Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-21 / 117. szám

1981. május 21. • PETŐFI NÉPE • 3 Az épülő Árpád­híd Január 4-e óta tart az Árpád-híd rekonstrukciója. A napokban fejeződött be az építés első sza­kasza. Az építők a Margit-, a Petőfi- és a Szabadság-híd fel­újításában összeszo­kott gárdája behoz­ta a téli időjárás okozta lemaradáso­kat. Az építkezés befejezését 1985-re tervezik. Ez alatt a mostani 15 méter széles burkolatot ki­szélesítik. Az új ko­csipálya 29,8 méter széles lesz, a gyalog­járókkal együtt a híd teljes szélessége 35,3 méter. A hídon két­szer három sávon haladhatnak majd a gépkocsik. Mindkét oldalán forgalmi csomópontokat ala­kítanak ki. Az óbu­dai részen, a Flórián térnél kétszer két nyomú közúti felül- járórendszer épül. A pesti oldalon, a Vá­ci úti csomópontnál lesz az Északi—Déli metró egyik állomá­sa, és itt is felül- és aluljárókat építe­nek. A beruházás méreteit jellemzi, hogy a Híd és a Fló­rián tér átépítése 3 és fél milliárd fo­rintba kerül. A napokban volt az építés egyik első, igazán látványos ese­ménye, melynél 'sok kíváncsi budapesti asszisztált. Beemel­ték az első új, 85 tonnás hídelemet. Csak a déli oldal háromnyílású szer­kezetébe 15 hasonló elem kerül. Az acél­monstrumokat a kü­lön erre a célra épült 120 tonnás — Clark Ádámról elnevezett — úszódarú szállítja és emeli be (képün­kön). Ehhez hasonló munkát utoljára az Erzsébet-hídon lát­hattunk, mikor az óriási 'hídburkoló la­pokat emelték a he­lyükre. , A hídon dolgozó, mintegy 500 ember látványos és nagyon nehéz munkáját a kíváncsi budapes­tiekkel együtt mi is figyelemmel kísér­jük. 'Az építkezést megörökítő képeink az első hídelem be­emelésekor készül­tek. • A „Clark Adám" beemeli az el­ső 85 tonnás hídelemet. 9 A szélesítés szükségessé tette a pillérek átalakítását. • Jobbra: a budai oldalon bont­ják az aszfaltburkolatot. (Hauer Lajos képriportja — KS) • Látkép a pesti part és a Margitsziget között. Hírek a Vajdaságból ÚJVIDÉKEN a közelmúltban a Duna—Tisza—Duna összetett Munkaszervezet, a Vajdasági Bank és a Magyar Külkereske­delmi Bank képviselői öt évre szóló együttműködési szerződést írtak alá, elsősorban az élelmi­szer-termelés, valamint a folyam- és csiatornahajózás fejlesztésére. Magyarország ennek érdekében 65 millió dollár értékben szállít a Vajdaságba berendezéseket és felszereléseket, amelyeknek 85 százalékára hitelt folyósít. A szál­lítmányok között lesznek főként fehérhajók, úszódaruk, valamint: sertés- és baromfitelepek, zöld­ség-, gyümölcs- és húsfeldolgozó, hűtőházi- és öntözőberendezések, és nagy teljesítményű, nálünk is jól bevált víztisztítóik. Jugoszlávia ennek ellenéiben különféle élelmi­szeripari, mezőgazdasági termé­keket, vetőmagot, vegyszereket (tiszta-alkoholt) és még sok egyéb, hazánknak fontos gyártmányo­kat, termékeket szállít. NAGY'BECSKEREKEN május 21-én tartják meg a békéscsa­bai Üj Auróra irodalmi folyó­irat literá'torai, költői — Fábián Zoltán, Filadelfi Mihály és Thom- ka Múhály — irodalmi estjüket a helyi Petőfi Sándor művelődési házban, az ULAZNICA című irodalmi folyóirat vendégeiként. A békéscsabai költők . Lukács­iakéra is ellátogatnak, aho>l író- olvasó találkozáson vesznek részt több 'bánáti író és költő társa­ságában. A VAJDASÁG új vasúti me­netrendjét közli az újvidéki Ma­gyar Szó. Ami bennünket érde­kel, az a nemzetközi járatokban történt változás. Magyarország fe­lé a közeljövőben már villamos vonratású expresszvoiniatok köz­lekednek, mégpedig a jugoszláv szakaszon személyvonaté díj­szabással. A Puskin expressz sze­mélykocsijait ezentúl Kiskun­halas helyett Cegléden, s a Nyu­gatiba érkező szerelvényhez kapcsolják, a hálókocsik pedig Moszkva felé folytatják útjukat. A Meridián expressz az állandó nagy késések miatt á jövőben Malmö helyett csak Berlinig, il­letve Bar helyett csak Belgrádig közlekedik. SZABADKA és Szeged autó­iskoláinak oktatói a jövőben még szorosabbra fűzik együttműkö­désüket, amely nemcsak a ta­pasztalatok kicserélésére jó..al­kalom, Hanem mindkét autóisko- la oktatási módszereivel egyet­értésben a közlekedésbiztonsá­got is elősegíti a két szomszéd- ország forgalmában, iturizmusá- 'ban. Fölhívják a gépkocsivezetők figyelmét a két ország forgalmi rendjében lévő eltérésekre, il­letve azok megtanulására. Meg­jegyzendő, hogy igen hasznos lenne a Szeged—Szabadka kö­zött létrejött együttműködést Baja és Zomibor testvérvárosok között is mielőbb megszervezni. (Magyar Szó) AZ ANYÁT MEGVERTÉK, KIÜLDÖZTÉK Valóban senki sem segít?! Hazaérkezem. A feleségem és a kislányom megtépázva kinn jajgat az utcán a házunk előtt. Bizonyos emberek elfoglalták a lakásunkat, most ők vannak benn, s arra való hivatkozással, hogy nekik drága az albérlet, „megosztják" velünk hajlékunkat... Ez nem igaz! Csakis rémlátomás lehet — mondhatja az Olvasó. Igaza van, rémeket látok. De... hallgassa meg előbb Bíró Jánosné történetét: — Takarítónő vagyok a Kecs­keméti Baromfifeldolgozó Vál­lalatnál. Délután dolgozok, este tízig. Egyedül élek. Van három fiam és egy lányom. Közülük az a három, aki még otthon lakott, elhagyott, amikor 1977-ben el­ütött az utcán egy autó. Sokáig a kórház intenzív osztályán fe­küdtem- Amikor hazaengedtek, üresen találtam a lakást. Az sem volt, aki egy pohár vizet adott volna. Nagy Sándor kisiparosék megsajnáltak, ők ápoltak. Náluk tanulta ki az egyik fiam a szo­bafestő szakmát. Mit is mondok, nem fiam ő nekem, az után, amit velem tett... — Mi történt? — Márciusban műit két éve. Egy este hazamentem a munká­ból. Kecskemét, Báthory utca 5. szám alatt van szoba-konyhás KIK-lakásom. Látom, odabent ég a villany. Megijedtem, hisz a kulcs nálam volt. Amikor beérek, János fiamat és a feleségét ta­lálom ott. A táVollétemben be­törtek a lakásba és odaköltöz- 'tek. Azt mondták, nekik gyere­kük van, nagyon drága az albér­let, ott akarnak lakni. Hiába til­takoztam, ottmaradtak. Előbb is ^megmondtam nekik, Hpgy nem Jöhetnek oda. Nagy Sándor egy ibiziC’sägi zárat szerelt föl kéré­semre az ajtóra, hogy be ne bír­janak menni, amikor nem va­gyok otthon. Hiába volt a zár. Fenyegettek, hogy hamarabb ki­kerülök én a Béke fasorba, a te­metőbe, mint ők a lakásból el­mennének. Végül odáig fajult a helyzet, hogy többé nem mertem haza­menni. A földre tepertek, meg­rugdostak. A baleset óta nagyon gyenge vagyok. Nem tudom vé­deni magam. Jóformán egy szál ruhában kellett elmenekülnöm. — Ez a fia hol dolgozik most? — Ügy tudom, az ÉPSZISZ-nél. — Az eset óta két esztendő, két tél múlt el. Hol lakik, miben jár? — A munkatársaktól kaptam nagykabátot, meg más holmikat. Aludni a legidősebb fiaméknál szoktam, de ott is kilencedik va­gyok a lakásban. Napközben Nagy Sándoréknál töltöm az időt, vagy kinn vagyok a temetőben. Nincs otthonom. A tulajdon fiam űzött ki belőle. Pedig beteges vagyok, sokat kellene pihennem, nyugalomra lenne szükségem. ‘ — Bizonyára följelentette őket? — Mé*g gkkor márciusban, * a rendőrségen. Onnan később átke­rült az ügyem a bíróságra. Ez 1979 szeptemberében történt. Ak­kor repedt el a bordám, akkor menekültem el végleg. Addig a Nagyék tanácsára tűrtem és vár­tam, 'hogy igazságot szolgáltat­nak. Ok azt mondták, könnyeb­ben kitúrhatnak a lakásból, ha elhagyom. De tovább nem bír­tam. Azután ügyvédet is fogad­tam. ö akkor azt mondta, mikor megismerte az ügyet, hogy kará­csonyra már otthon lehetek. — Gondolom, ezután már gyor­sabban haladtak a dolgok? — Nézze, itt vannak az iratok. Tárgyalta az esetet a járásbíró­ság, a megyei bíróság, de én még mindig az utcán lakok. A fia- méknak megmondták, el kell hagyni nekik a lakásomat. Itt • áll: „rosszhiszeműen, jogcím nél­kül birtokban tartott” lakást. Csakhogy azt mondhatni, hogy az ő bűnükért nekem kell meg­szenvednem, nekik semmi bán- ■ tódásuk jóformán. Arra hivat­koznak, hogy nincs hova menni nekik. Es kész. Nekem meg azt tanácsolták a bíróságon, szerez­zek nekik szükséglakást, vagy albérletet, akkor könnyebben megszabadulok tőlük. De honnan vegyek én lakást?! Egy szeren­csétlen takarítónő? A magamét sem tudom visszaszerezni, amit jogtalanul vettek el tőlem. És mért én, a kisemmizett szerez­zek, mért nem ők maguknak, akik megsértették a törvényt?! Sokfelé fordultam már segít­ségért. Segítettek levelet írni . a városi pártbizottságra is. Onnan kaptam az első és egyetlen biz­tató szót. Utánanéztek, mikor lesz szükséglakás, ahová a fia- mékat kiköltöztethetik. — Eszerint megszületett a megfelelő határozat? — Igen. I}e csak az idén. A bí­róság elrendelte, hogy február 3-án karhatalommal ki kell köl­töztetni őket. Pénzbüntetést is kiszabtak rájuk. A kiköltöztetés­ből nem lett semmi. Hatszáz fo­rintot fizettem a fuvarosnak, pe­dig nem is' volt rá szükség. — Miért? — Ott vártam két tanúval, Nagy Sándorral és Pogány Lász­lóval, meg a fuvarossal. Nem jött ki senki. (Nagy Sándor szobafestő kis­iparos: Valamikor egy utcában laktunk Bírónéékkal, onnan is­merjük. Becsületes, rendes asz­szony volt mindig. Ezért próbá­lunk segíteni rajta. Ez év feb­ruár 3-án Pogány Lászlóval vál­laltuk a tanúskodást. Kilenctől 11-ig vártunk, hiába. Akkor be­mentünk mi ketten a bíróságra, a végrehajtókhoz. Csak az idős vezető végrehajtót1 találtuk benn. Elmondta, hogy itt volt két ren­dőr is, várták Bense László vég­rehajtót, vele jöttek volna ki' a helyszínre. Hiába vártak. Akkor a vezető végrehajtó bejött velünk a Bense szobájába. Az asztalon ott volt egy papír, amelyen Ben­se László végrehajtó közölte, hogy neki tanulmányi szabad­ságra kellett menni, .majd később lesz meg a kitűzött végrehajtás. Hát kérem ez felháborító, hogy ezen is múlhat egy ember sorsa! Pogány László, a 9-es Volán dolgozója: Így történt, a szöveget fölolvasta nekünk la vezető vég­rehajtó, és sajnálkozott, hogy ő másik végrehajtót nem tud ki­küldeni, mert mindenki kinn van valahol. Akkor aztán visszamen­tünk a Báthory utcába.) — Azóta is sírva fekszek, sír­va kelek, sírva dolgozok ... — Látok itt égy másik határo­zatot. Eszerint . március 16-ra újabb kiköltöztetési időpontot tűztek ki. — Akkor sem jött ki senki. Utólag közölték velem, hogy közben mások elfoglalták azt a szükséglakást, » amelyiket a fia- méknak jelöltek ki a Szinnyei- Merse utcában. Senki sem segít már énraj tam ... □ □ □ Bíró Jánosné egyszer már ön­gyilkos akart lenni, a temetőben. Ügy vették el tőle a halom gyógy­szert az utolsó percben. Nos, Kedves Olvasó, még min­dig az a véleménye, hogy ok nélkül látok ököl-jogot idéző ré­meket? A. Tóth Sándor FOLYÓIRATSZEMLE A Valóság májusi száma A TIT havi folyóirata, a Való­ság májusi számában Romány Pál: Korunk agrárviszonyai című Cikkét közli bevezető írásként. A téma pontosabb megjelölése: Fo­lyamatok és fordulatok a mező­gazdaságban. Az írás bevezető so­raiból az is kiderül, hogy a szer­ző az Akadémia megtisztelő meg­bízása alapján fogott a téma fel­dolgozásához. Az első fejezetben az agrárvi­szonyokban megállapítható válto­zások jellegzetességeit veszi sorra a tanulmány írója. Mint megál­lapítja: a változások első és leg- fontosab jellegzetessége, hogy azok manapság átfogó és általá- jick jellegűek, vagyis a tulajdon­viszonyoktól a gazdálkodási rend­szeren át a települési viszonyokat és az élelmezési állapotokat is érintik. Ez a • jellegzetesség úgy is általánosnak tekinthető, hogy nem csupán a szocialista társadal­mi rendszer sajátja, hanem vég­bemegy — eltérő eredményekkel és kísérőjelenségekkel — a világ más térségeiben is. Az agrárviszonyokban megálla­pítható változások második jel­legzetessége, hogy azok viszony­lag gyorsan haladnak előre, a bio­lógiai ritmus megszokott tempójá­hoz igazodó falusi világ számára szokatlan ütemben valósulnak meg. A harmadik jellegzetesség, mint a szeizo megállapítja, az előzőek­ből adódóan magában az agrár- napesseg összetételében található meg. Ez egyúttal kifejezi az emlí. tett átalakulás mélyreható vol­tát, egymást erősítő folyamatát, s gyakorlatilag vissza nem fordít­ható jellegét is. Itt több olyan érdekes részmegállapítást is Lesz a cikkíró, amelyet szintén érde­mes kiemelni. Többek között a termelési és szervezési ismeretek fontosságának életbevágó jelentő­sége, másszóval a szakmunka, vagyis kevesebb, de felkészültebb ember mezőgazdasági munkája a' jellemző. Ugyancsak jellegzetes eltolódás, ami a mezőgazdasági népességen belül a nők javára végbement a világon. Különösen szembetűnő ez az intenzív állat- tenyésztő típusú gazdálkodásban és az ültetvényes gazdálkodás körülményei között. A negyedik fő jellegzetessége az agrárviszonyokban megálla­pítható változásoknak a műszaki­technikai eredmények térhódítása, a biológiai, genetikai, kémiai vív­mányok, a tudomány eredményei­nek alkalmazása, mondhatni: al­kalmazásának, hsználatának kény­szerű volta. * Végül ötödikként arra a jelleg­zetességre utal a cikkíró, hogy minden haladás ellenére az ag­rárviszonyokban találhatók ma is a legnagyobb távolságok, ellent­mondások a világban. Következő­képpen: ezeknek a viszonyoknak az átalakítása sok-sok országban a társadalmi haladás, a gazdasági növekedés és felemelkedés szé­les útjának ígéretét hordozza. A változásokhoz természetesen idő is kell, s nem is kevés. És a vál­tozások elemei bonyolultan, nem egyszer összefonódva, nehezen kö­vethetően hatnak. A második fejezetben néhány tendenciáról, az agrárviszonyok alakulásának fontosabb területei­ről szól Romány Pál, különös te­kintettel a fejlődő országokra. Hangsúlyozva, hogy a föld lakos­ságának körülbelül a fele, több mint kétmilliárd ember a fejlődő országok falusi területein él, a városokba való folyamatos ván­dorlás ellenére, számuk megköze­líti a század végére a hárommil- liárdot. Megélhetésük elsősorban a mezőgazdasággal kapcsolatos te- , vékenység, az ipar, vagy a szol­gáltatás még alig ad kenyeret. A másik kiindulópont a vizs­gálathoz az a tény, hogy a fejlő­dő országok gabonahiánya tovább növekszik, vagyis a tíz év előtti 15—20 millió tonnás hiány már közel jár az évi 100 millió tonná­hoz, s várhatóan jelentősen meg is haladja azt. Még további meg­állapítás, hogy szélesedett a sza­kadék a falusi szegénység, .vala­mint a társadalom más csoportjai között, vagyis a társadalmi kü­lönbségek növekedtek a fejlődő országokban. Az előbbiekkel szo­ros összefüggésben megállapítha­tó, hogy a fejlődő világ agrárla­kosságának életmódja, életfeltéte­lei alig javultak, sőt, számos or­szágban nem javultak az elmúlt években. Felismerhető egy általános jel­legű tendencia: a szövetkezeti irá­nyultság gyakorlata. Nem találha­tó olyan ország, amelyben a szö­vetkezések valamilyen formája, kerete he alakult. volna ki. Er­dei Ferencet idézi a szerző, aki megállapította, hogy a szövetke­zet nem gazdasági rendszer, amely megszabja a termelési viszonyok jellegét, hanem szervezeti forma, amelynek bármilyen gazdasági rendszerben, a modern gazdasági fejlődés bármely időszakában, s a gazdasági élet bármely területén helye és szerepe lehet. Az írás harmadik fejezetében a magyarországi agrárviszonyok alakulásának, annak tudományos értékelését, feldolgozását és ösz- szegezését sürgeti. Több kérdést is feltesz arra vonatkozóan, miben rejlik az agrársikerek oka Ma­gyarországon. Ha rövid választ keresünk, nem mondhatunk mást, mint annyit: megtanultuk, hogy agrársikereink alapja a magyar valóság tisztelete a kitűzött célokban és az ország adottságaihoz való igazodás a tet­tekben. Mindez úgy, hogy folya­matosan tanult agrárgyakorlatunk más országok mezőgazdaságától, figyelte és figyeli a hazai hatá­sokat, más országok sikereit és kudarcait is, s közben firtatja, tervezi és formálja a jövőt. Összegezésként a szerző meg­állapítja: a magyar agrárterme­lés valamennyi területén lemér­hető a vállalatvezetésben, a ma­gabiztos manőverezésben, a gaz­dasági mozgástérben végbement erőteljes, kedvező változás, fejlő­dés. Ez állapítható meg az ön- szc-rvezésű termelési rendszereket, a kölcsönös támogatást, a gazdaságközi társulásokat, vagy a vertikális integrációt tekintve is. Ez egyértelműen annak az agrár- politikának köszönhető, amelyet több mint két évtizede sikerült az MSZMP-nek a lenini úton meg­tartani, és megvédenie mind a szektás-dogmatikus, mind a re­vizionista torzulástoktól. Romány Pál cikke meUett a Valóság májusi szánna számos más érdekes cikket is tartalmaz. Ilyen például Kulcsár Kálmán írása Erdei Ferencről: A tudós és po­litikus címmel. TVvábbá Ortutay 4 Gyula tudományos munkásságá­nak kezdeteiről Voigt Vilmos cik­ke. Valamint a szokásos Műhely, Szemle, Fórum, Hozzászólás című rovatok változatos témájú anya­gai, melyeket a könyvszemle, va­lamint a külföldi folyóiratokból közölt szemelvények egészíte­nek ki. ír—U Félegyháza szép főtere # Átépítik, s a központ épületeihez, a városházához és a Hattyúházhoz méltó külsőt adnak Kiskunfélegyháza főterének. Amint az felvételűn, kön is látszik, az építők javában dolgoznak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents