Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ I,Igazságkereső, tanító elme volt” Volt, aki a magyar Ifjúság új orientálóját lát­ta benne, más csupán az élet minden területére bekontárkodó műkedvelőt, öt évtizedes pályafutása során nevezték racionalistának és misztikusnak, szellemi olcsójánosnak és enciklopédistának, vallás­alapítónak és kútmérgezőnek, felhőgyártó zseninek és szenvedélyes igazságkeresőnek. Sokan a magyar próza megújítójaként üdvözölték, mások szerint, magamutogató volt. S tegyük hozzá: bélyeget nem csupán ellenfelei, hanem rokon gondolkodású pá­lyatársak is ütöttek iá jócskán. E végletek nemcsak értéktuda­tunk zavarát, s Németh László tü­neményes szellemének kihívását jelzik, hanem azt is sejtetik, hogy mily nehezen is'kifürkészhető volt a pálya iránya, hova is tart, lejt, vagy emelkedik? Pedig Németh László nem volt rejtőzködő egyé­niség, leginkább épp az életelvvé tett átlátszóság a zavarbaejtő benne. A születés, formálódás fo­lyamatában azonban nehéz volt őt bemérni, biztos támpontot csak a pálya kezdő és végpontja kí­nált. Illyés Gyula írta Németh László alkonyán: „Föllépésének szinte első esztendejétől Németh helyzete azé az előőrsé volt, akit, ahogy mondják, saját tüzérség is lő. Nem azéirt lőtték, mert az hit­ték, ő nincs azon a területen, vagyis mert nem látták. Azért, mert ellenségnek nézték. Hogy voltaképpen hová tartozik, azaz hova tart, az olyan fokban de­rült ki, ahogy megmutatkozott, hogy ide sem, oda sem, amoda sem. Merre mégis? Nem a maga irányát kereste, hanem egy né­pét”. Most, évtizeddel már az írói pálya lezárulása után, midőn a művek (az 1945-ig sorskérdé­seinkről írt tanulmányok kivéte­lével) az életműsorozat jóvoltából közkézen foroghatnak, talán az utókorban egyberendeződik, ami a pályatársaknak még zavarba­ejtő ellentmondás volt, s az élet­műből, mint különös érték sugár­zik majd elő Németh László ma­gatartása, embersége, az egész pálya (nem egyes tételek) igaz­sága. „Az én kísérletem ez volt, éle­tem értelmiségi korlátáit egy jö­vendő, mindenkit magába ölelő értelmiségi élet utópiájává tágíta­ni ki” — összegezte Németh László munkássága végső tanul­ságát. Mindig élesen bírálta az úgynevezettt úri-középosztályi magatartást, ugyanakkor egész életével az értelmiség hivatását példázta, erről kötetnyi tanul­mányt is írt. Fontos tehát, hogy pontosan értelmezzük a szavait. Az értelmiségen nemcsak társa­dalmi réteget, hanem emberi mi. nöséget is értett, magas rendű képességekre épülő életformát. Az „értelmiségi élet utópiája” kísér­let arra, hogy az emberi létezés függetlenedjen az elsőrendű bio­lógiai szükségletek kizárólagos nyomása alól, az ön- és fajfenn­tartás jutalomhelyzeteiből, ehe­lyett felszabadult alkotó tevé­kenységgé váljék. Németh László nem drámákat és regényeket akart írni elsősor­ban, hanem „tiszta, idea-világos- ságú megoldást mutatni az élet­re”, mindenekelőtt a saját életé­re. Ezért számára a legfontosabb az „életrajzi esztétika” volt: az elvei és életvitele azonossága. Magasra csigázott igénnyel lici­tálta ki önmagából képességei legjavát, amibe belefogott (vagy belekényszerült), azt vállalkozás­sá alakította, felkutatta benne az értelmes, lélekkel végezhető cse­lekvést. Vallotta, hogy az ember nem lehet önmaga célja, a tet­teink túlmutatnak rajtunk. „Az élet egv ügy, egy zászló, amit tö- rik-szakad föl kell valami belső, lelki oromra ütni”. Tüneményes, szellemileg megis­mételhetetlen teljesítményben mindannyiunk közös lehetősége, az emberi minőség töltötte be hi­vatását. Az önépítkezése ezért le­hetett közösségteremtő. Minden­kor a legtágabban értelmezett kultúra befogadójának és alkotó­jának tudta az embert, a fölénk tornyosuló nagyobb erők függvé­nyének, de cselekvőnek, a társa­dalmi viszonyok formálójának is. □ □ n „Igazságkereső és tanító elme volt” — írta Lev Tolsztojról, aki­ben az ragadta meg, hogy háttal is meg tudott állni a korának, bűnnek minősítette a vagyont, s tagadta osztálya fényűző életét, magát a korabeli orosz * társada­lom fundamentumát. A korral dacoló háttal-állás el­térő magatartástípusokat takar­hat. Tartalmát a konkrét társa­dalom jellege és a tagadás célja minősíti. Az adott kort, hogy érvényesül-e benne az igazság­tendencia, hamis normákat, vagy . értelmes célokat kínál-e? De mi­nősít az is, hogy az elfordulás csupán befeléfordulás, avagy a hamis normák kötelékeit elvágó változtatiásvágy. „Napról napra jobban kellett éreznem, hogy a társadalom nem * lehet bírám... Az1 ember,' akinek nincsenek na­gyobb igényei, mint a társada­lomnak, még szörnyeteg is lehet; ahol az egyén csak a társadalom­nak felelős, ott a legkamatozóbb erény a képmutatás”. A kor, amely ellen Németh László e sorokat írta: a két vi­lágháború közötti Magyarország; a látleletét annyiszor, majd min­den korabeli írásában felvette. A Horthynrendszert a magyar prog­resszió mindig, mindenestől el­utasította. Tagadta, hamis nor­máinak háttal állt meg Némeh László is. Konok váloztatásvágy- gyal, egy új Magyarország álmá­val szívében, amely nagy utópiá­jába, a minőség forradalmába omlott bele. Felemelkedésünket az „új embertermészet” kialakítá­sától várta. S bár megvolt en­nek az „új magyar idealizmus­nak” az anyagi oldala is (a Kert- Magyarország-gondolat például), erősebb és elsődleges az életérzés megújhodása. Az új Magyarország azonban nem az ő álmai szerint, hanem a történelem méhéből született meg. Az olyan formátumú egyé­niség, mint Németh László, nem tagadta meg a maga normáit. Mégis arccal fordult a változás1 felé, mert háttalállása kényszerét feloldotta a korban felsejlő igaz­ságtendencia. Németh László az új társadalomban más, de nem idegen, sőt, céljaival azonos esz­ményt látott életre kelni. Nagysá­gát, a közösségi érdekek elköte­lezett szolgálatát igazolta, hogy a jövőire készülő különféle szociális irányzatok Horthy-rendszerben elkezdett „vitájának” végeztével, most, a „történelem határozata” után félretette a saját út igényét. A közös cél érdekében az együtt­működési lehetőséget kereste, fel­adatot vállalt és teljesített népe érdekében, teirvet készített pél­dául az új oktatáshoz, amelynek alapeszméje „az osztálytalan tár­sadalom megteremtése a növő nemzedék műveltségében”. E magatartás nem jelentett sem változást, sem fordulatot Né­meth László pályáján. Logikája egyéniségében, előzménye koráb­bi írásaiban rejlik. 1935-ben pél­dául. amikor a Magyarság és Európa című történelmi esszé­jében kifejtette a „minőség­szocializmus” elvét, ugyanott az új Európa „legalaposabb és leg­nagyobb jövővel bíró” kísérleté­nek tekintette a szocializmust építő Szovjetuniót. Egy másik írásában az októberi forradalom és Lenin jelentőségét azért mél­tatta, mert emberi élethez juttat­ta az orosz milliókat. Kevéssel az új Magyarország megszületése előtt, amikor már látszott, hogy a baloldali pártok kezébe kerül a háború után az ország vezeté­se, miközben kötelességének érzi, hogy felhívja a figyelmet a meg­valósult szocializmus, a szemé­lyi kultusz néhány veszélyére, hangoztatja: hamarosan „óriási- rés nyílik a magyarság számára, hogy minél nagyobb tömegek ja­vára rendezze be gz életét”. , □ □ □ A későbbi események is azt iga­zolják, hogy Németh László egyé­nisége legmélyebb igénye szerint fordult arccal az új kor felé. 1956-ban, amikor a társadalom építménye megingott, Németh László hangsúlyozta, hogy „a ma­gyar nép klasszikus művekben testet öltött vágya is azt diktálja, hogy a szocializmus elvéhez ra­gaszkodjunk”. E kiálláshoz az emberségnek az a mértéke kellett, amely a jelenségeken és a sze­mélyességen túlemelkedve az ügy­re lát. Nemcsak Németh László vállal­ta a kort, az elmúlt évtizedek szocialista művelődéspolitikája is kezet nyújtott neki. A kommu­nista párt álláspontja, - és Né­meth László felelőssége a komp­romisszum nélküli együttműködés érvényes lehetőségét éreztette. Az utolsó kísérlet című regé­nyében írta: „Az embernek le­hetősége sok van, de sorsa csak egy”. Maga sosem kacérkodott a lehetőségeivel, így lett méltó a nagy sorsra. Bmberségnövesztő volt ő is, miként Ady, akiről azt írta: „Nála nagyobb antropoló­giai leckét kis nép a maga fiá­ban aligha kaphatott... Kin nő­het meg a nemzet, ha ilyen író­kon nem?” Z. Z. DABÓCZI MIHÁLY SZOBRAI L-"'■­__ ■ • Alom. • Menekülő. • Anya gyermekkel. GÁL FARKAS: Április Szálkás szél harsonázza virágait a fákra, kékbe öltözött isten gyöngyöket szór a vízben. Harangok érces hangja az ártatlant siratja, megváltó igét hirdet, újulását a hitnek... Omlik bárányok vére porba, bádog edénybe, kisarjadt fűre, gyepre, irgalmatlan kezekre. Most élesek a pengék erősek a legénykék gyűlnek súgva, sziszegve bárányra fenekedve, ölesre, táncra, borra, józanság-vésztő torra s kosfejük szédül szesztől, pálinkás szerelemtől... Törtetők tipornának megromlásomra várnak, botlásaimra lesnek, rajtam szeplőt keresnek. Bennem bá/rányok vére, sirályok számyverése, s tengermélyek csendje. Sorsom égő keresztje. • Németh Miklós metszete. • Piráni tengerpart. (Bényi László rajza.) Működő modell Nem kevés kifogás éri a szocialista brigádmozgalom bi­zonyos jelenségeit. Mégis: a gazdasági eredmények elvitat- hatatlanok. A közösségi élet keretei léteznek. A vádak vi­szont jogosak, amennyiben a kirakatszerűséget, az igazi tar­talom nélküliséget, a formalitásokat veszik célba. Mert ilyenek is akadnak. Különösen a kulturális vállalások kö­zött. S itt a kultúra szélesebb jelentőségű fogalomként ér­tendő: a közismert jelszóból — szocialista módon dolgoz­ni, tanulni, élni — nem csak a tanulásra vonatkozik. Sok­kal inkább az élet mikéntjére. S ebben döntő része van a művelődésnek. De a hasznos, jó műveltségi szokások nem születnek együtt az emberrel. Választani kell belőlük és gyakorolni kell őket. Baján a kulturális vállalások alakí­tását segítik elő, s egyben példát is adnak a hogyanra. Ot év tapasztalatai gyűltek össze a József Attila nevét viselő művelődési központban. Ezekről beszélgettünk Bánáti Ti­borral, az intézmény igazgatójával. — Hogyan kezdődött? — Pontosan 1976. január 12-én százhuszonkilenc 1 brigádvezető jött össze a művelődési központ­ban, hogy létrehozzák a maguk klubját. Végül is a fórum-forma mellett döntöttek az alapítók. — Mi a különbség? — Nemcsak a közös szórakozás és művelődés a cél, bár az sem elhanyagolható. Olyan szerveze­tet sikerült teremteni Baján, amely az egész’ városra kiterje­dően és sajátos módon patronálja a mozgalmat: segíti a brigád veze­tőket abban, hogy az eddiginél jobban irányíthassák a közössé­gek művelődését. Vagyis bővül­jön és korszerűsödjék a kulturá­lis vállalások tartalma. — A tapasztalatok szerint ezt nem lehet elérni kívülről betáp­lált módszerekkel. — Nem is így csináljuk. Kiala­kítottuk annak a feltételeit, hogy a brigádvezetők átérezhessék: egy szellemi közösség részesei, életre- hívói és továbbfejlesztői. Igazi szellemi műhelymunkával egé­szül ki az üzemek valóságos mű­helymunkája. S az utóbbi időben ez már jóval tágabb hatású, mint a brigádvezetők köre. — Mérhető a hatás? — Amíg nincs más eszköz, be kell érnünk a számokkaL öt év alatt ötvenkét rendezvényt ter­veztünk. Megvalósult: negyven­kilenc. Egy-egy budapesti közös kirándulás azért maradt el. mert kevesen jelentkeztek. Valószínű­leg rosszul mértük fel az igénye­ket. és a nyári időpont sem volt a legszerencsésebb. Egy külpoli­tikai tájékoztatót viszont a vá­ratlan hóakadály miatt nem tud. tunk megtartani. A többi sikerült. — Tényleg szép eredmény. De mielőtt véglegesen minősítenénk, viszonyítsunk! — A fórum megalakulásakor több mint hétszáz, jelenleg hat- szézhuszonkét brigád működésé­ről tudunk. A résztvevők száma meghaladta a háromezer-négy­százat. Ezt értékelhetjük úgy is, hogy nem lehetünk elégedettek. De fontos tudni: a részvétel ön­kéntes, hiszen a szocialista bri­gádok tevékenységének irányítá­sa mindenekelőtt munkahelyi fel­adat. A célszerűség diktálta, hogy a közművelődés városi szinten is összefogja a mozgalmat, segítse a kulturális-közösségi vállalások előkészítését, megvalósítását és értékelését. Tájékoztatni, orien­tálni szeretnénk. — Mivel, hogyan? — Magával a szocialista bri­gádvezetők fórumával, annak a gyakorlatával. Rendszeresek vol­tak például a város vezetőivel szervezett találkozók, a szakszer­vezetek megyei tisztségviselőivel, a Kecskeméti Katona József Szín­ház rendezőivel és művészeivel, munkásmozgalmi veteránokkal, az egészségügyi intézmények veze­tőivel, helyi képzőművészekkel, a közművelődési intézmények és utazási irodák képviselőivel szer­vezett találkozók, kérdezz-felelek formájú eszmecserék. Az előadá­sok témái nem kevésbé változa. tosak: a brigádmozgalom hivatá­sa, kül- és belpolitikai kérdések, vezetéselméleti ismeretek, a kö­zösségalakítás módszerei, a könyvtári munka, a film szere­pe. a felnőttoktatás lehetőségei. De tárlatvezetések, városnéző sé­ták, író—olvasó találkozók, kö­zös színházlátogatások is szere­peltek a programban. Németh László: VII. Gergely című drá­májának az előadására például százhatan utaztak Kecskemétre. Külön élményt jelentett a költé­szetnapi, karácsonyi műsorokban való személyes részvétel. Emellett tapasztalatcseréket szerveztünk a nagyobb üzemekbe és gyárak­ba, hogy a brigádvezetők kölcsö­nösen megismerhessék a Finom­posztó Vállalat, a Ganz Villamos, sági Művek vagy a Kismotor- és Gépgyár gyáregységei, az Alsó- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és mások eredményeit, gondjait. — Szerepeltek, • szerveztek? Miért a múlt idő? — Mert időközben továbbfej­lődött, és ki is egészült a fórum. Megtartjuk mindazokat a kezde­ményezéseket, amelyek beváltak, jók. De előadásokat vagy kiegé­szítő korreferátumokat ma már szocialista brigádvezetők, szak- szervezeti bizottsági titkárok és üzemvezetők is tartanak. A nö­vekvő aktivitást, együttműködést jelzi, hogy a munkásművelődés kérdéseivel foglalkozó összejöve­telt a Finomposztó Vállalat Türr István, az áprilisi külpolitikai tá. iékoztatót pedig az áramszolgálta­tó vállalat Eötvös Lóránd nevű szocialista brigádja gondozta. Vagyis nemcsak meghívott részt­vevők ezek a közösségek, hanem egyszerre tevékeny házigazdák is. Hasonló eredményként könyvel­hető el, hogy közös szervezetük, a fórum eljuttatja mindegyikő- j ükhöz a város évi kulturális ese­ményterveit, a közművelődési in­tézmények ajánlását. A Bajai Műsor részletes tájékoztatással szolgáló füzetére ma kétszáz bri­gád fizet elő. — Csak a brigádvezetőket érin­ti ez a munka? — Semmiképp. Közvetve eddig is a munkásművelődést igyekez­tünk segíteni — széles körben. Két esztendeje viszont közvetle­nebbül is mód nyílik rá: a bri­gádvezetők közreműködésével megkezdtük az úgynevezett mun­kásakadémia előadás-sorozatainak szervezését a szocialista brigádok tagjainak. — Milyen az érdeklődés? — Nagyobb a vártnál. Tavaly már az ezerkétszázat is megha­ladta a hallgatók száma, akik kö­zül kétszázötvennyolcat beiratko­Bajai beszélgetés a szocialista brigádok művelődéséről zott résztvevőként tartunk nyil­ván. Havannégyen pedig — húsz- szal többen, mint 1979-ben — mind a tíz ismeretterjesztő ren­dezvényen ott voltak. — Be kell iratkozni? — Sőt, a munkásakadémián ka­talógust vezetünk, hogy az elő­adássorozat végén a részvételt tanúsító emléklapot adhassunk ki. Akik egyetlen előadásról sem hiá­nyoznak, könyvjutalmat is kap­nak. Ezért a sorszámozott prog­ramot minden alkalommal fel kell mutatni. A beiratkozás egy­szerű, egy jelentkezési lap kitöl­téséből áll az egész. Ügy vesszük észre, hogy ezeket a formaságokat bőven ellensúlyozza az, hogy ki­ki érezheti: törődnek vele, nem mellékes a jelenléte. A figyelem megnyilvánulása az is, hogy a hallgatóknak szakirodalmat aján­ló bibliográfiát nyújtunk át ab­ban a reményben, 'hogy egy-egy sorozat megnyeri a tetszésüket, felkelti érdeklődésüket, és önálló elmélyedésre, olvasásra serkent. Az összeállításban szereplő köny­vek és folyóiratok megtalálhatók a városi könyvtárban. — Mindezt egyedül végzik? — Mint az olvasási példa is mutatja, szükség van az együtt­működésre. A Hazafias Népfront városi bizottságával közösen szer­veztük például a kiegészítő ren­dezvényeket: a brigádnapló-veze­tők találkozóit és a naplók kiál­lítását Immár négy éve. hogy bekapcsolódott a fórum életébe a Szakszervezeti Művelődési Ház. A munkásakadémia előadásait is itt tartjuk — ősztől két szekció­ban, több tudományágat érintve, legalább nyolcvanas részvételi létszámmal tervezve. — A munkásművelődésben mű­ködési például szolgál a József Attila Művelődési Központ. Meg­osztva végzik a módszertani, be­mutató és egyéb feladatokat a Megyei Művelődési Központtal. Mi az, ami erőt ad a többlet- munkához? — Jórészt annak a tudata, hogy egyetlen szocialista brigád sem csupán munkaszervezet. Akarva- akaratlanul „ellátják” az együtt élő emberek közösségi, művelő­dési és nevelési feladatait is. Es ez semmivel sem kisebb jelentő­ségű, mint a termelési célok tel­jesítése, hiszen azok előfeltételét jelentik. A fórumokon és a mun­kásakadémián művelődési ol­dalról közelítjük meg a közössé­geket, mert a művelődés a közös­ségekben talál igazi táptalajt ma­gának. Halász Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents