Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

1981. április 4. • PETŐFI NÉPE • 5

Évtizedek és századmilliméterek

tat egy berendezésre az üzemvezető — ez az optikai mérőeszköz, amely Százszoros nagyításban vetíti ki a munkadarabokat, s ezen egy század milliméter eltérés a sablontól már vastag vonalat mutat. Emez pedig egy lézeres berendezés, amellyel a menet- emelkedés pontosságát mérjük.

Az anyameneteket köszörülő programvezérlésű automatagép mellett áll és műszaki rajzot tanulmányoz Nagy Antal. Foglalkozásának meghatározása kissé hosszadalmas. Három szakmája van — esztergályos, marós, köszörűs — ezeket tanulta ki az érettségi után. A műhelyben lévő bármelyik gépen tud dolgozni. Elvégzett egy műszaki oktatói tanfolyamdt is a Budapesti Műszaki Egyetemen. Nem véletlen tehát, hogy egyike azoknak, akiket a vállalat egy nyugat-berlini céghez küldött ki az ott vásárolt gépek működésének tanulmányozására. Itthon segített a gépek kezelésének betanításában, s ő lett a műhely öttagú munkás- kollektívájának, a Molnár Erik brigádnak a vezetője. Amikor azt kérdezem tőle, hogy mi az a plusz, ami ebben a műhelyben kell,

0 Műveleteket programoz Bencsik László, a számító gépvezérlésű esztergán.

Állok a valószínütlenül tiszta, pormentes burkolatú üzemben, nézem a korszerű számjegyvezérlésű gépeket, s a körülöttük foglalatoskodó fiatal munkásokat. Miközben az ünnepi riporthoz készítek jegyzeteket, eszembe jut, honnan is indultunk el..

Harminchat évvel ezelőtt, április 4-én szabadult fel hazánk utolsó szeglete. Előtte hosszú hónapokon át véres harcok dúltak az országban. A mai Bács-Kis- kun megye területén is hat hétig dörögtek az ágyúk, nyomukban pusztulás, romok.

Megyeszerte szinte a felszabadulás másnapján megkezdődött a tönkrement üzemek helyreállítása, majd a termelés. Igaz az egész akkori Bács-Kiskunban mindössze tizennyolc vállalat működött. Az összes ipari munkáslétszám alig haladta meg a háromezret, s az eszközök, amelyekkel termeltek, igen kezdetlegesek voltak. Gömöri Menyhért- né, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat egykori dolgozója mesélte:

— A Benedek-féle telepen egy fészer alatt kopasztottuk a csirkéket. Nem fehér köpenyben, hanem zsákból készült kötényt kötöttünk magunk elé, amit mész- be mártva fertőtlenítettünk. Télen a fogunk vacogott a hidegtől, nyáron a hőségtől szenvedtünk. Nem úgy, mint manapság, amikor modern üzemi csarnokokban, korszerű feldolgozó gépsorok mellett folyik a termelés.

0

S ezzel isimét a mába tértünk. Szerte a megyében új, korunkhoz illő gyárakban folyik a munka, százezernyi ipari dolgozó keze alól — külföldön is megbecsült — termékek kerülnek ki. Ma is dolgoznak fel baromfit, készítenek konzervet, cipőt, de már összehasonlíthatatlanul korszerűbb körülmények között, nagyobb mennyiségben, és gyártanak már finomműszereket, au- tomatikákat, sőt atomerőművi berendezéseket is.

— Ami a Szerszámipari Művek kecskeméti gyárában tárul elém, már a huszonegyedik század közeledtét jelzi. Hallani olyasmit, hogy a nyugati országokból itt járt szakemberek is elismerően nyilatkoztak, mondván, ez az üzem náluk is minden

igényt kielégítene. Csillog a tisztaságtól minden, egy porszem sem hatolhat ide be. Nagy értékű, 15—20 millió forintos gépek, berendezések sorakoznak egymás mellett. Század, ezred milliméter pontossággal dolgoznak, a mikronokról úgy beszélnek itt, mint másutt a rőfröl.

