Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-25 / 71. szám

1981. március 25. • PETŐFI NÉPE • 5 Találkoztak Bartók Bélával... Visszaemlékezések a szerző bajai koncertjére ír Bartók Bé­lát — legköze­lebbi hozzá­tartozóinak vé­leménye sze­rint — nehe­zen lehetett rávenni, hogy koncertet ad­jon a Buda­pesttől távol­eső kisváro­sokban. Ezek­nek a ritka al­kalmaknak egyike volt 1928-as bajai szereplése. A különleges ese­ményhez a sze­rencsés vélet­lenen kívül valószinűleg hpzzájárult a Sugovica-parti város zenei életének jóhí­re. Bartókra emlékezve, születésének napján doku­mentumok . és még élő tanúk segítségével idéz­zük fel a nevezetes hangversenyt, felvillantva valamit a város ak­kori, gazdag kulturális életéből is... • Baja a húszas-harmincas évek­ben Magyarország jómódú keres­kedővárosai közé tartozott. Pol­gárai nem sajnálták megnyitni pénztárcájukat a művészetek tá­mogatására. A város vezető ér­telmiségei és gazdag üzletembe­rei közül sokan maguk is aktív művelői voltak valamely művé­szeti ágnak. Az akkor Baján élő, nagynevű építész-akadémikus, Major Máté egyik életrajzi írásá­ban megemlíti, hogy a városi ve­gyeskarban együtt énekéit pél­dául dr. Alföldi József orvos, dr. Bajai Ernő üzlet- és sport­ember, Somogyi Elemér szesz­gyáros. A helység zenei életét irányító, szervező. Liszt Ferenc Kör egyik hangversenyén Händel Largóját dr. Bernhardt Sándor, Baja későbbi polgármestere adta elő hegedűn ... Az 1928-as ápri­lisi Bartók-koncertről a jeles építész ezt írja: „Baja zeneértő közönsége lelkesen ünnepelte a negyvenhét éves mestert.” A kor átlagos ízlését tekintve, Bartók művészete a húszas évek véaén. de .még ezt követően is jó^Sejg^^g^Sfé^yalamifél^ bár- _ bár,-fura muzsikának hattftr. ft' műsorfüzet tanúsága szerint Scarlatti, Mozart, Beethoven zon­goraszonátáit követően Kodály- és Bartók-műveket játszott a szerző. Meglehet, ezek valóságos szentségtörésnek tűnhettek az előbbiek után, a bajaiak mégis lelkesen tapsoltak. Ám, ha a Ti- zennésy magyar parasztdal, vagy a Medvetánc viharos ünneplésé­ben volt is némi sznobizmus, né- . hányán egészen bizonyosan fel­ismerték Bartók zsenialitását. • Családias hangulatú házikoncert Éberéknél, a húszas évek végén. A zongoránál idősebb Éber Sándor festőművész. t Bartók bajai zongoraestjének műsora. Alul a zeneszerző Achátz Im­rének szóló aláírása. MEGHÍVÓ. A BAJAI LISZT FERENC-KÖR 1028. április 9-én (hétffln) este *L9 órakor rendezi a Nemzcli-száiló termében TIZENHETEDIK NYILVÁNOS HANGVERSENYÉT, BARTÓK BÉLA, • v)lA|HlrO mbfftr longortmflti«! t$ unniirii, • PSiakoU Unlftaiii ZONGORAESTJÉT, mttyrt a KAf &«)■ *1«I ti Báci*5odfo, vArmaff« Uraadatmit ZcntbifAU MaflalaMat i illlj ffltjjCAŐt_ MŰSOR: 1. a) Rossi, Micltclangelo( 17. sí. 1. fele): Toccata (a-moll). b) Marcello, Benedetto (18. az. clsfl fele): Négytételes szonáta (B-dúr) c) Scarlatti, Domenico. (18. sz. első fele)Egytételes szonáta (Q-dúr). d) Della Claia, Azzolino Bernardino (18. az. elad (ele): Canzone (C-dúr). 2. a) Mozart: Fantázia (c-ntoil). b) Beethoven': Szonáta (F-dúr), opus 10, - 2. szám. Allegro—Allegretto—Presto. • zoset. 3. a) Bartók: Szonatina. b) Chopin: Nocturne (ciaz-moll). c) Kodály: Sírfelirat. d) Kodály: Allegro motto (opus 3-ból, dsz-moli). 4. Bartók: a) .Tizennégy magyarparaaztdal*-bóla6 az. (Ballada) éa a 7. -14. az. (Régi táncdalok). b) Este a székelyeknél. , c) Medvetánc. d) II. burlefzk (.kicsit ázottan*). e) i. romántánc. Előadja Bartók Béla zongoramfivész. í\ / , 4 0­Így például Karig Emil, a Liszt Ferenc Kör igazgatója. (Minden valószínűség szerint ő hívta Ba­jára Bartókot.) De felismerte ezt idősebb Éber Sándor festőművész is, aki a városi lapban elragad­tatott kritikát írt a koncertet kö­vető napokban. Érdemes megem­líteni, hogy a nagy kultúrájú festőművész tíz évig vezette a bajai városi dalárdát, kitűnően zongorázott, s már abban az idő­ben szorgalmasan gyűjtötte a nép­dalokat. „Fényszóró a magyar éjszaká­ban” című cikkében így ír a Bartók-hangversenyről: „Kritikát vár a közönség, mert szereti a maga átéléseit, megerő­sítve látni. Kritikát írni azonban erről a hangversenyről a magam erőit meghaladó kívánság vol­na ... Látom azonban, hogy a XVII. század mestereinek csodá­latos kompozíciói mint férnek meg a legújabb korok mestermü­veivel. Érzem, hogy a stylus más, de a művészet anyaga egyne­mű ... Jóllehet, a legújabb és a modern muzsika teljes megérté­séig még nem jutottunk el, de közeledünk, mert a tüneményes perspektívájú út, melynek főleg Bartók — ikülönösen a magyar népdal psyche kutatásával, gyűj­tésével csodálatos mesteri feldőli, gozásával — egyik legfőbb kiépí­tője: tmár kilépett a varázslatos ködből, s már mutatja az új ze­nebirodalomnak országát.” Irta ezt arról a Bartók Béláról, akit a hivatalos kritika még ko­rántsem ismert el, pedig már megalkotta egyebek között a Fá­ból faragott királyfit, a Csodá­latos mandarint, s ezekben a hó­napokban készült megírni a ro­mán kolindáktól ihletett Cantáta profánét. A 20-as évek végének fényképeiről egy csaknem telje­sen ősz, komoly vagy inkább szo­morú tekintetű férfi néz vissza ránk. Milyennek látták -vajon Bartókot akkor a bajai szem- és fültanúk? * Achátz Imre, ma Pécsett élő nyugalmazott gimnáziumi igaz­gató így emlékszik: — Bartók neve és életművének jelentősége nem volt ismeretlen a bajai közönség előtt. Fülep La­jos tanár a lyceális előadások so­rán szólt például az ősi magyar népdalkincs felfedezéséről, Bar­tók és Kodály népdalgyűjtő mun­kájáról. Felesége énekelte el mondanivalójához a szemelvénye­ket Ezzel egy új világ tárult fel előttünk; mi addig csak a ma­gyar nótát ismertük és gajdoltuk lelkesen. Első éves bölcsészhall­gató voltam 1928-ban, amikor a húsvéti szünetre hazautaztam Pestről. Édesanyám mutatta a Bartók-koncert meghívóját. A Liszt Ferenc Kör vezetői pedig szívesen láttak; régi, megbízható szervezőjük, rendezőjük voltam. Azt a beosztást kaptam, hogy legyek a művész szobájának elő­terében, hogy ne túl sokan tola­kodjanak az autogrammal. A szünet végén azonban jómagam előhúztam a zsebemből a műsor egy friss példányát, és ceruzával együtt átnyújtottam Bartóknak. Egy pillanatig. ültében felnézett' az arcomra, nem mondott' sem­mit, majd aláírta. A terem zsú- folva volt, lelkes hallgatósága többször is visszatapsolta a mű­vészt. Ogy emlékszem, a ráadás az Allegro barbaro volt.” A Baján élő, ma is muzsikál- gató, nyugdíjas Böröcz Jenő 17 éves kereskedelmista diákként volt szem- és fültanúja az akkori hangversenynek: — A cikk ismeretében én ‘ az Éber Sándoréhoz hasonló érzé­sekre nem tudok visszaemlékez­ni. Annyi bizonyos, hogy az ak­kor Nemzetinek, ma Békének nevezett szálló nagyterme zsúfo­lásig megtelt. Bennünket, 16—17 éves diákokat rendezőként hívtak minden egyes koncertre. Általá­ban kicsit álmosan az utolsó sor­ban ültünk, ha volt hely. Ha pe­dig nem, hát akkor végig álltuk, s pontosan tudtuk, mikor kell tapsolni, mert a tanárunk jól a szánkba rágta. Ha jól emlékszem, a klasszikus művek nekem is tet­szettek, hiszen ilyen stílusú, de nem túl nagy nehézségi fokú mu­zsikát mi is játszottunk az iskola kamarazenekarában. Néhány mondat ifjabb Éber Sándor bajai festőművésztől: — Egészen bizonyos, hogy édes­apám baráti jóviszonyba került Bartókkal. A koncert után a szállóbéli vacsorát követően va­lószínűleg a mi lakásunkon jöt­tek össze egy szűkkörű beszélge­tésre. Én akkor képzőművészeti főiskolás voltam Pesten, a kon­certre nem tudtam hazajönni, de néhány nap múlva levelet kap­tam édesapámtól. Ezt ma is őr­zöm. Azt írta, hogy Bartók és fe­lesége, Pásztory Ditta, hívott, menjek el velük a tavaszi olasz- országi körútjükra, bizonyára jó képzőművészeti stúdium lenne számomra. Itáliába hamarosan el­jutottam ugyan, de nem velük. Az akkori ismereteimmel persze nem tudhattam, mit vesztek... • így fogadta tehát Bartókot Ba­ja 1928-ban. Remélhetőleg ezek a vallomások és dokumentumok is hozzáadnak majd valamit a nagy zeneszerző emberi-művészi profiljának megismeréséhez. A még élő tanúk, s e sorok őrizzék emlékét továbbra is: tisztelettel. Posváncz Etelka KÖNYVESPOLC Pünkösti Árpád: A kihegyezett ember Pünkösti Árpád most kötetbe gyűjtött írásai az elmúlt tizenöt év­ben születtek, és többségük az Üj Tükörben, a Valóságban és a For­rásban megjelent. Egy írásának témáját — az Ellentéteket — a tele­vízió dolgozta fel. Erről a filmről akkor napokig beszéltek, végletes vélemények és a veszprémi tévéfesztivál dija követte a bemutatást. Természetes, hogy lesznek olya­nok, akik a szerző néhány témá­ját kényesnek, talán veszélyesnek minősítik. Az tény, hogy Pün­kösti egyik írásában sem „kerül­geti a forró kását”, hanem elő­ször ő maga „belekóstol”, és amúgy melegében tálalja olva­sóinak. Közvetlenül politizál, te­hát nemcsak abban az értelem­ben, hogy az ember és a közösség dolgaival foglalkozik, hanem úgy, hogy aktuális kérdésekhez — szocialista demokrácia, vezetői alkalmasság, etikusság stb.; — szól hozzá. Napjaink pontos és hitelességre törekvő krónikása Pünkösti Ár­pád. Nem a számok és adatok ér­deklik, hanem a termelésben, ve­zetésben, a politika gyakorlatá­ban részt vevő ember. Krónikája rögzíti a termelőszövetkezetek megerősödését, a tudományos si­kereket, a demokrácia formáló­dását, sikeres emberi pályákat, de antidemokratikus jelenségeket, tönkrement és a tönk szélére vitt vállalatokat, szolgalelkűséget, és napi gáncsoskodást is. Ismerősek a szereplők. Köznapi kritikus be­szélgetéseink főhősei; a tettleges- ségig eljutó csoportvezető, a ha­talom magaslatára kerülő, és ott megszédülő vezető, a már csak a valamikori érdemből élő ember, a neveket és beosztást túlságosan tisztelők, a jogtalan előnyökért mindent megmozgatok és mások. De ismerősek azok is, akik „csak” dolgoznak, vagy azok, akik az igazságtalanság ellen lázadnak, akik ideiglenesen megfélemlíthe- tők, de tudják, hogy mit kell tenni, és azt teszik. Bár nem szo­rul védelemre Pünkösti, de mégis leírom: ez utóbbiak érdekében kutatja fel társadalmunk fejlődé­sének ellentmondásait és kinövé­seit. Értük ragadja el olykor az indulat is. • Nincs különleges módszere; azt teszi, amit az újságírók többsé­ge: kérdez és beszéltet. De nem enged mellébeszélni, -mert ilyen­kor indulatosan, látszólag sértőn közbekérdez; így tereli riportala­nyát a lényeg felé. Mindenhova elmegy: minisztériumba, közgyű­lésre, börtönbe, munkahelyre. A számára fontos esemény minden részesét megszólaltatja: munkást és igazgatót, funkcionáriust és nyugdíjast, szélhámost és tsz-el- nököt, miniszteriális főembert és raktárost. Ez a részletekre oda­figyelő, akadályokat is megcélzó, igazságkereső, makacs magatartás az egyik legnagyobb erénye a je­les publicistának. A siker 'biztos, mert témái többségében eljut a szenzáció vagy a botrány határáig, de egy­szer sem lépi át azt. Hétköznapi ügyekről, szenzációkról beszél. Bemutat szocialista brigádot, egy nem a címhez méltó esemény kapcsán, (A pofon és Volt egyszer egy szocbrigád). Az Egy, kettő, három, négy, öt..-. címet viselő írásban a hazai veseátültetés zűr­zavaros dokumentumaiból „sze­mezget”. A mikszáthi címre em­lékeztető Egy választás Magyar- országon-ban a demokrácia for­malitásait, a hamis presztízsszem­pontok körüli csatározásokat ve­szi célba. A címadó írás egy rö- viditett jellemrajz. A főhős a vezetésre alkalmatlanság kórké­pe. amolyan vezetőképző iskolái példázat: „Ilyen a rossz vezető!” — típusa. Az Ellentétek két sike­res vezető, eszközökben nem vá­logató, küzdelméről szól. Pünkös­ti izgalmas nyomozása ez, kár, hogy helyenként a feszültséget a túlírtság csökkenti. A Forrásban is közölt Mond ez a név vala­mit? a maga módján tehetséges, de iskolázatlan szélhámosnő tör­ténete arról, hgoy semmit sem ér a diploma és beosztás, ha birto­kosa jellemgyenge vagy felületes. Ha valaki azt gondolná, hogy szerzőnk vezetőellenes, akkor té­ved. Pünkösti csak rosszvezető­ellenes. Az kétségtelen, hogy a vezetésnek az átlag nézettől el-, térően igen nagy szerepet tulaj­donít. Álljon itt bizonyításként az „Indulatos monológ”-ból egy idé­zet: „Mondhatom, hogy „hagyja­nak dolgozni”, meg hogy „sok a szöveg!^, de ez csak tünet: a le- geslegnagyobb problémánk az, hogy a vezetőket nem tudjuk ki­választani! Megfogalmaztuk el­veinket, nagyon szép katekizmu­sunk van, de otromba a gyakor­latunk. Egymás után mennek el - nagy öregjeink, elkezdődött á ge­nerációváltás, s miközben hirdet­jük a vezetés hármas követelmé­nyének igéjét (politikai, szakmai, vezetői alkalmasság) egészen mást csinálunk, és így hosszú távra konzerváljuk legtöbb gondunkat” — mondja egy riportalanya. Ha nyilvánvalóan túlélezett is a meg­fogalmazás, a diagnózis nem alap­talan. Lehet vitatni, de érdemes elgondolkodnunk is. Komáromi Attila IGÉNYESEN A PETŐFI-KULTUSZRÓL! Emlékhelyek küldöttei a 112 vers házában Petőfi-kötettel utaztam Szalk- szentmártonba. Ma is írhatná a kiskunsági, Duna menti tájon gya­korta utazgató — többnyire gya­log baktató, szekér-stoppal siető — költő: „A faluknak a bádog- tornyait a — Nap sugári meg­aranyozzák; — Délibábok távol tengerében — Mint hajók lebeg­nek a tanyák! — Áttekintek a nagy láthatáron, — Rónaság ez, Völgy — és hegytelen.” De mihez hasonlítaná a hátfényiben feke- téllő, kövéren is karcsú füstszala­gokat bodorító félelmetesen szép, a tájat nyugatról keretező gyár­óriást? Megváltoztatták a világot az egymásba kapaszkodva rohanó napok, évek! Az ősi faluiban a házsorok el­takarják a tuladunai nagyüze­met; sok ismerős házat födözhet- ne föl a hajdan a „falu kocsmá­jában” lakozó Petőfi. Szemünk se rezzene, ha messzeszálInának „a ' szomszéd tóból” a' vadludak, ha a Petrovicsné, „a lelkem jó anyám” fölkínálná a barna kenye­ret. Varázslatos a környezet a szalk- szentmártoni emlékmúzeum. A kocsiszínre, az épülő új művelő­dési házra pillantó kis szobában 112 verset írt 1845-ben és 1846-ban a fiatal és forradalmár és szerel­mes és törpéktől mocskolt és a szabad szegénységet iválasztó köl­tő. Emlékhelyek találkozója! Jönnek, egyre jönnek az embe­rek. Szerencse, jó. az idő, a ki­szorultak a nyitóit ajtónál hall­gathatják a a felszólalókat, hall­ják azt a nagy tapsot, amivel az ipolysági Csemadok nagy létszámú küldöttségét köszöntik az egybe­gyűltek. Matics Pál, tanácselnök, a lá­togatót jó kedvre derítő falu köz­(Straszer András A Dr. Bodoiay felvételei) Géza tiszteletben álló tanácselnöke, a helyi értékek számontartója és egyik őrzője az eddigi szalkszent- mártoni találkozók összegezésével üdvözli a vendégkoszorút. — ... Fekete Sándor, Szappa­nos Balázs és több más kutató itt mutatta be először készülő tanul­mányát, itt, ezen a fórumon cse­rélhették ki tapasztalataikat az irodalom- és helytörténészek, vi- • taihattak meg az újabb feltevé­seket. Ebbe a sorba illik a mai találkozó, amely azt vizsgálja, hogy miként él Petőfi és március 15-e az utódok emlékezetében, a hagyományokban. Majsai Károly, a Petőfi Emlék­múzeum igazgatója: — Ennek a fogadónak az ivó­• Kiállítás a költő egykori szobájában. 6 A résztvevők egy csoportja. • Maisai Károly • Takó Miklós jában üdvözölni a megjelenteket, felemelő érzés. Gondolt-e arra amikor szülei­vel Dömsödre költözött nyikorgó parasztszekéren, hogy 22 hónap és 21 nap múltán ő lesz a már­ciusi ifjak vezére? Ezekről a társakról, a költő ba­ráti köréről dr. Bodoiay Géza tudományos főmunkatárs tartott előadást: — Egy ilyen napnak a vezér­szerepére készült ifjúkorától kezd­ve. Mindenki ismeri a híres epi­grammában megfogalmazott élet­elvét: „Szabadság, szerelem! — E kettő kell nekem.”, de kora ifjú­ságától kezdve hozzátartozott eh­hez egy harmadik is, a barátság gondolata, a baráti szerveződés, a barátok kapcsolata. A dömsödi művelődési bizott­ság elnöke Takó Miklós tanár: — Két Petőfi-emlék áll falunk­ban. Az egyik szüleinek a lakó­háza, melyen Tóth István kán- tortanitó az akkori 48-as népkör és a tanulóifjúság összefogásával emléktáblát helyezett el. A má­sik emlékünk a dömsödi sziget­ben, a hajóállomással szemben a Petőfi-fa. A házat a most ünne­pelt születésének az évében épí­tették, amit egy bevésett évszám is jelez. Dunavecse küldötte Naszály Sándor iskolaigazgató: — Községünk iránti vonzalmát látjuk az első Petőfi névaláírás­éi Lakos József I Galambos Sán­dor S Naszály Sándor • Fazekas István sál ellátott, 1842-ben az Athenae­um hasábjain megjeleni Hazám­ban, mert a szőkébb hazába tar­tozó tájba Vecsét is beletartozó­nak vallja. Oláh Károly méltán irta a Pesti Divatlapban: „külö­nösen tisztelt hazánkfia”. Lakos József a szülőváros ne­vében szólt: — A hagyományt igazolják a nevét viselő közintézmények, gyermek- és ifjúsági csopor­tok, kulturális közösségek, dol­gozó kollektívák, a kultuszt tá­mogatja a múzeum és az emlék­ház. Petőfinek azonban többel tartozik Kiskőrös, mint azzal, hogy büszkélkedjen vele. Nem merülhet ki a kultusz abban, hogy féltve őrizzük, mutogatjuk földi életének a mi városunkhoz tapadó emlékeit. Galambos Sándor kunszent- miklósi iskolaigazgató ajándékot is hozott: — Engedjék meg, hogy átnyújt­sam a legaktívabb Petőfi-emlék - helynek, a szalkszentmártoni em­lékmúzeumnak a kunszentmikló- si tartózkodását, kapcsolatait tár­gyaló dolgozatot. Jó helye lesz itt a 112 vers házában. Ködösen készítettük, azt hiszem az érté­kes dokumentumok másolatai nö­velik használhatóságát. Talán ez is megérteti, hogy miért érezte olyan jól magát itt „Kiskunsági Szentmiklósnak — Ifjú népe!” körében. Fazekas István, a Kiskun Mú­zeum igazgatója: — Ha a mai találkozásunknak mindössze annyi haszna maradna,' hogy mielőbb meg kellene írni a helyi Petőfi-kultusz történetét, a 48-as hagyományok történetét, már nem jöttünk össze hiába. A köl­tőhöz méltó igényességgel és őszinteséggel megpróbálnánk vá­laszt adni arra a kérdésre, hogy maként élt, miként él ma Petőfi emléke és a tőle elválaszthatatlan 1848/49 emléke Kiskunfélegyháza mindennapjaiban, jelesebb ün­nepein. Szappanos Balázs, az Európa Könyvkiadó főszerkesztője a vi­lágforradalom víziója Petőfi köl­tészetében címmel tartott, szemé­lyiségének kibontakozását is tag­laló előadást, e sorok írója a na­pi politika és a Petőfi-kultusz egymásrahatását vizsgálta. (A jól sikerült, kisebb ellent­mondásaival is további kutatás­ra ösztönző találkozót gazdagító, különben színvonalas kulturális műsorban talán jobban hatottak volna eredeti népdalok az olykor magyar nótás hangulatú Petőfi- daloknál.) A Duna melléki és kiskunsági Petőfi-emlékhelyek 1981-es talál­kozója Matics Pálnak a szalk- szenitmártoni hagyományokat be­mutató előadásával és egy kis- film vetítésével ért véget H. N.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents