Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. április 19. AZ IGAZGATÓ, A PÁRTTITKÁR ÉS A KISZ-TITKÁR SZEMÉVEL: A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A magnetofongyár és a fiatalok A kecskeméti Magnetofongyár többszörösen is a fiatalok gyárának mondható. A híradástechnika maga is csak az utóbbi évtizedekben honosodott meg hazánkban, a terméket javarészt tizen- és huszonévesek vásárolják — és akik itt dolgoznak, azok sem tartoznak az idősebb generációhoz. Ezért gondoltunk arra, hogy egy gyárban vizsgálódva — Rudasi Károly igazgató, Ballagi Konrád párttitkár és Sulik József KISZ-titkár segítségével — mérjük fel a fiatalok le­hetőségeit, feladatait. • Rudasi Károly • Ballag! Konrád • Sulik József • Pillanatkép a motorgyártósorról: a többség fiatal. Csökkenő árakkal számolva is 85 százalékkal nőtt a gyár terme­lékenysége az elmúlt ötéves terv­időszakban. 1985-ig hasonló célt tűztünk magunk elé, noha ennek elérése egyre nehezebb feladat — kezdd Rudasi Károly. — A ter­melés növelésének új formáit kell megtalálnunk: új munkamódsze­reket vezetünk be, újítunk, autó- matizálunk, mert másképpen nincs előrelépés. Ebbe kapcsolódik 'be a KISZ. Amit elértünk, elérünk, el fogunk érni, az mind kötődik az ifjúsági szövetséghez, a fiata­lokhoz, minthogy minden második dolgozónk innen van még a har­mincon. ■'E néhány mondat meglehető­sen általánosnak tűnik — tegyük kicsit kézzelfoghatóbbá őket, ami­hez elengedhetetlen egy pár mon­datos közgazdaságtani fejtegetés. A „hozzáadott érték” fogalmát keli tisztáznunk. Mechanika + sze­relvény = magnetofon, amelynek ára állandó. Ha többet akarnak rajta keresni — vigyázat, a vi­lágpiacon csökkennek az árak! — valamit csökkenteni kell. De mit? Vegyiük a mechanikát, ami a .motorból és az áttételekből áll. A motor pedig importból szárma­zik. Ha ők gyártanák? Csak az anyagért kellene fizetni, viszont, mivel a motor ára is állandó, na­gyobb a hozzáadott érték egy mechanikán belül a korábbinál nagyobb értéket hoztak létre. — A szakmáiban nagy híre ment ennek a motorügynek ... — Büszkék is vagyunk rá. Lát­ja, efölött is a KISZ vállalt véd­nökséget. Végtelenül bonyolult munka, mert nagyok a követel­mények: állandónak kell lennie a Sebességnek, kisebb feszültséggel is .ugyanúgy kell működnie. A mo­tort pedig a japánoktól vettük, négy és fél dollárért darabját, ab­ban az időszakiban, amikor igen­csak meg kellett nézni minden centnek a helyét. Azaz: az import­ból le kellett mondanunk, az így bekövetkező motorhiány viszont a magnógyártás jövőjét veszélyez­tette volna. Hazad gyártó? Nem volt Szocialista? Az sem. Akkor próbáljuk meg. A salgótarjáni gyáregység kezdte — 'belebukott. Akkor vettük át mi. Közben le­tiltották a nyugati ezüstimportot, csak hazait vehettünk — az ezüst a kollektorhoz kell — ami más minőségű volt. Az ötvözet össze­tételét a japánok hétpecsétes ti­tokként kezelték — a miénket ma­gunknak kellett kikfsérleteznünk. Kérdezhetné: de hol vannak a fiatalok? Mindenütt! Aki' ebben szerepet kapott, annak nyolcvan százaléka fiatal. — Rengeteg gondunk volt — kapcsolódik a .beszélgetésibe a párt- titkár. — Miniden gyártás buk­tatóval jár, de egy ilyen rendkí­vül precíz munkát igénylő külö­nösen! Eszközök kellenek — ez még megoldható valahogy. De kész szakembereket sehol sem árulnak, azt ki kell nevelni, ami csak akkor lehetséges, ha ők is fontosnak érzik a feladatot. Erre akár a magnófejgyáirtás is jó pél­da; ezek a fejek 4—8—16 csator­nás készülékekbe kerülnek. Jel­lemző, hogy a fél gyufásskatulyá- nyd fej drágább, mint volt vala­ha az MK 42-es sztereómagnó a maga 6200 forintjával Ebben a pici alkatrészben legalább' 100 al­katrész van, összeillesztésük mik­ronos pontosságot igényel. A mág­neses rés két mikronos — 1 milli­métert 500 darabra felszeletelve kapjuk meg a két mikront. Ezt megcsinálni ? Szakértelem kell, számtalan álmatlan éjszaka, le­mondás. És valami olyan plusz, ami azért inkább csak a fiatalok­ban van meg: a „csak azért is megmutatom” törekvése. — A törekvéseket a KISZ is magáévá tette — mondja Sulik József. — Védnökséget vállaltunk — magyaráztunk, lelkesítettünk, mozgósítottunk. A munka ugyan­is elsősorban fiatalokra épült: jó szem, alkaimazkodókészség kell hozzá, és ezek — már csak az élet­kori sajátosságból adódóan is — főleg a tizen- és huszonévesekben vannak meg. — A fiatalok felelőssége egyre nő — erősíti meg a KISZ-titkár megjegyzését Rudasi Károly. — Egyre inkább ők alkotják azt a törzset, amelyre minden körülmé­nyek között számítani lehet. Óri­ási terveink vannak! Üj terméke­ket akarunk kihozni — ebben a szakmában, nem lehet megállni. Még az idén kihozunk egy új ké­szüléket, az MK 29-et, megindul a fogaskerekes, mechanikával sze­relt magnó nullszériája, tárgya, lünk autómagnó gyártásáról. A motorgyártásban konstrukciós változást tervezünk, a szabályozó áramkör helyett IC-t akarunk al­kalmazni, és más módon is. igyek­szünk előbbre lépni. Ebben az öt­éves terviben is szeretnénk 85 szá­zalék körüli növekedést elérni. Ebhez nem elég csak újítani, szük­ség van a munkaszervezés új ered­ményeinek felhasználására is. Most három óra alatt készül el egy mechanika, 85-foen nem kell hozzá 1 óra sem: ez a tervünk. Élesedik a konkurrencia, nem en­gedhetjük meg magunknak, hogy lemaradjunk, így aztán nem is annyira az eredményeket figyel­jük, hanem inkább a holnapot vizsgálhatjuk: mit lehet egysze­rűbben, korszerűbben, jobban^ olcsóbban. —.'Az- már. , világosi, hogy a 625- haunted-, éven. aluli: .fiatal " mii; tesz. De mit kap ezért cserébe — úgy értem, a fizetésen felül? — A vállalati lakástámogatás döntő részét ők kapják — vála­szol az igazgató. — Pénzünk van, a gond inkább az, hogy lakás nincs elég ... 1975-ben 30 ezer valahányszáz forint volt az éves bérszínvonal — azóta több mint tízezerrel nőtt. A célunk legalább ekkora fejlesztés: ötvenegyné- hány ezerre. 18—19 napos nye­reségrészesedést fizettünk az idén is. Bölcsődei elhelyezésnél tudunk segíteni, az óvodai helyekért majdnem 4 milliót fizettünk. Ez nagyjából az anyagi oldal. — Mi a pártszervezet fiatalok­kal kapcsolatos „stratégiája”? — Az utánpótlás biztosítása a hosszú távra szóló feladat. Mi, akik az 1961-es gyáraiapításkor lettünk párttagok, bizony lassan nyugdíjba megyünk — mondja Ballagi Konrád. — Át kell ad­nunk a stafétabotot. Épp ezért mindenbe bevonjuk a fiatalokat — tavaly négy párttagot ajánlot­tak, az idén 13 felvételt tervezünk, közülük nyolc KISZ-tag. A KISZ kitermelte — felnevelte — azo­kat, akiket nyugodt lélekkel el­fogadhatunk, mert minden köve­telménynek megfelelnek. Két B'RG-s fiatal tanácstag, Kelemen László a városi népfrontbizottság­ban képvisel bennünket. — Milyen, érzés KlSZ-esként, vagy KISZ-en kívüliként a mag- netofongyárlban dolgozni? — a kérdésre Sulik Józseftől várom a választ. Visszakérdez. — Milyen érzés? Aki látja az eredményeket, a'kd látja — és köz­vetve: a saját bőrén érzi a maga­sabb fizetés, nagyobb nyereség- részesedés révén — a dinamikus fejlődést, aki tudja, hogy számí­tanak a munkájára, annak nem nehéz a válasz, már cSak azért sem, mert csupán egyetlen szó. Jó. Ahol jövője van az embernek, ott nagyon jó ... Ballal József A gépek szerelmese Még egyszer gratuláltam Bada­csonyi Gergelynek a Munka Ér­demrend bronz fokozatú kitünte­téséhez — amit hazánk felszaba­dulásának évfordulója alkalmá­ból kapott —, azután elbúcsúztam tőle. Tulajdonképpen azért men­tem ki a Kecskeméti Konzerv­gyár Il-es telepére, hogy erről az emberről írjak portrét, de sze­mély szerint róla tudtam meg a legkevesebbet. Annál több infor­mációm gyűlt össze a gépekről, a berendezésekről, mert riportala­nyom — a tmk-csoport vezetője — bármit kérdeztem is, azokra terelte a szót. No meg a Szalvai szocialista brigádra, mert annak is a vezetője immár tizennyolc éve, megalakulása óta. — Három befőttgyártó gépsor működik ebben az üzemrészben — magyarázott lelkesen Badacso­nyi Gergely, s szeme máris ku- tatóan siklott végig a berende­zéseken, hogy nem lát-e valami rendelleneset. — Tudja, a tmk-s szocialista brigádnak van egy olyan felajánlása — tette hozzá magyarázatként —, hogy meghi­básodás esetén se álljanak a gé­pek két-három óránál többet. Ne­kem is kötelességem, hogy min­denre odafigyeljek. Annál is in­kább, mert elég régi berendezé­sek ezek. — Nem látszanak annak — néztem körül rpeglepetten. — Mert állandóan újítunk, kor­szerűsítünk rajtuk. Láthatja, hogy itt mindenfelé nők dolgoz­nak. Főleg az ő munkájuk meg­könnyítése vezérel bennünket. El­sősorban az anyagmozgatást igye­keztünk gépesíteni. Huszonöt év­vel ezelőtt jöttem a gyárba ipari tanulónak. Akkor még kézzel emelgették, a nehéz ládákat az asszonyok. Jó, hogy ezt. sikerült megszüntetnünk. — Mikor végzik a gépek kar­bantartását? — Minden évben van egy nagy­javítás. Ilyenkor mindig nagyon alapos munkát végzünk. Sajnos, ezekhez a régi berendezésekhez nem mindig sikerül alkatrészeket kapnunk. Ilyenkor összeszedjük minden tudásunkat, és legyárt­juk magunk. Ezenkívül minden héten egy­szer — szabad szombaton, vagy vasárnap — átvizsgáljuk, leápol­juk, s ha kell, javítjuk is a gé­peket — Nem sajnálják, hogy a sza­bad idejüket nem akkor vehetik ki, amikor a többi konzervgyári dolgozó? — Anyagilag kárpótolva va­gyunk, mert ezeken a napokon több bér jár. Egyébként az élel­miszeriparban — főleg nyáron — nincs is szabad szombat sokszor még vasárnap sincs. A gépeknek pedig menni kell, ha már erre a munkára köteleztük el magunkat A gyár udvarán át a dzsem- üzembe érünk. Itt-ott falbontás látszik, belül gépeket szerelnek. Szinte az egész tmk-s részleg itt dolgozik, a Szalvai brigád is. A falakat szép, halványzöld csempe borítja egészen a mennyezetig. — Akárcsak az új bébiétel- gyárban. — Korszerű üzem lesz ez, csak éppen a régi gépeket, kell besze­relnünk — mondja a tmk-cso­port vezetője. • — Ezt meg, hogy csinálják, mármint, hogy korszerű lesz? — kérdezem. — Az élelmiszeriparnak egyelő­re nincs pénze új termelőeszkö­zök vásárlására. Ezért újítások­kal, célgépek szerkesztésével ma­gunk igyekszünk korszerűsíteni a gyártósorokat. Az eddigi két gömbvákuummal szemben pél­dául négyet építünk be, s ezzel növeljük a kapacitást. A két régi töltőgép helyett sikerült termelé­kenyebbeket beszereznünk, ezek rövidesen megérkeznek. Azelőtt kézikocsikkal húzták a dzsemmel töltött üvegeket a sterilizáló gépi hez, most szállító szalagot épí­tünk, amely áthalad a berende­zésen, s ezzel folyamatossá válik a sterilizálás. Az a törekvésünk, hogy május 20-ra elkészüljön az új üzem, mert még van tavalyi dzsem is, ami feldolgozásra vár, kezdődik majd a szamócaszezon is. — Tehát régi gépekből hoznak létre korszerűbb üzemet. Sok újí­tásuk van már? — Összesen nem tudnám meg­mondani mennyi, évente átlag­ban öt-hat újításunkat vezetik be. — Kaptak ezért már elisme­rést?. — A Szalvai brigád többször is elnyerte már a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Kétszer a Válla­lat Kiváló Űjító Brigádja, egy­szer pedig az Élelmiszeripar Ki­váló Űjító Brigádja cím tulajdo­nosai lettünk. Brigádom tagja Nagy Sándor, Lédeczi Endre, Mé­száros Károly, Beregi József, Gudricza András. Szabó András, Virág István. Közülük Nagy Sán­dor már korábban megkapta a Munka Érdemrend bronz fokoza­tát. Ugyancsak ő, valamint Mé­száros Károly és jómagam az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozó­ja címet is. — Most pedig ön Kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokoza­tát. — Én tudtam volna mást is ja­vasolni erre a brigádból — mond­ta szűkszavúan Badacsonyi Ger- ge.ly, arca azonban örömről árul­kodott. Futólag még váltottam' néhány szót Rédai Józsefnéval, a Il-es telep vezetőjével. — Valóban szűkszavú ember néha — mondotta róla; —, de nagyon szereti a gépeket, ismeri a telepen valamennyit, képes lel. két önteni beléjük. Nagy Ottó Telitalálat Jogászok körében bizonyára so. káig emlékezetes marad az a „totó-per”, amely első fokon a Bajai Járásbíróság előtt zajlott, majd a közelmúlt napokban a Kecskeméti Megyei Bíróság előtt fejeződött be. immár jogerős íté­lettel. A jogászokon kívül azon. ban tanulságos lehet az ügy azok- nek a tízezreknek is, akik heten, ként lottóra, vagy totóra költenek, s reménykednek a telitalálatban. Jelen esetben két kisiparos — egy bajai kőműves és egy szekszárdi szobafestő — közös játékáról lesz szó, s jelentős összegű, ugyancsak közös nyereményükről, amelyen végül is összekaptak, s biróság elé adták az ügyet, kérve, hogy döntsék el a jogászok, kinek mennyi jár a nyereményből. A bíróságnak nem volt nehéz dolga, hiszen a két totózó még 1979-ben abban állapodott meg, hogy közösen totóznak, a szelvé­nyek kitöltéséhez szükséges pénz­összegeket azonos arányban fize. tik, a nyereményt pedig megfele­zik. Először 1979-ben, a 41. játék, héten játszottak közösen és azon­nal 900 ezer forintot nyertek. Ezt a pénzt egymás között békésen megosztották, egyikőjüknek sem volt semmi kifogása a másik el. len. A következő héten is nyer­tek, de kisebb összeget, amely még a befizetések összegét sem fedez­te. Időnként elszámoltak egymás, sál, s így például a 43. játékhét elszámolásánál á szobafestő — aki a mostani ügyben alperes volt — kiszámolta, hogy ő tartozik húsz ezer forinttal a társnak, er­ről írásbeli feljegyzést készített. A közös játékról az volt a megál­lapodásuk, hogy mindketten 20 ezer forint, körüli, vagy annál na. gyobb összeget fordítanak a totó- szelvények kitöltésére. A megját­szandó tippeket az alperes hatá. rozza meg, aki korábban maga is labdarúgó volt, és jól ismerte a csapatokat. S itt álljunk meg né­hány mondatra. Az olvasónak bizonyára már feltűnt, hogy a szelvények kitöl­tése címén — három szelvénnyel játszottak általában — a fejen, kénti húsz-húsz ezer forint na­gyon nagy összegnek tűnik. Ez a „kitöltés” azonban nem egyszerű bekarikázást jelentett a két kis. iparos esetében, hanem azt, hogy különféle csapatokhfl^-ie elutaztak L (volt, amikor kettesben, vagy egyedül a szakértő szobafestő, esetleg más, labdarúgó berkekben jártas személyt hívtak magukkal.) A húsz-húsz ezer forint tehát amolyan reprezentációs költséget jelentett. A korábbi labdarúgó ebből a pénzből utazott csapatok, hoz, mérkőzésekre és amint a tár. gyalás során az alperes elmondta,- ezekből az összegekből juttatott 15—20 ezer forintokat a különbö­ző csapatoknak annak érdekében, hogy győzzenek. Az anyagi ösztönzésnek ezzel a módjával kapcsolatban a bíróság hivatalosan megkereste a Magyar Labdarúgó Szövetséget és véle. ményt kért az MLSZ-től, ahonnan a következő választ kapta. Idéz. zük a járásbíróság ítéletének in­doklásából az erre vonatkozó be. kezdést: „A perben e vonatkozás­ban lefolytatott bizonyítás során megnyugtatóan megállapítani nem lehetett, hogy ilyen összegek az egyes csapatoknak az alperes által kifizetésre kerültek volna. De az MLSZ közlése szerint az ilyen összegek felajánlása, illető, leg kifizetése nem tiltott...” A pereskedésre okot adó nyere­mény, a telitalálat ezután követ, kezett. Az említett évben, a 44. já­tékhéten a két kisiparos közös szelvénnyel 13+1 találatot ért el, és a nyereményük 1 millió 284 ezer 634 forint volt. Ezen a héten három szelvénnyel játszottak és a kitöltési költség 38 ezer 880 fo. rintra rúgott, amiből húsz ezret a bajai kőműves, 18 880-at pedig a szekszárdi szobafestő fedezett. A több mint egymillió forintot, az alperes — a volt labdarúgó — vette fel Budapesten, majd azt közölte játékostársával, hogy csak 12-es találatuk volt. Később azonban kénytelen volt elismerni a telitalálatot. Itt azonban már nyilvánvalóvá vált, hogy a szek­szárdi szobafestő aránytalanul na. gyobb pénzt akart zsebre vágni, mint ami ihegillette a korábbi — csupán szóbeli — megállapodás alapján. A játékostárs azonban a nagy összegű pénz elosztását már írás­beli megállapodáshoz kötötte. Így történt meg, hogy 1979. december 28-án olyan írást készítettek, amely szerint a nyereményből 100 ezer forintot egy összegben kifi­zet az alperes a felperesnek, ugyanakkor átad neki egy Mer­cedes típusú személygépkocsit, amelyet 286 ezer forintra érté­keltek. A gépkocsit szabálysze­rűen át is íratták a felperes ne­vére. Megállapodtak abban is, hogy a nyereményből még fenn­maradó összeget az alperes 1980. január 10-ig átadja a bajai kő­művesnek. A megállapodásnak ezt a pontját azonban az alperes „elfelejtette” teljesíteni, hiába kérte, kereste a felperes, aki vé­gül is kénytelen volt a bíróság­hoz fordulni, hiszen még több, mint 250 ezer forintról volt szó. A bíróság előtt a sarokba szo­rított alperes azt állította, hogy mindent elrendezett társával és a december 23-án készült meg­állapodást ő kényszer hatása alatt írta alá. Hamarosan kiderült azonban, hogy kényszerről egyál­talán nem volt szó, s így a bíróság alaposnak találta a felperes ke­resetét. Kötelezte tehát az alpe­resként szereplő szobafestőt, hogy fizessen meg társának 257 ezer forintot, ennek az összegnek 1979 novemberétől számított évi öt százalékos kamatát, és 22 ezer forint perköltséget. Amint emli- 1 tettük, az ügy másodfokú elbírá- i lásra a Kecskeméti Megyei Bíuóű ságra került, ahol helybenhagyták a járási döntést, így az ítélet jog­erős. Mindazonáltal erős önfegye­lemre van szüksége az embernek, hogy az elmondottakban ne lás­son „bundát”. Mert lehet-e pusz­tán a véletlen önkényes játéká­nak tulajdonítani, hogy ez a totó­páros rövid három-négy hét alatt több, mint két millió forintot nyert. Mert a két millió — fejen­ként egy millió — tisztán meg­maradt nekik, ha leszámítjuk a szelvények „kitöltésének” költsé­geit, amit más megfogalmazásban reprezentációs kiadásoknak ne­veztek. Csodálkozhatunk az MLSZ ál­lásfoglalásán is, amply szerint nem tiltott, hogy a csapatok ré­szére 15—20 ezer forintot ajánl­jon fel, illetve adjon valaki. Még ha jogilag talán ebbe nem is le­hetne belekötni, etikailag akkor Is elítélendő, s nem kétséges, hogy ilyen összeg kilátásba helyezése után a labdarúgókat már nem elsősorban a sportszerűség, a já­ték tisztasága hajtja a pályán. Mindezek megítélése és különös­képpen megfejtése azonban már meghaladja a bírósági - tudósító lehetőségeit. G. S. A ZÖLDÉRT Vállalat 1981. július 1-től 1984. június 30-ig * szerződéses üzemeltetésre átadja a következő üzleteket: 35. 46. 50. 52. 55. 69. 17. 42. 16. KECSKEMÉT SZ. bolt Kodály Zoltán tér sz. bolt Bethlen krt. sz. bolt Szeleifalu sz. bolt Szegedi út sz. bolt Méheslapos sz. bolt Bartók Béla u. BÁJA sz. bolt Dimitrov u. sz. bolt Ifjúság u. BÁCSALMÁS sz. bolt Marx Károly u. KISKUNFÉLEGYHÁZA 39. sz. bolt Lenin—Jókai u. 57. sz. bolt Béke téri piac IZSÁK 40. sz. bolt Rákóczi u. CSENGŐD 67. sz. bolt Dózsa György u. MÉLYKOT 23. sz. bolt Galamb u. A pályázatokat 1981. május 9-lg kell benyújtani a ZÖLD­ÉRT Vállalat központjába, Kecskemét, Bercsényi, u. 4—6. sz. alá. A versenytárgyalás 1981. június 1-én, 9 érakor lesz szintén a vállalat központjában lévő ebédlőben. Tájékoztatást, felvilágosítást a központ Kisker-osztálya ad. 1497

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents