Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-19 / 115. szám

1981. május 19. • PETŐFI NEPE • 5 Tanulás, művelődés, [ sport Év vége előtti híradás az izsáki iskolából Az izsáki általános iskolában az idén 87 nyolcadikos tanuló fejezi tbe tanulmányait. A pálya- választás már eldőli: szakmu- kiáisképzSbe 37 tanulót vettek fel. szakközépiskolába tizenötöt. eim_ nááuimlba nyolcat és az egészség- ügyi szakiskolába 'három itanulót. Otthon marad, illetve a tsz segéd­üzemében fog dolgozni tizennégy taóuilió. Az iskola nevelőtestülete min­dent megtett és megtesz azért, hogy a tanulók teljesftményképes ismeretekkel hagyják el Táncsics Mihály egykori iskoláját, és bíz­nak, benne, hogy megáldják a he­lyüket a munkahelyen, a közép­iskoláiban és az életben. Fontos szempont az iskola ne­velő-oktató munkájában az élet­re nevelés is. Az 1980/81-es tanév folyamán az iskolavezetés és a művelődés ház igazgatósága gyü­mölcsöző kapcsolatot épített ki. Az iskola iirodailimi színpada, ének­kara részt vesz a művelődési ház rendezvényein; s az intézmény nyolcadik osztályosok részére tánctanfolyamot szervezett Vimcze Miiikllós okleveles táncpedagógus közreműködésével. Nemcsak a klasszikus táncokra tanította a tanulókét, hanem az illedelmes magatartás szabályaira is. En­nek jó hatása nyilvánult meg a tanulók utcai magatartásában, moziban stlb. 'Izsákon évről évre nincs köz- liueoeii gy ermekibaileset. Az osz­tályfőnöki órákon a nevelők fog- Qiaű.cioznak a közlekedési ismere­tek tanításával. A művelődési házzal összefogva, a nyolcadik osztályos tainulók részére segéd­motor-kerékpáros KRESZ-tanfo- dyaimolt szerveztünk. A megyei gépjárművizsgáztató-bizottság áp. rilis 27-én a helyszínen az ál. itauámos iskolában vizsgáztatta de a tamuilókat. A 'művelődési ház vasárnap dé­lután,cinként irodalmi színpadi elő­adásokat szervez. Télit ház volt legutóbb Nagy Attila Jászai-dijas színművész előadói délutánján. A sorokban, szép számmal ültek ál­talános askolia nyolcadik osztályos tanuilői is. Bizakodóan tekint az iskola nevelőtestülete a, tanuló ifjúság szórakozási igényének fej­lődésére. A sporttevékenységet is támo­gatjuk. iskci.á..i.cbainj Rojp'.gcda- csapatiünk Prikidánovics Lukács tanár vezetésével az Úttörő Olim. pia negyedik 'helyezettje 'lett. Nem kell szégyenkeznünk más sport­ágak eredményeivel sem. A ME- DOSZ segítsége itt sem maradt el. Az életre nevelés szép példái ezek, ami (kizárólag az összefogás, az egymás segítésének eredmé­nyei. Kovács Gyula igazgatóhelyettes ÉRDEMES MEGNÉZNI A pataji parasztház Május elsejével megnyílt a Pataji Múzeumhoz tarto­zó. nemrég felújított pa­rasztház. A XIX. században készült épületben eredeti rendeltetésüknek megfele­lően helyezték el az egy. kori bútorokat s a több száz — szintén muzeális értékű — használati tárgyat. 0 Balra: a tisztaszoba. • Jobbra: a kamra. (Pásztor Zoltán felvételei) A Szovjet Irodalom májusi-júniusi száma A Szovjet Irodalom májusi és júniusi síziamáDain közli Konsztan- tyin Szimonov: Többé wem lát­juk egymást című művét, mely a folyóiratban 1976-ban megje­lenít regény folytatása (Húsz nap háború nélkül;. Főhőse Lopatyin, a Krasznaja Zvezda tudósítója, akivel először 1963-bain találkoz­hatott az olvasó Szimonov: Kü- donitudósitánlk jelenti című előe­sté lés kö teté ben. Annak ellenére, hogy a főszereplő csaknem húsz évveil idősebb minit amennyi Szi­monov a háború éveiben volt. Lopaityin az író hordozója. A töb­bé nem látjuk egymást az utolsó háborús nyár harctéri eseményeit, egy új szerelem beteljesülését tárja elénk. És persze az író visz- sza-vissza térő töprengéseit a há­ború borzalmairól, a boldogságról, az életről és a halálról. A művei a négy évtizeddel ezelőtt kezdő­dött honvédő háborúról szóló könyvtárnyi irodalom új, értékes alkotással lett gazdagabb. Szimonov regénye mellett nyújtja át a lap Musza Magome- dov dagesztánr fró Lagzi című el­beszélését, valamint a Komppal a Kirengán című novellát Vja- cseszlav Sugajevtől, akinek a ne­ve Magyarországon is - ismertté vált a Modern, Könyvtár elbeszé­léskötete révén. Válogatást közöl a folyóirat Le- onyid Pervomajszkij ukrán költő posztumusz kötetéből is. A ma­gyar kbaisszifcjUsok — köztük Pe­tőfi — fordítójának 'hagyatéka őszinte, egyszerű emberségével sajátos színe a mai szovjet köl­tészetnek. A Dokumentum rovat Nyikolaj Csukovszkij és Leonyid Pervomajszkij levelezéséből ad válogatást — egyebek közt Pető­fi verselnek a fordításáról 'is. Az Élő múlt rovatban Mihail Bulgakov magyarul még meg nem jelent elbeszélése, arz Egyiptomi sötétség Olvasható. A regényműíaj jövőjéről és vi­lágirodalmi összefüggéseiről foly­tat eszmecserét Nyikolaj Anasz- taszjev irodalomtörténész és Al- gimantas Bucys litván író. A ke­leti és nyugati regény iköilcsönha- tásiai kapcsán szó esik többek kö­zött Raszputyinról és Zaliginról éppúgy, mint Faulknerről, Nor-‘ man Mailerről, és Illyés Gyulá­ról. Örkény Egyperceseinek, Illyés Petőfijének a litván olvasók kö­rében aratott sikeréről beszél a magyar irodalom egyik litván műfordítója, Janina Isganaityte a vele készült interjúban. Érde­kes cikket közöl a lap egyebek közt Georgij Tovsztonogov ren­dezéseiről, valamint Jevgenyij Jevtusenko tanulmánykötetéről is. Az ENSZ aranykönyvében Ami az Egyesült Nem­zeteit bzervezetenek úgy­nevezett „aianywomy.véofcű” szereplő termesze civéaeimi területeket illeti, Bulgária a ívmag masocuk helyét tag­lalja cl „A világ kultúrá­jának es tudományának örökül hagyott természeti Kilincseit afanyioönyve" cí­mű ENSZ-kiadvainy 17 'bol­gár tájegységét tartalmaz. Bulgaria egyébként nem­csak a több mint nyolcvan rezervátum példaszerű gon­dozásával, megőrzésével tű­nik ki. tudósai számos öko­lógiai probléma megoldá­sára hivatott munkaközös­ségnek a tagjai. Az ország gya&ran szinneiye az ezzel kapcsolatos nemzetközi szumpózíonoknak. Nemré­giben Blagoevgnadban ren­dezték meg „Az ember és a bioszféra” elnevezésű nem­zetközi tudományos tanács­kozásit, Várnában pedig a Bolgár Természetvédelmi Bizottság hívta össze kon­ferenciára a hazai és kül- föudi tudósokat, hogy meg­vitassák a műtrágya' okozta környezetkárosodások meg­előzését. A bolgár szak­emberek mindkét alkalom­mal több javaslatot ter­jesztettek elő. % i£ azonban, hogy öreg szaktársunk keze alatt hamarább ficamodon ki a berendezés. Mert lett légyen akármilyen kitűnő szakember, fél- szunyálásában ö sem mindig pon­tosan a szög fejére ütött. A sajtóhibák mind veszélyeseb­bek lettek, újabb „lelkigyakorla­tok" következtek. Mivel javulás nem állt be, sőt az idegbajt hoz­ta az egész kollektívára, amikor egy — úttörőkről szóló riportban az ismert dal szövegét „Nagy Sztálin útjain" helyett nafta- lin útjain-nak szedte, majdnem végleg betelt a pohár. Tudomásá­ra hozták: ha nem fogad szót, kereshet olyan nyomdát, ahol el­nézik súlyos tévedéseit. Márpe­dig ilyet nem talál, hiszen az új­ság nem játék. Szinte reszkető szolidaritással vigyázott min­denki, hivatalosak fülébe ne jus­son valami a „szentségtörő” el­írásról, mert akkor „Kisvarga" kenyerének is vége. Ekkor lépett közbe a kollektí­va. Igazán rád férne már egy kis * üdülés — pendítette meg ne­ki a szakszervezeti bizalmi, mint­ha övé lenne az ötlet, amit a szák­társak terveztek ki. Tudták, hogy az öreg — szabadságának jó részét jobbára elkótyavetyélte éveken át. A pár napot kivéve, amelyet 84 esztendős édesanyjánál töltött Vásárhelyen, a többit átszivor- nyázta. A mesterszedö eleinte szabódott az üdültetés ellen, de aztán csak ráállt. Két hét se telt be, amikor degeszre tömött „hajótáskájával’’ — úribbnak tartotta így nevezni nagy bőröndjét — és hóna alatt hegedütökkal szállt le az autó­buszról a Hajdúszoboszlói üdülő előtt., Hegedű. Ez nagyon fontos mo­tívum a következő eseményekben. ,iKisvargáról” még azt is el kell mondani, hogy a bort még job­ban szerette, ha hegedüszó is ad­ta bele a zamatot. Szép tenor hangja ma is tisztán cseng, s ahogy meghitt, hangulataiban ne­künk is elmesélte, ifjú korában sok-sok lány szivét megbizserget- te ezzel a két varázsszerrel. Mert hegedülni is szépen tud. Feleségével is a hangja még a muzsikaszó hozta össze. Sajnos — a vidám, bohókás természetű nyomdász hamar öz­vegységre jutott. Olgáját más nő nem pótolta. Az évek meg kö­nyörtelenül szálltak, s ő egyre kétségbeesettebben figyelte a tü­körben, mint havazzák be haját ts röptűkkel. Hej, de hiányzott a hű társ keze, amelybe belekapasz­kodhatott volna az öregség fe­nyegető szakadékja szélén! Hideg-rideg volt a facér öreg- legénység. Hányszor csapta be ijedten a szekrény ajtaját, mert pillantása elsőnek a régi krém­színű nadrágra esett. Ott lógott a speciális akasztón — élesre va- saltan, de már megmerevedve, mintha bádogból készült volna. Mellette, szintén mint múzeumi tárgy, a gyöngyszürke, csikós za­kó, melynek fazonzsebébe egykor még ö igazgatta el az illatos, mo- nogfamos kendőt. Most már kinek vegye fel és miért? .. Pedig biz­tos megnéznék, ha egyszer kiöl­tözne. Míg dolgozott, addig felejtett. Fürge ujjai fáradhatatlanul tán­coltak a szedőgép billentyűin. Év­tizedek során mennyi szót, értel­met megmozgató gondolatot, ér­zelmeket kavaró szépírást zongp- rázott elő azokból a zümmögve csilingelő gépekből! De mikor végzett á munkával, úgy érezte, mintha a semmibe kellene kilép­őmé az üzem kapuján. Egy ize se kívánt hazasietni az avas ma­gányba, ócska bútorok, fonnyadt szagok közé. Kihez szóljon, ha jó kedve van, ha valami bántja? Mit ér a jó kereset, ha csak egyma­gáról kell gondoskodnia? Édes­anyja nincs rászorulva. Esztendők teltén — mind töb­bet vitt vissza a nyomdába is eb­ből a nyomasztó hangulatból. A munkában se lelte már örömét, inkább fellángolásai voltak:.. A tanácsot, jószándékú korholást — hogy hiszen más vigasz is volna, mint a kocsma — makacsul elhá­rította magától. z üdülőben különös fordula­tok várták. Esténként friss illatú ágyba feküdt, étkezésnél mindenki figyelmes szeretettel iparkodott a kedvében járni. Cso­da-e, ha rrtár a harmadik estén szinte lebegő boldogsággal sietett- fel emeleti szobájába. Az újra megtalált örömmel vette álla alá a hegedűt, s vonója olyan köny- nyedén siklott a húrokon, mint valamikor... A „I#avotta szerel­me” édesbús dallamai kaptak szárnyra, és messzire kiszálltak a nyitott ablakon. Azt se vette észre az ezüstös hajú hegedűs, hogy odalent ropog a sétány kavicsa, s csak úgy sod­ródnak ablaka alá az üdülőven­dégék. Mikor befejezte, felcsattant a taps. A kisöreg elsírta magát meg­hatottságában, de azért mosolyog­va integetett új barátainak. Nem