Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-27 / 73. szám

1981. március 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Nemzeti üzenet a színházi világnapon Az egészség érték Van egy kincs, melynek értékére csak akkor döbben rá az ember, ha már elveszí­tette. Ez a kincs az egészség. S talán éppen azért, mert az egészség „csupán” a test és lé­lek tökéletes együttműködé­sének megnyilvánulása, ért­hető, hogy a hiánya válik kínzóvá, észlelhetővé. Ebből következik, hogy az egészséggel úgy bánik az ember, mintha kiapadhatatlan forrás len­ne, herdálja, pocsékolja mindad­dig, amíg baljós jelek megálljt nem parancsolnak. De meg kell-e várni, hogy a szervezet tiltakozzon a „nem ren­deltetésszerű” igénybevétel ellen? Az egészség érték! Ékre az ér­tékre, ennek megóvására hívják fel a figyelmet mindazok, akik az egészségügyi ismeretek terjeszté­sére, népszerűsítésére hivatottak. Á Magyar Vöröskereszt, a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat karöltve a tanácsokkal, a műve­lődési otthonokkal, az iskolákkal azon munkálkodik, hogy az egész­séges életmód, a betegségek meg­előzésének tudományában eliga­zodni mindenkinek segítsen. Meghívó invitálta a lajosmi- zseieket az egészségügyi hét ren­dezvényeire. Egy-egy előadást tartanak az infarktusról, a munkahelyi balesetek elkerülésé­ről, a növényvédő szerek kockázat nélküli alkalmazásáról, az orvo­sok. Helybe viszik az ismerete­ket, hiszen a munkahelyeket ke­resik föl,, hogy ott szóljanak az egészséget veszélyeztető tányér zökről, ott ahol a baj keletkezhet. Tiszakécskén mától rendezik meg az egészségügyi hetet, mely-» re szinte belépő lesz a környezet- védelmi és tisztasági nap. Per­sze a parkok, utcák, udvarok ta­vaszi nagytakarításával akkorra már jószerint végeznek a szor­gos kécskeiek is, és szombaton a művelődési házban a Vöröske­resztes bálon legfeljebb a fáradt­ságot táncolhatják ki izmaikból: Mert a szórakozás éppúgy az egészséghez tartozik, mint a tisz­ta környezet... Kiskunfélegyházán egész hóna­pot szenteltek az egészséges élet­mód népszerűsítésének. Az érde­kes ’ előadásokon kívül az álta­lános ískóiásófe az elsősegély­nyújtást 'tahulták Yneg, a szak-! munkásképző intézet kollégiumá­ban csecsemőápolási tanfolyamon vehettek részt a leendő szülők. Mindenki választhatott tehát a számára érdekes, fontos tudniva­lókról szóló előadások közül. Az egészségügyi hetek, hóna­pok megrendezése immár hagyo­mányosnak tekinthető. A siker­nek csupán egyik mércéje a részt­vevők száma, bár ez sem mellé­kes. Ennél sokkal fontosabb, hogy eltűnnek az ismeretterjesztés „fe­hér foltjai”, legalább kétéven­ként Bács-Kiskun megye minden településén sor került hasonló egészségügyi rendezvényekre. S az egészség hetén elhangzott jó­tanácsokat megszívlelve okosab­ban gazdálkodnak az emberek kincsükkel, az egészségükkel, an­nak saját maguk látják elsősor­ban hasznát... N. M. Március 27-e színházi világnap, s ezen a .napon — immár 20. esztendeje — mielőtt hazai szín­házainkban felgördül a függöny, a Nemzetközi Színházi Intézet magyar központjának üzenetével köszöntik a társulatok tagjait és a közönséget. Az idén Szabó Magda Kossuth-díjas írónő fo­galmazta meg a nemzeti üzenetet. A mai színház ősét a mi vi­lágrészünkben az antik gö­rögség teremtette meg — hangzik az (üzenet, utalva a művészeti ág létrejöttét egykor elősegítő tár­sadalmi változásra. — Mindnyá­jan ismerjük e változás nemzet­közi nevét, úgy hívják: demok­rácia. Demokrácia nélkül nem volt, nincs és tiem is lehet élet­erős színház, szabad feldolgozási forma, tárgyválasztás, kísérlete­zés, nem szolgálhatná a színpad eleven organizmusa korunk em­berét, nem fejezhetne ki bennün­ket: életünket, céljainkat, ered­ményeinket, lálmainkat, vagy ter­veink kudarcát. — Ma leste azt a játékot ünne­peljük, amely egyben komoly és felelősségteljes valóság, főleg Magyarországon, ahol a színház ügye az elődöktől ránkhagyott nemzeti örökségünk — emlékez­tet az írónő a nemzeti kultúra ■megteremtéséért vívott reformko­ri küzdelmekre, majd megállapít­ja: a magyar színház országos ügy volt, fennmaradásunk egyik záloga. Nehéz idők örököseiként ünnepeljük most ezt az estét. — Gondoljunk tisztelettel azok­ra, akik utat törtek a mi ered­ményeink számára, s gondoljunk — éppen a saját nemzeti múl­tunk ismeretében — rokonszenv- vel és segítő barátsággal a fej­lődő országok íróira, művészeire, rendezőire, akik most vívják a maguk csatáját saját és sajátos színházi kultúrájuk kifejlesztése, elfogadtatása érdekében — mutat rá az üzenet. Pénteken este — a Nemzetközi Színházi Intézet határozata alap­ján — a világ minden színházá­ban elhangzik a nemzeti üzenet. Csökkenő létszámmal gyorsabb ügyintézés A megyeszékhely százezernyi lakosának nyilvántartása, az anyaköny­vi változások, a lakásigénylések, az adózás és még sorolhatnánk, hogy mennyi minden tartozik a városi tanács ügyintézőinek feladatkörébe, s akkor még nem is ejtettünk szót Kecskemét gazdálkodó szerveinek kimutatásairól. Az egyre növekvő adminisztrációs munkát viszont csökkenő létszámnak kell elvégeznie. Nem véletlen tehát, hogy a kecs­keméti Városi Tanács — a megyei tanács vb múlt évi határozata alapján — hatodik ötéves tervi korszerűsítési tervében igen fontos cé­lokat tűzött maga elé. A szervezési és jogi osztály vezetőjét, dr. Szom- bathy Zoltánt kérdeztük meg, mi ennek a korszerűsítésnek a lényege és hogyan érinti az állampolgárokat? — Az államigazgatás korsze­rűsítése és a számítógépes adat- feldolgozás szinte már összekap­csolódó fogalmak. Ez utóbbi azonban csak eszköze az elbzőnek, bár szinte nélkülözhetetlen. A né­pességnyilvántartás országos szá­mítógépes feldolgozása már meg­valósult, Kecskeméten a lakás­igényléseket már most, az út- és járdanyilvántartásokat pedig rö­videsen számítógépre visszük. A mikrofilmes adattárolás már nem számít újdonságnak. Egy levele­zőlap nagyságú mikrofilmet mu­tatok, erre éppen száz darab 30x40 centiméteres papírlap ada­tai férnek rá. Ez egyébként egy számítógépes adatfeldolgozás vég­eredménye. Mindez azonban a mi elképzeléseinknek csak egy- egy részterülete. A cél: komp­lexen, az államigazgatási tevé­kenység valamennyi fázisára ki­terjeszteni a számítógépes adat- feldolgozást. ' -— Mit - jelent ez konkrétan ? i — Egyetlen' központi 'adatnyil­vántartás lesz, amelyből minden­ki dolgozik, s amibe minden osz­tály betáplálja a nála jelentkező változásokat. Szeretném érzékel­tetni, hogy mennyi felesleges, párhuzamos adatnyilvántartás szüntethető meg így. Jelenleg ugyanannak az állampolgárnak a neve, születési éve, lakáscíme és így tovább, több helyen szerepel. Külön az anyakönyvi hivatalnál, a népességnyilvántartásnál, ha ingatlana vagy gépkocsija van, akkor az adóügyi csoportnál, to­vább nem is folytatva. A számí­tógépes adatbankkal a lakosságtól — eddig minden alkalommal kü­lön — kért adatok automatikusan rendelkezésre állnak. A tanácsi ügyintézők pedig nem a renge­teg lélekölő, manuális adminiszt­rálásra fordítják erejüket, idejü­ket, hanem az érdemi munkára. — A Számítástechnika című folyóirat nemrégiben megjelent cikkéből az derül ki, hogy Kecs­keméten az államigazgatási mun­ka tervezett korszerűsítése orszá­gosan is figyelemre méltó. Ez a SZÜV közelségének köszönhető? — Részben igen. Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy váro­sunkban is van számítóközpont. Terveink megvalósításához ugyan­is nagy gépre van szükség, ami ott megtalálható. Illetőleg a kö­zeljövőben megkötendő hosszú­távú együttműködési megállapo­dás értelmében, az ötéves terv­időszakban még bővítik a gépka­pacitást. Közös fejlesztési le­hetőségeinkből a városi tanács épületébe 'telepítünk egy úgyne­vezett „intelligens terminált”, ez a gép egyrészt csoportos adatrög-» zítésre szolgál, másrészt a nagy­géppel való közvetlen kapcsolat- tartásra. A két gép között kábel­összeköttetés lesz, így napraké­szen valamennyi osztály be tud­ja táplálni és vissza tudja kér­dezni azokat az adatokat, ame­lyekre szüksége van. Ez azonban tervezett céljainknak csak egyik oldala. A meglévő, több évtizedes szervezeti korlátok ledöntésével új, a jelenlegi feladatokhoz iga­zodó. rugalmas szervezetet is ter­vezünk kialakítani. Ennek előké­szítése már megkezdődött. Elvé­geztük a szervezet átfogó, globá­lis felmérését, illetve annak ér­tékelését. Szervezetkorszerűsítési változatokat dolgoztunk ki és mérlegeljük, hogy melyik a leg­megfelelőbb. Ebben a munkában több osztály munkatársai vettek részt társadalmi munkában. — Egyik cél a létszám csökken­tése is, a számítógépek kezelését viszont csak a beavatottak vé­gezhetik. — A modern gépek kezelése nem olyan nehéz, mint azt el­képzelik, gondoljunk csak az igen bonyolult automata mosógép be­programozására. Természetesen a számítógépes adatfeldolgozással foglalkozók rövid tanfolyami kép­zésen vesznek majd részit. — Nem csekély szellemi és anyagi erőforrásokra van szük­ség ennek a tervnek a megvaló­sítására. — Éppen a feladat nagysága miatt ezt önmagunkban nem tud­nánk megvalósítani, de támoga­tást kapunk a megyei tanácstól, a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talától és az Államigazgatási Szervezési Intézettől. Ez utóbbi egy kutatási főirány részeként kísérletet folytat a hatodik öt­éves tervidőszak államigazgatá­si számítógépes mintarendszeré­nek kidolgozására. Ehhez a kí­sérlethez — a megyei tanáccsal összehangolt formában — mi is csatlakozni kívánunk. A tervün­ket egyébként úgy építettük fel, hogy anyagi lehetőségeinktói füg­gően valósítjuk meg évente az egyes részfeladatokat, de közben a végcélt mindig látjuk. Ez pedig az állampolgárok jobb, egysze­rűbb, pontosabb kiszolgálása. K. K. Szolgáltatásunk bővítéseként beindítottuk mérlegjavító részlegünkéi Vállalunk belker-, tizedes-és tolósúlyosmérleg-javítást rövid átfutási idővel. Kecskemét, Kuruc körűt 45. sz. Várjuk szíves megrendeléseiket. Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Mgtsz Kecskemét 1025 HARSONASZÓVAL... A Magyar Hirdető — hir­det. S bár köz­zétennivaló akadna bőven, a' felvételein­ken látható táb­láktól aligha támad gusztu­sa a szemlélő­dének bármire is. Kevés a hir­detőtábla. Fő­ként ami jó is. Kívül, mármint az Akadémia körúton kívül egyet sem, de belül, a kecs­keméti Széche- nyiváros ré­gebbi területén is csak négyet- ötöt találtunk. De azt is mi­nek. Mert az oszlopokat rozsda marja, a fala pené­szes, foltos. Az autó­buszvárók né­miképp helyet­tesítik a hi­ányzó táblá­kat — noha nem elsődle­gesen erre a a célra épültek. Persze, rájuk is a hónapokig, esetleg évekig „aktuális” konzervpla- kátokat ragasz­tották. A hatalmas lakótelepen se­hol egy mozi­műsor, vagy színházi hir­detmény, mű­velődésházi program. Pe­dig erre nem­csak szükség lenne, hanem hely is, ugyan­is a Széohenyiváros központjában áll a nagy ABC mellett egy hir­detőoszlop, amelyre ráfestették a feltehetőleg örökéletűnek szánt (Tóth Sándor felvételei) totó-lottó feliratot. Aminek az információ értéke ugyebár... Plakátot ragasztani rá viszont tilos! V. T. BRAVOK Piros nyakkendőt vettek A kihallgatott tanúk vallo- • mása egybehangzó. Stein­metz János az eseményekre így emlékezik: '„1919 augusztus köze­pe táján a Bögyös-tanyán dolgoz­tam, és a kövesút melletti kuko­ricásban kapáltam több társam­mal együtt. Közben puskaröpo- gást hallottam, amire mindany- nyian felfigyeltünk, és a lövés irányába futottunk. De csak ak­kor mertünk a helyszínre menni, amikor a gyilkosokkal teli kocsi már elhaladt. Ekkor láttam, hogy az útszéli árokban holtan fekszik dr. Paprika Antal ügyvéd.” - Fazekas Gábor, a munkásmoz­galom veteránja, 88 éves fővel 1946. március 21-én így tudott a korábbi időkről. „1919-ben a kom­Brávó a magyar nyelv értelmezd szó­tára szerint: bérgyilkos, kalandor. műn leverése után értem jött Borbás Imre és négy társa, majd a rendőrség fogdájába vittek. Itt tizennégy-tizenöten voltunk. Sen­ki sem hallgatott ki bennünket, hanem esténként felváltva ütöt- tek-vertek, és valamennyiünket büdös kommunistáknak nevez­tek. Minket és főleg engem, Bu­dai Ágoston nevezetű vert meg. A meggyilkoltak személyére em­lékszem, de arra nem, hogy ki,k követték el. 1920 tavaszáig tar­tottak fogva, majd Kalocsára vit­tek, ahonnan a Miklai-pusztára adtak ki dolgozni. Az év decem­berében kerültem haza, és mint nyilvántartott kommunistát, ren­dőri felügyelet alá helyeztek.” Jegyes Imre tanúskodása jól jellemzi az akkori országos, s benne a kiskunhalasi légkört is. Jegyes a rendőrkapitányságon teljesített szolgálatot a város fel­ső végén lévő őrszobán. „Az ak­kori időkben Kiskunhalason pá­nikhangulat volt, a lakosság ret­tegésben élt, mindenki félt, kü­lönösen a baloldali elemek, és a zsidóság, mert éjszakánként hol innen, hol onnan elhurcoltak va­lakit. Én a gyilkosságok, valamint az éjjeli rendzavarások, s az em­berek összeszedését főként a Kis­kunhalason működő ébredő ma­gyarok egyesületének sorában vélem megtalálhatónak, vala­mint a fehér hadsereggel oda be­vonult Partatics (vagy Pertetics) nevű tiszthelyettes bevonásával, kik szerintem a fenti ügyek ér­demi szerzői voltak. Bokros István a következőket mondta: „1919 márciusában a kiskunhalasi forradalmi törvény­szék elnökévé neveztek ki. E mi­nőségben működtem 1919 április végéig. Ekkor neveztek ki Kis­kunhalas város vörösőr parancs­nokának. Ezt a tisztségemet 1919. augusztus 6-ig, a diktatúra leve­réséig töltöttem be. A kommün bukása után Jugoszláviába emig­ráltam. Belgrádban letartóztat­tak, majd Szabadkán szabadon bocsátottak. Később Szegednél átdobtak a határon. Szegedre ér­ve, az állomáson a helybeli ka­tonai hatóság letartóztatott. A kaszárnyában Makai százados és Rád Árpád hadnagy azt kérdez­ték tőlem „te is Kun Béla kato­nája voltál?” Mire én azt mond­tam: „Igen!” Ekkor már nem kérdeztek semmit, hanem egy ólmos kanosukéval ütöttek-vertek addig, míg az eszméletemet el nem vesztettem. Három nap múl­va Kiskunhalasról lóháton jöttek értem, hogy oda szállítsanak. Sze­gedről Halasra hol a ló farkához, hol a lábához kötve tetették, meg velem az utat. Halasra érve a rendőrségre vittek, és átadtak Fischer József akkori' fogalmazó­nak, aki azt kérdezte: „ki voltál te?” Mire én azt mondtam: kom­munista. Ezután 20 percen át vert. Megverésem után leültetett egy székre, és nekilátott kihallgatni. Eközben jött a szobába Budai Ágoston, akkori rendőrfeKigyelő, és azt mondta: „No, az anyád bü­dös kommunista úristenit! Csak­hogy itt vagy!” Majd a kezében levő görbebottal fejbevágott oly­annyira, hogy a székről lefordul­tam és eszméletemet veszítettem. Majd magamhoz térve, mikor meglátta nyakamon a piros nyak­kendőt, azt kirántotta, ilyen sza­vak kíséretében „most pedig va­csorázni fogsz”. Budai megetette velem a nyakkendő egyharmad részét. Azt meg kellett rágnom és le is kellett nyelnem, öt nap múlva Kalocsára vittek a fogház­ba. A négy és félesztendős ítéle­tet ki is töltöttem.” A kínzásoknak se vége, se hossza. Sütő Pál: „Engem 25 bot­ütésre ítéltek, amit a román ka­tonák hajtottak végre rajtam. A 25 botütés után a faromról cafa­tokban lógott a hús ...” Zseni Balázs: „A 19-es forra­dalom alatt a földmunkások szö­vetkezetének a könyvtárosa let­tem, és egészen a forradalom le­veréséig ebben a minőségben sze­repeltem. 1920 januárjában két katona Fehértóra jött utánam, mondván, hogy azonnal menjek velük a katonai parancsnokság­ra. Itt egy Deklama nevű száza­dos hallgatott ki, megkérdezve, hogy miért nem jelentkeztem a nemzeti hadseregbe, és ha már nem jelentkeztem, akkor miért lázitottam a többieket, hogy ne vonuljanak be. Közbenjárásra nemsoká szabadon engedtek vol­na, de Budai Ágoston rendőr fel­ügyelő ezzel nem érte be. Bika- csőkkel megvert, és közben esze­lősen ordította, nesze, te büdös kommunista! Az ütlegelést úgy hajtotta végre, hógy nekem a cipőm orrát kellett fognom... 1920 februárjában bevonultam a nemzeti hadseregbe.” Józsa Gábor rendőrnyomozó hadnagy, a Magyar Államrendőr­ség kiskunhalasi kapitányságának politikai osztályáról 1946. június 10-én, többek között a követke­zőket jelentette: „1919—20. évi politikai gyilkos­ságok áldozatainak száma Kis­kunhalason kilenc személy.” „Budai Ágoston volt anyakönyv­vezető tagadta azt, hogy 1919- ben a kommün leverése után a rendőrségre bekísért kommunis­ta egyének közül bárkit is bán­talmazott volna... Szegedi fehér­terroristák 1919 augusztus havá­ban érkeztek meg Kiskunhalasra, ezt pár nappal megelőzőleg pe­dig román ellenforradalmi csapa­tok érkeztek, akik megkezdték a kommunisták összefogdosását, s a fehérek tovább folytatták. A kivégzésekről csak hallomásból tud. Azt tudja, hogy a rendőrség­nek az egész dologban csak (!) annyi szerepe volt, hogy a ro­mán, illetve a fehér tisztek által hozott névjegyzékben szereplők lakásait a beosztottakkal közöl­ték, illetve a csapat tagjait a rendőrök vezették el a kérdéses kommunista személyek lakására, akiket aztán elfogtak és egy ré­szét kivégezték.” „Idős Kardos Sándor a kikér­dezés során elmondotta, hogy határozottan emlékszik arra, hogy Mamlecz Antal, aki szintén vele egy zárkában volt becsukva, ki­hallgatás végett a fogdába lehi­vatták, s amikor visszatért, kö­zölte vele Mamlecz Antal, hogy Budai Ágoston vallatás közben öklével két fogát kiütötte, amit nem hagyott kiköpni, hanem le­nyelette vele.” „Paprika Imre villanyszerelő, testvérbátyjának, Paprika Antal ügyvédnek kivégzésével kapcso­latosan elmondotta, hogy annak kivégzése pontosan 1919. augusz­tus hó 7-én történt. Egy alka­lommal, amikor bátyja már letar­tóztatásban volt, rövid megbeszé­lést folytatott vele, akkor neki elmondta, hogy az ő letartózta­tását Pozsgai Miklós utasítására foganatosították.”. „Dr. Katona Mihály volt pol­gármester kikérdezésre elmondot­ta, hogy ő 1919-ben a kommün ideje alatt, a munkástanács jegy­zője volt. 0 nem volt az ébredő magyarok egyesületének tagja, de tudomása van arról, hogy az éb­redő magyarok főhősei között szerepelt Ádor Sándor és Natkai János vendéglős is ... Tud arról, hogy egy alkalommal (áldozócsü­törtökön) az ébredd magyarok gyűlést tartottak, s ezt követő másnap éjjel Schwarcz Sándort elfogták, s pár nap múlva a vá­rosi nádasban agyonlőtték. (A mélykúti átjáróhidnál.)”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents