Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-25 / 71. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. március 25. Táppénz TANYÁRÓL KI, TANYÁRA BE! Talajjavítás nehézségekkel HOGY MI A TÁPPÉNZ? — úgy gondolom, nem szorul külö­nösebb magyarázatra. Ha bete­gek vagyunk, táppénzt kapunk — és kész. Hiszen — egy kis tré­fát is megengedve magunknak — a táppénz mibenléte ma már „egy csecsemőnek se új”; az anyukák nem egyszer kénysze­rülnek gyermekápolási táppénz­re menni. De komolyra fordítva a szót, — a táppénz is ama „té­teleink” közé tartozik, amelyeket nem szoktunk közvetlenül meg­említeni, amikor valaki jövedel­münk felől érdeklődik. Csupán azt az összeget mondjuk meg ilyenkor — esetenként azt is „le” — vagy „felkerekítve” —. ame­lyet a fizetési borítékban átve­szünk. Agitációs felbuzdulásunk­ban tesszük még hozzá, hogy vannak kopertán kívüli jövedel­meink is, mint amilyen, mond­juk, az üzemi étkeztetési vagy üdültetési hozzájárulás, de meg az olyan költségek is, melyekkel a tanácsok járulnak hozzá gyer­mekintézményeink fenntartásá­hoz ... Mert hát ugye a táppénz is magától értetődő dolog, mint ahogy a családi pótlék is havon­ta kijár. Pedig nem árt tanulságként sem szemügyre venni például a táppénzkifizetésekre vonatkozó adatokat, s valami szemléletes arány-összehasonlítással érzékel­tetni, mit is érnek a betegségünk idejére kapott táppénz-milliók. BEVEZETŐNEK néhány sum­mázó adattal ismertessük me­gyénk táppénzes helyzetét. Dr. Zonda László megyei táppénzes szakfelügyelő főorvos éves be­számolójában arról tájékoztatta a Szakszervezetek Megyei Taná­csát, hogy 1980-ban Bács-Kiskun megyében a keresőképtelen be­tegállomány jelentősen emelke­dett, és a táppénzes helyzet az 1979. évi kisfokú javulás után is­imét sokat 'romlott. Az 1979-es 5,2 százalékról 5,5 százalékra emelkedett a megye éves táppén­zes percentje. Ilyen magas be­tegállomány Bács-Kiskunban még egyik esztendőben sem volt. (Az országos növekedés átlago­san csak 0,2 százalékot tett ki.) A társadalombiztosítási adatok szerint tavaly 2 988 000 volt a ki­utalt táppénzes napok száma (az emelkedés 133 000 nap). Erre vettünk fel 266,6 millió forint táppénzt (az előzp évi költség 242,6 millióra rúgott). A szokásos módon szólva úgy is fogalmaz­hatunk, hogy' 1980-ban 2 millió 988 ezer táppénzes nap kiesett a termelésből, hiszen ennyi időt betegségben töltöttünk. DE FORDÍTSUK MOST ezt az adatot egy másik nézőpont „nyel­vére”. Mint tudjuk — papíron valamennyien 313 napot dolgo­zunk egy esztendőben. Ha most azt a közel 3 millió napot eloszt­juk 313-mal, az eredmény azt fe­jezi ki, hogy a megyében egy éven át 9646 ember nem dolgo­zott. Jó — az ember nem min­dig olvassa jószivvel, hogy csak a kiesett munkanapok oldaláról elemzik a tápppénzes helyzetet. Ha ugyanis beteg valaki, akkor megvizsgáltatja magát az orvos­sal, aki ha szükséges, kiírja táp­pénzre, ágyba parancsolja, keze­lésre járatja, gyógyszert szedet. No de nincsenek-e, sajnos, szá­mosán „képzelt betegek”, akiket az ellenőrzés dandármunkák ide­jén inkább a háztáji földön, hobbikertben találna, — ha min­denhova eljuthatna betegellenőr. S vajon nincsenek „nagyszívű” orvosok, akik esetenként majd­hogynem „kívánságra” írnak ki táppénzes napokra. No de a dol­gozók túlnyomó többsége nem kedvtelésből megy orvoshoz. S ha a szóbanforgó beszámoló sze­rint a kecskeméti s a többi ren­delőintézetnél is elsősorban a községek, vidéki körzetek terü­letén volt a legnagyobb táppénz­emelkedés. ami a vidéki felül­vizsgálatok és az ott dolgozó körzeti orvosok munkájának elégtelenségére figyelmeztet, a közel 3 millió tavalyi táppénzes nap valóban betegségre „ment éT\ s itt-ott csúszhatott be pár nap, mondjuk családiház-épftés- re. Mert például februárban az országos 0,1 százalékos emelke­déssel szemben Bács-Kiskunban 0,4 százalékkal növekedett a be­tegállomány főleg lázas meghű­lések miatt, és márciusban is 1,2 százalékra ugrott az influenza­szerű megbetegedések aránya az országos 0,7 százalékkal szem­ben. A táppénzes betegállomány tartósan magas maradt március hónapot követően is. A TÁPPÉNZES KÖLTSÉGEK százmillión túl az az esztendőn át termelésből kiesett 9546 em­ber úgy is „értékelhető”, mintha teszem azt a hatezres állomány felé közeledő BÁCSÉP meg a közel háromezres létszámú Bajai Mezőgazdasági Kombinát állt volna le teljes egy évre a mun­kával. Ugye — így még elgondolkod- tatóbbak ezek a táppénzes ada- ' tok? t. 1. Árkot ás, hogy az esővíz a kör­nyező területekről elfolyjon, fa- tuskókat és -gyökereket vesz ki a földből, javítja a talajt Kecske­mét határában, a Kiskőrösi úton a Magyar—Szovjet Barátság Tsz öttagú brigádja. Az öt ember, Csorba József irá­nyításával, nehéz munkát végez itt, végig a Kiskőrösi úton. Na­ponta ezer métert haladnak előre a tereprendezéssel, amelynek a helye — jóval a Ballószög 344-es számú ház után — /már tanyavi­lág. Örömmel veszik az itt lakó ta­nyasiak, hogy a mezőgazdasági tereprendezés nyomán elfolyik a medrében a csapadékvíz, keve­sebb lesz a sár és szilárd burkola­tú utat is épít a termelőszövetke­zet. Egyet azonban, mielőtt e nagy munkához fogtak, nem vettek fi­gyelembe a terület rendezői. Ne­vezetesen, hogy az árok mentén, jobbról is, balról is, többnyire olyan idős emberek laknak, akik­nek jó időben, jó úton is elég a járás. Mint például a 79 éves özvegy Virág Ferencnének, aki egyedül él a tanyáján és akivel a napokban furcsa eset történt: a városba igyekezett volna, de még a háza előtt beleragadt a sárba és a szomszédja segítette ki onnan. De ha nem lett volna sár, a ta­nya melletti földhányásra fel- és azon keresztül menni Virág néni­nek amúgyis lehetetlen lett vol­na; árokugrásra meg aligha vál­• Jó út vezet majd a tanyavilág­ban ... de az itt lakók a közle­kedésben már most némi segítsé­get megérdemelnének (Tóth Sán­dor felvétele) lalkozhatott. (Mi is éppen hogy csak ki tudtuk centizni az áltál- ugrást, hogy a nénivel beszélhes­sünk.) — Ezerkétszázkilencven fo­rint nyugdíjat kapok — mondta ottjártunkkor. — De nem bírok el­menni vásárolni. Valakit mindig meg kell kérni, hogy hozzon ezt- azt... A szomszédban ugyancsak egy magányos néni lakik. A másik házba pedig egy alka­lommal alig-alig tudott bejutni a körzeti orvos az ott ápolt bácsi­hoz. A terepet járva egy igen egy­szerű megoldásra gondoltunk. Mi lenne, ha — átmenetileg — palló-, vagy más deszkával pár helyen alkalmi áthidalót ácsolnának az út menti tanyák lakóinak az árok fölé, és a földre leraknának va­lamennyi téglát, míg a sár és az árokásás tart? i Ez már — meglehet — nem ta­lajjavítás (melioráció), de itt is, és minden egyéb — az emberek kisebb-nagyobb csoportját érin­tő — közterületi munkánál elkel­ne, jólesne az ilyen és hasonló figyelmesség. K—1 A Habselyem Kötöttárugyárak teljesítik az első negyedéves terveiket A Habselyem Kötöttárugyár megyénkben levő két üzeme és vidéki telepeik mintegy ezerszáz dolgozót foglalkoztatnak. A napok­ban a kecskeméti és kiskunfélegyházi gyár­ban arról érdeklődtünk, hogyan kezdték az esztendőt és milyen eredményekre számíta­nak az első negyedévben. Zala Ferenc, a kecskeméti 3. számú gyár főmérnöke a követke­zőket mondta: — Március 15-ig az első negyed­éves tervünket 95 százalékra tel­jesítettük, s így még túlteljesítés­re is számíthatunk. Még mielőtt azonban a január 2 óta eltelt idő­ről beszámolnék, szükségesnek tartom, hogy néhány szóval meg­emlékezzek az igen jól sikerült múlt évről. Fontosnak tartom ezt azért is, mert szeretnénk a tava­lyi eredményeinket elérni, sőt né­mely vonatkozásban még többre számítunk. A tervezett 210 millió forint ár­bevétel helyett elértük a 219 mil­liót. Termékeinkből 68 millió fo­rint értékűt szállítottunk szovjet exportra, 35 millió forintot pedig a tőkés államokba küldött áruink­ért kaptunk. Ez utóbbi azért is jelentős, mert az előző évben mindössze 26 millió forint volt a tőkés exportunk. Tavaly új meg­rendelőként jelentkezett egy angol cég. A második félévben 55 ezer köntöst és hálóinget készítettünk részére. Az idei év első felében újabb 48 ezret vesznek át tőlünk, és a második félévre is nagyobb megrendelésre számítunk. A múlt év második nagy ered­ménye volt, hogy az első osztá­lyú termékek arányát az előző évi 94,2 százalékról 97 százalék­ra növeltük. Továbbra is számí­tunk gyárunk 22 szocialista bri­gádja vállalásainak teljesítésére. •Nekik köszönhető a minőség ja­vulása, hogy növekedett a tefme- lékenység, s nórmaóra-megtaka- rításunk elérté a 23 ezer 368 l szabászat dolgozóinak lel- kiisrtieretes jó munkája eredmé­nyekén; pedig az 1979 évi 3 mil­lió forinttal szemben 9,3 millió forint volt a takarékossági moz­galom eredménye. Március végéig teljesítjük a hazai megrendeléseket, s a már említett angol export mellett a tervnek megfelelően mintegy 280 ezer női blúzt, köntöst és más terméket gyártunk szovjet meg­rendelők részére. — A jó eredményekkel befe­jezett múlt év után zökkenőmen­tesen láttunk hozzá idei terveink megvalósításához — mondta Far­kas Jenóné, a kiskunfélegyházi 5. számú gyár igazgatója. — Ta­valy 74,8 millió forint volt az ár­bevételi tervünk, s azt 82,7 mil­lióra teljesítettük. Termékeink­ből húsz millió forint értékű - ke­rült szovjet exportra, dollár-ár­bevételünk pedig elérte az egy­millió 100 ezer dollárt. Az idén szeretnénk 92 millió forint érté­kű terméket gyártani és a tőkés piacokra 100 ezer dollárral töb­bet küldeni. s Terveink reálisak, van megrendelésünk elegendő azért is, mert tavaly termékeink 99 százaléka volt első osztályú. A múlt év júliusától gyártja bugaci telepünk az ADIDAS sportnadrá­gokat, s év végéig 120 ezret szál­lítottak a külföldi megrendelő­nek. Az idén 270 ezret kell gyár- taniok. Tavaly egy kuvaiti cég­nek 6 ezer zakót gyártottunk, az idén már 28 ezret igényelnek. Az első 2 ezer darabos szállítmányt április 10-én indítjuk útnak. Az idén még tovább szándéko­zunk növelni a tőkés exportun­kat. Tárgyalások kezdődtek pél­dául két NSZK céggel. Bőszükre a harmadik negyedévben kezdjük meg a munkát, s várhatóan há­rom évre szól majd a szerződés. Kanadai üzletféllel is tárgyalunk, s reméljük rövidesen megkezd­hetjük az általunk gyártott gyap­júöltönyök tengeren túlra szállí­tását. Az első negyedévben egyébként 308 ezer dollár értékű termékünk jut tőkés megrende­lőkhöz. O. L. • A kecske­méti gyárban Vakulya Lászlóné dolgozik a tavaly üzembe állított 12 szálas speciális ráncoló­varrógéppel, amely egy műveletben hat sor gumit varr be a női blúzok derekába. (Opauszky László felvételei) • Hajnal Tiborné és Szerencsi Sándorné, a kiskunfélegyházi gyár sza­bászatának dolgozói, a Kossuth brigád tagjai a ragasztógépet kezelik. Miért sötétek a nyárlőrinci utcák? A kecskeméti Nyilas Mihályné gyakorta látogatja meg Nyárlőrin- cen lakó rokonát, s minden alka­lommal szomorúan tapasztalja, hogy esténként, éjszakánként ret­tenetesen sötétek az ottani köz­területek. Például a falu központ­jába vezető Vasút utcán, a vasú­ti átjáró után csak egyetlen osz­lopon ég a körte. Kivilágítatlan úton közlekedni balesetveszélyes. Vajon gondol- nak-e erre az illetékesek? — zár- la levelét imigyen olvasónk. E panaszt erősítette meg a szer­kesztőségünkben személyesen járt egyik nyárlőrinci fiatal, lány, aki így beszélt: — Ismeretlen személyek már kétszer molesztáltak a községben, amikor a mozielőadás után haza­felé tartottam a sötét utcán. Sze-’ rintem egy tanyaközpont közvilá­gítására is nagyobb gondot fordí­tanak manapság, .mint azt szűkebb lakhelyünkön teszik. Miért van ez így? A jogosnak tűnő kérdésekkel a Nyárlőrinci Községi Tanács elnö­kéhez, Balogh Péterhez fordul­tunk, aki az alábbiakat válaszol­ta: — Sajnos valóság az, amit ki­fogásolnak az emberek. Hozzáte­szem, ez az ügy szerepelt már végrehajtó bizottságunk előtt, sőt a tanácsülésen és más fórumot if megjárt, de eddig eredménytele­nül. Az a baj, hogy a tönkrement foglalatokat nincs módjában ki­cserélnie a DÉMASZ-nak, mert hiánycikkekről van szó. Hadd mondjam itt el, hogy a községbe­li közvilágítási lámpáink 30 száza­léka nem ég. Fizetjük viszont e szolgáltatás után az átalánydíjat, Hogy .meddig tart ez az állapot?. Semmi biztatót nem tudok közöl­ni. Talán az önök cikke Segíthet... A közérdekű problémát illető­en felvilágosítást kértünk a Dél- magyarországi Áramszolgáltató Vállalat nagykőrösi üzemigazga­tóságától, melynek helyettes ve­zetője ezeket mondotta: — A régi, korszerűtlen, kevés­bé üzembiztos foglalatok gyártá­sát .központilag szüntették meg évekkel ezelőtt, pótlásukról azon­ban egyidejűleg senki sem gon­doskodott. Értesülésünk szerint azóta kifejlesztettek egy új típu­sú ilyen alkatrészt, sorozatban történő előállításáról is hallottunk már, meg arról, talán év végére mi is kapunk belőle. Addig bi? zony marad a- sötét, de az átalány­díj nem, melyet az üzemképtelen fogyasztók arányában csökkent a vállalatunk — természetesen Nyárlőrincen is! Egy sertéstenyésztő takarékossági javaslata Személyesen járt el minap ná­lunk az Orgovány, Kossuth utca 46. szám alatt lakó Poor Mihály, aki figyelemre méltó levelet ho­zott magával arról, hogy takaré­koskodhatnak a takarmánnyal az egyéni sertéshizlalók. Javaslatát szóban is megfogalmazta és ki­egészítette, melyet az alábbiakban közlünk: — Magam is régóta foglalkozom sertéstenyésztéssel, így tapaszta­latból tudom, a kiadások zömét a takarmány beszerzésére kell fordítani. Nem olcsóak a tápok manapság, de a .kukorica sem. Pe­dig a szerződéses hizlalási kötele­zettség teljesítéséhez alapvetően szükséges, hogy az állat bősége­sen táplálkozzon. A kellő súly eléréséig vétek lenne spórolni az ennivalójával. Nem így az átadás előtti• órákban, amikor bizony fö­lösleges a sertés gyomrát meg­terhelni: És mégis sokan ezt te­szik. Mi okból? Az átvevők — aí&fc az előírások szerint cselekednek — meghatározott súly-értékkel csökkentik a hízó összkilóját, ép. pen ama célból, hogy leadása előt­ti órákban megevett takarmány már nem hasznosul a vágóhídra érkezésig. Vannak azonban te­nyésztők, akik oly módon ügyes­kednek, az előző’ esti éheztetés után reggel a szokásosnál is több takarmányt etetnek meg az állat­tal, hogy a levont súly voltakép­pen megegyezzen a sertésgyomor tartalmának súlyával. Ezátal nem fizetünk rá, mondják. És én éppen velük szállók vi­tába. Fölöslegesnek, mi több, meg­A kécskei öregek köszöneté Az idős emberekről való szervezett gondoskodás egyik kitűnően bevált formája megyénkben a napközi ottho­nos ellátás, mely nemcsak az igénybe vevők rendszeres — és lehetőleg az egészségi állapotukra is figyelemmel levő — étkeztetését jelenti, de a sza-' bad Idejük kellemes és az érdeklődési körüknek" megfelelő elitöltését is. Ez utóbbinak lehetősége ma már igen széles körű, hiszen általában jói fel­szereltek az ilyen Intézmények, ahol megitaláilható a televízió, a sztereo rá­dió, a magnó, a lemezjátszó, a számos társasjáték, a többféle sajtótermék, a házi könyvtár, s néhol a házi filmve- tltőgép. Ám gyakorta kapunk híreket az említetteken túlmenő rendezvények­ről is. Legutóbb a itiszakécskei Németh Ve­ronától érkezett szerkesztőségünkbe levél, mely a helyi öregek napközi ott­hona lakóinak öröméről számol be. Nevezetesen, hogy az ottani nénik ma is mégha tattan emlékeznek a pillanat­ra, amikor az idei nőnap alkalmából vendégként üdvözölhették kis társasá­gukban a patronálókat. a REMIX köz­ségi gyára dolgozóinak képviselőit, kö­engedhetetlennek tartom az effé­le nyereszkedést, elsősorban a ta­karmány magas árára és a néha itt-ott előforduló hiányára tekin­tettel. Megoldásként mire apellá­lok? A tisztességre, a becsületre. Ez a garaciája ugyanis takarékos- sági elképzelésem megvalósítá­sának, melynek lényege: a felvá­sárlás napján nem szükséges be­laktatni a hízott állatot, amelyet utoljára az előző este kell bősé­gesen megetetni, így a takarmány felszívódása, rendeltesszerű hasz­nosulása biztosított a levágás ide-’ jéig. Szeretném remélni, hogy a ne­héz népgazdasági helyzetünkre való tekintettel sok sertéstartó társam egyetért velem, s csatla­kozik közösségi célú javaslatom­hoz! Az előzőekkel kapó^ólatban' be-' széliünk illetékei szakemberek­kel, akik realizáliHatórlak 'találják^ az említett takarékoskodási mó­dot, persze csak ésszerűen. Tő­lük tudjuk azt, hogy például tar valy a megyénkben több mint 1 millió hízott sertést vásároltak fel a hivatalos szervek, zömmel a ház­táji és kisegítő gazdaságokból. Nos, számoljunk! Ha minden ál­latnál csupán 1 kilót spórol meg a tenyésztő, összesen 1 millió ki­logramm megtakarított takarmá­nyunk van, ami csak 6 forintos kilónkénti egységárral is szorozva, szép summa. Ezért véljük közérdeklődésre számot tartónak olvasónk elkép­zelését, melyre vonatkozó hozzá? szólásoknak szívesen adnánk he­lyet e rovatunkban! zöttüik az Igazgatót. A Pár kedves szó, illetve egy-egy szegfű annak tudatát mélyítette el az ünnepeitekben, hogy szocialista társadalmunk méltóan meg­becsüli a gyengébb nem ama tagjait Is, akik már a hosszú évtizedek nehéz munkáját követő megérdemelt pihe­nést, a nyugdíjas éveket élvezik. Meglepetés volt és nagyon jólesett számunkra, hogy a REMIX nemrégen meghívott valamennyiünket a művelő­dési házban tartott műsorra, melyet a kollektíva részére rendeztek. Nem Is számítottunk arra, hogy a gyáriak a saját gépkocsijukon szállítanak áz elő­adás színhelyére és vissza. Patroná- lólnkkal együtt nekünk Is élményt je­lentett gyönyörködni a fővárosi művé­szek produkcióiban. A REMIX gyár dolgozóinak és veze­tőinek ezúton köszönjük meg. amit ér­dekünkben tettek, s őszintén kívánjuk, hogy munkájukban az idén is érjenek el szép eredményeket! — fejeződnek be olvasónk sorai. Szívesen adtunk helyt a történtek­nek, annál Is inkább, hiszen azok kö­vetést érdemlő példával Is szolgálnak I CIKKÜNK NYOMÁN Kézhez kapta a megtaláló a másik kerékpárt is Február 18-i Sajtópostánkban •bíráiltuk a Kecskeméti Városi Ta­nács illetékeseit, mert a vonatko­zó jogszabályban foglaltak ellené­re jártak el Szabó József helyi la­kossal szemben, aki a korábban megtalált két kis méretű kerék­pár helyett csak az egyiket kap­ta vissza, miután lejárt azok hi­vatalos őrzésének ideje, s a tulaj­donos nem jelentkezett értük. Cikkünkre most kaptunk levél­ben választ a kecskeméti Váro­si Tanács V. B. igazgatási osztálya vezetőjétől, dr. Apátóczky Kál­mántól, aki a következőket írta: í Évekkel ezelőtt „divatos" volt biciklit találni a megyeszékhelyen, ahol ma már ki nem deríthető személy utasítására olyan hibás gyakorlat alakult ki, hogy több kerékpár behozatala esetén csak egyet tarthatott meg a megtaláló, a többi értékesítés révén az állami bevételeket növelte. Pedig a jog­szabály akkor is úgy rendelkezett, mint most: a személyi tulajdon szokásos tárgyait (pl. kerékpáro­kat) a találó részére kell átadni a háromhónapos megőrzés után. A másik kerékpár Szabó József­nek történő kiadásáról már ren­delkeztem, a talált tárgyak keze­lőit pedig figyelmeztettem a sza­bálysértő gyakorlat megszünteté­sére. Köszönjük a tárgyilagos vá­laszt és az érdemi intézkedést! j Összeállította: Velkei Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents