Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-19 / 115. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. május 19. A PÁRT ALAPSZERVEZETEK ÉLETÉBŐL Felnőttek a fiatalok A Kismotor- és Gépgyár bajai üzemegységének gépműhelyében meglehetősen nagy a zaj, amelyet ai'iig tompít az iroda vékony fala. Itt beszélgettünk Torgyik Mihály művezetővel, a II-es pántalap- saefvezet titkárával. Fiatal ember, szavadból ki érződik, hogy nemcsak szakmáját ismeri, de jól érti és érzi ■ politikai tennivalóit. — Azt mondanám, hogy könnyű a doflgiunk, hiszen nálunk, nagyon sok Haltai dolgozik a gyárban, 'közülük nem nehéz kiválasztani az eljövendő kommunistákat. Mégsem így van, mert egy-egy párttag kiválasztása sok munkába kerül. Négy párt csoportunkban negyvenhat ikomrnrunista dolgozok, s folyamatossá szeretnénk tenni az utánpótlást. Az elmúlt évben öt párttagot vettünk fel, alkiik közül hármait a KlSZ-alap- szervezet javasolt. Ebben az évben várliatóan hat fiatalít veszünk fel a pártba, a pártcsoportok és a KISZ ajánlása alapján. Érdekes, hogy a pártalapszer- vezet taglétszámánál sokkal kevesebb a KlSZ-aiapszervezet tagr járnak száma. A KlSZ-isták imintí- össze harminöten vannak. — Igein, ez a legnagyobb gondunk. A g>iár létrejöttével fiatalok jöttek hozzánk dolgozni, s 'bizony elmúlt néhány év, amíg munkássá váltak. A KISZ-ből már 'kiöregedtek, s így a KISZ- aiaipszervezet nem tudja ajánlani őket. Ezért van az, hogy inkább a ipártcsoportok ajánlják a harminc éven. felülieket. Megítélésem szerint nálur.i.t fei'nőttek, beértek az emberek. Akik már nem a KISZ-toen dolgoznak, azok próbálnak a szakszervezetben vagy a szocialista brigádokban olyan társadalmi munkáit 'kifejteni, amely alkalmassá teszi őkét ■ a pártba való felvételre. A pártalapszervezet két részre, a gépműhelyre és a szereidére tagozódik, s innen a fizikád munkások és a termelésirányítók közül kerülnek ki az új párttagok. A kommunisták sokat tesznek azért, hogy ezek az emberek felkészülten jelentkezzenek. — A párt cső port javaslatát követően magúik a kommunisták négy-hat hónapig foglalkoznak a jelölttel, megbízzák társadalmi munkával. A két ajánlóval a párt- vezetőség is beszélgetésit folytat, alkalmasnak találják-e? Beiskolázzuk a jelölteket a pártokitatás- ra, vagy ha szocialista ibrdgáditag, akkor szakszervezeti oktatásira. A propagandas tótól is véleményt kérünk. hiszen a politikai képzés so. rán az érzelmi kötődés is kiderül. Amikor felveszünk valakit a pártba, akkor az új párttagok szemináriumára küldjük tovább tanulni. A pártcsopontok nagy felelősséggel 'Végzik a kiválasztás munkáját, de ezen. alig lehet csodálkozni, ugyanis jól ismerik azokat, akikkel éveken át együtt dolgoztak, s még véletlenül sem for- aut el jő, hogy olyan embert javasoltak volna, aki ne érdemelte volna meg. — A munkásőr-állomány 80 százaléka a mi pártalápszerve- zefüniklből került ki. Kilenc mun- kásőnünk közül hatan párttagok, kettőnek a felvétele 'most van folyamatban. Ebben a:z évben kiét munlkásőr-jelöltünk is van, s természetesen a munkásőrségbe való felkészülést is pártmegbízatásnak tekintjük. Mondanom sem kélll, hogy a 'munkáisőr-jelöOteket is megválogatjuk. Akadt olyan jelentkező, akit nem javasol'tunk, mert sck volt az igazolatlan hiányzása. Mint minden újonnan létrehozott üzemben, itt is a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy nehéz a fiatalokat megtartani. Akik mindenáiron pénzt akarnak keresni, azokat nehezebb ránevelni a közösségi életre, a gyár szeretedére. Mint a pártalapszervezet titkára elmondta, iitt kell jelentősebb erőfeszítést tófejtem, meg kell erősíteni a KISZ-szervezetet. nevelni a fiaitalokat. Ennél nemesebb feladatot nehéz elképzelni, Gémes Gábor Hogy legyen mit felvásárolni Még • el sem vetették a búzát, már