— Két számítógép-vezérlésű esztergapadunk van — magyarázza Kiss Sándor, a golyósorsó- Uzern vezetője, aki Segít eligazodni a magas technikai felsze- reltségű műhelycsarnokban. — Ez az örvénylő menetvágó is több mint 20 millióba került — mutat egy gépre,- — Amaz pedig a középfrekvenciás edző gép, amely 208 kilowattos teljesítményű (egy kisebb lakótelepet ellátna) generátorral fejleszti az energiát, amivel a kellő felületi keménységet megadja az anyagnak.

Közben már benn járunk a légkondicionált teremben, ahová egy légzsilipen keresztül léptünk ■be. Ha lehet itt még nagyobbnak tűrik a tisztaság, és hűvösebb a levegő. A hőmérséklet állandó, 20 CelsiuS-fok.

— Egy-két fok hőmérséklétvil- tozás nagyobb hőtágulást okozna az anyagban, mint amilyen pontossággal dolgoznunk kell — magyarázza Kiss Sándor. — Ezért a 20 foktól plusz, mínusz fél foknál nagyobb eltérés nem lehet. Egyébként ebben a műhelyben fejeződik be a golyósorsógyártás. Egy milliméter golyósorsó ára egy dollár, tehát selejtet csinálni drága mulatság. Itt á légkondicionált üzemben történik a menetköszörülés és a szerelés. Egy század milliméter eltérés lehet csupán egy 300 milliméter hosszú munkadarabon. Aim ha például ennél többszörösen hosz- szabb a golyósorsó, nem növekedhet ugyanilyen arányban a századmilliméteres eltérés.

Természetesen megvannak az eszközeink a nagy pontosság méréséhez. Itt van például — muGömöri néni zsákköténye lassan már a múlt ködébe vész. Nem árt azonban néha emlékezni rá, mert így a századmilliméterek világában is pontosabban le tudjuk mérni a hazánk felszabadulása óta megtett utat.

Nagy Ottó

hogy meglegyen a dolgozókban, így válaszol:

— Mindenekelőtt kellő szakmai felkészültség és nagyfokú szakmaszeretet, valamint elkötelezettség arra, hogy a követelményeknek megfelelően továbbképzik magukat. A brigád tagjai ilyenek. Ónodi Gyula kiváló esztergályos, állandóan gyarapítja szakmai ismereteit. Gál Józsefnek két szakmája van már, jelenleg a szakközépiskolai érettségire készül. Ferenczi Zoltánná és Kasza József né betanított munkások, az idén azonban mindketten megszerzik a köszörűs szakmunkásbizonyítványt, sőt Kaszáné már megkezdte tanulmányait a szakközépiskolában is. Brigádunk egyébként a szocialista munkaversenyben megpályázta az arany fokozat elérését.

Ismét átmentünk a légzsilipen a másik munkaterembe. Az egyik számítógép-vezérlésű eszterga mellett dolgozott Bencsik László általános gépipari technikus, esztergályos, köszörűs, aki harmadikként most tanulja a marós Szakmát. Szakmai képzettségének fejlesztését azonban még ezzel sem tartja befejezettnek, mert véleménye szerint korunk műszaki fejlődése egyre sokoldalúbb szakmái ismereteket követel.

Űjabb golyósorsót fog a gépbe, majd beprogramozza a műveleteket. Azután mosolyogva fordul felém.

— Látja ezt a gépet? Büszke vagyok arra, hogy ebbe már a miáltalunk készített golyósorsó van beépítve. Azelőtt ezt az alkatrészt dollárért kellett venni. Az is jó érzés, hogy a gép a. Szerszámgépipari Művek terméke, s benne — a mikroprocesz- szorokon kívül minden magyar gyártmány. Az idén több mint száz ilyen esztergagépet rendeltek a SZIM-től, s mi gyártjuk le a hozzájuk szükséges golyósorsókat.

• Nagy Antal a programvezérlésű automata köszörűgépet állítja be. (Opauszky László felvételei)

Ur

0 Lézeres berendezéssel méri az elkészült golyósorsók méreteinek pontosságát Kiss Zoltánná műszaki ellenőr.

Mozgatóerő

a tenniakarás

— Mikor tudánk találkozni? — Kérdeztem telefonon Diószeghy Józseftől, az 55. számú kecskeméti választókörzet tanácstagjától, aki a mezőgazdaság kétszeres kiváló dolgozója is.

— Szerda, csütörtök nem jó. Tudja, a bíróságon népi ülnök vagyok. A péntek sem jó, akkor ülésezik az ellenőrző bizottság a szak- szövetkezetben. Hét végén pedig a kert, elég sok munka van most. Végül sikerült megegyeznünk az időpontban.

Hárman ülünk a kecskeméti Kinizsi utca 17-ben, a széthúzható asztal körül.

Ha együtt az egész család, a négy unoka, a Pesten élő lányuk a férjével, a Gyulán lakó fiuk a feleségével, akkor éppen csak elférnek körülötte. Mária néni sürög-forog, hogy étien, szomjan ne maradjunk a beszélgetés közben.

Sorra kerülnek elő az emlékek, amelyek bizony időnként kemény vésővel húztak egy-egy barázdát Diószeghy József arcára.

tam tanítani. Az egyik télen, ab- — elnézve az órát — fél hét helyett éjjel fél kettő után indultunk lóhalálában. Még most is erúlékszem. hogy milyen furcsán nézett a disznó, amikor az éjszaka közepén kellett ébrednie a moslékért. Mi pedig azt hittük, beteg.

n □ □

Negyven éve költöztünk ide a Kinizsi utcába. Akkor bizony másként nézett ki ez a vidék. Persze, még néhány éve is elharapta nyelvét az, aki végighajtott a környező utcák valamelyikén, és nem csukta be közben a száját A kátyúkat gödröket azóta aszfalt váltotta fel.

A forgalmi adóhivatalban kezdtem dolgozni Kecskeméten. Később Kiskőrösre, majd Szi- rákra kerültem. Akkor sem, de a felszabadulás után sem volt könnyű dolgunk. Az alig valamiből, vagy a semmiből nehéz volt gazdálkodni, a „közös kalapba” juttatni.

Sokan jártak akkoriban motorkerékpárral. A télen, nyáron hetenként több száz kilométeres motorozás megviseli az embbert. Különösen most érzem, hogy hasogat a karom, a lábam. 1955-ig bírtam. Akkor hazajöttem, Gondnok lettem a kecskeméti szakrendelő intézetnél, legalább együtt volt a család. Majd a kiskunfélegyházi városi kórház gazdasági vezetőjeként, 1965-ben mentem nyugdíjba.

□ □ □

Mária néni, az 1924-ben diplomát szerzett tanítónő, így emlékszik a majd fél évszázadra:

— Hétszámra egyedül voltunk a gyerekekkel. Férjem csak vasárnap tudott hazajönni. De amikor hazajött, szombat éjjel érkezett a vonat, és a vasárnapi ebéddel igencsak kapkodni kellett, hogy vissza tudjon indulni. Hát ennyit volt itthon. De így még mindig jobb volt, mintamikor motorral pöfögte le azt a sok-sok kilométert

Először a kisnyíri tanyai iskolában, majd Városföldre jár□ □ □

Már régóta motozott bennem, mi az. ami továb serkenti az idősebb, sokat próbált generációt ahelyett hogy élvezné a megérdemelt pihenést

— Tizenhat éve mentem nyugdíjba. 62 éves koromban. Örököltem egy kis szőlőt a kecskeméti határban. Soha sem kedveltem azokat az embereket, akik képesek akár kilométerekre is elhajtani ostorral a tetvet Nem a pénz miatt inkább a mozgásért kezdtem 'művelni a szőlőt.

1962-ben alakult a Haladás Szakszövetkezet, ahová én is beléptem nyolcszázad magammal együtt. Pénzügyi tapasztalataimat sikerült hasznosítani, az ellenőrző bizottság elnökévé választottak. Jelenleg is ezt^-Joggj bízat ás t töltöm be, a többszöri egyesülés" Után megnőtt Alföld Szakszövetkezetben.

Már egy évtizede tanácstag vagyok. Három szomszéd állított be akkoriban azzal, hogy vállal? jam el a jelölést. Megválasztottak. Azóta is- képviselem a csaknem félezer ittlakó érdekeit -a városi tanácsüléseken. Tagja vagyok a városi számvizsgáló bizottságnak is.

Terveim? Persze, hogy vannak. Tavaly ismét megválasztottak tanácstagnak. A kecskeméti kis- álomás környéke — ahol élünk — elég lassan szépül. Szakszövetkezetünkben is van még bőven tennivalóm.

□ □ □

Jó egészséget kívánva búcsúztam el a kedves házaspártól. Ök már révbe jutva, segítik a fiatalokat, hogy hamarabb érjék el azt, amihez nekik majd fél e-ut- beröltő kellett.

Czauner Péter

T P* f f • 1 a*

Ifjúsági díj a tervezőknek

Kis túlzás, de majdnem igaz: nincs is talán Kecskeméten, de még a megyében se nagyon olyan valaki, aki ne hallott volna a Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalatról. Arról a munkáról, amit mondhatni, az egész kollektíva, elsősorban azonban a fiatalok, s közülük is az ifjúsági tervező közösség tagjai végeznek. Az elmúlt években, ha elszámolják, a tervezési, művezetési díj 1 millió 666 ezer forint lett volna. De, ennek a vállalkozásnak ez a lényege, ebben áll a jelentősége, hogy mindezt társadalmi munkában, fizetséget nem várva csinálták a BÁCSTERV fiataljai.

Kettős cél

Ji

— A negyvenöt tagot számláló tervezőközösség, melynek vezetője Várkonyi Péter, 1972-ben alakult meg — idézi fel az első lépéseket Lemhényi Attila, ja KISZ-bizottság titkára. — Akkor kettős célt jelöltek meg. Egyrészt a fiatal építészek keresték azt a lehetőséget, ahol szabadon,

önállóan alkothatnak, másrészt meg akarták találni a tevékenységi formát, amelyben valóban hasznos és értékes társadalmi munkát tudnak végezni. Ez azt jelenti, hogy faültetésre, hulladékgyűjtésre, lapátolásra nehéz nálunk megmozgatni a csapatot, de ha tervezni kell, akkor mindenkire számíthatunk.

Ez utóbbi szó szerint értendő.

Soha nem kellett senkit győzködni, pedig megbízás mindig volt bőven. S nemcsak a KISZ-esek, a fiatalok, hanem az idősebbek is szívesen bekapcsolódtak a munkába.

— Persze, inkább csak tanácsadóként — jegyzi meg Farkas Gábor, aki magát már az „öreg” korosztályba sorolja. — Segítjük a fiatalokat a szervezésben, előkészítésben, de az alkotói munkába nem avatkozunk bele. Hadd bontakozzon ki az a tervező. Természetesen a kész dokumentációt azután zsűrizzük. Szigorúan, kritikusan, ne mondhassa senki, azért, mert nem fizettünk, ezt csak úgy vasviillával összehányták.

Főként

gyermekintézmények

A tervezők — összefügg ez munkájuk jellegével — precíz emberek. A kimutatásokban is mindent pontosan feltüntetnek. Az elmúlt esztendőkben teljesített feladatokból éppen húsz szerepel a statisztikában. Az érték 2500 forinttól 289 ezerig terjed. Csaknem valamennyi létesítmény gyermekintézmény — óvoda, iskola, bölcsőde, gyermekorvosi rendelő.

— A Nyitra utcai KlSZ-óvodá- val kezdődött — mondja Lemhényi Attila. — A vállalat vezetősége és a KISZ-bizottság akkor határozta el, hogy a jövőben elsősorban gyermekintézmények társadalmi tervezésével foglalkozunk.

— Miért volt erre szükség?

— Rengeteg határidős munkánk van. .Viszont az óvodák, bölcsődék is szinte azonnal kellenének. így, ha túlmunkában, társadalmi munkában tervezzük meg azokat, akkor nemcsak pénzt, hanem időt — esetenként hat hónapot, egy évet — is nyernek a megbízók. S azt sem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a mi fiataljaink is szinte a saját bőrükön érzik ennek a munkának fontosságát.

Márpedig munka, méghozzá fontos munka mindig kerülközik. Jönnek a megbízók, ki az iskola világításának korszerűsítését, ki az óvodába a gáz bevezetését kéri. De hoznak munkát a kollégák is. Kerényi József ugyancsak ingyen tervezte meg a kecskeméti gyenmekjátékházat, amibe a fiatal kollégák is besegítették a. magukét. Farkas Gábor pedig a mozgássérültek Kiskunhalason felépülő napközis foglalkoztatóján dolgozik. Ez ugyan vállalati felajánlás, de kiveszik belőle részüket az idősek mellett az ifjabbak is.

Az új intézmények létrehozása mellett nagyon fontos feladat a

régi értékek megóvása, megmentése, de legalábbis a föltérképezése. A megye népi műemlékeinek felkutatása még 1976-ban kezdődött.

— A cél a tapasztalat- és a motívumgyűjtés volt — közli Vas Tibor, aki most ezt a munkacsoportot összefogja. — Az eredmény már megmutatkozott, amikor közreadtuk, az eddigi felmérések anyagát tartalmazó könyvecskét, de a közvetett kapcsolat kimutatható a gyűjtés és a Kiskunsági Nemzeti Park népi stílusban megalkotott székháza között is.

Mi a feldolgozáson kívül megpróbálunk javaslatot adni a fel- használásra is. A régi épületek alkalmasak például közintézménynek, orvosi rendelőnek, vagy — mint ahogy Császártöltésen és Dunaegyházán is csinálják — tájháznak.

Azt már nem is említi Vas Tibor, hogy a dunaegyházi épület dokumentációja szintén társadalmi munkában készül.

Előtérben a lakás

S készül még más is. Ä KISZ- titkár már sorolja:

— A közelmúltban megrendeztük a fiatal építőipari szakemberek tanácskozását. Ezen a legfontosabb téma a lakáshelyzet volt.

Köztudott, hogy a lakásgondok elsősorban a fiatalokat sújtják. Éppen ezért, a tanácskozáson elhangzott javaslatokat is felhasználva, szeretnénk előbbre lépni a lakástémában. Bárkivel készek vagyunk együttműködni, amiben tudunk, abban szívesen segítőik.

Vállalatunk az IKV-tól több megbízást kapott régi lakóépületek felújítására, felülvizsgálatára. Ez a munka a felmérésekkel kezdődik, s ennek során fel akarjuk térképezni, hol nyűik lehetőség a tetőtérben lakások kialakítására. Az igazgatónk, dr. Bozsó Ferenc az ötletét, javaslatát már megfogalmazta, de még meg kell keresni a reális, gazdaságos megvalósítás módját.

Lemhényi Attila mondaná még tovább, amikor beszólnak, hogy a KISZ-titkárt Jászszentlászlóról keresik.

— Az iskolában már bent van a gáz, most az új konyhába kell bevezetni. Ezért jöttek a község vezetői — mondj A búcsúzóul.

Ennyi a történet. Négy év, s egymillió 666 ezer forint megtakarítás az. egyik oldalon, ugyanennyi társadalmi munka a másikon.

És még valami. A BÁCSTERV fiataljainak kollektíváját 1981- ben ifjúsági díjjal jutalmazták; A kitüntetést a napokban vették át a Parlamentben.

Váczi Tamás