Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. iprilis 1 Ms*ie . „Sók jő ember kis helyen is elfér”... Képünkre pillantva — nyilván — sok olvasónk fejében megfordul az ismert szólásmondásban kifejeződő gondolat. Hiszen akármilyen tágas is a modem „nyílászáró ' szerkezet” — egy ablak — mégiscsak egy ablak. S ugye, milyen derűs egyetértésben könyököl, nézelődik benne egy egész brigád. Anélkül, hogy „megkonzultálták” volna, tisztesség- tudóan ki-ki úgy fogott helyet, hogy a kényelmesebb könyöklésre mégis az idősebbeknek legyen módja.' 1 Ez a természetes figyelmesség egymás iránt egyik fő eleme annak az összetartó erőnek, amely alakulása óta összefogja a BÁCSÉPSZER „Április 4.” brigádját. A Farkas Mihály vezette kis kollektíva ugyanis zömében az alapitó tagokból áll. Ha létszámra nem is nagy ez a kőművesekből álló közösség, szorgalmával, munkájának minőségével, pontosságával szerzett hírneve annál nagyobb. Ezt az 1968 óta viselt szocialista cim, a rangos kitüntetések — aranyjelvény, vállalati kiváló cim — hivatalosan is dokumentálják. Legújabban a szakma kiváló brigádja fokozat elérését is megpályázták. No, de mindezek mögött olyan nevezetes létesítmények építésében való közreműködésük áll, mint amilyen — hogy példának csak a legújabbat említsük — a keceli nevelési központ. Jelenleg Kiskőrös központjának egyik többszintes épületén dolgoznak — felvételünk idején a lakóház tetőfödémének betonozását végezték. Két munkájukat említettük eddig, s velük két színhelyet — Kecelt és Kiskőröst. Mondhatnánk többet is, de hogy még érdekesebb legyen a dolog, folytassuk a brigádtagok illetőségével: Kisszállás, Tompa környékére valók, onnét hozza-viszi őket nap mint nap a vállalat gépkocsija. A mozgás, helyváltoztatás tehát a vérükben van, persze, ami a munka hollétét illeti. Mert a vállalatukhoz való hűségben állhatatosak; átirányíthatták volna őket közelebb eső termelő szervezethez, de ők maradtak a BÁCSÉP- SZER-nél. Havi átlagos 120—140 százalékos teljesítményeik mellett jut erejük társadalmi munkára is. Segítették a kiskőrösi sportpálya építésénél éppúgy, mint a vállalat zalakarosi üdülőjének munkálatainál. No és ami külön „téma” lehetne: évek során, hétvégeken valamennyiüknek házat építettek már — kalákában. Pontosabban: az utolsó „kolléga-ház” felhúzására most kerül sor. (Pásztor Zoltán képriportja.) Újítók a Lenin Tsz-ben — A kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezetben tavaly 12 újítási javaslatot nyújtottak be, ebből csak egyet nem fogadott el a vezetőség, a többit bevezették. A dolgozók kezdeményezései egy év alatt 310 ezer forint bevételi többletét jelentettek a közös gazdaságnak — tájékoztat Bartyik József, aki az újításokkal foglalkozik. Juhász József elnökhelyettes: — Nálunk is van néhány olyan ember, akinek szinte szenvedélye az ésszerűsítés. Mi örömmel támogatjuk őket, anyagi ösztönzésükről is gondoskodunk. A legtöbb újítás a szocialista brigádokban születik. . • Alsó képünkön: Tóth István szerelő Rekedt László brigádvezetővel s Rába-Steiger hidraulikájának olajnyomását méri. Tóth István is a nyugtalan, Lelkes embereik közé tartozik. Pánttag, mint kommunista kitűnik a munkában, de úgy érzi, hogy ez önmagában nem edég. A termelőszövetkezet tagja, a bábolnaiak által kezdeményezett Ipari Kukorica- termesztési Rendszernek, az IKR-nek. Tóth István a Petőfi szocialista brigádban dolgozik. Arról faggatom, hagy mi ösztönzi az új keresérére. — Nálunk az a szokás — magyarázza —, hogy mindenki a saját erőgépét javítja, így alaposan megismeri annak minden alkatrészét, üzem közben könnyebben rájön a hibára, és ha kisebb # Jobbra: az újításnak köszönhetően Ur- bán Antal különösebb fáradság nélkül tölti át az üzemanyagot az MTZ erőgép tartályába (Méhes! Éva felvételei) a baj, akár saját kezűleg is ki tudja javítani. Mivel nagy értékű erőgépekkel dolgozunk, melyek egy része külföldi gyártmányú, az alkatrész-utánpótlás akadozik vagy pedig drága, keresnünk kell az olcsóbb megoldásokat. Ez bizony gyakran sok fejtörést okoz. Így született az a gondolat is, hogy az import erőgépekbe — némi átalakítással — hazai' áramfejlesztő berendezést, generátort szereljünk. Szűos József brigádtaggal eszeltük ki az újítást.. Ez az ötlet évente 60 ezer forint megtakarítást jelent egy gépnél Aztán tovább sorolja mi mindent „találtak ki” a munka termelékenységéinek növelésére. Hasznos gondolat megvalósítása a kazalnakó berendezés, a csapágyak élettartamának meghosszabbítása érdekében a különböző átalakítások. Ezenkívül „csak úgy kapásiből” elmond még néhányat.' • Unban Anitái, a termelőszövetkezet másik újítója a Vörös Traktor szocialista brigád tagja. Szellemes ésszerűsítéssel az üzemanyagtartály ürítését nemcsak gépesítette, hanem gyorsabbá is tette. Légi kompresszorral olyan túlnyomást ér el, amely elegendő a folyadék automatikus átvezetéséhez az erőgép ‘tartályálba. Az ő életútja szinte tükrözi a szövetkezeti mozgalom változásait. Több minit húsz éve tagja a közösnek. Tizenöt éviig fogatos volt, aztán targoncát kezelt, három év óta traktoros. Most pedig egy különleges beosztása van, a földeken dolgozó gépek Uzem- anyag-elilátása a feladata. — Nálunk érit úgy mondják, hogy helyibe megy a benzinkút. Ütemezés szerint járom a határt, tudom, hogy melyik gép* nek mikor vittem utoljára üzemanyagot. Elég fárasztó, mert szinte éjjel-mappad dolgoznom kSPttäfeRnagy munkák idején, de még is fjjzetaik A gépek ^cúyamabosan üzemel h<Én«í!f*Tiem kell béjOTMWc'a hajtóanyagért. Nem véletlen, hogy az ily módon kiszolgált traktorosok aizzal büszólkedhet- nek, hogy náluk az üzemanyag-fogyasztás az országos átlag alatt van. A jó kereset mellé kiegészítést ad a háztáji. Teheneket, sertéseket tart. Villamosított tanyán lakik. Otthon is, a jószágokkal kevesebb a gond, mert gépesítették az etetést, itatást. — Ma már csak így érdemes foglalkozni a háztáji állattenyésztéssel — állítja. • A termelőszövetkezet VI. ötéves tervének szöveges részében olvasható: a termelés érdekében továbbra is építünk a szocialista brigádlmozgalomra, támogatjuk az újításokat, amelyek a termelés előbbrevütelét segítik. Kereskedő Sándor BARTÓK lOO OLAJ —KONTRA GABONA Remek feliratot láthattunk a mező- gazdasági kiállításon: „A gabona a mi kőolajunk!” A vendégek rácsodálkoztak erre az újszerű igazságra, részükről talán tökéletesen rendben is lett volna a dolog, ha történetesen nem kellett volna éppen a kiállításra jövet többet fizetniük a benzinért, mint néhány nappal azelőtt. — Az emberekben tényleg az motoszkálhat — vélekedett akkor közgazdász barátom —, hogy ha valamiféle kártyajátéknak tüntetnénk fel a dolgot, az olajat és vele szemben a gabonát, akkor mo$t mi húznánk a rosz- szabb lápot. Nincs ebben semmi, ami a játék balszerencséjével hozható ösz- szefüggésbe. Egyszerűen arról van szó, hogy a külpiacon az anyag- és az energiaárak rohamos emelkedését csak tempóvesztéssel követi az élelmiszerek árának növekedése. | Mi tagadás, alkalmasint joggal vagyunk türelmetlenek akkor, amikor a gabona pályafutását vizsgáljuk a külpiaci versengésben és itthon. Igaz, a magyar gabona jó része ,/bőrben” utazik a külpiacra, azaz az állati szervezet transzformálja még magasabbra értékét, de végül is a mi búzánk, a mi kukoricánk érvényesüléséért aggódunk. Es reményeink megalapozottak, hiszen a gabona valóban stratégiai cikké lépett elő. '(Tegyük hozzá: hazánkban a növénytermesztés közel kétharmadát teszi ki a gabonatermesztés; az elmúlt öt évben csaknem 13 millió tonnát!) E hangzatos értékmérő mögött viszont ott rejlik a szomorú igazság, hogy — a FAO statisztikája szerint — a világ ötven országában éheznek az emberek, mert nincs elég .búza és kukorica. Következésképpen már csak ezért is látnunk kell: a vásárlóerő sem mindenütt adott, és a magyár gabona vagy hús is csak ott tud versenyezni, ahol egyáltalán piaci versenyről szó iáiét. Lassabban értékelődik fel tehát a mi nemzeti kincsünk, a föld terméke, mint a mélyebbről jövő és néha bizony színének megfeleld tulajdonságokkal rendelkező kőolaj. De folyamatosan nőnek — és ez jó jel — az agrárgazdaság külpiaci bevételei, és javul az export jövedelmezősége. Csak türelem tehát, és minden rendibe jön?! Idő kérdése, hogy a kőolaj mellé meghatározott ranggal odaállíthatjuk a gabonát, amelynek termesztésében felzárkóztunk a nemzetközi élvonalhoz? Nem hiszem, hogy ez elég. Nem is olyan régen, a gabonatáblák műtrágyázása idején hosz- szú csíkot húzott maga után az egyenetlenül dolgozó szórógép. A főagronómus fásultan nézte, azután — szerintem menthető módon — kiköpött a távolódó gép után, lényegében azt téve, mint a néhány évtizeddel ezelőtti gazda, a Móricz-regény Csörgheő Csuli- ja. Aki ugyan „szebben” fejezte ki magát, hiszen könnyet morzsolt szeme sarkából, amikor elpusztult utolsó nagy disznaja, de végül is mindkettőjükben a tehetetlenség érzése uralkodott el. Nem lehet szó nélkül elmenni a tehetetlenség érzését kiváltó fogyatékosságok mellett. Jó gépekre, jó felszerelésre és jó alkatrészellátásra van szükség. Arra, hogy a mezőgazdákat ellátó szállítók sohase kényelmeskedjenek, még akkor sem, ha számukra a verseny kényszerítő ereje talán nem annyira erős, mint a mezőgazdák kiszolgáltatottsága az itthoni sürgető igényekkel szemben és a világpiacon. Amikor a gépek nem is olyan ritka konstrukciós hibáiról, megbízhatatlanságáról panaszkodnak, vagy arról, hogy a gépalkatrészek döcögve érkeznek meg — ha egyáltalán megérkeznek — nekik kell igazat adnunk! , És az olaj kihívására nehézkesebben reagál a mi gabonánk akkor is, ha a termelők nem „szednek ki” mindent a gépekből, ami bennük van. A karbantartási rendszer megerősítése lehet a soron következő tennivaló. Meg például az, hogy ne csak „saccolva” becsüljék fel a földek termőerejét, hanem mindenhol vegyék komolyan a talajerő vizsgálatát és pótlását. Erre egyébként rendelet is kötelez. Sok mindenen mjilik a gabona versenyképessége. Múlik az egykor világhírű magyar gabonaiparon is, amelynek nem a híre kopott meg, hanem műszaki lehetőségei lettek szerényebbek. Nemcsak azért, mert 2000-ről 148-ra csökkent a malmok száma, sokkal inkább amiatt, hogy a meglévők több mint fele gépészetileg, építészetileg elhasználódott. Pedig a magyar búzát külföldön most is javító hatása miatt használják, többnyire a gyengébb sütőipari alapanyagok feljavítására, „íényesítésére”. Amikor a tévében szótlanul lessük az összekapcsolt traktorok vívódását vízzel, sárral, hóval, valamit megsejtünk: mezőgazdáink nincsenek könnyű helyzetben-’ Néha az összekapcsolt gépek erejét meg kell sokszorozni emberi .tudással, leleménnyel. Még akkor is, ha ez már nem az a régi- régi „kenyéccsata”, a harc a mindennapi kenyérért, ami ma már mindenkinek adott. A harc most a gabona pozíciójának megszilárdításáért indult meg. S a folytatáshoz jelentős erőket kell mozgósítani. J. F.
