Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-23 / 119. szám

1981. május 23. • PETŐFI NÉPE • 3 MONDJA MEG ŐSZINTÉN... Hol szeretne élni? A kérdést egy kézlegyintéssel is meg lehet válaszolni: nem mindegy? Ügy is ott élek, ahol éppen élek. De a meg­kérdezettek — a kalocsai biztosító dolgozója, aki mellesleg építésztechnikus, a Párizstól Kairón át Delhiig utazó festő­művész pedagógus és az ágasegyházi erdész — az egyetlen kérdés kapcsán arról is beszéltek, hogy miért ott, miért úgy, elégedetten,! vagy elégedetlenül élnek-e. Kapitány Sán­dor tisztviselő. Kalocsa. — Kalocsán lakom, s szere­tek itt élni! Bár a lakásomat.’ s benne maga­mat, el tudnám képzelni Szege­den, Pécsett, vagy — Pestet kivéve, mert az nem az én vilá­gom — az ország bármely más városában, mégis itt élek, mert itt születtem, minden ideköt. Én olyan ember voltam, és re­mélem vagyok is, aki mindenkin •segíteni akar. Ezért is érzem úgy, hogy Kalocsán kevés a lokálpat­rióta, s az emberek is inkább tá­volodnak egymástól, ahelyett, hogy közelednének. Mondok rá példát is. A lakásszövetkezet tisztségvi­selőjeként érdekes dolgot figyel­tem meg. Addig, amíg nincs meg a lakás, csak a. remény, a vágya­kozás, addig létezik a leendő tu­lajdonosok között valamiféle.ösz- szetartó erő, amely azonnal fel­bomlik, mihelyt ki-ki beköltözik a maga otthonába. A következő lépésként a közös udvart — ami pedig osztatlan tulajdon, s ráadá­sul kicsi is — föiparcellázzák, s a zsebkendőnyi területre nyári­konyhát építenek. Szinte törvény­szerűen szembe kerülnek a szö­vetkezettel, ellenséget latnak ben­ne, s elfelejtik, hogy éppen e for­mának köszönhetnek számos je­lentős kedvezményt. Csoda, ha idegesít ez? Meg az is, ha azért, mert én a lakásszö­vetkezetnél tlársadalmi munkát vállalok, egyesek a lakásomat át- < járóháznak képzelik, s a legkü- lönbfélébb időben zavarnak — utóbb már a csengőt is kikap­csoltam —, mások pedig meg akarnak vesztegetni némi előnyö­kért. Noha' nagy pénzekről volt szó, én szeretek nyugodtan aludni. Ezért mondom —, hogy bár jól érzem magam Kalocsán —, mégis elégedetlen vagyok. Szabó Zsuzsa pedagógus, Kecskemét. — N eke ifi a fogalom: élni. azt jelenti, dol­gozni. Ám ez nemcsak a pénzkeresésből áll. Én a mun­kán azt értem: valamit meg­szállottan csinálni. Az ember ott él szívesen, ahol tudja, hogy szükség van rá, ahol tehet másokért valamit. Ezt a hi­tet érezni kell, enélkül nem lehet dolgozni. Ezért is van az, hogy utazá­saim során soha nem jut eszem­be: másutt is élhetnék. Szeretem a hegyeket, a tengert, a jó levegőt, s örülök, ha eljuthatok a „mesés” vidékekre, amelyeknek régebbi és gazdagabb a kultúrája a miénk­nél ; megismerhetek olyan orszá­gokat, ahol a gazdaság, az élet- színvonal magasabb, mint nálunk. Mégis bárhol járok, mindig azt érzem: én ott vendég vagyok t S noha igazából nem szeretem a sík vidéket, mégis itt élek a ti­pikusan alföldi Kecskeméten, mert a munka mellett — amit másutt is megtalálnék — ide köt­nek az emberek, a város. A sok­sok volt diák, akiket ismerek, akiknek életét egy kicsit befolyá­solhattam. S láttam a város fej­lődését, tudom azt a hatalmas munkát, ami emögött van. Nem mondhatom, hogy jelen­legi körülményeim ideálisak. A kényszerű szanálás után kapott cserelakáshoz nehezen alkalmaz­kodom. Lehet, hogy ez az én hi­bám. De nem mond ellent annak, hogy az ember ahhoz ragaszko­dik, amit megismer. Problémái­val, eredményeivel együtt. Mert Kecskeméten a magam módján részt vállalhatok a város életé­ből, bele is szólhatok abba. Nem vagyok vendég. Vendégváró Tokaj A BORVIDÉKEKEN, ilyenkor tavasz derekán már látja a gazda, milyen termésre számíthat, ki­olvassa azt a szőlő jövéséből, a hajtásokból. A hegyoldalakban nyitva a présházak ajtaja, dol­goznak a sző'lőskertekben: új tő­kéket telepítenek az elöregedet­tek helyébe, a kordonos műve­lésnél pedig a drótszálak közé húzzák a venyigét. Tokajiban, a Kopasz-hegy me­redek oldalán lefutó szőlősorok úgy hatnak a záporozó napsütés­ben, mint ha egy vigyázzba me­revedett regiment fogadná az ér­kezőket. Ami azt illeti, nagy ere­jű ez a „sereg”, már Anonymus is feljegyezte krónikájában: „a vitézek a hegyen minden nap le- részegedének”. Tokaj neve több mint 900 éve szerepel a magyar történelemiben: birtokolta várát Mátyás király, Bethlen Gábor, Rákóczi fejedelem, de még az osztrák császár is. Nagy Péter cár pedig szőlőskertet bérelt itt. A hegyaljai borvidék a honfog­lalástól napjainkig nem veszí­tett világhíréből, a tokaji szo­morodni és aszú szülőföldjét most 9 A kádármester abroncsot húz a hordóra. is évente 140—150 ezer külföldi és hazai turista keresi fel. Aki végigmegy a csendes kis utcákon érzi a régmúlt idők hangulatát. Műemléki értékűek a barokk, klasszicista, eklektikus stílusú lakóházak, köztük a szőlőműve­lők, borkereskedők régi portái, íves kapuk, csillagboltozatos szo­bák; a tágas borpincék felidé­zik a híres tokaji szüreti mulat­ságokat is. KÉTSÉGTELEN, a legnagyobb vonzerő a bor, de a Tokaj-hegy­alja romantikájával is ide csalo­gatja a látogatókat: Vadregényes vízpart tárul elénk a Bodrog—Tisza találkozásánál. A nagy folyó jobb partján, a híd közelében tavaly decemberben megnyílt a rég várt Hotel Tokaj. A szálló negyvenkét szobája ele­gáns, barátságos és kényelmes. — Évi hárommillió forintos szerződést kötöttünk a COOP- TOURIST-tal társas turista cso­portok és egyéni utazók elhelye­zésére — újságolta ottjártamkor Cseh Péter szállodaigazgató. — Bevezettük elő- és utószezonban a „hármat fizet, négyet kap” ak­• Borkóstoló Gönczi Pali bácsi' nál. Amiótá csak tanítok, ezért tö­rekszem arra, hogy a gyerekek járják az országot, fedezzék fel szülőhelyüket, vagyis szerezzenek élményeket, Ezek nélkül nincs igazi kötődés. Hazafias nevelés csak osztályfőnöki órán — mind­ez elképzelhetetlen. Majsai János kerülefvezető erdész, Ágas­egyháza. — Az én há­zam kinn van a természetben. Nem is kíván­kozom a város­ba, a nagy tö­megbe. Szere­tek itt Ágason élni, s ideköt a munkám is. Huszonnyolc éve van a gond­jaimra bízva ez az 1200 hektáros erdő. Pontosabban, amikor ide­jöttem, csak homokbuckák voltak, ma pedig már lassan vágáséret­tek a fák. — Ez a munka nem olyan, mint az ipar, ahol az automata gép azonnal készterméket állít elő. Még a mezőgazdaság is gyor­sabb, nem telik el egy év a cu­korrépa vetésétől a cukorgyártá­sig. De ahhoz, hogy az erdő fej­lődését le Lehessen mérni, kell egy egész emberöltő. Az erdészet sem úgy van már, mint régen: az ember a hátára veszi a puskát, és egész nap ma­gányosan az erdőt járja. Ez tév^ hit. Mi is emberekkel foglalko­zunk, ha elromlik a gép, alkat­részért szaladgálunk, ha elfogy a takarmány — mert vannak még lovaink —. akkor azt hajtjuk fel. Eltűnt a szakmánk idénymunka­jellege, a téli fakitermelés he­lyett iparszerű munkát végzünk. Tevékenységünk épp ezért moz­galmas is. Persze az erdőjárás jó oldala mellett — kinn vagyunk a sza­badban, tiszta a levegő —, a ter­mészet szeszélyeit is el kell vi­selni. De korántsem nomádélet a miénk. Az erdészházakban ott van a víz és a villany, ennek révén pedig az összes komfort. A mi szakmánkban azért külö­nösen jó az állandóság. Ugyanis sokéig tart, míg az ember új he­lyén, az új környezetet: talajt, időjárási viszonyokat kiismeri. Hübelebalázs módjára nem sza­bad csinálni semmit, mert a ter­mészet csúnyán visszaüt. Persze állandóság ide vagy oda, az új, izgalmas, nagy feladatok érdekelnek most is. Lejegyezte: Váczi Tamás Szót kért a lakosság... Javaslatok, vélemények a tanácstagi beszámolókon Az én házam előtt nemí ég a villany. Kezdetben ez járta. Ma: a javítani való, .vagy hiányzó járdán, úttesten „át” a közös park és ját_ szótérépítésig. és azon túl is. tágasabb az a látóhatár, amelyet az állam­polgárok és választott testületük: a tanács képesek valósághűen fel­mérni. értékelni. Kecskeméten, az elmúlt két hónapban tartott tanácstagi beszámoló­kon a száztizenegy tanácstaghoz közel ezer kérdést, véleményt, javas, latot intéztek a választók. Melyek voltak ezek. s egyáltalán, hogyan áll most ezeknek a megvalósítása? Járda, igazságosan Hornyák Józsefné a Zengő ut­cából szóvá tette, hogy utcájuk­ban a gépkocsik forduláskor ki- mélyítík a földet. Az út menti fákat már régóta nem gallyazták. A Balaton utca sarki üzlet és bisztró előtt a szeméttárolókat egyesek felborítják. Ajánlotta: az üzlet környékét tartsák rendben maguk a bolt dolgozói. A válaszok nem késnek. Íme, egy közülük. „Az 1981. évi járda- építési programot a tanácstagok és a lakosság > igénye alapján ál­lította össze a végrehajtó bizott­ság. Azt vettük alapul, hogy első­sorban a város olyan területén kell járdát építeni a jövőben, ahol ez mindkét oldalon hiány­zik. A Zengő utca nem tartozik ezek közé. Ott az egyik oldalon már van járda. Így, a felkínált társadalmi munka ellenére sem tudunk ebben az évben a Zengő utcában járdát építeni. Gyulai Tibor, osztályvezető.” Papp Gézánét, az 5-ös számú körzet választói arra kérték: te­gye szóvá, hogy a Marx téri par­kot kőművesek felvonulási terü­letnek használják, meszes gödrö­ket ásnak benne, az élő fákat ki-, az utakat átvágják, a mélyedése­ket betemetetlenül hagyják. A környéken lakók javasolták: a Marx tér felújítása során a ját­szóteret parkosítsák, s olyan já­tékokat helyezzenek el ott, ame­lyek kevésbé veszélyesek a gyer­mekek számára. Hegyes Ferenc, műszaki osz­tályvezető válaszolt: „A Marx tér környezetének rendezésére tervet készítettünk. A költségek azon­ban olyan magasak, hogy csak az úttestet és a járdát tudjuk az idén korszerűsíteni. A kommuná­lis költségvetési üzemet viszont utasítottuk, hogy a parkot fák, cserjék ültetésével és füvesítéssel hozza rendbe. Ezt a feladatot az v. V- V ^ 0 A Hotel Tokaj. ciót, vagyis három fizetett nap helyett négy éjszakát tölthet itt a vendég. Várakozáson felül ala­kultak az eddigi eredmények. So­kan megszakítják útjukat To­kajban, s csak pár nap után in­dulnak tovább az ország külön­böző részeibe. Valójában ez a célunk: megfogni az átutazókat. üzem teljesítette. A park meg­óvása érdekében a jövőben erre a területre közterületfoglalási en­gedélyt nem adunk.” Postaláda nem, de útburkolás igen! A kéréseket külön-külön mér­legelik. Aki a Nyíri úthoz pos­taládát kért, annak a kívánságát azért nem teljesítették, mert a Nyíri út 23. szám alatt és a szom­szédos Nyíl utca végén található levélszekrény. Ezeken kívül 400 méterre ott a 3-as számú, illetve a közeli 6-os számú postahiva­tal. Teljesíthető viszont Miklós József javaslata, amellyel a Ti­hany utca salakozását szorgal­mazta. Sőt, ezen túlmenően, az idei út- és hídkeretből 300 ezer forint felhasználásával a tanács szilárd burkolattal látja el a Ti­hany utcát. Vannak, nem is kevesen, akik nem csak a tanácsra várnak egy- egy közérdekű gond megoldásá­val. Ok, maguk is tesznek azért, hogy helyzetük javuljon. Benei Sándor tanácstag körze­tében a Botond utcaiak a csator­naépítés maradványainak eltávo­lítását vállalták. A belsőnyíri Kristóf Vilmos, aki a 170-es szám alatt lakik, a Benei út két olda­lát beülteti fákkal, csak legyen egy szakember, aki segít neki. Kincses Imréné, a Botond utca 6. szám alól. egy játszótér kiala­kításához ajánlott fel társadalmi munkát. S hogy nem pusztába kiáltott szó az ilyesmi, mutatja a címére érkezett válasz: „Javasla­ta megbeszélésére, kérjük, keres­se meg a tervosztályon Jánosi Istvánnét.” Mi legyen a céllövöldével ? Néha kötélhúzásnak tűnik egy- egy ügy közmegelégedésre törté­nő elintézése. Többen kérték, szüntessék meg a Dózsa György út és a Botond utca sarkánál tá­borozó céllövöldét, mivel ez a kör. nyezetben kirívó. A városi tanács a lövölde további működését nem engedélyezte — a tulajdonos el­lenben ezt a határozatot most a megyei tanácsnál megfellebbezte. S mi van, a vissza-visszatérő, úgy tűnik, megoldhatatlan (?) gondokkal? Lássunk ezek közül is néhányat. Magyar Sándorné, a Nomád utca 28. szám alól azt ve­tette fel dr. Lóvas Béla tanács­tagnak: a lakóknak terhes, hogy utcájukban minden télen egy cir­kusz telel, medvékkel és más vad­állatokkal együtt. Szó érte — nem először — a TÜZÉP Kiskőrösi úti telepének előterét, az ott uralko­dó állapotok miatt. A fuvarosok lovaikat a kézi nyomású kútnál itatják. Jóllehet vödörből — mégis visszatetsző az ilyen lát­vány. Majd a gyakorlatban Több, a közbiztonságot érintő kérdés is elhangzott. Szabó János Lenin téri lakos szerint a tér 8-as számú épülete mögött a nagy cserjebokor búvóhelyül szolgál a „csöveseknek és egyéb illetékte­len személyeknek”. Véleménye: a káros jelenség megszüntethető lenne, ha a cserjéket az út mel­lé telepítenék. A tanács szakigazgatási szervei és a válaszadásra kötelezett más intézmények vezetői az összes jelzésre, javaslatra adandó vá­laszoknak még nem értek a végé­re. Az viszont nem kétséges, hogy a csaknem ezer hozzászólás kö­zül igen sokat majd a gyakorlat­ban hasznosítanak. K—I Mindig jelesre • Szőlőtelepítés. (Hauer Lajos felvételei) SÍPARADICSOM is lesz a Ko­pasz-hegyen. desiklópályót épí­tenek felvonóval: az erdőirtás már megkezdődött. A híres Rá- kóczi-pincén kívül a halászcsár­da, a Taverna meg az eszpresz- szó, ahová italra betérhet az utazó. Töhb vendéglátó hely kel­lene még, borkóstoló pince, ez utóbbi a szőlősgazdákon múlik. Aki idejön, nem mulasztja el, hogy meg ne kóstolja a hegy le­vét, s akkor már itt is éjszaká­zik, hisz nem folytathatja autós- útját. Aki jó bort keres, megta­lálja a forrást. Gönczi Pali bá­csi őstermelő pincéjében topó­iból mérik pohárba a szamorod­nit, egy hörpintés után dönti el a vendég, hogy melyik hordóból töltsék tele üvegét. A TOKAJI BORHOZ helyben készül a hordó. Egy kádárdinasz­tia van már csak a községiben: Hudák György és két fia. A ká­dármester udvarán tornyokba rakva szárad a rönk, a tölgy és akácfa illatú műhelyiben vijjog a/ szalagfűrész, a gyalugép, ké­szül a dongapalást. A kádárok hozzászoktak a turisták kiváncsi kérdéseihez. De ilyen a vendég­szerető ember természete, mert a vendégváró Tokajiban minden háznál szívesen látják az idegent. H. A. A szépség műhe­lyében többnyire nők fordulnak meg: a kozmetikusok is, a vendégek is a gyen­gébb nem képviselői. É különleges szak­ma különleges képes­ségeket igényel a kozmetikustól, hi­szen minden ember más-más törődést, hangnemet vár el amidőn ar hőn áhí­tott szépségért akár szenvedésre, kényel­metlenségek elvise­lésére is képes. Kecskeméten, a Luther udvari koz­metikai szalonban Sindula Zoltánná az üzletvezető. Kedves, derűs egyénisége iga­zi közösségteremtő erő. Hallgatni is öröm, olyan élveze-H tesen meséli, miként . választotta ezt a szakmát. — Pedagógusnak készültem, biológia, testnevelés szakra. Nem sikerült. A rokonok beszéltek rá, hogy kozmetikus legyek, a sógornőm ugyanis az volt. Egy évig segéd­munkás voltam a szakmában, ez volt a feltétele, hogy fölvegye­nek az iskolába. Budapesten vé­geztem a szakmunkásképzőt, s jeles bizonyítvánnyal tértem visz- sza Kecskemétre. Nehezen tudtam állást szerezni, hónapok után végül is a Kecske­méti Fodrász és Fényképész Ipa­ri Szövetkezetben volt üresedés. Ennek már lassan húsz éve ... Szeretem a szakmát. A bioló­gia iránti érdeklődésemet, a ké­miai ismereteket jól hasznosítha­tom, ez adja a tudományunk alapját. Nincs jóformán két egy­forma arcbőr, minden vendégnek más-más kezelés, pakolás tesz jót. Ennyi év után számos tapaszta­latra tettem szert. A nők például tavasszal szeretnének szebbek lenni; ősszel kevés a vendég, mert a nap szépítő hatásával aligha lehetne versenyezni... Közben több tanfolyamot elvé­geztem, mert a szakma új isme- • reteivel lépést kell tartani. Mun­kámat elismerik, a szövetkezet kiváló dolgozója lettem. Évekig brigádban dolgoztunk, sajnos most már egyedül maradtam a kollektívából. Pedig érzem, hogy a csapatmunka még hatékonyabb lesz, ha szervezetileg is szorosab­ban kapcsolódnak az emberek. Fölneveltem hét tanulót, öröm számomra, hogy mind kiváló szakemberek lettek. Rendszeresen foglalkozom a szakmai tovább­í-m «•* (Straszer András felvétele) képzéssel is, a felnőttoktatás ke­retében. Időközben eleredt az eső. Ág­nes kinéz az ablakon, s mintha megrendelésre esne az égi áldás, úgy nyugtázza. — Tegnap veteményeztem, jól jön az eső. Kétszáz négyszögöles kertem van, ahol annyi virágot nevelhetek, amennyi jól esik. Persze, azért néhány tőke szőlő, gyümölcsfa is terem már. Szen­vedélyes füvész is vagyok, azt hiszem, ez már szakmai ártalom. Gyűjtöm a gyógynövényeket, teá­kat készítek, sohasem vagyok még náthás sem! Bodzából ké­szített üdítő szörpömnek az egész szövetkezetben híre van, nincs is annál hatásosabb frissítő a nyári melegben — annak aki szereti... Másik kedvtelésem az utazás. Igaz, egyszer már a kelleténél gyorsabban landolt velem a re­pülőgép, de négy év után újra bátorságot vettem magamnak a repüléshez, hogy Jaltába mehes­sek. Most szerencsére minden rendben ment... Idős néni lép a szalonba. Nem­csak a fiatalok szeretnének szeb­bek lenni. Ágnes halkan súgja: a végleges szőrtelenítést, a depilá- lást is megtanultam... Nem szakmai hiúságból mond­ja ezt, hangjából az a szeretet ér­ződik, amely megértő mindegyik szépülést óhajtó emberrel. Hi­szen a női titkoknak tudója em­berségből is naponta vizsgázik, nemcsak a szakmai tudásból. Ág­nes, a kozmetikusnő, húsz éve mindig jelest kap mindkettő­ből ... Nagy Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents