Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-23 / 94. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. április 23. TUDOMÁNY - TECHNIKA Az atomerőmű „tápláléka” A világon egyre több atomerőmű kapcsolódik be az áramtermelés vérkeringésébe, kiváltva elsősorban az egyre inkább kifogyóban levő olajait és bizonyos fokig a szenet. Az atomerőmű „tápláléka” az urán. Egy kilogramm hasítható urániumból négymillió kilogramm, 4000 ka- lóriás hazai kőszénnek megfelelő energia- mennyiség szabadul fel. Hazánkban az évi szénfogyasztás mintegy 27 millió tonna: ez | .megfelel 27 000 tehervagon rakományának. Ugyanennyi energiát tartalmaz 7 tonna 235-ös urán, amely — mivel nagy fajsúlyú — fél köbméternél kisebb helyet foglal el. A világon jelenleg működő atomreaktorok .ellátásához évente 18 000 tonna természetes uránra van szükség, ennél valamivel többet termelnek. Arra a kérdésre, hogy a Földön jelenleg ismert uránkészletek meddig fedezik az emberiség energiaszükségletét, nehéz egyértelmű választ adni. Az urán tulajdonképpen nem ritka elem, a földkéregben tonnánként mintegy 4 gramm van belőle. Ha ilyen kis koncentrációt gazdaságos lenne kivonni, akkor kb. két köbkilométer földkéreg fedezné az emberiség egyévi szükségletét. Ám a gazdaságosságot tekintve csak az olyan urán-előfordulásokat érdemes kiaknázni, amelyek az év- százmilliók során a természetiben lejátszódott geológiai-geokémiai folyamatok révén feldúsultak. A közelmúltban ünnepeltek a magyar kertészek. Erre a szakma egyik, talán legnagyobbjá- nak, Mohácsy Mátyás születésének századik évfordulója adott alkalmat. Életútját végigkísérve — amely gyakorlatilag azonos a hazai kertészet fellendülésével — sokan bepillantást nyerhettek a szakemberképzés történetébe. Kertész. A szót, mint egyetemes értelmű kifejezést is talán neki köszönhetjük. A mérnöktől a betanított szőlőmunkásig, ha szakmáját kérdezik, egyszerű a válasz: kertész. Bárhol járva az országban vagy idegenben, a nyelvtől a társadalmi, a politikai beállítottságtól függetlenül a szakemberek megértik egymást, a közös kapocs a növények szeretete. A TANÍTVÁNY EMLÉKEZIK A jó példa nyomán 9 Mohácsy Mátyás. (Archív felv.) • Egy csehszlovák reaktor vezérlőterme. ' Az energiaigény várható fejlődését felbecsülve, és ebben az atomenergia egyre növekvő szerepét, ezek a készletek évezredünk végéig, illetve az eddig épüllő ilyen reaktorok elhasználódási idejének végéig fedezhetik az atomenergia-termelés szükségletét. Az atomerőmű építése nem hasonlítható össze a hagyományos szén-, olaj- vagy gáztüzelésű erőművekével, mert minőségi és kivitelezési követelményei merőben mások, elsősorban a nukleáris biztonság miatt. Az atomerőművekből — ez az egész világon elfogadott elv — az elképzelhető legnagyobb üzemzavar esetén sem kerülhet a környezetibe olyan szennyeződés, amely káros hatású lehet a kezelőszemélyzetre, vagy az erőmű környékén élő lakosságra. Ez az óvatosság olyan mértékű, hogy a kutatók ma már olyan feltételezhető üzemzavarral is számolnak, amelynek bekövetkezési valószínűsége egy a millióhoz. Aki az országban a kertészettel foglalkozik, gyakorlatilag mind Mohácsy tanítványának tekinthető. Kevesebben vannak azok, akik közvetlenül tőle sajátíthatták el a szakmát, hallgathatták előadását, hiszen 1950 januárjában vonult nyugállományba, mint a Kertészeti Egyetem jogelődjének igazgatója. Dr. Szabó Attila, a Kecskeméti Kertészeti Főiskola gyümölcstermesztési tanszékének vezetője így emlékezik vissza a mesterre. — Mohácsy Mátyás Békéscsabán született, majd a kertészok. levél megszerzése után 1901-től tíz évig vándorkertészként külföldön tanult. Európa és az Egyesült Államok kertészeteiben, faiskoláiban dolgozott. Itt megismerkedett az akkori legkorszerűbb termesztési, tartósítási és forgalmazási eljárásokkal. A kertészetnek szentelte egész életét. Szakterülete a gyümölcs- termesztés volt. Sok olyan eljárást, módszert honosított meg, amely napjainkban is korszerűnek mondható. Neki köszönhető az első üzemi mérétű gyümölcsös is, a Zalaszentgróton telepített több száz holdas almaUltetvény 1930-ban. Nagymágocson Fejes Sándorral, tanítványával alakították ki az első termőkaros orsóültetvényt. Legtöbbet talán a „piacos” kertészetért tett. Gyakran hozta példának — ami sajnos napjainkban is gond — az 1902- ben Stuttgartban tapasztaltakat. Akkor a híres Gauchernél tanult, egy alkalommal a francia származású faiskola-tulajdonossal az állomásra mentek, ahol jó néhány magyar vagon várakozott almával teli a kirakodásra. Mivel Mohácsy magyar volt, a tanítványok előtt Gaucher megkérdezte, mit jelent a MÁV. Mohácsy válaszolt. Az idősebb kertész keserűen javította ki: — Mein armes Vaterland (szegény hazám) is lehetne a jelentése. Mert aki ilyen szép almát termel, annak bizony csomagolni is meg kellene tanulnia. A magas tisztségek, a világlá- tottság, a szaktudás mellett kiváló emberi tulajdonságai, vezetői rátermettsége, s a társadalmi haladás iránti elkötelezettsége például szolgálhatott akár egész nemzedékeknek. Tanszékvezetői, igazgatói szobája bármikor nyitva állt tanítványai, munkatársai előtt. A mai Kertészeti Egyetem mellett a Ménesi úton lakott. Mint nyugdíjassal is találkoztunk vele nap miht nap. Egyik alkalommal az egyetem bemutatókertjéből — hárman voltunk — egy-egy körtét levettünk a fáról és az utcán összefutottunk Matyi bácsival, aki megállított: — „Mit esztek?” — tegezett mindenkit. Bevallom, féltünk a dorgálástól, de ő csak azt kérdezte, hogy milyen fajta. Nem tudtuk. Azóta sem felejtem el a Diel vajkörtét. A háború utáni években, mint diákok gyakran jártunk a környékbeli villákba, a követségek kertjeibe dolgozni. Április végén sok volt a munka, nekünk pedig jól jött a pénz, viszont a kötelező gyakorlatokra, előadásokra is el kellett járni. Matyi bácsitól engedélyt kértünk, hogy egy hétig mentsem fel az iskola látogatásától. Azzal engedett el, hogy jól dolgozzatok és szégyent ne hozzatok ránk. Sok száz diákot tanított, rengeteg tudományos beosztása volt, mégis amikor találkoztunk, érdeklődött, hogy áll a kert, volt-e panasz a munkánkra. Mint szakiró egyedülálló a munkássága. Huszonhat tankönyvet irt és 46 kiadásban 200 ezer példányban olvashatták. Később, jó érzékkel nevelte legkiválóbb tanítványait, akik az ő támogatásával, útmutatásával hazai és nemzetközi. tekintélyű profesz- szorokká fejlődtek. Az ő szellemében tanítunk mi is itt a kertészeti főiskolán, azon igyekezve, hogy „kész” üzemmérnököket indítsunk a pályára — fejezte be a beszélgetést dr. Szabó Attila. Mohácsy Mátyás munkásságát korszakalkotó, oktatásszervező, termelésfejlesztő tevékenységét Kossuth-díjjal, a Munka Vörös Zászló Érdeméremmel ismerte el szocialista államunk. Az utókor pedig hálával és elismeréssel emlékezik rá. A Magyar Agrártudományi Egyesület Kertészeti Társasága Mohácsy Mátyás-emlék- plakettet alapított, ezzel azoknak a kertészeknek munkáját ismerik el, akik a nagy mester által lerakott alapköveken nyugvó magyar kertészet továbblépéséért kiemelkedő munkát végeznek. Cz. P. Egy ifjú nyugdíjasjelölt Zsebszámológépek pontossága A zsebszámológépek pontossága nem tökéletes, ezt bizonyítja be William Kahan, a berkeleyi egyetem számítástechnikusa és matematikaprofesszora. Ez a jelentős hibája a tudományos zsebszámológépeknek. melyeket a számok és képletek nagy „fogyasztói”: a matematikusok. mérnökök, pénzügyi szakemberek stb. használnak. Íme, néhány példa: 23 egyes gépeken 7,999 994-gyel egyenlő, míg más gépeken 8,000 000 02. A 8,000 000 000 értéket csak egy gép adta, igaz. ez 13 helyet tudott megjeleníteni. A 10 számból álló 9 999 999 990- nel kezdődő és 9 999 999 999,5 átlagértékre vonatkoztatott számok négyzetes szorzata hol 3 027 650 34 — ha a számítást jól végezték —, hol 105 409 2553, néha pedig 0. A több ponton átmenő egyenes iránytangensének és konstansának számításánál akkor keletkezhetnek hibák, ha a számok négynél több számjegyből állnak. Nézem nagyon erős kezeit, hallgatom ö-zéssel ízes beszédét, s nem akarom elhinni, hogy pár nap múlva leveti a bőrkötényt és nyugdíjba megy. Hatvanadik születésnapjára készül, de szemöldöke kamaszos kihívással ível sötét villo- gású szeme fölött. Biró Mihályt azt teszi érdekes egyéniséggé, hogy rajta nem fogott ki úgy a hat évtized, mint az emberek többségével. Az Alföldi Cipőgyár kecskeméti üzemének munkása megőrzött valamit az ifjúságából. Tálán azt a képességét, hogy az életet sosem látja egyszínűnek, hanem olyannak, amilyen: ezernyi színt lát benne, amelyek nehéz időkben is gyönyörködtetik az embert. Nem adták, magától ment VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK, MAG ÄNSZEMELYEK! A kiselejtezett gépjármű-gumiabroncsok (személy- és tehergépkocsi) felvásárlását megkezdtük a Bács-Kiskun megyei ZÖLDÉRT kiskunmajsai telepén (vasútállomás mellett). Átvétel: kedd és pénteki napokon 7—15.30 óráig. Várjuk T. ügyfeleinket. DÉL-MAGYARORSZAGI VÁLLALAT »I«<W>IW>AWÄ FELVÉTELI PÁLYÁZAT munkavédelmi szakképesítő képzésre A SZOT Munkavédelmi Továbbképző Intézet az 1981/82-es tanévben is felvételi pályázatot hirdet munkavédelmi szakemberek, társadalmi munkavédelmi tisztségviselők, tervezők, termelésirányítók felső-, illetve középfokú posztgraduális — már megszerzett fokozat utáni — munka- védelmi szakképesítő képzésre. Szakmérnöki és üzemmérnöki tagozat A szakmérnöki tagozatra okleveles mérnökök, az üzemmérnöki tagozatra valamely műszaki főiskolán üzemmérnöki oklevelet szerzett dolgozók jelentkezhetnek. Az előképzettségnek megfelelően lehet jelentkezni általános vagy mezőgazdasági szakra.* A foglalkozásokat az általános szakon az intézetben (Bp. V.. Gu- szev u. 12.), a mezőgazdásági szakon a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tartják meg. . A tanulmányi idő szakmérnöki tagozaton budapesti hallgatók részére 4 félév, vidéki hallgatók részére 5 félév, üzemmérnöki tagozaton budapesti hallgatók részére 3 félév, vidéki hallgatók részére négy félév. Az oktatás levelező rendszer szerint folyik. Jelentkezési határidő és lezárás: 1981. május 15. Technikusi tagozat A munkavédelmi technikusminősítő vizsgára előkészítő tanfolyamra jelentkezhet, aki: ipari, mezőgazdasági, vízügyi technikumban vagy szakközépiskolában képesítést szerzett; — a képesítésnek megfelelő munkaterületen termelő, termelésirányító, vagy munkavédelmi munkakörben legalább kétéves, más munkakörben legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezik; — a munkahely felvételi javaslatával rendelkezik és az előírt egészségügyi követelményeknek megfelel; — középfokú ipari szakképesítést nem nyújtó érettségi bizonyítvánnyal és ipari szakmában szerzett szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők csak akkor jelentkezhetnek. ha a szakiránynak megfelelő szakközépiskolában a kiegészítő vizsgákat előzőleg letették. Felkészítő tanfolyam — ipari, mezőgazdasági, vízügyi szakközépiskolákban indul. A jelentkezési lapot vidéki -dolgozók az illetékes SZMT-k munkavédelmi osztályán szerezhetik be. E lapokat. s a szükséges mellékleteket 1981. május 31-ig kell postán megküldeni az illetékes szakközépiskola címére. Felsőfokú munkavédelmi szakképesítő tagozat Az intézet kellő számú érdeklődő esetén egyetemi, nem mérnöki oklevéllel rendelkező dolgozók részére évfolyamokat indít, és erre felvételt hirdet a tagozat következő szakjaira: vegyészek, fizikusok és egyéb természettudományi végzettségűek — orvosok —, jogászok számára. A megjelölt szakokra való előjegyzést, a végzettség és betöltött munkakör pontos megnevezésével. 1981. május Í5-ig az intézet címére küldött levélben lehet kérni. A három szakképesítő tagozatra vonatkozó egyéb tudnivalók — milyen tantárgyakkal foglalkoznak. óraszám, tandíj, vizsgarend, szakközépiskolák címe stb. — részletesebben megismerhetők a Szakszervezeti Értesítő idei — III. évfolyam 3. számából, illetve az SZMT munkavédelmi osztályán. Majd meglátod, odaadlak suszterinasnak! — idézik az idősek a gyermekkorukibelá szülői* fenyegetést. Mester uram műhelye, ahol a különféle szíjak mindig kéznél voltak, a fiúgyerekek szemében. a nevelőintézet enyhébb változata volt. — Engüm nem adtak, magamtól lőttem suszter. Édsapámék rámhagyták, lögyek ami akarok — beszéli el Bíró Mihály. A ci■ pészségen kívül az asztalosmesterség .tetszett még neki. Végül is azért döntött az előbbi mellett, mert úgy okoskodott, hogy az aszitalos megcsinál egy bútort és az örök életre szól. Viszont a cipő kopik, tehát a suszternak nem kell félnie, hogy nem lesz munkája. Így lett az egyik kecskeméti cipészmester inasa. — Három és fél évig voltam i.nas, harmincnyolcban szabadultam föl — meséli. A mester nem törte magát, hogy átadja neki minden tudását. Ha szabott, vagy mintát készített, a tanonc- nak hátat fordítva csinálta, nehogy ellesse a fogásokat. Féltette a kenyerét a leendő szaktár- sától. Nem is csoda, hiszen Kecskeméten annyi suszteráj volt, hogy szinte minden sarokra jutott belőlük. — Már majdnem letelt a három esztendőm, de még önállóan nem csinálhattam új cipőt. Akkor bejött a mestörhöz édös- apám, és mögkérdözte: mikor akar már mögtanftani a mes- törségre. No, aztán kaptam hébe-hóba egy-egy pár lábbelit, amit megcsinálhattam. Bíró Mihály az oktatás miatt nem neheztelt a mesterére, mert végül is a szakma csínját-bín- ját megtanulta nála. Viszont azt, hogy mennyire kihasználta a havi ötven fillér „ösztöndíj” fejében, még máig sem felejtette el. Hétköznap reggel hattól este nyolcig a műhelyben, vasárnap a ház körül, meg a szőlőben kel-, lett dolgoznia. Jöjjön be a jövő héten — Segéd koromban kdsmes- töröknél dolgoztam eleinte, egy, két, három hetet egyfolytában. Nem volt munka. Csapatostul jártuk az utcákat, érdeklődtünk a konzervgyáriban, máshol is. Jöjjön be a jövő héten, segéd úr, érdeklődjön, ezt a választ kaptuk mindönfelé. Szerencséje volt Bíró Mihálynak, mert mielőtt a háborúba parancsolták, két évig egyhuzamban volt munkája egy kismesternél. Mint meséli, a szakmájának köszönheti, hogy egy puskalövés nélkül megúszta a világháborút. Műhelyben dolgozott kint a fronton is. A nyilas időkben Budapesten bujkált szökött katonaként a rokonainál. Ott is szerencséje volt, .mert a házmester nem jelentette fel. — Ide, az egykori Schiffer cég- höz még az államosítás előtt kerültem, 1948, május 25-én. Hogy föl ne számolják az üzemet, csak száz párakat termeltünk naponta ... A sztahanovista Az államosítás után Bíró Mihály maradt a helyén. Megtanulta a különféle új gépek kezelését. És részt vett a munkaversenyben. — Elég gyors kezem van. A versenyükben 160—180 százalékot is teJjesitöttem. Sorra kaptam a sztahanovista okleveleket. Röndöztiék a normát. Akkor újra rákapcsoltunk, csak fölvertük a teljesítményt magasra. Fiatal voltam, szerettem a munkát, nem féltem semmitől. Mindig elcsíptem egy-egy 'kitüntetést. Szerettem dolgozni. Az ötvenes években és a hatvanasok elején kul túrfelelős volt a szakszervezetben. Bdcskás vacsorákat, húsvéti bálokat rendeztek. Tavasztól őszig kijártak a Tiszához, volt a jelszavuk, hogy „egy család vagyunk”. Mindenki ismerte egymást, mert akkor még csak egy műszakra való, kisebb létszámmal »termelt a gyájr. (Lénárt Marikától, a gyár közművelődési előadójától hallottam, hogy Misi 'bácsira mindig lőhetett számítani. Szakszervezeti bizalmiként segítette a közös thegmozdulások szervezését és kezdeményezője volt nem egy kirándulásnak. Ha Mikulás-jelmezt kellett ölteni, vállalta. A mostani „család” ezután is „hazavárja” majd a közös rendezvényekre.) Húsz évig művezető Az idős cipész szerencséjének tartja, hogy őt nem kapta el azoknak az időknek a szele, amikor a susztereik nagy része kénytelen volt a népgazdaság különféle ágazataiban elhelyezkedni, ö megmaradhatott a szakmájában. így eshetett, meg, hogy a gyárban ő az, aki eddig a legtöbb időt ott töltötte. Húsz esztendőt művezetőként dolgozott le. Akkor úgy érezte, felőrlődték az idegei, ezért kérte, helyezzék a modelérdára, ahol a kereskedőknek bemutatandó mintacipőket készítik. Jól érzi magát, mert ott kissé már alkotásnak számít a munka. Élvezheti a szakma valamennyi szépségét, hiszen egy-egy modellt kézzel, teljesen önállóan csinálhat meg. — Most itt vagyok, de már ezt is abba köll hagyni — sóhajt egyet. Nem érzi magát sem öregnek, sem betegnek, de abbahagyja a munkát. Kérték, maradjon tovább, szükség lenne a tudására, de ő elmegy. — Fiatal korbmban a nyolcórás munkanapért, mög a nyugdíjért harcoltunk. Most mögka- pom, és ne élvezzem? — mondja mintegy hangosan gondolkozva. — A mamival, mögbe- sZéltük, hogy majd kinn elka- pirgáikmk a kis tanya körül, amit vőttünk. Jó lesz kijárni oda a Széohenyivárosból. Bíró Mihály 1948 óta tagja a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének. A pártba 1951-iben vették föl. Sokat tud mesélni a mozgalomban eltöltött évtizedekről. Mindig talált magának tennivalót azért, hogy körülötte az élet jobb legyen, s ebben amun- " kában örömét lelte. Méltó a Kiváló Munkáért kitüntetésre, amelyet április 4-e alkalmából kapott meg. A. Tóth Sándor
