Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-04 / 53. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. március 4. ÖTÉVI TELJESÍTMÉNY A MÉRLEGEN Hogyan dolgozott a baromfiipar kecskeméti kollektívája? A hazai baromfiipar legjelentősebb nagyüzemeinek ejtyike, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat tekintélyes létszá­mú munkásgárdája révén fontos szerepet tölt be a megye- székhelyen nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai szempontból is. Egybehangzóan állaptotta meg ezt dr. Mező Mihály, Kecskemét tanácselnöke és Fekete László, a városi pártbizottság titkára, a legutóbbi párt-végrehajtóbizottsági ülésen, ahol a cég kollektívájának V. ötéves tervi teljesítmé­nyét tették mérlegre,s megvitatták a VI. középtávú tervidő­szakra kitűzött vállalati célokat és feladatokat. Szerepelt a napirenden az üzemi pártvezetőség gazdaságszervező tevé­kenységének értékelése is. Az írásos beszámoló jelentést Csizmadia István igazgató és Csonka Pálné, az üzemi párt­vezetőség titkára terjesztette elő. Gazdaságos tőkés export Az elmúlt öt esztendőben 22,2 százalékkal állított elő több ter­méket a vállalat, mint a IV. öt­éves tervben. A tervidőszak első évében mintegy 1,7, az utolsóban 2,8 milliárd forint volt az árbe­vétele. Ugyanakkor a nyereség 94, illetve 350 millió forintra alakult. A növekedés nem volt egyenletes, ami a világpiaci eladási lehetősé­gek változásával függött össze. Az export nagy szerepet játszik az élelmiszeripari vállalat gazdál­kodásában. Az előállított áru 60— 70 százalékát a külkereskedelem­ben értékesítik. Tavaly 1,9 mil­liárd forint értékben szállítottak dollárral fizető vevőknek, s 191 milliót hozott a rubel elszámolású kivitel. Rendkívül figyelemre mél­tó, hogy a vállalat dollárkiterme­lési mutatója az egész tervidő­szakban a gazdaságosság határán belül maradt, s jobb volt a trösz­ti átlagnál. Az exportárbevétel 800 millió forinttal nőtt 1976 óta. Növelte részvételét a cég a hazai ellátásban, s az ötéves terv végéig ezer tonnával nőtt az itthon érté­kesített vágott baromfi mennyi­sége. A feldolgozó 114 mezőgazdasági tizemmel állt szerződéses viszony­ban az elmúlt időszakban. Kezde­ményezésére lúdtartó társulás jött létre. Bevált az a kísérleti, szetr ződésforma, amellyel a vállalat anyagilag érdekeltté tette a minő­ség javításában a naposcsibe-kel­tető. a takarmányforgalmazó és a nevelőüzemeket is. Növekvő termelékenység Az utóbbi években növekedett a víziszárnyastermékek. a hízott liba, a máj és a darabolt áruk aránya a kínálatban. Üj cikk volt a harmadolt csirke, a „libakabát”, egyes ágytollféleségek, a takar- mányhúsliszt és az ipari zsiradék. A termelékenységet évente 8— 12 százalékkal fokozták. Az egy órára jutó termelési érték 62,8 százalékkal nőtt 1975-höz viszo­nyítva. Ebben a műszaki fejlesz­tés, a termelői árak tavalyi ren­dezése, az értékesebb toll és a ví- ziszárnyastermények részarányá­nak növekedése, valamint lét­számcsökkenés is közrejátszott. A múlt tervidőszakban építet­ték fel 110 millió forintos beruhá­zással a melléktermék- és hulla­dékfeldolgozó üzemet, amelynek termékei importot helyettesítenek. Csaknem 3 millió miinkáslakásra A vállalat eredményes gazdál­kodása lehetővé tette a dolgozók bérének a központi előirányzatnál nagyobb mértékű emelését. 1975- ben egy dolgozó évi átlagbére nem egészen 29 ezer forint volt, 1980-ban pedig már megközelítet­te a 44 ezret. Sokat tettek a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulá­sáért. A munkahelyeken étkező­ket alakítottak ki, s jobb volt a munka- és a védőruha-ellátás. A vállalati gyermekintézmény befo­gadóképességét tovább növelték. A szabad idő hasznos eltöltéséhez a saját művelődési ház változatos programmal járult hozzá. Az ötéves terv első három évé­ben negyven dolgozót részesítet­tek összesen 1,8 millió forint la­kásépítési támogatásban, Üjabb munkáslakás-kiutalások hiányá­ban egymillió forint megmaradt erre a célra. A dolgozókról való sokoldalú gondoskodás részét ké­pezték a szakmai oktatás formái, s a tanuló munkások itámogatása. Mérsékelt növekedés a Vi-ban A városi párt-végrehajtóbizott­ság elé terjesztett beszámoló sze­rint a Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat a VI. ötéves terv­ben kis mértékben növeli terme­lését, s lgSS^ben 32 ezer tonna szárnyast dolgoz fel. Tovább nö­vekszik a libaféleségek részará­nya, s bővítik a tolifeldolgozást. Mindegyik baromfifaj esetében a minőség javítására, s a kívánt átlagsúlyok elérésére törekednek. Ebben számíthatnak a mezőgaz­dasági partnerekre. Nagy gondot fordítanak a vesz­teségforrások feltárására, a tarta­lékok hasznosítására. A hatékony­ság. fokozását 420 millió forint összköltségű beruházási program­mal teszik lehetővé. Korszerűsítik a tolifeldolgozót, bővítik a fa­gyasztó alagutakat. A gazdaságos A baromfifeldolgozó vállalat kommunistái az elmúlt években a termelési agitációt helyezték előtérbe pártmunkájukban. A sze­mélyes megbízatások jó része is a gazdasági feladatokkal volt kap­csolatos. Az üzemi pártvezetőség úgy látja, hogy a gazdasági szer­vező és ellenőrző tevékenységet erősíteni tudták. Eredményesen alkalmazták a vezetők rendszeres beszámoltatásának módszerét. A párttagság elsőként ismerte meg A tartalmas beszámolóhoz szá­mos kérdéssel kapcsolódtak a vég­rehajtó bizottság tagjai. A testü­let állásfoglalását végül dr. Kőrös Gáspár, az MSZMP Kecskeméti Városi Bizottságának első titkára foglalta össze. Megállapította, hogy a vállalat jelentős mérték­ben fejlődött a vizsgált időszak­ban. Javasolta', hogy a vb fejez­ze ki elismerését azért, amit a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek javulásáért tettek. A VI. ötéves tervben éljen a vállalat rííinden önállósági lehe­tőséggel, amit a tröszttől kap. Az önállóság várható növekedéséhez készüljenek fel a káder- és sze­mélyzeti munkával is. Törekedje­nek a szállítási költségek csök­termelés érdekében élnek a bér- gazdálkodás ösztönző lehetőségei­vel, korszerűsítik az ügyvitelt —, hogy csak néhányat említsünk az elképzelések közül. a tervelőirányzatokat, az időará­nyos teljesítéseket, s erre épült a termelési agitáció. A gazdaság- politikai feladatok végrehajtásá­ban egységes szemlélet alakult ki. A taggyűléseken, vezetőségi ülése­ken feltárták a hiányosságokat és javaslatokat tettek azok megszün­tetésére. A vállalat gazdasági és pártve­zetése egyetértésben dolgozott az V. ötéves tervben a növekvő fel­adatok megoldásán. kentésére, azáltal, hogy a nyers­anyagot minél közelebbi partne­rekkel termeltessék meg. A vitában szó esett a baromfi- feldolgozó vállalat és_ a Kecske­méti Konzervgyár esetleges koope­rációjáról. A végrehajtó bizottság állásfoglalásába bekerült a javas­lat: az előbbi segítse alapanyagok előállításával a bébiételgyártást. A kis szállítási költség révén ez ész­szerű együttműködés lenne a két helyi üzem között. A városi végrehajtó bizottság eredményesnek minősítette az üzemi pártvezetőség, a titkár és ae alapszervezetek utóbbi évek­ben végzett tevékenységét is. A. T. S. Előtérben a termelési agitáció Észrevételek, dicsérettel «Pl mm üli iÉi! CSŐZÚZALÉK, IPARI TEPERTŐ Kezdeményezések Bácsalmáson A gazdasági szabályzók az ál­lattenyésztésben is arra ösztönöz­nek bennünket, hogy a termelés mennyiségi növelése mellett töre­kedjünk a minőség javítására, a költségek és az anyagfelhasználás csökkentésére. Nem közömbös, hogy milyen ráfordításokkal, mennyi hozamot érünk el az ága­zatban, a feletetett takarmány mennyibe kerül. Sok fejtörést okoz ez nálunk is, a Bácsalmási Állami Gazdaságban. Ezért keressük az olcsóbb meg­oldások lehetőségeit. Gazdaságunk először 1980-ban próbálkozott pél­dául kukoricacső-zúzalék nedve­sen történő tartósításával. Száz- nyolcvan tonnát tároltunk. Az ez­zel történő takarmányozást ez év február 6-án kezdtük meg az óal- mási sertéstelepünkön. Nedves eleség formájában etetjük a te, nyészállatoknál úgy, hogy az ab­rakkeverék kukoricájának egy ré­szét ezzel a csőzúzalékkal helyet­tesítjük. Üjabb tapasztalatok szer­zése céljából megkezdték az ily módon történő etetést a mátétel- ki tehenészetünkben is, jószágon­ként 2 kilogrammos fejadaggal. A hungarofriz állományunknál a napi Istállóátlag 14,4 literről 18,8 literre emelkedett két napon belül. A betároláskor is megvizs­gáltuk a zúzalékot, és most fel- használáskor szintén. Így tudjuk ellenőrizni, hogy történtek-e bel- tartalmi változások. Tekintettel arra, hogy kevés tapasztalatunk van még nem lehet határozott ál­láspontot kialakítani, de a költsé­geket tekintve kedvezőek az ered­mények. Véleményem szerint az üzemi gyakorlat dönti el, hogy milyen mértékben terjesztjük ki a nedvesen tartósított kukorica, il­letve a csőzúzalék etetését, figye­lembe véve a már meglevő és ki­épített műszaki berendezéseinket. Költségtakarékos intézkedéseink közé tartozik, hogy gazdaságunk Juliska-majori telepén a tüzelő­anyagot földgázzal akarjuk he­lyettesíteni. Az ezzel kapcsolatos előkészületeket megtettük. Ez a kerület a legnagyobb energiafo­gyasztónk, itt van a központi ser­téstelep, a szárító és keverőüzem. Ha a jelenlegi energiaárakat és felhasználást vesszük figyelembe, az energiaköltség-megtakarítás évente 8 millió forint lehet a gáz bevezetésével. Ezt külön a szárí­tóra vetítve — bár ez az évjárat­tól függően változik — mintegy 4 millió forintot számíthatunk. Felhasználjuk a vágóhídi mel­léktermékeket is abrakkeverék formájában. Az ipari tepertőt és az ipari zsírt a BÁCSHŰS-tól sze­rezzük be, vagyis a bácskai hús- feldolgozó közös vállalattól. A ke­verőüzemünk alkalmas a mellék­termékek bedolgozására. Az ipari tepertő felaprítását, a zsír folyé­kony állapotban történő adagolá­sát a gazdaság műszaki kollektí­vája gyorsan és jól megoldotta. Az eddigi tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy bevált a módszer, és ezek a melléktermékek bizo­nyos mértékben helyettesítik a szóját és a húslisztet, abraktaká- rékos költségcsökkentő megoldás­nak tekinthetők. Számításaink sze­rint egy-egy tonna takarmánynál 50—60 forint költségmegtakarítás érhető el. Szanádi János főmérnök Tíz évre szóló Moszkvában jegyzőkönyvet ír­tak alá a Szovjetunió és Magyar- ország 1981—1985. évi állami ter­veinek koordinálásáról. A tervek szét int a kölcsönös áruforgalom volumene 'az előző ötéves terv­időszakhoz viszonyítva 1,5-szeres növekedés mellett eléri a 34 mil­liárd rubelt. Ez a növekedés a szocialista gazdasági integráció komplex programjában szereplő alapvető határozatok és az 1981— 1990. évi termelési specializációs és kooperációs program teljesítése révén válik lehetségessé. Az együttműködés a legnagyobb len­szerződés dülettel a gép-, a gyógyszer- és a vegyiparban folyik. Magyarország ebben az évben közel 6500 kényelmes Ikarus- autóbuszt szállít a Szovjetunióba. A KGST keretében Magyarország ennek a többi szocialista ország­ban is nagy keresletnek örvendő terméknek az egyetlen előállítója. Az autóbusz .egyes alkatrészeit és részegységeit azonban az integrá­ciós partnerek gyártják. A Szov­jetunió egyebek között elsőhida- kat és hidraulikus sebességváltó­kat gyárt. MAHAJOSZ, BAJA értesíti vevőit, hogy FOLYAMI KAVICS ÉS HOMOK KIADÁSÁT bajai és kalocsai . Duna-parti rakodóiról / . ■/ MEGKEZDTE. n /■ J Solton sem maradhat parlagon a föld! Elkeseredett hangú levéllel ke­reste fel a minap szerkesztősé­günket Bíró Lajos, aki Solton, a Liget utca 7. szám alatt lakik. A mások nevében is papírra vetett panasza közérdekű, ezért ismer­tetjük részletesen: „Idén január óta vagyok nyug­díjas — kezdte sorait olvasónk —, ám szabad időm eltöltése koránt­sem okoz gondot, hiszen az öreg napjaimban végzendő hasznos­kellemes tevékenység lehetőségeit régen megteremtettem. Örökség révén birtokolok minegy 800 . négyszögölnyi területet, ahová csaknem tíz évvel ezelőtt telepí­tettem zömmel meggy- és barack­fákat. A betonoszlopos drótkerí­téssel körbevont, S a jó gazda gondosságával ápolt gyümölcsö­söm egy része termőre fordult, de a konyhára nemcsak ebből jut bőven, hanem az ott termesztett zöldségfélékből is. Örömet jelent mindez á családom és jómagam számára, mint ahogy a barátaim, ismerőseim is mindig lelkesedés­sel, szorgalommal dolgoznak a hasonló nagyságú, szomszédos te­rületeiken. 1978 óta azonban rossz hírek járnak arrafelé ... Innen-onnan hallottuk, rövide­sen megszűnik a környék úgyne­vezett zártkert jellege, s a föl­deket át kell adniuk a tulajdono­saiknak. Mint egykori tanácstag, utánanéztem a dolgoknak, s meg­tudtam, valóban létezik ilyen terv, de közöltek velem valami biztató­félét is: artiíg a birtokaink men­tén nem látunk dózert, nyugodtan dolgozzunk. Mondanom sem kell, azóta mindannyian kedvetlenek vagyunk, sőt néhányan már a ko­rábban gazdagon termő területeik felé sem néznek. A vonatkozó ér­tesítést közben kézhez kaptuk, miszerint külterületté nyilvánít­ják földjeinket. A végrehajtás kö­rül azonban nincs minden rend­jén. A tulajdonosok egy része — Kí­vánságra — már megkapta ugyan a csereingatlant, de ezek az em­berek továbbra is bánatosak, hi­szen idős korukra tekintettel már kevésbé éreznek magukban any- nyi erőt, hogy a korábbihoz ha­sonlóak, JóJi'tétifhSV'ó' yafáZsolják az úy^erüiktükét,1, Á többiek 'vi--' szónt'az íi^íót^fóíiíjVíé^Ütáh 'ját'Őt megváltási összeget várják, eddig hiába. Érthetetlen ez a huzavo­na, melynek káros következmé­nye van: mind jelentősebb birtok marad megműveletlen. A köztu­dottan nehéz népgazdasági hely­zetünkben vajon megengedhető az ilyesféle huzavona?” A válaszért a solti Nagyközségi Tanács elnökéhez, Prohászka Já­noshoz fordultunk, aki - ezeket mondotta: — A szóban forgó meleghegyi körzetben több mint kétszáz hek­tárnyi terület tartozik a zártkert- he?, amely a húsz évvel ezelőtt befejeződött kollektivizáláskor jött létre, mégpedig azért, mert az ottani szőlőkultúra — tekintettel a. terepviszonyokra — kezdetben nem volt alkalmas a nagyüzemi művelésre. Tulajdonosaik tehát megtarthatták az egyénenként pár száz négyszögölnyi földjüket, melyeken eredményesen gazdál­kodtak is. A baj akkor kezdő­dött, amikor az idős apák hiába hagyták örökségként földjüket az utódokra, akik már nem óhajtot­ták folytatni ezt a nehéz munkát. Egyre több lett a környéken a megműveletlen parcella, óhatatla­nul sürgetővé vált tehát a meg­művelés érclekében történő ható­sági intézkedés. — Erre került sor legutóbb? — Igen. Felmértük a környéket, beszélgettünk a száznál is . több tulajdonossal, akikkel megértet­tük. össztársadalmi cél az is: Sol­ton nem maradhat parlagon egy négyzetméternyi föld sem. Ennek módja pedig az, hogy nagyüzemi hasznosításra adjuk át a Meleg­hegyet, amit zártkert helyett kül­területté nyilvánítunk. A hivata­los döntés azóta megszületett, melynek értelmében az érintett tulajdonosok, akik másik földre tartottak igényt, már birtokba is vehették az otthonukhoz közel eső csereingatlant, az szintén jó mi­nőségű, s mezőgazdasági termelés­re alkalmas. A többiek pedig kár­talanításban részesülnek a kisajá­títás során. — .Éppen ők panaszkodnak el­sősorban, mert szerintük késle­kednek a kifizetéssel a hatóságok. Jogos az észrevételük? — E célra körülbelül másfél millió forintot kellett nekünk tar­talékolni, illetve „szerezni", ami bizony nem volt könnyű. Felügye­leti szerveink segítségével azon­ban1ívégre előteremtettük a szűk-,i séges ' összeget. Ügy határoztunk, ez évben még megmunkálhatja^ meleghegyi földjét minden tulaj­donos, s a kisajátítási eljárást ok­tóber 31-ét követően kezdjük meg. Ennek révén kapják kézhez pén­züket az érdekeltek, akiknek ez úton is kérem a szíves türelmét! — fejezte be tájékoztatását a ta­nácselnök. Megvalósul-e az úrihegyi villanykorszerűsítés terve? Többek megbízásából fordult lapunkhoz segítségért a Hetény- egyháza, Belsőnyír 134. szám alatt lakó Dukai Mihály. Mint közölte, sokadmagával csalódott, hiszen a térségbeli villanyhálózat tervezett korszerűsítése egyre késik, pe­dig az é munkáért felszámított forintokat már csaknem két esz­tendeje beszedte a tanács. „Most abban a helyzetben va­gyunk, hogy pénzünk sincs, de lassan az áramunk is elfogy. Túl­ságosan leterhelt ugyanis az erre­felé húzódó elektromos vezeték- rendszer, s néha már olyan ala­csony a feszültség, hogy a ház­tartási gépünk nem működik meg­felelően, s a tévénket is hiába nézzük, a műsor élvezhetetlen. Ami környezetünkben változat­lan: rendszeresen megjelenik la­kásunkon a villanyszámlás, és kasszírozza a díjat. Voltaképpen olyan szolgáltatásért kell fizet­nünk, melyet nem kapunk meg. Ezért érezzük magunkat becsap­va. Az említett összeg hatósági összegyűjtése óta duplán is. Ér­deklődtünk már ügyünkben itt is, ott is, de halvány ígéretnél töb­bel nem biztattak bennünket. Ha ez így megy tovább, előbb-utóbb meg kell keresnünk a petróleum- lámpát, a faszenes vasalót, meg a mosóteknőt”. — zárja levelét ol­vasónk. A mintegy száz tulajdonost érintő panasszal kapcsolatban ad­tunk némi felvilágosítást február 20-án. amikor is a Magyar Te­levízió ABLAK című műsorának egyik helyszíne szerkesztőségünk volt, ahonnan elmondtuk, lénye­gében pénzhiány akadályozza a kivitelezési munka megkezdését. A televízióban elmondottak alapjául szolgáló információt az iletékesektől kaptuk, közöttük Martonosi József községi tanács­elnöktől, aki az alábbiakat vála­szolta érdeklődésünkre: — Ürihegyen és Belsőnyírben körülbelül száz tulajdonos — fő­leg hobbitelek gazdája .és kisebb részben tanyai lakos — érintett ebben a krónikus ügyben. Ami vitathatatlan, hogy valóban sok fogyasztó van rákapcsolva az elektromos hálózatra, mely régen épült, tehát korszerűtlen is. Fel­újításának lehetőségét megbeszél­tük a Dél-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalattal. A szakem­berei által adott előzetes árkalku­láció szerint kezdtünk pénzt be­szedni a lakosságtól 1979-ben. Sajnos, a törekvésünket nem min­den érdekelt család támogatta, így aztán csupán 138 ezer forint gyűlt össze. Később egyesek visszakér­ték forintjaikat, ezért a közös kasszában mindössze 120 ezer ma­radt. Az idő tájt számítottunk egyéb támogatásra is, ám hiábd. Fedezet híján pedig munkát nem rendelhettünk meg. — És jelenleg milyen kilátás van a megoldásra? — Értesülésünk szerint csak­nem nyolcszor annyiba kerül d korszerűsítés — ennek során bő­vebb keresztmetszetűrt cserélnék a régi légvezetéket, és új, na­gyobb teljesítményű transzformá­torokat helyeznének üzembe —, mint amennyit már a lakosságtól beszedtünk. Szerintem az érintett fogyasztóknak az eddiginél még többet kell áldozniuk a villany­korszerűsítésre, meg aztán a kör­nyékbeli mezőgazdasági nagyüze­mek is — hiszen több dolgozójuk­ról szó van — a kasszájukba nyúlhatnának, nem beszélve némi állami hozzájárulásról, vagy a DEMÁSZ támogatásáról, külön­ben félő, kútba esik a szükséges program megvalósításának a ter­ve. A közeljövőben mindegyik fél részvételével megbeszélést tar­tunk, melyen remélhetőleg érde­mi döntések! születnek, ha arra megvan a jóakarat! — közölte végezetül a tanácselnök. Mindezekhez annyit fűzünk hozzá: dicséretesen széles körű összefogás jellemezte mindenütt a megyében a tanyai körzetek vil­lamosítását, s ez a közösségi erő most sem nélkülözhető, amikor már e hálózatok felújításának, korszerűsítésének jött el az ideje! És nemcsak Űrihegyen... összeállította: Velkei Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents