokra, s ez az érvelés az első kommentá­rokból kihaiUhatóan meghallga­tásra talál: a rakéta-nukleáris fegyverzeteket az erőegyensúly alapiján, tiszteletben tartva az egyenlőség elvét, tárgyalások út­ján lehet és kell korlátozni, sőt csökkenteni is. A Szovjetunió ké­szen áiil erre, most Washington­nak kell nyilatkoznia! • Egész héten folytatódtak az összecsapások a libanoni fővá­rosban. Képünkön: egy bejrúti asszony gyerekét kézenfogva fe­dezéket keres a lövöldözések szünetében. Túljutott-é tetőpontján a libanoni válság? Ha a helyzet nem lenne olyan tragikus és veszélyes, félig tréfá­san, félig komolyan azt lehetne válaszolni: páratlan napokon úgy látszik, hogy igen, páros napokon pedig úgy tűnik, hogy a neheze még hátravan... Naponként vál­tozik a helyzet: egyszer tűzszü­netet hirdetnek a keresztény, jobboldali milicisták és az arab békefenntartó erők, másszor újahb véres tűzpánbajok robban­nak ki. Habib, az amerikai elnök­nek közvetítéssel megbízott kép­viselője egyik nap eredményt ígér a Damaszkusz^—Bej rú t—Jeruzsá­lem háromszögben folytatott in­gázása során, másnap már telje­sen kilátástalan a megegyezés. Néha megszólalnak az izraeli közéletben mérsékeltebb, békülé- keny politikusok, viszont igen gyakran kezd újabb kardesörte- tésbe Begin miniszterelnök, aki újraválasztását láthatóan csak egy fegyveres konfliktus nyomán tudja elképzelni... Jeruzsálem az eddigieknél is keményebb követelésekkel lép fel: most már nem elégszik meg azzal, ha Szíria kivonja a liba­noni területen telepített légvédel­mi rakétáit, hanem azt követeli, hogy még szír földön se legyen Izrael közelében sziriai légvédel­mi rakétaiüteg! Még nyugati pol­gári hírmagyarázók is meghök­kentek az ilyen követelés halla­tán: Izrael teljes támadási sza­badságot akar magának biztosí­tani, hogy repülőgépei háborítat­lan jussanak el a libanoni lég­térbe. Mert most már ezt nem tehe­tik: pénteken újabb két izraeli felderítő repülőgépet lőttek le a szírek. A másik oldalon pedig siettek jelenteni, hogy a szidom kikötőben izraeli békaemberek elsüllyesztettek egy 1800 tonnás ‘fehérhajót, amelynek rakománya élelmiszerekből állt; az élelmi­szer-szállítmányt a sokat szenve­dett libanoniak kapták volna. A szír sajtó is megkeményíti hangját: Reagan megbízottja amerikai javaslatok helyett csak a Szíriával szemben támasztott izraeli követeléseket terjesztette elő Damaszkuszban. Ez nem köz­vetítés. így nem lehet tárgyalás­sal megoldani a válságot. Izraelt és az USA-t elítélte az Arab Liga tuniszi külügyminiszteri értekez­letén a tagállamok többsége, és további támogatást ígért Szíriá­nak és a PFSZ-nek. Milyen eredményt hozhatott Schmidt kancellár washingtoni útja? „Reagan elnök nem olyan, mint a róla rajzolt karikatúrák” — mondta a nyugatnémet vendég Washingtonban az őt faggató új­ságíróknak. Schmidt kancellár első találkozása az új amerikai elnökkel — ezt előre meg lehetett jósolni! — látszatra az USA és az NSZK szövetségének, együtt­működésének, barátságának a bi­zonyítékait kellett, hogy szolgál-. tassa. Egy-két hónapja még úgy látszott, erre inkább a Fehér Ház új urának lesz szüksége, hiszen így a maga diplomáciai képes­ségeit mutathatja be ország-világ előtt. Mára már fordult a hely­zet: Schmidt helyzete annyira megingott saját hazájában és sa­ját pártjában is, hogy neki kelle­ne igazolni: íme, neki köszönhe­tő, ha a NATO két legerősebb ha­talma között ilyen „különleges szövetségesi viszony” alakúi ki. • Tovább javult a pápa egészségi állapota. Képünkön: II. János Pál a római Gemelll-kórházban. A Magyar Szolidaritási Bizottság és az OBT nyilatkozata A Magyar Szolidaritási Bizott­ság és az Országos Béketanács közös nyilatkozatban köszöntötte az afrikai kontinens népeit má­jus 25-e, az Afrikai Egységszer­vezet megalakulásának 18. év­fordulója alkalmából, „Afrik» fel­szabadításának napján”. A szom­baton közzétett nyilatkozat rá­mutat : — Az elmúlt években tanúi le­hettünk annak az objektív folya­matnak, melynek során — hősies harc és jelentős áldozat árán — a legtöbb afrikai ország népe ki­vívta országa politikai függet­lenségét. — A nemzetközi helyzet azt bi­zonyltja, hogy az imperializmus to. vábbra is fenyegeti, politikai, gaz­dasági eszközökkel zsarolja a füg­getlenségüket elért afrikai álla­mokat, hogy fékezze gazdasági, társadalmi fejlődésüket, ugyan­akkor a fajüldöző pretoriai re­zsimnek nyújtott széles körű tá­mogatásával akadályozza a dél­afrikai népek törvényes jogainak és érdekelnek az ENSZ-határoza- toknak megfelelő érvényesülését. — A szocialista országok — együtt a világ haladó erőivel — mindent megtesznek, hogy Afrika népei önállóan válasszák meg fej­lődésük útját, hogy Afrika a jö­vőben békés, független, virág­zó földrész legyen. További szolidaritásunkról és teljes támogatásunkról biztosítjuk Afrika népeit a szabadságért, a függetlenségért, a társadalmi ha­ladásért, a fajüldözés és az apar­theid felszámolásáért folytatott harcában. (MTI) 9 Eszak- Irországban Ismét feszült a helyzet. Képünkön: álarcos Ifjú, égő gépkocsi Londonderry városában. 9 A haladó erők elsöprő győzelmét hozta az oloszországi népszava­zás. Döntő többséggel elvetették a jobboldal javaslatait. „No (nem) hirdeti a római esti lap, a Paese Sera címlapja. Ezért aztán Schmddtnek enged­ményeket is kellett tennie. Való­színűleg nem lépett fel olyan erővel a kelet—nyugati kapcso­latoknak az enyhülés irányába való fordításáért, a szovjet—ame­rikai tárgyalások újrakezdé­séért, mint ahogyan ezt még hó­napokkal ezelőtt tőle várni lehe­tett volna. Viszont minden bi­zonnyal nagyobb készséget mu­tatott az amerikai nukleáris ra­kéták nyugat-európai telepítésé­nek1 ügyében. A Reagan—Schmidt eszmecsere témaköre felölelte a NATO prob­lémáit, általában az európai kér­déseket. „Reagan elnök kérdezte önt, vagy ön is kérdezett?” — kérdezték az újságírók Schmidt kancellárt, aki kénytelen volt el­ismerni, hogy i nkább ő vá laszol- gatott a vendéglátó kérdéseire. Például a franciaországi változás személyi és politikai jelentőségé­vel kapcsolatos kérdésekre, hi­szen Sch midinek az új francia el­nök, Mitterrand, ha nem is barát­ja, de elvbarátja... Aligha járunk messze az igaz­ságtól, ha feltételezzük, hogy Schmidt Reagan üzenetével érke­zik Párizsba. A nyugatnémjet kan­cellár ugyanis hazatérőben meg­szakítja útját a francia főváros­ban és találkozik Mitterrand-nal. Akinek .pedig most a legfőbb gondja a francia frank értékcsök­kenésének megállítása. Az meg nem megy nyugatnémet segítség — és amerikai egyetértés nélkül. Pálfy József Tollhegyen Olaszországban nem mennek a szomszédija egy-egy politikai botrányért. Most itt a „P—2”, Ez a rövidítés a „Propagan­da—2” nevű csoportosulásé volt... volt, mert aligha fog tovább működni a magát „sza­badkőműves páholynak” neve­ző együttes, nemcsak azért, mert az igazi szabadkőműve­sek elhatárolják tőle magukat, s tiltakoznak az ellen hogy a „P—2” tagjait bárki is szabad- kőművesnek mondja. Mi hát akkor a „P—2”? Az olasz sajtó illegálisan szervez­kedő, a hatalommal üzérkedő csoportnak minősíti. Táborno­kok és politikusok, nagytőké­sek és neves újságírók egy­aránt szerepelnek a nyilvános­ságra került, 953 nevet tartal­mazó listán. Az alkotmányos hatalom el­len, vagy azzal párhuzamosan, a saját, önző érdekeik, vagy éppenséggel szélsőjobboldali politikái érdekek szolgálatában tevékenykedtek. Egyik volt tagja elmondta az olasz tévé­ben, hogy a „P—2” állam■* csínnyel akarta magához ra­gadni a hatalmat: addig is pénzzel, a felelős beosztású• személyek befolyásolásával, vagy éppen beszervezésével akarták előkészíteni az állam­csínyt. A titkos szervezet sejtekből állt, a tagok csak néhány tár­sukat ismerték, az egész „P—2”-t csupán vezére, egy bizonyos GeIli, látta át, irá­nyította. ö Dél-Amerikába szö­kött. Maradtak az aktív mi­niszterek, szociáldemokrata po­litikusok, tengernagyok és tit­kosszolgálati vezetők. Most legtöbbjük — cáfol. Ellenük szóló bizonyítékokat bizonyára nem lesz könnyű dolog összeszedni. Így aztán maradnak „szabadlábon levő szabadkőművesek”, s rombol­hatják tovább „kőműveshez" éppen nem illő módon, az olasz demokrácia épületét. P. J. Magyar felszólalás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés leszerelési bizottságának péntek esti ülésén felszólalt Rácz Pál nagykövet, Magyarország állandó ENSZ-kép- viselője. Megállapította, hogy a bizottság olyan időben tartja ülését, ami­kor növekedett a nemzetközi fe­szültség és amikor a fegyverke­zésben érdekelt körök a világbé­két fenyegető fegyverkezési haj­sza új szakaszát indítják el. Rácz Pál emlékeztetett arra, hogy ez a folyamat már 1978-ban, a nyu­gati hatalmak katonai kiadásai­nak fokozását elhatározó NATO- ülésszakkal megkezdődött. A jelen helyzetben a magyar kormány úgy véli: megvan a le­hetőség arra, hogy a békeszere­tő erők közös erőfeszítése és tette révén meg lehessen akadályozni a fegyverkezési hajsza új szakaszát. Ezzel elejét vehetnénk egy új vi­lágháborúnak, amely a tömeg- pusztító fegyverek korában az egész emberi faj létét fenyegeti. Ez — társadalmi berendezke­déstől függetlenül — valamennyi ország érdeke — hangsúlyozta a magyar ENSZ-képviselő. Rámutatott, hogy különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk a SALT-folyamat folytatásának, továbbá azoknak a tárgyalások­nak, amelyeket az Európában ki­alakult egyensúly és a kölcsönös biztonság alapján kellene foly­tatni az új nukleáris fegyverek telepítésének megakadályozása érdekében. (MTI) NYUGATNÉMET—AMERIKAI CSÚCSTALÁLKOZÓ Elkerülni a vitát és a nézeteltéréseket Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: WASHINGTON Haig amerikai külügyminiszter szerint mindkét fél „száz száza­lékig elégedett” az amerikai— nyugatnémet tárgyalások eredmé­nyeivel. A tárgyalások azonban szerinte „meglepetések nélkül” zajlottak. Ezt Haig a két ország közötti intenzív konzultációkkal magyarázza. Washingtoni sajtó­megfigyelők, köztük a bonni ven­déget kísérő nyugatnémet újság­írók azonban inkább arra helye­zik a hangsúlyt, hogy ezúttal mindkét fél különös gondot for­dított a meglepetések elkerülésé­re, és az éles viták mellőzésére. Sokat beszélt, keveset mondott Haig az amerikai—szovjet kap­csolatokról. Szavaiból az derült ki, hogy Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövetet tájékoztatta a NATO római tanácskozásáról, és ismertette a hadszintéri nuk­leáris fegyverek korlátozásáról indítandó eszmecserék ott elfo­gadott programját. Ragaszkodott a korábbi megfogalmazásokhoz, amelyek szerint a nyugati part­nerek a szeptemberi Groimiko— Haig találkozót követően, az év vége előtt számítanak érdemi kap­csolatfelvételre. Hasonlóképpen homályos az amerikai álláspont a SALT-tár- gyalásokkal kapcsolatosan is. Haig pénteken azt mondta, hogy még mindig folyamatban van „az ame­rikai SALT-álláspont intenzív és általános felülvizsgálata”. Az al­kalomra való tekintettel minden­esetre aláhúzta, hogy a szovjet nagyköveten keresztül, akivel többször találkozott az utóbbi idő­ben, a szovjet—amerikai kapcso­latok kérdéseinek széles körét vi­tatta meg. Hogy ez a magyarázkodás mennyire a kelet—nyugati vi­szony javításában sokkal inkább érdekelt nyugatnémet vendégnek szólt, azt jól mutatja Haig rea­gálása Leonyid Brezsnyev tbiliszi javaslatára, hogy tartsanak nem­zetközi konferenciát a libanoni válság megoldása céljából. A kül­ügyminisztérium a nap folyamán már elutasítóan nyilatkozott er­ről a szovjet javaslatról, Haig pe­dig a kérdésre azt az erőszakolt választ adta, hogy az Egyesült Államok „mindenekelőtt Afga­nisztánról akar nemzetközi kon­ferenciát”. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Túszdráma Spanyolországban Szombat délelőtt mintegy húsz—huszonöt álarcos támadó géppisz­tolyokkal és feltehetőleg dinamittal fölfegyverkezve Barcelona köz­pontjában elfoglalt egy bankot és túszul ejtett több mint 300 em­bert. A támadók négy magasrangú szélsőjobboldali katonatiszt sza­badon bocsátását követelik, köztük Tejero alezredesét, akit a feb­ruári jobboldali puccskísérlet után vettek őrizetbe — ő vezette a par­lament épületét megrohamozó csendőrkülönitményt. A fegyveresek, akik a korábbi hírekkel ellentétben nem 72, hanem 24 órás határidőt szabnak követeléseik teljesítésére, tűzharcba keveredtek a bankot körülvevő rendőrökkel és a tűzharcban a bank egyik alkalmazottja megsebesült. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents