Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

Bartók Béla és Kecskemét A Szent-Gály Gyula kezdeményezésére 1894- ben alapított városi ze­neiskola növendékei — mint ezt a törvényiható­sági bizottság 1910. au­gusztus 30-1 ülésén meg­állapították — „csak az alsó fokú zenei kiképzést veszik igénybe”. A he­lyi énekkarok sem lép­tek .túl a Lledertaíel- stilus lapos érzelgőssé­gén. A hetven esztende­je alakított első kecske­méti vegyeskar is meg­szűnt rövid botladozás után. A népies-nemzeti (kurucos) irányzat hívei mit se tudlak kezdeni a modern gondolkodású polgármester támogatá­sából adódó lehetősé­gekkel. Elképzelhető össze­függés Bartók Béla és Chován Kálmán zene- akadémiai tanárok 1906. május 4-1 szemléje és Mihályfalusi Bodon Pál idekerülése között. A Szent-Gály szerkesztésében kiadott 1907/8-es évkönyv óvatos tudósításából is kiérezhető, hogy elégedetlenül távoztak a minisztérium megbí­zásából vizsgálódó vendégek. Ja­vaslataikat feltehetően kifejtet­ték — a kért államsegély elbírá­lásához szükséges — jelentésük­ben. A Koessler-növendék M. Bodon Pált már a főiskoláról is­merhette a nála három esztendő­vel korosabb zeneszerző; később együtt járták Erdély falvait. Az 1910. február elsején Szent- Cály utódjaként kinevezett M. Bodon alaposan fölpezsdítette az itteni állóvizet. Gyorsan megta­lálta az utat az akkoriban a szo­cialista Hajnal Józsefet, Horváth Ambrust foglalkoztató Kecske­méti Lapokhoz, amely 1911. áp­rilis 6-i számának első oldalán frissen és nagyon lelkesen mél­tatta a zeneélet forradalmasítá­sára vállalkozó Oj Magyar Zene- Egyesületet. Az álhazafias, úri bandás tár-, társadalmi közegben gyanakodva kezelték Bartókot és Kodályt a fővárosban. M. Bpdont Kecske­méten. A bátor hangú, a korszerét, művészetért is harcoló munkás­lap keményen leckéztette a poli­tikai, zenei maradiságot, a haza­fiassággal takaródzó tehetetlen­séget, kiállt a Bartók-koncertért munkálkodó jeles zenepedagógus mellett. „Sikerült megnyerni” A kecskeméti dalárda 1913. évi február első napján tartandó Kurucz-estélyen való közremű­ködésre az egyesület elnökségé­nek sikerült megnyerni a kecs­keméti zeneiskola, a budapesti m. kir. országos zeneakadémia, a budapesti Népopera és a buda­pesti M. Kir. Opera egy-egy or­szágos nevű művésztagját, s így városunk közönségének ismét ré­sze lesz egy olyan művész(i)es hangversenyben, mely a vidék­nek ritkán jut osztályrészül. (Kecskeméti Lapok, 1912. decem­ber 25.) 0- a) Vásárhelyi Zoltán: Vurg^asi Siók­b) Kerényi György: Szita szíta péntek Slöaäja : az intézet női kara 10. Debussy: a) 2a fiile aujt cheveujc Se Un, (G lenhajú leány) b) 2e Vent dans la p’aine. (Szélzúgás a réten) ßenhö* .lit ári a zong. köz. II. oszt. 11. Bartók: a) &sf a székelyeknél. b) HTtedvetánc. ßeneäek Ctnna zoitg. köz. II. oszt. 12. Kódály: a) Ssik a városban. b) Székely nóta. 2askó Sntil zong. köz. II. oszt. 13. Kodály: a) Dilié. b) Túrót eszik a cigány. Előadja: az intézet ftői kar,:. *) TanáraGzőndör Ctnna. Cl többi zongoraszakos tanuló tanára: Vasúi helyi Zoltánná; a hegednszakes tanulóké; Vásárhelyi Zoltán. • Részlet az 1929 márciusi hangverseny műsorlapjáról. Kurucz-estély • Az 1936-os híres koncert elő- setese a Kecskeméti. Lapokból (lent) és meghívóin (jobbra). Z1 Bociéit Uócus utdul lUcsUcmélcít vitáQUédítá utfácO" 11-én lease as „ÉneMÖ Altttia" Bar/ók-ünncpe Bulla El ma és 12 alföldi énekkar UöxremdHcmdémévcl. v Sltnt, lUl/n .teleit»­székelyeknél. Két burleszk, Tíz bagatell, Allegro Barbaro alkot­ták versenyszámait. Egyszerű közvetlenség, lendületes hév vál­takozva jutottak kifejezésre a nagy mester keze alatt. ... A közönség, amelyet kellemesen le­pett m$g az új zenei irányzat úttörő darabjainak megválasztá- ; sa, ’nem maradt adós elismerése 1 nyivánításával. ... a hangversenyt követő mu­latságban Zsákai Laci pattogó, tüzes csárdása, andalító keringői mellett a hópihés, februári reg­gel még ott találta az ifjúságot... (Kecskeméti Napló, 1913. feb­ruár 4.) nagy reformot, hogy Beethoven nevével márkázott XIX. század középső tizedét uraló Wagner igé­zete alól szabadulni nem tudó századvégi zeneművészetnek új utakat mutat. ...Az újító zeneművész a zon­goraművészt hagyja elsősorban érvényesülni. Programja klasszi­kusoktól saját legmodernebb ma­gáig szinte az egész zenetörténe­tet felöleli ...A kecskeméti pub­likum bizonyára a szerző saját ■ darabjait várja a legnagyobb kí­váncsisággal. (Kecskeméti Közlöny, 1927. ja­nuár 26.) A ma szombaton este fél 9 órakor a Casinó összes termei­ben megtartandó Kurucz-estély iránt városszerte mutatkozó ér­deklődés oly nagy, hogy látoga­tottság tekintetében fölülmúlja az eddigi összes ilyen összejöve­tel eket.. A hangversenyen közre­működnek Bartók Béla, a buda­pesti M. Kir. Zeneakadémia ta­nára, a világhírű zeneíró és zon­goraművész, Bastlides Mária, a budapesti Népopera brillidns hangú énekmüvésznője, Moss- hammer Roman, a budapesti M. Kir. Opera hírneves hárfamüvé- sze, akik ma délután fél 5 óra­kor érkeznek Budapestről!...) (Kecskeméti Lapok, 1913. feb­ruár 1.) „A zeneirodalomnak egészen új irányzatát mutatta be” .. .Az a hatalmas előkelő kö­zönség, amely szinűltig megtöl­tő a hangversenytermet, '■fénye­sen dokumentálta azt a ragasz­kodást, amellyel városunk a Kecskeméti Dalárda ténykedései s a művészet iránt viseltetik.- ... Bartók Béla, a budapesti M, Kir. Zeneakadémia tanóra a zeneirodalomnak egészen új irányzatát mutatta be. Gyerme­keknek című, rövid lélegzetű táncdarabokból álló sorozata, a Román tánc, Medvetánc, Este a „Jó ismerősünkké tette ... Kacsoh Pongrácz” ... Az est legfőbb érdekességei mégis a két új bemutatkozó: Bar­tók Béla, a budapesti Zeneaka­démia tanára, a kiváló zeneszer­ző, és Bastlides Mária, a Népope­ra énekmüvésznője voltak. Mind­kettő persze ismerős és rokonérző közönségre találtak, ha először is mutatkoztak be. Bartók Bélát nagyon jó ismerő­sünkké tette már előzőleg Kacsoh Pongrácz. A közönségben bizo­nyára nagyon sokan vannak, akik­nek még eleven emlékezetükben volt az a lelkes interpretáció, amellyel annak idején Kacsoh Bartók zeneköltői művészetét itt magyarázta. ... A mi gyermekeinknek, akik fülüket, kezüket már ezen gya­korolják a zeneiskolában már nem lesz ez a muzsika ilyen új­szerű. Költői szépségekben cso­dálatos gazdagságot tárt fel az Este a székelyeknél: mély érzés, magyar érzés csendült ki belőle, olyan őserővel, amilyet a legrit­kábban találni zeneköltőnél, s mely Bartókot a legnagyobb ze­neköltők közé emeli. > (Kecskeméti Lapok, 1913. feb­ruár 4.) A fájdalmas szellemi vissza­esést, a mégcsontosodó konzerva­tivizmus tolakodó uralgását a Bartók második kecskeméti kon­certjét megelőző aggodalom is érzékelteti. Hívei mindent meg­tettek értő fogadtatásáért, az ér­deklődés felkeltéséért. Harmadik — 1929-es — hangversenyére szá­zan, százhúszon váltottak jegyet. „Az európai zene újrateremtő je” A várost zeneiskola negyedik hangversenyestjén Bartók Bélát, a magyar európai zene újjáterem- tőjét látjuk vendégül városunk falai között. Bartók Béla művészi pályafutása igazi magyar mű­vészsors. Hivatása: szinte forra­dalmi útjelzője legyen a kime­rültség válságába jutott európai zenének. Magyar szívvel, székely energiával idehaza kezdi meg a »;>; ,f3S Misti -’ f*. rí« • BKtUUÜÍ jTjlHfMtueMr uw»——­a KECSKEMÉTI VÁROSI DiLÁRDI dl itinrtszjtittVBiSttVf IMTil BtU tS UTMKCZST * flSiMElfl ZSUlR f OrUrndm di látszó: t. m) handle: bf Bartók—Ofszágh HAJNAL (madrigál) ELSŐ RAPSZÓDIA MAGYAR NÉPDALOK ■■HR IRÉwwfci MOLNÁR ANNA (székely boiloda) eredeti keaalilé ( igyfcerl SUITE MEDVETÁNC ESTE A SZÉKELYEKNÉL ALLEGRO BARBARO MAGYAR NÉPDALOK ereded heRglali tUrtémérm A bujtloió 4s riadd May DM (vegycsAcr) KREUTZRRSONATA tdapfa wMwa Presto „Meleg bizalmat ébreszt” A bársony függöny egyik sar­ka félrebillen, és alig venni észre, annyira fenséges szerénységgel jelenik 'még a pódiumon az ősz mester vékony, frákkos alakja. A fehér hajkorona alatt fiatalos arc, is a fiatalos arcból még fiata­labb szemek tüze sugárzik. Te­remtő zseni szuggesztív nézése ez a sugárzás. Meleg bizalmat éb­reszt úgy, hogy a terem egy pil­lanat alatt megtelik szimpátiával. Kezdődik a műsor klasszikus része... második fele a moder­neké. Debussy Prelude-je és Sa- rabande-ja hidalják át a modern harmóniákkal Beethoven és a ma, részben meg már a holnapot jelentő Bartók-zene közti távolsá- got. . v . ... A végén nem lehetett tudni, a szerzőnek, vagy az előadónak szól-e a ráadásul újabb Bartók- zenét kérő ellenállhatatlan taps. [Joós Ferenc] (Kecskeméti Közlöny, 1927. ja­nuár 28.) „Rajongó lelkesedéssel ünnepelte a közönség” ,A szezon legkiemelkedőbb ese­ménye Bartók Béla hangversenye volt. B. Marcello, D. Scarlatti, A. Bernardino, Beethoven, Liszt, Bartók, Kodály müveiből álló műsora ismét tanúságtétele volt ' annak a gyönyörű stilusérzéknek, mely Bartókon kívül oly kevés előadóművész sajátja. Márpedig a magasztos műsor vidéken — hol minden zenei mozzanatnak közönségnevelő hatásúnak kell lennie — hatványozott mértékben fontos. Bartók fantasztikus ré­giókban járó előadóművészetét rajongó lelkesedéssel ünnepelte a közönség.” (Vásárhelyi Zoltán) (Zenészeti Lapok, 1929 április) „A tisztultabb holnapért” Az a hitem, hogy a magyar muzsikót az emberiség lírájává felemelő Bartók Béla művészetét Ady Endre költészetével való párhuzam révén mérhetjük föl legtöbb tanulsággal. Küzdelmes életük, gyötörtetésük, az érvénye­sülésért vívott csatájuk, a lázas jelennel való teljes egybeforrott- ságban fogant és a tisztultabb holnapért reptető prófétai ihletű alkotásaik száz és száz ponton való találkozásából e cikk kere­tében — beható tanulmány he­lyett — felállítom a párhuzamot, amit minden Ady-értő és Bartók- hivő lelki berendezettsége szerint építhet tovább. (Tóth László.) (Kecskeméti Lapok, 1929. már­cius 31.) Bartók Béla és Zathureczky Ede a Városi Dalárda hangversenyén Kecskemét nemcsak a gazdasá­gi élet, hanem a művészet szem­pontjából is rálépett a „hírös”- ség útjára. Erre kell gondolnunk, amikor hétfőn este az Űjkollé- gium dísztermében felsorakozni láttuk a magyar zenei élet kitű­nőségeit. ... a bemutatóhoz méltó lelkes hangulat uralkodott a né­zőtéren. Failoni Sergio, az opera olasz karnagya, a Város* Daiórda telje­sítményéről a következőket mond­ta: Első klassztsú a kecskeméti zenekultúra. Nálunk Olaszország­ban vidéki városban ez elképzel­hetetlen, csak Kómában és Milá­nóban találni hasonlót. Bartók fantasztikusan nehéz müveinek remek előadásához csak gratulál­ni lehet. (Kecskeméti Közlöny, 1936. má­jus 13.) Vásárhelyi Bartókról Egyre intenzivebben érzi Kelet- Európa parasztnépeinek népvdn- dorlásszerű összetartozását, élü­kön az ázsiai eredetű magyarság­gal. Ezért mind több és több nem­zet népi művészetét kutatja ót. Ez azt eredményezni, hogy egyéni művészete számára az alapele­mek mérhetetlen bőségét hal­mozza fel, és az óitala átfogott szellemi birodalmat végtelenre tágítja. Ez a tény magában véve is Bar­tókot avatja korunk legnagyobb távlati forradalmi művészévé. (Kecskeméti Lapok, 1938. má­jus 22.) • Bartók zenéjének költészete egyaránt emberfeletti erővel ha­tott a társadalomnak ama vé­kony rétegére, amely tisztultabb holnapért reszketett... éreztük benne az eljövendő új Időket, műveinek meleg színeiben sza­bad életünk reménységét Is. (Kiskunság, 195S. III.) összeállította: Heltai Nándor . „Csak tiszta forrásból” (Székely népdal. Bartók Cantata Profanájának bevezető motívuma.) Volt egy öreg apó. Volt nád, volt néki Kilenc szép szál fia. Nem nevelte őket Semmi mesterségre, Csak erdőket járni, Csak vadat vadászni. £s addig-addig Vadászgattak, addig: Szarvassá változtak Ott a nagy erdőben. És az ő szarvuk Ajtón be nem térhet. Csak betér az völgyekbe; A karcsú testük Gúnyában nem járhat, Csak járhat az lombok közt; A lábuk nem lép Tűzhely hamujába. Csak a puha avarba; A szájuk többé * Nem iszik pohárból, Csak tiszta forrásbók Apám emlékét szolgálom Beszélgetés ifj. Bartók Bélával • Bartók 1938-ban. A magyar zenei élet ki­emelkedő egyéniségének Bartók Béla születésének 100. évfordulóját ünnepel­jük március 25-én. Bartók Béla, a zeneszerző, zongo­raművész, tanár és tudós, korunk kevés nagy muzsi­kusainak egyike volt. Mű­vészetének, emberségének nagyságát kortársak, művé­szek, barátok elmondták, leírták. A Bartók-breviá- rium sorai között Paul Sacher így emlékezik ■ visz- sza Bartók Bélára; „Aki Bartókkal találkozott, gon­dolva müvei ritka őserejé-' re, meglepődött vékony, tö­rékeny alkatán. Külsq meg­jelenésében finom idegzetű tudóst mutatott. Ez a fana­tikus akarattal és könyör­telen szigorúsággal átha­tott, forró szívvel cselekvő ember megközelíthetetlen- nek látszott, és tartózko­dóan udvarias volt. Lénye fényt és udvariasságot árasztott. Szemeiben fensé- ges tűz világított. Kutató tekin­tetének sugarában semmi sem állta meg a helyét, ami nem igaz és nem tiszta”. Annyi mindent olvashattunk már Bartók Béla munkásságáról, személyes varázsáról. Amikor if­jú ' Bartók Bélával találkozhat­tam, apa és fiú kapcsolatáról sze-. rettem volna megtudni nélíány gondolatot. — Egészen apró korából mire emlékszik vissza édesapjával el­töltött szabad órái kapcsán? — Ha édesapám kicsit elsza­kadt a munkától, gyakran fog­lalkozott velem. Sokat magyará­zott. Nagyon szeretett sétálni, vagy kirándulni, ilyenkor bepó­toltuk azokat a hallgatag órákat, amiket apám a család többi tag­jától elzárkózva munkával töltött. Kirándulások alkalmával sokat tudtunk beszélgetni. Iskolás ko­romban, amikor már írtam-ol- vastam, tudtam, olyan könyve­ket kaptam apámtól, ami nem­csak szórakoztatott, de tanultam is belőle. Cooper műveit egymás után. olvashattam el, s édesapám irányítása mellett ezeknek a helyszínét térképen közösen meg­kerestük. Apám nagy rovar- és növénygyűjtő volt. Boldogan se­gítettem a gyűjtésben neki. De természetesen játszottunk is. Apám egy-két külföldi útjáról olyan játékot honosított meg csa­ládunkban, amilyet azóta se lát­tam. Tollaslabdához hasonló kel­lékeket hozott haza egyik alka­lommal, amit édesanyámmal kö­zösen is szívesen játszottunk. — Paul Sacher szavait idézve „könyörtelen szigorúsággal átha­tott” ember volt az apja, ha mun­kájáról volt szó. Mint apa szin­tén? Nem, egyáltalán nem volt az. Nem zaklatta az embert, hanem föltételezte, hogy fia kötelesség- tudó, aki- elvégzi leckéjét. Min­dig megkérdezte, hogy mit ta­nulok, mert ő maga is érdeklő­dött minden iránt. Legtöbbször tanulmányaim során nem hallott újdonságot, hiszen akkor évtize­deken keresztül ugyanazt tanul­ta mindenki. Nem változtak any- nyit a tankönyvek, mint manap­ság. Akkor műegyetemre jár­tam, édesapámat a tőle távol eső műszaki tudományok is érdekel­ték. — Milyen volt egy családi ün­nep önöknél? — Különleges volt számunkra a karácsony. Édesapám népdal­gyűjtő korszaka éppen az én gyermekkorom idejére esett. Tud­valevő. apám a Zenekadémián tanított, s csak az iskolai szüne. tekben tudott elutazni népdal- gyűjtő körútra. így karácsonykor, ha az időjárás és apám egészsége engedte, élutazott. Anyám fenyő­ágakból fát készített számunkra, s így kettesben töltöttük a szere­tet ünnepét. De ahogy visszaem- lékszem, volt olyan csodálatos ka­rácsonyunk, amikor közösen elkí­sérhettük apámat kőrútjára, s ilyenkor feledhetetlen élmények­ben volt részem. — Ha jól tudom, ön élete nagy részében ugyanúgy, mint édesap­ja, tanított. Most nyugdíjas évei­ben szinte több munkája van, mint aktív korában. — Valóban az utóbbi években — mivel rengeteg adat áll ren­delkezésemre, apámmal kapcso­latban, sok embernek lehetek segítségére. Szinte minden per­cemmel apám emlékét szolgá­lom. Az évforduló megünneplé­sében sok meghívásnak teszek eleget. Ugyanakkor közel tíz éve a magyarországi. Unitárius Egy­ház főgondnoka vagyok. így ma is sokat dolgozom, mert érzem feladatom nagyságát­Bodor ín • Népdalgyűjtő úton 1908-ban.

Next

/
Thumbnails
Contents