meg is vették. Ez a jelzés persze csak képletes, de lényegét tekintve igaz. Az élelmiszeripari vállaltaitok ugyanis több éves termelési szerződésekkel előre lekötik maguknak a nyersanyagot. A termelők és feldolgozók kapcsolata azonban túlmegy a szerződés aláírásán, .több a számlák kifizetésénél. Azt. hogy miből mennyit és 'hogyan termeljenek, nem lelhet 'kizárólag a kölcsönösen előnyös szerződésre hagyni. Ebben a tóailkudott ár mellett — már amennyire lehet alkudni — a feldolgozőpar más eszközökkel is igyekszik segíteni. Az ipar és a mezőgazdaság együttműködésének egyik fejlett formája a fejlesztésialap-átadás- sál létrejövő, úgynevezett egyszerű gazdasági társulás. A gabonaiparban például a kooperációkkal létrehozott eddigi 'beruházások bruttó értéke 300 millió forint. A fejlesztésialap-átadással történő anyagi hozzájárulás az elmúlt tervidőszakban 120 millió formt volt. Más módszereket használ a konzervipar. A termelő gazdaságok például megbatározott feltételek .teljesítése esetén növény- védelmi költségtérítést kapnak. A támogatás összege nincs megszabva. Paradicsomnál 50 hektárnyi termőterület vagy 1000 tonnányi áruáltadás esetén a növényvédelmi (hozzájárulás már 2500 forint. A vöröshagyma-termesztők 30 hektárnyi termőterület vagy legalább 500 tonna áru átadása esetén ezen a címen hektáronként 2000 forintot kapnak. Mindent összeszámolva, a konzervipar évente mintegy ,50—55 millió forinttal járul hozzá mezőgazdasági partnerének növényvédelmi költségeihez. Nem lehet azonban mindent pénzzel megoldani. Ezért a konzervipar egyetemek és 'kutatóintézetek bevonásával szaktanács- adói szolgálatot szervez, melyek díjmentesen. ái'lnsfc a gazdaságok rendelkezésére. Az Időjárás kiszámíthatatlansága ellenére a növénytermesztés viszonylag egyszerű ágazat: ter- me/’.é'i'i technológiája kidolgozott, kipróbált. Világosan kirajzolódnak azok a területek, ahol — a kívánt 'mennyiségi és minőségi termés érdekében — a pénzügyi ösztönzőket érdemes alkalmazni. Bonyolultabb a helyzet az állattenyésztésben, ahol az időjárási tényezők mellett — hiszen, ha kevés a 'takarmány, nem nőnek, nem híznak és 'kevesebbet tejelnek az állatok — számtalan biológiai és technológiai feltétellel kell számolni. E szövevényes fel- tételrends zenben kell az iparban megkeresnie a legeredményesebben befolyásoló tényezőket. Ami nem is mindig olyan egyszerű. A tej .péüdául a legkönnyebben romló termékek egyike, amit bárhogy igyekeznek is, nem lehet azonnal elszállítani. Nemcsak azért, mert nem várakozhat minden istálló ajtajában egy-egy tank. autó, hanem azért is, mert a kifejt tejet szállítás előtt, hűteni kell. Itt. a tejkezelési és - tárolási berendezések kölcsönzésével, a tejgyűjtő-csamoki hálózat modernizálásával, illetve ezek támogatásával kapcsolódik be a termelésbe a tejipar. A háztáji tej felvásárlását végző szövetkezeti tej- gyűjtő állomások építéséhez például 17 millió forinttal járultak hozzál, az üzemeltetéshez .pedig 5—8 millió forintos költségtérítést adnak. Tágabb értelemben a gyűjtőhálózat részének minősül- nek a tanyai itejfuvarok is. Költségük körülbelül évi 25 millió forint, amelynek nagy része a kistermelőket terheli. Az ipar ebből bivaly mintegy 9 millió forintot vállalt magára. A korántsem teljes listából nem .lehet. kihagyni a .vágóhidakat és a különböző húsfeldolgozó üzemeket. A húsipar a -többi között sóik tízezer — malaccal „visszafizethető" — vemhes koca szétosztásával ösztönzi és szerve^ zi a kistermelőket, és hatásos malacnevelési, marhahizlalási technológiával látja el a gazdaságokat. A különféle együttműködési szerződések érteiméiben több ezer sertést és több ezer bárányt ad tó hizlalásra a mezőgazdaságnak. Milliókat 'költ a szarvasmarha-, a sertés-, a juhágazatok kutatási' és fejlesztési programijaira is. Mindezt azért, hogy a folyamatos és egyre bővülő húsellátás érdiekében legyen .mit felvásárolnia, s a közös, eredményinek közös legyen a terhe is! B. F. MINISZTERI OKLEVÉL BIRTOKÁBAN A műlf hét végén kapta meg a miniszteri oklevelet a Bács-Kiskun megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet. Oly sokat beszélünk manapság a minőségről. Nem egyszer közvetve. Akik pedig hivatásuknak érzik annak védelmét, azokról alig. Ritkán adódik ennél jobb alkalom... A megyei élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézetben harminchétén dolgoznak. Évente több mint 60 ezer vizsgálatot értékelnek. Örködnek az élelmiszergazdaság által előállított termékek jó minősége fölött. Munkájuk akkor „látványos”, ha csendben dolgozhatnak. Megelőző tevékenységük folytán nem történik semmi rendkívüli, ami egy napilap hasábjaira kívánkozik. A miniszteri oklevél minősítés is az ott dolgozók munkájáról. Közülük négyen mondják el véleményüket a minőségről, élelmiszergazdaságunkért érzett felelősségükről. Kezdjük a sort az igazgatóval. Az élelmiszeripari termékek minőségének védelme közügy Részlet dr. Horváth György igazgató minőséig védelemmel 'kapcsolatos visszaemlékezéséből. „A kecskeméti intézetet 1912- ben alapította a vámos. A mai Aranyhomok Szálló helyén, volt aiz első laboratórium, amely 1959- ban költözött a Munkácsy utcába1. Akkor a 'létszám csupán, négy voílt. Ma már'a közel negyven fős gárda, nemcsak a megye élelmiszergyártó üzemeinek 'produktumait vizsgálja, 'hanem igény szerint — ha a specifikus anaií- zisékiről van szó — aiz egész országira kiterjed. A imái közgazdasági viszonyok között egyre nagyobb szerepet kap az ár alakulásában a termék minősége. Nemcsak a belföldi piacra küldött termékek .beltar- talmi értéke fontos, hanem már a nyersanyagé is, hisz közhelyszerű megállapítás, hogy csak extra, tulajdonságokkal bíró alapanyagokból lehet magas értékű végterméket előállítani. Ebből aztán az következik, hogy a bel- és külföldi vevőik — szakzsargonnal élve — vizsgálati adatigénye, információéhsége a 'minőséggel kapcsolatban megnőtt. Ezeket a feladatokat látja el megbízhatóan a Bács-Kiskun megyei Élelmiszerellenőriző és Vegyvizsgáló Intézet kollektívája. ifSígÓÍ • Kasza Giborné: — a munka monotonságát könnyű leküzdeni ... • Dr. Szeghalmi Jenő: — Mi nem tévedhetünk... wh mm Az ümmepd munkaértekezleten dr. Horváth György Lenin egyik esszéjének mondatát idézte: Az ellenőrzésnek nemcsak az a dolga, hogy lefüleljen, rábizonyítson, hanem az is. hogy hozzáértéssel idejében segítsen javítani a dolgokon. Később úgy mondta az igazgató, ez a gondolat mottója is a tevékenységüknek. 'Második a sorban dr. Szeghalmi Jenő osztályvezető, aki 1965 óta do gozik az élelmi stzeri.parban. Tíz éve került az intézethez, azóta bizony sok-sok új műszer, rei kei.'ött megismerkednie. Többek között a másfélmillió forintot érő PACKARD—BiECKER 419-es modetlszámú gázkromatográfiái is. Egy jellemző számadat: a műszer képes kimutatni a gramm bililiomod (nem sajtóhiba) részét is. A berendezés kiválóan alkalmas növény védőszer-mara. dékok, aromaanyagok, technológiai szennyeződések és toxikus anyagok mennyiségi kimutatására. Beszélgetünk a pontosság fontosságáról és arról is, hogy mekkora felelősség terheli vállukat. • Dr. Horváth György: — a mai közgazdasági viszonyok között egyre nagyobb szerepe van a termék minőségének. Ügy mondta az osztályvezető, ők nem 'tévedhetnek. Mint ahogy nem tévedett a Kecskeméti Konzervgyár 'technológusa gárdája sem, amikor összállította a 'bébiétel teljes skáláját. A mindenre kiterjedő .vizsgálatok megállapították, hogy a 'kecskeméti bébiétel minőségét tekintve világszínvonalú termék. Büszkeségére a gyárnak, örömére az apróságoknak és a szülőknek ... iHa azt írom, hogy atomabszorfo- ciós spektrofotométer, akikor egy világon tuti szerkezetre gondolnak az olvasók. Pedig az A.UiSizitiriáOiáoól származó 'berendezés öt éve .dolgozik már az intézetben. Kiválóan alkalmas vegyi szennyezettség mérésére, mikroelemek, fémelemek meny- nyiségének vizsgálatára. Ottjártunkkor a közismert Béres cseppek beltartalmi és minőség állandósági vizsgálatai voltak soron. A jónevű HER- BÁRIA-készítmény nemcsak belföldön, hanem külföldön is közismert. Mile László, szakmérnök véle• Mile László: — Üj. analitikus eljárásokat kell kitalálnunk. (Méhes! Éva felvételei) menye szerint a cseppek hiánytüneteiket kezeinek, javítják a mikroelem-ellátottságot, ezáltal a különféle vitaminok hatásmechanizmusát is fokozzák. Az élelmiszeripari termékek egyre sokasodó száma kötelezővé teszi, hogy ők is lépést tartsanak a „mórral”. Ezért aztán új módszereket, új analitikus eljárásokat keid toválobfejitesztenick, fci- tailáilniok, annak érdekében, hogy a produktumok megfeleljenek az etoírásokinak. A sokrétű feladat ellátásához egyfajta fanatizmus keli. Nem lehet kockáztatni, csak biztosra lehet menni, hisz ők ott harminc- valiahányan sok százezer ember égé .iziéigé't óvják ... Kosza Gáborné, Molnár Erika technikus, egy pauadiicsoimsű- rítmény-minta roncsolásán tevékeny Ikedett. Kénsavivai, salétromsavval és perklőrsaivvail az .ötven grammos mintából néhány milliliteres sóban és fémes anyagokban gazdag koncentrációt állított ellő. A gyártott termék be- itaritailmi értékének meghatározásához az 6 munkájuk is szükséges. A 'laboratóriumi alaptevékenység esetleges monotonságát véleménye szerint könnyű leküzdeni. A már említet^. paradicsom, munta vizsgálat 5—6 ária hosszas odafigyelést kíván. Míg dolgozik a sav, „fut”, habzik az anyag. Ha meg sűrűsödik, a vizsgáltatna szánt végtermék, akkor könnyen odaég. A mesterszakácsok precizitásával kell hát figyelniük. S ahhoz, hogy a sokmilliós automata műszerek Jó eredményt, pontos eredményt adjanak — az ő lelkiismeretességük nélkülözhetetlen... EUlembe csengenek Mile László szavai, amely «az ott dolgozóik airs poeticája is lehet. A munkájukhoz egyfajta fanatizmus kell. Kockáztatni nem lehet, csak biztosra mennek, hisz közvetlenül vagy közvetve sok százezer ember egészségét, életét védik... Szabó Pál Miklós TÓTH ISTVÁN: Kései kikelet Furcsa szerzet valamennyi ka- *■ sza-kapakerülő, aki az ólombetűk szérűje táján koptatja a kenyeret. Újságírók, nyomdászok furton-furt hajtásban élnek, egymásra nemigen jut idejük. Leginkább aktkor figyelnek már oda a másikra, midőn kitelőben van a napszám, vagy valamelyikük kidől a sorból... Nyilván ezért is olyan szépek, lelkifurdalásosak a nekrológok ezen a gyönyörűséges, idegnyűvő életpályán. Ehol ni — mostanában kérdezgetjük mindensűrűn egymást mi, ,kifelé menő” újságírók is, hogy: „Emlékszel még az öreg Kopasz Miskára, aki oly sok jó sztorit mesélt a Szegedi Szabadtéri Játékok kulisszatitkairól? ... Hát a „Kisvargára”, a szolnoki nyomdából?...” . Azám, a „Kisvarga”! S akkor megered a szó Varga Sándorról, akit a Szikra Nyomdától le Hódmezővásárhelyig mindenki ismert a betűszedő és újságíró szakmában. Velünk már hajlott korában hozta össze a hivatás a Tisza-par- ti metropolisban. Hányszor korholt bennünket puritánságunkért — az ötvenes években jártunk —, s a Nemzeti Szálló éttermében fanyar hosszúlépés mellett vetítette nosztalgikus ábrándképeit a tükrös oszlopokra. — Hej, ha visszajönnének a kávéházi időkl... Mit tudjátok ti, hogy a régi nagy újságíróknak milyen szellemi alkotóműhelye volt a KÁVÉHÁZI Mi persze, süvölvény titánok, csak megvihogtuk a kisörege t konzervatizmusáért, s elnéző tapintattal óvtuk; valamivel 'halkabban dicsérje a múltat, mert két asztallal odébb igencsak hegyezi a fülét egy káder. — Tehet - nekem egy szívességet! — kakaskodott Sanyi bácsi, s úgy megnézte maginak a szomszédot, hogy az kipirult dühében. •Nos — megfizethetetlen erény, ha valaki az élet kritikus helyzeteiben mindig megtalálja a leg- odavágóbb szót. Ezért a képességéért is szerettük „Kisvargát". Például. Bimbófakajtó május volt, és a nyomdában fizetés. Ki róhat meg azért egy magányos özvegyembert, ha egyedüllétének sivárságát az'apák boltjában próbálja enyhíteni? Néhány pohárról volt szó mindössze. Persze — bemenetel előtt. Mert odabent „valósággal itatta magát a bor” — 'hogy a gépszedő szavával éljünk. így aztán a kijövetel már nehezebben sikeredett. Rosszul tervezték na — a ma „Híd Bisztró”- nak titulált közintézményt. Jó pár lépcsőn lehet lejutni a küszöbről a sima járdára, s ez bizonyos esetekben gondot okoz■ a dolgozóknak. Ezen az apák napján Sanyi bácsi is keveset talált töprengeni a „biztonságtechnikán”, és hármasával vette a lépcsőfokokat. Kurta lábai lévén, egy kis differencia adódott, és túl nagy hévvel zuhant — szerencsére — egyik ismerőse karjába. — Te vagy az? Szervusz kérlek ... Bocsáss meg — találta fel magát, s megmagyarázta. — Véletlenül kilőtt y entern. Ugye keresve se találnánk alkalmasabb kifejezést ilyen állapot jellemzésére? Bizonyára a tavaszi zsongás okozta, hogy kedves vén kollégánk isimét apák napját ünnepelt. Üjfent elvétette azonban teljesítőképessége határát, így éjféltájt ivócimborái karján hagyta el az éttermet. A szabad levegőn jobban kezdett váltani az agya, ennélfogva elrendelte, hogy hivassanak konflist, mert azon megy haza. Hamarosan érkezett is a ráncos emyőjű batár, és előkelő halk- sággal gördült gumirádliján a járda mellé. Az öreg szedőt fel akarták rá segíteni, de 6 önérzetesen utasította vissza a megalázó gyámolítást. — Eresszetek! Majd én magam. Néki is veselkedett, ám olyan sebesen, hogy a lendület elég lett volna kétszer olyan magas járműre is. Minthogy a fizikai törvény szerint az energiának nem szabad elvesznie, Sanyi bátyánk átrepült a konflison, és túlfelöl a betonon ért földet, öt ez nem zavarta. Felült, csettintett, s onnan az aszfaltról kiáltott a kocsisnak. — Hajts! Nem megmondtuk, hogy a mester mindig a legmegfelelőbb szót találja meg? Oanyi bátyánkat — természe^ tesen — kimerítette a sok apák napja ünnepség, hiszen szervezetét a vénség is csak kikezdte már. Ezért következett be, hogy le-leragadó szemmel „termelt", s egyre több szedéshibát ejtett. Így történt meg, hogy májusban augusztust kopogtatott dátumnak a napilapra, és a sport- tudósításban az NB 1-és Légierő futballcsapatának támadását l é - gitámadás nak szedte. Valószínűleg a feje zúgása is belejátszott a márkás bakiba. Ilyen előzmények, többrendbeli figyelmeztetés után vállalati fegyelmivel és pénzbüntetéssel sújtották az öreget, öt, aki 43 esztendeje kiváló értője a szakmának és nem is olyan régen még a Szikra Nyomdában is dolgozott. Igyekeztek a lelkére beszélni; emberelje meg magát, hiszen ha nem önt fel a garatra, még mindig főérőssége a szedőteremnek. Féhéren-feketén kimutatták neki,, mennyivél esett a keresete nagyobb kiruccanások után. Megesik, hogy jó képességű — pláne korosabb — emberek túl- érzékenyen fogadják a fejmosást. Sanyi bátyánkból is inkább dacot váltott ki a bírálat, mint javulást. A szedőgép ólomgőze nemegyszer borszaggal elegyedett még a büntetést követő napokban is. —jEz az átkozott gép se megy most! — matatott a bonydlult masina szerkezetében. — Már gyomoridegem van tőle, annyiszor elromlik — húzta Végig olajos karját verejtékező homlokán. Abban volt is igaza, hogy a vállalatvezetőség elhanyagolta a gépjavításokat. A szedőknek kellett bajlódniuk olyan reparálásokkal is, amiket szakavatott szerelőknek illett volna végezniük. Napilapnyomdában kiváltképp rendszeresen. Az is tagadhatatlan