szégyellte, hogy érzelgősre sike­rült az „erkélyjelenet". — Bántam is én, hogy eltörött a mécses — emlékezett már ide­haza. — Annyiszor kaptam szi­dást, hogy azt hittem, sírni se tu­dok már. Naugye, megint hogy kivágta magát. Attól kezdve körülötte forgott iminden az üdülőben. — Hege­düljön, Sanyi bácsi! Daloljon, Sanyi bácsi! — ez járta nap nap után. S az új ismerősök, barátok — Gabika, Erzsiké, Jóska, Manyi, Árpi — mellett akadt valaki, aki­nek láttán mindig nyugtalankod­ni kezdett az őszbecsavarodott nyomdász szíve. Lassan, de bizto­san fölengedett rajta a magány zúzmarája. Egyik esti mulatság alkalmával — mintha csak megszervezték volna — a jóbarátok egyre-más- ra elszállingóztak a kultúrterem (bizonyos sarkából. Ahol a vi­szonylagos csendben két fenenagy fotel egészen közel került egy­máshoz, és a bennülőket tökélete­sen eltakarta. Ha valaki odaset­tenkedik ekkor, meglepve hall­ja, milyen furcsa mód reszket Sa­nyi bácsi hangja. — Mióta meghalt a feleségem, csak az anyámnak mondtam ezt a szót... Érti, mit dkarok mondani, édes Helgácska? Annyi bizonyos, hogy mikor szabadsága leteltével első ízben ■ült gépéhez az öreg szedőmester, zengő tenorján kiáltotta oda a kollégáknak. — Szerélmes vagyok, az iste­nit! Tudna valaki ennél jobb szót kitalálni? És-hogy ment agután a szedés! Legalábbis egy darabig. NYELVŐR A nyelvművelő Halász Gyula Halász Gyula nyelvművelő 'te­vékenységének általános ismer­tetése után foglalkozzunk cikkei­vel is. Ezekben sorra kerül többek kö­zött az ikes ige, a súksükölés („engesse” és társai), a -nál/nél gyakori magyartalan használata. Az egykönnyen és vajmi haszná­latáról jól állapítja meg, hogy csak tagadószóval helyesek. A volna és a lenne használata ma már egybemosódik, az ő idejében még eléggé elkülönültek egymás­tól. A szóhasználati kérdések tár­gyalásában ugyanazokat a hibá­kat fedezzük fel, mint amelyek ma is gyakoriak (pl. öt darab la­kás, személyazonosság és kilét, keretében, belül és múlva, szem­ben és iránt, létére és lévén, szá­mára és részére, által és gyanánt, jön és megy). Néhány nyelvi jelenség tárgya­lását részletesebben is ismertet­jük. A vonatkozó névmások használatával többször is foglal­kozik. Ma is azt mondjuk, hogy a mellékmondat az előzmények­re utal, nem lehet vele a gondo­latot továbbvinni. De lássuk Ha­lász Gyula példáját! „Megszeret­te a lányt, akit feleségül vett.” Ehhez ezt a magyarázatot fűzi: Ez azt jelenti, hogy csak az eskü­vő után szerette meg. Összeszok­tak. Ez sem rossz. Mégis inkább ajánlom, hogy máskor azt a lányt vegye feleségül, akit megszeretett, s ne azt szeresse meg, akit el­vesz. Biztos, ami biztos.” . A mellékmondatok rossz szer­kesztéséről ezt írja: „Bemegyek a kávéházba, ahonnan színház­ba megyek, amely után vacsorá­nál találkozunk. — A világon sen­ki sem beszél így. Mi az oka, hogy értelmes emberek, ha tollat vesznek a kezükbe, nem tudnak leírni egy egyszerű tőmondatot anélkül, hogy nyomban utána ne írják az afci-t, amely-et vagy ahonnan-t. Kinek jutna eszébe így kiabálni rá a fiára: Gyuri, (bújsz mindjárt az ágyadba, amelyből hétkor fölkelsz, amikor elmégy iskolába, ahonnan haza­jössz. Megértetted? — Csudának kellene történnie, ha Gyuri meg­értené.” Az idegen szavak használatá­lban mértéktartó. Saját szavai szerint ebben a kérdésben a tü- relmesség vezérli. A differencia és a hasonlók használatát elítéli. „Ez a differencia egyetlen újság­hírből sem maradhat ki, ha kü­lönbségről, nézeteltérésről, ne­heztelésről, összetűzésről, viszály­ról számolnak be. Az elme reny- ihesége, tunyasága íratja le és tűri ezt a differenciát.” Ma is megfogadhatjuk taná­csait. „Ne adoptáljunk minden jött-ment idegen szót, ha pilla­natnyilag könnyebbnek tetszik is átvennünk, mint lefordítanunk őket.” „A kevesebb több. Ne akar­juk máról holnapra teljesen ki­irtani nyelvünkből az idegen sza­vakat. Ne ijedezzünk minden ide­gen szótól.” A „furfangos” igekötőkről mon­dottak ma is megállják a helyü­ket. Ellene van az ilyen igekötős igéknek: ’ leredvJcál, beinvesztál, kiexportál stb. „A nyelvnek ele­venébe vágnak az ilyen erősza­kosságok. Lövőgyakorlaton hal­lottam katona koromban: Lelőt­tél már? Furcsa kérdés, kutya- baja neki, és azt kérdi: lelőttem-e. Ugyanilyen észjárásból ered a te­lefonozó műszava: Már lebeszél­tem. Lomposságoknak nevezi az ige­kötők rossz szórendjét. Ilyen pél­dákat említ: „Tettét százszor bánta meg." „A javaslatot há­romszor vetették vissza.” Ezek­ben a mondatokban a hangsúly a százszor, illetve a háromszor határozón van. Holott értelem szerint a megbánta, visszavetet­ték állítmány a hangsúlyos. Egy mondatot így elemez: „Letartóz­tatták A. M. munkásnőt, aki új­szülöttjét a kispesti erdőben tet­te ki egy fa alá. — Szerencsétlen anya! Miért is nem vitte a gye­rekét a Kamara-erdőbe?! Akkor nem tartóztatják le. A rendőri jelentésből ugyanis nyilvánvaló, hogy nem azzal vétkezett, hogy kitette a gyereket, hanem hogy a kispesti erdőben tette ki.” A képzavarokra is felhívja a figyelmet: „ ... bátorító szavaid' szóljanak a mélyvizek hajósai­hoz, akik el tudták kerülni a könnyű pénzszerzés parti ingó- ványait. Azokhoz szóljon, akik hangtalanul vívják harcukat a csúcsra vezető úton.” Ezt fűzi hozzá: „A mélyvizek hajósainak útja a csúcsra vezet.” Egy cuk­rászdáról ezt írták: „A társadal­mi élet szívverése itt lüktet eze-- ken az ódon bársonykanapékon.” Ezt nem is elemzi. Végül egy szőrszálhasogató le­vélírójának írt ötletes válaszát teljes egészében 'közöljük, hogy cikke hangulatát is érezhessük. „Pirosceruzás levélíróm megküld­te nekem a Nyelvtisztaság című újságcikkemet. A cím mellé egy nagy piros kérdező jelet rajzolt, és aláhúzogatta a cikkben a róla, rá, őket szókat. Elmésen melléje írta: kiről, kire, kiket? Mindezek ugyanis szerinte csak személyre vonatkozhatnak. A bakfis szóról azt merészeltem mondani, hogy a süldőlány emlékeztet ró. Nyelv- csőszöm melléje írta: Kire? Sze­rinte csak élőlényről mondha­tom, hogy emlékszem „rá”... Ez a szőrszálhasogatás kényszerít, Jjqgjr rákerítsem a sort erre a kérdésre. Levélíróm nem ráké­ra tené, 'hanem arra. Névtelen nyelivtoárám olyan óvatos, hogy a székre sem mer rá ülni, a lóra sem ül rá, hogy meg ne tisztelje az oktalan állatot. Arra ül. De abba hagyom a hiábavaló vitát. Akinek ilyen a nyelvérzé­ke, azon már nem lehet segíteni. Azon? Hiszen most meg ember­ről van szó. Itt meg az „az" miatt róna meg. Követelné, hogy őt mondjak helyette. Ha kopogtat­nak az ajtón, nem kérdezhetem: Ki az? Az 5 nyelvén így kell kérdeznem: Ki ő? Ki ő? — kérdezem csakugyan. Nem tudok, felelni arra (!). 0 a névtelen levélíró.” Kiss Istváa Kecskeméti IBUSZ ajánlatai autóbusszal: Június 27—július 1. Graz—Salzburg Részvételi díj: kb. 5000 Ft. Július 14—19. Prága és a cseh várak Részvételi díj: kb. 3000 Ft. Augusztus 13—18. Balkán fővárosok Részvételi díj: 6200 Ft. Augusztus 18—20. Bécs Részvételi díj: kb. 3000 Ft. 2087 Ült/' & # Szabadkéményes konyha fogadja a belépőt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents