Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-07 / 56. szám

1981. március 7. • PETŐFI NÉPE • 3 MONDJA MEG ŐSZINTÉN . Mi a véleménye a borravalóról? Adott-e már borravalót? E heti kérdésünkre három asz- szony válaszol. A KISZ megyei bizottságának ülése Faragó Pál- né, a Kecske­méti Egészség- ügyi Szakisko­la tanára: — Igen. Amíg 34 forint volt a munkadíj, 40-et adtam a fod­rászomnak. Amióta 40-et kér, látom, hogy most már az ötvenesből is „nehéz" visszaadnia. Ha várja az ember, az meg kínos. Így jártam a múltkor egy fényképésznél: két húszforintosból nem tudott három forintot visszaadni. Nem volt ap­rója ... Tapasztalatom szerint az élet­ben, sok helyen szinte már köte­lező a borravalózás. Íratlan sza­bály. A legnagyobb baj, hogy kezd egyfajta mércévé válni. Néz­ze! Nálunk, a családban hárman vagyunk pedagógusok. A húgom kezdő óvónő. Kétezer-kétszáz fo­rintot keres havonta. És mégse számít borravalóra. Ha mi: ne­velők és még sokan mások (ta­karítónők, rendőrök, az egészség­ügyben dolgozók zöme és sorol­hatnám tovább) természetesnek vesszük, hogy a havi fizetésiün­kért dolgozunk, miért kivételek ez alól mások? Egy társadalomban élünk. Nem könnyű manapság törzs­vendégnek lenni. Ha vendéglőben étkeznék és nem mondanám minduntalan: „Köszönöm. A többi marad”, biztos kiutálnának. S ta­lán el sem hinnék nekem, ha ott elmondanám, hogy engem annak­idején a magyar—történelmi szakra az egyetemen első próbál­kozásra felvettek, mindenféle pro- tezsálás nélkül. Családommal pe­dig anélkül jutottam lakáshoz, hogy ezért bárkit is „kenegetni” kellett volna. Rossz társadalmi szokás. Annak tartom a borravalót. A lányok, akiket az iskolában tanítok és akik ápolónőnek készülnek, azok is ezen a véleményen vannak. Tapasztalják, hogy van, hogy lé­tezik bizonyos dugipénz. Osztály- főnöki órákon beszélnek erről és mélyen elítélik. Amikor egyszer helyettesítettem az egyik osztály- főnököt, valamelyik kislány el­mondta, hogy kórházi gyakorlata alkalmával alig bírt szabadulni egy nénitől, aki mindenáron pénzt akart a zsebébe csúsztatni. Elismerem, hogy a borravaló­zásnál kettőn áll a vásár: az egyik adja, a másik kapja. Mégis, úgy vélem:'aki elfogadja, vagy elvár­ja, könnyen lemondhatna erről a rossz szokásáról, ha nagyobb lenne az önbecsülése. Terecskei Já­nosáé, a Bács- Kiskun megyei Zöldért Válla­lat adatrögzí­tő gépcsoport­jának vezetője: — Miért jár­jon külön pénz annak, aki a munkaköri kö­telességét tel­jesíti? Társaságban többször fel­hozták példának az orvosokat, hogy „bezzeg, ők!...” Én más­képp látom. Amikor hallom egyik-másik édesanyától, hogy „Az én szülésemet fogadott or­vos vezette le'’, úgy érzem, hogy az emberek nem bíznak eléggé egymásban. Orvoseseteim, per­sze, nekem is voltak. Szerencsé­sen szültem. Borravaló (hálapénz) nélkül. S amikor egy operáció után felkínáltam egy összeget az orvosnak, azzal hárította el: „As­szonyom ! Maguknak két gyerme­kük van. Kell az a pénz otthon is”. Ötvenhárom éves korára, mint én, sokat tanul az ember. Vásárlásaimnál és a szolgálta­tás különféle területein én nem a pénzes (borravalós) módszert követem. Külön fodrászom nincs. Mindig ahhoz járok, aki a leg­gyorsabban elkészíti a frizurá­mat. Az üzletekben pedig megta­lálom a hangot az eladókkal. Leg­gyakrabban a kecskeméti Cent­rum Áruházban vásárolok. Akik a pult mögött állnak, azok közül többen jó ismerőseim. Tanfolyam- társaim voltak, amikor kereske­delmi vizsgáinkra készültünk. Szükségleteim kielégítésében nem vagyok extraigényű, ha éppen nincs az a spray, amit keresek, akkor választok a többi tízfélé­ből. És sehol nem serkentem az eladókat arra, hogy nekem vala­mit félretegyenek,.velem kivételt tegyenek. Ügy látom, a borravalózás ná­lunk sikk; tekintélyt, önbizalmat ják. Mégis, tisztességesebbnek tartom, ha — mint volt rá eset — egy vevő az eladót névnapján egy szál virággal köszönti, vagy — mint én is tettem nemrég — meg­kínálja a sütőből frissen kivett süteménnyel a lakásban dolgozó vízvezeték-szerelőt. Higgyék el, baj van sok csa­ládban az értékrenddel is. A szü­lők hányszor összecsapják a ke­züket, álmélkodva: „Vajon kire hasonlíthat ez a gyerek?!” Arra viszont nem gondolnak, hogy az iskolai ötösökért adott 10—20—50 forinttal és a legcsekélyebb gyer­meki segítséget is mindjárt pénz­zel honoráló papák, mamák, nagymamák és ismerősök — aka­ratlanul is — felcsillantják a fia­talban a borravaló reményét a majdani íelnőttéletben. Zahar Mi- hályné, házi­asszony. Ke­rekegyházán lakik, a Ság- vári utca 34. szám alatt. — Hogy ad­tam-e? Egy­szer akartam, amikor a fia­mat a megyei kórházban gyógykezelték. Há­romszáz forintot szántam az or­vosnak. De amikor az orvos meg­látta, hogy a borítékkal a zsebe felé nyúlok, arrébb lépett és azt mondta: „Ugyan! Mit képzel, asz- szonyom? A fia meggyógyult, és kész. Ez a fontos”. Nagyon jólesett az embersége. Sose fogom elfelejteni. Tavaly nyáron fehér csempét akartam venni a vejemmel a für­dőszobánk falára. Beutaztunk Kecskemétre. A boltban kérdem az eladótól: „Van fehér csem­pe?” Kicsit gondolkodik, majd így felel: „Mennyi kellene?” Mon­dom: „Tizenöt dobozzal”. „Hát majd megnézem, mennyi van... Jöjjenek vissza egyóra felé” — ajánlotta. (Dél volt.) Idejében ott voltunk. Nem panaszkodhatom. Meg­kaptuk a csempét. Mégis, olyan körülményes, olyan vontatott volt ez az egész kiszolgálás, hogy érez­tem: a csempe átvételekor illett (kellett) volna adnom valameny- nyit. Mondta is a vejem — aki­vel együtt utaztam Kecskemétre —, hogy „Most melléfogott az el­adó ezzel a késleltetett vásárlás­sal”. Lejegyezte: Kohl Antal Elkészült a magyar könyvki­adás imúlt évi gyorsmérlege; a ki­adók műhelyeiből 8241 könyv több mint 94,7 millió példányban jutott el az olvasókhoz. Ez azt je­lenti, hogy 88-cal több művet ad­tak ki, mint 1979-ben, a példány­szám 2,2 millióval nőtt. Az élen változatlanul a szakiro­dalom áll, azzal együtt, hogy ta­valy a korábbinál valamelyest ke­vesebb szakkönyv hagyta el a nyomdákat. Példányszámuk vi­szont emelkedett. A szakirodalom Után a tan­könyvek és az ismeretterjesztő kö­tetek következnek. A legtöbb — 25 és fél millió — példányban a több mint ezerháromszáz tan­könyv látott napvilágot, ám alig marad el mögöttük az 1307 isme­retterjesztő könyv, 24 millió 250 ezer kötettel. A várható nagyobb bel- és kül­földi keresletnek megfelelően to­vább kell fejleszteni idegenforgal­mi kínálatunkat, javítani a szol­gáltatások színvonalát. Az Orszá­gos Idegenforgalmi Tanács VI. öt­éves tervkoncepciójáról Czeglédi József, az Országos Idegenforgal­mi Tapács titkára nyilatkozott az MTI munkatársának. — A mostani tervidőszakban az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatnak ígérkezik az idegenfor­galom — mondotta. — Az ide­genforgalmi fejlesztés gerince az osztrák hitellel és közreműködés­sel megvalósuló szállodaprogram. Ot év alatt a szállodák befogadó- képessége összesen 7 ezerrel bő­vül. További több mint ezer sze­mély befogadására lesznek alkal­masak a célcsoportos beruházások befejezéseként épülő szállodák, és csaknem ezer hely készül vállala­ti beruházásban. Az egyéb szál- lóshelyhálózat az előző tervidő­szakéhoz hasonlóan bővül, össze­sen 70 ezer hellyel. A tervidőszak végére a kempingek 11 ezerrel, a Baja-dicsérő Kétszázöt rendezvény Méltóképpen Bartókról Sokrétű és gazdag kulturális programot készítettek márciusra Baja város közművelődésének irá­nyítói. Bár megszoktuk már, hogy ebben a városban a meglehetősen mostoha körülmények között is átlagon felüli eredményeket képe­sek elérni a kultúra munkásai, el­sősorban az ötletek bőségével és nagyszerű összefogással. A Bajai Műsor hatvankét oldalán összesen kétszázöt rendezvényt ígérnek. Érthetően a nagy rendezvé­nyekkel kezdjük. Ezek most az évfordulókhoz kapcsolódnak. Meg­emlékeznek a bajaiak a Tanács- köztársaságról, a 62. évfordulón, majd sor kerül a város szülöttje, Tóth Kálmán emlékének a fel­elevenítésére is, születése százöt­venedik évfordulóján. És erre a hónapra esik a Bartók-centená- rium keretében legalább húsz kü­lönféle esemény. Ha már itt tartunk, említést ér­demel még több márciusi zenei rendezvény. A jubiláló Liszt Fe­renc Énekkar — Baja egyik büsz­kesége — összesen hét alkalom­mal lép közönség elé márciusban. Vendégül látják a Debreceni Ko­dály Kórust, és a Kecskeméti Szimfonikus Zenekart. A képzőművészeti megmozdu­lások közül a múzeumban rende­zett Tóth Menyhért-kiállítás és a Kirakat Galériában látható Hall­gass Jenő Zoltán-tárlat érdemel külön figyelmet. A tanítóképző TK Galériájában viszont Korniss Péter fotóművész műveiben gyö­nyörködhet a közönség. Az előző évek tapasztalatai alapján a szervezők joggal remél­hetik, hogy sikere lesz a „Heted­hét országon át" elnevezésű nép­rajzi szabadegyetemnek, mely két hónapon át tart majd. A vetített­képes előadásokon többek között Mongóliába, Peruba, Indiába és Nyugat-Afrikába látogathatnak el képzeletben a hallgatók, neves néprajzosok, tudósok kalauzolásá­val. A következő hetekben kerül sor a tartalmasnak ígérkező bajai fő­iskolás napok rendezvényeire, szí­nészekkel és újságírókkal való ta­lálkozásokra, az Állami Népszín­ház előadására. Ha ezekhez hoz­záadjuk a tervezett vetélkedőket, ismeretterjesztő előadásokat — csupán az üzemekben tizenhatot tervez a TIT — és a különféle, klubrendezvényeket, akkor bizo­nyára nem tűnik túlzásnak ^a „Ba­ja-dicsérő” jelző. V. M. Á legfiatalabb olvasókhoz szóló kötetek meglehetősen nagy — 17,3 millió fölötti — példápyszám- ban készültek. Változatlan, mennyiségben ré­szesült a kiadásból a szépiroda­lom; minden tizedik mű hazai vágj’ külföldi író, illetve költő al­kotása volt, példányszám szerint mintegy 17,7 millió kötet. Össze­sen 386 magyar szerző alkotását jelentették meg tavaly több mint 7,6 millió pédányban; 266 könyv mai szerzők verses műve, színmű­ve, prózája volt. Tavaly 371 külföldi szerző alko­tását gondozták a kiadók, s ezek a könyvek több mint 10 millió példányban hagyták el a nyomdá­kat. A sokszínű, sok nemzetiségű szovjet, illetve klasszikus orosz irodalmat 54, a lengyelt 14, a fran­ciát 39 alkotás képviselte. (MTI) nyaralóházak háromezerrel, a fi­zetővendég-látó hálózat pedig 55 ezerrel több vendég fogadására lesz képes. A szálláskapacitás fej­lesztésére 13 milliárd forintot for­dítanak. A VI. ötéves tervben különböző erőforrásokból — mindent egybe­vetve — 20 milliárd forint fel- használásával folytatják a kiemelt üdülőterületek tervszerű fejleszté­sét, a kirándulóközpontok építé­sét. Várhatóan 4 milliárd forintot költenek például a Balaton álla­potának, vízminőségének további javítására. Alapvetően helyi erő­források felhasználásával folyta­tódik három országos kiránduló­központ — Orfű, Visegrád, és Ve­lence —, valamint a termál- és gyógyvizes üdülőhelyek, fürdőte­lepek fejlesztése, hasznosítása, amire az előző tervidőszakhoz ha­sonlóan 4—4,5 milliárd forint jut. Nagy figyelmet fordítanak az if­júsági turizmus szempontjából fontos Velencei-tóra, ahol befeje­zik az ifjúsági kirándulóközpont beruházását. (MTI) A Kommunista Ifjúság Szövet­ség Bács-Kiskun megyei Bizott­sága március 6-án ülésezett, s ezen részt vett Juhász András, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára, és Tér be Dezső, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsá­gának titkára is. A KISZ megyei bizottsága Né­meth Ferencet — érdemei elisme­résével felmentette megyei KISZ- bizottsági tagsága alól és első tit­kári funkciójából. Németh Feren­cet a KISZ Központi Bizottsága az „Ifjúságért” érdeméremmel tüntette ki. A megyei KISZ-bizottság Grü­ner Gyulát, a KISZ-bizottság tag­A Magyar Szocialista Munkás­párt Kecskeméti városi Bizottsága tegnap, március 6-án ülést tartott, az ülésen részt vett Romány Pál, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbizottság első titkára is. A pártbizottság Gaál Ödönt — érdemei elismerése mellett — VÁRAKOZOM Szabadszállás pompás presszójában. Ide beszél­tük meg a találkozót kollégám­mal, aki Kunszentmiklósról jövet vesz majd fel kocsijába, s együtt folytatjuk az utat Kecskemétre. Órámra nézek. Kicsit korán ér­keztem, időm még van bőven, legalább fél óra. De jó volna ad­dig valami mást is csinálni, mint kihűlésig szopogatni a dupla fe­ketét. Azzal is csak betelik az em­ber, hogy nézdegél. Mert jól van, négyszer-ötször megszemlélte a vendégeket, s azzal is ment az idő, hogy „csoportosította” őket. Ezek autóbuszra váró környékbe­liek; nagy kabátjukat le nem vet­nék, éppen elég lesz gyorsan ösz- szekapkodni a két-három széken, s alattuk feltornyozott pakkokat, ha indulni kell. Az a kis társaság is „átmenő” ott az ablak mellett. Felváltva pislognak ki az abla­kon a parkolóhelyen csillogó gép­kocsira. Minél több jármütárs gyűlik köréje, annál jobban esik az összehasonlítás: „Eddig mégis­csak a miénk a legkülönb”. Az­tán „együtt és szerteszét” jópár magányos, illetve páros asztaltárs népesíti be a hangulatos helyisé­get ... És persze az asztalokon sö­rösüvegek, üdítő italos palackok, kristályosán fénylő poharak. Az is emeli a színességet, hogy vagy háromféle szektort alakítot­tak ki székekből, asztalokból. Aki a pirosat szereti, odaül, aki a sár­gát, a másik oszlopba, ugyanígy vannak hívei a nyugodt lila sor­nak. Fölöttünk piros, sárga, tür­kizzöld lámpabúrák. HATÁROZOTTAN kellemes a környezet, s mégis hiányzik va­lami. Mivel is lehetne feloldani azt az unalmat, ami még akkor is megüli a vendégmarasztaló he­lyet, ha a zenegépet valaki „meg- perselyezi”? Megvan! Jól is néznék ki, ha újságíró létemre nem találnám ki, mi kellene ide, hogy a lég­kör még szimpatikusabb legyen?! De szívesen olvasnék most újsá­gokat! Hogy pedig a szabadszállási presszó gazdái egy pillanatig se -érezzék magukat megbántva, rög­tön leszögezem, hogy ugyanilyen nyugtalanító unalom a megye sok-sok vendéglátó helyén meg­szállt már. Hiszen hosszú évek — részemről idestova két évtizede — kiszállásai során általában ilyen helyeken vártuk össze egymást a kollégákkal. Idővel túl .voltunk azon, hogy a szép belsőség rész­leteire is rácsodálkozzunk, tehát csak ültünk, ültünk, és lestük az óránkat, — soká jönnek-e meg a többiek? Azt is megfigyeltük, hogy hozzánk hasonlóan sokan csak révedeztek asztaluk mellett, még akkor is, ha partner volt ve­lük. Ilyenkor szinte követelőén ro­hanja meg az embert az olvasás­igény. (Jómagam — úgy emlék­szem, nem is egyszer — írtam er­ről.) Valósággal felszabadultságot jelentett, ha felfedeztük, hogy több asztalon is hevernek újsá­gok ... Lapszervezo kollégám sze­rint a Vend t giá tóhoz ‘tartozó jává, és annak első titkárává vá­lasztotta. \ * GRÁNER GYULA 1953-ban született, a pártnak 1975 óta tag­ja, Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet végzett, a Marx Ká­roly Közgazdasági Tudomány- egyetem levelező hallgatója. A megyében 1974—75-ben a kiskő­rösi Vegyes- és Építőipari Szö­vetkezetben középvezetői beosz­tásokban dolgozott, s az Ifjú Gárda járási parancsnoki teendőit látta el. 1975 novemberében a kiskőrösi járási KISZ-bizottság titkárává választották, amely tisztséget 1980. márciusáig töltötte be, azt köve­tően — jelenlegi megválasztásáig — a megyei pártbizottság politikai munkatársa volt. Március Z-töl-ZI-ig dunaföldvári és bölcskei tüzelő és építőanyag­telepünkön engedményes vásárt tartunk, 30—VO százalék árengedménnyel Kiárusításra kerülnek különféle csempék, padlóburkolók, nyílászárók meghatározott típusai, faliburkoláshoz szalag- parketta, redőnyök, tetőfedő anyagok, folyami kavics. ÁFÉSZ IGAZGATÓSÁG 422 Felhívjuk a magánszemélyek és kisiparosok figyelmét, hogy a Bács megyei SZÖVTEK Vállalat, Kiskőrös, • Izsáki úti telepén 1981. március 2-án megnyitotta Vasáruboltját Profilja: rúd- és idomacélok, lemezek, horganyzott- és feketecsövek, elektródák, fenyőfűrészáruk. Nyitvatartási idő: hétfőtől péntekig: 8—15 óráig, szombaton: 8—12.30 óráig. Minden páros héten szabad szombat. 398 Ülést tartott a kecskeméti városi pártbizottság felmentette pártbizottsági, végre­hajtó bizottsági tagsága alól, és titkári funkciójából, mivel más, gazdasági beosztásba került. A kecskeméti városi pártbizott­ság Németh Ferencet, a pártbi­zottság és a végrehajtó bizottság tagjává, a pártbizottság titkárává választotta. Nemes szolgáltatás „egységekben” régóta rendszere­sítettek napilap „szolgáltatást” a vendégek részére, csak az áfész- ek éttermeiben, presszóiban hagy­tak fel ezzel a jó szokással... PEDIG olyan szolgáltatás ez, amit — ha első hallásra dagá- lyosnak, borrfbasztikusnak hang­zik is — kultúrmisszióként is fel­foghatunk. Részint az újságolva­sást belső igényből megszokott vendégek kielégítésével, másrészt — és ez sem lebecsülendő szem­pont — a sajtót még nem rend­szeresen, netán egyáltalán nem járatók olvasáshoz szoktatásával. Gondoljunk csak a már említett unalmas várakozásokra, s arra, hogy a szabadszállásihoz hason­lóan hány presszót, ilyen-olyan „egységet" látogatnak átutazók, autóbuszmenetrendhez igazodó „környékbeliek”. S ha akad köz­tük, aki esetleg még csupán szö­kőévenként vesz kézbe újságot, a tétlen várakozás negyedóráiban egyszer csak odanyúlna azért a napilapért, ha már az asztalán van. Lehet, hogy csak ötödszörre, tizedszerre, de egyszer mégiscsak. Megtörténhet, hogy valaki így kapna rá —■ előbb a napi hírek, megyei, s országos események, közéleti kérdések iránti érdeklő­désre. Aztán még meg is veszi az újságot... De lehetnek azok a lapok nem­csak az asztalokon, hanem, mint valamikor — az idősebbek emlé­kezhetnek rá — vendéglőkben, ét­termekben, a kávéházakról nem is szólva, a könnyű, fogantyús ke­retre fűzve a helyiség bizonyos pontjain, oszlopokon függenének. Jól látható módon, hogy akinek kedve szottyan rá, azt az újságot akassza le a fogasról, amelyik ne­ki tetszik. Állítom, hogy külön „felvinné” megyénk szebbnél- szebb presszóit, ha ilyen „sajtó­dekorációt” rendszeresítenének helyiségeikben ... Nem hiszem,, hogy ez agyonterhelné őket anya­gilag. AMIKOR a megyei s különbö­ző országos lapok olvasottságáról, előfizetési — és árus — példány- számairól van szó, illetékes he­lyeken mindig előbukik, hogy Bács-Kiskun megye enyhén szól­va erősen a sor hátsó felében van a többi megyével való összeha­sonlításban. Mármint adottságait, lehetőségeit figyelembe' véve. Ilyenkor elő-elősóhajtjuk, hogy „hát igen, tanyás megye vagyunk, meg a nagy távolságok”. De ez­zel nem nyugtathatjuk magunkat végtelenségig. Már csak azért sem, mert ugyancsak nagy ta­nyás megyék, olyanok, mint pél­dául Szolnok vagy pláne Sza­bolcs — alaposan ránk licitáltak. Nos — ha látszólag nem is olyan sokat nyom a latba —, ha vendég­látó helyeink a látogatók számá­ra megnyitják, illetve bővítik a sajtószolgáltatást, — érdemes len­ne belefogni. Áz ilyen néma, bár kézzel fogható propaganda a saj­tó mellett mindenképp a „szok­tatás” ügyét is szolgálná. —th —a Gyorsmérleg a könyvkiadásról IDEGENFORGALMI TERVEK Öt év alatt hetvenhétezer új szálláshely r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents