Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-24 / 70. szám

1981. március 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Lukács György hagyatéka nyomtatásban Mozgássérültek klubja Tiszakécskén Nyaralhatnak a gyerekek A Mozgássérültek Bács-Kiskun megyei Egyesüle­tének kecskeméti tagjai havonta egy alkalommal összejövetelt tartanak a Fémmunkás Vállalat KISZ- klubjában. Legutóbb március 11-én rendezték meg klubestjüket, melyen a BÁCSÉPSZER Széchenyi István szocialista brigádja az általuk készített toló­kocsit adta át az egyesület elnökének, Lőrincz Évá­nak. aki meghatott szavakkal mondott köszönetét. Az egyesület támogatására szép számmal érkez­nek pénz- és munkafelajánlások. Az egyesület ve­zetői kérik, hogy az esetleges visszaélések elkerülé­se érdekében az egyesület nevében jelentkező ma­gánszemélyek részére semmilyen adományt ne ad­janak át. Á pénzküldeményeket az alábbi számlára kérik küldeni: OTP Bács-Kiskun megyei Igazgató­sága 250-98006/597-2468. Hivatkozási szám: 2940-250. A kecskeméti Városi Tanács lehetővé tette, hogy az idén nyáron több mint harminc általános iskolás korú kecskeméti mozgássérült gyermek nyári tábo­rozásra mehessen. Akik a gyerekek nyaralásának költségeihez szeretnének hozzájárulni, pénzt a ta­nács 597 337543-0653 számú letéti számlára fizethet­nek be. A felajánlott társadalmi munkákkal kapcso­latban a szocialista brigádok Lőrincz Évát kereshe­tik a 12-251-es számú telefonon, aki a felajánlásokat nyilvántartásba veszi és azokat kooperálja. Erre azért van szükség, mert már előfordult, hogy ugyan­azt a munkát két felajánló is felvállalta. . Az egyesületnek az a terve, hogy a megye vala­NEMCSAK A SZERENCSÉN MÚLIK Egymillió-nyolcszázezer forint betétnövekedés Hetényegyházán • Felvételünk a klubfoglalkozáson készült, a Szé­chenyi István brigád tagjai átadják ajándékukat. mennyi járási székhelyén és a városokban csoport is alakuljon. Így már hónapok óta működik a moz­gássérültek bajai városi és járási csoportja. Tisza­kécskén pedig március 15-én klubot alakítottak. A Mozgássérültek Bács-Kiskun megyei Egyesülete vasárnap 10 órakor tartotta közgyűlését a BÁCSÉP Rákócziváros 23. szám alatti munkásszállójának földszinti éttermében. S. K. — Egy százast szeretnék fel­váltani. Ügy, hogy csak egy tízes legyen a visszajáró pénzben. A Kerekegyházi Takarékszö­vetkezet hetényegyházi kiren­deltségén Tóth Lószlóné vezető készséggel teljesíti egy pénzt vál­tó fiatalember kérését. A falu bankja — amint a pél­da is mutatja — népszerű Hetény­egyházán. Ahol kezdetben az volt a kérdés, naponta négy, vagy csak három óráig tartsanak-e nyitva az ötven fős tagság ked­véért, közel két évtized múltán — napjainkban — már 8—16 óra közt 862 takarékszövetkezeti tag és még sok falubeli szolgálatá­ban tart nyitva a helyi pénzinté­zet. Hetényegyházát szerencsés te­lepülésnek mondják. A múlt öt­éves terv minden esztendejére jutott egy gépkocsinyeremény. A szerencsések azok közül a gép- kocsi-nyereménybetétkönyvek tu­lajdonosai közül valók, akiknek a száma a múlt év végén már százhetvenkettő volt. Ez a szám azóta is növekszik. A kirendeltségről, ahol havonta 1170 lottószelvényt is vásárolnak, mégsem a véletlennel folytathat­juk a sort. Hiszen az már nem a szerencsén, sokkal inkább a hely­beliek szorgalmán múlt, hogy Hetényegyházán a tavalyi év vé­gétől idáig 1 millió 800 ezer fo­rinttal nőtt a takarékbetét-állo­mány. A fejlődő településen számos hasznos szolgáltatást nyújt a ta­karékszövetkezet. A tehéntartó gazdák számára például előnyös a tejpénzkezelés. A tejpénzt — havonta mintegy 60 ezer forintot — egyszerre, egyidőben átvehe­tik a kirendeltség pénztáránál. Ezzel gyorsabban megy a tej fel­vásárlása. Jó szolgálatot tesz a kirendeltség a tagságnak azzal is, hogy aki kéri, kaphat mező- gazdasági kölcsönt. Szarvasmar­ha-vásárláskor 50, férőhelynöve­lés esetén pedig további 25 ezer forinttal támogatják a tenyésztő­ket. Többen igénylik a szőlő- és gyümölcstelepítésre, a sertésvá­sárlásra és -hizlalásra, valamint a kertgazdálkodásra adható 20, illetve 25 ezer forintos kölcsönt is. Évente tizenöten részesülnek ilyen támogatásban. Egyetlen gond, hogy a lakás­vásárlás alkalmával adható köl­csön összege elég kevés, 10 ezer forint. „Akin tudunk, segítünk.” Tóth Lászlóné, kirendeltségvezető sza­vai nemcsak azt jelentik, hogy átveszik és továbbítják a lakosok biztosítási díjait, vállalják az OTP-részletek, a víz-, a villany-, a telefon- és az újságdíjak keze­lését a lakosság, illetve a helyi üzemek dolgozóinak megbízásá­ból, de részt vesznek több köz­hasznú kezdeményezésben is. Májusban ötnapos pozsonyi—bé­csi utat, augusztusban pedig ma­gas-tátrai kirándulást szervez a takarékszövetkezet. K—1 ,,HATTYÚK TAVA” (MTI-fotó: Ma túsz Károly fel­vétele — KS) ­öt év alatt megtízszereződött a termelőszövetkezetekben be­nyújtott és elfogadott újítások száma, a közös gazdaságokban is mindinkább a műszaki-technikai fejlődés támaszává válik az újí­tómozgalom —, ezt állapította meg a TOT elemzése, amely az elmúlt évek idevonatkozó tapasz­talatait összegezte. A tsz-ekben 1980-ban már mintegy 1800 ésszerűsítési javas­latot nyújtottak be, harmadával A magyar könyvkiadás idei egyik nagyszabású vállalkozása­ként útjára indították a Lukács­archívum és könyvtár Lukács György hagyatékából című könyv- sorozatot. A Forrás-kiadványok az egyes kéziratokat eredeti nyel­ven, többnyire németül közük. A napokban került az üzletek­be a drámaírás főbb irányai a múlt század utolsó negyedében cí­mű munka, amely Magyarorszá­gon először jelent meg. A mű­ről a sorozat szerkesztői elmond­ták, hogy a budapesti Kisfaludy Társaság 1906-ban ezzel a címmel hirdetett pályázatot. A beérkezett művek közül a, bíráló bizottság Lukács György monográfiáját ajánlotta díjazásra. A most ki­adott könyvben feltüntették Lu­kács nem végleges szövegváltoza­tait, valamint későbbi, a szöveg­be beillesztett kiegészítéseit. Az új szöveget tartalmazó — az erede­tit módosító — több oldalas kéz­iratbetétek a kötet függelékébe kerültek. Megjelenés előtt áll Lukács Györgynek, 1910—11-ben írt Nap- ló-ja, valamint az 1913-ban alko­tott Itélőszék című tanulmánya. A szaktpdcmány művelői előtt köz­ismert, hogy Lukács György éle­tében 1910—11 válságos időszak volt, s a Napló-toan közölt doku­mentumok ezt tükrözik. A nap­ló keletkezési helye Berlin, Wei­mar és Firenze. A sorozat követ­kező kötete, Ítélőszék című töre­dékes dialógus keletkezésének pontos dátumát ez ideig nem si­került kideríteni, a szerkesztők 1913- ra teszik. A Magyar Tudományos Aka­démia filozófiai intézetének ön­álló szervezeti egységeként mű­ködő Lukács-archívum és könyv­tár — a könyvfüzér gondozója — 1971-ben alakult a magyar marx­ista társadalomtudomány kiemel­kedő személyiségének könyvtárá­ból és kéziratos hagyatékából, egykori lakásán, Budapesten. A mintegy 11000 kötetes könyvtár, az 1000 kézirat és a tízezernél több levél egységes gyűjteményt alkot, együtt tartása, kezelése és gyarapítása tudományos. va’am!nt kulturális célt egyaránt szolgál Jelenleg Lukács Györgynek egy Dosztojevszkijről szóló könyvhöz 1914— 1917 között közölt jegyzete­it szerkesztik kötetté. (MTI) többet, mint egy évvel korábban. Ötödével nőtt a hasznosított újí­tások száma. Bevezetésükből az üzemeknek mintegy 120 millió forint haszna származott. A mozgalom további népszerű­sítésére a TOT a MÉM-mel, az OTH-val, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalával és a szakszer­vezettel együttműködve újítási, találmányi versenyt hirdetett 1981-re, a verseny feltételeit közlik a gazdaságokban. (MTI) Újítások a mezőgazdaság fejlesztésére NAPKÖZBEN V isszatetszés Kecskemét központjában rég­óta tapasztalható egyfajta nega­tív, nemkívánatos jelenség, mely sokak nemtetszését, sőt egyértel­mű ellenszenvét kiváltja. Nem ne­héz észrevenni a város főterén a csoportokba verődött, szabad idejüket semmittevéssel töltő, sőt nem egyszer bizony otrombán vi­selkedő fiatalokat. Nem nehéz észrevenni őket, hogyne; amikor magatartásuk, vi­selkedésük, beszédük — olykor or- dibálásuk — meglehetősen har­sány, s enyhén szólva nem illik a városközpont esztétikus, vonzó környezetébe. S persze cseppet sem illik a csendet, nyugalmat, rendet kedvelő, jövő-menő, sétá­ló emberekhez sem. Vagyis tő­lük is idegen. Hogy ezt minek alapján állíthatjuk, határozottan és egyértelműen? Egyrészt a sok­sok saját tapasztalat alapján, más­részt a lakosság minden rétege, s valamennyi korosztálya egyes tag­jainak megnyilvánulása alapján. Íme, ezek közül néhány, a note­szem és emlékezetem segítségével: — Ezek a huligánok azt csinál­nak itt, amit akarnak, s azt hi­szik, nekik csinálták ezt a szép teret? — Még az, hogy néznek a sem­mibe kifejezéstelen arccal, bam­bán, s hogy elveszik az ülőhelye­ket az idősebbektől! De sikítoznak, lármáznak, nem maradhat tőlük nyugodt az ember! — Ennyi gusztustalan beszédet, ilyen sokszori csúnya viselkedést még nem láttam! És éppen itt, a város legszebb helyén, ott ahol a nyugalmat, csendet tervezték meg! — Láttam már olyat, hogy egy kisgyermekét toló kismama sírva- íakadt, mert az egyik nekilökte a másikat a gyerekkocsinak. És lát­tam, hogy egy nagymamával go­rombán beszéltek, mert az szépen figyelmeztette őket durvaságukra. Nem sorolom a megnyilatkozá­sokat, az elítélő, a megbotránko- zott kifakadásokat. Legfeljebb azt tenném hozzá, hogy téved, aki*túl- zottnak tartja ezt az észrevételt, ezt az aggodalmat. Mint ahogyan téved az is, aki ezt a jelenséget rendőrségi kérdésnek fogja fel. (Persze az is, ha már olykor el­kerülhetetlen, de most nem erről van szó.) Talán az alábbiakból ki­derül, hogy tulajdonképpen miről is beszélünk. E cseppet sem tetsző látvány nyomán felmerült bennem a kér­dés: hol vannak a főtéren randa­lírozó fiatalok, a városközpontban tébláboló tinédzserek szülei? Nem azt kérdezem, hogy délután kettő körül, de mondjuk este hétkor? Még véletlenül sem vetődnek el ide, hogy lássák csemetéik durva­ságait? És hol a nagyszülők,- és hol a rokonok, szomszédok, a szü­lők munkatársai? Ezeket a fiata­lokat senki emberfia nem keresi, s ha keresi, nem találja, s ha ta­lálja, nem figyelmezteti? S ha nem: miért nem? Azután hol van­nak a nevelők, a tanárok, az osz­tályfőnökök, és hol a KlSZ-veze- tők, sőt a tagtársak? Vagy ezek az őgyelgők, ezek a céltalanul téblábolók, ezek az időnként nekivadulók sehová sem tartoznak? Nehéz elhinni. Ilyen is van; ám a többség igenis tar­tozik valahová Elegendő egy-egy tízperces vizsgálódást, beszélge­tést folytatni közöttük, hogy er­ről meggyőződjünk. Más kérdés, hogy az apa, anya, testvér fog­lalkozását ha olykor megtudjuk, ugyancsak meglepődünk. Ám ez nem jelentheti azt, hogy a cseppet sem biztató jelenség mellett szótlanul elmenjünk.­Varga Mihály STEREOMETROGRAPH • A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál munkába állították a Ste- reometrograph F—11 típusú NDK gyártmányú gépet. Ez a gép — a hozzá kapcsolt számítógéppel — automatizálja a térképkészí­tést. Ezenkívül hasznosítható még a környezetvédelemben, a műemlék- épületek helyreállításánál, a lakásrekonstrukcióknál és a nyersanyag­lelőhelyek feltárásánál is. A képen: munkában az új gép. Amikor a Tisza hallat magáról • „Laci”, az utolsó szolnoki búzáshajó. Néhai Barta Gyula hajósgazdáé volt. A Tisza-parti lakás reggeli **■ csendjét a levélbedobó nyí­lás vaslemezeinek csörömpölése veri fel pár pillanatra. Meghoz­ták a Néplapot. Az újság hír­oldalán szemem önkéntelenül is az árvédelmi helyzetjelentést ke­resi. Beleolvasok: „A folyó -közép­ső szakaszán tovább tart az ára­dás. Szolnoknál 800 centimétert meghaladó vízállásra kell felké­szülni.” — Ez a helyzet március 19-én. Két nappal előbb, a VI- TUKI előrejelzése szerint „Szol­noknál március 26—27-én várha­tó a folyó tetőzésé 860 4- (—) 40 cm-rel, Tiszazugnál 740 + (—) 40 cm-rel március 27-én, Csong­rádinál egy nappal később, 800 cm-rel. Az előrejelzések alapján a nyárigáttal védett területek többségét elönti a folyó.” „Eszerint Alpár mezején az idén is ad munkát az árvédelem- nék az öreg Tisza” — fut át a fe­jemen, és reflexszerűen kiegészül azzal, hogy „Lesz dolga a Petőfi Népe fotóriporterének is.”- Milyen most a Tisza innen, az első emeleti ablakból nézve? Ki­hajolok, majd elvisz a szél. Alat­tam világoszöld rügyeket bontó bokrok. Kintebb autók, motorok jönnek-mennek. A strand és a nagy park élénkzöld gyepszőnye­gei közt vizesen szürkéllenek az aszfaltjárdák. Vaslámpaoszlopok hegyén virágkehely alakú búrák, lapos gomibakalappal. A csapzott ••• (Később bérbe fogadott gőzhajó­ba, kOhögOs motorosba kapaszkodva igyekeztek érvényesülni a fahajók, de csillaguk csak leáldozott.) törzsű fák innenső és túlparti szö­vedékén átsej lenek létesítmény- civilizációnk — a fedett uszoda, a Vízügy, a hengeres sportcsar­nok, a vállalati üdülők — tömb­jei, persze csak elővillanó foltok­ban. Ám ez az egész modern kultúr­környezet jelentéktelenné szelí­dül ahhoz az őserőhöz képest, amit a Tisza a szó szoros értel­mében sugároz most magából. Fittyet hányva a két oldalán lus­tálkodó kalodás rendnek, mint valami vastag, agyagszínű selyem­nyaláb siet, zúdul lefelé. Dom­ború háta idegesen villog, szinte érezhető, milyen iszonyatos erő­vel feszíti a partokat. Mint egy megoldvadt, sárga betonországút hánykolódik, felpúpozza hátát, és legszívesebben vízesésként zu­hanna. Szakadékot azonban nem talál a lapos vidéken, ezért saját „uszályától” űzetve nyargal — a tetőzésig. Amikor is, ahol tud, csinál magának „szakadékot” — és kiárad. "Ilyenkor újra és újra hallat A magáról. Mintha máig se nyugodott volna bele egykori kulcsszerepének elvesztésébe. Amikor még ő volt az Alföld leg­könnyebben járható, legmegbíz­hatóbb, amellett legolcsóbb útja. Amikor duhaj áradtával szétpat­tintotta magán a jégpáncélt, s odatartotta vállát a fahajók ka­ravánjainak. Aratástól kifagyásig meg deli búzás hajók szántották vizét, mai fogalmaink szerint négy műszakban, tehát éjjel-nap­pal. Mert nemcsak a mármarosi bá­nyákból érkező sókockák kirako­dása, szétosztása — no és a só­szállító tutajok feldolgozása ré­vén kialakult faipar — szempont­jából volt fontos tiszai kikötő Szolnok elmúlt századokban. Mi­ként Remellav Gusztáv megyei tisztviselő írja az Atheneum 1840. évfolyamában közölt tudósításá­ban, „A gabonakereskedés szin­te nevezetes Szolnokon. De itt csak nemleges szerepet játszanak a helybeliek, az eladók többnyire a környékbeli földesurak, kik itt mindenkor jó árért adják el ter­mékeiket. A szolnoki nép annyit, hogy kereskedést űzhessen, nem termeszt, sőt azt iá, mi a Pesttel űzött kenyérkereskedéshez szük­séges, másoktól veszi. (A megnö­vekedett lakosság az igen kis ha­tárú Szolnokon csak a saját szükségletét tudja legfeljebb megtermelni.) Ezen kenyérke­reskedés fő élelemcikke a szol­nokiaknak, ugyanis a mezei mun­kákkal el nem foglalt nők a bevá­sárolt gabonából kenyereket süt­nek, és azokat kocsin beszállít­ják a pesti heti vásárokra, s az ebből befolyó nyereségből nem­csak ön-családjokat, de a fuva­rosokat is táplálják.” ' Felülről ereszkedve, alulról meg lihegő gyalogvontatók, vagy a parti növényzetet ti.pró vontató­lovak erejével iparkodtak Szol­nok felé a fahajók. Volt ezek közt nyolcvan vagonos is, mint például a szegedi Tóth Ferencé, amelyet még a millenáris kiállításon is megbámultak. Amikor meg Szol­nok felé tartott a „Kossuth La­jos” — így hívták a nevezetes fahajót —, már a hírére is a „ni- pek a Tisza alá szaladtak”, hogy el ne mulasszák a csodahajóval való találkozást. A búzás fahajók hatalmas hombárjaiban egyre-másra ér­keztek a Tisza menti nagy ura­dalmak, az egri érsekség, a szat­mári káptalan, a többi birtok, s a kisebb gazdaságok gabonái. A kikötőben — ma a szolnoki ele­vátor áll ott — kirakodó munká­sok „bandái” várták a fahajókat, esetenként meg a szállítmányok a rakodókat, mert alig győzték a munkát. Pedig az ömlesztett bú­zát, benn a hajókban, még asz- szonyok és gyerekek is segítettek zsákokba lapátolni. E század ele­jétől már géperejű felvonó vitte fel a búzászsákokat a parti má- zsálóházhoz. Az így partra tett búza nagy részét az onnan nem messze működő Hungária Gőz­malom dolgozta fel, a többit meg vasúton a pesti malmokba szál­lították. Nagy csapás volt a ha­jósgazdákra, amikor a malom 1905-ben tűzvész áldozata lett. A harminc-egynéhány búzás fahajó mintegy 300 szolnoki csa­ládnak adott egész esztendőre megélhetést. Biztos kenyeret je­lentettek az egyszerű hajósem­bernek, vagyont a kormányos­nak, s ne is mondjuk, mit a ha­jósgazdáknak. Mindegyiküknek volt háza, nem ritkán földje is, és a város legtekintélyesebb pol­gárai közé tartoztak. Egy nagy tölgyfa-hajó értéke felért egy emeletes házéval. A ztán meg nemcsak búzát fuvaroztak a fahajókon. Hoztak azok követ Tokajból a vízszaggatta partok megerősítésé­re, Kesziből príma fehér kavicsot, Tiszafüred mellől finom homokot építkezéshez, árvédelemhez rő- zsekolbászokat, téglát Martfűről a gátak borítására. Na, hogy ez utóbbi huncut szállítmány volt, mert ha útközben esőt fogtak ki, a vízzel teliszopódott téglák egy részét ki kellett hajigálni, ha nem akartak fahajóstól elülni. Ősszel cukorrépa volt a fő szállítmány, no és a dohány, aminek jöttét jó előre meghallották a dohány­beváltóban. A gazda ugyanis öb­lös demizsonokkal bástyázva szállt dohánya mellé a hajóra, s gondolhatni, mekkora nótázástól visszhangzott a tájék. A tiszai fahajók forgalmát 1846- ban kezdte felváltani a gőzhajó­zás, s amikor 1847-ben Pesttől idáig megépült a vasút, egyszer­re a Tisza melléki búzakereskede­lem központja lett Szolnok. De a gőzhajók, fürge teherautók mel­lett egyre inkább olyan lett a tiszai fahajók szerepe, mint az ökrösfogatoké a szárazon.*** Ami hírmondónak még megmaradt be­lőlük, azokat a németek a máso­dik világháború végén felrobban­tották vagy elsüllyesztették. Egy­től egyig. Roncsaik töredéke ott korhadozik valahol a kanyarban, a dohánybeváltó táján. Amit meg kicsáklyáztak belőlük, rég füstbe ment — eltüzelték. A tiszai fahajóknak legfeljebb az emléke támad fel időnként. Nem mintha a hajózás megszűnt volna a „szőke” folyamon. De valahogy közel sem olyan „szer­vesült” ügy ez a várossal, mint valaha. Egész furcsa volt halla­ni a rádió egyik tavalyi helyszí­ni „kerékasztal-riportjában”, hogy amikor a műsorvezető Rap- csányi László a tiszai hajózás je­lenlegi helyzetére kérdezett rá, az „alanyt” csudára meglepte ve­le. Majdhogynem olyasfélét válaszolt az illető, hogy valame­lyik ülésükön erről is szó volt, s megállapították, miszerint a Ti­sza hajózásra is. alkalmas. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents