Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

1981. április 19. • PETŐFI NEPE • 3 Nívódíjas épületek A tervezőasztalon a legfan­tasztikusabb dolgokat is meg lehet csinálni. A pa­pír nem szaib határt a szárnyaló képzeletnek, s az építészek úgy mondják: a 6B-s ceruza mindent elbír. Persze a valóság kissé más. A fantáziát visszafogja a szűkösebb pénztárca, korlátok közé tereli a megbízó igénye, az épület funk­ciója, s meghatározó lehet a ki­vitelező által alkalmazott techno­lógia is, hogy csak a legfontosab­bakat említsem. És mégis, ilyen feltételek mel­lett is szépet kell tervezni, építe­ni. S lehet is, ha az alkotó tisz­teiéiben tartja az építészetesztéti­ka alaptörvényét, s létre tudta hozni az anyagszerkezet-funkció- forma egységét. A megvalósítás mikéntjét azon­ban csak az elkészült műveknél lehet igazán mérni, összehason­lítva a tervet a valósággal, s meg­hallgatva a használók vélemé­nyét is. IGÉNYESEN, SZÉPEN 0 A vízmű épülete: esztétikus külső. * ... repre­zentatív belső. 0 A halasi lakóház. (Méhesi Éva felvételei.) „Csak” üzemvitelre Ilyen szempontok szerint bí­rálják el évenként a BÁCSTERV- nél a vállalat dolgozói által ter­vezett és immáron megvalósult munkákat, hogy a zsűri a leg job­bakért odaítélje a házi nívódíjat. Az 1980-iban elkészült létesít­mények közül összesen 24-gyel pályáztak a tervezők. A magas­építés! kategóriában az első dí­jat a vízmű vállalat új, kecske­méti üzemviteli épületéért Neu- hauser László és szaktervezői kap­ták. — A feladat nehézségét az je­lentette, hogy kis terület állt ren­delkezésre, s meglévő épülethez kellett csatlakozni egy nálánál magasabbal, aminek ráadásul a funkcióija is eltérő — sorolja a kritériumokat az alkotó. — A kettőből jött létre egy új harma­dik. Szabad, kezet kaptam, s el­mondhatom, hogy ez az első mun­káin, amely teljesen a terv sze­rint készül, kitűnő minőségben, piyan. lett, amilyennek elképzel­tem, A kiváló minőséget a bíráló bi­zottság is megfelelőképpen érté­kelte, külön is kiemelve az épü­let harmonikus arányait, a rep­rezentatív külső és az igényes belső megjelenést, a felhasznált anyagok jó megválasztását. Az épületbe időközben beköltözött felhasználó is csak elismeréssel nyilatkozott a létesítményről. UNIVÁZ-ból lakóház A kiskunhalasi Kossuth utcai lakóházért Csakvári Ildikó és csoportja érdemelte ki a második díjat. — Sok volt a kötöttség — mond­ja az építésznő. — Eleve kedve­zőtlen az északi főhomlokzat, a kis terület, adott volt a nem el­sősorban lakóépületnek alkalmas UNIVÁZ szerkezet, ráadásul a megbízók mindebből maximáli­sát akartak. Nagy energiát kívánt a lakások és az üzletek funkciói­nak összehangolása. Végül azonban úgy érzem, a ház, elkér szülte után sokkal jobb lett, mint azt magam is vártam. A szakértők hasonlóképpen vé­lekedtek. A legbonyolultabb fela­datot oldották meg jól a terve­zők. Sikerült az épület tömegét megmozgatni, tagolni, de éppen a munka összetettsége folytán ér­zékelhető a szerkezet és a funk­ciók küzdelme. A harcot szeren­csére az építész, és vele együtt Kiskunhalas nyerte meg. Együtt az új és a régi Fényképpel nehezen illusztrál­ható Markolt László és munka­társai területrendezési terve, amely a megyeszékhelyen a Jó­kai utca—Kiskörút—Lugossy ut­ca—Széchenyi körút által hatá­rolt rész beépítésére ad megol­dást. A kulcskérdés az volt, va­jon hogyan sikerül a meglévő adottságokat egységes, harmoni­• kus egésszé szervezni. (Az építész ilyen adottságnak tekintette a ke­rámiastúdió tömbjének Kerényi József által készített rendezési ■tervét is.) — • A területen egymás mellett találhatók a kecskeméti paraszt­polgári építkezés emlékei és a legújabb Marx téri társasházak — magyarázta a tervező. — A munka során meg kellett terem­teni az átmenetet a két építészeti stílus között, úgy, hogy változat­lanul megőrizzük a terület jelle­gét, s megóvjuk, ha lehet növel­jük a zöld felületet. A szűk ut­cákban néhány helyen vegyes forgalmat javasoltunk, s érdekes­ség, hogy a rehabilitációs építé­sekben a panel is szerepet kap. Noha ennek a tervnek a meg­valósulásához évtizednyi idő szük­ségeltetik, a szakemberek már most látják az értékeit: a kötött­ségek közepette kiküzdött válto­zatosságot, és a területre koráb­ban elfogadott koncepció tiszte­letben tartását Váczi Tamás Feladatok és lehetőségek a megye mezőgazdaságában Bács-Kiskun megye VI. ötéves gazdasági és területfejlesztési irány­elvei, melyeket a megyei pártbizottság ez év március 4-én hagyott jóvá, igen jelentős feladat elé állítják a mezőgazdaságban dolgozó­kat. A 12—15 százalékos termelésnövelés bár számban kisebb az előző fél évtizedre meghatározottnál, de mint feladat, egyáltalán nem könnyű, hiszen egy érzékelhetően magasabb szintről kell to­vábblépni, s ez a dolog természeténél fogva már önmagában is elég. Az őt tonnás hektáronkénti búzatermés, a 3800 liter tehenenként! tej­termelés elismerésre érdemes eredmény, de a csúcstól ez még távol van. Nem beszélve arról, bogy már az is nagy eredmény lenne, ha egyes üzemek elérnék a megyei átlagot. Az üzemek vezetésében és az irányításban dolgozók legelső kötelessége, bogy a terv kidolgozása és előkészítése során erőfeszítéseiket erre is összpontosítsák. A megváltozott körülményekre való tekintettel a szűkösebb fej­lesztési lehetőségeket ésszerűbben kell megvalósítani. Tovább szük­séges javítani a termelésszerkeze­tet, kihasználni a tartalékokat és a biológiai alapokat. Nem viszi előre a gazdálkodást Folytatjuk a szakosítást, ugyan­akkor az eddiginél nagyobb ru­galmasságot követel a sajátossá­gokhoz és a költségek növekedé­séhez történd alkalmazkodás. Ve­gyük számításba, hogy a Duna— Tisza közén két egyforma időjá­rású esztendő nem létezik, s hol ez, hol az sikerül jobban. (Ez is sajátos adottság). A szakosodás túlhajtása ese­tenként éppen a fentiek miatt nem viszi előre eredményesen a gazdálkodást. Szükség van több­oldalúságra is, például a tejelő­marha-tartásra vagy a sertéste­nyésztésre szakosodott ’ üzem le­gelőin célszerű juhászattal is fog­lalkozni. A juhászat mellett eset­leg adott esetben érdemes sertés- tenyésztéssel is foglalkozni. Az olyan szakosodás, amelynél ki­használatlan adottságok vannak, elfogadhatatlan, ilyen pedig akad nálunk (például egyes kertészeti gazdaságok több száz,hektárnyi legelőt nem hasznosítják). Újra és újra felmerül a kérdés: termelésfejlesztési céljainkat el lehet-e érni kevesebb beruházás­sal? Egyértelműen az a válasz, hogy igen. Egyszerűbb megoldá­sokra szükséges összpontosítani a növénytermesztésben és állatte­nyésztésben egyaránt a technoló­giai fejlesztésnél. A belső korsze­rűsítés, a gépesítés a termelési rendszerek további elterjesztése, az állatférőhelyek jobb kihaszná­lása viszonylag kevesebb befekte­téssel járó és jelentős tartalékot feltáró lehetőségek. Az irányítás sokat tehet, például a meglevő biológiai potenciál kihasználásá­ért. Az eddigi eredmények is azt bizonyítják, hogy a gyors fajta­váltásnak minden ágazatban nagy szerepe van. Kukoricából az utol­só húsz évben 160 új hibridet is­mertünk és már 120-at el is fe­lejtettünk. Búzából az elmúlt tíz esztendőben 25 fajtát ismertünk és a korábiakból 15-öt már nem termelünk. Az elmúlt egy-két év eredményei azt bizonyítják, hogy jól választott búzafajtából — el­sősorban a magyar és a jugoszlá- vokkal — egy-egy üzemen belül 10 százalékos termésnövekedést is el lehet érni. Ez legkevesebb 400 kilogrammot jelent hektáronként. A fajtakiválasztás mellett javí­tanunk kell a vetőmagtermelést és nagyobb arányban szükséges ma­gasabb fokú szaporítóanyagot felhasználni. Kukoricából is mód van további fajtaarány-javításra, az energiaköltség megtakarítása érdekében, középkorai és jobb vízleadó képességű tengerik ter­mesztésbe vonásával. Ugyanakkor a nedves tárolást alkalmazó üze­mekben és a kistermelőknél fel­tétlenül indokolt a hosszabb te­nyészidejű fajták vetése. Fejlesszük a kertészeti ágazatokat Adottságaink kihasználása megköveteli, hogy folytassuk a kertészeti ágazatok fejlesztését, hiszen helyünket, pozíciónkat ez lényegesen meghatározza a mező- gazdasági termelésben. Alapvető feladat a hozamok növelése, a termésbiztonság és a minőség ja­vítása. A VI. ötéves tervidőszak alatt nagy termőképességű, mi­nőségi terméket adó és biztonsá­gosan termő toleráns és rezisz- tens fajták telepítésével lehet előrelépni. A gyümölcs és a szőlő számá­ra keressük meg a legjobb ter­mőhelyet. A telepítéseket kon­centráltan, a szőlő- és gyümölcs- termelésre berendezkedett, lehe­tőleg teljes vertikummal rendel­kező üzemekben, vagy azok rend­szeréhez kapcsolódva célszerű megvalósítani. A szaporítóanyag itt is fontos tényező és további tartalék. Ma még a szőlődugvá­nyok 50 százaléka kommersz mi­nőségű. A gyümölcsfacsemetének pedig egyharmada. Ezen lehet és kell is változtatnunk, hiszen me­gyénkben is igen jelentős törzs- ültetvények vannak. Terjesszük el a már kidolgozott intenzív szaporítási módszereket és aka­dályozzuk meg, hogy kommersz, gyenge minőségű dugvány vagy csemete kerüljön eltelepítésre. Ez önmagában is 10 százalékos ter­melésnövekedést jelenthet. A termőhelyi adottságokhoz igazítva Az állattenyésztésben is a ho­zamok növelése, a gazdaságosabb termékelőállítás a fő feladat. A termőhelyi adottságokhoz igazít­va további állományfejlesztés szükséges. Törekedjünk a geneti­kai megalapozottságra, fejlesszük a törzsállattenyésztést, alakítsuk ki a megyei leg is megbízható te­nyésztői centrumok hálózatát. Váljon élővé a kapcsolat az állat- tenyésztéssel foglalkozó tudomá­nyos intézetekkel és egyetemek­kel. A szarvasmarha-tenyésztésben a tiszta vérben fenntartott állo­mánnyal párosítsuk a piaci igé­nyekhez igazodó fajtákat, a jobb hústermelés elérése érdekében. A sertéstenyésztésben a nagyüzemi állomány nem egészen kétharma­da hibrid. Ez az arány még nö­velhető, de az árutermelő telepe­ken követeljük meg, hogy magas szintű tenyésztői munkát folytas­sanak. Javítsák a tartási körülmé­nyeket, a higiéniát és mindenek­előtt az emberi munkát. Jobban becsüljék meg anyagilag és erköl­csileg is az itt dolgozókat. Az állati eredetű termékek minősé­gére legnagyobb hatással van ’ a takarmányozás, és annak módja. Sajnos, a takarmányozási és tar­tási hibák több kárt — elhullást — okoznak az állatállományban, mint az összes betegség együttvé­ve. A takarmánytermelésben és -felhasználásban nagyon sok jó módszer és kezdeményezés szü­letett. Ezek olcsóbbá, gazdaságo­sabbá teszik az állattenyésztést. Bőven van lehetőség a mellékter­mékek, fehérjepótló anyagok — kérődzőknél a karbamidok — to­vábbi felhasználására is. Ahol csak lehet, takarékossági okokból is meg kell szüntetni a magas hő­fokú szárítási technológiát, mert amellett, hogy drága, még káro­sítja ’is az értékes fehérjéket, vi­taminokat. Bebizonyosodott tény, hogy jó technológiával, a sertések nedves takarmánnyal történő etetésével, a tej- és húsipari termékek fel- használásával önmagában is tíz­tizenöt százalékkal javíthatjuk a gazdaságosságot. Mindezekből következik, hogy a gyakorlat által kialakított új módszerek és a tudomány ered­ményeinek eddiginél gyorsabb be­vezetésével a VI. ötéves tervidő­szakra meghatározott feladatok teljesíthetők a mezőgazdaságban is. Dr. Matos László a megyei tanács elnökhelyettese Húsvét Pandúréknál A kakaó Nem szabad újságot olvas­ni. Semmiképpen sem szabad, ha az ember nyugodt, hosszú és magabiztos életet akar. Ha kiegyensúlyozott házaséletet is, akkor még éppen hogy el kell kerülnie még az újságos pa­vilonok környékét is. Kinyi­tom megszokott lapomat, ol­vasgatni kezdem a békés és megszokott híreket, tűzszünet, nem tűzszünet, Uganda, Bu­rundi, olyan fogalmakat, ne­veket tanulok meg közben, amelyekről soha nem is hit­tem volna, hogy léteznek, mígnem erre a névre akadok: Joseph Peremans Ahá, ez is valami fojtogató rém, vagy puccsista tábornok, vélem megnyugodva, amikor a Brüsszelből keltezett hírt to­vább olvasván, száradni kezd a torkom, remegni, még ülve is a térdem, kikerekedik a szemem és nyögni is alig bí­rom ki a rettenetes sóhajt: Uramistenhogymiktörténnek ezenavilágon; Mert miről is szól a rettenetes hír? Nem másról, mint arról, hogy ez a bizonyos brüsszeli illetőségű Joseph Peremans meztelenül ébredt fel. Á! — tévednek az olvasók, semmi pikantéria, semmi átorgiázott éjszaka, semmi szex. Joseph Peremans ugyanis egymaga feküdt le, bár nem volt egyedül és egy­maga is ébredt fel, de már egyediül. Az történt ugyanis, hogy a jómódú és kissé kon­zervatív brüsszeli úriember lefekvés előtt megitta kedvenc kakaóját... — Itt hozom, kis szívem, a kakaócskádat, meg is fújtam, hogy ne legyen forró —i csi­cseregte Peremans bájos kis felesége,, beletörődve a tény- be — látszólag! —, hogy a fér­je az ágyikójába bújva többre tart egy bögre langyos kaka­ót, mint egy gömbölyű, forró csók-mézet asszonya ajká­ról ... — Nem túl édes? — nyafo­gott Joseph Peremans, mert szerette, ha dajkálják, dédel­getik, sivár gyerekkora lévén, nőjében inkább az anyjgf, mintsem nejét kívánván. — Dehogyis, szívem. Csak keveset tettem bele — mbnd- ta gyöngéden és jelentőségtel­jesen Peremansné, és biztató tekintettel, sőt némi megelége­déssel is nézte, mint hörpöli fel a kakaót férjeura. Aki negyvenhét óra múltán telje­sen meztelenül és ártatlanul ébredt fel a teljesen üres la­kása padlóján. Még jó, hogy padlószőnyeg volt leterítve, el­lenkező esetben ráadásul még meg is fázott volna a szeren­csétlen. Történt ugyanis, hogy a felesége őnagysága megunta Joseph Peremans' vonzódását a kakaóhoz, és olyan férfit keré- sett, majd talált magának, aki inkább az ő ajkáról szürcsöli a mámort, mint kakaóscsészé­ből az altatót, amelyet volt ő olyan kedves a megfelelő, de nem halálos mennyiségben belekeverni a férje esti italá­ba. — Nem túl édes? — Dehogyis, szívem. Csak keveset tettem bele! — mond­ta volt jelentőségteljesen te­hát az asszony, és nem is ha­zudott. Csak annyit „édesí­tett”, hogy idejük és nyugal­muk legyen új párjával min­dent össze- és kipakolni az immáron meztelenül hortyogó férj feje és teste fölül. — Mit olvasol olyan izgatot­tan? — lép be a feleségem a szobába. — Hát kérlek, hogy mik vannak! De mi az a kezedben? — Bögre. A{ te bögréd. Ka­kaót készítettem neked, szívem — mondja kedvesen csicsereg­ve. — Nem túl édes? — patta­nok fel vészjóslóan, hogy ijed­ten hátráljak ki a szobából, de még visszanyögi: — Dehogyis, szívem ... Csak keveset tettem bele! — Csak keveset, mi? — or­dítottam magamból kikelve.., ■Hogy majd meztelenül hever­jek tőle negyvenhét ór^ a szőnyegen, míg te a szeretőd­del! Ah, távozz tőlem, te átko­zott gyilkos jelölt!... — zuha­nok vissza a fotelbe. Megme­nekültem. Én aztán kakaót so­ha. Azt nem. Teát rummal, vodkát szódával, de kakaót, azt már nem... Mégis jó, ha az ember ol­vassa az újságot. Ha az em­ber tájékozott a reá leselkedő veszélyeket illetően. Gyurkó Géza — A homokmégyi úton menjen egyenesen, de ne térjen le a lege­lő felé! Ott már megtalálja a Pan­dúrék házát — igazít el egy köz­ségbeli fiatalasszony gyanakvóan pillogva rám, a faluba vetődött idegenre... Drágszélen, a Kalocsától tíz ki­lométerre fekvő apró községben mindenki ismeri Pandúr István- nét: ügyes kezéről, jó természeté­ről, no meg arról, hogy híres, vi­lágjárt ember; népi iparművész. Moszkvától Montrealig, Francia- országtól Svédországig, a Német Szövetségi Köztársaságtól Auszt­riáig látták, csodálták író- és pin- gáló tudományát. Azt mondják, e két tehetség nem mindenkiben la­kozik együtt. Az Íráshoz a gazdag, különböző motívumokat megálmo­dó, továbbszépítő fantázia, a pin- gáláshoz biztos kéz és jó színérzék kell. Otthonában — egy virágfa­kasztó áprilisi délelőttön — szo­kásos húsvéti tevékenysége köz­ben találom. A konyhaasztalon több száz pingált tyűk- és lúdtojás. Szemte­lenül fényesre lakkozva pompáz­nak rajtuk a pirosok, rózsaszínek, zöldek, sárgák, lilák. — Március eleje óta több mint ezemégyszázat küldtem be a Kalo­csai Háziipari Szövetkezetnek — mondja Pandúmé. — Huszonöt éve készítek húsvéti tojásokat, tíz éve ilyen festett, kalocsai motívu­mokkal díszített darabokat. Ezt igényli a szövetkezet, no meg a kereskedelem. Azelőtt? Nem vol­tak ilyen cifrák. Valamikor az egyszerűbb, választóvizes tojás volt „divatban”. Lánykoromban a húsvéti étkek, a „sovány”-nak ne­vezett rétes tésztaféle, meg .az ola­jos káposzta mellett, ilyenkk® már • Pandúr Istvánná népi iparmű­vész, munka, közben. (Pásztor Zoltán felvétele.) javában készítettük a főzött, spe­ciális festékkel bevont tojásokat A kék, piros vagy zöld alapszí­nekre sósavval írtuk a mintákat Fiúknak, kantáros tojás dukált... Változik a világ még Drágszé­len is. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején Pandúmé Marika — mint a falu összes lá­nya és asszonya — bő szoknyában, népviseletben járt Ma inkább csak a külföldiek kedvéért veszi fel. Bár a népművészet 20—25 év­vel ezelőtt még nem volt jó üzlet, a mindennapi viselethez a hímzett ingvállhoz, pruszlikhoz és egyéb női öltözékhez bizony nemcsak a szál-,-vagy a töltöttvarrást kellett ismerni, de a motívumokat Is, és a színek szigorú rendjét Igaz, ezt az akkori lányoknak, asszonyok­nak nem kellett tanulniuk. Belé­jük ivódott, vésődött a gyerekkor­tól, s később eleven, természetes tudományukká vált. — Ma már a községbeli lányok közül talán nem is mindegyik tud kézimunkázni — folytatja Pandúr- né. — Az írást már akkor is csak néhány asszony végezte. Ilyen hi­res íróasszony volt valamikor Váczki Julis néni is. Ügy emlék­szem, én is tőle lestem el néhány motívumot A lányom? Most ti­zennégy éves, óvónő szeretne len­ni. Nem ügyetlen, de inkább csak másolja, utánrajzolja a mintákat Önállóan nem alakítja. Lehet hogy többet kellene foglalkoznom vele? Sajnos, nincs idő. Itt van a ház, a kert, a sok jószág, pillana­tok alatt eltelik egy nap... — Vajon milyen lesz a mostani húsvét Pandúréknál? Mennyire őrzi egy mai drágszéli család a ré­gi húsvétok szokását hangulatát? — érdeklődöm óvatosan. — Itthon leszünk. Talán eljön­nek hozzánk a kalocsai rokonok. Nem szokás már az a nagy szom­szédolás, rokonlátogatás. A hús­véti misére elmegyünk. Mindenki elmegy itt akár vallásos, akár nem Az idősebbek még népvise­letben. Anna lányom valószínűleg átmegy Miskére rozmaringgal „si- bálni”. Ott laknak az osztálytár­sai. Húsvét hétfőn jönnek a locso­lók, a nagyfiúk nem kapnak sem­mit, a kicsik pénzt és tojást. A tíz éven aluliaknak öt-tíz forintot szokás adni, a rokonoknak százat is. Manapság nem kifizetődő lá­nyos mamának lenni, legalábbis húsvét idején... Posváncz Etelka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents